Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 30., szombat _____: ■, . , ■ . ,g G AZDASÁG — TÁRSADALOM A küldöttcsoport szóvivőinek helyzetelemzése Megyei előkészületek az Mint ismeretes, szeptember 6-án megalakult megyénkben is az a negyven tagú küldöttcsoport, amely régiónk párttagságát képviseli majd az MSZMP októberi kongresszusán. Mint dr. Semperger Tibor, az MSZMP Heves Megyei Bizottsága szóvivője tájékoztatott bennünket, az azóta eltelt szűkre szabott időben jócskán akadt dolga a küldötteknek, s a küldöttcsoport három szóvivőjének, akik az alap- szervezetektől, a párttagoktól összegyűjtötték a programtervezettel kapcsolatos véleményeket, s rendszeresen részt vettek a központi tájékoztatókon, egyeztető értekezleteken. — Mindenképpen jó dolognak tartom — mondta —, hogy a tagság problémáival, megjegyzéseivel nem rögtön az apparátust kereste meg, hanem a küldöttekkel cserélt eszmét. Ez az aktivitás erősíti a demokratizmust, s biztosítéka annak, hogy a kongresszuson felelős, élő politizálás zajlik majd. A küldött cső port szóvivői tisztével Holló Vilmost, a visontai Gagarin Hőerőmű Vállalat gazdasági vezérigazgató-helyettesét, Farkas Kálmánnét, a hatvani Bajza gimnázium igazgatónőjét és dr. Pass Gézát, a megyei tanács szervezési és jogi osztályvezető helyettesét bízták meg. Az eltelt három hét tapasztalatairól a felkészülés mikéntjéről számoltak be lapunknak. Kulcskérdés a fogalmak tisztázása Az MSZMP két dokumentuma a Történelmi utunk tanulságai, valamint Az MSZMP programnyilatkozata tervezeteiről gyűjtötte össze a nézeteket Holló Vilmos, mint e téma szóvivője, s közvetítette az országos értekezleteken. — Szóvivő társaihoz képest, úgy gondolom, könnyebb volt a helyzete, hiszen a programnyilatkozat vitája már jóval korábban elkezdődött. Ugyanakkor, a vélhetően sok ellenvélemény, kiegészítés miatt mégsem irigylem... — Szeptember közepétől az események annyira felgyorsultak, hogy fontos kérdésekben szinte hetente születtek újabb elképzelések. Ez azt is jelenti, hogy mire hozzánk ezek eljutottak, gyakran már nem is voltak igazak. Ez bizony megnehezíti az eligazodást. Azt meg egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy ezeket a tagsággal is megvitassuk, széles tömegbázisra támaszkodva mondjunk véleményt. Úgy érzem, hogy a tagság elszakadt a felkészülés ütemétől. Vannak alapszervezetek, ahol még az első sajtóban megjelent program- nyilatkozat sem került megvitatásra. Ilyen helyzetben úgy érzem, hogy nekünk küldötteknek minden eddiginél nagyobb személyes felelősséggel kell részt vennünk a kongresszuson. Ennek ellenére mindent megtettünk azért, hogy a lehető legszélesebb rétegek véleménye is eljusson hozzánk. A programtervezettel kapcsolatos sarkalatos, úgynevezett szakító pontokban tíz kérdést tettünk fel a küldötttársaknak, akik erre írásban válaszoltak. (A negyvenből tizenheten küldték vissza a véleményüket, de tudomásom van arról, hogy például a hatvaniak együtt fogalmazták meg válaszukat.) Mindezeket én továbbítottam, s elmondhatom, hogy a kérdések nyolcvan százaléka úgy került be a programnyilatkozat jelenlegi változatába (amely a szeptember 30-i Népszabadságban jelenik meg), mint ahogy azt a Heves megyei többség véleményezte. — Ha jól értem, tehát a programnyilatkozatot az előkészítés során többször módosították. — Igen, az eredeti tervezet közreműködésünkkel kétszer került módosításra. Bár ebben a munkában a budapestiekhez képest lényegesen később kapcsolódhattunk be, úgy érzem, sikerült befolyásolni a végleges anyagot. Az általam felvetett javaslatok egy kivétellel meghallgatásra találtak. — Melyek voltak ezek? — Szóvá tettem a program közérthetőségét, a benne használt fogalmak tisztázását, és a felsorolt gondolatok logikai ösz- szefüggésének hiányát. Ezt, úgy érzem, figyelembe vették, mert a módosított tervezet lényegesen logikusabb felépítésű, például a demokratikus szocializmus fogalmát definiálták a mögötte meghúzódó tartalom felsorolásával. Az új változat egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy a pártnak e nyilatkozaton túl, van MSZMP kongresszusára választási, gazdasági, ezen belül agrárpolitikai programja, valamint szociálpolitikai és művelődési koncepciója. Az a javaslatom, hogy az alkalmazott fogalmak — hasonlóan a törvényhozás gyakorlatához — kerüljenek részletes kifejtésre egy mellékletben, sajnos nem valósul meg. Ám, mint mondtam, észrevételeink nagy többségét figyelembe vették. Hiteles vezetőket akarunk Farkas Kálmánná, aki reformelkötelezettségéről ismert, a személyi kérdések szóvivője a megyei küldöttcsoportban. Mint elmondta, az egyeztető megbeszélések ugyancsak sok munkát, és nem kis feladatot jelentettek számára, hiszen még most, napokkal a kongresszus előtt, véglegesen még nem döntöttek arról, hogy valójában hogyan zajlik majd le a választás: — A legutóbbi, szeptember 26-i értekezletünkön a megyei és a fővárosi küldöttek szóvivői arról tanácskoztak: amennyiben úgynevezett nyílt listás választásra kerül sor, kik képviseljék a tagságot, hány lista legyen, s hogy ebben milyen arányban szerepeljenek az országos és vidéki jelöltek. — Első hallásra ez meglehetősen bonyolultnak tűnik... — Az már tisztázott, hogy a kongresszus pártelnököt, helyettest vagy helyetteseket választ, s a főtitkári pozíció helyett ügyvezető titkárt. Ebből is látszik, hogy a leglényegesebb az elnök személye lesz. Az elnökségre vonatkozó javaslat — a mostani verzió szerint — úgynevezett listákon történik. (Még nem eldöntött, hogy az induláskor tíz vagy öt lista lesz-e.) Valamennyi lista egy-egy platformot képvisel. Ezek összeálh'tása úgy zaj lott az egyeztető értekezleteken, hogy ismert országos, illetve megyei jelöltekre javaslatokat tettek a szóvivők. (Tehát így történhetett, hogy például Heves megye egyik jelöltjét más megyék is támogatták.) Hevesből Németh Lászlót, Kiss Sándort és Rajki Sándornét javasoltuk. Az említett értekezletünkön minden megyéből elmondták, kiket tartanak hiteles vezetőnek. A mozgalmi és szakmai múlt mellett az erkölcsi feddhetetlenség, emberi tisztesség is alapkövetelmény. Elképzelhető, hogy a jelölteknek vagyonnyilatkozatot is tenniük kell. — Hogyan látja az erőviszonyokat? — Az az érzésem, hogy a reformelkötelezettség dominál, igaz, markáns platformok is megfogalmazódtak ezzel szemben. Hozzátenném azt is, hogy szerintem a párt sorsa nem a kongresszuson dől el, hanem az ezt követő időszakban, a konkrét cselekvésekben. Döntenek-e a pártvagyonról? Dr. köss Géza, az ügyrendi, s szervezeti kérdésekben döntő előkészítő tanácskozáson vett részt szóvivőként, legutóbb szeptember 20-án. — Arra készültem, hogy az alapszabály-tervezetet vitatjuk majd meg ezen a fórumon — mondta —, ám ehelyett szinte aránytalanul sok időt kellett szentelnünk annak a problémának, hogy külön napirendi pont legyen-e a kongresszuson a párt- vágyon megvitatása, vagy ne. (Én a résztvevők egyharmadával tartottam, akik a kérdés megvitatása mellett voksoltak.) A választási szabályokkal kapcsolatban már ismert, hogy megváltozik a párt jelenlegi szervezeti rendje, alapszervezeti, helyi választmányok, elnökségek lesznek, ugyanez lesz a felépítés megyei és országos szinten, s a legfelső döntéshozó testület a kongresszus lesz. A modellből is látszik tehát, hogy az alulról építkező szervezetet kívánunk kialakítani. Ez ellentmond az eddig deklarált demokratikus centralizmus elvének. Külön megvitattuk a tagdíjakra vonatkozó javaslatot. Elvetették azt, hogy a bruttó jövedelem bizonyos százaléka legyen. Most úgy néz ki, hogy fix összegű, de szociálpolitikai elvek alapján differenciált tagdíjra teszünk javaslatot. Ez felel meg egyébként a leendő többpártrendszer gyakorlatának is leginkább. — Köszönjük a tájékoztatást. Jámbor Ildikó A városi színházban tartott előadást 1913-ban, majd 1948-ban is visszatért Jászi Oszkár Egerben A Népújság szeptember I8-i számában érdekes nírt olvastam arról, hogy a hatvani Ady Endre Könyvtárban működő helyi értelmiségi klub a század első fele neves társadalomtudósának, Jászi Oszkárnak a nevét vette fel. A hír kapcsán talán nem lesz érdektelen, ha a kiváló tudós egri kapcsolatairól írok. Mielőtt a gondolkodó látogatásáról szólnék, először életének főbb mozzanatait foglalom ösz- sze, mivel a ma élő fiatal nemzedék alig tud róla valamit. Jászi Oszkár 1875. március 2-án született Erdélyben, Nagykároly városában, értelmiségi családban. Egyetemi tanulmányait Budapesten, majd Franciaországban és Angliában végezte. 1911-ben a kolozsvári egyetemen az alkotmánytan magántanárává képesítették. Már fiatalon jelentős publikációs tevékenységet fejtett ki. írásaiban határozottan álíástfog- lalt a nagybirtokrendszer, a klen- kalizmus, a nemzetiség elnyomása ellen. Követelte az általános választójogot és a polgári demokratikus szabadságjogokat. A század elején hazánkban is gyökeret eresztő polgári radikalizmus vezető alakjává és teoretikussá vált. Ó lett a Társadalom- tudományi Társaság főtitkára, a munkásság magas színvonalú oktatását felvállaló Szabadiskola igazgatója, a Huszadik Század szerkesztője, az Országos Radikális Párt elnöke. Szoros barátság fűzte Szabó Ervinhez, a korabeli magyar munkásmozgalom kiemelkedő képviselőjéhez, Ady Endréhez, a „forradalom viharmadarához” és Károlyi Mihályhoz. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején a Nemzeti Tanács tagja, a Károlyi-kormány nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó, tárca nélküli minisztere, a Külügyi Tanács elnöke lett. 1919 januárjában a szociolóf ia egyetemi tanárává nevezték i a Budapesti Tudományegyetemen. A Tanácsköztársaság kikiáltása után külföldre emigrált, először Bécsben élt, majd 1925- ben az Egyesült Államokban telepedett le, ahol szociológiát oktatott. Egész életében sokat foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt, amelyet a polgári demokratikus szellemben kívánt megoldani. A témáról több nagy jelentőségű könyvet írt. Ilyenek például Á nemzetiségi kérdés és Magyarország jövője (1911), A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés (1912), A monarchia jövője (1918), Mag farország jövője és a Dunai gyesült Államok (1918). 1957-ben halt meg az Egyesült Államokban. Áz utóbbi években több hazai történész foglalkozott életművével, különös tekintettel a nemzeti-nemzetiségi kérdés mai aktualitásaira, s kiadták néhány könyvét is. Az első világháborút megelőző években hazánkban, különösen a Magyarországi Szociáldemokrata Part részéről egyre jobban előtérbe került az általános választójog kivívásának kérdése. Nem véletlen tehát, hogy az Egri Iparos Kör 1913. február végén meghívta Jászit, hogy ismeretterjesztő előadás-sorozatában beszéljen a témáról. A tudós a felkérést elfogadta, és február 26- án a Városi Színházban előadást tartott: „Az általános választójog történeti szüksége Magyar- országon” címen. Előadását nagy érdeklődés kísérte. A korabeli újságtudósítás szerint a színház nézőtere zsúfolásig megtelt. A hallgatóság soraiban ott volt a Szociáldemokrata Párt egri szervezetének csaknem minden tagja. A rendezvényre az Eger című újság szerint elment mindenki, aki az általános választójog kivívásától várta „Magyarország közállapotainak” javulását. Jászi mindvégig érdekfeszítő előadását a nagy francia forradalom történetével kezdte, amelyet a népjogok bölcsőjének tekintett. Majd Anglia 1830-as évekbeli politikai viszonyait vázolta. Kitért az 1848-as hazai áprilisi törvényekre, amelyek a jobbágyság felszabadítását, a nemesi előjogok eltörlését eredményezték, és a törvény előtti egyenlőséget garantálták. Ezt követően kifejtette a magyar népjogok kifejlesztésére vonatkozó elméletét. Eszerint meg kell oldani a nemzetiségi kérdést, mintaszerűvé kell tenni a közigazgatást. Javítani kell a közoktatás színvonalát. A nagybirtok- rendszer árnyékában kifejlődött osztályuralmat, a kiváltságos parlamentet arányos birtokmegosztással s népparlamenttel kell felcserélni. Ezáltal szerinte jobb viszonyok közé kerül a mezőgazdaság, s fellendül a pangó kisipar és kereskedelem. Nagyszerű felismerése, hogy a munkásságot be kell engedni az alkotmány sáncaiba, mivel nélkülük sorsuk fölött dönteni nem lehet. Ez csak úgy valósulhat meg, hogy Magyarországon bevezetik az általános, egyenlő és titkos választójogot. Előadásának végén a színház karzatán lévő szociáldemokrata munkások tetszésüknek hangot adva a Marseillaise-t énekeltek. Arról jelenleg nincs tudomásunk, hogy Jászi találkozott-e a polgári radikalizmust magukénak valló egri személyekkel. Ilyen elveket vallottak már akkor Egerben elsősorban Káló Miklós törvényszéki bíró, Módly László iogakadémiai tanár és Kertész Ignác izraelita tanító. ' Kulcsár Ödön, a Népszava Könyv- és Lapkiadó Vállalat fő- szerkesztőjének visszaemlékezése szerint, amikor 1948-ban Jászi Oszkár Magyarországon járt, a Dunai Munkaközösség elnevezésű helyi ifjúsági szervezet képviselői Egerbe is elhívták őt, s vele a Kossuth-féle dunai konföderáció eszméje megvalósításának időszerű feladatairól beszéltek. Jászi Oszkár 1913-as és 1948- as egri látogatásai eddig fel nem tárt haladó hagyományaink részét alkotják, amelyek megérdemlik, hogy ne feledkezzünk meg róluk. Ezt indokolttá teszi napjainkban mindenekelőtt az, hogy célunk a történelmi tudatba beépíteni a polgári radikális hagyományainkat is. Szecskó Károly Érzelem vagy a gazdasági valóság döntsön? Válasz az MSZMP Egercsehi Községi Üzemi Bizottsága véleményére Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Mátraaljai szervezetének tagjai, akik ismerik Egercsehi Bányaüzem múltját és jelenét, helytelenítik a Népújság 1989. szeptember 14-i számában megjelent állás- foglalásukat, ezért tesznek észrevételt a cikkben leírtakra. Az állásfoglalás azon része, mely a bánya bezárásával Egercsehiben és vonzáskörzetében várható súlyos gondokat veti fel, minden jóérzésű embert meghat és igazat ad Önöknek abban, hogy ezeket a gondokat el kell hárítani, megnyugtató módon rendezni kell. A Mátraaljai Szénbányákkal, illetve annak vezetőjével szembeni vádaskodásokat viszont elvtelennek, tisztességtelennek és rosszindulatúnak tart- juk.Képtelenség feltételezni is Önökről, hogy ne ismernék az előzményeket és a lehetőségeket, de hát homokba dugott fejjel nem lehet sem hátra, sem előre tekintetni. Nagyon jól tudják, hogy előző vállalatuk a Borsodi Szénbányák az Egercsehi Bányát bezárásra ítélte, de mivel Heves megye területére esik, a Megyei Pártvezetés úgy mentette meg a bányát a bezárástól, hogy „elérte”, hogy a bányát a Mátraaljai Szénbányákhoz csatolják. Ennek a döntésnek lehet, hogy voltak, vagy vannak nyertesei, de mi csak az áldozatokat ismerjük biztosan, az egercsehi bányászokat és a Mátraaljai Szénbányák dolgozóit. A bánya élettartamának meghosszabbítása érdekében vállalatunk 120 millió forintot fordított fejlesztésre, ennek ellenére az üzemnél 200 millió forint veszteség képződött. Az Önök által is említett K-i kutató ereszke hajtására — mely a jövőbe vezető utat jelenthette volna — anyagi fedezetet biztosított a vállalat. Meg kell említeni, hogy még pl. 1987. első felében 50 folyóméter vágatot hajtottak ki, majd 1988. augusztusáig 32 fm-t, addig dr.Goda Miklós vezérigazgatóságának egy éve alatt, az önök által alkalmatlannak minősített személyek vezetése mellett 168 fm-t, de a vágathajtást is be kell szüntetni, mert a Mátraaljai Szénbányák Egercsehivel kapcsolatos eddigi vesztesége már 320 millió forint. Rá kellett jönni, hogy vállalatunk nem számíthat külső segítségre, a veszteségeket viszont tovább nem lehet fokozni. A bánya átvétele után arra vállalkozott a Mátraaljai Szénbányák, hogy a Beniczky mező feltárásával műszaki fejlesztéssel megpróbálja meghosszabbítani az üzem működését. A kutatás eredménye: — A Beniczky mezőben a várt 600 ezer tonna szén helyett rossz bánya- művelési viszonyok mellett is csak 100-150 ezer tonna található. — A hosszú távú működést biztosító Egercsehi II. bányamező kutatása 6-9 báros vízzel telített kísérő kőzeteket regisztrál. A termelés megszűnésének okai: — nincs szén, — kiugróan magas önköltség, — nincs a fejlesztéshez tőke (800-900 mülió Ft). Azt úják állásfoglalásukban, hogy „kellően átgondolt átszervezésre, megfelelő hozzáértő vezetők kiválasztásával ezen bánya üzemeltetését gazdaságosan lehetne folytatni.” Ha úgy vélik, hogy ezt vállalatunk meg akarja akadályozni tévednek, a jelenlegi körülmények között megvan a lehetőség az önállósodásra. Az Egercsehi Bányaüzem vertikuma ezt lehetővé teszi, így végrehajthatják azt, amit állásfoglalásukban rögzítettek. Ha ehhez netán anyagi támogatásra lenne szükségük, meg lehetne kísérelni felettes pártszerveikhez fordulni segítségért. Bízunk abban, hogy Egercsehi Bányaüzem bányász kollektívája a racionális gondolkodás talaján áll, és ennek szellemében keresi boldogulásának útját. Gyöngyös, 1989. szeptember 25. Jó szerencsét! Az Országos Magyar Bányászati Egyesület Mátraaljai Szervezete Villámlátogatás Egercsehiben Mindig van megoldás Szeptember 26-án azt a feladatot kaptam, hogy kísérjem ki Egercsehibe Morvái Ferencet, aki ott vásárolni akar egy üzemrészt, kazánt gyártani ott, ahol eddig szenet bányásztak. Maga a gondolat csak addig szokatlan, amíg vissza nem emlékszem a Megamorv vezetőjének, tulajdonosának általam ismert szerepléseire. Arra a határozottságra, céltudatosságra gondolok, ami egész lényéből sugárzik. Mielőtt a bányaüzem vezetősége, Séber László bányavezető, Halmai György főmérnök, Boza Miklós főkönyvelő és Bartha Zoltán gépészeti vezető tájékoztathatta volna Morvái Ferencet a dolgok állásáról, még gyorsan lebonyolított a vendég egy rádióriportot Petőfiről és az adóügyekről. Majd következett a szemle. Bejárták az üzemrészeket, ahol 100-120 fővel már januártól be lehet indítani a kazánok gyártását, hiszen Morvainak jelenleg ötszáz millió feletti értékben van megrendelése tőkés piacról. A helyi stáb tisztában van saját helyzetével, adottságaival. Már alkonyodott, amikor a munkások képviseletében megjelentek négyen, Vancsó György villany- szerelő, Kecskés Istvánvájár, Joó István vájár, hegesztő és Buko- vinszky Tibor művezető, gépész és villamossági technikus. Morvái lényegre törően nekik is előterjesztette azt, amit Egercsehiben tervezhet, megvalósíthat. Szemmel láthatóan érzékelte és értékelte a szemle és a helyi vezetés által adott információkat. Ismertetésében komoly nyomatékkai hangsúlyozta azt a fegyelmet és szigorúságot, amit a Me- gamorvnál Nagyrédén és egyebütt betartanak, betartatnak. Mert ahhoz, hogy a tisztességes emberi élethez szükséges fizetést, jövedelmet megszerezhessék, és főleg ahhoz, hogy a munkát, a vállalkozást magukénak érezhessék fegyelem, odafigyelés, odaadás és minőségi teljesítmény szükséges. Ez a minőségi követelmény képes egybetartani a létrejövő kollektívát. A toborzás az előkészületek második fázisára a jövő kedden délután fél kettőkor kerül sor. Morvái Ferenc mindenkivel személy szerint kezet akar fogni, el akar beszélgetni, mert úgy gondolja, hogy a szavakban, az aláírásokban rejlő ígéretekkel is lehet valamit kezdeni, de leginkább akkor ismerkednek meg az emberek, ha szemtől szembe, arcból arcnak szólnak egymáshoz. Ezt a lehetőséget most a helyi vezetés plakátokkal is elősegíti, szorgalmazza, a négy munkás pedig ígéretet tett a jó órányi elbeszélgetésen, hogy a hallott feltételeket megbeszélik munkatársaikkal. Mert mégis csak száz- százhúsz ember, család sorsáról van szó. Meg a nagyobb kenyérről. Ez az Egercsehiben történt kirándulás nem haszontalan időtöltés volt, hanem egy folyamat része: ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Morvái Ferenc kedd délelőtt tíz órára bejelentkezett Kiss Sándornál, az MSZMP megyei bizottsága első titkáránál, akitől azt kérte, hogy az iparhatóság képviselője is venne részt az eszmecserén, A kisiparos ugyanis az első titkártól kapta egy-másfél hónappal ezelőtt a bíztatást vállalkozáshoz. Mert az együttes gond az együttes gondolkodást is megindítja és igazolni látszik a tételt: mindig van megoldás! Az újságíró mit tehet itt: szurkol a jóakaratnak! Farkas András
