Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 232. szám 1989. október 2., hétfő ÁRA: 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA A TECHNIKUSI EGYSZER MÁR BEVÁLT „...a képesítővizsgán nemcsak az lesz a kérdés, hogy tud­ják-e a tételeket...” (3. oldal) ERDÉLY, SZÉKELYEK „azt mutatják be a félmtilt képeivel, ami ma még talán itt- ott fellelhető...” (4. oldal) NYÍLT LEVÉL SCHMIDT REZSŐNEK „...a szemléletet próbáltam megfellebbezni...” (5. oldal) ALKALMAZOTTAKBÓL - VÁLLALKOZÓK Többnyire az állattenyésztésben, másrészt a magánfuvaro­zásban, valamint a magánkereskedelemben." (8. oldal) Mário Soares a Duna­kanyarba látogatott Mário Soares, a Portugál Köztársaság elnöke — aki Straub F. Brú­nó, az Elnöki Tanács elnöke meghívására hivatalos látogatáson tar­tózkodik hazánkban — vasárnap a Rákoskeresztúri köztemető 301- es parcellájában koszorút helyezett el Nagy Imre és kivégzett mártír­társainak sírjánál. A kegyeletes aktusnál jelen voltak a Történelmi Igazságtétel Bizottság, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Fidesz és az MDF képviselői. Ezután az elnök és kísérete a Dunakanyarba látogatott. Pozsgay Imre előadása Ausztriában Korábban, mint tavaly — Óvatos kezdet — Már édesebb a répa — Félszázan szállítanak Hatvanba és Selypre — Először Heves megyének — „Kemény” valutát is hoz Nagyüzem cukorgyárainkban Ahol a répa kincsét kinyerik (Fotó: Szántó György) Magyarország csak Közép- Európán keresztül zárkózhat fel Európához és a világhoz — han­goztatta Pozsgay Imre állammi­niszter, az MSZMP Elnökségé­nek tagja az alsó-ausztriai Krems városban szombaton délután tar­tott előadásán. A magyar politi­kus az itt működő tartományi tu­dományos akadémia rendez­vénysorozatán vett részt. Ennek keretében ő és Erhard Busek osztrák tudomány és kutatásügyi miniszter előadást tartott Kö- zép-Európa jövőjéről. Pozsgay Imre kifejtette: a kö­zép-európai eszme másfél száza­dos történetében a magyarság számára váltakoztak a kedvező, Szombaton hazaérkezett New Yorkból Horn Gyula külügymi­niszter, aki a magyar küldöttség vezetőjeként részt vett az ENSZ- közgyűlés 44. ülésszakán. A külügyminiszter a repülőté­ren válaszolt az újságírók kérdé­seire. A Magyar Távirati Iroda munkatársa arról érdeklődött, milyen fogadtatásra talált az a ja­vaslat, hogy a kisebbségek védel­mét új, korszerű nemzetközi sza­bályokkal garantálják? — A résztvevők kedvezően fogadták e kezdeményezésün­ket, egyetértettek abban, hogy több, a nemzetközi helyzetre ki­ható problémakörrel — amelyek ugyan korábban szerepeltek már nemzetközi szervezetek napi­rendjén — újra foglalkozni kell, mégpedig a jelenlegi körülmé­nyekből kiindulva. Ilyen a nem­zeti kisebbségek ügye is. Mind­máig az a legnagyobb gond, hogy olyan államok, amelyek elfogad­ták az ENSZ alapokmányát, alá­írták különböző egyezményeit, amikor ezek betartását számon kérték rajtuk, azt belügyekbe va­ló beavatkozásnak minősítették. Ismeretes, hogy jelenleg is van több olyan tagállam, amely dur­ván megsérti az alapokmányt, il­letve a nemzetközi egyezménye­ket. Ezen mielőbb változtatni kell, el kell érni, hogy ezek a kor­mányok valóban felelősséget vi­seljenek a nemzetek közösségé­vel szemben is. Ehhez viszont új kodifikációs eljárásokra van szükség a szervezeten belül. Arra a kérdésre, hogy a Varsói békés, felzárkózásra alkalmas időszakok a nemzeti szemszög­ből rossz emlékű háborús évek­kel, de végül is a közép-európai összetartozás múltjáról pozitív mérleget lehet megvonni. Ma­gyarország, amelynek hagyomá­nyaival és nemzeti törekvéseivel a második világháború utáni ren­dezés korántsem volt összhang­ban, az Európától való négy évti­zednyi elszakítottság és perem­helyzet után ismét szorosan kap­csolódni akar Közép-Európá- hoz, de nem mint valamiféle anakronisztikus tömörüléshez, hanem mint szuverén államok együttműködő közösségéhez. (MTI) Szerződés külügyminisztereinek New York-i megbeszélésén mi­lyen vélemények fogalmazódtak meg a VSZ politikai együttmű­ködésének korszerűsítéséről, Horn Gyula így válaszolt: — Napjainkban még mindig gyakran előfordul, hogy a külön­böző VSZ-tanácskozásokon megkövesedett, a mai realitások­tól elszakadt nézetek hangzanak el. Még mindig nem az érdemi kérdésekkel foglalkozunk. New Yorkban megállapodtunk, hogy a külügyminiszteri bizottság ese­dékes varsói ülésén operatív for­mában megvitatjuk a VSZ-szel összefüggő kérdéseket. Befolyá­solja majd a leendő változtatáso­kat, hogy az egyes tagállamok belpolitikája sokszínűvé vált, ma már másképpen vetődik fel az egymás közötti viszony kérdése, mint néhány évvel vagy évtized­del ezelőtt. Egyáltalán nem szentségtörés, ha felszínre kerül­nek a problémák, ütköznek a fel­fogások, netán ellentétek tapasz­talhatók. Ezeket nem szabad a szőnyeg alá söpörni és főként nem szabad azt megengedni, hogy ezek az ütközések károsan befolyásolják a szövetség együtt­működését. Véleményem szerint minden kérdésről lehet és kell is vitatkozni, de maximálisan tisz­teletben kell tartani az egyes álla­mok önállóságát. Gondoljunk csak arra, hogy a NATO tagor­szágai között is időnként heves szóváltásoknak lehetünk tanúi, ám ezek egyáltalán nem gyengí­tik a szövetséget. Az idén a tavalyinál korábban — egy, illetve másfél héttel előbb — kezdődött a cukorrépa feldol­gozása Heves megye gyáraiban. S azóta már nagyüzem van Hat­vanban és Selypen is, a gépso­rokra szakadatlanul érkeznek a szállítmányok, a kipróbált — többségében hosszú esztendők óta összeszokott — gárda éjjel- nappal birkózik feladataival. Gyárainkban úgyszólván tel­jesen elfeledték a start meglehe­tősen nyugtalanító körülménye­it. Nevezetesen azt, hogy a korai kezdet meglehetős bizonytalan­sággal fenyegette a mindennapi munkát. A répa cukortartalma ugyanis akkoriban mindössze 13,7 százalékos volt, ami a ter­melőket óhatatlanul óvatosságra intette. A gazdaságok nem túl nagy hajlandóságot mutattak a betakarításra, az ütemes szállítá­sokra, hiszen — mint ismeretes — az utóbbi időkben már a beltar- talmi érték alapján fizetnek az át­vételkor. Az édesebb áruért több pénz jár, s ha ez lényeges lehet, mostanában különösen az a me­zőgazdaságban. Jellemző, hogy a vállalat, a Mátravidéki Cukor­gyárak félszáz partnergazdasága közül szeptember 11 -én mindösz- sze 9 látott dolgához, ami ugyan lehetővé tette a hatvaniak terve­zett szeptember 15-i nyitányát, ám a selypiek az elképzeltnélcsu­pán három nappal később, 21-én csatlakozhattak az új kampány­hoz. Lichteinstein József, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese leg­utóbb már jobb tapasztalatokról is szólhatott. Az üzemkezdetet követő kedvezőbb időjárás kö­vetkeztében — ahogyan elmon­dotta — folyamatosan javul a ré­pa cukortartalma, a teljes átvett mennyiségnél megközelíti már a tizenöt százalékot, ami maga­sabb a tavaly ilyenkorinál. Az ötven termelőtől egyéb­ként együttesen 560 ezer tonna cukorrépa érkezésére számíta­nak megyénk két gyárában. Az Ezentúl az 1956-os forrada­lom és szabadságharc hősi halot­tal nyughelyének tekintendő a Mező Imre úti temető 21-es par­cellája, ahol október 22-én 16 órakor egy, a harcokban eleset­tek előtt tisztelgő emlékmű alap­kövét is lerakják majd — hang­zott el szombaton a temetőben rendezett sajtótájékoztatón. A Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Politikai Foglyok Szö- vetsége'56-os Kegyeleti Bizott­sága, valamint a Fővárosi Tanács és a temető képviselői abból az alkalomból hívták az újságírókat a Munkásmozgalmi Panteon szomszédságában található par­cellába, hogy — a Fővárosi Ta­nács és a Fővárosi Temetkezési Intézet jelentős támogatásával — befejeződött a sírkert rendbeho­zatala. Az MDF és a POFOSZ akti­vistái társadalmi munkában ez év tavasza óta munkálkodtak azon, hogy eltüntessék innen a 33 év alatt összegyűlt szemetet, törme­léket, gazt. Szalay Róbert, a ke­gyeleti bizottság tagja emlékez­tetett arra, hogy a barikád egyik oldalán elesett szovjetek, ÁVH­idénynyitó küldemények döntő­en a nagykunsági tájkörzetből kerültek üzemeinkbe, kisebb részben a Jászság déli vidékéről, s minimális nagyságrendben a Duna-Tisza közéből, az állam­pusztai célgazdaságból. Az el­múlthét végén már negyven szál­lítóbiztosította a feldolgozóknak a folyamatos utánpótlást, míg e héttől — várhatóan — valameny- nyi szerződőre lehet számítani. Szűkebb hazánkból a bese­nyőtelki, a poroszlói, a vámos- györki, a hatvani, a zagyvaszán­tói, a tarnamérai mezőgazdasági termelőszövetkezetek küldik áruikat, jóval kevesebben, mint valaha. S nemcsak megyénkben, hanem távolabb is észrevehető az érdeklődés csökkenése. így, amíg az elmúlt esztendőben még 15 ezer 776 hektár terményének átvételére kötött szerződést a Mátravidéki Cukorgyárak, az idén már csupán 14 ezer 890-ről várhatja a répát. A visszaesést alapvetően az okozta, hogy a cu­sok és katonák — mintegy 250- en — gondozott, reprezentatív hősi parcellában nyugszanak. A barikád másik oldalán hozzáve­tőleg tízszer annyian haltak meg, döntő többségük az utcai har­cokban vesztette életét. Sokakat az enyészetnek kitett 21-es par­cellában temettek el, majd 1982- ben, a 25 év poriadási idő eltelté­vel a hozzátartozókat felszólítot­ták: exhumálják a sírokat, mert a parcellát felszámolják. Ekkor mintegy 60 holttestet szállítottak el más temetőbe. Jelenleg körül­belül 200 — 250-en nyugszanak a 21-es parcellába. Maróti László, az MDF VIII. kerületi szervezetének vezetője az MTI munkatársának érdeklő­désére elmondta: a leendő em­lékmű megépítésére alapítványt kívánnak létrehozni. A parcellát díszsövény övezi majd, két sar­kába pedig egy-egy kopjafa ke­rül. A parcella rendezését ezután is folytatják szombat délelőttön­ként; az épségben maradt sírkö­veket tisztítják meg. Szólt arról is, hogy a sajtóban közzétett fel­hívásukra már néhányan jelent­korrépa termelése is mind gaz- daságtalanabb, jövedelmezősé­ge abszolút és relatív értelemben egyaránt szerényebb a korábbi­aknál. A termelői kedv mérséklődé­se ellenére is van azért jócskán dolga gyárainknak. A hatvani már az indulást követő 9. napon elérte a 24 óra alatti 3300 tonnás feldolgozást, a selypi pedig egy héten belül a háromezrest. A be­érkező répából előreláthatóan mintegy 66 — 67 ezer tonna cuk­rot készítenek összesen, túlnyo­móan belföldi értékesítésre. Az új szezon friss gyártmányaiból legelőször természetesen Heves megye kereskedelme kapott, de kóstolhattak már belőle a Du­nántúlon, Vas, Zala, illetve Győr-Sopron területén is. A ki­sebb hányadban, öt-hatezer ton­nás mennyiségben exportra ke­rülő cukorra egyelőre nincs szer­ződése a vállalatnak, de máris bi­zonyos, hogy gazdára talál, még­hozzá konvertibilis valutáért. keztek, hogy hozzátartozójuk 1982-ben elszállított földi ma­radványait a hősi halottak sír- kertjében kívánják elhelyezni. A Fővárosi Tanács jelenlévő képviselője kifejtette: a tanács félmillió forinttal támogatta az MDF és a POFOSZ kezdemé­nyezését. Ez az összeg arra volt elegendő, hogy a temetkezési in­tézet utakat építsen, illetve vésett névtábla kerüljön az eddig jelte­len sírokra is. A Fővárosi Temetkezési Inté­zet képviselője egy kérdésre vá­laszolva elmondta: 1982-ben jogszerűen kezdődött meg a par­cella kiürítése. Ám az állampol­gári bejelentések, külföldi rádió­adók adása nyomán a Fővárosi Tanács ezt leálh'totta, s az MSZMP KB kegyeleti bizottsága is úgy foglalt állást, hogy a par­cellát mégse számolják fel. Egy, a sajtótájékoztatón jelen­lévő hozzátartozó arról számolt be, hogy korábban zaklatásnak volt kitéve, aki a parcellához lá­togatott; leginkább október 23- án és halottak napján rendőrök cirkáltak a környéken és igazol­tatták az arra járókat. Örö­meink Politizál az ország, új l pártok csatáznak a régivel, , átértékeli a múltat s szidja a ! jelent az is, aki a rosszról ; úgyszólván a legkevesebbet ' tudja. Divattá is lett a véle­ményformálás, s az ellenke­zés szinte mindennel, ami ; csak van, az életünkhöz tar­tozik. Olykor már ügy tet­szik, hogy nincs is más, mint ; tiltakozás, támadás, cáfolat, i védekezés újságban, rádió- ■ ban, televízióban, kis- és ; nagygyűlésen, munkahe- j lyen vagy azon túl. Mondo- í gátjuk — nem sok túlzással I —, hogy már a csapból is po­litika folyik. Ha pedig így van, akkor ki dolgozik? — kérdezhetjük j okkal és joggal? Szerencsére Heves me- : gyében sem mindenki csak a hangjában, a szavaiban akar \ gyönyörködni. Számosán vannak, akik — ha néha be- le-beleszólnak is a történe­lem menetébe, állást foglal­nak egy s más mellett vagy ellen — többnyire a megszo­kott feladataikkal, hivatása­ikkal vannak elfoglalva. Szakmáik rangját védik, öregbítik, növelik egyre, sa­ját maguk és mások boldo- gítására. Elegendő csupán megyei lapunkat kézbe venni, s visz- szaforgatni csak a legutóbbi két hét eseményeire. Miről olvashatunk? Nos — talán emlékeznek rá, akik az újsá­got nézegették —, több más mellett például világkong­resszus is a legjobb vélemé­nyét formálta a szilvásvára- di lipicai lótenyészetről. Történelmi borvidékeink nagyüzemi értékes nedűi közül az Egervin révén há­rom, a gyöngyöspatai téesz jóvoltából kettő, a megye- székhelyi Tóth István, vala­mint a nagyrédei Molnár András igyekezetével pedig egy-egy szerzett aranyérmet országos versenyen, a szeré­nyebb elismeréseken túl. A Szőlőskert Mezőgazdasági Termelőszövetkezet ízlése­sen adjusztált Chardonnay- ja a BNV kevés nagydíjasai­nak egyike lett, míg vásárdí­jas a Heves Megyei Állat­forgalmi és Húsipari Válla­lat, valamint a Deko Hatva­ni Konzervgyárának termé­ke. Jó néhány cégünk jelent­kezett új cikkekkel, a Gyöngyszöv Áfész válasz­tékbővítő, legfiatalabb gyártmányainak mindegyi­ke — szám szerint 6! — rá­szolgált a Kiváló Áruk Fó­ruma megkülönböztető mi­nőségi jel viselésére. S la­pozgathatnánk még visz- szább, biztosan a korábbi számokban is találnánk olyanokat, amik megdo- • bogtatják szívünket. Életünk apró történései ezek, de jó, hogy róluk is ol­vashatunk, hallhatunk. Kö­zelebbiek, megfoghatób- bak, biztosabbak, mint az : álmok. Gyóni Gyula Kongresszusi konzultáció az MSZMP KB székhazában Az MSZMP közelgő kongresszusának előkészületeként 'szomba­ton, a Központi Bizottság székházában konzultációs megbeszélésre került sor. Az eszmecsere résztvevői, közöttük a küldöttcsoportok vezetői, valamint az előkészítő munkacsoportok megbízott szóvivői egész napos vitában egyeztették elképzeléseiket. Ennek során kiala­kították előzetes álláspontjukat a kongresszus megszervezésével, mű­ködésével és a várható nagyobb vitát kiváltó ügyrendi kérdésekkel kapcsolatban. Horn Gyula haza­érkezett New Yorkból 1956 hősi halottainak nyughelye Befejeződött a sírkert rendbehozatala

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents