Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-14 / 217. szám

NÉPÚJSÁG, 1989, szeptember 14., csütörtök 5, CSALÁD - OTTHON — ISKOLA Receptsarok Baromfi falatok Gyümölcsös csirketokány Hozzávalók: 1 kg csirkemell, 1 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 zel­lerlevél, 5 szem egész bors, 1 csipetnyi rozmaring, 1 csipetnyi kakukkfű, 4 dkg vaj, 1 fej vörös­hagyma, só, 1 evőkanál liszt, 1 kávéskanál curry, 1/2 csomó petrezselyemzöld, 1 dl fehér­bor, 1 dl tejszín, 10 dkg ősziba­rackbefőtt, 10 dkg szilvabefőtt, 10 dkg almabefőtt. A csirkemelleket megmosom, kicsontozom, és a húsról lefej­tem a bőrt. A csontokból és a \ bőrből alaplevet főzök, amit be- £ zöldségelek és fűszerezek. A csirkehúst kisujjnyi darabokra összevágom. Olvasztott vajban, f" mérsékelt tűzön, kevés finomra vágott vöröshagymát fonnyasz- fok. Hozzáadom a darabolt csir­kehúst, megsózom, megfőzöm, és az egészet kevergetve 3-4 per­cig pirítom. Amikor az edény al­ján lévő folyadék elpárolgott, kevés liszttel megszórom, és rö­vid ideig tovább pirítom. Meg­hintem curryvel, finomra vágott petrezselyemzölddel, hozzáön­töm a száraz fehérbort, a tejszínt és a leszűrt csirkelevest. Az egé­szet lassú tűzön, az edényt több­ször rázogatva, puhára párolom. Amikor megpuhult a csirke, be­leteszem az apró kockákra vá­gott őszibarack-, szilva- és alma­befőttet. Még egyszer felforra­lom, és burgonyapürével vagy köret nélkül tálalom. Mustáros kakasmell Hozzávalók: 1 kakas melle (kb. 80 dkg), só, 3 dl olaj, 6 evő­kanál mustár, 1 késhegynyi bors, 4-5 szegfűszeg, 2 kis fej vöröshagyma. A megnyúzott, csontjáról le- _ fejtett mellehúst szeletekre bon­tom és megsózom. Olajat forró- sítok, és a szeletek mindkét olda­lát hirtelen megsütöm. A mara- É dék 2 dl olajat 2 dl langyos vízzel és a mustárral jól összekeverem. I Az elősütött szeleteket belefor- I gatom, majd kuktába rakom a húst, és ráöntöm a mustáros le- I vet. Kevés sóval, borssal, és szeg- f fűszeggel fűszerezem. A meg­tisztított vöröshagymát egészben teszem bele. A forrástól számí­tott 40 percig párolom. A kuktát kinyitom, s ha kell, a szaftot még besűrítem. Korongburgonyával körítem, és paradicsomrózsák­kal díszítve tálalom. Májjal töltött csirke Hozzávalók: 1,2-1,5 kg-os csir­ke, 1 zsemle, 1 dl fehérbor, 3-4 evőkanál olaj, 20 dkg szárnyas­máj, 1 kis fej vöröshagyma, 1/2 ■ csomó petrezselyemzöld, só, 1 I késhegynyi, frissen őrölt bors, 1 J kávéskanál majoránna, 2 tojás A csirkét megmosom. Bőrét a ! nyakánál kezdve a mellhúsáról j és a felső combról fakanállal , óvatosan fellazítom. Töltésre le- „ hetőleg friss csirkét választok, j mivel annak bőre a sütés közben i nem reped szét olyan könnyen. ! A borban áztatott zsemlét ki- ; nyomkodom. Kevés olajban I megfuttatom a finomra vágott 1 vöröshagymát, hozzáteszem a megmosott, feldarabolt májat, sóval, borssal meghintem, és a hagymás olajban átforgatom. Hozzáteszem a zsemlét, a finom­ra vágott petrezselyemzöldet, majoránnával fűszerezem, majd a tűzről lehúzva hozzákeverem a tojásokat is. A tölteléket a csirke bőre alá töltöm, gondosan elosz­tom a melleken és a felső combo­kon. A nyakrészénél és a mell vé­génél a töltőnyílásokat cérnával összevarrom. A csirkét kívül-be- lül megsózom, és egy kevés olaj­jal kikent tepsibe teszem. Kevés vizet öntök alá, és középmeleg sütőben megsütöm. Sütés köz­ben többször locsolgatom a levé- vel. A sütés utolsó fázisában nö­velem a sütő hőfokát, hogy a bőr szépen megpiruljon. A töltött csirkéhez köretnek birsalmát és rumos meggyet vagy más befőttet kínálok. Praktikus megoldás Összecsukható polcok A játékok elhelyezésére nem mindig elégséges a gyerekszobái szekrény. Erre a célra kiegészí­tésképpen legjobb egyszerű kivi­telezésű, összecsukható polcot készíteni, amelynek rajza az a./ ábrán látható. Ehhez öt darab lakkozott fa­rost lapot négy zsinórra függesz­tünk. A vastag zsinórt átfűzzük a farost lapok négy sarkán készí­tett furatokon. Atfűzés után a lap alján közönséges csomót kö­tünk a zsinórra. A csomók meg­akadályozzák a polcok lecsúszá­sát. Az egyes csomókat kioldó­dás ellen úgy biztosíthatjuk, hogy átitatjuk színtelen köröm­lakkal. A zsinórokat fölül 1-1 fémkarikán fűzzük át, a kariká­kat pedig a falra biztonságosan betiplizett horgokra akasztjuk. Az egyes polcok mérete a követ­kező lehet: vastagság 5 mm, hosz- szúság 300 mm, szélesség 210 mm. Másként készül ab./ ábrán bemutatott összecsukható játék­polc. A fenyőből készült téglalap alakú deszkákat (1) a roló- vagy nyugágyvászonból készült sza­lagcsíkhoz (2 és 3) ragasztjuk és szögeljük. Felül a csík mindkét végét háromszög alakban (4) ösz- szehajtjuk. A háromszög csúcsa­it kerékpárküllő egy darabjából meghajlított kapcsokhoz (5) varijuk. A kapcsok fém kulcska­rikából is elkészíthetők. Az egyes polcok oldalsó (6) éleit ragasztóval bekenjük, majd az anyagot (7) hozzászögeljük kárpitos díszszögekkel (8). A deszkák oldalsó éleit takaréko­san kenjük be ragasztóval, ne­hogy átszűrődjön a kelmén. A vesszőfonás fortélyai Ezt is meg lehet tanulni Mint mindent, a vesszőfonás fortélyait is meg lehet tanulni, s ha az első próbálkozások nem éppen mesterművek, az sem baj — a sikerélmény a fontos. A szomorúfűzet kivéve, sok­féle fűz alkalmas e munkához. A kender-, mandula-, cinege-, hamvasfűz, valamint a nemesí­tett amerikai és az aranyfűz vesz- szői mind kitűnő alapanyagok. Ha nem elég hajlékonyak, rugal­masak, feldolgozás előtt beáztat­ják és kigőzölik ezeket, ez 5-15 napig tart, aszerint, hogy a levá­gott hajtásokat meddig tárolták és mennnyire szárították ki. A kosárfonás legfontosabb szerszáma az éles kés, szükség van egy fakalapácsra, ezen kívül a végek rögzítéséhez vékony drót, apró szegek, esetleg ragasz­tó és fonal szükséges. A munka­fogásokat egy henger és egy gömbölyű formájú kosár példá­ján ismertetjük. 1. A henger alakú kosár attól függően, hol használjuk, lehet burgonya-, zöldség-, gyümölcs­tartó; szennyesruha-tároló; pa­pírkosár, stb. Fenékvesszőinek száma páros, 6, 8 vagy több, a kosár nagysága szerint. A vesz- szőket legyező alakban, kereszt­be fektetjük egymásra; a keresz­tezés helyét vékony vesszőkkel kötjük át. E kötéshez erősítjük egy-egy hosszú vessző kihegye­zett végét, s körben haladva fon­juk a kosár fenekét; a vesszőt fel­váltva hol felülről, hol alulról bújtatjuk át az aljon. Amikor a fenék elérte a kellő méretet, a vesszők szabad végeit felfelé hajlítjuk, s így oszlopok keletkeznek. Ezekre merőlege­sen, tehát vízszintes irányban, kör alakban fonjuk a kosár falait úgy, hogy a kosár fölfelé fokoza­tosan szélesedjék. Amikor meg­felelő magasságig jutunk, össze­hajlított vesszők végeit illesztjük a fonadékba; ezek a fülek. Mind­egyik fül 3-4 vesszőből áll. Majd folytatjuk a fonást fölfelé. A pe­remet és a füleket vékony vesz- szőkkel fonjuk át. Fonás közben a vesszőket fakalapáccsal ütö- getjük, hogy szorosabban simul­janak egymáshoz. 2. A gömbölyű kosárhoz kivá­lasztunk két, teljes hosszúságuk­ban egyformán vastag vesszőt (vékony végeiket levágjuk). Hosszuk a kosár kívánt nagysá­gától függ; ez utóbbi lehet 50-60 centi átmérőjű. A vesszőkből ab­roncsokat hajlítunk. Ezt legké­nyelmesebben úgy csinálhatjuk, ha sablonként kerek, vastag fa­hasábot, tönköt használunk. A vesszők végeit ferdén lemetsz- szük, és vékony szegekkel egy­máshoz erősítjük. Az egyik ab­roncsot merőlegesen, kereszt­ben ráerősítjük a másikra, a ta­lálkozási pontokat pedig vékony vesszővel ötször-hatszor átfon­juk. A vízszintes abroncs a kosár pereme lesz, a függőleges ab­roncs alja a kosárfenék alapja, ennek felső része pedig a fül. Ez­után 4-6 vesszőt fele olyan hosz- szúra vágunk, mint amekkorák az abroncs vesszői. Végeiket ki­hegyezzük, s az abroncsok ke- resztezési pontjaihoz erősítjük: átbújtatjuk az abroncsokat meg­erősítő fonadék alatt. Két-há- rom vesszőt az alj egyik oldalán a perem alatt erősítünk fel, és a másik oldalon is ugyanennyit. A rögzített vesszőket, amelyeket oszlopoknak nevezünk, félkö­rívben meghajlítjuk. Miután így elkészült a kosár váza, hozzákezdünk a fonáshoz. Egy vékony vessző végét kívül­ről a kosár aljához illesztjük, be­hajlítjuk az alsó oszlop alá, majd kihúzzuk, azután megint belülre hajtjuk, stb. A vessző ekként fel­váltva, hol az egyik, hol a másik oldalról fonja körül az oszlopo­kat, és így erősen tart. A perem­nél a vesszőt visszahajlítjuk, és a fonást föntről lefelé folytatjuk. A kosár fenekéhez érve, a vesszőt ismét fölfelé hajlítjuk. Minden oszlopot két szomszédos vessző az ellenkező oldaláról fon körül. Amikor a vessző végéhez értünk, végét valamelyik oszlop mellett ferdén levágjuk, új vesszőt il­lesztve hozzá, tovább fonunk. A vesszőket nem a fenekén, nem is a peremnél, hanem a kettő kö­zött, a kosár felületén kell össze- toldani. Ezt ismételjük, míg a ko­sár el nem készült. Orvosunk válaszol Nemrégen klimaxos pana­szokkal kerestem fel orvosomat, aki hormonális és nyugtató gyógyszerek mellé még Cavinton tablettát is rendelt. Meglepődtem ezen, mert úgy tudom, hogy azt az időskorú betegeknek írják az orvosok érelmeszesedés ellen. Vajon tévedett-e az orvos, vagy ténylegesen jó hatású ez a gyógy­szer a változáskori panaszokra is? — kérdezi Gábor J.