Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. október 2., hétfő POSTAFIÓK 23. i I I Üzen a szerkesztő Sz. L. Kilenc kérdést tesz fel nekünk olvasói levelében és igényli is, hogy válaszoljunk rájuk. Néhá­nyat idézünk ezekből, mert jogos észrevételeket sűrítenek:” Vajon igaz-e, hogy a maszekok kenye­rei még három nap múlva is jól ehetők, míg a vállalatiak már másnap a kukába kerülnek? Va­jon igaz-e, hogy talán épp a da­rabszám fontossága miatt a ke­mence futószalagszerűn olyan hőfokon süti a kenyereket, hogy azok kívülről megpirulnak, szép­nek, vonzónak tűnnek, de belül már nem olyanok, mint amilyen­nek lenniük kell? Vajon milyen szaktudás kell az említett kenye­rek gyártásához? Hány vásárlót kényszerítenek arra, hogy in­kább zsömlét vegyen? Van-e, lesz-e lehetősége az üzlet vezető­jének arra — eppen a vásárlók érdekében —, hogy az ilyen ter­méket visszaküldiek? Igaz, hogy a kenyérgyárat többször is kitün­tették?” A legutolsó kérdésére igennel válaszolunk. A többire némán bólintunk, mert magunk is vá­sárlók vagyunk. S bár a sok eset­léggel és a vaionokkal nem tu­dunk mit kezdeni, aggodalmait, javaslatait közre bocsátjuk, hát­ha a kritikát ott is meghallják, ahol az a bizonyos technológia és annak fegyelme formálódik. Mert az évezredes szakmában, mármint a kenyérsütésben a jó kenyér titka nem ördöngösség. A „nyomasztó ügy” azért olyan, amilyen, mert a közös használatú ingatlanokban — fő­képp, ha több nemzedék kényte­len egy fedél alatt megférni —, az udvari rend, egyáltalán az „egye­temlegesben” lévő tulajdonosi állapot meg a használat sok érzé­kenység, súrlódás forrása. Meg­értjük hosszú panaszukat, leg­jobb lenne az ügy személyes megbeszélése szerkesztőségünk­ben. Dr. B.l. Pontosan célbataláló meg­jegyzéseit a nyár, az idegenfor­galmi utak, a szabadtéri sportok időszaka után is elővettük , hogy kollégáink is okuljanak. És mert önkritikára késztetett, a levél két részletét közreadjuk: „Június 24-i számuk kulturális rovatában közöltek egy KRESZ-ábrát: Pi­silni tilos stb.,stb ......a városál­l am középületeinek felvonói­ban, stb aláírással. A szövegből és az ábráról nem derül ki, me­lyik városállamról van szó. Ilyen városállam a Vatikán és Monaco hercegség. Tehát a képnek nincs értelme.” Most eljátszunk a gondolattal: mit szólnak az egyik, vagy a má­sik helyen, ha valaki mégis... A másik: „... egy kosárlabda képet közölnek, Mozart vezé­nyelt címmel. Mozart és a kosár­labda?... Csalódást kell okoz­nom a képszerkesztőnek, mert Mozart egyáltalán nem volt híres karmester, nem is lett volna ideje muzsikusokat betanítani, hiszen a világ legtermékenyebb zene­szerzéseként tartjuk számon.” Erre a találó megállapításra azzal köszönünk vissza, bogy a képszerkesztő szórakozott volt, vagy nagyon muzikálisnak szere­tett volna hatni-feltűnni. Této­ván az is eszünkbe jut ilyenkor, hogy a honatyák olykor veretes lírai idézetekkel körítik monda­nivalóikat, noha a téma, a kör­nyezet szenved a dagálytól és ak­kor mi is hümmögünk a tévé kép­ernyője előtt, vagy a rádióké­szüléknél. Ha észrevételezzük egymás sületlenségeit, majd csak fejlődünk a jobbik irányba! Kö­szönet az írásért. Lapunk cikkére Visszhang az olvasótól A felelősség kit terhel? Az egri Szociális Szolgáltató Központ megalakulásakor már megjósolhatok voltak azok a roblémák, amelyek most, pár ónap után a felszínre törtek, s nyilvánosságra kerültek. A gon­dokat több oldalról is meg lehet közelíteni, én csak egy-kettőt kí­vánok kiragadni belőlük. Az el­múlt évtizedekben Magyaror­szágon is kezdett utat törni a skandináv és az angolszász or­szágokban már jól