Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-07 / 211. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 7, csütörtök 5, CSALÁD — OTTHON — ISKOLA Receptsarok Zölédséges egytálételek Kelgöngyöleg é. Hozzávalók: fél kg levesben főtt marhahús, 6 dkg zsír vagy olaj, 2 tojás, 1 zsemle, 1 kg-os fej kelkáposzta, 2 és fél dl tejföl, 3 kanál morzsa, hagyma, só, bors. A főtt húst szeletekre vágjuk és 4 dkg hagymás zsiradékon át­pároljuk, kétszer ledaráljuk. Hozzáadjuk a tojások sárgáját, a tejben áztatott zsemlét, törött borsot és 1 kanál tejfölt. Mindezt jól elkeverjük, a 2 tojás felvert habjával elvegyítjük. A kelká­poszta leveleit szétszedjük, forró sós vízben félig megfőzzük, a vastag ereket kivágjuk belőle. Egy szalvétát négyszög alakban megzsírozunk vagy olajozunk, és ráhelyezzük a kelkáposztaleve­leket. A töltelékkel vékonyan felcsavaijuk, a szalvéta két végét és közepét összekötjük. Forró vízbe téve háromnegyed óráig főzzük. A szalvétából kivéve, hosszúkás tálra helyezzük, szele­tekre felvágjuk, pirított morzsá­val meghintjük és tejföllel meg­locsoljuk. Zöldbab lecsóval Hozzávalók: 1 kg széles csö­vű zöldbab, negyed kg zöldpap­rika, negyed kg paradicsom, 1 hagyma, 2 evőkanál olaj, 1 dl tejföl, só. A megtisztított zöldbabot 3 cm hosszú darabokra vágjuk, az olaj felében gyengén megsózva, fedő alatt, kevés vízzel puhára pároljuk. Közben a hagymát apróra vágjuk, a maradék olaj­ban megfonnyasztjuk, hozzáad­juk a megtisztított, szeletekre vá­gott zöldpaprikát, többszöri ke­vergetés mellett jól átsütjük, majd megsózzuk,és hozzáadjuk a hámozott, szeletekre vágott paradicsomot, amivel pár percig pároljuk. Összekeverjük a zöld­babbal, és együtt is forraljuk. Tá­laláskor hozzáöntjük a tejfölt. Kiadós egytálétel, ha tálalás előtt 4 egész tojást elkeverünk 1 dl tej- • föllel, ezt hozzáöntjük, és addig " kevergetjük, amíg a tojás szilár- ^ dúlni kezd. i Rácos hús > Hozzávalók: 1 kg burgonya, 30 dkg zöldpaprika, 30 dkg pa- t radicsom, 2 fej vöröshagyma, 8 szelet sertéskaraj vagy tarja, 2 dl tejföl, 1 kiskanál olaj, só, kés- hegyni pirospaprika. A burgonyát megtisztítjuk, és kiolajozott, mély tűzálló tálba te­rítve, rétegenként megsózzuk. Tetejére karikára vágva fektet­jük a kicsumázott zöldpaprikát,' a paradicsomot meg a hagymát, és az egészet befedjük az alapo­san kivert, megsózott hússzele­tekkel.. A sütőben kb. egy óra hosszat sütjük, félidőben meg- ■ fordítva a hússzeleteket, hogy * mindkét felük egyenletesen pi- . ruljon. A fordításnál nem árt, ha I a tetejére kerül néhány hagyma- I karika is. Tálalás előtt 10 perccel * leöntjük a paprikával ízesített J tejföllel, és a sütőbe visszatolva, ■ még egyszer átsütjük. •> Készíthetjük a rácos húst főtt j burgonyából is, akkor a tetejére • viszont nem nyers, hanem hirte- I len kisütött vagy egyben puhára : párolt, s- utána felszeletelt hús I kerül, és már a kezdetén ráönt­jük a tejfölt. Ezt a rácos húst ele­gendő .15 percig sütni a sütőben. Karfiol, hússal összerakva Hozzávalók: 1 kg karfiol, 40 dkg sovány sertéshús, 3 evőka­nál olaj vagy 5 dkg zsír, 2 dl pa­radicsomlé, hagyma, 2 dkg liszt, só. A karfiolt megtisztítva, rózsá­ira szétszedjük, és sós vízben megfőzzük. A húst megdaráljuk, a zsiradék felében 1 kiskanálnyi apróra vágott hagymát megpirí­tunk és abban a húst megpárol­juk. Kizsírozott tűzálló tálban a karfiolt a hússal összerakjuk, a maradék zsiradékból 2 dkg liszt­tel és a paradicsommal kb. 2 dl- nyi vékony mártást készítünk, csont- vagy húslével hígítva, és ráöntjük a rakott karfiolra. Tíz percre forró sütőbe tesszük. A pszichológus válaszol Gyors évek, lassú percek Bizonyára mindenki érezte már úgy, hogy „megállt az idő”, nehezen telnek-múlnak a per­cek, mintha sohasem akarna el­érkezni egy várva várt időpont. Az ellenkezője is legalább ilyen gyakran előfordul: szaladunk a „rohanó idő” után, csak úgy szállnak az évek felettünk. Köz­ben persze a modem kvarcórák tévedhetetlenül egyforma ütem­ben jelzik a másodperceket, órá­kat, napokat. Tanulságos kísérlet, ha be- húnyt szemmel próbáljuk meg­becsülni magunkban, mikorra telt el egy perc, majd ellenőriz­zük az orákon. Lesz, aki 70 má­sodperc után érzi csak, hogy el­múlt annyi idő; legtöbben jóval előbb kinyitják a szemüket. Az átlag 50-52 másodperc körül várható. Tehát nagy egyéni kü­lönbségek lesznek az idobecslés- ben, azaz a szubjektív időél­ményben, az idő múlásának bel­ső megélésében. Ráadásul egy személynél is más-más időered­mények adódhatnak különböző alkalmakkor, más körülmények között. Mitől van ez? Az idő megélésében meghatározó az alapszemélyiség. Az extrovertált ^kifelé forduló, társaságkedvelő, elménykereső, nyílt, élénk) em­berek általában gyorsabbnak ér­zik az idő múlását, tehát hama­rabb gondolják úgy, hogy eltelt már egy bizonyos idő (közülük kerül ki a percet alulbecslő kísér­leti személyek jó része). Az int- rovertált (befelé forduló, inger­kerülő, nehezebben barátkozó, zárkózott, csendes) személyek­nél fordított a helyzet, általában lassúbbnak élik meg az idő múlá­sát, túlbecsülik az eltelt időt. Az előbbiek általában gyorsabban mozognak, beszélnek; utóbbiak saját maguk is lassúbbak. A pillanatnyi lelkiállapot is befolyásolja az időélményt. A kellemes élmények hatására ha­mar elszáll az idő (például nyara­láskor), kellemetlen körülmé­nyek között pedig igen lassan ha­lad (mondjuk egy unalmas elő­adáson). A türelmetlen ember időbecslése is eltér az objektív időtől, az ő belső órája gyorsab­ban működik, sürgetni szeretné az eseményeket. A szorongás­nak, félelemnek is hasonló hatá­sa van. A nyugalom ellenkező irányban hat. Az időélményt kü­lönböző idegrendszeri megbete­gedések is megváltoztatják. Az időészlelés a körülmé­nyeknek is függvénye. Aszerint érzékeljük az idő múlását, hogy mennyire van tennivalókkal vagy történésekkel kitöltve. Az eseményekben gazdag idősza­kokat rövidnek érezzük, az ilyen napok-hetek gyorsan elszalad­nak; az eseménytelenek pedig lassan múlnak, hosszúnak érez­zük az üres perceket. Visszaem­lékezéskor fordított a helyzet; azok az időszakok, amikor nemi­gen történt említésre méltó, szin­te kiesnek vagy legalábbis kicsire zsugorodnak össze, viszont az eseménydús időkről hosszasan tudunk gondolkozni vagy be­szélni. Sokunknak van bajunk az idő­vel, mert vagy túl sok van belőle, vagy túl kevés: vagy rohan vagy vánszorog. Az idő nagy úr. Az idővel kapcsolatos vágyaink, igényeink és a reális lehetőségek különbsége határozza meg lé­nyegében az időélményt. A szubjektív időélményt kergetik vagy késleltetik a vágyaink es fé­lelmeink, míg az objektív idő másodpercei könyörtelen egy­formasággal ketyegnek. Személyiségünk adott; lelkiál­lapotunkat meg a körülménye­ket nem mindig tudjuk megvál­toztatni. így csak az időkitöltés oldaláról tudjuk igazán befolyá­solni az idő múlását. Éljünk tevé­keny életet, akkor nem lesznek unalmas, hosszú perceink; meg­öregedve gazdag emlékeken el­mélkedhetünk; és a legvégén ak­kor talán nem lesz annyira keser­ves az elmúlás gondolata, hiszen — bár hamar elmúlt az élet — nem éltünk hiába. Dr. Ignácz Piroska Szeptember 11-től ismét válj a az érdeklődőket — ezentúl min­den hétfőn délután 6 órától — az egri Ifjúsági Ház alternatív zenei klubja, a MÁS. Az őszi szezon első összejövetelének vendége dr. Grandpierre A ttila csillagász, metafizikus kandidátus, a Vág­tázó Halottkémek együttes éne­kese lesz. A fenti címek mellett talán ér­demes még néhány dolgot meg­említeni Grandpierre Attila te­vékenységi köréről. A híres-hír­hedt punkzenekar énekese, akit több alkalommal a mentők vit­tek le a színpadról az MTA KSZI tudományos munkatársa, mun­kahelyén, a Csillagászati Kutató- intézetben a csillagok robbaná­sos folyamatainak eredetét ku­tatja. Zenekarával több magyar filmben (Bódi Gábor: Kutya éji dala, Gyarmathy Lívia: Egy ki­csit én, egy kicsit te) jó néhány nyugati tévé- és rádióműsorban szerepelt. Ugyanakkor egy oszt­rák film főszereplője is volt, s ki tudja hány sikeres koncerten lé­pett fel szerte Európában. Alkal­manként költői esteket tart, együttműködve a költő, író és történelemkutató édesapjával, Grandpierre K. Endrével. Ter­vezgeti első önálló versesköteté­nek kiadatását, ugyanakkor kü­lönböző témájú tanulmányokat ír, társaival létrehozta a VHK ri tuális színházat, amely — saját megfogalmazása szerint — a ma­gyar néphagyomány mágikus elemeit eleveníti fel. Együttesé­nek, a Vágtázó Halottkémeknek jelent meg — előbb az NSZK- ban, majd Magyarországon — „A Halál Móresre Tanítása című nagylemeze, mely ma már itthon hiánycikk, ezért érdekes lehet, hogy MÁS klubban fellelhető lesz majd néhány nyugatnémet nyomású példány. — Hallottam rólad, hogy az amerikai csillagászati évkönyv­ben úgy szerepelsz, mint igen eredetien gondolkodó tudós. De jó néhány hónapig Ambarcum-' jan akadémikus mellett dolgoz­tál a bjurakáni csillagvizsgáló­ban, a világ egyik leghíresebb in­tézetében. Miért nem igazán a tudósi ambíciódnak élsz? Miért kell évek óta kitenni magadat a közvélemény értetlenségének? — Rendhagyó a számonkéré­sed az igazi ambíciók kizáróla­gosságát illetően. Az ilyen ala­pon összehozott „Igazi Tudósok Klubjába” nem kerülhetne be ugyanis az akadémia elnöke sem, aki tudtommal 17 társulat­ban vállal megbízatást. Az én esetemben egyszerűen a téves előítéletek keresnek fogódzót, azok, amelyek gyanakvással vagy kategorikus elutasítással fogadnak minden újat, eredetit, különösen, ha az életerős. Az új­nak, mégha a régit eleveníti is fel, meg kell vívnia egyfajta küzdel­met az intolarenciával, a vissza­hívó erőkkel, de végül is az igaz érték győz. Amit együttesünk játszik, eredeti, nem lehet össze­téveszteni semmiféle zenei köz­hellyel. Mi nem andalítjuk el a hallgatóságot, nem kínálunk fül­bemászó gondolattalanságot. Igenis, úgy érezzük, hogy energi­ákat szabadítunk fel, képesek vagyunk aktivizálni a közönsé­get. Visszatérve az eredeti kér­désre: azért zenélek, mert mon­danivalóm van á világról, amit más nem tud közölni. Ä csillagá­szat éppúgy egy kutatási terület a számomra, mint a zene, amit ku­tatva közelebb kerülök a létezés és egyéni életem alapproblémái­nak jobb meglátásához. J. M. Alternatív zenei klub az IH-ban Őszí blúzparádé A hangsúly a blúzokon van. Nincs még egy ruhadarabunk, ami olyan nagy szolgálatot tenne, mint a blúz, a tunika vagy a kazak. Akár szoknyával, akár pantallóval reggeltől estig viseljük. Lehet egyszerű, lehet elegáns, mást viselünk napközben, és mást esti alkalomra. Jellegét az anyag és a díszítés határoz­za meg. Az őszi divatban a finoman csipkés, hímzett blúzok viszik el a pálmát. Aki szépen tud kézi­munkázni, díszítheti blúzát azsúrral, madeirával, vagy horgolhat vékony fonálból csipkebetétet. A ke­reskedelemben kapható szép, gépihímzett batiszt csík vagy cémaszálból úgynevezett parasztcsipke- betét, amit jól tudunk alkalmazni régi blúzok felújítására, frissítésére. 1. Raglánszabású, állógallé­ros, rejtettgombolású ingblúz, zeflrből vagy puplinból. 2. Pan­tallóhoz, szoknyához egyaránt viselhető az öves, nagyzsebes ka­zak. Dísze a rágombolható fehér kihajtó és kézelő. 3. Asszimetri- kus gombolású szövet vagy dzsörzé tunika bevágott zsebbel. 4. Könyök alá érő, bő ujjú, feke­te-fehér kockás anyagból készült romantikus blúz. Nagy fehér le­vehető gallérját fekete paszpól- szegélyezi. Fekete szoknyával elegáns. 5. Fekete-fehér csíkos ingblúz, kerek, fehér gallérral. Az elején és a kézelőn fehér ala­pon fekete hímzésű batiszt csip­kével díszítve. 6. Gallér nélküli rejtett gombolású selyemblúz, a vállán lévő hajtások adják a bő­ségét. Dísze az elején az övön és a' kézelőn végigfutó selyemfonál­lal hímzett pánt. Telt, erősebb méretre is javasolt forma. 7. Ele­gáns, selyem alkalmi blúz, cso­móra kötött sálgallérral. Begom­bolható csipkebetét és kézelő te­szi alkalmivá. Ez a modell min­den korosztálynak és súlycso­portnak való. 8. A hátán záródó kámzsás, kazak, puha, lágy esésű kelméből. A vállát és a redőzött derékpántját gyöngyözés díszíti. 9. Asszimetrikus szabású blúz, dúsan fedőzött elejével, bő, há­romnegyedes ujjal. Szép, lazae­sésű selyemből készíthető. 10. Fekete selyem alkalmi blúz, fe­kete csipkeanyaggal kombinál­va, Csipke a nyak, a kézelő fodra és az elejebetét. Fekete szoknyá­val elegáns. Villányi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents