Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-30 / 231. szám

8, NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 30., szombat NÉPÚJSÁG — HÉTVÉGE A VILÁG LEGNAGYOBB HOLDTORTÁJA Bangkok, Thaiföld: A világ legnagyobb holdtortáját a világ legna­gyobb, kifejezetten erre a célra épített holdtortasütő kemencéjében készítik a Central Plaza áruház földszintjén. A 6,7 m átmérőjű, 12,5 cm magas, 3180 kg súlyú cukrászati alkotás minden bizonnyal beke­rülhet a Guiness Rekordok Könyvébe. KÉSZÜLŐDÉS A KÖZŐS SZOVJET-BRIT ŰRREPÜLÉSRE London: Az 1991-re tervezett közös szovjet-brit űrhajózás lehetsé­ges résztvevőinek egyikét, dr. Sue Robertsont tesztelik 1989. augusz­tusában. A több mint 150 jelentkezőt szigorú orvosi vizsgálatnak ve­tették alá. FENT VAGY LENT? Nyugat-Berlin: Nem törődve azzal, hogy hol van a fent és lent, ez az orángután négy „kézzel” kapaszkodik a nyugat-berlini állatkertben. Hivatalos adatok szerint a há­ború éveiben az elesett szovjet katonák közül mintegy negyed- milliót nyom nélkül eltűntnek nyilvánították. Többségük még ma sincs tisztességgel eltemetve. 1946-ban a Népbiztosok Ta­nácsa rendeletet hozott a Nagy Honvédő Háborúban elesett ka­tonák sírjainak gondozásáról, melyben azt ajánlotta a köztársa­sági, városi és járási hatóságok­nak, a katonai szerveknek, hogy vállaljanak védnökséget a kato­nasírok, tömegsírok, az elesettek emlékét megörökítő emlékmű­vek fölött. Az optimista riportok nem sokáig várattak magukra. Az 50-es években mindenki azt hitte, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ugyanakkor a sajtóhoz, tele­vízióhoz és rádióhoz még ma is levelek ezrei érkeznek, melynek írói azt kérik: közöljenek valamit hozzátartozóikról, segítsenek megtalálni földi maradványait. Szmolenszk, Pszkov, Novgorod, Karélia, Murmanszk, Kalinyin, Kaluga környékén az ember alig járta erdőkben, a régi lövészár­kokban még mindig temetetlenül hevernek az elesett katonák csontvázai. A háborús veteránok, a nyomolvasók és a helyi lakosok, sok mindent tettek a nyom nél­kül eltűnt hősök emlékének megörökítése, nevük visszaadá­sa érdekében. ...1942. márciusában a kalugai területen lévő Barszuki falunál az 50. hadsereg katonái kétség- beesett kísérletet tettek, hogy a varsói úton kitörjenek a bekerí­tésből. Sajnos, kevesen marad­tak életben. A „Halál-völgy” titkát (így nevezik a helyi lakosok a kitörés helyszínét), az obnyiszki Fizikai- Energetikai Főiskola hallgatói tárták fel. A vékony földréteg alatt 271 szovjet katona ma­radványait és 24, az elesettek személyi adatait tartalmazó fémlapot találtak. Az eleset­tek ünnepélyes külsőségek között kerültek végső nyughe­lyükre. A kutatómunka tovább folyik. Szmolenszki területen 316, Nov­gorod környékén 1.625, Kaluga környékén 271 eddig nyomtala­nul eltűntnek hitt katonát temet­tek el. Csak az említett területe­ken 2.212 elesett katonát helyez­tek örök nyugalomra 44 évvel a háború után. A. D. tanulságos esete Ki kaphat t Moszkvában? Alekszandr Dmitrijevics esete tanulságos, ám egyáltalán nem példa nélkül álló. A Szovjetunió­ban ugyanis gombamód szapo­rodnak a kisszövetkezeteket megzsarolni igyekvő, halálos fe­nyegetésekkel dolgozó szervezett bandák. Sőt, az utóbbi időben a zsarolóknak az sem fontos, hogy szövetkezetek zsebéből húzzák ki a pénzt, mindenkire kivetik háló­jukat, akiktől csak nagyobb ösz- szeget remélnek. Alekszandr Dmitrijevics esete ezért egy kicsit rendhagyó is, hiszen azon keve­sek közé tartozik, akik fura mód reagálnak a bűnözők kihívására. ő maszek testőrt fogadott. S ez manapság még nem törvényesen elfogadott szakma ebben az or­szágban. Szóval Alekszandr Dmitrije­vics korábban egy sportbázis ve­zetőjeként dolgozott, ám mikor pályát változtatott, feltűnt egy volt alkalmazottja, bizonyos A. Az illető mindenféle elmaradt prémiumokról zagyváit, majd bejelentette, hogy a korábbi sé­relmek elfeledésére 500 rubelt követel, se többet, se keveseb­bet. Alekszandr Dmitrijevics először habozott, majd egy újabb fenyegető hangú telefon után döntött, és jelentette a történetet a rendőrségnek. A moszkvai 121-es körzetben annak