bevált humán szolgáltató szemlélet és intéz­ményrendszer (természetesen a „jóléti” politikára alapozva). A közművelődési intézmények bi­zonyultak ebben a legrugalma- sabbaknak, s vállalták a lelki egészségvédelem programját. Az angolszász mintára itthon is egyre szaporodtak a humánszol­gáltató intézmények Családsegí­tő Szolgálatok névén. A hatósági eljárások megelőzése (például kényszer alkoholelvonás, állami gondozásbavétel) során az ezek­ben az intézményekben dolgo­zók komplex egyéni-családi-tár- sadalmi, anyagi-pszichikai-jogi vetületben foglalkoznak az em­beri problémákkal, természete­sen szakmai, etikai szabályok be­tartása mellett. Sajnos, az intéz­ményhálózat hamarabb alakult ki mint maga a szakma. Az első lépéseket most teszik az önálló­sodás útján (Szociális Munkások Országos Egyesülete). Az ország­ban elsőként indult be Egerben az Egészségügyi Szakközépiskolá­ban a szociális munkások közép­fokú képzése, humánszolgáltató tagozat néven. Nyilván sok idő­nek kell eltelni, hogy a szakma és az intézményhálózat kivívja teljes önállóságát, és elismertesse létjo­gosultságát. Addig sok esetben számolni kell az egri Szociális Szolgáltató Központ körül kiala­kult helyzettel. Amíg az intéz­mény létesítését nem előzi meg szakmai tervezőmunka, addig nem alakítható ki funkciója, fel­adatrendszere, jogköre, nem ha­tározhatók meg az ott dolgozók szakmai felkészültségének előírá­sai sem. Azt gondolom, ha a váro­si tanács és az illetékes szakigaz­gatási szervek a tervezőmunkára felkérik a városban, a megyében az országban élő szakembereket, kikérik javaslataikat, a jelenlegi helyzet elkerülhető lett volna. S most, az intézményvezető és a szakemberek távozása után a ki­alakult helyzet felelősei vajon megpróbálnak-e rendet teremte­ni? Mert elsősorban nem a távozó és maradó munkatársak veszíte­nek a jelenlegi helyzettel, hanem az Egerben élő, segítségre szoruló emberek, családok. Farkas Zsuzsanna az Egri Szociális Unió Ügyviteli Testületé nevében Virágzik a meggyfa Ritka és gyönyörű látvány fo­gadta az egri Faragó Józsefet, amikor kiment a kertjébe, a Paphegyi dűlőbe. A napok­ban virágba borult az egyik meggyfája, amelynek egyik ágacskáját behozta szerkesz­tőségünkbe. E szeptember végi „csodát” kaptuk lencse­végre. (Fotó: Pesti Erzsébet) Nyűt levél Schmidt Rezsőnek, a megyei tanács elnökének Elnök Úr! 1989. július 19-i keltezéssel egy beadvánnyal for­dultam Önhöz, amelyben egy jogsértő magatartás­sal szemben kértem a segítségét annál is inkább, mert ezt a jogsértést az ön vezetése alatt álló tanács, tehát a Heves megyei tanács építési és vízügyi osztá­lya követte el velem szemben. Gondoltam, egy ilyen eset Önt azonnali intézkedésre készteti, de nem ez történt. Megdöbbentő módon a jogsérelem­re ön kötelességmulasztással válaszolt, azaz seho­gyan sem válaszolt beadványomra a mai napig. Miről is van szó? Arról a közműfejlesztésről, amelyet a Karéj és még néhány utcában 1984-ben végeztetett el a városi tanács műszaki osztálya, a fej­lesztési hozzájárulást azonban csak 1989-ben ve­tették ki a lakosságra. Akkor, amikor gazdasági éle­tünkben zuhanásszerű romlás következett be, ami­kor a megélhetés fejenként és havonként legalább 1500 forinttal költségesebb, és amikor értékéből vesztett havi jövedelmünkből sokkal nehezebb be­fizetni a 12, illetve a 13 ezer forintot. Ez az eljárás jogilag etikátlan, erkölcstelen, a ki­vetés megtörténhetett volna emberségesebb viszo­nyok között is oly módon, melynek során az ügyfe­leket a tanácsi munka partnerének tekintik, és nem annak a szellemében járnak el, „hogy körülmény ide vagy oda, én, mint tanácsi dolgozó a jog biztosí­totta hatósági mivoltommal úgy is kipréselem a pá­ciensből a fejlesztési hozzájárulást még akkor is, ha etikátlanul járok el.” „Fő az elévülési idő betartá­sa!” Én azt hiszem, nem egyszerűen az utóbbi a fő. Annak elvtelen, patópálos kihasználásával állnak elő az esetünkhöz hasonló dresszúrás helyzetek. Ezt a szemléletet próbáltam megfellebbezni a me­gyei tanács illetékeseinél, azaz a városi tanács hatá­rozata ellen fellebbezést nyújtottam be a megyéhez. Mi lett az eredmény? Fellebezésemét anélkül eluta­sították, hogy válaszoltak volna. Annyit közöltek még, hogy a határozat jogerőre emelkedett. E jogsértő magatartás ellen kértem volna az Ön segítségét, Elnök úr, de úgy látszik, a főnök és be­osztottai egy végből valók. A jogsérelemre ön köte­lességmulasztással válaszolt. Igen! Ha összegszerű­ségében, a forint szempontjából nem látják is be mulasztásukat, de azt megkövetelhetem, hogy in­dokaimat cáfolják meg, mutassanak rá, hogy én té­vedek, s amennyiben ezt az ügyintézők nem tették meg, a jogerőre emelkedéstől függetlenül önnek, Elnök úr, új eljárásra kellett volna utasítania a me­gyei építési osztályt, a törvényes követelmények­nek megfelelő határozat kibocsátására kellett volna kényszerítenie azt. Ez azonban nem történt meg. Figyelembe sem vette kérésemet. És történik mindez ma, amikor re­formokról, a tanácsi munka korszerűsítéséről be­szélünk. Ezek után joggal vetődik fel bennem a kér­dés: mit kell érteni a tanácsi munka korszerűsítése alatt? Személy szerint mit ért ez alatt ön, Elnök úr? Szerintem a cél: emberközelbe hozni a tanácsi munkát formalizmusok, vonalas tanácsi beszámo­lók nélkül, az embert embernek tekinteni még ak­kor is, ha csak egy ember és nem egy kollektíva, a jogos intézkedéseket emberséggel kell végezni ide­jében, hozzáértéssel, szóval az ügyfelekkel partneri viszonyra kell törekedni. Hagyni kell a „ki az erő­sebb szemléletet”, mert az előbb vagy utóbb rossz vért szül, és a fentiekhez hasonló dresszúrás helyze­teket teremt, hibát hibára halmoz. Ügyemben is jelenleg mennyi szabálytalanságot, törvénytelenséget követtek el: a városi tanács mű­szaki osztálya jogilag etikátlanul, erkölcstelenül hozta meg az alap — határozatot, fellebbezésem in­dokaira nem válaszoltak — vagy nem is tudtak?! — függetlenül ezektől,a határozatot jogerőre emelik. Ön, Elnök úr, kötelességmulasztást követ el, mert óvásomat figyelmen kívül hagyja. Még felsorolni is sok, hát még az ilyen tanácsi munkát elviselni! Vagy úgy gondolják, a területük­höz tartozó lakosság ezt a fajta ügyintézést már megszokta? Éz már nem ügyintézés, ez szemlélet, sőt politika kérdése. Igen, részemről ez már politikai kiállást je­lent a tanácsi munka megreformálásáért, az ember­ségért, az igazságért. Vajon ezek érdekében elég lesz-e egy új tanácsi törvény? Meggyőződésem, hogy nem. Mindehhez új szemléletre lesz szükség. Esetleg új emberekre, tanácsi dolgozókra is? Dr. Gömöri András Eger Válaszol az illetékes Félreértés következtében... A Népújság augusztus 21-i számában közölték Molnár Fe­re ne né Helyjegy — fölöslegesen? című panaszát, amit kivizsgáltat­tam, s az eredményről ezúton tá­jékoztatom az olvasókat. Az au­tóbusz vezetője az előírásoknak megfelelően a beszállítást az elő­vételben megváltott menet- és helyjegyesekkel kezdte. Sajnos, a továbbiakban a figyelmét elke­rülte, hogy a helyjeggyel biztosí­tott ülést elfoglalták. Az eset konfliktusmentes megoldása ér­dekében az utazó fiatal hölgynek felajánlotta a jobb első szabad ülést, de mivel még volt több vá­lasztási lehetőség is, ő egy másik helyet foglalt el. Édesanyjának a probléma rendezésének miként­jéről nem volt tudomása, ezért érthette félre a gépkocsivezető kijelentését. Megjegyezni kívá­nom, hogy rendelkezéseink ér­telmében az autóbusz nyitott aj­tóval nem közlekedhet, és az ajtó becsukódásának gyorsasága és erőssége az elektromos vezérlés­től függ. A hasonló esetek elke­rülése érdekében figyelmeztet­tük dolgozóinkat a pontosabb munkavégzésre. Füle István a Mátra Volán egri üzemigazgatója Adorján András többmilliós ajándéka Ritkán fordul elő, hogy egy vi­lágbajnokjelölt, nemzetközi nagymester, sokszoros olimpi­kon, magyar szuperbajnok több mint ötven kilónyi, felbecsülhe­tetlen értékű anyagot küldjön egy sakkmúzeumnak. Ilyesmire eddig csak Portisch, Csőm, Haág, dr. Krizsánné volt képes. Hatalmas serlegek, relikviák, érmek, oklevelek, aranyplaket­tek, emlékzászlók, FIDÉ-diplo- mák, a Magyar Sakkszövetség oklevelei, olimpiai, világbajnoki, Európa-bajnoki mérkőzéseinek színhelyéről. Ilyesmire nem számítottak Hevesen! Az öröm mellett nőtt az aggály, hogy vitrinek hiányá­ban mitévők legyenek? Gyorsan döntött a városi ta­nács illetékese, Lajkó Júlia. Nemcsak a kiállítóhely belső problémáit, hanem a régóta ese­dékes tetőszerkezeti gondok enyhítését is szorgalmazta. Az osztályvezető belelapozott a vendégkönyvbe is, amelybe a következőket írta: ’’Mert van örök ember és van örök érték, ne hagyd becsapni magad, nem veszett a mérték, őrzik a holtak, az élők, a hangok, a könyvek, és mérték nélkül élni sem, meghalni se könnyebb.” (Szentmihályi Szabó Péter szavai segítenek nekem kifejezni tiszte­letemet. Lajkó Júlia.) Egyébként a múzeumba láto­gatókat eddig négy nyelven tájé­koztatják. S most, hogy igény van rá, tervezik a magyar, angol, német, orosz után a francia, esz­perantó, spanyol nyelvű kalau­zolást. A vendégek nemcsak a négynyelvű Vendégkönyvbe ír­hatják be véleményüket, hanem interjú készül mindenkivel, amit szinkronban magnószalagra és videofilmre is rögzítenek. Az ed­digiek során 2.561 látogató te­kintette meg a múzeumot. Ha­zánkon túl 18 országból jöttek Heves városába. Az 1958. évben elkezdett gyűjtőmunka eredményeképpen többek között 1700-beli német szakkönyvek, afrikai elefánt- csont, indiai, lengyel, osztrák, szovjet, kirgiz, achát, XVI. Lajos korabeli játékasztal, bronzszo­bor és kerámia sakk-készletek, porcelán kupák, magas kitünte­tések, szakirodalmi termékek a világ minden részéből, az orszá­gos Vakok Szövetségének, a len­gyel nagykövetségnek ajándék- tárgyai, a kínai sakkszövetség el­nökének színes üdvözlő doku­mentuma fapálcikákkal, kubai érmek, kb. 4-500 emlékzászló, a világbajnokok tablói, fotók szá­zai őrzik a múlt emlékeit, értéke­it. A múzeumi munkát a városi tanács — élén Kontra Gyula, a GAMESZ, a víztársulási válla­lat, középfokú oktatási intéz­mény, a művelődési ház, a múze­umi társadalmi intéző bizottság — és mások segítik. Dobroviczky Ferenc a Heves Megyei Sakk- szövetség tiszteletbeli elnöke A GYÖNGYSZÖY ÁFÉSZ Téglagyári Üzletközpontjában fáz M 3-as út mellett) a Vas-Műszaki bolt választékát 1989. október 3-tól bővítjük a Gép- és Szerszámértékesítő Vállalat által forgalmazott termékekkel á v villamos kéziszerszámok kisgépek láng- és elektromos hegesztő berendezések bádogos ipari gépek festékszóró kisgépek ipari láncok széles választékával várjuk vásárlóinkat. 1989. október 3-án 11 órától várjuk kedves vásárlóinkat. az új üzletrész megnyitása alkalmából árengedménnyel kínáljuk: AEG S 6 1500 ütvefűrógép 10.850 Ft helyett 7.330 Ft AEG WSE 602 mátmérő 115 sarokcsiszoló 7.960 Ft helyett 5.600 Ft J

Next

/
Thumbnails
Contents