Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-20 / 222. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 20., szerda IO R15 Z Ál G RL« ORSZÁGRA 5. Nagy-Britannia: Rosszkedvű nyár után viharos ősz V A mérsékelt égöv alatt költö- í; ző madarak délnek tartó alakza- j tai jelzik az ősz beköszöntét, a Brit-szigeteken azonban a politi­kusok kelnek szárnyra, hogy csa- ■ patostul ellepjék valamelyik hu­zatos tengerparti üdülőhelyet. . Amikor tv-képemyőjén a nap bármely órájában egymást válto­gató szónokokat lát megjelenni, az angol választópolgár csalha­tatlanul tudja, hogy itt az ősz, a pártértekezleti főidény. Az idén csípősre fordult gaz­dasági időjárással és rég nem lá­tott arányú sztrájkhullámmal tarkított nyár előzte meg az őszi politikai főszezont a szigetor­szágban. Rosszkedvűket a brit szavazók a júniusban lezajlott europarlamenti választásokon juttatták kifejezésre: Margaret Thatcher asszony elszenvedte el­ső vereségét. Tíz év óta először sebezhetőnek bizonyult a Vas- lady, s másfél évtized után elő­ször hatalomra esélyesnek mu­tatkozott a Munkáspárt a közvé­lemény szemében. Azóta a közhangulatot szon­dázó felmérések egyre-másra a munkáspárti ellenzék 10-14 szá­zalékos előnyét mutatják ki a konzervatív kormánypárttal szemben. Már a parlament nyári szünete előtt lázongás ütötte fel a fejét az alsóház kormánypárti padsoraiban. A merészebbek vezérváltás szükségességéről is beszéltek. „Rosszkedvűk nya­rát” Thatcher asszony a maga ré­széről öt kabinetminiszter elbo­csátásával, kormányának radi­kális átalakításával és egyik lege­sélyesebbként emlegetett egyik utódjelöltje „felfelé buktatásá­val” zárta. Úgy tűnik, ettől nem múlt el sem a választók, sem a tory poli­tikusok rosszkedve. Az idei poli­tikai ősz szokatlanul viharosnak ígérkezik. Ennek még csak az előszele érződik. A kétpártrend- szer hagyományainak megfele­lően ugyanis a főszereplők csak a második és a harmadik felvonás­ban lépnek színre. Az első felvonás a „narráto­ré”. Ezt a szerepet a kétpárti al­ternatívával szemben „harmadik utat” kínáló párt tölti be. Ezúttal is a hajdan jobb napokat látott li­berálisok és a Munkáspártból ki­szakadt szociáldemokraták egyesüléséből létrejött Szociális és Liberális Demokrata Párt volt az idénynyitó (szavazói támoga­tását 7 százalékra becsüli a legú­jabb felmérés). A kétpártrend- szer erősen megkérdőjeleződött ugyan az utóbbi években, de a hagyományos értekezleti sor­rendnek még mindig megvan a maga értelme: a hatalomra esélytelen pártot a háromfelvo- násos előadás végére tenni annyi lenne, mint a poént a vicc elején elmondani. A konzervatív kormánypárt (népszerűségi mutatója 36 szá­zalék) és a fő ellenzéki erőt alko­tó Munkáspárt (46 százalék) kö­zött húzódó „középúton” immár négy párt tülekedik a választók figyelméért. A Liberális Párttal való egyesülést ellenző szociál­demokraták maradványpártja, az SDP (4 százalék) a centrum peremén próbál megkapaszkod­ni. Új színfoltként jelenik meg a képernyőn a „Zöldek” országos tanácskozása, most először egyenes adásban (a szavazatok 15 százalékát kapták az eurová- lasztásokon, népszerűségi muta­tójuk jelenleg 5 százalék). Velük egyidejűleg ülnek össze a Skócia elszakadását követelő Skót Nemzeti Párt (2 százalék) kül­döttei. Ők csak annyiban sorol­hatók a centrumhoz, amennyi­ben a Munkáspárttól balra és a konzervatív párttól jobbra még nacionalista platformmal fellépő párt sem talál magának helyet a szigetország politikai porondján. Ezen az őszön is a „középuta­sok” exponálják a drámai konf­liktust, bemutatják a háttéri és a főszereplőket. A lényeget már az első felvonásban elmondják. Szerintük a főhős és az intrikus között az alapvető különbség az, hogy az egyik hatalmon van, a másik pedig szeretne hatalomra kerülni. Az előadás itt voltakép­pen be is fejeződhetne. Csak­hogy a mellékszereplőkre a nagyközönség nemigen figyel oda, a magától értetődő igazsá­gokat pedig maga is tudja. A kétpárti váltógazdálkodás dramaturgiája szerint a második felvonásban kerül színre a hiva­talos ellenzék alternatív kor­mányprogramja. A Munkáspárt október első hetében tűzi brigh- toni országos értekezletének na­pirendjére a kormánypolitika él­veboncolását és egy „munkás­párti Nagy-Britannia” jövőképé­nek felvázolását. Október második hetében a Konzervatív Párt tart seregszem­lét Blackpoolban. A kormány­párt tanácskozásán rendszerint kevés szó esik érdemben a kor­mánypolitika múltjáról, annál több a jövőjéről. A legtöbb időt azonban az ellenzék „szóra sem érdemes” programjának szente­lik. Margaret Thatcher minisz­terelnök asszony záróbeszédével ér véget a pártpolitikai főidény — október 13-án, pénteken. A Vaslady azonban nem babonás. Pedig baljós előjelekben nincs hiány. A „brit gazdasági csoda” elhalványulásával új megvilágí­tásba kerül a korábbi sikerek ára is. Fonákjára látszik fordulni a „thatcherizmus” első évtizedét jellemző szállóige: „Semmi sem sikeresebb, mint maga a siker”. Blackpoolban, igaz, nem a konferenciateremben, hanem csupán fringe-meeting-en, vagy is „pályaszéli gyűlésen” készül­nek fellépni a tory elégedetlen­kedők. A kormányzat második embere — a külügyminisztérium éléről hatáskör nélküli címzetes miniszterelnök-helyettessé „elő­léptetett” — Sir Geoffrey Howe fogja állítólag kibontani a nyílt lázadás zászlaját. A hátsó padso­rokban tucatszám foglalnak he­lyet a korábbi kormányátalakítá­sok áldozatai. Ha hinni lehet a bennfenteseknek, most már a kabinetasztalnál is szép számmal vannak, akik csak jeladásra vár­nak. Megadja-e a jelet sir Geoffrey Howe vagy sem, az rövidesen ki­derül. De, hogy számára betelt a pohár, azt már elmozdítása nap­ján jelezte. Szokatlan módon közhírré tette, hogy miként utasította el a felajánlott belügyminiszteri tár­cát és milyen feltételekkel fogad­ta el a miniszterelnök-helyettesi címmel megtoldott alsóházi ve- zérséget. A miniszterelnök asszony ma­ga is szem- és fültanúja lehetett az alsóházban a lelkes ováció­nak, amellyel konzervatív képvi­selőtársai új tisztében ünnepel­ték a vérig sértett politikust. A rokonszenvtüntetéssel felérő ováció jelezte: nemcsak az or­szágban, hanem a tory pártban is megfordult a hangulat. A „thatcherizmus hullámvöl­gye” avagy „egy korszakzárás kezdete”? Ezt találgatják az idei politikai évadnyitón Nagy-Bri- tanniában. A szakértők azonban emlé­keztetnek rá: nem először költik a thatcherizmus „korai halálhí­rét”. A toryk különben is híresek a pártvezér iránti lojalitásukról, s még a legelszántabb lázadók is csak akkor nyúlnak a politikai gyilok eszközéhez, ha közvetlen veszély fenyegeti hatalmukat. Mandátumukból pedig még két- három év hátravan a következő általános választásokig. Köves Tibor Korea: Újabb kísérlet az újraegyesítésre Az eddigi legátfogóbb újra- egyesítési tervet terjesztette a szöuli nemzetgyűlés elé a héten Ro Te Vu, a Koreai Köztársaság elnöke. A háromlépcsős terv végső célja, hogy a Koreai-félszi­geten véget érjen a testvérharc, a négy évtizedes feszültség és el­lenségeskedés, végül pedig elkö­vetkezzék Észak és Dél újra­egyesítése. Több mint egy évvel ezelőtti ígéretét teljesítette a program előterjesztésével Ro Te Vu, aki a nemzetgyűlés száznapos ülés­szakának a megnyitóján arra tett javaslatot, hogy a függetlenség, a béke és a demokrácia elveinek a tiszteletben tartásával egyesül­jön a félsziget két része, véget ér­jen — mint fogalmazott — „a ket- téosztottság tragédiája, amely tűrhetetlen fájdalom forrása”. A rendezési program időmeg­kötés nélkül irányozza elő a köz­bülső megoldásokat a végső cél eléréséig. Egyes kommentárok szerint a „Ro Te Vu-formula” — a sors iróniájaként — sokban ha­sonlít azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket az ellenzék vezetője, Kim De-Dzsung terjesztett elő, mindhiába. A legutóbbi két dél­koreai kormány mindig elutasí­totta, arra való hivatkozással, hogy túlságosan kedvez Észak­nak. Kétségtelen, hogy a szöuli hatalom részéről korábban még sohasem fogalmaztak meg olyan újraegyesítési javaslatot, amely figyelembe veszi az északi érde­keket is, és Szöuléval egyenlő jo­gokat biztosít Phenjannak a fél­sziget jövőbeni sorsának a kiala­kításában. Az új formula ezt megteszi. Ro Te Vu elképzelésének első állomása egy koreai nemzetkö­zösség kialakítása, annak alap­ján, hogy egy és ugyanaz a nép honol a félszigeten. Ide tartozna egy észak — déli csúcstalálkozó, amelynek keretében aláírnák a nemzetközösség chartáját. A második lépcső a koreai ál­lamközösség létrehozása, több közös vezető testület megalakí­tásával együtt. Ilyen lenne az el­nökök tanácsa, a 20 tagú minisz­tertanács, továbbá a 100 fős kép­viselőtanács és a közös titkárság. Ezek a testületek egyenlő számú északi és déli politikusból, tör­vényhozóból és legfelsőbb vég­rehajtói szakértőből állnának. A titkárság a határon, a „békezó­nában” állomásozna; az állam­közösséget „működtető” , a ru­tinfeladatokat ellátó testület len­ne. A két fővárosban összekötő irodák működnének, amelyek arra lennének hivatottak, hogy ápolják a „diplomáciai kapcsola­tokat” a két országrész között. A terv utolsó és legfőbb állo­mása az államközösség alkotmá­nyának a kidolgozása és általá­nos választással egybekötött népszavazás a nemzet egyesíté­séről, a közös törvényhozásról és kormányról. A Ro Te Vu által körvonala­zott és előterjesztett elképzelés lényegesen különbözik az észak­koreai konföderációs tervtől, amely abból indul ki, hogy kato­nai és diplomáciai szempontból egységes, de a politikai és a társa­dalmi berendezkedés tekinteté­ben különböző államszövetség jönne létre. Ezt a javaslatot Dé­len nem tartják reálisnak. A há­romlépcsős terv nem foglalko­zott az amerikai csapatok dél­koreai jelenlétével, azonban az Asian Wall Street Journal tudni véli, hogy a szöuli külügyminisz­térium számításba vette az erre vonatkozó phenjani igényeket is. A terv előterjesztése bizonyá­ra összefügg azzal, hogy a szöuli kormány egyre nagyobb nyo­másnak van kitéve: az ellenzék és a radikális diákság nagyobb dél-koreai erőfeszítéseket köve­tel az újraegyesítés érdekében. A terv próbája most elsősorban az lesz, hogy milyen fogadtatásban részesíti az ellenzék ellenőrzése alatt álló nemzetgyűlés, és ha el­fogadja, mi lesz Phenjan válasza. Trom András Sztálin kalandos Kamionháború • J ... * * A Brenner-hágónál lévő olasz—osztrák határátkelőhelyet eltor­laszoló húszezer kamionsofőr gyűlést tartott, miután az osztrák kormány csak korlátozott számban hajlandó beengedni útjaira a te­herszállító járműveket. (Népújság-telefotó— MTI) utóélete Bulgáriában A napokban a sztálini önkény bolgár emigráns áldozatainak és üldözöttéinek 416 nevet tartal­mazó listáját tették közzé Szófiá­ban, politikai rehabilitálásuk al­kalmából, s fél éven belül újabb listát ígérnek, mintegy félezer névvel. Eközben az egyik szófiai piac bizományos kereskedéssel fog­lalkozó árusánál az ismerős arcéi és bajusz gipszbe öntött soroza­tát fedezte fel a minap a népszerű Pogled hetilap egyik újságírója. Meglepte a dolog, kíváncsi lett az árusra is, megkérdezte hát tőle: „Hogy kél Dzsugasvili?” — „Mi hogy kél?” — kérdezett vissza az, amiből világos lett: a középkorú, falusias külsejű ember nem tud­ja, hogy Dzsugasvili nem „mi”, hanem „ki” volt — 1953-ban be­következett haláláig. Mindez azonban nem akadá­lya, hogy Dzsugasvilit képmásá­val egyes szófiai taxikban is talál­kozzék az utas. Sőt Sztálin kép­mása matricaként némely ma­gánautók ablakában is látható, s az újságíró úgy hallotta: az ilyen autók könnyebben mennek át a műszaki vizsgán... „Nosztalgia” — döntött a je­lenségről a Pogled riportere, s ez­zel a címmel jelent meg írása. Mivel manapság divat a nosztal­gia, egyebek között javasolja: szervezzenek társasutazásokat a Dzsugasvilivel kapcsolatos „em­lékhelyekre”. Persze, az ő szelle­mében — marhavagonban. Az­tán a nosztalgiázok valamely — egykor Dzsugasvili szellemében működtetett — tábor helyén egy kicsit foglalkozhatnának kőtö­réssel, farönköket áshatnának ki, s így tovább — szárnyalt a Pogled munkatársának fantáziá­ja. A lap egy későbbi számában olvasói levél jelent meg, amely­nek írója — Nikola Jancsev, Gabrovo, Ohrid utca 5. szám alatti lakos — erélyesen kikéri magának, hogy ilyen hangon be­széljenek Sztálinról, aki „megis­mételhetetlenül nagy ember” volt, és „hiábavaló kísérlet, hogy kitöröljék őt az emberek milliói­nak emlékezetéből”. A levélíró maga is a tárcájában őrzi a fény­képet, mesél róla gyerekeinek... A Pogled munkatársai kíván­csiak lettek Nikola Jancsevre — már a bátorsága miatt is —, felke­resték hát a megadott gabrovói címen. Ahol is kiderült, hogy nem lakik, nem lakhat ott senki: az üres telken most kezdtek egy ház építéséhez. Jancsev nevű embert pedig az egész környé­ken nem ismernek. Csattanós befejezése lenne ez a történetnek, ha ezzel véget ér­ne. Csakhogy a lap szerkesztősé­gébe valósággal áradnak az olva­sói levelek és telefonok, s nem kerülhette meg, hogy ismét visz- szatéijen az ügyre. Az, hogy a bennük megfogalmazódó észre­vételek ellentétes tartalmúak — vagyis még mindig vannak Sztá­lint dicsőítők — csak-csak érthe­tő. Ám a szerkesztőség nem me­het el szó nélkül amellett, hogy többen rossznéven vették és már-már illetéktelen nyomozás­sal vádolták a Pogledet amiért a megadott cím után megpróbálta Nikola Jancsevet felkutatni. A szerkesztőségnek jó oka volt er­re, mert a kitalált, illetve a név­telenség mögé nem ritkán a nyil­vánvaló rossz szándék, a szemé­lyes bosszúvágy bújik. De még ennél is fontosabb — írta a lap —, hogy „pontosan az a félelem lep- lézői magát így, amelyet a sztálini időktől örököltünk, s mind a mai napig bennünk él. Nagy Károly / ........................ \ A z Egri Vasöntöde felvesz magas kereseti lehetőséggel betanított munkásokat — gépi formázó és — ürítő-rámoló munkakörbe. A munkarend 3 műszakos. Juttatások: délutános pótlék 25 %, éjszakás pótlék 50 %, évenként egyszer melegüzemi pótlék, teljesítmény szerinti bérezés, munkaruha juttatás, tisztálkodó szerek, kedvezményes ebéd, munkásszállítás illetve utazási bérlet juttatása. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Cím: Egri Vasöntöde, Eger, Nemecz J. u. 11. Telefon: 12-611/31. \ Értékesítési munkájában 1 segít a ( DEKORÁCIÓ ) Vállalatok, szövetkezetek, magánszemélyek részére: — kirakatrendezést — cég- és reklámtáblák festését — utcai megállító táblák tervezését, kivitelezését — külső és belső dekoráció tervezését és kivitelezését — szitanyomatok készítését, reklámtervezést. Gyorsan, mérsékelt áron, garanciával vállaljuk! Dekoráció: Eger, Sertekapu u. 35. Telefon: 36/14-129. S ______________r V--­-------------------------------T A Gárdonyi Géza Színház felvételt hirdet díszletező munkakörbe. Jelentkezni sze­mélyesen a szín­ház portáján lehet (Eger, Lenin tér 11.)

Next

/
Thumbnails
Contents