Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-16 / 219. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 16., szombat PANORÁMA Előre menekülnek — Heves megyéből egy hét alatt beveszik Kelet-Európát — A Multipack emblémáját ismerik az öreg kontinensen — Műszaki fejlesztésre, importkiválasztásra specializálódtak Aki beruház, azt megbüntetik ...? Az egri szüreti napok margójára A szépasszony-völgyi borospincék igaz históriája Az egész ne legyen nehezebb 80 kilogrammnál. Könnyen lehessen szállítani. Ne kelljen szerszámokat igénybe venni az összeszereléshez. Biztonságosan bírjon meg száz embert, de nem nyikoroghat. Szállításkor gurítani lehessen, de amikor már fel van állítva, akkor nem lehet alatta kerék. Mielőtt azt hinné a kedves olvasó, hogy egy találós kérdés feladására készülünk, gyorsan elmondjuk, hogy így szólt a Hungaroton megrendelése egy összecsukható kórusdobogóra, amit az egri Multipack Műszaki Fejlesztő Gmk-hoz juttattak el. Merthogy ők ilyen találós kérdésekre is képesek válaszolni, azaz ilyen megrendeléseknek is eleget tudnak tenni. Hogyan, milyen módon, s miért? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kerestünk választ Madák László gépészmérnökkel, a gmk közös képviselőjével folytatott beszélgetésünk során. — Még 1986-ban az egri áfész egyik szakcsoportjaként kezdtük a munkát, de ez csak jogi keretét adta az egésznek — mondta. — Egy év után kiváltunk, s Csorba György kollégámmal s barátommal megalakítottuk a gmk-t. Elsősorban műszaki fejlesztésre, egyedi, mindenekelőtt csomagológépek tervezésére. Aztán később rájöttünk, hogy mindennek csak úgy van értelme, ha a saját tervezést saját gyártás is követi. — Miket terveztek s gyártottak? — Bővítettük a tevékenységi kört, különböző célgépekre is. Olyanokra, amit addig csak importból, valutáért lehetett beszerezni, vagy egyszerűen csak hiánycikk. Kifejlesztettünk például egy olyan fóliahegesztő egységet, ami csak nekünk van. Minden eddigi eljárásnál gyorsabban, megbízhatóbban, s sokkal jobb minőségben lehet vele dolgozni. A fóliahegesztéssel foglalkozók tetszését is megnyerte, mert rendelt tőlünk a Borsodi Vegyi Kombinát Gazdasági Társasága, a Medicor, a Compack, valamennyi konzervgyár, s számtalan téesz-mel- léküzemág. Ezenkívül csomagológépeink műszaki színvonalára jellemző, hogy a kesztölci Jó Szerencsét Mgtsz tapétagyárának svéd csomagológépét a mi rendszerünkre alakítottuk át. — A Multipack nevet ezek szerint ismerik az országban. Melyik termékük bizonyult eddig a legnépszerűbbnek? — Az a popszegecselő, amelynek kifejlesztettük a hazai gyártását, mert eddig csak nyugati importból, nagy nehézségek árán lehetett beszerezni. Gyakorlatilag az elmúlt évben kezdtük gyártani, s kilencmillió forint értékben adtunk el belőle. Igaz, most mintha egy kicsit megcsappant volna belőle a kereslet. Ez pedig annak az oka, hogy Tajvanból nagy meny- nyiséget hoztak be, természetesen valutáért, és a miénkhez képest silány minőségben. Nagy népszerűségnek qrvend a minősített, bevizsgált dízelmotor-elő- melegítő berendezésünk, amiből évente 3 — 4 millió forintért értékesítünk. — Hogyan fogalmazható meg vállalkozásuk lényege? — Nyugati importkiváltás, műszaki fejlesztés, hiánycikkek vagy egyáltalán nem kapható termékek előállítása. — Ezek többsége már-már találmányszintű. .. — A szabadalmazási eljárás nehézségei ismertek. Ezért mi megelégszünk azzal a minősítéssel, hogy termékeink többsége újdonság. — Hogyan születik egy-egy egyedi gép, berendezés? — A megrendelő elmondja, hogy mit kell tudnia a gépnek, milyen paraméterekkel rendelkezzen. Fixáljuk az árat, az időpontot, s legközelebb akkor találkozunk, ha megfeleltünk az elvárásnak, azaz kulcsrakészen szállítunk. Előre