Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-23 / 251. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 23., hétfő' POSTAFIÓK 23. ___________ ■ ■ „Név és cím nélkül”: A kézzel írott, sok-sok helyesírási hibával tarkított levélből, a kortünet és a felforrósodó politikai hangulat érzékeltetésére idézzük az alábbiakat: „...javasoljuk a józan gondolkodású személyeknek, semmi különöset ne tegyenek, mármint a munkásőr elvtársakkal szemben, mert különben mi, gyöngyösi nyugdíjasok, munkásór-körök és a tényleges munkásőrök kénytelenek lesznek az ellenintézkedések megtételére...” Es mindezt egy tüntetés híre váltotta ki önből, kedves olvasó! Meg azt is, amit utóiratban fűz rövid felhorkanásához: „Különben mi is ott leszünk, mint ellentüntetők, és megvédjük munkás- őregységeinket és tagjait, még a vérünk által is, le a reakciós, nyilas szervezetekkel.” Azt még megértjük, hogy nagy felindulással fejezte be a levelet, amit egy kockás füzetből kitépett lapra írt Kinek-kinek szíve, esze gondja, mit érez, mikor, milyen indulatok támadnak benne. De az már elgondolkodtató, hogy amikor a nyilvánosság elé viszi érzéseit, érveit, eljut a vérontásig, annak vállalásáig. És mintha csak a kegyetlenség vagy a leszámolás erkölcsi ítéletét mondaná ki, odavágja befejezésül — vagy inkább kezdetül? -: „le a nyilas, reakciós szervezetekkel.” Felsorolásából nem nehéz kikövetkeztetni, kikre és mikre gondol. Úgy hisszük, hogy az Ország- gyűlés, a kormány a történelmi időkhöz mért méltósággal és felelősséggel felül tud emelkedni azokon a buktatókon, amik az egész ország gondjait, életét, sorsát nehezítik. A sértett vagdalko- zás, ha netán egy miénktől eltérő vélemény, álláspont, a minket is érintő követelés — a demokrácia jegyében — megfogalmazódik, attól nemhogy nem dől össze a világ, hanem inkább az tetszik ki, erkesztő hogy a vélemények most is, mindig is sokszínűek voltak, eltértek egymástól, talán ellenkeztek is egymással. Ez bizony a jelenlegi állapota a társadalomnak, amikor nem a kisebbség diktál a többségnek, hanem a diktatúra megszüntetésével kifejezést adnak meggyőződésüknek. Nem kell, nem szabad a vérig elmenni. Az indulat nem jó tanácsadó! Ugyan a levelet nem írta alá, de a szerkesztőség iránti tisztelete, ahogyan kifejezte, azt érzékelteti, hogy a mások véleménye érzelmileg bántja önt, mert hozzányúltak a múltjához, amit ön is másként lát, és sokan mások még inkább másként látnak. ”Régi olvasójuk” Kézzel írott sorok jöttek arról, hogy mi is a bürokrácia. A hagyatéki eljárás után megállapították, hogy 150 forint adótúlfizetés van. Az örökös megy érte, mondták, kiküldik. Ki is küldték az elhalt nevére. Vissza vitték. Újfent egy próbálkozás a hivatalnál, postánál, majd egyik ablak, majd a másik, végül is visszaküldték az adóhivatalhoz. És írja: „Én ezt tudomásul veszem, de jó lenne, ha azok is tudomásul vennék, akik ezt intézik, hogy az idő pénz minden dolgozó embernek, vagy ráírnák a küldeményre, hogy a címzett a temetőben található.” Fanyar humor, talán ráncos is lett tőle a szája széle, amikor ezt a panaszt megírta. B. I. Idézzük levelének egy részét: „A sztrájkot jómagam sem tartom helyesnek. De ha a kormány nem veszi észre, hogy behúzott fékkel közlekedik, valaki szóljon: állj meg, pajtás. Itt vagy a fék ég le, vagy a motor megy tönkre. Ezt, ha egy gépkocsira vonatkozóan írom, mindkettő katasztrofális.” Örülünk jelentkezésének, mert arról győz meg bennünket, hogy alul is gondolkodtak mindig, és gondolkodnak ma is. Válaszol az illetékes Bizalmatlanság helyett... A Népújság 1989. október 5-i számának címoldalán egy cikk jelent meg „ismeretlen szerző” tollából, amely tájékoztatta az olvasókat Heves Megye Tanácsa környezet- és természetvédelmi bizottságának üléséről. Rövidítve ismertette az újságíró a megye levegőminőségére vonatkozó, az említett bizottsági ülésre készített tájékoztató anyagomat. Rendkívül inkorrekt módon a cikk befejező, népmesékből kölcsönvett mondatával a szerző megkérdőjelezi a Köjál szakemberei által végzett mérések eredményeinek valódiságát, és szavahihetőségemet. Ezzel a magatartással bizalmatlanságot keltett az újság olvasóiban intézetünkkel szemben. A Köjál valamennyi dolgozója nevében kérem, hogy a cikk írója — kilépve az ismeretlenség homályából — „ha nem hiszi, járjon utána” az igazságnak, és a Népújság hasábjain kérjen elnézést a gyanúsításért. Dr. Záray Gabriella igazgató-főorvos **♦ Tisztelt Záray Gabriella! A szakemberek tényeken alapuló megállapítását nem kérdőjeleztem meg, nem ferdítettem el, valótlan adatokat nem közöltem. Laikus állampolgárként azonban nap mint nap tapasztalom, hogy például a megyeszékhely forgalmasabb részein szinte elviselhetetlen a „levegő minősége”. Mivel azonban erről legkevésbé a Köjálnál dolgozók tehetnek, ezért az ismeretlenség homályából kilépve kérek elnézést tőlük. Tisztelettel: Barta Katalin Nagycsaládosokon segítettek... A Magyar Demokrata Fórum Kerecsendi Szervezete immár második alkalommal szervezte meg a használt ruhaneműk és lábbelik gyűjtési akcióját a településen. Az adományokat a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége kerecsendi tagszervezetének rendelkezésére bocsátották. Szervezetünk a holmikat szétosztotta, a nagycsaládosok nevében ezúton mondunk köszönetét e nemes gesztusért valamennyi adakozónak. Pusoma Jenő Ke recsend Átkelni veszélyes Az ember csak találgathat, miközben átóvakodik az Eger-pa- tak Klapka utcai hídján. A szándékos kártevés vagy az esedékes műszaki munkálatok nyomai mutatkoznak a védőkorláton? Aki tette, bizonyára nagy élvezettel tette, és mi, komoly felnőttek talán nem is kezdjük el a pajkos ki-be bujkálást a foghíjak között, de alig harminc lépésnyire, a parkban futkosó gyermekeink közül ha egy is akad, aki megpróbálja... Ezenkívül — elnézést a morbiditásért — a hiányzó rész éppen az ő méretük. Ne restelljék felidézni egy mocsárba veszett kisfiú és egy emésztőgödörbe fulladt kislány tragédiáját, tetézve azzal, hogy itt még csak elkóborolni, sőt a belvárost elhagyni sem kell... (Fotó: Gál Gábor) Kedves „Névtelen” Elöljáróban — engedd meg, hogy továbbra is itt, a sajtó hasábjain is pertu szólítsalak, hiszen mindennapos találkozásaink során is tegező- dünk, igaz? Megleptek soraid, averzióid személyemmel kapcsolatosan, és érthetetlen számomra, hogy véleményed mindeddig velem nem közölted, kérdéseid nem nekem tetted fel. Hiába, úgy látszik, veled kapcsolatban is igaznak bizonyul a rég ‘ tézis: inkább legyen három ellenségem szem- 51, mint egyetlen barátom hátulról... Mivel támadásra te is a „nyomtatott szó” erejét használtad fel, kénytelen vagyok válaszaimat, véleményemet én is így tudomásodra hozni. Azt mondod, dolgozni nem akaró fiatalember vagyok... Barátom! Van, akinek a kapa, van akinek eszterga, ecset, vonalzó vagy kalapács a munkaeszköze. Nekem ez az írógép, a golyóstoll, a fényképezőgép. Amellett, hogy létfenntartásom biztosítása érdekében napkeltétől napnyugtáig talpon vagyok, hiszen magamnak kell gondoskodnom alapvető létminimumom megteremtéséről, tehát az élelemszerzés mellett főznöm, mosnom, mosogatnom, vizet hordanom, tűzifát gyűjte- nem, mindemellett írok. Az, hogy az ilyen feltételek mellett vállalt egy teljes évet kibírom-e, nem iskolai végzettség vagy íráskészség kérdése, inkább bizonyos szakmai tudás, gyakorlat, rutin feltételezése. Nos, az általad kifogásolt íráskészségről csupán annyit: hogy tehetséges vagyok-e vagy sem, azt mindenki maga döntse el, bár az elmúlt években egyre-másra pályadíjat nyert vagy publikált írásaim alapján masoknak a véleménye nem egyezik a tiéddel. Ugyan, áruld már el nekem: hol, mit olvastál tőlem? Sajnos, amit az ivócimborákkal kapcsolatban , írsz, igaz. Ellenben kérdem tőled: környezetedben ismersz-e más módját egy baráti kapcsolat megpecsételésének, mint egy-egy pohár ital közös elfogyasztását? Veted soha nem koccintottam? Azt, hogy egyes vidékeken a barátság mélységét a közösen elfogyasztott alkohol mennyiségével mérik, nagyon sajnálatos, de ezt a szokást itt nem én honosítottam meg. Az, hogy bejártam a környék italboltjait (is...), szintén igaz, hiszen ellopott ruháimat itt leltem meg, itt viselték büszkén „egzotikus” öltözékemet földijeid. Nem értem, hogy abban, hogy aggódó barátaim, hozzátartozóim, szeretteim időnként felkeresnek, meglátogatnak, mi kifogásolnivalót találsz? És abban, hogy — mint írod — munkatársaim (egyébként többnyire újságírók) jönnek, mi a bún? Kedves „Névtelen” barátom! Ne aggódj, falud határában nem lesz bűntanya. Eleddig táppénz- és adócsalókkal, garázda iszákosokkal, tolvajokkal az erdőn nem találkozhattál, csak a faluban. Az erdőben csak azokkal találkozhatsz, akik gombázni, csipkét, kökényt, makkot, fát gyűjteni, vadászni járnák ki, becsületes emberek, akik nem kerülik el táboromat. Naponta többen is megfordulnak nálam, tanácsért, tanáccsal, vagy esetleg egy pohár vizet kérni. Végezetül engedd meg, hogy megdicsérjelek. Legutóbbi — szintén névtelen — feljelentésed óta stílusod csiszolódott, és személyes véleményed, mintegy „felséges többes” használatával, egy kö- ! zösség véleményeként tüntetted fel. Megtanul- j tad hat, hogy egy írásmű realitását csak fokozza, ha az abban foglaltak általános véleménynek j tűnnek. Most már csak egy baj van veled, amivel nem vagyok megbékélve. A bátorság. Névtelen leveleket írni, szépén, szabatosan fogalmazni, tökéletesen bánni az írógéppel, ezt már megtanultad. Egy dolgot azonban nem: véleményedért vállalni a felelősséget, és leírni — saját neved! Üdvözlettel: Kolbe Attila a magyar „Robinson” Erdőkövesd Nem az önkéntességről született döntés A Népújság szeptember 14-i számában jelent meg egy írás, „Tagjaiért korteskedik a KI- OSZ” címmel. A cikk megjelenése előtt személyesen beszéltem az újságíróval a kisiparosság gondjairól, a jelen feladatairól. A diskurzus során sajnálatos félreértés történhetett, mivel az írás első mondatában a következő jelent meg: „Amióta májusban megszavazták, hogy a KIOSZ- tagság önkéntes...,” — valójában a májusi országos küldöttgyűlésen a KIOSZ új alapszabályát fogadták el, és nem az önkéntességről született döntés. Tekintettel arra, hogy a következő szervezeti tagságot a kisiparról szóló 1977. évi 14. tvr. írja elő — így az országos küldöttgyűlésnek erre nem is volt joga —, és szándékában sem állott ennek megszavazása. Feltételezésem szerint a félreértésnek az alapja az, hogy 1989ben a Kisiparosok Országos Szervezetében meghirdetésre került a szervezet-korszerűsítés, s ekkor felvetődött annak lehetősége, hogy netán egyszer megszűnik a kötelező tagság, és önkéntes alapokra helyeződik a szervezet működése Varga Gyula a KIOSZ egri alapszervezet titkára „Kiforgatnak múltunkból” Sorskérdések Nevelgetem immáron kétévessé növekedő fiamat — mikor szellemi csemege kerül kezembe. íme, egy ajándék, barátaim rejtett célzása: Németh László Sorskérdések című esszékötete. Lám, egy évtizede még Németh László Tudományos Diákkör is működött a Líceumban, Cs. Varga István tanár úr vezetésével. Most ismét belém villámlik az a felismerés, hogy az Iszony, Bűn, Gyász írója mennyire időszerű. Sorokat ízlelgetek az esz- szék bevezetőjéből: „Mi az, amit a szocializmushoz hozzá akarok adni? Gazdaságilag az egyéni vállalkozás érvényesítése a naci- onalizált tömegtermelésben. Hát nem vállalkozás hazánkban egy fiúgyermek fölnevelése ebben az elkövetkező szabadáras világrendszerben? Nézem a könyv tartalomjegyzékét. Tetszésem által kiemelt címszavak a Grezsa Ferenc szöveggondozásában . megjelent műből: Új reformkor felé; A Magyar Rádió feladatai; Lesz-e reform?; író és hatalom; Kiforgatnak múltunkból; Erdély ünnepe; Az értelmiség önérzete; Március tizenöt; Magyarok, kibékülni! A Sorskérdések vallomásai 1927 és 1943 között készültek, Németh László ideológiájának javát tartalmazva. A kiemelt címek azonban bizonyítják, hogy ma is a napi politikára visszhangzik az írások eszmeisége, a kedves, rózsaszín-fekete borítójú mű. A minőségszocializmus azonban még várat magára. El is dalolom kisfiamnak: „Süss fel nap, fényes nap!” Albert Anikó Eger, Kertész u. 87. II. 5. Értesítjük leendő vevőinket, hogy a BALATONFELVIDÉKI ERDŐ ÉS FAFELDOLGOZÓ GAZDASÁG FRANCIAVÁGÁSI FŰRÉSZ ÉS FALEMEZÜZEME MEGKEZDTE TERMELÉSÉT. BALATONttlVICXltl ENOO- U FAFUOCH.GQZ0 GAZDASÁG >J*’ iHrUh H IT« IW11-AM Rétegelt lemezeink hazai lombos fafajokból készülnek max. 2.300 x 1.300 mm-es lapméretben, 4-27 mm vastagságban. Bükk felépítésű ágyrugókat 900 és 1.400 mm hosszban állítunk elő. 1989. IV. negyedévi valamint 1990. évi igényeikkel keressék gazdaságunk fafeldolgozási osztályát. Cím: 8360 Keszthely, Szabadság út 10. Telex: 35258 Telefon: 87/12-686. ezúton tájékoztatja Tisztelt Vásárlóit, hogy \ olcsóáru boltját változatlan helyen, Eger, Csákány u. 3. (SZOT Szálló mögött) üzemelteti. ÁRUKÍNÁLATAINK: méteráruk, cipők, csizmák, függönyök, ágyneműgarnitúrák, zoknik, harisnyanadrágok, melegítők és egyéb ruházati cikkek. Kedves vásárlóink minden felvilágosítást megkaphatnak, Olcsóáru boltunktól, telefon: 36/12-665. Legyenek a partnereink. '------------------------------------f Egri Cipőipari Szövetkezet felvesz cipőgyártó szakmunkástanulók oktatásához SZAKOKTATÓT Feltételek: szakmunkásbizonyítvány, legalább öt éves szakmai gyakorlat. Jelentkezés: Eger, Cifrakapu u. 162. sz. 7—15 óráig. A
