Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-04 / 234. szám
_______________ K ULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. október 4., szerda Mi is a gyermekekért és a gyermekeknek akarunk jót Gondolatok az úttörőházban létesítendő stúdiószínház kérdéséről Tényként szögezzük le, hogy az önálló társulat a legelső pillanattól kezdve kiemelt fontosságú kérdésként kezeli a gyermekszínházi tevékenységet. A Harlekin Bábszínház fejlesztését felgyorsította: a színházi költségvetés keretéből nagyobb működési, felújítási és társulatfejlesztési hányadot biztosítva. Az Agria Játékok keretében önálló gyermekszínházi bemutató mellett önálló bábszínházi bemutatót is megvalósít. A kőszínházi évad műsortervében — az objektív feltételek hiánya ellenére (terem, költségvetés, egyeztetési gondok stb.) kötelezően beiktatta a nagyszínházi gyermekelőadásokat. A Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában bábszínházi (lásd az idei nyár: magyar bábtörténeti kiállítás) és gyermekszínházi kiállításokat rendezünk. Nem elhanyagolható az a művészeti és közművelődési tevékenység, amelyet színészeink és más művészeink végeznek a város és a megye művelődési intézményeiben, iskoláiban. Egyéni és csoportos fellépéseiket, valamint patronáló (színjátszó csoportok, táborok: pl. hevesi tábor) jelenlétüket kell említeni elsősorban. De itt kell említeni a színházban megtartott iskolai rendezvényeket is. Kiemelt jelentőségű (az egyébként közművelődési módszertanilag is fontos) a Népújsághetek rendezvényein való jelenlét. Színházunk ad helyet a Filharmónia ifjúsági bérletsorozatának is. Végezetül az ifjúságnak nyújtott jegyár- és egyéb kedvezmények sem hagyhatók figyelmen kívül. Mindezeket azért szükséges felsorolni, hogy a stúdiószínház kialakításának tervét ostromló reagálásokkal szembesíthessük, amelyek a Népújságban jelentek meg. A színház a szakmai és*felügyeleti elvárásoknak csak a — megyei tanács vb-határozatban is megerősítetten — stúdiószínház kialakításával tud megfelelni. Ugyanakkor nem óhajt lemondani a gyermekek színházi kultúrára nevelésének egyetlen eddig kialakított csatornájáról sem. Ellenkezőleg: új formákat kíván a meglévők mellé kialakítani. Nem kívánja a gyermekművelődést megtámadni, akadályozni, létében veszélyeztetni. Éppen ellenkezőleg: minél több gyerek kerül a vonzáskörébe, annál több esélye van a felnőtt közönsége gyarapítására. Ugyanezek az elvek és gyakorlati megfontolások vonatkoznak a gyermekkönyvtár és a gyermekszínházi tevékenység kapcsolatára. Éppen a gyermekközönségek — összehasonlíthatatlanul nagyobb létszámban!!! — nyernének vele, ha a bábszínház — stúdió- és gyermekszínház — gyermekkönyvtár egységes térben működhetne. (Érdemes kiszámítani, hogy egy 30-35 előadásból álló gyermekszínházi széria hány gyermeket érint; nem is beszélve a bábszínházi előadásokról!) A színházi működés speciális tereket igényel. Alkalmasat talán könnyebb találni az úttörőházi, javarészt kis létszámú és ritkán működő tantárgyi szakkörök számára. Végezetül szeretném leszögezni, hogy annak a pedagógusközösségnek a véleményét éppen az egységes és perspektivikus kulturális fejlődés jegyében nem fogadhatjuk el, akik így vetették fel a — hamis! — alternatívát, hogy a színháznál fontosabb a gyermekprogram. A gyermekművelődés és a színház egymásért és együtt fontos. Bízom benne, hogy a megyei tanács illetékesei megtalálják a kölcsönösen elfogadható kompromisszumok révén a megoldást. (A színház ilyennek a stúdiószínháznak az úttörőházban eltervezett kialakítását: technikai és egyéb kompromisszumokat jelentene számunkra. Messze elmaradva egy jó adottságú stúdiószínháztól.) Tudomásul kellene vennünk azonban, hogy az egyéb lehetséges variációk mindegyike többszörös anyagi ráfordítást igényelne. Több toleranciával, tárgyaló- készséggel kell közelíteni a témához, és nem lemondani eleve a mindenáron a megoldás megtalálásáról. Példaként szolgálhat az az együttműködés, amely a színház és a Megyei Művelődési Központ, az Ifjúsági Ház, a Helyőrségi Művelődési Központ és a Filharmónia, valamint a tanárképző főiskola között évek óta virágzik. Gáli László igazgató-főrendező Színházi előadások Gyöngyösön Az idei őszi színházi évad október 10-én kezdődik Gyöngyösön. Ezen a napon játsszák a Népszínház művészei országos bemutatóként Csurka István Házmestersirató című, nemzeti szociológiai csoportkép műfaji meghatározású tragikomédiáját. Október 16-án, hétfőn a Presser — Sztevanovity szerzőpáros musicalja, A padlás kerül színre a veszprémi Petőfi Színház művészeinek előadásában. November 12-én, vasárnap a budapesti József Attila Színház együttese adja elő Popplewll — Thomas A hölgy fecseg és nyomoz című bűnügyi bohózatát. Még egy előadás lesz novemberben, aminek a pontos dátuma még ismeretlen. Agatha Christie Az egérfogó című színművét a budapesti Karinthy Színház társulata játssza. Az előadások este 7 órakor kezdődnek, a Mátra Művelődési Központban. Változatosság az egri utcanevekben Egy régi latin közmondás szerint: varietas delectat (= A változatosság gyönyörködtet). Érvényes ez az utcanevekre is. Bántaná a szemünket, ha a városban minden ház egyforma volna, ha az utcákon minden embertársunk egyforma ruhát viselne. Hasonlóképpen nem volna örvendetes, ha egy városban az utcanevek miná egyti- pusúak volnának: csak személyek emlékét őriznék. Egerben szerencsére sok másféle utcanév is található. Múlt és jelen Mikor jó egy város utcanévrendszere? Akkor, ha az elnevezések nagy változatosságban tükrözik a város múltját és jelenét, s az egyes utcanevek nem kirívóak, hanem bizonyos összhang van köztük a városon belül. Jellemzők Egerben a történelmi névadások: Honfoglalás utca, Hét vezér utca, Ostrom utca, Tanács- köztársaság utca, Hősök utcája. Az egykori városkapukra utalnak: Cifra kapu tér. Rác kapu tér, Serte kapu utca. Nemzetiségi betelepül- tekről kapta nevét a Görög utca, az Olasz utca, a Rác-hegy utca, a Vallon utca. Régi emberek, foglalkozások mindennapjaira emlékeztet a Csordás utca, a Hadnagy utca, a Harangöntő utca, a Kapás utca, a Kertész utca neve. Egykori (Egerrel szomszédos) faluk emlékét őrzi nevében az Almagyar utca és a Ti- haméri út. Egykori vagy mai városrészekre, határrészekre utalnak: Ceglédi utca, Hajdúhegy utca, Merengő út, Nagy-rét utca, Rózsás-dűlő utca, Szénáskert utca, Szépasszony- völgy utca. Egykori vagy mai épület, építmény, kút volt a névadója a következőknek: Bástya utca, Dézsmaház utca, Diófa-kút utca, Kallómalom utca, Kőkút utca, Laktanya utca, Menház utca, Raktár utca, Szálloda utca, Szeszfőzde utca, Vincellériskola utca. Ezeknek az utcaneveknek egyéniségük van: nem találjuk meg őket minden városban. Nyelvileg értékessé teszi őket az is, hogy nem egy szűk városi vezetőségtől származnak, hanem a néptől, a lakosságtól. Környezeti nevek Péter László úja „Szeged utcanevei” című könyvében: „Az a jó utcanév, amelyik úgy illik az utcára, mint a meretre szabott ruha.” Egerben és a hozzácsatolt Felnémeten ilyenek az előbb felsoroltakon kívül az utca irányátjelző nevek: Apátfalvi utca, Baktai utca, Bervai út, Makiári út, Szalóki út stb. Azután az utca földrajzi jellegére vagy környezetére utalók: Árnyék-Szala utca, Árok köz, Bérc utca, Farkas-völgy utca, Fürdő utca, Lejtő utca, Patakpart utca, Sza- la-partutca, Vasút utca, Verő-Sza- la utca. Továbbá, amelyek az utca alakjára, földjére vagy más jellegzetességére utalnak: Agyagos utca, Csurgó utca, Folyás utca, Homok utca, ív utca, Karéj utca, Könyök utca, Mély utca, Rövid utca. Növényekre, növényzetre utaló szép utcanevek is bőven vannak városunkban: Epreskert utca, Faiskola utca, Fenyő utca, Galagonyás utca, Hársfa utca, Hóvirág utca, Liget utca, Orgonás tér (ma már inkább csak közi), Pást utca, Pázsit utca, Rezeda utca, Széna tér, Szőllő utca, Tölgy utca. Nem hiányoznak utcanévtárunkból a madarak sem: Csalogány utca, Darvas utca, Fecske utca, Gerle köz, Kacsa-part utca, Pacsirta utca, Rigó köz, Sólyom utca. Más állatokra utaló utcanevek, amelyek valószínűleg egykori vendéglők, kocsmák nevét hagyományozták korunkra: Bárány utca, Gólya utca, Sas utca, Szarvas tér. Utcanévbokrok Eger utcanévrendszerének különleges értéke két gazdag „utca- névbokor”. Az egyiket, amely az egri „török világ”-ra emlékezteti az utókort, a vár környékén találjuk: Mecset utca, Dobó István tér és utca, Bornemissza Gergely utca, Mekcsey István utca, Bolyki Tamás utca, Domokos Jakab utca, A ndrás bíró utca, Janicsár utca. Szépen kapcsolódnak ebbe a „bokorba” az Egerben írt, közismert történelmi regény révén a következő elnevezések is: Gárdonyi Géza utca, Egri csillagok utca (a könyv címéről), Cecey É va utca (a könyv női főszereplőjéről). Kár volt megbontani ezeknek az egri török világgal kapcsolatos neveknek az egységét a vár környékén néhány oda nem illő, újabb kori, munkásmozgalmi névvel (Berzeviczy Gizella utca, Jackwerth Ede utca, Kuzman János köz). Azt is csak sajnálhatjuk, hogy Tinódi Sebestyén, az „Éger vár viadaljáról való ének” XVI. századi szerzője nem ebben a városrészben, hanem a távolabbi Csákóban kapott utcanevet. A másik érdekes és szép „utcanévbokor” a Lajosvárosban található, ahol húsz egymáshoz közeli utca őrzi a régi Magyarország idegenbe szakadt tájainak és városainak emlékét: Aradi utca, Brassói utca, Eperjesi utca, Fiumei utca, Gyulafehérvári utca, Iglói utca. Kassai utca, Kolozsvári utca, Körmöcbányái utca, Lőcsei utca, Nagyváradi utca, Nyitrai utca, Pozsonyi utca, Rozsnyói utca, Szabadkai utca, Székelyudvarhelyi utca, Tátra utca, Temesvári utca, Zólyomi utca, Zombori utca. Ezt a „bokrot” a Lajosvárosban még bővíteni lehetne néhány erdélyi, székelyföldi magyar város (Csíkszereda, Marosvásárhely, Sepsiszent- györgy) nevével. Nem arról van szó, hogy visszakövetelnénk a trianoni békediktátummal más országokhoz csatolt területeket, hanem arról, hogy Eger város lakói ezer éven át közös hazában éltek a felsorolt városok és tájak lakóival, s ennek a testvériségnek, a jó értelemben vett nemzetköziségnek az eszméjét nem tagadhatjuk meg. Nem feledhetjük, hogy Széchenyi, Kossuth és az aradi vértanúk nem csupán a mai Magyarország szabadságáért küzdöttek, hanem a Kárpát-medence minden népének a szabadságáért és boldogulásáért. (Itt jegyzem meg, hogy I. István királyról, aki az egri püspökséget alapította, nem a város szélén, hanem a város belsejében kellett volna utcát elnevezni.) Személynévi utcanevek Természetes, hogy városainkban a személynévi utcaelnevezések is divatossá lettek az utóbbi másfél évszázadban. Büszkék lehetünk arra, hogy Eger város országosan az elsők közt nevezett el utcát Széchenyi Istvánról, aki maga is járt ebben az utcában. Mikes Kelemennek is méltán őrzi az emlékét utcanév, hiszen a híres „Törökországi levelek” kéziratának eredeti példányát a mi városunknak szerezte meg 1867-ben Barta- kovicsérsek (akinek szintén van itt utcája): ez a felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincsünk az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban látható. A Líceumot Eszterházy Károly építtette a XVIII. században; a Líceum előtti térnek vissza kellene adni a régi, Eszterházy tér nevet. Országosan ismert és elismert személyek nevének főként akkor van helye városunk névanyagában, ha az illetőknek valamilyen személyes kapcsolatuk volt Égerrel vagy Heves megyével (Rákóczi Ferenc, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály stb.) Az már vitatható, hogy a dunántúli és Egerben valószínűleg sohasem járt Berzsenyiről helyes volt-e utcát elnevezni a Lajosvárosban, előidézve ezzel az egri Bercsényi és Berzsenyi utca gyakori összetévesztését. Minden országos nagy emberünknek igenis legyen utcája Budapesten, az ország fővárosában, de a vidéki, jóval kisebb városok személynévi utcanevei ne kövessenek egy országos sablont! Egy vidéki megyeszékhelyen, amilyen Eger város, fontosabb a helyi és a megyei hagy emberek emlékének megőrzése az utcanévanyagban. Ezért örülünk, hogy Egerben van például Telekesy István utca és Pyrker tér. (Pyrker János László egri érsek alapította hazánkban — s éppen itt Egerben — az első magyar nyelvű tanítóképző intézetet: 1828-ban.) A város „egyénisége” Egy-egy város utcanévrendszere akkor jó, ha nagymértékben tükröződik benne a város „egyénisége”. Ahogy nincs két egyforma magyar város, ugyanúgy nem volna helyes, hogy városainkban egyforma legyen az utcanévanyag. Nem helyeselhetjük például, hogy sok városunk — valamilyen felső, központi utasításra vagy javaslatra —- akkor is fölvette Bacsó Béla, Hámán Kató, Münnich Ferenc vagy a görög Beloiannisz nevét, ha e munkásmozgalmi harcosoknak semmi közük nem volt az illető városokhoz. Nevezzenek el róluk utcát — ha a lakosság úgy kívánja — saját szülővárosukban! Minden város elsősorban saját nagyjaira legyen büszke! Vidéki városaink az utcaneveikben is őrizzék büszkén a többi várostól őket megkülönböztető sajátosságaikat, hiszen a sajátosság — érték! Egerben egyébként aránytalanul sok, 44 százalék a személynévi eredetű utcanév. (Budapesten csak 26, Szegeden csak 25 százalék ezeknek a száma!) A jövőben arra kell törekedni, hogy inkább a más típusú utcanevek számát gyarapítsuk. Dr. Pásztor Emil Hol az apropó? Mindig vonzott a szokatlan, az új, a merész, az eredeti elképzelés. Épp ezért — lehetőségeimhez mérten — folyvást azok mellé álltam, akik a kockázatvállalástól sem húzódozva rajtoltatják a friss kezdeményezéseket. Hiszem, hogy ezekre akkor is szükség van, ha a csakazértis maradiak, a szuperkonzervatívak lekicsinylik az efféle vállalkozásokat. Egészen más a helyzet, ha a zászlóbontás külsődleges, talmi látványosságra törekvő. Ebben az esetben nemcsak indokolt, hanem kötelességszerű is a füstölgés, hiszen szó sincs valamiféle szellemedző, értelemtréninge- lő tornáról. Sajnos, csak ekként lehet minősíteni a Drót című nemzetközi telefonos műsort, amelynek premierjét szeptember 28-án, csütörtökön mérlegelhettük. Ma, amikor a felgyorsult idő, a közéleti viaskodás, vagdalkózás, a meglehetősen nehezen elviselhető Karrierláz ezernyi témával szembesít bennünket, nincs fantázia abban, hogy erőszakolt leleményekkel rukkoljunk ki. Albert Györgyi, Béres László és Kereszty Gábor tulajdonképpen semmi mást nem csinált, csak tárcsázott. Méghozzá esetlegesen, avagy „valaki csak felveszi a kagylót” alapon. Ez a helyzet szinte meghatározta a „produkció” hevenyészettségét. Jelentkezett például egy torontói polgár, akit a Budapestpizza receptjéről, az AIDS veszélyeiről, a szexuális partnerválasztás módozatairól s az 1956- os eseményekről faggattak. Kolléganője is bekapcsolódott a diskurzusba, amelyből csupán annyi derült ki, hogy ebben a távoli országban nincsenek tisztában azzal, hogy voltaképpen mi is történt nálunk 33 évvel ezelőtt. No, de ezen ne csodálkozzunk, hiszen mi sem ismerjük az ottani hétköznapok, illetve históriai változások részleteit. Aztán Romániával, Bukaresttel próbálkoztak. Nehezen ugyan, de csak létrejött a kapcsolat, amely rögvest meg is szakadt. Mi ebben a meglepő? Folytathatnánk még a felsorolást, de minek? Ennyi is elég annak nyomatékolására, hogy mindez majdhogy sok hűhó semmiért. Ne legyünk mégse kedvszegők! Annál is inkább, mert nincs olyan tévedés, amit ne lehetne korrigálni. így aztán javasoljuk, hogy az érintettek ne béküljenek meg a csacska felszín locsogásával, hanem vallassák a melység titkait. Ha nem vonakodnak ettől, idővel továbbléphetnek, hiszen minden keret tartalommal telítődik, ha magvas mondandó foglalatává válik. Induljanak el errefelé! Higy- gyék el: ha nem is máról holnapra, de célba érnek... Nemes küldetés A Családi tükör szombati ajánlatára megérte felfigyelni. Már csak azért is, mert Juhász Judit szerkesztőt kezdettől fogva a napjainkban oly ritka segítő- szándék, emberseg vezérli. Tudja: a humánumot tettekkel kell bizonyítani. Ezért kalauzolta el a hallgatókat a nemrég zárt BN V-re, ahol a rákellenes alapítvány szervezésében és finanszírozásával szűrőbusz várta azokat, akik fontosnak tartották egészségük megőrzését, illetve a bajok megelőzését. A riportból értesültünk, hogy hasonló feladatú járművek futnak be a kisebb falvakba, az eldugottabb településekre, és fogadják a felkarolásra szorulókat. Elismerés az akció propagálásáért. Csak az a kár, hogy ez a küzdelem szétszórtan zajlik. Mennyivel több siker születne, ha szövetséget kötnének mindazok, akik gyógyírt nyújthatnának, s az erőket egyesítve munkálkodnának. Ettől még messze vagyunk, pedig a Kovács Adám-fé\e diagnosztikai vizsgálat szintén mindnyájunkért formálódott. Emiatt sürget a konszenzus, hiszen valamennyiünk javára kamatozna. Szerte az országban. Kísért a múlt Az MSZMP közelgő kongresz- szusa előtt még inkább megélénkült a politikai élet. Ez nem baj, az elszomorító csak az, hogy jó néhányan valaha már leszerepelt nézeteket szeretnének divatos öltönybe bújtatni, úgy vélvén, hogy akadnak tájékozatlanok, akik nem veszik észre, hogy a vészesen kísértő múltat népszerűsítik. A 168 óra negatív sztáiia volt — ezt igazolták a reagálások — az aTolna megyei polgár, aki az Ösz- szefogás... platform képviseletében ideológiai zagyvalékkal, orrfacsaró eszmei vegyestállal döbbentett meg százezreket. Angyali nyugalommal hirdette — többek között — azt, hogy a proletárdiktatúra azonos a proletárdemokráciával. Torz érvelésétől elhatároltuk magunkat. Szerencsére senki sem helyeselte ügyetlen zsonglőrködését. Még azok sem, akiknek vezérszerepére esküdött. Nem ujjongtunk akkor sem, amikor a Borsod megyei pártértekezlet fura döntéséről értesültünk. Ott ugyanis megszavazták, hogy ne tölthessen be MSZMP- funkciót az, akinek valamelyik hozzátartozója — testvére, sógora stb. — az MDF-ben, az SZDSZ-ben vagy valamelyik pártban tevékenykedik. Hát igen, az a korábban már visszaszorított szellem csak kibújt abból a jelképes palackból. Illene gyorsan visszarendelni, s messzemenően tartózkodni az ilyen kellőképp el nem ítélhető elhatározásoktól, mert sértik a személyiségjogokat, azt a magánszférát, amelyhez semmilyen szervezetnek nincs köze. Egyébként csak felvilágosításként postázom az illetékeseknek, hogy a kommunista Rajk László batyja Szálasi nyilas államtitkára voít. Ettől még szerethették egymást. Végtére is nemcsak közéleti porond létezik a világon... Pécsi István Ásatások a Kecskemét környéki Szentkirályon (Fotó: Karáth Imre — MTI)
