Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-28 / 256. szám
NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE NÉPÚJSÁG, 1989. október 28., szombat 8. Ács Németh István: Balett Azt hinni: levélre könnyű kis esőcsepp ami villan tűnődést ad mosolyos tündérit kóstoltat pedig izzasztó és véraláfutásos az álomelőtti meg nem bocsátó homlokból kiszökkent vad-szúipadot szaggató kövesedő csoda. Bertók László: Miközben húz a csőbe be Talán holnap holnapután miközben húz a csőbe be hogy se széle se közepe csak az óra lapján a szám azt is ahogy kimondanám mintha a szél süvöltene de a fele mégis zene de a vége mindig talán s ahány csillag van a falán annyi ünnep annyi ige annyi sistergő hűit helye testembe égetett hiány s úgy tesz mintha én hajtanám s ölel ha meghalok bele. Átcirtékelem magam Amikor már mindenkiről kiderült, hogy mindannak, amit eddig gondoltunk róluk, még az ellenkezője sem igaz, sejtettem: előbb-utóbb én is sorra kerülök... Mentem hazafelé az utcán, és olyan furcsán néztek rám az emberek. A homlokom közepén éreztem a bélyeget: íme egy pacák, aki még nincsen átértékelve! Ennek bizony a fele sem tréfa, remegtek meg finoman térdeim... Kerülő utakon osontam haza, s gondosan magamra zártam az ajtót. Vacsora helyett a nagy falitükör elé álltam, és elszántan szembenéztem önmagámmal. Milyen ismerős arc, tűnődtem el... De nem dőltem be a látszatnak! Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy engem pontosan négy nyárral ezelőtt, még a pangás éveiben már alaposan átértékelt a feleségem, és rövid úton elvált tőlem. Munkahelyi főnököm is, aki egyébként csupa jót mond rólam a hátam mögött, az esedékes fizetésemelések előtt rendre átértékel, s a forintokat helyettem mindig az az undok Pentele kapja. No, meg itt van a fiam is! Ha zsebpénz kell neki, akkor apu így, meg apu úgy... Bezzeg, ha megkérem arra, hogy puszta szívességből számolja ki a személyi jövedelemadómat, akkor azonnal átértékeli a szellemi képességeimet. És nem beszéltem még a sarki hentesről, aki minden egyes alkalommal előzékenyen nekem adja a parizer végét, pedig régebben még sonkát is kaptam tőle — ugyanennyi pénzért... Szerelmem, a karcsú bokájú Amarilla is mindig átértékel engem a hónap utolsó napjain, amikor az esti mozi helyett sétálni viszem őt a közeli kiserdőbe. Ráadásul a főbérlőim is cirka félévenként átértékelnek, és olyankor szaladgálhatok újabb albérletet keresni... Idáig jutottam töprengéseimben, amikor szokásaimtól eltérő módon hirtelen világosság gyúlt agyamban: Hölgyeim és uraim! Hiszen engem már hosszú-hosszú évek óta folyamatosan átértékelnek! Akkor viszont most mit tegyek? Hohó, megvan! Nosza, adjatok csak gyorsan egy fix pontot, és én majd szépen átértékelem nektek a világot... Walter Béla Az ásó tudománya Nemrég találták meg a régészek Egyiptomban ezt a 3300 éves kőépítményt, amely egy fedeles koporsó. Ez a világ egyik legrégibb kőből készült műtárgya. (MTI A régész feladata, hogy kutasson, hogy a leleteket bíráló mérlegelésével a történelem időrendjébe illessze, és a jövő számára megőrizze, mind szélesebb körben bemutassa, ismertesse. A régészeti kutatás korszerű tudományos módszerei a múlt század második felében alakultak ki. Kutatni mindenütt lehet, de találni csak kevés helyen. Szerencsére a szakemberek tevékenységét mások is elősegítik. Sok helyütt vonnak árkot, ásnak épületalapot, bontanak falat, s az ott dolgozók érdeklődését ugyancsak felkelti az itt-ott előkerülő régiség. A régész szerepe ilyenkor a leletmentés. Mivel legtöbbször folyamatban lévő munkáról van szó, gyorsan kell intézkednie, hogy az építőmunkát ne gátolja, s a becsesebb értékeket megmentse. A kutatónak a munka megkezdése előtt alaposan meg kell ismernie a helyszínt vagy a vizsgálandó objektumot. A föld alatt lappangó emlékeket a legeltérőbb módszerekkel tárják fel. Más az ősi temetők, régi utak vagy föld alá került épületek feltárási módja. S másképpen kell hozzányúlni a falak, a mozaikok, a falfestmények maradványaihoz. A föld alatt rejlő emlékek feltárása legtöbbször úgynevezett kutatóárok megvonásával kezdődik. Az árok szélessége mindössze egy méter, hossza átszeli a kutatott területet, mélysége pe- Külföldi Képszerkesztőség) dig a természetes, nőtt talajig terjed. Az árok útjába eső leletek helyzete, értéke támpontot ad a további ásáshoz. A kutatóárok két oldalán metszetben jelennek meg azok a talaj rétegződések, amelyek a terület történelmének is megközelítő „keresztmetszetei”. Régi romoknál, élő épületeknél a falak szolgálnak támpontul a további munkákhoz. Amint a kutatóárokban vagy kutatógödörben eredmény mutatkozik, a régész a területet kis szabályos egységekre, szelvényekre osztja, és ezeken belül kezdi meg most már rétegről rétegre lefelé haladva a feltárást. A kutatóárokban vagy a feltárt mezőben előkerült falak, kultúrrétegek és egyéb leletek helyét pontosan rögzítik, fényképezik. A felbukkanó kerámiatöredékeket, a tört vagy ép edényeket — mielőtt kiemelnék — finom ecsettel megtisztítják, majd a rendszerint benne lévő földdel együtt a konzervátorok- hoz szállítják. Az utóbbi időben mind gyakrabban emelnek ki egész sírleletet az ásatási gödörből oly módon, hogy az a múzeumba eredeti állapotában kerüljön. A sírt előbb szabályos vonalak mentén körülássák, majd deszkakalodába zárják. Ezután a sír alatt a földet vízszintesen végigfűrészelik, és fokozatosan deszkalapot csúsztatnak alá. Ezzel elkészítik a szállítóláda alját. Óriás gyémánt Jakutiában A sarkkör közvetlen közelében működő egyik ércdúsító üzemben 155,45 karátos gyémántot találtak. A szakemberek szerint a citromsárga árnyalatú kőből csodálatos briliáns készíthető. Az ilyen gyémántóriások általában nevet kapnak, ennek a kőnek a XIX. össz-szövetségi pártkonferencia elnevezést adták. A kimberlitlelőhelyek ipari kitermelésének megkezdése óta Jakutiában gyűlt össze a természetes tisztaságú gyémántok legnagyobb kollekciója. Köztük van a 291,6 karátos, gyufásdoboz nagyságú A győzelem negyvenedik éve, a 232,10 karátus Jakutia csillaga és a Szovjetunióban eddig talált legnagyobb méretű, „nehézsúlyú”, 342,5 karátos Az SZKP XXVI. kongresszusa elnevezésű gyémánt. Ezekkel ösz- szehasonlítva a legendás indiai Orlov és Sah nevű gyémánt szerényebb, hiszen egyik sem éri el a kétszáz karátot. (APN — MTI-Press) 17. századi üveg és üveg-fém kombinációs tárgyak (MTI fotó — Cser István felvétele) A kézi gyártású finomüvegek technológiája az üveg feltalálása óta eltelt évezredeken át a tudomány és a technika előrehaladásával folyamatosan és fokozatosan fejlődött. Alapjaiban szemlélve a finomüvegek gyártástechnológiáját, ez ma is az évezredekkel ezelőtti elveken nyugszik. Amíg a fejlődő technika egyre modernebb gépeket adott az üveggyártásnak és megteremtette a gépi üveget és a gépi üvegstílust, addig a finomüvegek kézi gyártása a maga sajátos útján fejlődött, és fejlődik ma is, megőrizve a legősibb hagyományait. Az ember a természetben talált természetes üvegbe, az obszi- diánba vagy a tektitbe mélyedést dörzsölt vizes homokkal vagy kődarabbal, s ebből ivott. Ma az üvegkészítés üveggyártást és üvegalakítást jelent. A kézi üveggyártásban az üveget nem géppel, hanem kézzel munkálják meg. De nincs olyan, géppel — akár a legmodernebb, automatizált, programvezéreit üveggyártó géppel — készült sík- vagy öblösüveg, amely alkalmatlan lenne további kézi alakításra, finommegmunkálásra. Kezdetben az üveg a természet tiszta termékével, a kristállyal állt szemben, és ehhez hasonlították. Számos formaalkotó ma is alkalmazza kristálydarabként és üvegékszerként. A képzőművészet is nyersanyagai közé sorolja az üveget. Sima üvegtáblára, ennek első vagy hátlapjára, üvegtükrökre festenek. Üvegtömbökből faragva, csiszolva, gravírozva, megfelelő formákba fújva és kézi munkával melegen alakítva alkotnak üvegszobrokat és üvegplasztikát. A technika és a művészet, a tanult képesség és az alkotó fantázia az üvegkészítésben elválaszthatatlan egység. A különböző korok üvegei nem csupán formálásuk és díszítésük tekintetében különböznek egymástól, hanem olvasztó-, alakító-, kemence- és hőtechnikájukban is. Az egyes korok és földrajzi területek üvegei az emh'tett technikai jegyeket különösképpen magukon viselik, annyira, hogy azonosításuk, kormeghatározásuk csakis ezek felismerésével lehetséges. MTI A történelem a szájban lakozik Ész és gyomor A pénz a megmondhatója, hogy milyen kapcsolat alakulhat ki az ész és a gyomor között — vélhetnénk tapasztalati alapon. Michel Onfray fiatal francia szakember szerint a téma a gondolkodás tárgykörébe tartozik. „Bizonyos ételek az adott világ elvetését és egy másik világ keresését fejezik ki” — idézi véleményét a Panorama. Példákat a múltból szolgáltat. Sartre utálta a rákokat, mert a saját testére öntették. Nietzsche gyűlölte a virslit és a szalámit, mert ezek összeférhetetlenek a megtisztulást érintő elméletével. Diogenész- nek a nyers polip rágásához való vonzódásában az emberevés rejtett vágyát kell látnunk. A végkövetkeztetés: a történelem a szájban lakozik. Michel Onfray egyébként nem szakács, hanem filozófus, az úgynevezett „cinikus iskola” tagja. léke.?Örök ifjúság Fokváros egyik kórházában 1967 decemberében új szívet kapott egy úr. Az ötórás műtét után a hírügynökségek sietve tudatták a világgal a jó hírt, hogy új korszak kezdődött a szívsebészetben. Christian Barnard nyitotta meg. Ki emlékszik manapság a filmsztárarcú orvosra, aki előtt a bátor vállalkozást követően nemcsak az akadémiai előadótermek, hanem a gáláns kalandokat ígérő szalonok is ajtót tártak?! A szikét, az operálókést 1983-ban végleg letette. A mítosz szokvány szenzációkká változott: válások, barátnők, érdektelenség. Október elején Milánó egyik szállodájának bemutató- termében szépítőszerek, krémek, púderek alkalmi vásárán bemutattak egy reszkető kezű, idős urat, aki az örök ifjúság szérumát, az alkimisták hajdani álmának megvalósulását helyezte kilátásba egy svájci cég képviseletében. Az úr: Christian Barnard. így múlik el a világ dicsőségeA Velencének nevezett arab provincia „Velence történelme során többször is szorosan kapcsolódott az arabokhoz. Nem lenne meglepő, ha valaki felfedné, hogy lakóinak nagy része arab származású” — idézi a Jana hivatalos líbiai hírügynökséget a La Repubblica. A dolog előzménye a történelem líbiai olvasata szerint: az arabok a kilencedik században elfoglalták Krétát, államot alapítottak, később pedig hajóikkal Velencéig jutottak, ahol is kolóniákat létesítettek. A velencei dialektus nagy számú arab jövevényszava ezt ma is tanúsítja. A lagúnák városában sokakat foglalkoztatott, hogy ugyan miért volt e hosszúra nyúlt tudatvesztés, s hogy mi bírhatta szólásra a távoli rokont? A Jana válasza: „A város földrajzi helyzete, vagyis az a tény, hogy tengerek választják el Líbiától, nem jelenthet nagyobb akadályt, mint a Malvin-szigetek esetében, amelyekért Nagy-Britannia arra hivatkozva mozgósította fegyveres erejét, hogy bár egy teljes óceán választja el, mégis hozzá tartoznak.” Lehet, hogy Líbia is annektál- ja majd Velencét? Svájc hadsereg nélkül? Kell-e hadsereg a svájciaknak? — A kérdésre várhatóan november végén válaszolnak az érintettek, népszavazás formájában. Egy véleményt azonban már ismerünk, az ország legjelentősebb írója mintegy száz oldalon foglalta össze a „szertartásos fecsegést”. Max Frisch „Svájc hadsereg nélkül?” című könyve nemrég került az olvasók elé, azt követően, hogy a szerző évek óta semmit sem publikált. Ilyen nagy bajban lenne a világbéke? Nos, Max Frisch inkább azon meditál, hogy mi tartaná össze Svájcot a hadserege nélkül... Talán a bélyegei? Ha nem lenne hadsereg, rájönnénk, hogy nincs célunk, hogy csupán szegény, megfélemlített és élősködő gazdagok vagyunk — és ez szerintem hasznos lenne, így a szerző. De ki venne szívesen ilyen megrázkódtatást? — teszi fel a kérdést. A válasza is cinikus: „Svájc, hadsereg nélkül?! Ugyan, erről ne is beszéljünk. Miért éppen' Svájcnak ne legyen hadserege? Hiszen mindössze néhány milliárdba kerül, tehát megengedhetjük magunknak. Végtére is gazdag ország vagyunk.” SZEMENSZEDETT IGAZSÁG ”Az ember akkor öregszik meg, amikor érzi, hogy már elapadt a kíváncsisága.” André Siegfried, producer * ”A világháború valamennyi híres hadvezére csöndesen távozott, mindegyik a maga módján. Sztálin volt az egyetlen, akiről azt mondták, hogy diadalmasan halt meg. Aztán kivették a mauzóleumból.” André Malraux, francia író * ’’Némely országban a kisiparosok és a politikusok között csak annyi a különbség, hogy az előbbiek nem jönnek, az utóbbiak pedig nem mennek.” Egy újságíró feljegyzése * ’’Sohasem szabad szemtől szembe megtámadni egy államfőt, bárki legyen is az. Kiváltképpen nem, ha a barátunk.” II. Hasszán marokkói király * ”A valóság előtt szemet hunyhatsz, az emlékek előtt azonban nem.” Stanislaw Lee, publicista » ”A vonzó férfi az, akivel minden nő szívesen kötne házasságot. Kivéve a feleségét.” Jacinto Miquelareno, argentin író Üvegfművészet
