Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
8, NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 30., szombat NÉPÚJSÁG — HÉTVÉGE A VILÁG LEGNAGYOBB HOLDTORTÁJA Bangkok, Thaiföld: A világ legnagyobb holdtortáját a világ legnagyobb, kifejezetten erre a célra épített holdtortasütő kemencéjében készítik a Central Plaza áruház földszintjén. A 6,7 m átmérőjű, 12,5 cm magas, 3180 kg súlyú cukrászati alkotás minden bizonnyal bekerülhet a Guiness Rekordok Könyvébe. KÉSZÜLŐDÉS A KÖZŐS SZOVJET-BRIT ŰRREPÜLÉSRE London: Az 1991-re tervezett közös szovjet-brit űrhajózás lehetséges résztvevőinek egyikét, dr. Sue Robertsont tesztelik 1989. augusztusában. A több mint 150 jelentkezőt szigorú orvosi vizsgálatnak vetették alá. FENT VAGY LENT? Nyugat-Berlin: Nem törődve azzal, hogy hol van a fent és lent, ez az orángután négy „kézzel” kapaszkodik a nyugat-berlini állatkertben. Hivatalos adatok szerint a háború éveiben az elesett szovjet katonák közül mintegy negyed- milliót nyom nélkül eltűntnek nyilvánították. Többségük még ma sincs tisztességgel eltemetve. 1946-ban a Népbiztosok Tanácsa rendeletet hozott a Nagy Honvédő Háborúban elesett katonák sírjainak gondozásáról, melyben azt ajánlotta a köztársasági, városi és járási hatóságoknak, a katonai szerveknek, hogy vállaljanak védnökséget a katonasírok, tömegsírok, az elesettek emlékét megörökítő emlékművek fölött. Az optimista riportok nem sokáig várattak magukra. Az 50-es években mindenki azt hitte, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ugyanakkor a sajtóhoz, televízióhoz és rádióhoz még ma is levelek ezrei érkeznek, melynek írói azt kérik: közöljenek valamit hozzátartozóikról, segítsenek megtalálni földi maradványait. Szmolenszk, Pszkov, Novgorod, Karélia, Murmanszk, Kalinyin, Kaluga környékén az ember alig járta erdőkben, a régi lövészárkokban még mindig temetetlenül hevernek az elesett katonák csontvázai. A háborús veteránok, a nyomolvasók és a helyi lakosok, sok mindent tettek a nyom nélkül eltűnt hősök emlékének megörökítése, nevük visszaadása érdekében. ...1942. márciusában a kalugai területen lévő Barszuki falunál az 50. hadsereg katonái kétség- beesett kísérletet tettek, hogy a varsói úton kitörjenek a bekerítésből. Sajnos, kevesen maradtak életben. A „Halál-völgy” titkát (így nevezik a helyi lakosok a kitörés helyszínét), az obnyiszki Fizikai- Energetikai Főiskola hallgatói tárták fel. A vékony földréteg alatt 271 szovjet katona maradványait és 24, az elesettek személyi adatait tartalmazó fémlapot találtak. Az elesettek ünnepélyes külsőségek között kerültek végső nyughelyükre. A kutatómunka tovább folyik. Szmolenszki területen 316, Novgorod környékén 1.625, Kaluga környékén 271 eddig nyomtalanul eltűntnek hitt katonát temettek el. Csak az említett területeken 2.212 elesett katonát helyeztek örök nyugalomra 44 évvel a háború után. A. D. tanulságos esete Ki kaphat t Moszkvában? Alekszandr Dmitrijevics esete tanulságos, ám egyáltalán nem példa nélkül álló. A Szovjetunióban ugyanis gombamód szaporodnak a kisszövetkezeteket megzsarolni igyekvő, halálos fenyegetésekkel dolgozó szervezett bandák. Sőt, az utóbbi időben a zsarolóknak az sem fontos, hogy szövetkezetek zsebéből húzzák ki a pénzt, mindenkire kivetik hálójukat, akiktől csak nagyobb ösz- szeget remélnek. Alekszandr Dmitrijevics esete ezért egy kicsit rendhagyó is, hiszen azon kevesek közé tartozik, akik fura mód reagálnak a bűnözők kihívására. ő maszek testőrt fogadott. S ez manapság még nem törvényesen elfogadott szakma ebben az országban. Szóval Alekszandr Dmitrijevics korábban egy sportbázis vezetőjeként dolgozott, ám mikor pályát változtatott, feltűnt egy volt alkalmazottja, bizonyos A. Az illető mindenféle elmaradt prémiumokról zagyváit, majd bejelentette, hogy a korábbi sérelmek elfeledésére 500 rubelt követel, se többet, se kevesebbet. Alekszandr Dmitrijevics először habozott, majd egy újabb fenyegető hangú telefon után döntött, és jelentette a történetet a rendőrségnek. A moszkvai 121-es körzetben annak rendje és módja szerint meghallgatták panaszát, majd feltették neki a prózai kérdést: mégis mit vár a rendőrségtől? Hiszen manapság annyi a zsarolással fenyegetőző, hogy Moszkva folyót lehetne velük rekeszteni. Minden megfenyegetett mellé mégsem állíthatnak egy-egy rendőrt... Végül Alekszandr Dmitrijevics megnyugtatására egy nyomozót megbíztak az ügy kivizsgálásával. Majd néhány hét múlva megbíztak egy másik nyomozót, akit némi idő után követett egy harmadik. Eközben természetesen a zsaroló telefonjai nem maradtak el, a férfi már fel sem merte venni a kagylót, helyette a felesége hallgatta a mocskolódá- sokat. így értesült Alekszandr Dmitrijevics arról, hogy a zsaroló kitűzte a pénzátadás végső időpontját és helyszínét. Miután a rendőrségen ismét csak széttárt karokkal mutatták ki sajnálkozásukat, nem maradt más hátra: maszek testőrt fogdott. Megkérte egyik barátját, aki mellesleg egykor válogatott szinten szam- bózott, ugyan kíséije már el a találkozóra. Az óriás tekintélyt parancsoló méretei úgy látszik hatottak, Alekszandr Dmitrijevi- cset azóta sem háborgatták, és így a rendőrségnek is levettek egy gondot a válláról. Az más kérdés, hogy a szambós a baráti segítség fejében egyetlen kopejkát sem fogadott el, de hivatalosan ezt nem is tehette volna. Bár ki tudja, mit hoz a holnap? Hiszen a moszkvai városi tanács illetékesei nemrégiben bejelentették, hogy az utóbbi hónapokban több különös kérelemmel fordultak hozzájuk. Általában volt válogatott sportolók, ökölvívók, cselgáncso- ZÓk és birkózók kívánják kiváltani az „iparengedélyt”, amely maszek testőri feladatok ellátására jogosítaná fel őket. A kérelmekben az a legszebb, hogy a jog elméletileg lehetőséget is adna erre, de a tanácsiak előbb konzultálni kívánnak más szervekkel is. Ne is törjék a fejüket, hogy kit akarnak a tanácsi dolgozók véleménynyilvánításra ösztökélni. Természetesen a rendőrség ez ügyben igencsak illetékest?) munkatársait. Hiszen a maszek testőrködés végül is kockázatos vállalkozás... Szerdahelyi Csaba Törököt fogott a görög A történelem olykor tragédia. Ha ismétli önmagát, komédia. Ezt erősíti az az esemény is, amely ciprusi love story-ként jutott el hozzánk az Éva Express révén. Adott egy török fiú, bizonyos Coskun Seytan. Találkozik egy diáklánnyal, nevezetesen Alexia Króniával, aki azon kevés göröghöz tartozik, aki nem menekült el a sziget kettészakítása után. Romeo és Júlia ciprusi változata áll előttünk, modem körítéssel: az őszszel az ENSZ békefenntartó erőihez érkezett a panasz, Ale- xiát elrabolták. Sőt, a muzulmán hitre kényszerítették, majd hozzákényszerítették a 17 éves Coskunhoz. Aztán kiderült, hogy az eset korántsem ilyen egyszerű, hiszen világraszóló lakodalmat is tartottak, melyet a tv is közvetített. Az ENSZ tehát megkérte az ifjú asszonyt, mondaná el az igazat. Alexia közölte, jól érzi magát, és kiváltképpen nem rab. Vége az első felvonásnak. Ezt követően változik a szín. Júlia, azazhogy Alexia egy szép napon a görög Cipruson tűnt fel, és kijelentette: igenis elrabolták, és a házasságra is kényszerítették. Az újságok az igazság eltitkolhatatlan voltáról és győzelméről írtak, valamint szidták a törököket. Akik közül egy, nevezetesen Coskun Seytan, az elhagyott ifjú férj, életét kockáztatva átszö- kött a görögökhöz. Pontosabban közülük egyhez. Természetesen letartóztatták, még mi- előttt Júliáját megtalálta volna. Az ifjú asszonyt ez annyira meghatotta, hogy jelentkezett a bíróságon, és kijelentette: csak Coskunt szereti, aki törvényes ura, és ezérí a világ végére is elmegy vele. Itt a második felvonás vége. Harmadik azonban nincs, minthogy a főszereplők sem a jutalmat, sem a bünetést nem nyerhetik el, ugyanis nincs hova kitoloncolni őket... A LEGSZEBB SKANDINÁV LÁNYT választották meg Turku finn városban. A zsűri döntése szerint e cím a svéd Louise Drevenstam-ot (középen) illeti meg, második az izlandi Hugun Gudmundsdottir (jobbra), a harmadik a finn Asa Lovadahl lett. (Telefoto-MTI Külföldi Képszerkesztőség) (MTI Telefoto)
