Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-27 / 228. szám

Az állattenyésztés és a kukoricatermesztés a meghatározó a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezetben Heves megye délkeleti térsé­gének igazán patinás, jó nevű mezőgazdasági nagyüzeme a ti­szanánai Petőfi Termelőszövet­kezet. A korábbi esztendőkben például számos alkalommal bi­zonyultak a megyében, de nem egyszer az országban is a legjob­baknak a tejtermelési versenyek­ben. A szarvasmarha-tenyészté­se mellett értékesítésre is szánják tenyészbika—, ló- és sertésállo­mányuk egy részét. (A részletes adatok az alábbiakban olvasha­tók.) Nagy gondot fordítanak az úgynevezett szuperintenzív ku­koricatermesztésre. Ennek érde­kében komoly beruházásokat is végrehajtottak, amellyel csök­kentették az előállítási önköltsé­get. Nem szabad megfeledkezni a virágkertészetükről sem, ahol a szekfű az igazán „divatos” cikk. Értékes szarvasmarha­telep A vezető elmondása szerint 1972-73-ban épült a négyszáz jószág tartására alkalmas telep. Az Egyesült Államokból vásá­roltak 1974-ben 239 vemhes üszőt, s később vették hozzá a többi tenyésztésre szolgálót. Fe­kete-tarka holstein-friez fajtából került az említett mennyiség a ti- szanánaiakhoz. Abban az idő­ben úgynevezett félig kötött tar­tásié teleppel rendelkeztek, ame­lyet fejőház is kiegészített. Tizen­négy év elteltével, 1986. június 22-én kezdtek hozzá az átalakí­tásához. A 21,7 millió forintos beruházást — amelynek során az egészet kötetlen tartásiévá for­málták — a következő esztendő szeptemberében fejezték be, és adták át a rendeltetésének. Ilyen körülmények közepette )— ami mellesleg nem minősül különleges termelési háttérnek — elsődlegesen a tejtermelésre helyezték a hangsúlyt. A kezdeti átlag 4563 literről 1980-ra már hatezer literre szökött fel. A me­gyei versengésben 1976-tól vesz­nek részt rendszeresen. Abban az évben az első helyet szerezték meg Heves megye gazdaságai közül. Az 500 alatti kategóriá­ban, zárt laktációs tejtermelés­ben 1980-81-ben országos har­madikok lettek, a következő esz­tendőben másodikok, majd azt követően négy éven keresztül hazánkban a legjobbak közé so­rolták a nánaiakat. Jellemző adat: 1984-ben az átlag a zárt laktációs termelésben 7662 ki­logramm volt (nem tévedés, ez esetben kilogrammban mérnek), az elmúlt gazdasági évben vi­szont már 8006 kilogrammot könyvelhettek el. Egyébként ta­valy az egy tehénre jutó tejátlag 7129 liter volt. Minden valószí­nűség szerint a leginkább Tisza­nánán bánták, hogy 1987-ben abbamaradt a tejtermelési ver­seny. Persze, ez a már bemutatott kitűnő átlagaikat egyáltalán nem érinti hátrányosan. Az ágazatban egyébként negyvenhetén dolgoznak, s fog­lalkoznak még üszőkkel és te­nyészbikákkal is. Az előbbiekből jelenleg 120-at, az utóbbiakból 218-at tartanak, ám ez a szám rendre változó. 1984-ben elérték a törzstenyészet címet is a telep­pel. Az eladásban is ugyancsak ér­dekeltek. Még 1987-ben 85 ezer forintos átlagáron adtak el jószá­gokat Csehszlovákiába, Szovjet­unióba. Az idén kiszélesítették piacukat: Görögországba 21 vemhes üszőt értékesítettek, 72 ezer 500 forintos átlagáron. Emellett folyamatosan szállíta­nak bikaboijakat nyár elejétől Olaszországba. Jó minőség: a Hungahib Az állatenyésztési főágazat fontos része a sertéstelep. Négy­száz kocát nevelnek, az éves sza­porulat 6800, ez pedig kocán­ként egy esztendőben 18,6-os át­lagot jelent. Figyelemre méltó szám még, hogy a napi testtö­meggyarapodás 530 mázsa. A telep nyeresége egyébként éven­te eléri az 1,9 millió forintot. Hogy mennyire nem csupán a mennyiséget tartják fontosnak, hanem a megfelelést is a kívánal­maknak, arra mi sem jellem­zőbb, mint hogy 1987-ben me­gyei első helyet értek el a 400 alatti átlagkoca kategóriájú ser­téshús-termelési versenyben. Tavaly a Hungahib fajtával a me­gye első három gazdasága között végeztek — a minőséget tekint­ve. Maga a sertéstelep immár húsz esztendős, ezért hamarosan rekonstrukcióra szorul, amely­nek megvalósítása után fokoz­hatják eredményeiket. Külön­ben korábban román, szovjet megrendelőknek szállítottak, az idén viszont jugoszláv exportra vittek ki sertéseket. Ne feledkezzünk meg a juhá­szairól sem, ahol 1200 anyajuh van, az elmúlt évben a szaporulat 112 százalékos volt. Ez pedig vi­szonylag jó eredménynek szá­mít, ha belegondolunk, hogy sok más mezőgazdasági nagyüzem­ben a megyében jócskán 100 alatti ez a szám. Ezen a téren egyébként az árbevétel eléri a 4 millió forintot. A lovakkal való foglalkozás sem maradhat ki a sorból. A ma­gyar félvér és sodrott fajtából 31- et nevelnek jelenleg. Ebben az évben eddig 50 és 90 ezer forint közötti árakon értékesítettek be­lőlük, de — amint ígérik — árve­résen további négylábúakat ad­nak el. A termelőszövetkezet állatte­nyésztő szakemberei szerint ok- tóberben-novemberben tehene­ket is értékesítenek — elsősorban kistermelők részére. Vágott szekfű a megyének Éppen nyolc esztendeje léte­zik a nánai termelőszövetkezet kertészete. Elsődlegesen szekfű- jükről nevezetesek. A kezdet kezdetén négy sátorban növesz­tették a virágokat, majd további kettőt alakítottak ki. Ezek egyenként 100 méter hosszúak és 7,5 méter szélesek. Az a hét személy, akiket jelen­leg ebben az ágazatban foglal­koztatnak, a hagyományos mód­szerekkel végzi a munkáját. Kézi erővel történik az öntözés, csu­pán a földcseréhez alkalmaznak egy kisgépet. A dolgozók egyike egyébként növényvédelmi fel­adatokat lát el elsősorban. Az alapanyagot Budapestről, a Rozmaring Termelőszövetke­zettől szerzik be, s ennek meg­említése azért fontos, mivel ma­ga az alapanyag nagymértékben meghatározója annak, milyen lesz a hozam. Azt mondhatják el magukról, a munkájukról, hogy annak jellemzője: az elmúlt év­ben másfél millió forintos árbe- vé/e/f könyvelhettek el. Rengete­get szállítanak a szekfűből Eger­be, de tulajdonképpen ők bizto­sítják a friss virágot a megye töb­bi városának is. Mindenekelőtt kiskereskedőknek értékesítik a hat sátorban felnevelt növénye­ket. Gondolnak természetesen a jövőre is, és arra, hogy tovább fo­kozzák termelésüket. Az idei esztendőre például 1,7 millió fo­rint árbevételt terveztek, s min­den valószínűség szerint valóra is válik az elképzelésük. Az elkö­vetkező évre pedig már az az igenis kivitelezhetőnek tetsző ál­muk, hogy megpróbálkoznak egy olyan új fajta szaporítóanyag felhasználásával, amelynek se­gítségével az eddigieknél is na­gyobb termelési hozam érhető el. Linear és New Holland A tiszanánai Petőfi Termelő- szövetkezetben a növényter­mesztésben a kukorica érdemel­te ki az elsőséget, a legnagyobb törődést. Együttesen 930 hek­tárnyi területen található ez a nö­vény, amelyből 232 hektár a siló- kukorica, a fennmaradó részen pedig a szemeskukorica terem meg. Ami azonban különösképpen figyelemre méltó, és más gazda­ságok elé helyezi ezen a téren a nánai termelőszövetkezetet, az az, hogy 582 hektáron öntözéssel végzik a kukorica nevelését! Eh­hez — saját beruházással — Li­near típusú, önjáró öntözőbe­rendezést állítottak munkába ta­valy, az idén még egyet vettek hozzá. Az eredmény azt mutatja, érdemes ezt a módszert alkal­mazni: az öntözött területről be­takarított kukorica előállítási önköltsége jelentősen csökkent. Mázsánként 280 forint volt, szemben a nem öntözött terület­ről learatottal. Ott ugyanis a rá­fordítás ugyancsak mázsánként 330 forint volt. A tárolókba is több kerül az öntözött területek­ről, nevezetesen hektáronként 10,04 tonna. A vetési csíraszá­mot illetően is előnyösebbnek látszik az öntözött területen ter­mő kukorica. A szám ugyanis 100-110 ezer, míg a nem öntö­zött esetében mindössze 75-80 ezer hektáronként. Ebben az évben a két öntöző- berendezéssel optimális időben 465 ezer köbméter vizet juttat­tak a kukoricára. Ez a mennyiség egyébként megközelítően 115 millimétemyi természetes csapa­déknak felel meg, ami már jó, ha figyelembe vesszük, hogy ez a térség nem túlságosan bőven ré­szesedik a természet áldásából. A szuperintenzív módszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően a betakarításban is igyekeztek új eszközöket bevet­ni. Vásároltak egy New Holland típusú kombájnt. Számos jó tu­lajdonsága mellett a gépnek igen hasznos jellemzője, hogy nyolc soros adapterrel, gyakorlatilag szemveszteség nélkül dolgozik. Teljesítménye egyenesen lenyű­gözőnek mondható, hiszen ki- lenc-tíz órás műszak alatt annyi termés betakarítására képes, amennyivel 26-28 vagont tölt­hetnek meg! Ez jóval nagyobb mennyiség, mint a hagyományos korábbi kombájnoknál, ame­lyekkel egyéb szempontokból is meglehetősen sok gondjuk volt. A New Holland kombájn egye­dül az országban Tiszanánán ta­lálható meg. S hogy mely fajták termeszté­sére vállalkoznak? Az öntözött területeken a pioneer 3732-es és a pioneer 3737-eskukoricafajtá­kat nevelik. Mindkettőnek na­gyon kedvező tulajdonsága, hogy a szemek víztartalma 28-30 százalékos, és e fajtáknak igen jó a vízleadó képességük. A termelés növelése érdeké­ben 1990-ben harmadik öntöző- berendezés üzembe helyezését tervezik, így — elgondolásaik szerint — legalább 270 hektárral tudják növelni a kedvező lehető­ségű kukoricatermesztési válto­zatot. (X)

Next

/
Thumbnails
Contents