Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA XL. évfolvam, 207. szám ÁRA: 1989. szeptember 2., szombat 5,30 FORINT „RENDEZNI A PÁRT SORAIT" Interjú Kiss Sándorral, az MSZMP Heves Megyei Bizottsá­gának első titkárával, a közelgő pártkongresszus küldöttével (3. oldal) KINEK KELL ELSZÁMOLNIA A LELKIISMERETÉVEL? Igazságkeresés a noszvaji segédrendőr öngyilkosságának ti­tokzatos ügyében (4. oldal) „HA Ő NINCS, ÍGY SEM ÁLLNÁNAK DOLGAINK” Kiss János edzőt védik az apci futballisták (10. oldal) VÁLASZTÁSI ELŐKÉSZÜLETEK hatvaniak: válasszuk meg a legjobbat.” (16. oldal) Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága pénteken ülést tartott. A testület tá­jékoztatót hallgatott meg a háromoldalú politi­kai egyeztető tárgyalások eddigi tapaszatalatai- ról, s ennek alapján kialakította a pártnak ott képviselendő álláspontját. A Központi Bizottság megvitatta az alkot­mánymódosításról, a pártok működéséről, gaz­dálkodásáról, valamint az országgyűlési képvi­selők választásáról szóló törvényjavaslatokat. Foglalkozott az október 6-án kezdődő párt- kongresszusig terjedő időszak legfontosabb várható politikai eseményeivel, s tájékozódott a kongresszus előkészítéséről is. Az ülésről közlemény jelenik meg. MTI Világos elvi program körül kell az áramlatoknak csoportosulniuk Szóvivői tájékoztató Az ülést követően Major László, a KB szóvivője tájékoz­tatta a sajtó képviselőit a testület munkájáról. Elmondta: a Köz­ponti Bizottság meghallgatta Kovács Jenő titkár beszámolóját a kongresszusi előkészületekről, valamint Pozsgay Imre tájékoz­tatóját a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások eddigi ta­pasztalatairól és az MSZMP ott képviselendő álláspontjáról. Mint ismeretes, éppen e kérdés­ben a párton belül is kemény vi­ták folytak a héten, főként a munkahelyi pártszervezetek to­vábbi működése vagy feloszlatá­sa ügyében. A tanácskozás Nyers Rezső elnökletével kezdődött. A párt elnöke még az ülés elején el­mondta: Magyarország mai helyzetéből, azaz abból kell kiin­dulni, hogy az MSZMP alapvető rendeltetése és feladata az orszá­got a mai problémák megoldásá­ban segíteni. Itt a békés átmenet folyamatosságáról van szó, vala­mint a párt október 6-ra összehí­vott kongresszusának előkészíté­séről, arról, hogy meg kell terem­teni a feltételeket a megfelelő ha­tározatokhoz. Mivel az MSZMP ma már az áramlatok pártja is — s mint a vitában elhangzott, az is kíván maradni —, világos, elvi program körül kell ezeknek az áramlatoknak csoportosulniuk — emelte ki a szóvivő. Addig azonban végbe kell mennie egy olyan tisztázódási folyamatnak, amelyben elválik: kik fogadják el a programot és kik nem. Ezek után gyakorlati kérdésekről is szó esett, főként a háromoldalú tárgyalásokról, és arról, hogy az ezzel kapcsolatosan a Központi Bizottság soraiban is jelentkező problémákat a tagság ne tekintse természetellenesnek. A felszólalók közül sokan fog­lalkoztak szervezeti kérdésekkel, nevezetesen azzal, a politikai egyeztető tárgyalásokon kipat­tant vitával, hogy működjenek-e pártszervezetek a munkahelye­ken. Noha voltak ellenvélemé­nyek is, a hozzászólók döntő többsége úgy vélte: az MSZMP- nek nem szabad kivonulnia a munkahelyekről, de ugyanakkor lehetővé kell tenni a jelenlétet a többi politikai erőnek is. A KB javasolja, hogy a pártok politikai tevékenységet munkaidőben ne folytassanak; ne épüljenek be a szakmai vezetésbe, és vállalati kérdésekkel ne foglalkozzanak. A parlamenti választásokig az Országgyűlés elé kerülő négy törvénytervezettel foglalkozva többek között leszögezték: e tör­vények elengedhetetlenül szük­ségesek a társadalom, az állam demokratikus működtetéséhez. A vitában hozzászólók rámu­tattak arra, hogy a kongresszust régen — talán még soha — nem tapasztalt élénk szervezeti élet előzi meg, amelyben számos el­méleti, tartalmi kérdést is megvi­tatnak. Az MSZMP igyekszik meggyőzni szándékairól politi­kai partnereit, stratégiai szövet­ségre törekszik a haladást szolgá­ló erőkkel, egyebek között a szakszervezetekkel. A vita során javasolták, hogy a Központi Bi­zottság a tervezettnél korábban tűzze napirendre a kongresszus elé kerülő beszámoló és a prog­ram tervezetének vitáját. (MTI) Szakítani a kommunista ortodoxiával Az MSZMP és a Miniszterta­nács között megszűnt a direkt- irányításra alapozott kapcsolat, de nem alakult ki újfajta együtt­működés — mondta Horn Gyula külügyminiszter pénteken este Fonyódligeten, a Somogy me­gyei MSZMP-tagok „politikai víkendjén”. Horn Gyula a kor­mány egyre nehezebb helyzetét, magárahagyatottságát a párt tisztázatlan belső viszonyaival hozta összefüggésbe. A gyakran ellentmondó meg­nyilatkozások is azt mutatják — mondta Horn Gyula —, egyesek nem képesek vagy nem akarják felfogni, hogy az ország, a nem­zet érdekében következetesen végig kell vinni a gyökeres refor­mokat, szakítani kell a kommu­nista ortodoxiával, a sztálini mo­dellel. (MTI) Megkoszorúzták a mártírhalált halt bányászok emléktábláját — Megemlékezések, elismerések — Családi összejövetelek, sportműsorok A 39. bányásznapon Szerényebb körülmények kö­zött — éppen az ismert gondok, feszültségek miatt — rendezik országszerte, megyeszerte az idei, immár harminckilencedik bányásznapot. Megemlékezése­ket tartanak, és kitüntetik a mun­kában élenjárókat. Pénteken délután Egerben, a Park Szállóban tartotta ünnepsé­gét az Országos Érc- és Ásvány­bányák Kutató és Termelő Mű­veinek kollektívája. Dr. Gyurkó László igazgató mondott ünnepi beszédet, majd elismeréseket adtak át. Megemlékezéseket tar­tanak ma, szombaton a felnéme­ti, illetve istenmezeji üzemükben is. Ugyancsak pénteken délután rendeztek ünnepséget a Nagyal­földi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat egri üzemében. Csajtai Géza igazgató méltatta munká­jukat, és kitüntetéseket adott át az élenjáróknak. Ma, szombaton a megyeszékhelyen, az olajbá­nyász sporttelepen egész napos program keretében találkoznak az üzem dolgozói, ahol játékos vetélkedőket tartanak. Áz egri Platán étteremben találkozott pénteken délután a Kőolajkuta­tó Vállalat Egri Bányászati Üze­mének kollektívája. Németh La­jos üzemvezető köszöntötte őket, majd elismeréseket nyúj­tott át. Pénteken délelőtt koszorúzási ünnepséggel kezdődött a bá­nyásznapi ünnepség a Mátraaljai Szénbányáknál. A gyöngyösi, központi épület mellett levő ta­nácsterem falán megkoszorúzták a mártírhalált halt bányászok emléktábláját. Ugyancsak elhe­lyezték a kegyelet virágait Ró- zsaszentmártonban, a bányász művelődési ház falán levő em­léktáblán. Megemlékezéseket tartottak a vállalat ecsédi, petőfi­bányai, egercsehi, valamint bükkábrányi üzemében is. Ma, szombaton egész napos progra­mot szerveznek Visontán, a Tho- rez Bányaüzem központja előtti téren. A műsor térzenével kez­dődik, majd dr. Goda Miklós ve­zérigazgató mond ünnepi beszé­det, és kitüntetéseket ad át. Ezt követően kultúrműsorral, ci­gányzenével, diszkóval szóra­koztatják és vendégül látják a bá­nyászcsaládokat. A hagyomá­nyoknak megfelelően a parád- fürdői Sándor-réten találkoznak ma délelőtt a Recski Ércbánya Vállalat dolgozói. Szigeti Károly igazgató mond ünnepi beszédet, majd átadják az elismeréseket a kollektíva legjobbjainak. Ezt kö­vetően közös ebéden, vesznek részt családtagokkal, gyerekek­kel együtt. A szórakozásról pe­dig fővárosi művészek gondos­kodnak. Miről értesülhetnek ma a pedagógusok? — Nincs szó hangzatos reformokról — A nyelvta­nulás kérdőjelei Iskolák becsengetés előtt Nyitóértekezlet az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolá­ban Talán még soha nem várta any- nyira a pedagógustársadalom az országos tanévnyitó ünnepséget, mint az idén. Ma délelőtt 11 óra­kor Glatz Ferenc, művelődési miniszter Budapesten, a fasori evangélikus gimnáziumban tart beszédet, amelyet a Magyar Te­levízió is közvetít. Már maga a helyszín is jelképes, hiszen hosz- szú időn át az Országos Pedagó­giai Intézet foglalta el a nagymul- tú intézmény épületét, amely új­ra az oktatás gyakorlatát szolgál­ja. A hírek szerint a miniszter szenvedélyes vita után jó hírrel szolgálhat a pedagógusoknak a bérkérdésben. Ez annál is megnyugtatóbb, mivel tapasztalataink szerint a tantestületek nem túl bizakodó hangulatban voltak augusztus végén. Mint Horváth László, a Pedagógusok Szakszervezete Megyei Intéző Bizottságának bérfelelőse elmondta, országo­san a legrosszabbak között van­nak a Heves megyei pedagógus­fizetések. Ez hosszú évek alatt alakult ki, s bár saját forrásból is igyekeztek pótolni az elmaradá­sokat, idén csak 16 százalékos bérfejlesztés valósulhatott volna meg. Igaz, kezdeményezték, hogy a helyi tanácsok saját erő­forrásaikból egészítsék ki a mél­tatlanul alacsony emelést, amely éppen hogy csak az inflációt fe­dezné. Azt is hozzáfűzte Hor­váth László, hogy jelen pillanat­ban a pedagógusoké mintegy fele az értelmiségi átlagbérnek. Ézzel együtt a feltételrendszer megte­remtésére sincsenek megfelelő összegek. Ennek következtében különösen azok az intézmények kerültek nehéz helyzetbe, ahol a szakemberek közvetlen választás elé kerülnek. így például a gyön­gyösi Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskolába alig sikerül műszaki szakembereket találni. Összevetésül elmondták, hogy legjobb esetben 6 ezer forintot ajánlhattak, míg egy gyár csak­nem a kétszeresét, nem is szólva az egyéb juttatásairól. Talán elnézik az olvasók, hogy újra csak a bérekkel foglalko­zunk, de az iskolák jövője, a tan­testületek színvonala miatt egyáltalán nem mindegy, hogy ez az ország meg tudja-e fizetni a pedagógusait. Egyébként nem hirdetnek az intézményekben látványos reformokat, a legfon­tosabb a szívós munka, az előre- háladás. Ettől függetlenül tör­téntek olyan változások, ame­lyek jelentősek: így például az orosz tanítás kötelező jellegének megszüntetése. Az igényeket azonban csak hosszabb távon le­het kielégíteni, mert nincs annyi nyugati nyelvet oktató tanár, amely elegendő lehetne. Több helyen, így például az egri Gép- és Műszeripari Szakközépisko­lában külön engedély alapján az­zal is megpróbálkoznak, hogy ne két nyelvet tanítsanak alacsony szinten, hanem inkább egyet, de azt úgy, hogy legyen eredménye. Visszatérő probléma a tan­könyv. Az sem utolsó eredmény, hogy valamennyi első osztályos díjmentesen kapja meg a szüksé­ges könyveket. A hatvani Bajza gimnáziumban például elmond­ták, hogy a kétszáztizenhét féle könyv közül harmincegy típus hiányzik. Gondban vannak azok az intézmények, ahol a techni­kusképzésbe vágtak, mert jósze­rivel az ötödik évnek egyetlen tankönyve sincs meg. Sok minden foglalkoztatja a pedagógusokat és a diákokat, nehezen lehetne mindent egy csokorba szedni. Annyi bizo­nyos, hogy változó valóságunk valódi próbatétel elé állítja az in­tézményeket. Egyre nagyobb a helyi felelősség, akár anyagi kér­désekben, akár pedig tartalmi vonatkozásban. Az óvodákban, az általános- és középiskolákban egyre több függ a helyi kezdemé­nyezésektől, cselekvésképesség­től. Most különböző időpontok­ban lesznek a tanévnyitók is, de a becsengetés mindenütt hétfőn hangzik fel. Reméljük, olyan év következik, amely a magyar ok­tatásügyben nem a harsány el- szánások, hanem a szívós, kitar­tó munka, s a régóta várt színvo­nalemelkedés esztendeje lesz. Hogy legyen hitük... Ma olyan természetesnek és okszerűnek tartjuk, hogy ha hidegre fordul az idő, begyúj­tunk a kályhába vagy elcsavar­juk a gázkonvektor szabályo­zógombját, és szinte pillana­tok alatt kellemes meleget va­rázsolunk a lakásba. Fűtünk, világítunk a bölcsődékben, óvodákban, kórházakban, iro­dákban, fűtjük a kohókat, a gyárakat, a terményszárítókat. Lüktető életünk szoros tarto­zékai ezek. Miközben termé­szetesnek vesszük, nem is gon­dolunk arra, hogy ez egy hosz- szú folyamat eredménye. Csak akkor bosszankodunk, amikor nincs elég szén a Tüzépnél vagy fűtőolaj az Áfor-telepe- ken. Mindennapjaink szoros kel­lékei a tüzelőanyagok: a szén, a kőolaj, a földgáz. Nem be­szélve az olajból származó benzinről, a gázolajról, ame­lyek járműveinket hajtják. Az­után az ércekről, amelyek ki­termelve és feldolgozva, fo­gyasztási cikkek formájában segítik életünket, munkánkat. És mindezeket elsődlegesen a bányászoknak köszönhetjük, akik fizikai és szellemi erejü­ket, tudásukat adva haladnak a föld mélyében nyújtózó tár­nákban, sokszor egészségüket és életüket kockára téve. Sze­net, érceket hoznak a felszínre. Nem beszélve az olajbányá­szokról, akik esőben, sárban, hóban, kemény fagyban és melegben ott vannak a kutak mellett. Tisztelet nekik szor­galmukért, helytállásukért. Keménykötésű emberek ők, akik nem riadnak vissza a megpróbáltatásoktól. Pedig naponta küszködnek a föld alatt és a felszín fölött a termé­szeti erőkkel, nem kevésbé az ágazatban tornyosuló gon­dokkal, bajokkal. Merthogy huzamosabb ideje már nincs könnyű helyzetben a bányá­szat és ezzel együtt a hazai energiatermelés. Ezt jelzi a hét közepén tartott pécsi szolida­ritási demonstráció is. Renge­teg a panasz a gazdaságtalan termelés, a sokszor nehéz geo­lógiai viszonyok miatt. Szű- kebb hazánkban, mint máshol sem felhőtlen tehát a hét végi XXXIX. bányásznap, gondol­junk csak az egercsehi vagy a recski bánya helyzetére, a vi- sontai külfejtéses termelés gondjaira. Mégis, amikor ezekről reáli­san beszélünk, tisztelettel gon­dolunk a tárnák, a kutak ván­doraira, a bányászok nagy csa­ládjára, akik nap mint nap, sokszor távol otthonuktól au­tóbusszal, vonattal ingáznak, vállalva a kilométereket oda- vissza, vagy munkásszálláso­kon töltik életük jelentős ré­szét. Köszöntjük őket, és kí­vánjuk, ne veszítsék el hitüket. Kétségtelen, nehéz ez a mosta­ni időszak a népgazdaság egé­szének, így a bányászatnak is. Olyan korszakban élünk, ami­kor elengedhetetlen a hosszú évek óta elodázott szerkezet- átalakítás. Ez nagy áldozatokat követel a bányászatban is. Per­sze energiatermelés nélkül nincs gazdaság, ezt mindenki tudja. Csak jövőnkre nézve nem közömbös, hogy mi meny­nyibe kerül, jövedelmező vagy veszteséges! Ezt kell mérlegre tenni, amikor a bányászat hol­napját fogalmazza meg kor­mányzatunk, az embereket középpontba állító, megfelelő intézkedésekkel. Mentusz Károly Egy üres nyelvi labor: vajon milyen nyelv szavai csendülnek itt föl? (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents