Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-13 / 216. szám

6. SPORT NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 13., szerda Nyár végi tanácstalanság — Áldozatok nélkül nincs uszoda — A sok bába és a gyermek esete — Bizottságosdi helyett tetteket vár a közvélemény Mikor üt a cselekvés órája? A nyári vakáció szélsebesen elviharzott, a feltöltődés, a pihe­nés ideje lejárt. Moccanni látszik végre az új egri fedett uszoda épí­tésének eleddig lassan döcögő ügye is, persze csak módjával, amolyan hivatali tempóban. Egyik bizottság a másik után ülé­sezik, minden oldalról meghány- ják-vetik a témát, és az alapos körbejárás után végül kiderül, hogy egy tapodtat sem mozdul­tak előrébb. Túlzás nélkül meg­állapítható, hogy ez a huzavona kezd mindenkinek az idegeire menni, olyannyira, hogy már a közömbösség is felütötte a fejét. Ezt erősítette meg Szabó Sándor, az egri városi tanács elnökhelyet­tese is, amikor a legújabb fejle­ményekről tájékoztatott. — A helyszínekkel kapcsola­tos kérdés a napokban került a városfejlesztési munkabizottság és az uszodaépítés támogatására alakult társadalmi bizottság elé. Meglehetős részvétlenség jelle­mezte a tanácskozásokat, s ha­sonlóképp a vélemények sokszí­nű kavalkádja bontakozott ki, mint a nyilvános vitán. Mindenki csatasorba állította a saját vagy az általa képviselt csoport érveit, a nézetek gazdagsága kétségkí­vül a pluralizmus és a glasznoszty mindent elsöprő sikerét mutatja. — Vajon nem akadémikus ez a vita? Egyáltalán milyen lehető­ségek kínálkoznak az uszodaépí­tés finanszírozására ? — A Szociális- és Egészség- ügyi, valamint a Honvédelmi Minisztériumtól, és a különféle országos szervektől, intézmé­nyektől, vállalatoktól ez idáig se­gítséget nem kaptunk, ugyanis a pénztelenség mindenütt jellem­ző, az érdekeltség pedig ez eset­ben túlontúl is közvetett formá­ban jelentkezik, de még nem mondtunk le a külső támogatás megszerzéséről. Ennek’ dacára állítom, hogy a háromszázötven- négyszáz milliós költség ellenére a helyi erőforrásokra támasz­kodva sem lenne lehetetlenség nekivágni a beruházásnak. Mi tagadás, ez áldozatokat követel­ne a város lakosságától, hiszen annyit jelentene, hogy három­négy évig semmilyen komolyabb fejlesztés nem történhetne. Ti­zenöt-húsz éve nem volt ilyen nagyszabású vállalkozás, és bi­zony a fejlesztésre évente rendel­kezésre álló 220 millió forint több mint ötven százalékát elvin­né. A kivitelezés optimális eset­ben mintegy huszonnyolc hóna­pig tartana, ezáltal a folyamatos finanszírozás megoldható lenne. Emellett persze — minden bi­zonnyal — hitelfelvételre is rá­szorulnánk. — Az óra viszont ketyeg, és a halogatás nem biztos, hogy az el­képzelések malmára hajtja a vi­zet... — Csaknem bizonyos, hogy a beruházás kiadásai évről évre magasabbak lesznek, ezért való­ban ideje lenne már végre egy irányba húzni a szekeret. A tanácsi vezetés viszont nem vállalhatta magára egy esetleges rossz döntés ódiumát, anélkül, hogy megvitatta volna a menet közben felmerült ellenvélemé­nyeket. Mindez viszont „falta” a heteket, hónapokat, de ennél is nagyobb baj az, hogy még mos­tanra sem körvonalazódott sem­miféle konszenzus. — Vitathatatlan, hogy a gon­dok összetorlódtak, no és az idő is sürget. Ám úgy hiszem, ahhoz sem fér kétség, hogy könnyebb lett volna megoldást találni a70- es években a viszonylagos kon­junktúra és pénzbőség idején, ha az akkori vezetés egy kicsivel is előrelátóbb. — A problémát mi is örököl­tük, de még ennél is jóval foná­kabb a helyzet. Úgy fest, hogy kénytelenek leszünk — a legjobb szándékunk ellenére — áttestálni az utánunk következő admi­nisztrációra. Természetesen fel­merülhetnek itt különféle erköl­csi természetű aggályok azzal kapcsolatban, hogy van-e jo­gunk ezt megtenni, csak hát ilyen alapon szinte vég nélkül el lehet­ne odázni az állásfoglalást. Ami a kérdés anyagi oldalát illeti: ne­künk a jelenlegi és a várható kö­rülményekkel kell számolni — kötőféket vetve az olykor zabo­látlan képzelőerőre —, nem pe­dig a múlt mulasztásain rágódni. Némi derűlátásra adhat okot, hogy az elkövetkezendő évek­ben minden bizonnyal több ma­rad a helyi kasszában, a személyi jövedelemadóból befolyó össze­gekből. — Kár lenne elhallgatni, hogy politikai felhangoktól sem ma­radt mentes ez a hónapokig hú­zódó disputa. Az alternatív szer­vezetek helyi képviselői szeml­átomást kapva kaptak az alkal­mon, hogy a tanácsi vezetés fejére olvassák a vélt vagy valós hibá­kat, mulasztásokat. Jóllehet, a sok bába és a gyermek példázata közismert... — Mivel nagy horderejű ügy­ről van szó, az alternatívok ter­mészetesen éltek a támadási le­hetőséggel. Az általuk felvetett észrevételek — a Szent József- forrás féltése, talajmechanikai vizsgálatok követelése, stb. — előtt, az egész országban mind demokratikusabbá váló légkör­ben nem csukhattuk be a fülünket. A szakemberek ugyan meg­nyugtató választ adtak a kéte­lyekre, de városszerkezeti szem­pontból és a terület túlzsúfoltsá­ga miatt a VÁTI a fürdő környé­kére nem javasolja az úszócent­rumot. Hosszú távú megoldás­ként egy új rekreációs központ kiépítését indítványozzák Nagy­lapos területén. Az ezzel kapcso­latos vitákra és a vizsgálatokra újfent rengeteg idő ment el. A közeli hetekben okvetlenül vala­miféle egyezségre kell jutni ah­hoz, hogy elmozdulhassunk a holtpontról. — Nem lehetett volna a helyi szakemberekre bízni a tervek el­készítését? Miért ragaszkodunk a KÖZTI-hez, amelynek tervezői — többek között — a régi fedett uszoda esetében már csütörtököt mondtak? — Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyezhetek meg, hogy minden valószínűség szerint nem a fővárosi tervezőintézet elkép­zelései alapján kerül sor a meg­valósításra. A KÖZTI tanul­mányterve tisztázta a funkció­kat, sportszakmai szempontból egy jól megtervezett uszodát képzeltek el. A szakemberek kö­zött mégis vitát kavart, ezért sza­baddá kívánjuk tenni a tervezési lehetőséget, és elsősorban a helybeli tervezők közreműködé­sére számítunk. — Az október 19-i tanácsülé­sen végképp pont kerül a hivatali tili-toli végére? — Amennyiben határozat születik, igen. A tili-toli néhány szakmai kérdés tisztázása miatt történt. Az új uszoda megépítése csak megegyezés, kölcsönös bi­zalom és kompromisszum alap­ján jöhet létre. Ha a helyszínt il­letően mindenki csak a maga iga­zát hajtogatja, nem számolva a realitásokkal, akkor továbbra is csupán fióktervek készülnek a lobbyzok kívánságai szerint, ami újabb százezreket vesz ki a pol­gárok zsebéből. A realitásokkal összegyezhetetlen tervek — bár­mennyire is csábítóak — a közel­jövőben pénzhiány miatt nem ölthetnek testet. Hogyha a fürdő környékére esne a választás, és a fejlesztésre szánt összegek egy részét is rászánnánk, akkor ha­marosan elkezdődhet a kivitele­zés. Abban az esetben, ha sajnál­nánk a fejlesztési pénzek fentebb említett részét az építkezésre ál­dozni, akkor a Bárány uszoda felújítására van csupán lehető­ség, és le kell venni a napirendről az új fedett uszoda megvalósítá­sának gondolatát. Ha viszont döntésképtelen­nek bizonyul a testület, akkor népszavazás is elképzelhető. Aligha tévedek sokat: a köz­vélemény azt várja már, hogy a tanácskozásokról és vitákról szóló beszámolók helyett végre a tettekről értesülhessen. Buttinger László Vasárnap minden kellék együtt volt ahhoz, hogy az egri labdarúgók produkciójukkal örömteli hétvégét szerezzenek a város fociszerető lakosságának. A történelmi borvidéken ugyan már megkezdődött a szőlő sze­dése, ám a verőfényes napsütés­ben így is másfél ezer szurkoló várt arra, hogy egy kellemesnek ígérkező ellenféllel szemben sza­porítsa pontjainak számát há­rommal az ESE. Az első percek eseménytelen- sége után menetrendszerűen jött egy vendéggól, s ezután joggal várták a jelenlévők, hogy huszá­ros rohamokkal igyekezzen egyenlíteni, majd a vezetést is megszerezni a piros-kék együt­tes. Ehelyett azonban unottan, minden elképzelés nélkül po- roszkáltak a pályán, megköny- nyítve ezzel a közepes képességű DMTE dolgát. A betömörülő védőkkel szemben mindent kö­zépen erőltettek, ahol előbb- utóbb elakadt a labda. Az összjá- ték is kritikán aluli volt, igaz, eb­ben a vendégek sem jeleskedtek. Ébresztőt a második félidő­ben sem fújtak, vagy ha mégis, az a játékosok füléig nem jutott el. Unalom a köbön Úgy tűnt, mintha lelassultak vol­na reflexeik, lábaikat pedig ól- mos fáradtság bénította. De nemcsak a frissesség hiányzott, az akaraterő és az elszántság is elkelt volna. Csődöt mondott az a középpályás sor is, mely eddig, ha mással nem, erőnléti fölényé­vel mérkőzéseket döntött el. Amikor Fegyverneki megsé­rült (külső bokájából letört egy darab, így az idén aligha lép pá­lyára), már-már veszni látszott az egy pont is. Ekkorra ugyanis Bánkuti edző már mindkét cse­relehetőségét kihasználta, és so­kan úgy vélték, ami tizenegy em­bernek nem ment, tíznek miért sikerülne. A befejezés előtt nem sokkal a szemfüles Lengyel még­is egyenlített, a hajdúsági védők hatékony közreműködésével. A hátralévő percekben láthattuk azt, amit másfél órán keresztül szerettünk volna. A hazaiak már hiába rohantak, végül örülhettek a döntetlennek. Ha ez a gárda valóban a Keleti csoport egyik markáns együtte­sévé szeretne formálódni, úgy ez a találkozó intő példa lehet, amelyből okulni kell, még idő­ben. (molnár) Sínen a szerelvény A füzesabonyi szurkolók madosztályú, a megyei bajnok­mostanság szívesen nézegethetik a tabellát. Az elégedettség érthe­tő is, hiszen a csapat derekasan tartja a lépést a tavaly még har­ságban listavezető Bélapátfalvá­val. Az eddigi négy forduló mér­lege hízelgő számukra, hiszen minden egyes alkalommal győz­tesként hagyták el a pályát, sőt a labda is csak egyetlenegyszer ke­rült a hálójukba a 360 perc so­rán. A legutóbbi mérkőzésük Gyöngyöshalászon volt, s itt sem adták alább a három pontnál. Nem rohantak fejjel a falnak, ha­nem okosan, megfontoltan, ki­várásra játszottak. Maradtak ki ugyan helyzetek jócskán, ám egyszer, a tehetségkutató akció során néhány éve feltűnt Nagy Péter szép fejessel mégiscsak be­talált Szélesi kapujába. Sokunkban felmerülhet a kér­dés: vajon csak pislákoló szalma­láng, vagy tartósan lobogó tűz hevíti az abonyi focistákat? Galó Jenő szakosztályvezető hangsú­lyozta, hogy nem akarnak előre inni a medve bőrére. A végelszá­molásnál szeretnének felkapasz­kodni a dobogóra, s ez nem is tű­nik lehetetlennek. A nyáron — a jól sikerült igazolások következ­tében — még talán erősödtek is a tavalyhoz képest. Nagy vissza­tért Diósgyőrből, s megszerezték Sas várit Hevesről, Jónást Gyön­gyösről. Semmit sem bíznak a véletlenre, egy héten ötször tré­ningezik a társaság. A hét végén a Nagyrédét fo­gadják, majd következik az At- kár és a Bélapátfalva elleni meccs, s ez utóbbit tartják az iga­zán mérvadónak. A jelenlegi helyzet mindenesetre biztató. Beérni látszik Káló Mihály edző több éves munkája, úgy tetszik, sínen van a szerelvény. (buttinger) A forduló válogatottja Az NB III. Mátra-csoportjában leg­jobban szerepelt megyei labdarúgók: Káló (H. Gáspár SE) — Borsányi (GYSE), Turcsányi (Apc), Kovács (H. Gáspár SE), Augusztin (Apc) — Szabó L. H. Gáspár SE), Zombori (HKVSC), Fehér (GYSE), Nagy (GYSE) - Smel- kó (H. Gáspár SE), Antal (GYSE). A megyei labdarúgó-bajnokság 4. fordulójának legjobb csapata: Kiss(Fü­zesabony) — Eszenyi (Poroszló), Vers (Gyöngyöshalász), Szántai (Sírok), Bartók L. (Novaj) — Bencsik (Recsk), Kovics (Nagyréde), Boldizsár (Tamale- lesz) — Bodonyi (Tamaörs), Nagy (Fü­zesabony), Méhesi (Bélapátfalva). lovasnapok Péntektől vasárnapig im­már tizedik alkalommal ren­dezik meg Tápiószentmár- tonban a lovasnapokat. En­nek keretében lebonyolítják a MEDOSZ-kupa négyes- fogat-hajtó országos baj­nokságot, találkoznak a leg­jobb hazai egyesfogat-haj- tók, valamint pályára lép­nek a díjugratók is. A rende­zőség pénteken és szomba­ton 9, vasárnap pedig 8.30- tól várja az érdeklődőket. Amnesztiát kaptak a „bundázók” Kedden ülésezett a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksé­ge, és elsősorban a tavalyi veszte­getési ügyek újratárgyalásával foglalkozott. A leglényegesebb döntés: az elnökség a fegyelmi határozatok eltörlése mellett szavazott, és visszaadta három labdarúgó (Hannich Péter, Pre­szeller Tamás és Csóka György) játékjogát, továbbá hatálytalaní­totta a Horváth János kaposvári edző ellen korábban hozott dön­tését is. A külföldön szereplő, a vesztegetésekben szintén érin­tett labdarúgók ügyében az el­nökség nem foglalt állást, elle­nük a bírósági eljárást még nem folytatták le, és ennek megfele­lően az MLSZ sem járt el velük szemben fegyelmi úton. A szó­ban forgó labdarúgók:Bíró An­tal, Bodonyi Béla, Dajka László, Garaba Imre, Gyimesi László, Nagy Antal. AÍz elnökség a főtitkári poszt betöltéséről — kevés pályázó mi­att — nem döntött, a jelentkezés határidejét 1990. január elsejéig meghosszabbította. Az eddigi főtitkár, Török Pé­ter lemondott, utódja ideiglene­sen, megbízás alapján Czékus Lajos főtikárhelyettes lesz. (MTI) Megkésett sajtótájékoztató Karcsúsított” sporthivatal 99 Csaknem két és fél hónappal létrejötte után tartotta meg első sajtótájékoztatóját az Országos Sporthivatal. Az ÁISH örökébe lépett OSH vezetői az újságírók­kal lezajlott, s régóta várt keddi találkozón jelentették be, hogy nemcsak nevében változott meg, hanem felépítésében, működési rendjében is jelentősen módosult a hivatal. Tibor Tamás, az OSH minisz­terhelyettesi rangban lévő elnö­ke bevezetőjében arra hivatko­zott, hogy a késedelem oka az át­szervezéssel járó nem egy nehéz­ség volt, s addig nem kívántak ki­lépni a nyilvánosság elé, amíg nem születtek meg a konkrét döntések. A legfontosabb tény, hogy a 305 fős, 12 osztályra ta­golt ÁISH utódja 75 emberrel fog dolgozni, s a december végé­ig végrehajtandó leépítéssel pár­huzamosan ötre csökkentik a szervezeti egységek számát. Az elnöki mondandót követő kérdezz-felelekben felmerült az a közvéleményt is foglalkoztató ügy, amit Tibor Tamás Népsport­szindrómaként jellemzett. Az OSH lapjánál kirobbant válság­ról van szó — jelentette ki az el­nök, és sietve hozzáfűzte, majd később többször elismételte, hogy a frontvonal nem a Nép­sport és a sporthivatal között hú­zódik, hanem a sportnapilap ve­zetésén belül van. Mint kineve­zési joggal megbízott lapgazda Tibor Tamás kifejtette, hogy nem lesz főszerkesztő-választás a Népsportnál, és bár az újságírói kollektíva véleményét kikéri, a döntés jogát fenntartja magának. Mielőtt azonban érdemi lépést tenne, etikusnak azt tartja, ha megváija, míg betegségéből fel­épül dr. Király Ferenc főszer­kesztő. A bizalmi válság azután robbant ki, hogy a főszerkesztő egyik helyettesének, Gyenes J. Andrásnak felmentését kezde­ményezte. A sajtótájékoztatón is felme­rült a magyar sportolók dopping­ügye, s ezzel kapcsolatosan Ti­bor Tamásnak a felelőssége is, aki az ÁISH elnökhelyettese volt a szöuli botrány időszakában. Az OSH elnöke azt mondta, azért hibáztatja magát, mert talán kel­lőképpen nem informálódott az olimpia előtt, s nem reagált érzé­kenyen a baljós előjelekre. Elhangzott, hogy a dopping­jogszabály gyakorlatilag készen van, s ha a doppinglaboratórium helyzetét is tisztázták, megfelelő „védőháló” szolgálja majd a jö­vőbeli hasonló kínos esetek elke­rülését. Női foci Sovány győzelem Egri Lendület — Monostorpályi 2-1 (1-0) Országos női labdarúgó-mérkőzés. Eger, 200 néző. V: Bartos. Lendület: Kollár — Soós, Simon, Szepesházy, Szomolyainé — Lőj, Lubai (Vámosi), Nagy — Nagyné, Vajmi, Gál. Edző: Nagy Fri­gyes. A szívósan és jól védekező sereghajtók ellen az egrieknek meg kellett izzadnia a győzelemért. Bár végig mezőnyfölényben futballoz­tak, ezúttal Gáláknak nem ment a góllövés, és csak nehezen tudták kicsikarni a győzelmet. A hét végén ettől sokkal többre lesz szükség Pulában, ahol az előző évi kupa védőjeként vesz részt nemzetközi tornán a kórházi gárda. G: Gál, Nagy. ezúttal Bartos Sándor, az ESE egykori portása tippel. Csak néhány éve totózik, általában egymagában, olykor barátjá­val. A legnagyobb ,Jbgása” eddig egy 12 találatos szel­vény volt.-totózóban 37. hét 1. Düsseldorf — Uerdingen ... 1 2. Kaiserslautern — VfB Stuttgart ..................2 x 3 . Dortmund — 1. FC Köln ... x 2 4. St. Pauli — Hamburg .. 5. Kassel — .... 2 Braunschweig ........... 6. Wattenscheid — ...12 Freiburg................... . .. 1x 7. Münster — Mepen..... . ... 1 8. Bari — Roma............ .......X 9. Genoa — Milan.......... . ... 2 10. Lazio — Lecce........... . ... 1 11. Udinese — Sampdoria 12. Messina — Brescia ... 13. Padova — Reggina ... Pótmérkőzések: 14. Internazionale — Juventus ................. 15. Pisa — Como ........... 1 x . 1 1 X 16. Parma — Ancona..............x A N épújság kérdése: Bartos Sándor — miután Egerben befejezte pályafutását — melyik fel­nőttcsapatnál edzősködött a megyében? 1 Füzesabony 2 Sírok X Nagyréde A válaszokat a lapból kivágott, felragasztott ESE-emblémával, levelező­lapon kérjük a következő hét keddjéig lapunk címére (Eger, Beloiannisz u. 3.) beküldeni. A helyesen válaszolók között 3x6 db héthasábos totószelvényt sor­solunk ki, melyet a nyertesek az ESE-totózóban vehetnek át. Elmúlt heti kérdésünkre a helyes válasz: Szabó László Diósgyőrben is­merkedett meg a labdarúgással. Nyerteseink: K. Bertók Tünde Hatvan, Vas Gereben u. 12. 1/4., Pályi László Recsk, Felszabadulás út 66., Csanálosi József Eger, Rákóczi út 19. Nyerteseinknek gratulálunk, a totószelvényeket személyi igazolványuk felmutatásával vehetik át.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents