Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-02 / 232. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 2., hétfő POSTAFIÓK 23. i I I Üzen a szerkesztő Sz. L. Kilenc kérdést tesz fel nekünk olvasói levelében és igényli is, hogy válaszoljunk rájuk. Néhányat idézünk ezekből, mert jogos észrevételeket sűrítenek:” Vajon igaz-e, hogy a maszekok kenyerei még három nap múlva is jól ehetők, míg a vállalatiak már másnap a kukába kerülnek? Vajon igaz-e, hogy talán épp a darabszám fontossága miatt a kemence futószalagszerűn olyan hőfokon süti a kenyereket, hogy azok kívülről megpirulnak, szépnek, vonzónak tűnnek, de belül már nem olyanok, mint amilyennek lenniük kell? Vajon milyen szaktudás kell az említett kenyerek gyártásához? Hány vásárlót kényszerítenek arra, hogy inkább zsömlét vegyen? Van-e, lesz-e lehetősége az üzlet vezetőjének arra — eppen a vásárlók érdekében —, hogy az ilyen terméket visszaküldiek? Igaz, hogy a kenyérgyárat többször is kitüntették?” A legutolsó kérdésére igennel válaszolunk. A többire némán bólintunk, mert magunk is vásárlók vagyunk. S bár a sok esetléggel és a vaionokkal nem tudunk mit kezdeni, aggodalmait, javaslatait közre bocsátjuk, hátha a kritikát ott is meghallják, ahol az a bizonyos technológia és annak fegyelme formálódik. Mert az évezredes szakmában, mármint a kenyérsütésben a jó kenyér titka nem ördöngösség. A „nyomasztó ügy” azért olyan, amilyen, mert a közös használatú ingatlanokban — főképp, ha több nemzedék kénytelen egy fedél alatt megférni —, az udvari rend, egyáltalán az „egyetemlegesben” lévő tulajdonosi állapot meg a használat sok érzékenység, súrlódás forrása. Megértjük hosszú panaszukat, legjobb lenne az ügy személyes megbeszélése szerkesztőségünkben. Dr. B.l. Pontosan célbataláló megjegyzéseit a nyár, az idegenforgalmi utak, a szabadtéri sportok időszaka után is elővettük , hogy kollégáink is okuljanak. És mert önkritikára késztetett, a levél két részletét közreadjuk: „Június 24-i számuk kulturális rovatában közöltek egy KRESZ-ábrát: Pisilni tilos stb.,stb ......a városáll am középületeinek felvonóiban, stb aláírással. A szövegből és az ábráról nem derül ki, melyik városállamról van szó. Ilyen városállam a Vatikán és Monaco hercegség. Tehát a képnek nincs értelme.” Most eljátszunk a gondolattal: mit szólnak az egyik, vagy a másik helyen, ha valaki mégis... A másik: „... egy kosárlabda képet közölnek, Mozart vezényelt címmel. Mozart és a kosárlabda?... Csalódást kell okoznom a képszerkesztőnek, mert Mozart egyáltalán nem volt híres karmester, nem is lett volna ideje muzsikusokat betanítani, hiszen a világ legtermékenyebb zeneszerzéseként tartjuk számon.” Erre a találó megállapításra azzal köszönünk vissza, bogy a képszerkesztő szórakozott volt, vagy nagyon muzikálisnak szeretett volna hatni-feltűnni. Tétován az is eszünkbe jut ilyenkor, hogy a honatyák olykor veretes lírai idézetekkel körítik mondanivalóikat, noha a téma, a környezet szenved a dagálytól és akkor mi is hümmögünk a tévé képernyője előtt, vagy a rádiókészüléknél. Ha észrevételezzük egymás sületlenségeit, majd csak fejlődünk a jobbik irányba! Köszönet az írásért. Lapunk cikkére Visszhang az olvasótól A felelősség kit terhel? Az egri Szociális Szolgáltató Központ megalakulásakor már megjósolhatok voltak azok a roblémák, amelyek most, pár ónap után a felszínre törtek, s nyilvánosságra kerültek. A gondokat több oldalról is meg lehet közelíteni, én csak egy-kettőt kívánok kiragadni belőlük. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon is kezdett utat törni a skandináv és az angolszász országokban már jól bevált humán szolgáltató szemlélet és intézményrendszer (természetesen a „jóléti” politikára alapozva). A közművelődési intézmények bizonyultak ebben a legrugalma- sabbaknak, s vállalták a lelki egészségvédelem programját. Az angolszász mintára itthon is egyre szaporodtak a humánszolgáltató intézmények Családsegítő Szolgálatok névén. A hatósági eljárások megelőzése (például kényszer alkoholelvonás, állami gondozásbavétel) során az ezekben az intézményekben dolgozók komplex egyéni-családi-tár- sadalmi, anyagi-pszichikai-jogi vetületben foglalkoznak az emberi problémákkal, természetesen szakmai, etikai szabályok betartása mellett. Sajnos, az intézményhálózat hamarabb alakult ki mint maga a szakma. Az első lépéseket most teszik az önállósodás útján (Szociális Munkások Országos Egyesülete). Az országban elsőként indult be Egerben az Egészségügyi Szakközépiskolában a szociális munkások középfokú képzése, humánszolgáltató tagozat néven. Nyilván sok időnek kell eltelni, hogy a szakma és az intézményhálózat kivívja teljes önállóságát, és elismertesse létjogosultságát. Addig sok esetben számolni kell az egri Szociális Szolgáltató Központ körül kialakult helyzettel. Amíg az intézmény létesítését nem előzi meg szakmai tervezőmunka, addig nem alakítható ki funkciója, feladatrendszere, jogköre, nem határozhatók meg az ott dolgozók szakmai felkészültségének előírásai sem. Azt gondolom, ha a városi tanács és az illetékes szakigazgatási szervek a tervezőmunkára felkérik a városban, a megyében az országban élő szakembereket, kikérik javaslataikat, a jelenlegi helyzet elkerülhető lett volna. S most, az intézményvezető és a szakemberek távozása után a kialakult helyzet felelősei vajon megpróbálnak-e rendet teremteni? Mert elsősorban nem a távozó és maradó munkatársak veszítenek a jelenlegi helyzettel, hanem az Egerben élő, segítségre szoruló emberek, családok. Farkas Zsuzsanna az Egri Szociális Unió Ügyviteli Testületé nevében Virágzik a meggyfa Ritka és gyönyörű látvány fogadta az egri Faragó Józsefet, amikor kiment a kertjébe, a Paphegyi dűlőbe. A napokban virágba borult az egyik meggyfája, amelynek egyik ágacskáját behozta szerkesztőségünkbe. E szeptember végi „csodát” kaptuk lencsevégre. (Fotó: Pesti Erzsébet) Nyűt levél Schmidt Rezsőnek, a megyei tanács elnökének Elnök Úr! 1989. július 19-i keltezéssel egy beadvánnyal fordultam Önhöz, amelyben egy jogsértő magatartással szemben kértem a segítségét annál is inkább, mert ezt a jogsértést az ön vezetése alatt álló tanács, tehát a Heves megyei tanács építési és vízügyi osztálya követte el velem szemben. Gondoltam, egy ilyen eset Önt azonnali intézkedésre készteti, de nem ez történt. Megdöbbentő módon a jogsérelemre ön kötelességmulasztással válaszolt, azaz sehogyan sem válaszolt beadványomra a mai napig. Miről is van szó? Arról a közműfejlesztésről, amelyet a Karéj és még néhány utcában 1984-ben végeztetett el a városi tanács műszaki osztálya, a fejlesztési hozzájárulást azonban csak 1989-ben vetették ki a lakosságra. Akkor, amikor gazdasági életünkben zuhanásszerű romlás következett be, amikor a megélhetés fejenként és havonként legalább 1500 forinttal költségesebb, és amikor értékéből vesztett havi jövedelmünkből sokkal nehezebb befizetni a 12, illetve a 13 ezer forintot. Ez az eljárás jogilag etikátlan, erkölcstelen, a kivetés megtörténhetett volna emberségesebb viszonyok között is oly módon, melynek során az ügyfeleket a tanácsi munka partnerének tekintik, és nem annak a szellemében járnak el, „hogy körülmény ide vagy oda, én, mint tanácsi dolgozó a jog biztosította hatósági mivoltommal úgy is kipréselem a páciensből a fejlesztési hozzájárulást még akkor is, ha etikátlanul járok el.” „Fő az elévülési idő betartása!” Én azt hiszem, nem egyszerűen az utóbbi a fő. Annak elvtelen, patópálos kihasználásával állnak elő az esetünkhöz hasonló dresszúrás helyzetek. Ezt a szemléletet próbáltam megfellebbezni a megyei tanács illetékeseinél, azaz a városi tanács határozata ellen fellebbezést nyújtottam be a megyéhez. Mi lett az eredmény? Fellebezésemét anélkül elutasították, hogy válaszoltak volna. Annyit közöltek még, hogy a határozat jogerőre emelkedett. E jogsértő magatartás ellen kértem volna az Ön segítségét, Elnök úr, de úgy látszik, a főnök és beosztottai egy végből valók. A jogsérelemre ön kötelességmulasztással válaszolt. Igen! Ha összegszerűségében, a forint szempontjából nem látják is be mulasztásukat, de azt megkövetelhetem, hogy indokaimat cáfolják meg, mutassanak rá, hogy én tévedek, s amennyiben ezt az ügyintézők nem tették meg, a jogerőre emelkedéstől függetlenül önnek, Elnök úr, új eljárásra kellett volna utasítania a megyei építési osztályt, a törvényes követelményeknek megfelelő határozat kibocsátására kellett volna kényszerítenie azt. Ez azonban nem történt meg. Figyelembe sem vette kérésemet. És történik mindez ma, amikor reformokról, a tanácsi munka korszerűsítéséről beszélünk. Ezek után joggal vetődik fel bennem a kérdés: mit kell érteni a tanácsi munka korszerűsítése alatt? Személy szerint mit ért ez alatt ön, Elnök úr? Szerintem a cél: emberközelbe hozni a tanácsi munkát formalizmusok, vonalas tanácsi beszámolók nélkül, az embert embernek tekinteni még akkor is, ha csak egy ember és nem egy kollektíva, a jogos intézkedéseket emberséggel kell végezni idejében, hozzáértéssel, szóval az ügyfelekkel partneri viszonyra kell törekedni. Hagyni kell a „ki az erősebb szemléletet”, mert az előbb vagy utóbb rossz vért szül, és a fentiekhez hasonló dresszúrás helyzeteket teremt, hibát hibára halmoz. Ügyemben is jelenleg mennyi szabálytalanságot, törvénytelenséget követtek el: a városi tanács műszaki osztálya jogilag etikátlanul, erkölcstelenül hozta meg az alap — határozatot, fellebbezésem indokaira nem válaszoltak — vagy nem is tudtak?! — függetlenül ezektől,a határozatot jogerőre emelik. Ön, Elnök úr, kötelességmulasztást követ el, mert óvásomat figyelmen kívül hagyja. Még felsorolni is sok, hát még az ilyen tanácsi munkát elviselni! Vagy úgy gondolják, a területükhöz tartozó lakosság ezt a fajta ügyintézést már megszokta? Éz már nem ügyintézés, ez szemlélet, sőt politika kérdése. Igen, részemről ez már politikai kiállást jelent a tanácsi munka megreformálásáért, az emberségért, az igazságért. Vajon ezek érdekében elég lesz-e egy új tanácsi törvény? Meggyőződésem, hogy nem. Mindehhez új szemléletre lesz szükség. Esetleg új emberekre, tanácsi dolgozókra is? Dr. Gömöri András Eger Válaszol az illetékes Félreértés következtében... A Népújság augusztus 21-i számában közölték Molnár Fere ne né Helyjegy — fölöslegesen? című panaszát, amit kivizsgáltattam, s az eredményről ezúton tájékoztatom az olvasókat. Az autóbusz vezetője az előírásoknak megfelelően a beszállítást az elővételben megváltott menet- és helyjegyesekkel kezdte. Sajnos, a továbbiakban a figyelmét elkerülte, hogy a helyjeggyel biztosított ülést elfoglalták. Az eset konfliktusmentes megoldása érdekében az utazó fiatal hölgynek felajánlotta a jobb első szabad ülést, de mivel még volt több választási lehetőség is, ő egy másik helyet foglalt el. Édesanyjának a probléma rendezésének mikéntjéről nem volt tudomása, ezért érthette félre a gépkocsivezető kijelentését. Megjegyezni kívánom, hogy rendelkezéseink értelmében az autóbusz nyitott ajtóval nem közlekedhet, és az ajtó becsukódásának gyorsasága és erőssége az elektromos vezérléstől függ. A hasonló esetek elkerülése érdekében figyelmeztettük dolgozóinkat a pontosabb munkavégzésre. Füle István a Mátra Volán egri üzemigazgatója Adorján András többmilliós ajándéka Ritkán fordul elő, hogy egy világbajnokjelölt, nemzetközi nagymester, sokszoros olimpikon, magyar szuperbajnok több mint ötven kilónyi, felbecsülhetetlen értékű anyagot küldjön egy sakkmúzeumnak. Ilyesmire eddig csak Portisch, Csőm, Haág, dr. Krizsánné volt képes. Hatalmas serlegek, relikviák, érmek, oklevelek, aranyplakettek, emlékzászlók, FIDÉ-diplo- mák, a Magyar Sakkszövetség oklevelei, olimpiai, világbajnoki, Európa-bajnoki mérkőzéseinek színhelyéről. Ilyesmire nem számítottak Hevesen! Az öröm mellett nőtt az aggály, hogy vitrinek hiányában mitévők legyenek? Gyorsan döntött a városi tanács illetékese, Lajkó Júlia. Nemcsak a kiállítóhely belső problémáit, hanem a régóta esedékes tetőszerkezeti gondok enyhítését is szorgalmazta. Az osztályvezető belelapozott a vendégkönyvbe is, amelybe a következőket írta: ’’Mert van örök ember és van örök érték, ne hagyd becsapni magad, nem veszett a mérték, őrzik a holtak, az élők, a hangok, a könyvek, és mérték nélkül élni sem, meghalni se könnyebb.” (Szentmihályi Szabó Péter szavai segítenek nekem kifejezni tiszteletemet. Lajkó Júlia.) Egyébként a múzeumba látogatókat eddig négy nyelven tájékoztatják. S most, hogy igény van rá, tervezik a magyar, angol, német, orosz után a francia, eszperantó, spanyol nyelvű kalauzolást. A vendégek nemcsak a négynyelvű Vendégkönyvbe írhatják be véleményüket, hanem interjú készül mindenkivel, amit szinkronban magnószalagra és videofilmre is rögzítenek. Az eddigiek során 2.561 látogató tekintette meg a múzeumot. Hazánkon túl 18 országból jöttek Heves városába. Az 1958. évben elkezdett gyűjtőmunka eredményeképpen többek között 1700-beli német szakkönyvek, afrikai elefánt- csont, indiai, lengyel, osztrák, szovjet, kirgiz, achát, XVI. Lajos korabeli játékasztal, bronzszobor és kerámia sakk-készletek, porcelán kupák, magas kitüntetések, szakirodalmi termékek a világ minden részéből, az országos Vakok Szövetségének, a lengyel nagykövetségnek ajándék- tárgyai, a kínai sakkszövetség elnökének színes üdvözlő dokumentuma fapálcikákkal, kubai érmek, kb. 4-500 emlékzászló, a világbajnokok tablói, fotók százai őrzik a múlt emlékeit, értékeit. A múzeumi munkát a városi tanács — élén Kontra Gyula, a GAMESZ, a víztársulási vállalat, középfokú oktatási intézmény, a művelődési ház, a múzeumi társadalmi intéző bizottság — és mások segítik. Dobroviczky Ferenc a Heves Megyei Sakk- szövetség tiszteletbeli elnöke A GYÖNGYSZÖY ÁFÉSZ Téglagyári Üzletközpontjában fáz M 3-as út mellett) a Vas-Műszaki bolt választékát 1989. október 3-tól bővítjük a Gép- és Szerszámértékesítő Vállalat által forgalmazott termékekkel á v villamos kéziszerszámok kisgépek láng- és elektromos hegesztő berendezések bádogos ipari gépek festékszóró kisgépek ipari láncok széles választékával várjuk vásárlóinkat. 1989. október 3-án 11 órától várjuk kedves vásárlóinkat. az új üzletrész megnyitása alkalmából árengedménnyel kínáljuk: AEG S 6 1500 ütvefűrógép 10.850 Ft helyett 7.330 Ft AEG WSE 602 mátmérő 115 sarokcsiszoló 7.960 Ft helyett 5.600 Ft J