nem kérünk pénzt sem a tervezésért, sem a gyártásért. — Milyen központi támogatást élvez vállalkozásuk, hiszen a célgéptervezés a legkomolyabb mérnöki munka? — Egy kalap alá vesznek bennünket az adózásban a lángossü- tőkkel. Szerszám-, csomagológépek, autóalkatrészek gyártása kiemelt népgazdasági érdek. Mégis, csak akkor kapnánk támogatást, ha ez vegyes vállalat lenne, és 25 millió forintos alaptőkével rendelkeznénk. A támogatásokat olyan feltételekhez kötik, amelyek irreálisak. Az importkiváltást, a műszaki fejlesztést minden feltétel nélkül támogatni kellene. Akkor lennénk képesek fejlődni, munkahelyteremtő vállalkozássá válni. A mostani szabályzók viszont nem ösztönöznek a bővítésre. Most készült el egy 300 négyzetméteres üzletcsarnokunk tervezőirodával, szerelő-, forgácsolóműhelyekkel, szociális létesítményekkel. Erre sem kaptunk támogatást, 1 millió forintos kölcsönt vehettünk fel. Az anyagmentes árbevételből 15 százalék marad meg. A nyugati partnerünk el sem akarta hinni. Náluk a bevételek 60 százaléka marad. Azt sem fogta fel, hogy a beruházást miért adóztatják. Ezek szerint aki beruház, azt megbüntetik. — Mi az, ami még korlátot szab tevékenységüknek? — Mindent külön meg kell tervezni. Az elképzeléseinket ugyanis azokhoz az alkatrészekhez kell igazítani, amit Magyarországon kapni lehet. Csavargyárakban járunk például csavart gyártatni magunknak. — Ezzel együtt bíznak a jövőben? — Erre tettük fel az egzisztenciánkat, hosszú távon gondolkodunk, most már 5 tagja és 3 alkalmazottja van a gmk-nak. Bevételünket évente megduplázzuk, 1988-ban ez 10 millió forint volt, s az idén minden reményünk megvan arra, hogy elérjük a 20 millió forintot. Az NSZK-beli Leico céggel napokon belül aláírjuk az 5 évre szóló együttműködési megállapodást. Méghozzá a Leico cég által gyártott speciális gépek szervizelésére kelet-európai területen, s a későbbiekben pedig gépgyártás átvételére is lehetőség nyílik. — Mit jelentenek a speciális gépek? — Elsősorban sütőipari és optikai megmunkáló gépekről van szó. Mindezt valutában fizeti a partner, így 5 év alatt 100 millió forintos tőkés exportot jelent. — Mit kell ezért tenniük konkrétabban? — Mindenekelőtt most az egész társaság németül tanul, mert 4 hónapra az NSZK-ba költözünk, hogy elsajátítsuk azt, amit kell. Merthogy komoly feltételeket vállaltunk. Kelet-Európá- ban bárhol meghibásodik egy Le- ico-gép, egy hét alatt megjavítjuk. A szükséges alkatrészeket a partner biztosítja, Egerben konszignációs raktárt hozunk létre. — Ez kimeríti tevékenységüket a jövőben? — Kezdettől fogva tagjai vagyunk a Vállalkozók Országos Szövetségének. Bízunk abban, hogy a kormány beváltja a vállalkozók támogatására tett ígéreteit. Mert terveink vannak. Egy új termékcsalád: a szegecselhető, menetes betét, s a hozzá szükséges szegecselő szerszám kifejlesztésén dolgozunk. Készül a pneumatikus popszegecselő, s az automatikus, gyors, nagy higiéniát biztosító pohármosogató gépünk is, amit a vendéglátóiparban használhatnak majd. Azt hirdetjük, hogy vállalkozni kell, a jövő útja csak ez lehet. Mi valóban előre menekülünk... Kis Szabó Ervin Az egri szüreti napok tulajdonképpen a világhíres egri bor ünnepe. Azt pedig mindenki — a bornemisszák is — nagyon jól tudja, hogy jó bort jó pince nélkül egyszerűen nem lehetséges készíteni a gazdának. Eger város messze földön híres a város perem területén egymást érő, tufakőbe vájt, kiváló borospincéiről. Ezek sorában is országos hírre tettek szert városunk nyugati szélén, észak — déli irányban húzódó, ma Szépasszony-völgynek nevezett völgy keleti oldalába vágott többsoros borospincék. Nem beszéltem még olyan, városunkba érkező idegennel, aki borkóstolás közben, vagy éppen jó bort keresvén, ne érdeklődött volna a Szépasszony- völgy pincéi után, megtoldva kérdését: honnan ered e völgy neve, s milyen régiek e híres borospincék egymás alatt húzódó sorai. Rendet tartva e sokrendű kérdések sorában; elsőként e híres-neves völgy nevével érdemes megismerkednünk. A völgyről az egerszalóki középkori oklevelek is megemlékeznek, de név nélkül említik. A völgy neve már a XVIII. század elejétől egészen a XIX. századnak mintegy első kétharmadáig a legszorosabban kapcsolódik Egernek 1687 őszén a törököket megadásra kényszerítő, a hódítókat kiéheztető blokád, magyarán ostromgyűrű katonai kialakításához. A völgy keleti oldala magaslatain építette ki gróf Koháry István bányavidéki főkapitány népes csapatkontingense számára sáncait, hogy nyugat felől, s azt kiegészítve északnyugat és délnyugat irányában biztosítsa a vár és a város biztonságos zárlatát. Ezt a földsáncokkal biztosított magaslati állást a város jegyzőkönyvei már 1699-ben „Kohári sánca” néven emlegetik. Ennek a hevenyészeti sáncrend- szemek a nyomai még az 1700-as esztendők során is láthatók voltak, mert többször találkozunk levéltári iratokban e névvel. A völgy keleti magaslata alatt hosz- szan elhúzódó völgy pedig — ahol a keresztényostrom katonaság egy része biztonságban elhelyezkedhetett, a Koháry-völgy vagy Koháry völgye nevet kapta a mindig logikusan gondolkodó paraszti néptől. S ez a név mintegy másfél évszázadon át élt, s hivatalosan is használatban volt. De van a völgy déli végében egy ma is kiváló forrásvizet ontó, sziklából fakadó forrás, melyet Koháry vicegenerális katonái, hajdúi is kiválóan használtak — „Koháry kútja” néven maradt meg a neve, amint azt egy régi térkép is tanúsítja feliratával. A Szépasszony-völgy nevével én levéltári kutatásaim során az 1880 körül találkoztam először — tehát meglehetősen későn, jelezve azt a maga egyértelműségében, hogy hosszú életű volt a Koháry-völgy, illetve Koháry völgye név. Arra vonatkozóan, hogy honnan ered ez a ma is használatos elnevezés, hiteles magyarázatra nem bukkantam hosszú kutatásaim során. Több variációval találkoztam. Az egyik szerint ”valami szép asszony” lakott ott a közelben. Hogy vajon van-e valaminő összefüggés azzal, hogy a völgy egy kisebb szakaszát egy-két öregtől ”Tábomokné” néven hallottam emlegetni — nem tudom, ki lehetne a megmondhatója. De nem lenne teljes a Szépasz- szony-völgy földrajzi névről szóló kis történeti eszmefuttatásom, ha nem adnék számot Bakó Ferencnek, a vármúzeum akkori igazgatójának 1961-es, e témába vágó fejtegetéséről. A néprajzkutató barátom akkor úgy vélte, hogy a völgy „neve a pogány magyarok ősvallásának emlékét őrzi. A Szépasszony az ősvallás egyik istenasszonya volt, a Vénusnak megfelelő alak, a szerelem istennője. Sajnos, a Szépasz- szonynak hajdan bemutatott szertartásokról, áldozatokról semmi, még hagyomány sem maradt fenn napjainkra.” A népi naiv hagyomány is megtoldotta a völgy pincéinek históriáját, visszavíve a völgy I. 24. számú remekmívű pincéjét a messzi török idők előtti korokra. Eszerint ezt a borházat a XVI. században még egyházi célokra használták. Mivel a század második felében a vár kapitányai keménynyakú protestánsok voltak, akik nemigen kímélték a pápistákat, a katolikus hívek kénytelenek voltak a várostól messze, itt, e völgyben vágott pincében végezni szertartásaikat. Erre a merő, minden történeti alapot nélkülöző feltételezésre az bátorította fel a derék pincegazdákat, hogy a kőbe vágott üreg falán szokatlanul szép és mutatós egyházi jellegű faragványok maradtak fenn. A Koháry-, illetve a mai Szépasz- szony-völgy pincéinek azonban sokkal egyszerűbb, s természetesen minden feltételezéstől mentes történetére derített fényt a levéltári kutatás! A Heves Megyei Levéltárban őrzött Egri Érseki Gazdasági Levéltár páratlanul gazdag, sokrétű és rendkívül becses iratanyagában egy mérnöki térkép a hozzá csatolt feljegyzéssel egyértelmű és elvitathatatlan valóságban tárja elibénk e híressé vált pincék keletkezésének a történetét. Eszerint a Koháry-völgyben 1773-ban még egyetlen borospince sem állott! Fennmaradt ugyanis Eger város püspöki földesurasága alá tartozó részen — melybe a vizsgálat alá vett pincéink is tartoztak — 1773-ban a pincéknek szám szerinti kimutatása, de ebből hiányzik a Koháry-völgy, illetve a fölötte kelet felől emelkedő — ugyancsak Koháry ostromállásával kapcsolatban ott szolgáló hajdúkról elnevezett — Hajdúhegy; elvitathatatlanul tanúsítva, hogy abban az időben akkor ott még nem voltak borospincék! 1774-től kezdődően kezdték a völgy később híressé vált Öregsora borospincéinek készítését! E pincekimutatás a püspöki számtartóság számára igen fontos volt, mivel pincék vágásánál úgynevezett „pincetaxát” kellett fizetnie a gazdának a püspöki pénztárba. 1774-től maradt fenn egy ilyen pincetaxa lefizetéséről szóló feljegyzés, mely szerint a Koháry-völgyben Farkas Mátyás és Gáli Gergely engedelmet nyert pincevágásra, de mindkettőnek volt már egy-egy jobb és bal oldali pinceszomszédja. Ettől kezdődően egymást érte az újabb és újabb pincék vágása a Hajdúhegy völgy felőli, keleti oldalában. Hála a sorsnak, fennmaradt egy 1778 decemberében készült mérnöki felvétel a Koháry-völgy e térségéről, mely az akkor ott megvolt pincék pontos elhelyezkedéséről tájékoztatást nyújt. E tusrajz a völgy keleti oldalában 22 darab borospincét tüntet fel. Sőt, egy pince már állott a völgy nyugati oldalának az aljában is, körülbelül a mai Ködmön csárda helyén. Érdemes beleolvasnunk a „Koháry Völgyén pincéket Bíró Gazdák”-nak Eszterházy Károly püspök földesúrhoz intézett „alázatos” levelébe, mely szerint „Excel- lentiádnak Kegyelmes engedelme mellett Ugyan Excellentiádnak Tisztei által Kohári Völgyén el osztogatott pincehelyeken a pincék immár többnyire mind elkészülvén...” 1781-ben egy földesúri kimutatás már 32 borospincéről ad számot a Koháry völgyében. Úgy hiszem, hogy érdeklődésre tarthat számot az, hogy minő nagy funduson állottak a pincék. Egy-egy pincehely szélessége 3 bécsi öl (5,68 m) volt, s ennek megfelelően kellett leróni a földesúrnak a pincetaxát. De úgy találtam, hogy senki sem használt fel ilyen széles területet, ugyanis a pincék zömének szélessége 1,5-2 bécsi öl (2,84-3,79 m) volt. E számbavétel során csupán egy ka- nonoki sógornak volt 3 bécsi öl szélességű pincehelye, s itt megjegyezte az összeírást végző fertálymester, hogy ott „Borház” áll. Egy-egy pincetelek hossza 2 bécsi öltől 14 ölig (3,80-26,54 m) teijedt. Szeretném hinni és reményleni, hogy a szépasszony-völgyi borospincék kialakulásának történeti forrásokon alapuló igaz históriája nem rontja meg e remek pincék mélyén tárolt, érlelt nemes egri borok ízét, zamatát! Aki pedig kétkedne az egykori hiteles iratok igazában, bátran tekintse meg a 15. számú pince belső oldalán, felül, barokk díszítményekkel övezetien az „1777”-es kőbe vésett évszámot, mely alátámasztja a levéltári iratok és térkép- vázlat hitelességét. Az egri szüreti héten bátran adjunk igazat Vörösmarty Mihálynak: „MONDJÁK, EGERNÉL HÍRESBOR TEREM” Sugár István NSZK-tőkével Üdülőből szálloda Az Ózdi Kohászati Üzemek szilvásváradi pihenőházának egy részét nyugatnémet tőkével alakították át szállodává. A Hotel West néven működő szállóban 10 szoba, konditerem, szolárium, valamint egy salakos teniszpálya vátja a pihenni vágyó turistákat. Ezenkívül lovaglásra és sétakocsikázásra is lehetőség nyílik a Bükkben. (Fotó: Szántó György)
