Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-20 / 222. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 20., szerda IO R15 Z Ál G RL« ORSZÁGRA 5. Nagy-Britannia: Rosszkedvű nyár után viharos ősz V A mérsékelt égöv alatt költö- í; ző madarak délnek tartó alakza- j tai jelzik az ősz beköszöntét, a Brit-szigeteken azonban a politikusok kelnek szárnyra, hogy csa- ■ patostul ellepjék valamelyik huzatos tengerparti üdülőhelyet. . Amikor tv-képemyőjén a nap bármely órájában egymást váltogató szónokokat lát megjelenni, az angol választópolgár csalhatatlanul tudja, hogy itt az ősz, a pártértekezleti főidény. Az idén csípősre fordult gazdasági időjárással és rég nem látott arányú sztrájkhullámmal tarkított nyár előzte meg az őszi politikai főszezont a szigetországban. Rosszkedvűket a brit szavazók a júniusban lezajlott europarlamenti választásokon juttatták kifejezésre: Margaret Thatcher asszony elszenvedte első vereségét. Tíz év óta először sebezhetőnek bizonyult a Vas- lady, s másfél évtized után először hatalomra esélyesnek mutatkozott a Munkáspárt a közvélemény szemében. Azóta a közhangulatot szondázó felmérések egyre-másra a munkáspárti ellenzék 10-14 százalékos előnyét mutatják ki a konzervatív kormánypárttal szemben. Már a parlament nyári szünete előtt lázongás ütötte fel a fejét az alsóház kormánypárti padsoraiban. A merészebbek vezérváltás szükségességéről is beszéltek. „Rosszkedvűk nyarát” Thatcher asszony a maga részéről öt kabinetminiszter elbocsátásával, kormányának radikális átalakításával és egyik legesélyesebbként emlegetett egyik utódjelöltje „felfelé buktatásával” zárta. Úgy tűnik, ettől nem múlt el sem a választók, sem a tory politikusok rosszkedve. Az idei politikai ősz szokatlanul viharosnak ígérkezik. Ennek még csak az előszele érződik. A kétpártrend- szer hagyományainak megfelelően ugyanis a főszereplők csak a második és a harmadik felvonásban lépnek színre. Az első felvonás a „narrátoré”. Ezt a szerepet a kétpárti alternatívával szemben „harmadik utat” kínáló párt tölti be. Ezúttal is a hajdan jobb napokat látott liberálisok és a Munkáspártból kiszakadt szociáldemokraták egyesüléséből létrejött Szociális és Liberális Demokrata Párt volt az idénynyitó (szavazói támogatását 7 százalékra becsüli a legújabb felmérés). A kétpártrend- szer erősen megkérdőjeleződött ugyan az utóbbi években, de a hagyományos értekezleti sorrendnek még mindig megvan a maga értelme: a hatalomra esélytelen pártot a háromfelvo- násos előadás végére tenni annyi lenne, mint a poént a vicc elején elmondani. A konzervatív kormánypárt (népszerűségi mutatója 36 százalék) és a fő ellenzéki erőt alkotó Munkáspárt (46 százalék) között húzódó „középúton” immár négy párt tülekedik a választók figyelméért. A Liberális Párttal való egyesülést ellenző szociáldemokraták maradványpártja, az SDP (4 százalék) a centrum peremén próbál megkapaszkodni. Új színfoltként jelenik meg a képernyőn a „Zöldek” országos tanácskozása, most először egyenes adásban (a szavazatok 15 százalékát kapták az eurová- lasztásokon, népszerűségi mutatójuk jelenleg 5 százalék). Velük egyidejűleg ülnek össze a Skócia elszakadását követelő Skót Nemzeti Párt (2 százalék) küldöttei. Ők csak annyiban sorolhatók a centrumhoz, amennyiben a Munkáspárttól balra és a konzervatív párttól jobbra még nacionalista platformmal fellépő párt sem talál magának helyet a szigetország politikai porondján. Ezen az őszön is a „középutasok” exponálják a drámai konfliktust, bemutatják a háttéri és a főszereplőket. A lényeget már az első felvonásban elmondják. Szerintük a főhős és az intrikus között az alapvető különbség az, hogy az egyik hatalmon van, a másik pedig szeretne hatalomra kerülni. Az előadás itt voltaképpen be is fejeződhetne. Csakhogy a mellékszereplőkre a nagyközönség nemigen figyel oda, a magától értetődő igazságokat pedig maga is tudja. A kétpárti váltógazdálkodás dramaturgiája szerint a második felvonásban kerül színre a hivatalos ellenzék alternatív kormányprogramja. A Munkáspárt október első hetében tűzi brigh- toni országos értekezletének napirendjére a kormánypolitika élveboncolását és egy „munkáspárti Nagy-Britannia” jövőképének felvázolását. Október második hetében a Konzervatív Párt tart seregszemlét Blackpoolban. A kormánypárt tanácskozásán rendszerint kevés szó esik érdemben a kormánypolitika múltjáról, annál több a jövőjéről. A legtöbb időt azonban az ellenzék „szóra sem érdemes” programjának szentelik. Margaret Thatcher miniszterelnök asszony záróbeszédével ér véget a pártpolitikai főidény — október 13-án, pénteken. A Vaslady azonban nem babonás. Pedig baljós előjelekben nincs hiány. A „brit gazdasági csoda” elhalványulásával új megvilágításba kerül a korábbi sikerek ára is. Fonákjára látszik fordulni a „thatcherizmus” első évtizedét jellemző szállóige: „Semmi sem sikeresebb, mint maga a siker”. Blackpoolban, igaz, nem a konferenciateremben, hanem csupán fringe-meeting-en, vagy is „pályaszéli gyűlésen” készülnek fellépni a tory elégedetlenkedők. A kormányzat második embere — a külügyminisztérium éléről hatáskör nélküli címzetes miniszterelnök-helyettessé „előléptetett” — Sir Geoffrey Howe fogja állítólag kibontani a nyílt lázadás zászlaját. A hátsó padsorokban tucatszám foglalnak helyet a korábbi kormányátalakítások áldozatai. Ha hinni lehet a bennfenteseknek, most már a kabinetasztalnál is szép számmal vannak, akik csak jeladásra várnak. Megadja-e a jelet sir Geoffrey Howe vagy sem, az rövidesen kiderül. De, hogy számára betelt a pohár, azt már elmozdítása napján jelezte. Szokatlan módon közhírré tette, hogy miként utasította el a felajánlott belügyminiszteri tárcát és milyen feltételekkel fogadta el a miniszterelnök-helyettesi címmel megtoldott alsóházi ve- zérséget. A miniszterelnök asszony maga is szem- és fültanúja lehetett az alsóházban a lelkes ovációnak, amellyel konzervatív képviselőtársai új tisztében ünnepelték a vérig sértett politikust. A rokonszenvtüntetéssel felérő ováció jelezte: nemcsak az országban, hanem a tory pártban is megfordult a hangulat. A „thatcherizmus hullámvölgye” avagy „egy korszakzárás kezdete”? Ezt találgatják az idei politikai évadnyitón Nagy-Bri- tanniában. A szakértők azonban emlékeztetnek rá: nem először költik a thatcherizmus „korai halálhírét”. A toryk különben is híresek a pártvezér iránti lojalitásukról, s még a legelszántabb lázadók is csak akkor nyúlnak a politikai gyilok eszközéhez, ha közvetlen veszély fenyegeti hatalmukat. Mandátumukból pedig még két- három év hátravan a következő általános választásokig. Köves Tibor Korea: Újabb kísérlet az újraegyesítésre Az eddigi legátfogóbb újra- egyesítési tervet terjesztette a szöuli nemzetgyűlés elé a héten Ro Te Vu, a Koreai Köztársaság elnöke. A háromlépcsős terv végső célja, hogy a Koreai-félszigeten véget érjen a testvérharc, a négy évtizedes feszültség és ellenségeskedés, végül pedig elkövetkezzék Észak és Dél újraegyesítése. Több mint egy évvel ezelőtti ígéretét teljesítette a program előterjesztésével Ro Te Vu, aki a nemzetgyűlés száznapos ülésszakának a megnyitóján arra tett javaslatot, hogy a függetlenség, a béke és a demokrácia elveinek a tiszteletben tartásával egyesüljön a félsziget két része, véget érjen — mint fogalmazott — „a ket- téosztottság tragédiája, amely tűrhetetlen fájdalom forrása”. A rendezési program időmegkötés nélkül irányozza elő a közbülső megoldásokat a végső cél eléréséig. Egyes kommentárok szerint a „Ro Te Vu-formula” — a sors iróniájaként — sokban hasonlít azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket az ellenzék vezetője, Kim De-Dzsung terjesztett elő, mindhiába. A legutóbbi két délkoreai kormány mindig elutasította, arra való hivatkozással, hogy túlságosan kedvez Északnak. Kétségtelen, hogy a szöuli hatalom részéről korábban még sohasem fogalmaztak meg olyan újraegyesítési javaslatot, amely figyelembe veszi az északi érdekeket is, és Szöuléval egyenlő jogokat biztosít Phenjannak a félsziget jövőbeni sorsának a kialakításában. Az új formula ezt megteszi. Ro Te Vu elképzelésének első állomása egy koreai nemzetközösség kialakítása, annak alapján, hogy egy és ugyanaz a nép honol a félszigeten. Ide tartozna egy észak — déli csúcstalálkozó, amelynek keretében aláírnák a nemzetközösség chartáját. A második lépcső a koreai államközösség létrehozása, több közös vezető testület megalakításával együtt. Ilyen lenne az elnökök tanácsa, a 20 tagú minisztertanács, továbbá a 100 fős képviselőtanács és a közös titkárság. Ezek a testületek egyenlő számú északi és déli politikusból, törvényhozóból és legfelsőbb végrehajtói szakértőből állnának. A titkárság a határon, a „békezónában” állomásozna; az államközösséget „működtető” , a rutinfeladatokat ellátó testület lenne. A két fővárosban összekötő irodák működnének, amelyek arra lennének hivatottak, hogy ápolják a „diplomáciai kapcsolatokat” a két országrész között. A terv utolsó és legfőbb állomása az államközösség alkotmányának a kidolgozása és általános választással egybekötött népszavazás a nemzet egyesítéséről, a közös törvényhozásról és kormányról. A Ro Te Vu által körvonalazott és előterjesztett elképzelés lényegesen különbözik az északkoreai konföderációs tervtől, amely abból indul ki, hogy katonai és diplomáciai szempontból egységes, de a politikai és a társadalmi berendezkedés tekintetében különböző államszövetség jönne létre. Ezt a javaslatot Délen nem tartják reálisnak. A háromlépcsős terv nem foglalkozott az amerikai csapatok délkoreai jelenlétével, azonban az Asian Wall Street Journal tudni véli, hogy a szöuli külügyminisztérium számításba vette az erre vonatkozó phenjani igényeket is. A terv előterjesztése bizonyára összefügg azzal, hogy a szöuli kormány egyre nagyobb nyomásnak van kitéve: az ellenzék és a radikális diákság nagyobb dél-koreai erőfeszítéseket követel az újraegyesítés érdekében. A terv próbája most elsősorban az lesz, hogy milyen fogadtatásban részesíti az ellenzék ellenőrzése alatt álló nemzetgyűlés, és ha elfogadja, mi lesz Phenjan válasza. Trom András Sztálin kalandos Kamionháború • J ... * * A Brenner-hágónál lévő olasz—osztrák határátkelőhelyet eltorlaszoló húszezer kamionsofőr gyűlést tartott, miután az osztrák kormány csak korlátozott számban hajlandó beengedni útjaira a teherszállító járműveket. (Népújság-telefotó— MTI) utóélete Bulgáriában A napokban a sztálini önkény bolgár emigráns áldozatainak és üldözöttéinek 416 nevet tartalmazó listáját tették közzé Szófiában, politikai rehabilitálásuk alkalmából, s fél éven belül újabb listát ígérnek, mintegy félezer névvel. Eközben az egyik szófiai piac bizományos kereskedéssel foglalkozó árusánál az ismerős arcéi és bajusz gipszbe öntött sorozatát fedezte fel a minap a népszerű Pogled hetilap egyik újságírója. Meglepte a dolog, kíváncsi lett az árusra is, megkérdezte hát tőle: „Hogy kél Dzsugasvili?” — „Mi hogy kél?” — kérdezett vissza az, amiből világos lett: a középkorú, falusias külsejű ember nem tudja, hogy Dzsugasvili nem „mi”, hanem „ki” volt — 1953-ban bekövetkezett haláláig. Mindez azonban nem akadálya, hogy Dzsugasvilit képmásával egyes szófiai taxikban is találkozzék az utas. Sőt Sztálin képmása matricaként némely magánautók ablakában is látható, s az újságíró úgy hallotta: az ilyen autók könnyebben mennek át a műszaki vizsgán... „Nosztalgia” — döntött a jelenségről a Pogled riportere, s ezzel a címmel jelent meg írása. Mivel manapság divat a nosztalgia, egyebek között javasolja: szervezzenek társasutazásokat a Dzsugasvilivel kapcsolatos „emlékhelyekre”. Persze, az ő szellemében — marhavagonban. Aztán a nosztalgiázok valamely — egykor Dzsugasvili szellemében működtetett — tábor helyén egy kicsit foglalkozhatnának kőtöréssel, farönköket áshatnának ki, s így tovább — szárnyalt a Pogled munkatársának fantáziája. A lap egy későbbi számában olvasói levél jelent meg, amelynek írója — Nikola Jancsev, Gabrovo, Ohrid utca 5. szám alatti lakos — erélyesen kikéri magának, hogy ilyen hangon beszéljenek Sztálinról, aki „megismételhetetlenül nagy ember” volt, és „hiábavaló kísérlet, hogy kitöröljék őt az emberek millióinak emlékezetéből”. A levélíró maga is a tárcájában őrzi a fényképet, mesél róla gyerekeinek... A Pogled munkatársai kíváncsiak lettek Nikola Jancsevre — már a bátorsága miatt is —, felkeresték hát a megadott gabrovói címen. Ahol is kiderült, hogy nem lakik, nem lakhat ott senki: az üres telken most kezdtek egy ház építéséhez. Jancsev nevű embert pedig az egész környéken nem ismernek. Csattanós befejezése lenne ez a történetnek, ha ezzel véget érne. Csakhogy a lap szerkesztőségébe valósággal áradnak az olvasói levelek és telefonok, s nem kerülhette meg, hogy ismét visz- szatéijen az ügyre. Az, hogy a bennük megfogalmazódó észrevételek ellentétes tartalmúak — vagyis még mindig vannak Sztálint dicsőítők — csak-csak érthető. Ám a szerkesztőség nem mehet el szó nélkül amellett, hogy többen rossznéven vették és már-már illetéktelen nyomozással vádolták a Pogledet amiért a megadott cím után megpróbálta Nikola Jancsevet felkutatni. A szerkesztőségnek jó oka volt erre, mert a kitalált, illetve a névtelenség mögé nem ritkán a nyilvánvaló rossz szándék, a személyes bosszúvágy bújik. De még ennél is fontosabb — írta a lap —, hogy „pontosan az a félelem lep- lézői magát így, amelyet a sztálini időktől örököltünk, s mind a mai napig bennünk él. Nagy Károly / ........................ \ A z Egri Vasöntöde felvesz magas kereseti lehetőséggel betanított munkásokat — gépi formázó és — ürítő-rámoló munkakörbe. A munkarend 3 műszakos. Juttatások: délutános pótlék 25 %, éjszakás pótlék 50 %, évenként egyszer melegüzemi pótlék, teljesítmény szerinti bérezés, munkaruha juttatás, tisztálkodó szerek, kedvezményes ebéd, munkásszállítás illetve utazási bérlet juttatása. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Cím: Egri Vasöntöde, Eger, Nemecz J. u. 11. Telefon: 12-611/31. \ Értékesítési munkájában 1 segít a ( DEKORÁCIÓ ) Vállalatok, szövetkezetek, magánszemélyek részére: — kirakatrendezést — cég- és reklámtáblák festését — utcai megállító táblák tervezését, kivitelezését — külső és belső dekoráció tervezését és kivitelezését — szitanyomatok készítését, reklámtervezést. Gyorsan, mérsékelt áron, garanciával vállaljuk! Dekoráció: Eger, Sertekapu u. 35. Telefon: 36/14-129. S ______________r V---------------------------------T A Gárdonyi Géza Színház felvételt hirdet díszletező munkakörbe. Jelentkezni személyesen a színház portáján lehet (Eger, Lenin tér 11.)