rendje és módja szerint meghallgatták panaszát, majd feltették neki a prózai kérdést: mégis mit vár a rendőrségtől? Hiszen manapság annyi a zsarolással fenyegetőző, hogy Moszkva folyót lehetne ve­lük rekeszteni. Minden megfe­nyegetett mellé mégsem állíthat­nak egy-egy rendőrt... Végül Alekszandr Dmitrije­vics megnyugtatására egy nyo­mozót megbíztak az ügy kivizs­gálásával. Majd néhány hét múl­va megbíztak egy másik nyomo­zót, akit némi idő után követett egy harmadik. Eközben termé­szetesen a zsaroló telefonjai nem maradtak el, a férfi már fel sem merte venni a kagylót, helyette a felesége hallgatta a mocskolódá- sokat. így értesült Alekszandr Dmitrijevics arról, hogy a zsaro­ló kitűzte a pénzátadás végső időpontját és helyszínét. Miután a rendőrségen ismét csak széttárt karokkal mutatták ki sajnálkozá­sukat, nem maradt más hátra: maszek testőrt fogdott. Megkér­te egyik barátját, aki mellesleg egykor válogatott szinten szam- bózott, ugyan kíséije már el a ta­lálkozóra. Az óriás tekintélyt pa­rancsoló méretei úgy látszik ha­tottak, Alekszandr Dmitrijevi- cset azóta sem háborgatták, és így a rendőrségnek is levettek egy gondot a válláról. Az más kérdés, hogy a szambós a baráti segítség fejében egyetlen kopej­kát sem fogadott el, de hivatalo­san ezt nem is tehette volna. Bár ki tudja, mit hoz a hol­nap? Hiszen a moszkvai városi tanács illetékesei nemrégiben bejelentették, hogy az utóbbi hónapokban több különös ké­relemmel fordultak hozzájuk. Általában volt válogatott spor­tolók, ökölvívók, cselgáncso- ZÓk és birkózók kívánják kivál­tani az „iparengedélyt”, amely maszek testőri feladatok ellátá­sára jogosítaná fel őket. A kérel­mekben az a legszebb, hogy a jog elméletileg lehetőséget is ad­na erre, de a tanácsiak előbb konzultálni kívánnak más szer­vekkel is. Ne is törjék a fejüket, hogy kit akarnak a tanácsi dol­gozók véleménynyilvánításra ösztökélni. Természetesen a rendőrség ez ügyben igencsak il­letékest?) munkatársait. Hiszen a maszek testőrködés végül is kockázatos vállalkozás... Szerdahelyi Csaba Törököt fogott a görög A történelem olykor tragé­dia. Ha ismétli önmagát, komé­dia. Ezt erősíti az az esemény is, amely ciprusi love story-ként ju­tott el hozzánk az Éva Express révén. Adott egy török fiú, bi­zonyos Coskun Seytan. Talál­kozik egy diáklánnyal, neveze­tesen Alexia Króniával, aki azon kevés göröghöz tartozik, aki nem menekült el a sziget kettészakítása után. Romeo és Júlia ciprusi változata áll előt­tünk, modem körítéssel: az ősz­szel az ENSZ békefenntartó erőihez érkezett a panasz, Ale- xiát elrabolták. Sőt, a muzul­mán hitre kényszerítették, majd hozzákényszerítették a 17 éves Coskunhoz. Aztán kiderült, hogy az eset korántsem ilyen egyszerű, hiszen világraszóló la­kodalmat is tartottak, melyet a tv is közvetített. Az ENSZ tehát megkérte az ifjú asszonyt, mon­daná el az igazat. Alexia közöl­te, jól érzi magát, és kiváltkép­pen nem rab. Vége az első fel­vonásnak. Ezt követően válto­zik a szín. Júlia, azazhogy Ale­xia egy szép napon a görög Cip­ruson tűnt fel, és kijelentette: igenis elrabolták, és a házasság­ra is kényszerítették. Az újsá­gok az igazság eltitkolhatatlan voltáról és győzelméről írtak, valamint szidták a törököket. Akik közül egy, nevezetesen Coskun Seytan, az elhagyott if­jú férj, életét kockáztatva átszö- kött a görögökhöz. Pontosab­ban közülük egyhez. Természe­tesen letartóztatták, még mi- előttt Júliáját megtalálta volna. Az ifjú asszonyt ez annyira meghatotta, hogy jelentkezett a bíróságon, és kijelentette: csak Coskunt szereti, aki törvényes ura, és ezérí a világ végére is el­megy vele. Itt a második felvo­nás vége. Harmadik azonban nincs, minthogy a főszereplők sem a jutalmat, sem a bünetést nem nyerhetik el, ugyanis nincs hova kitoloncolni őket... A LEGSZEBB SKANDINÁV LÁNYT választották meg Turku finn városban. A zsűri döntése szerint e cím a svéd Louise Drevenstam-ot (középen) illeti meg, második az izlandi Hugun Gudmundsdottir (jobbra), a harmadik a finn Asa Lovadahl lett. (Telefoto-MTI Külföldi Képszerkesztőség) (MTI Telefoto)

Next

/
Thumbnails
Contents