-né egri olvasónk. A felvetett kérdés valóban ér­dekes, hiszen a Cavinton nevű gyógyszert sokféle betegségben rendelik az orvosok, de klimax esetében ez eddig nem volt szo­kásos. Az orvosok adjutáns vagy ki­segítő gyógyszerként csak nem­rég kezdték alkalmazni. Az ed­digi gyakorlati megfigyelések azt igazolták, hogy a Cavinton kife­jezetten jó hatású a klimax igen széles skálájú és változatos tüne­teinek enyhítésére vagy meg­szűntetésére. Jól segíti az agy vérkeringését. Alkalmazásakor csökkennek az ún. klimaxos hő­hullámok, a szédülések és a kín­zó fejfájások. A szapora szívdo­bogás is mérséklődik. Mindezek a tünetek egy-két héten belül megszűnnek és szubjektíve is jobb a beteg közérzete és hangu­lata. Természetesen az említett gyógyszer is csak akkor ér vala­mit, ha azt más gyógyszerekkel (pl. hormonkészítményekkel vagy nyugtátokkal) kombinál­juk. A mai nemzetközi irodalom egységes abban, hogy a ulinakté- rium valamennyi kiesési és társu­lási tüneteinek leghatékonyabb gyógyszerei az ösztrogének (pl. ambosex, ovestin, vagy az öszt­rogén-progesteron kombinált hormonkészítmények). Ebből is érzékelhető, hogy a panaszok létrejöttében alapvetően a pete­fészek funkció csökkenése, majd megszűnése áll. Ma már legalább tizenhárom féle olyan tünetet is­merünk, amely egyike vagy má­sika igen sok kellemetlenséget okoz a betegek számára. Ezek között is a leggyakoribbak mint említettem a hevülések (hőhul­lámok), a fejfájás, szédülés és a szapora szívdobogás. A tünetek ugyan egy természetes élettani folyamat következményei — mégis kellemetlenek és évekig elhúzódhatnak. A sokszínű tü­netegyüttes kezelése nem köny- nyű feladat egyik orvos számára sem. A nőgyógyász szakorvosok mellett a bel- és idegorvosok és más területen dolgozó orvosok körében többször is megfordul­nak ezek a betegek panaszaikkal. De bármilyen terápiát is alkal­maznak az orvosok, beigazoló­dott, hogy a Cavintonnal való ki­egészítés csak jó hatású lehet. Válaszom tehát az, hogy he­lyesen járt el a kezelőorvosa, amikor tanácsolta önnek a Ca­vinton szedését. Az emberek ha feledékenyek, tréfásan jegyzik meg egymás kö­zött, mondván: „Neked már Ca- vintont kell szedni”! A feledé- kenység mellett, azonban soha­sem szabad elfeledni — e gyógy­szer ezek szerint más betegségre is jó. Védekezzünk a fertőzés ellen! A konyha higiéniája A sütés-főzés, valamint az élelmiszerek kezelésének, előké­szítésének közegészségügyi sza­bályait csak a közületek — ma már magániparosok — konyhái­ban kérik számon az illetékes Köjál ellenőrzése során. Sajnos, a sokmillió háztartás konyhájá­nak célszerű berendezését, az ott végzett munka egészségvédelmi kérdéseit jószerivel csak a vélet­len szabályozza. Pedig éppen ezen szabályok be nem tartása, illetve ismeretének hiánya okoz­za, hogy évről évre nő az étel- mérgezések száma. A magánháztartásban persze elképzelhetetlen, hogy például hasmenésben, torokfájásban, tü- szős mandulagyulladásban, eny­he náthában szenvedő család­anya ne adjon enni a gyerekei­nek. Már pedig egy kaparó to­roknál elég egy tüsszentés, egy köhögés ahhoz, hogy akár több­méteres távolságban is megfer­tőzze az ételt. Mi tehát a teendő? Az éppen aktuális betegség jelle­gének megfelelően védekezzünk a fertőzés ellen. Hasmenés ese­tén ne csak egyszerű kézmosás­sal kezdjük a konyhai teendőket, hanem megfelelő fertőtlenítő­szerrel — például Neomagnol tablettát oldjunk fel vízben, és ebben mossuk meg kezünket. Ha úgy érezzük, hogy náthás, torok­fájós napok következnek, kony­hai teendőink elvégzése előtt fer­tőtlenítő oldattal gargalizáljunk (a gyógyszertárban vény nélkül kapható), emellett kössünk fel egy gézből készült maszkot a szá- junk-orrunk elé. A legcélsze­rűbb természetesen az lenne, ha ágynyugalomban tölthetnénk el azt a 2-4 napot, amíg a betegség heveny szakasza lezajlik. Hozzátartozik a konyha higié­néjéhez, hogy mielőtt ételhez nyúlunk, hajunkat lekötjük, kör­münket kefével kitisztítjuk, és tiszta munkaruhát (kötényt) ve­szünk. Befőzés előtt különösen fontos a teljes mikrobiológiai tisztaság, ha azt akarjuk, hogy amit elrakunk, ne romoljon meg! Az állott nyersanyag nem mindig válik veszélyessé, sok­szor csak csökken az élvezeti avagy a tápértéke. A fonnyadt zöldség vagy gyümölcs még nem okvetlen mérgező; a liszt is fel­használható, ha kissé csonto­sabb. Kellő előrelátással azon­ban ezek a veszteségforrások ki­kerülhetők. A már elkészült ételek tárolá­sánál figyelembe kell venni, hogy a kórokozók az emberi test hő­mérsékletén, vagy ahhoz közeli hőn szaporodnak a legjobban. A hűtés (a hűtőszekrény kb. 5-8 Celsius-fokos hőmérsékletét ért­jük alatta) ugyan a legtöbb élel­miszert konzerválja, de a benne már meglevő kórokozókat nem pusztítja el, csak megállítja a sza­porodásukat. Ha az ilyen élelmi­szer újra szobahőmérsékletre jut, akkor a baktériumok addig elfojtott szaporodása rövidesen megindul. Ezért a legcélszerűbb, ha az ételt újra hőkezeljük: pél­dául ha egy levest felfőzünk, a benne levő kórokozók elpusztul­nak. A hűtőszekrény normál te­rében egyébként sem tárolható az élelmiszerek jórésze egy-két napnál tovább. Hosszabb táro­lásra csak a mélyhűtés alkalmas. Vannak olyan élelmiszerek, amelyek nem forralhatok fel, ha kivettük azokat a hűtőből. Ilyen például a párolt rizs, a burgonya, a főtt tészta, a galuska, stb. Eze­ket ne tároljuk; csak annyit ké­szítsünk, amennyi valóban el is fogy. A húsfélék egy része átsüthe­tő, felforrósítható. A legtöbb gond azokkal a húskészítmé­nyekkel van, amelyeknél a húst előzetesen megőröltük (fasíro- zott, darált, töltött ételek, hideg- konyhai készítmények. Ennek az az oka, hogy a darálással a hús sejtjei elroncsolódnak, az ép sejt­hártyák pedig valamennyire fé­keznék a kórokozók továbbter­jedését, elszaporodását. A hi­degkonyhai készítmények majd mindig tartalmaznak zselatint, amely különlegesen jó táptalaja a kórokozóknak. Ugyanez vo­natkozik azokra a cukrászati ter­mékekre, amelyek tejet, illetve tojást tartalmaznak, mint példá­ul a krémes, a madártej, a tejes fagylaltok. Nem véletlenül tilos az egyszer felolvadt fagylaltot új­ra lefagyasztani, hiszen a felme­legedett élelmiszerben igen gyorsan elszaporodnak a kóro­kozók: a hűtés pedig ezeket nem képes elölni, elpusztítani.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents