Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-04 / 208. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 4., hétfő A nép szava, Isten szava! avagy Az egri tanárképző főiskola nem veheti fel Gárdonyi nevét! Az augusztus 17-én tartott minisztertanácsi ülés egyik tárgypontját az képezte, hogy a kormányjavaslatot terjesztett az Elnöki Tanács elé, egyes felsőoktatási intézmények elnevezésének a megváltoztatásáról. S az utóbbi hosszú-hosszú évtizedek alatt a sorok között olvasni megtanuló újságolvasó egri polgár nyomban felfedezhette, hogy nem szerepel a meglehetősen hosszú listában a Ho Si Minh nevét viselő egri tanárképző főiskola névváltoztatása, noha a tavaszi hetekben nem csupán az iskola falai között, de szerte a megyeszékhelyen, sőt annak határán is messze tűi, élénk érdeklődést keltett a főiskola igazgatóságának az a vitathatatlanul helyes döntése, hogy meg kívánja változtatni nevét, törölve címéből Ho Si Minh nevét, s helyette egy kimagasló magyar személy nevét véve fel. Széleskörű hullámokat keltett a főiskolai hallgatóság körében a helyeselt kezdeményezés; s rövidesen több név is felmerült. Egyik másik javasolt személy körül egész tábor, lelkes agitációs mozgalom bontakozott ki, mely még a Népújság hasábjaira is begyűrűzött, egy-egy írásban testet öltve. Több kisebb jelentőségű változat közül végül is két név tört az élre. Bízvást állíthatjuk, ahogy főiskolai hallgatóktól hallottam és tanároktól is tudom, a legnépesebb — talán-talán többségi tábor a jó öreg Líceumot, azaz a mai tanárképző főiskola hatalmas barokkk épülettömbjét egyetemi célokra építő Eszterházy Károly egri püspöknek volt. Úgy tapasztaltam, hogy akik Eszterházy mellett kardoskodtak, azt nem valami egyházi, vagy éppen uram bocsáss, vallási megfontolás alapján tették, de azt a legjózanabb paraszti logika diktálta: hiszen ha Eszterházy nem építtette volna meg a hatalmas barokk egyetemi épülettömböt, akkor nem működhetne Egerben tanárképző főiskola; — mely tulajdonképpen a Pyrker érsek által alapított első magyar tanítási nyelvű tanítóképző intézet megszüntetése nyomán költözött Debrecenből — a kálvinista Rómából —, Egerbe. A másik tábor, mely Gárdonyi Géza nevét írta zászlajára, ügy tetszett a külső szemlélőnek, nincsen többségben. De több — nem Eszterházy-párti — hallgató kifejtette annak idején nekem, hogy a Gárdonyi Géza színháztól 10 percnyi séta alatt még további három Gárdonyi nevét viselő intézményt találhat majd: A Gárdonyi Tanárképző főiskolát, a Gárdonyi Könyvesboltot és a Gárdonyi Géza nevét viselő gimnáziumot. Végül is hogy hogy nem, bonyodalmas szavazás, sőt — mint ma, szerdán főiskolai dolgozó említette nekem, — bizonyos szavazatokat állítólag bizonyos szorzószámmal sokszoroztak, és olyan döntés született, hogy Gárdonyi Géza nevét terjesztette fel a főiskola igazgatósága a minisztériumba, kérve, hogy kérelme a megfelelő fórumokon át az Elnöki Tanács által megerősí- tessék. Az egri tanárképző főiskola igazgatósága által felterjesztett Gárdonyi Géza nevének a felvé; teléhez nem nyerte el a várt és remélt hozzájárulást! Ezt vélem nem más, mint Rózsa Sándor, a tanárképző főiskola főtitkára közölte. S beszélgetésünk során ugyan nem tájékoztatott az elutasítás indokáról, de kurta félmondattal utalt arra, hogy a hallgatóság nagy része az Eszterházy név mellett foglalt állást. Megtudtam azt is, hogy az igazgatóság a közeljövőben nem fog ismét valami nagy mozgalmat kiváltó akciót indítani, illetve kezdeményezni, hanem a Főiskolai Tanács rövidesen űjabb álláspontot dolgoz ki és foglal állást egy űjabb személy neve mellett. Szeretnénk hinni és remélni, hogy nagy és lelkiismeretes körültekintéssel, korrekten, demokratikus alapon fog megszületni az űj, a végső döntése a Főiskolai Tanácsnak. Minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy ennek a fundamentális jelentőségű javaslatnak oly magas fokon való el nem fogadása, komoly tanulságokat rejt magában, — éppen napjaink pezsgő politikai életében. Anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is pálcát törnék a Gárdonyi-pártiak felett, ügy érzem, hogy ez vitathatatlanul egy kudarccal ér fel! Bizonyítván, hogy a korábbiaknál bátrabban kell támaszkodni a társadalom minden osztályából és rétegéből, a legkülönbözőbb világnézetű és hihetően politikai állásfoglalásé hallgatóságra: jó magyarán szólva, a NÉP- re! Napjainkban űton-űtfélen nyilvánvalóvá Válik, hogy ahol nem támaszkodnak a legszélesebb néptömegekre, ott homokra építenek várat. Innen ered az a réges-régi szólásmondás; melynek nem vallási háttere van: A NÉP SZAVA, ISTEN SZAVA! Sugár István Vita a Karajan-örökségről — A „maestro” barna foltos múltja — Egy estére 150 ezer schillinget kért — Svájciként szeretnék a családtagok .. „ Osszedirigált” vagyon Ausztriát, azaz meg akarják fosztani az osztrák államkasszát a 3,6 milliárd schilling nagyságúra becsült örökség után fizetendő örökösödési adótól. Mivel Ausztriában 15 százalékos, Svájcban viszont csak négyszázalékos adót kell leróni, a család most azt a látszatot akarja kelteni, hogy az egyébként liechtensteini állampolgárságú Karajan elsősorban nem Ausztriához, hanem Svájchoz kötődött, nagyrészt ott élt — a hatóságok ugyanis ezen ismérvek alapján döntik el, hol kell adózni. Ausztriában 450 millió, míg Svájcban csak 130 millió schilling összegű adót kellene fizetniük az örökösöknek. Karajan életének nagy részét valójában a Salzburg melletti Anifban töltötte, ott építtetett egy hatalmas stúdiót magának, és ott is halt meg július 16-án, életének 82. évében. Anifban is temették el, az általa kiválasztott helyen. A svájci St. Moritzban lévő villájában csak a téli hónapokban töltött időnként néhány hetet. Az örökösödési eljárás alátámasztása érdekében a család gyászjelentése azonban úgy fogalmazott:’’szíve, amely oly sokat adott nekünk, külföldön szűnt meg tovább dobogni. Nagyon várta már, hogy a fárasztó koncertezés után hazajöhessen St. Moritzba”. Karajan svájciként való elismertetése az adóhatóság előtt a jövő szempontjából is fontos a családnak. Mintegy negyven, közzétételre váró opera- és koncertfilm is szerepel az örökségben, s ezek bevételei után Svájcban 26,8, Ausztriában 50 százalékos adót kellene fizetni. Egy megkérdezett osztrák szakember szerint elképzelhető, hogy a két alpesi ország valamilyen módon osztozik a Karaj an- birodalom után fizetendő örökösödési adón. Amíg élt, senki nem mert volna ilyeneket mondani róla — nyilatkozta a július közepén elhunyt Herbert von Karajan ügyvédje a „maestro” pénzsóvárságáról, hatalmas örökségéről, adózási trükkjeiről és barna foltos múltjáról sorra megjelenő újságcikkek kapcsán. Az már régóta tudott, hogy Herbert von Karajan 1935-ben belépett a náci pártba, az NSDAP-be. Bár ő mindig azt állította, hogy kizárólag zenei pályafutásának folytatása érdekében, a hitlerizmus idején befutott karrieije — több fontos náci rendezvényen volt vezető karmester — ennél többre utal. De Karajan fénykorában majdnem mindenki kész volt erről megfeledkezni. Alig két héttel a „maestro” temetése után kipattant a hír, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi időben alapos vizsgálatnak vetették alá Karajan és Hermann Göring viszonyát, és mérlegelték, hogy a világhírű karmester is az úgynevezett „watch list”-re kerüljön. E listára náci múltjuk miatt felkerülök nemkívánatos személyek az Egyesült Államokban. Ha az amerikaiak vállalták volna a botrányt és hoztak volna ilyen döntést, Karajan egy másik, nagynevű osztrákkal osztozott volna sorsában: Kurt Waldheim szövetségi elnök a „watch list”-en szerepel, mert a tavalyi választási kampány idején több „barna foltot” fedeztek fel múltjában. A „watch list”-ügy már irattárba került, a Karajan öröksége körüli vita azonban még csak most kezdődik. Az elhunyt tökéletes végrendeletet hagyott hátra, minden tisztázott — állítja az ügyvéd. Több osztrák lap viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy Karajan örökösei — özvegye és két lánya — ki akaiják semmizni Az ügy kapcsán sokan felvetik: miként tudott a „maestro” ilyen hatalmas vagyont „összedirigálni”? Egyrészt sokan őt tartották a világ első számú karmesterének, s rendkívül sokat dolgozott, másrészt legalább olyan üzleti érzéke volt, mint zenei. Hosz- szú évek óta ő volt a világ legdrágább karmestere. Amikor 1977- ben visszatért a bécsi operába, minden estére 150 ezer schillinget kért és kapott. A salzburgi ünnepi játékok egy-egy előadásánál a rendező Karajannál csak egyvalaki keresett többet, a karmester Karajan. Saját hanglemezvállalatot alapított, valamint „Telemondial” nevű cége készítette és forgalmazta a film- és videofelvételeket 'koncertjeiről, operavezényléseiről. A hetvenes évek eleje óta Salzburgban a nagy hagyományú nyári játékok kiegészítéseként Karajan magánvállalkozásban húsvéti ünnepijátékokat és pünkösdi koncerteket is szervezett. A világhírű berlini filharmonikusok, akiket 1955 óta irányított, tavaly azért kényszerítették ki a szakítást Ka- rajannal, mert a dirigens mindig csak oda vitte koncertezni a zenekart, ahol más bevételi lehetőség — lemez- vagy filmfelvétel — is adódott. Minden egyes eladott lemez árának tíz százalékát Karajan kapta, míg a zenekarnak csak mintegy 2,5 százalék jutott. A Karajan-birodalom örököseinek a 3,6 milliárd schilling nagyságú vagyon részeként — az említett cégeken, üzleti vállalkozásokon felül — négy villa (Bécs- ben, St. Tropezben, Anifban, St. Moritzban), egy — állítólag páratlan — ikongyűjtemény, számos parádés autó, s több repülőgép kerül a tulajdonába. Pach Ferenc „IVem 1esz iskolát Tengető yy Dr. Kelemen Elemér miniszterhelyettes beszél az új tanévről Az iskolákban megszólalt a csengő: új tanév kezdődik. Dr. Kelemen Elemér művelődési miniszterhelyettest nem a tanévkezdésről kérdeztük, hanem az iskolák állapotáról, a fejlesztés irányairól és lehetőségeiről. Diagnózis — A közoktatás fejlesztésének alapkérdése az általános iskola helyzetének rendezése — mondta. Az általános iskolák működési zavarai nagyrészt azzal magyarázhatók, hogy az elmúlt évtizedekben súlyos hátrányok halmozódtak fel. Még ma is 3500-zal kevesebb az általános iskolai tanterem, mint ahány általános iskolás tanulócsoport van. igen magas — 8 százalék körüli — a szükségtantermek aránya, ugyanakkor még igen sok nagy létszámú osztály, csoport is működik. Az iskolák 30 százalékában nincs tornaterem. Állandósult — itt most nem kifejthető okokra visszavezethetően — a képesítés nélküli tanítók száma. Az ellentmondást fokozta, hogy az általános iskola tartalmi fejlesztése az elmúlt évtizedek során, de különösen a hetvenes évek végén — az átfogó tantervi reform időszakában — elrugaszkodott a valóságtól. Kistelepülések iskolája — Mi lesz az apró falvak egykor volt iskoláinak sorsa? — Ezek az iskolák az elmúlt évtizedekben nagyrészt eltűntek, megszűntek. Á kistelepülések regenerálódásával egy időben ugyanakkor ma sok helyütt erős és jogos az igény az iskola visszaállítására. Ezt feltétlenül támogatandó folyamatnak tartom, de körültekintő mérlegelés döntheti el, hogy valós igényekről, reális szükségletekről van-e szó, és milyenek a feltételek ennek megteremtéséhez. Magunk is szorgalmazzuk, hogy a következő tervidőszakban olyan kormányzati program készüljön, amely az önhibájukon kívül rossz helyzetbe került, és önerejükből a szükséges lépéseket megtenni nem tudó községek, települések, önkormányzatok számára alakítsunk ki valamilyen állami segélyrendszert, támogatási lehetőséget. Számolni szeretnénk természetesen az önkormányzatok helyi erőfeszítéseivel, törekvéseivel is. Célszerűnek tartanánk, hogy ennek a nagy programnak — egyfajta nemzeti adósság is ez — megoldására, végrehajtására ne csak központi, hanem területi, megyei céltámogatási rendszerek is kialakuljanak. Ugyanez a véleményem a hátrányos helyzetű iskolák kérdésében. Szakmát és érettségit — Minden iskolatípusban túljelentkezés van, kivéve a középiskolát, s ez később komoly gondok forrása lehet. Mi erről a véleménye? — A magyar közoktatás egyik legfájóbb, legkritikusabb pontja a középiskoláztatás optimálisabb feltételeinek kialakítása. A fiatalok mintegy 40 százaléka részesül teljes fokú iskolai érettségit nyújtó képzésben, a fejlett országokban 80, a legfejlettebbekben pedig közel 100 százalékuk. Nemcsak Nyugat-Európában, vagy Japánban van így, a közelmúltban találkoztam egy dél-koreai oktatási szakemberrel, aki elmondta: náluk a teljes érettségit nyújtó szakközép-iskoláztatás aránya 94-96 százalékos. — Reális volna ma kitűzni nálunk ezt a célt akkor, amikor a középiskolák — főleg a gimnáziumok — iránt csökken az érdeklődés? — Ha nem ezt tesszük, akkor óhatatlanul nagy mennyiségben „termeljük” az alacsony képzettségű vagy képzettség nélküli munkaerőt. Meg kell találni ennek a valaha népszerű iskolatípusnak a differenciált fejlesztési módját. Arra kell törekedni, hogy a gimnáziumi érettségi mellé a munkamegosztásba való belépést jelentő szakmai végzettséget is kapjanak a fiatalok. Minőséget szolgáló intézkedés — A nyelvoktatás ma kétszeresen is időszerű téma, különösen azóta, hogy a szabad nyelv- választás lehetővé vált. De megvannak-e hozzá a feltételek? — Egy negyvenéves történelmi időszak után az idén lehetőség nyílt arra, hogy az iskolák szabadon válasszák meg az általuk oktatott nyelveket. Ez a választási lehetőség azonban ma még inkább elvi jelentőségű, hiszen köztudomású, hogy az elmúlt évtizedekben a kizárólag kötelező orosznyelv-oktatást a pedagógusképzés gyakorlata is szolgálta. Az általános iskolák 15-16 százalékában folyt az elmúlt tanévben az orosz mellett más idegen nyelv oktatása is szakosított tantervi osztály, fakultációs program vagy nyelvi szakkör keretében. Az intézkedés tízéves programot indított el, s ahhoz, hogy ez eredményes legyen, a tanárképzést, az átképzést, s nem utolsósorban a pedagógusok élet- és munkakörülményeit egyszerre kell fejleszteni, javítani. — Mit tart Ón a szeptemberben kezdődő iskolaév legnagyobb újdonságának? — Egy változást említettem már: a feltételektől függően és a szülők véleményének kikérésével lehetőség nyílik más idegen nyelvek oktatására is. Kisebb mértékű változás várható a történelemoktatásban is: az 1945 utáni korszakot nem a régi, rossz tankönyvből — hanem különböző átmeneti megoldások segítségével, egy készülő szöveggyűjtemény felhasználásával — tanulhatják a gyerekek. A legnagyobb eseménynek azt tartom, hogy nem lesz igazán nagy, iskolát rengető változás. Változásnak tartom viszont, hogy sok száz iskolában részben központi kezdeményezésre, részben az iskolai törekvések markánsabb megjelenésével megkezdődik, folytatódik vagy kibontakozik a közoktatás jövője szempontjából talán a legfontosabb önfejlesztő folyamat. Rugalmas óraterv Száznál több iskola részvételével szeptembertől rugalmas óratervvel kísérletezünk. Ebben nagyon különböző iskolamegújító, korszerűsítési törekvések jelennek meg. Széles a választék az új tantervi programok kísérleti kipróbálásától a helyi tantervek, rugalmas óratervek kidől- | gozásáig. A közoktatás-fejlesz- | tési alap országos pályázatára | csaknem 500 iskola — nagy ré- szűk általános iskola — nyújtotta S be anyagát, és a kuratórium a pá- 1 lyázó iskolák felét a benyújtott | program alapján érdemesnek | tartotta arra, hogy támogatásban részesítse. Ennek az innovációs g pályázatnak a keretében a legkülönfélébb helyi törekvések fogalmazódnak meg. Valamennyi olyan, amelyik meggyőződésem szerint az iskolai önállóság erősödését, a szakmai igényességet, a pedagógusok vállalkozó kedvét bizonyítja. Kercza Imre Feliks Derecki: Kisváros Előkelő vendég érkezett hozzánk a világ egyik tá voli szögletéből. Fiatalkorában — még mint ágrólszakadt földönfutó — kivándorolt a tengerentúlra, és mesés vagyonra tett szert. Éveíc múltán aztán elfogta a honvágy, és elhatározta, hogy hazalátogat. Nagy reményeket fűztünk a látogatásához. Abban bíztunk, hogy két kézzel szórja majd a pénzt, mert hát háború előtti villamosok zötykölődtek városunkban, jól jött volna egy új iskola is, és szennyvíztisztító telepet akartunk építeni. Megsekoty- tyan neki az a pár százezer dollár. Rendelkezésére bocsátottunk egy tapasztalt idegenvezetőt, hadd nézelődjön. Csak hát, már az első reggelinél méltatlankodni kezdett a szállodában, mondván, hogy a zsemle olyan kemény, mint a kő. — Tele vagyunk gonddal-bajjal! — tárta szét kezét tanácstalanul az étterem vezetője. — Nincs elegendő feldolgozókapacitása a sütödének. — Mije nincs? — hüledezett a vendég. — A pékségnek ízletes kenyeret kell sütnie, ahelyett, hogy holmi kapacitás után kajtatna. Ostoba fajankó, fittyet hány különleges adottságainkra! Séta közben heverésző fiatalokra lett figyelmes a parkban, és látta, hogy kézről kézre adogatnak egy borosüveget. — Ha nem dolgoznak, honnan van pénzük alkoholra? — Leszázalékolt szüleik tartják el őket — világosítottafel nyájasan az idegenvezető. A vendég lefényképezte a nap- lopókat, és odébbálltak. Ezután a bezárt üzletek keltették föl érdeklődését. — Az üzletek bérlői nem hajlandók dolgozni, mivel keveslik a bevételt — ütötte meg a fülét. — Dolgozzanak többet, és több pénz üti a markukat. — Szó sem lehet róla! Nálunk alapelv, hogy mindenkinek egyforma fizetés dukál. A vendég alig tudta kibetűzni, mi volt az egyik utcai elárusító- bődére írva: Betegség miatt zárva. — Hallatlan! — kiáltott fel. — Mi közöm hozzá, ha valakinek valami nyavalyája van. — Nálunk világszínvonalon áll a társadalombiztosítás... — mondta az idegenvezető, és ki- düllesztette a mellét. Később elmentek a városi tanácsra. Az egyik ajtón a következő felirat díszelgett: Reformértekezlet! Az ügyfélfogadás ma szünetel! — Mi a szösz az a reform ? — kérdezte a vendég értetlenül. — Nagy vonalakban — próbált kibújni az idegen vezető a válaszadás alól — a jobb, hatékonyabb munkavégzést jelenti. — És mindezt üres fecsegéssel | akarják elérni? Mondja csak, 1 honnan veszik ezt a rengeteg pa- I pírt ezekhez a feliratokhoz, me-1 lyekbe lépten-nyomon belebotlik az ember? És teljesen kijött a sodrából, f amikor egy óra előtt nem akartak I szeszes italt felszolgálni neki az | étteremben. — Van itt valami normális dolog? — kérdezte, haragjában to- porzékolva. — Hogyne volna — az idegen- vezető pulykavörös lett. — A bolondok háza. (Lengyelbőlford.: Adamecz K.)
