Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-09 / 239. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. október 9., hétfő TANÁCSKOZIK A KONGRESSZUS 3.

„Mi maradunk az MSZMP-ben...”

„Hazánk történetében lezárult a Magyar Szocialista Munkáspárt nevével fémjelzett korszak. Ezzel az MSZMP, mint pártállam története véget ért... A jogfolytonosságot fenntartva bejelenti a Magyar Szocialista Párt megalakulását..” — tartalmazza a kongresszus állásfoglalása. A kialakult helyzettel kapcsolatos véleményéről kérdezte az MTI munkatársa Berecz Jánost, az Összefogás az MSZMP megújulásáért platform vezéralakját. A politikus emlékeztetett: a kongresszuson sokszor elhangzott, hogy a tagság pártja, s alulról építkező legyen az MSZP. A pártfórum után megkezdődik a pártszavazás, amikor is minden párttagnak döntenie kell, hogy marad-e a Magyar Szocialista Munkáspártban, vagy átlép a Magyar Szocialista Pártba. „Mi maradunk az MSZMP- ben, s remélem, a tagság jelentős része is. A párttagok közül sokan nem tudják, hogy nem veszik fel őket az új pártba ’’—jelentette ki. Állítását azzal indokolta, hogy a Reformszövetség vasárnapi összejövetelén olyan jelzőt használtak a párt tagjainak bizonyos csoportjáról szólva, amely méltatlan, sőt megengedhetetlen.

A továbbiakban utalt arra: tudomására jutott a Kádár János Társaság képviselőjének az MTI-hez eljuttatott levele, amelyben a társaság párttá alakulásáról tájékoztat, valamint arról, hogy a párt hajlandó kezet fogni a Berecz János vezette platform tagjaival. Berecz János megerősítette: változatlanul fenntartja azt az egyik korábbi nyilatkozatában elmondottakat, amely szerint nem tud semmilyen együttműködést elképzelni Antoniewicz Rolanddal. „Egy olyan ember, aki a koreai helyzetet és Kim ír Szent isteníti, ne vegye szájára Kádár János nevét” — jelentette ki.

(Folytatás a 2. oldalról) sága, a párthoz kötődő értelmiség. Ezzel kapcsolatosan rámutatott: míg az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államokban, az NSZK-ban vagy Olaszországban megújult a marxizmus, addig nálunk eluralkodott az a nézet, hogy a marxizmus valójában idegen a magyar szellemtől. Hangsúlyozta: a marxizmust nem bibliaként kell kezelni, de figyelembe kell venni, hogy elmélet nélkül csak gyülekezet képzelhető el, és nem párt.

*

A kongresszus hosszúra nyúlt

Az egymással is vitázó, szenvedélyes felszólalásokra reagált a megbeszélésen jelenlévő Pozs- gay Imre. Emlékeztetett arra: a kongresszus érvényes hangja péntek délután fogalmazódott meg, a reformerők ekkor mondták ki azokat a gondolatokat, amelyek egy új párt létrehozásához vezettek. Az idő halad, a fáradtság, az idegesség jelei mutatkoznak a kongresszuson, így megeshet, hogy az eredeti szándéktól eltérő magatartás uralkodik el.

— Megértem azokat, akik 30, 20 vagy akár egy-két évi türelem után úgy érzik: eljött az ideje a megkülönböztetésnek, ám ezen a kongresszuson ehhez nem találták meg a megfelelő kifejezési formát. Van ugyanakkor egy lélektani mozzanata is ennek a törekvésnek, egy olyan vágy, hogy végezze már el valaki helyettünk az elszámolást, hogy ne kelljen önmagunkban is elvégezni azt. Vagyis: szeretnénk itt és most megtakarítani azt a küzdelmet, amely igazán holnaptól kezdődik. Ez azonban azzal a veszéllyel jár, hogy olyan megoldásokat keresünk, amelyek miatt később szégyenkeznünk kell, mert ellentétben állnak a humanizmussal, az európai gondolkodással. Ne engedjünk ennek a lélektani nyomásnak, csak aprogresz- szió nyomásának engedjünk!

Pozsgay Imre leszögezte: — a „mindent vagy semmit”, a „ma győzni” jelszavával nem tudjuk visszahódítani a magyar társadalom jóindulatát, s ugyanolyan szektás módon zárkózunk magunkba, amely módszertől szeretnénk örökre megválni.

— Elfogadom én is, hogy etikai normákat, szabályokat kell álh'tanunk, akár az emberek egy köréről kimondanunk, hogy nincs helyük közöttünk. Nyíltan, világosan kell vallanunk, hogy a baloldalon vagyunk, azokból táplálkozunk, akik ebben az országban ezen az oldalon kerestek választ a társadalom kérdéseire. De egyvalamit nem hagyhatunk figyelmen kívül: hagyni kell megváltozni a tisztességes embereket. Mi lett volna a reformációból, ha Luther Márton kijelenti, hogy volt katolikusokkal nem hajlandó együtt menni?

Végezetül a közeljövő politikai tetteinek három fő elemét emelte ki:

— A reformplatformnak, illetve a platformok szövetségének közös programja alapján működő, homogén és együttműködni képes pártvezetést kell létrehozni, egyidejűleg megőrizni azt a kormányt, amely még kormányzóképes állapotban tudja tartani az országot. S mint drága kincsre kell vigyáznunk az Országgyűlésre, hogy még meg tudja hozni a békés átmenethez szükséges törvényeket, mert ha ez a parlament felmondja a szolgálatot, akkor exlex állapot és diktatúra lesz az országban.

*

A szünet után folytatódott a programnyilatkozat vitája. A felszólalásokban, ha nem is élesen, de bizonyos véleménykülönbségek felszínre kerültek.

Éppen az igazi konfrontációt hiányolta Huszár Tibor budapesti küldött, aki szerint azok az ellentétes nézetek, amelyek a korábbi vitákon tapasztalhatók voltak, a kongresszusi eszmecserén eddig még nem kerültek felszínre. A párttagságon belül nagyon markáns törésvonalak alakultak ki olyan kérdésekben,

délutáni szünetében indulatos felszólalásokkal tarkított tanácskozást tartott a legnagyobb létszámú platform, a Reformszövetség. A hozzászólók többsége nem tartotta kielégítőnek a szombaton született — az új párt létrehozását deklaráló — kompromisszumot, s azt sürgette: a Reformszövetség küldöttei a kongresszus menetében lépjenek fel azért, hogy a pártfórum eredményei a jelenleginél is radikálisabb szakítást tükrözzenek az eddig volt politikával, illetve annak képviselőivel, híveivel.

mint a többpártrendszer, a demokratikus centralizmus, az 1956-os események megítélése, a modellváltás vagy rendszerváltás ügye. Az ország jelenlegi körülményei között azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a párt kongresszusán létrejövő egység mennyire valóságos. A Kínában történtek arra figyelmeztetnek: olyan emberek, akik egyértelműen a reform híveinek vallották magukat, kiélezett válság- helyzetben inkább a visszarendezést választották. Ezért nagy szükség lenne arra, hogy sikerüljön tisztázni: ki milyen mértékben azonosul az új párt programjával.

Huszár Tibor emlékeztetett arra is: néhány nappal ezelőtt egy felelős magyar pártvezető a moszkvai televízióban a párt programtervezete alapján olyan képet alakított ki, hogy Magyar- országon jelentős jobbratolódás megy végbe. Ennek a vezetőnek mindenképpen kötelessége lett volna a kongresszuson megindokolni, miért alakult ki ilyen véleménye a pártprogramról. Egy másik felelős elvtárs, aki éveken keresztül irányította a magyar ideológiai életet, szombaton a párt jellegéről kialakított dokumentum vitája során több rövid felszólalásában egyebek között belebocsátkozott abba a vitába: ki a reformkommunista. Mivel ebben a kérdésben az illetőnek igazán lenne mit tisztáznia, ezért Huszár Tibor azt várta, hogy vasárnap bővebben is kifejti: 1972- 73-ban miért konfrontálódott a reformmal. Hangsúlyozta: ha ezek az ügyek tisztázatlanok maradnak, a pártnak sem a választásokon, sem a kiéleződő szociális harcok időszakában nem lesz kellő hitele.

Böjtbe A ndrás Komárom megyei küldött azt vetette fel, hogy a programból nem olvasható ki egyértelműen, mivel és miért kíván szakítani a párt. A tagság így nem tudja, hányadán is áll, a kívülálló számára pedig úgy tűnhet, hogy a párt igazi arcát most álarccal takarja el. Véleménye szerint a program nem kerülheti meg a marxizmussal való elszámolást; ki kell mondania, hogy azt a marxizmust, ami a köztudatban él, s amely az eredeti eltorzult, hamis változata, elveti, de az igazi marxi filozófiát, dialektikus szemléletet ápolja, alkalmazza.

A programnyilatkozatnak is bizonyítania kell, hogy ez a párt más párt lett, nem egyszerűen névváltoztatásról van szó — mutatott rá több más küldött. A hozzászólásokban nagy hangsúlyt kapott: a pártnak vállalnia kell a vidék problémáit, mindent meg kell tenni a vidéki települések felzárkóztatásáért, fejlődésükhöz az esélyegyenlőség biztosításáért. Egyesek szerint a programtervezetben leírtak még mindig a segélyezés, a gyámkodás felfogását képviselik. A vidék gondjainak megoldásával összefüggésben többen kiemelték az önkormányzatok jelentőségét.

Lassú István Somogy megyei küldött azt javasolta, hogy a pártvagyonnak az a része, amely nem a tagdíjakból származik, kerüljön át az önkormányzatok tulajdonába, s azt más pártok is igénybe vehessék. Hámori Csaba szerint pedig a tanácsi kezelésű vagyont kellene átadni a városok, községek tulajdonába, illetve az állami tulajdon egy része kerülhetne át az önkormányzatok tulajdonába vagyonkezelő

részvénytársaságok közvetítésével.

A késő délutáni órákra lanyhult a vitaszellem: néhány küldött felszólalása nem igazán a programnyilatkozathoz kapcsolódott; az előre megírt beszédek hangvétele, tematikája korábbi kongresszusokra emlékeztetett. Volt, aki a foglalkoztatási probMegyénk egri küldötte, Szántó Márton, a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat osztályvezetője is a programnyilatkozathoz fűzött gondolatokat.

— Igen fontosnak tartom — mondta elöljáróban —, hogy az itt elhatározandó kérdések döntő része személyi és párthitelen, egy új típusú párt hitelén nyugodjon, s megbízható legyen a párttagok, de a pártonkívüliek számára is. A fő kérdés, hogy a megingott és a nagyrészben elvesztett bizalmat a mai kongresz- szus, az új típusú szocialista párt miképp képes visszaszerezni! Ez szerintem elsődlegesen a jelen politikai, valamint az elérendő gazdasági célokon alapszik.

A továbbiakban arról szólt küldöttünk, hogy mielőbb el kell vetni a demokratikus centralizmust, mert ez egyben a gazdaság felszabadítását is jelenti majd.

— Nálam elsősorban a gazdasági és társadalmi válságfolyamat keserű lendületének visszafogása, megállítása, s erőnk szerinti pozitív átlendítése szerepel első helyen a feladatok sorában — folytatta hozzászólását. — Minden tudományos és áltudományos magyarázkodással szemben a tényleges megélhetés biztosítását, a szegénység megszüntetését, a valós teljesítmények reális anyagi elismerését kell hogy jelentse ez.

Ezután azt fejtegette, hogy a gazdasági szerkezetváltáshoz meg kell gyorsítani a működötöké beáramlását, halaszthatatlan ennek felhasználása a termelő szférában, ehhez pedig az ország politikai hitele az alapvető jelentőségű. Majd feltette a kérdést, megvan-e ez a politikai hitel? Ma még nincs, adta is meg rá a választ, de az új típusú szocialista párt ennek letéteményese lehet. Sürgette, hogy az adórendszernek a tőkejövedelem ésszerűfelAz esti órákra a szerkesztőbizottság elkészült a Magyar Szocialista Párt alapszabály-tervezetének módosító, kiegészítő munkálataival, így a kongresz- szus a programnyilatkozat általános vitáját megszakítva, hozzáfogott a pártélet e fontos dokumentumának részletes vitájához.

Az érdemi munka megkezdélémákról, más a társadalombiztosítás jövőjéről beszélt. A nyugdíjasok véleményét tolmácsoló küldött a sokakat irritáló, meg nem érdemelt nagyságrendű nyugdijak ellen lépett fel.

Ezek mellett ugyanakkor többen gazdagították érdemi, új szempontokkal a programtervezet vitáját.

használását és bevonását kell ösztönöznie, ellenőriznie, de az is szükséges, hogy kevésbé sanyargassa a munkajövedelmet. Mindezekért rövid távú piacteremtő, piacerősítő politikai lépéseket szorgalmazott. Ezután a következőket mondta: — Az alapokat is érintő, lényeg szerinti változtatást kell végrehajtanunk a tegnapi gazdaságpolitikánkhoz képest! A tagság zavarodottságát ma az okozza, hogy nem lát reális jövőképet maga előtt. Nem is láthat addig, amíg célkitűzéseinkben és sorainkban léteznek egymással szöges ellentétben álló, egymást kioltó nézetek és érdekek. Elég volt hát a pragmatista alapon vállalt sok rosszízű kompromisszumból, a félmegoldásokból! Én látom a jövőt, ezt a programnyilatkozat reálisan körvonalazza.

A további vitában egy fiatal budapesti küldöttnő úgy fogalmazott, hogy a pártnak még csak a lelkiismerete szólalt meg az ifjúsággal kapcsolatban. A párt akkor lesz hiteles, ha a fiatalok óhajának eleget téve a dokumentumban — majd a gyakorlatban is — prioritást kap az oktatás. Küldött-társai figyelmét arra hívta fel, hogy személyesen keressék s nyerjék meg tagtársaikat az új pártnak.

Az esti órákban a XIII. kerület küldötteként felszólaló Barabás János véleménye szerint a programnyilatkozatban vázolt legfontosabb stratégiai kérdésekben egyértelmű állásfoglalásra van szükség. Az új párt létrehozásának pillanatában világosabbá, konkrétabbá, szellemi értelemben radikálisabbá kell tenni a programot, megfogalmazva, hogy az ország, a nemzet előrehaladását egy baloldali szocialista párt segítheti.

Az általános programvitát az esti órákban zárták le.

sét rövid intermezzo előzte meg.

Az egyik küldött a kongresz- szus nyilvánossága előtt azt kérdezte: mi a valóságalapja a kormányválságról szóló híreknek, több miniszter lemondásának. ”A kormány a helyén van válaszolta Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. A híresztelések hamisak, semmiféle kormányválság nem fenyeget, a testület egyetlen tagja sem mondott le — hangzott a cáfolat.

A kitérő után a kongresszus már valóban hozzáfoghatott az alapszabály-tervezet kimunkálásához. A tervezethez Fejti György fűzött szóbeli kiegészítést. A dokumentum előkészítésével megbízott munkacsoport vezetője hangoztatta: az elmúlt napon a kongresszus már egy történelmi jelentőségű okmányt elfogadott, amikor kimondta a Magyar Szocialista Párt megalakulását, most az új párt „alkotmányának” kimunkálására kell vállalkozniuk a küldötteknek. Az alapszabály-tervezet kidolgozását mind a kongresszust megelőzően, mind a legfelső pártfórumon élénk vita kísérte. A polémia legfontosabb tanulságait összefoglalva Fejti György hangsúlyozta: egyetértés alakult ki abban, hogy az alapszabálynak elveiben következetesnek és szilárdnak kell lennie, ugyanakkor az alkalmazott szervezeti megoldásaiban rugalmasságot kell tanúsítania. Az alapszabálynak következetességet kell mutatnia az önkéntesség elvének érvényre juttatásában, a lelkiismereti, véleménynyilvánítási, cselekvési szabadság, a pártdemokrácia, a tolerancia érvényesítésében. A szerveződési elvek rugalmassága pedig mindenekelőtt azt jelenti, hogy vissza kell szorítani azt az elidegenedést, amely a párt vezetése és a tagság között kialakult. A pártbürokrácia felszámolására nincsenek kész receptek, ezt a gyakorlati munka során kell a pártmozgalomnak kikísérleteznie.

A küldöttek ezután nekiláttak a tervezet részletes vitájának: tételesen, pontról pontra górcső alá vették az egyes pontokat. A dokumentum jelentőségét tükröző hosszú, idegőrlő vita kezdődött.

A küldöttek döntése alapján az alapszabály-tervezet kimondja: a párt az emberi fejlődés egyetemes értékeit, a humanizmust, a szabadságot, a demokráciát maradéktalanul valló, marxista szellemű politikai szervezet. Folytatója a szocialista és kommunista mozgalom időtálló hagyományainak, magáénak vallja a szolidaritást és a társadalmi igazságosság elvét, az értékteremtő munka tiszteletét. Épít a magyarság történelmi hagyományaira és értékeire, egyik örököse a magyar progresszió legjobb törekvéseinek, a haza és haladás eszméinek, a Duna menti népek sorsközössége gondolatának. Tevékenységével a nemzet egészét kívánja szolgálni. A párt a saját munkájuk alapján jövedelemben részesedők, a kisvállalkozók pártja. A Magyar Szocialista Párt szoros és szerves kapcsolatot kíván fenntartani mind a reformra törekvő közép- és keleteurópai baloldali pártokkal, mind pedig a világ reformkommunista, szocialista és szociáldemokrata pártjaival. Döntés született abban is, hogy a pártba a 17. életévüket betöltötték léphetnek be. A kongresszus úgy határozott, hogy a párttagok elsődleges közösségének, az alapszervezeteknek a legkisebb létszámát három főben szabják meg.

Rendkívül heves vita alakult ki abban a kérdésben, hogy az alapszabály megadja-e a munkahelyi szerveződés jogát az alapszervezeteknek. A látszólag egyszerű szervezeti kérdésnek tűnő problémáról hamarosan kiderült, hogy elsőrendű politikai kérdés. A már-már megfenekle- ni látszó vitát Nyers Rezső határozott hangú felszólalása döntötte el.

A döntés végső soron az Országgyűlés kezében van — szögezte le Nyers Rezső. Ami a jövőt illeti: a pártmozgalomnak fokozatosan a lakóterületre kell átmennie, elsősorban lakóterületi szervezést kell folytatnia. Ahogy a helyzet megengedi, a párt kivonul a munkahelyekről, de ahol a tagok ott akarnak maradni, ott maradhassanak!

A küldöttek ezután elsöprő többséggel az alapszabály-tervezet vonatkozó pontjának „A „ változatát hagyták jóvá, amely kimondja: „Alapszervezet létrehozását a párttagok és a választott testületek a törvényi korlátok között, tetszőleges rendező elv szerint kezdeményezhetik. Ajánlott a mindenkori országgyűlési képviselői, illetve tanácstagi körzeteket követő lakóhelyi szerveződés.” (A döntés ellen szavazó 107 küldött között volt például Pozsgay Imre, Németh Miklós és Horn Gyula.)

Ma a küldöttek az alapszabály-tervezet feletti vitával folytatják tevékenységüket.

c

FÓRUMON KÍVÜL

D

Információk — az Információról

Különbözik ez a kongresszus minden eddigitől abban is, hogy szünetekben, eredetileg pihenésre szánt más időben is dolgoznak a különféle platformokban, az azokon belüli áramlatokban a küldöttek. Hogy ez zökkenők nélkül megszervezhető legyen, igen sokat segít a Kongresszusi Központ információs stábja.

— Ezúttal nem másról, az Információról szeretnénk érdeklődni, először is arról, miként készültek fel? — fordulunk a kongresszus segítőinek vezetőjéhez, Balogh Ádámhoz.

— A fórum menetrendjével együtt határoztuk meg a mi több napos munkánkat is — válaszolja. — Két helyszínen található meg a hálózatunk: a diszpécserközpont a tolmácsfülkében van, illetve a bejárattal szemközt, az információs pultnál fogadjuk a kéréseket. Emellett képújságon keresztül mindenféle hirdetés is feladható, például arról, hogy kiket melyik terembe várnak, milyen újabb megbeszélésre. Sokszorosítást is végzünk, gépeltetni lehet a hozzászólásokat, az egyéb kiadványokat. Innen kísérjük a küldötteket és a meghívottakat a különböző munkabizottságokhoz is. Egyéb szolgáltatásként számítógépen dolgoztuk fel a delegáltak adatait, s ha szükséges, bármikor név és szállás szerint képesek vagyunk előteremteni őket.

— Hány nyelven adnak tájékoztatást? —

— A hostessek — akik a központ alkalmazottai — németül, angolul, oroszul és franciául társalognak, a munkatársaim közül pedig az egyikük spanyolul, a másikuk angolul beszél.

— Volt-e idáig különleges kívánság?

— Ilyen nemigen adódott. Főleg az itt folyó munkával kapcsolatos teendőket láttuk el. A leggyakrabban arra kértek meg bennünket, hogy ha lehet, pillanatokon belül kerítsünk elő valakit, akit nagyon keresnek.

— Mondható-e, hogy a csoportjuk meghatározó az egész fórum tevékenységében?

— Az érdemi döntéseket természetesen nem mi hozzuk, az apparátusunk a különféle platformok szerveződésében, az oda tartozók ösz- szehívásában elsősorban technikai feladatokat végez. Ezt pedig olyan szinten, mint ma már bármely más tanácskozáson.

— Személy szerint ön ezt várta-e — az új párt létrejöttét — a kongresszustól?

— Sok találgatás volt megelőzőleg, és a párttagok közül nagyon sokan aggódtunk azért, hogy olyan megállapodás szülessen, ami a platformok számára elfogadható, és minél kevesebb ember kizárásával megy az végbe. Most egyébként már az a kérdés, hogy a tagok meg tudnak-e egyezni küldötteikkel, azzal, amit itt képviseltek, támogatják-e egyáltalán őket.

Pozsgay Imre: „Hagyni kell megváltozni a tisztességes embereket”

Szántó Márton egri küldött felszólalása

Ahogy a helyzet megengedi, a párt kivonul a munkahelyekről