Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 5., szombat PANORÁMA 5. Pécsi István Szibériában halt meg Petőfi Kettős bravúr (X/4.) Ismeretlen koponyák és csontok Az a 17-i, hétfői nap úgy indult, mint a megelőző. Nem számítottunk semmiféle szenzációra. Tisztában voltunk azzal, hogy kizárólag a türelem, a higgadtság, a módszeresség segít át bennünket az ilyenkor adódó buktatókon. Rádiósunk nyugtalankodott, mert megint kimerült akkumulátort kapott, s velünk együtt idegesítette az, hogy képtelen kapcsolatot teremteni az innen nagyon távoli hazával. 1. Kibandukoltunk a temetőbe, s 8 órakor munkába lendültek az ásók. A száműzöttek parcellájában, amelyet a pravoszláv és a zsidó szakasz határolt, újabb csontmaradványokra bukkantak a munkások. Dr. Kiszely István hűséges kisérőjeként — tőle elleshettem tanulni szerénységet, emberséget, toleranciát, bölcsességet — természetesen ott voltam a bontás minden mozzanatánál. A nemzetközi hírű professzor fokozott érdeklődéssel figyelte a kiemelt koponyát. Töprengett, aztán megfogalmazta, hogy az antropológiai jelek az északi, nord típusról tanúskodnak, méghozzá egyértelműen. Aztán folytatódott az egyre izgalmasabb azonosítás. — Ez egy körülbelül hatvan éves férfi. Mivel vizes földben feküdt, a valamikor világos haj megmaradt. A homlokon, a koponya oldalán hátrafelé hajlott, s a fül fölött kissé göndörödött. Fiatalkori törés miatt az orr bal oldala asszimetrikus. Egyébként hosszú és keskeny. Alátta bajusz érzékelhető. Az állkapocs hosz- szú, keskenyedő. Magassága 170 centiméter volt. A váz középerős személyiségre utal. Valamilyen trauma következtében a két térdkalács meninhuszai eltörtek. Ennek következményeként 15 fokra korlátozódott a térd mozgása. A TBC miatt a nyakcsigolya erősen károsított. Halála előtt kemény fájdalom gyötörte. Ezután első hallásra meghökkentő mondatok sorjáztak. — Szinte egyértelmű, hogy itt nyugszik Mihail Karlovics Ku- helbeker. Azjrbszolút bizonyossághoz korabeli leírásokra, illetve ábrázolásokra, festményekre lenne szükségem. Hamarosan hozzák ezeket is, s már nincs semmi kétség. így vélekedik a leningrádi Alekszej Burajev, a clevelandi, Bruce Latimer és Clayd Simso- ms. 2. A hír futótűzként terjedt. A helybeliek először megdöbbentek, aztán az érvek hatására fejet hajtottak a nem mindennapi hozzáértés, a ritka szellemi bravúr előtt. Ezeket a perceket én sem fejeltem el soha. Ezt a rendkívüli embert nem érdekelte az elismerés, közölte, hogy ő csak a dolgát végzi, de örül annak, ha ezzel másoknak is segít. A gratulációkat elhárította, s már indult volna tovább. Ekkor azonban megállítottam. Nem véletlenül, hiszen belém hasított a felismerés. — Te jó ég, ha ez így van, akkor innen néhány méterre találjuk meg Petőfit. Cinkosan rám nézett: — Gyere csak velem, de ne szólj senkinek, mindjárt láthatod a fogrendellenességet. Siettem utána, s jött a többi magyar is. Valamennyien sejtették: ez lesz a második, az előbbinél is nagyobb szenzáció. Mélyítették a gödröt, kibontakozott az egész alak. Hiába parancsoltam vissza a könnyeket, győztek felettem. Nem voltam egyedül... 3. Egyelőre őriztük a titkot, s visz- szatértünk az előbbi helyre, ahol már népes stáb tartózkodott. Életrajzi adatokat emlegettek. Megtudhattuk, hogy az egykori gárdahagydnagy, flottateoretikus részt vett az 1825. december 14-i dekabrista felkelésben, amelyet eltiport a cári önkény. Lázításért a Péter-Pál erődbe záratták, majd nyolc évi száműzetésre és örökös szibériai tartózkodásra ítélték. A csitai bányákban dolgozott, s csak 1831. július iO-én rendelték Barguzinba, ahol 1859. szeptember 29-én, bekövetkezett haláláig élt. Nem tétlenül, nem letargiába süllyedve, hanem tevékenyen munkálkodva környezete javára. A falusiakat — igazi népművelőként — a szántás-vetés, az állattenyésztés, a halászat fortélyaira oktatta. Feltérképezte a táj folklórját. Tapasztalatait Bajkálontúli vázlatok című munkájában rögzítette. Ő volt az, aki harcolt az első általános iskola megnyitásáért. Emellett gyógyította a rászorulókat, vonzotta a kultúra is. Színházi előadásokat szervezett. A Morokov-testvérek Eliaszov által feljegyzett emlékezése szerint kötődött Petőfihez, példát mutatva neki is arra, hogy a legmegrázóbb helyzetből is létezik kiút. 4Csak lassan fogjuk föl, mi történt. Nem tévedtek hát a városka öregjei. A korábbi tanácselnök már 16-án jelezte, hogy ez az emlékmű nem az igazi hantra települt. Ezzel tisztában voltak a burjátok, de arról fogalmuk sem volt, hogy a valódit merre kutassák. S akkor majd tizenháromezer kilométerről idecsöppen valaki, aki hirtelen fellebbenti a titkok fátylát. Valaki, aki nem tart igényt hálára, valaki, aki akkor is háttérbe húzódik, ha övé az érdem. De sokan tanulhatnának tőle... (Folytatjuk) Kiszely professzor a Kiichelbeker-sírnál Rétegprogramok az átképzésekhez A munkanélküliek sajátos helyzetéhez igazodó átképzési rétegprogramok összeállítását kezdték meg az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban. E programok célja, hogy „testre szabott” tanulási lehetőséget kínáljanak az arra vállalkozóknak, kényszerülőknek. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a felnőttek képzéséhez új módszerek kellenek. Az átképző tanfolyamokon nagy a lemorzsolódás, nem ritka, hogy csak fele any- nyian végeznek, mint ahányan belefogtak. Ebben közrejátszik, hogy az iskolapadból 10-20 évvel ezelőtt kikerült emberek nehezen zökkennek bele ismét a tanulásba, másoknak pedig a még az írás-olvasás, vagy a négy számtani alapművelet elvégzése is gondot okoz. Mivel a munka- nélküliség a legkülönfélébb végzettségű, adottságú embereket veszélyezteti, a munkaügyi szakemberek véleménye szerint az egyes oktatási programoknak úgy kell egymásra épülniük, hogy azokba — különböző szinteken — mindenki bekapcsolódhasson képességei szerint, s eljuthasson a legegyszerűbb szakmától akár a legszínvonalasabb tudást igénylő szakismeretekig. Ezért az eddigi elképzelések szerint a szakmai tanfolyamokat megelőznék olyan foglalkozások, ahol a tanulásra készítenék fel az embereket, majd akinél szükséges, viszonylag rövid idő alatt pótolják az alapvető ismeretek hiányát. A segítségnyújtás e formája nem lebecsülendő, hiszen a munkanélküliek jórésze iskolázatlan, szakképzetlen, és számukra az újbóli elhelyezkedés feltétele: valamilyen szakismeret megszerzése. (Fotó: Koncz János) Eljöttünk a prédikátorhoz és a prédikátor eljött hozzánk. A Népstadionban találkoztunk — mi százezren voltunk, ő egyedül. Vártuk nagyon a prédikátort. Jöttünk tolókocsival, lélegeztető készülékkel, vakon, némán, beteg, alkoholista lélekkel. Buszainkkal megtöltöttük a főváros felé vezető utakat, békés gyaloglásunk érdekében rendőrökkel zárattuk le a Népstadion környékét. Hoztunk elemózsiás zsákot, kis táskánkból eszegettük a rántott húst és a kovászos uborkát. Négy órakor nyitották meg előttünk a kapukat és mi özönlöt- tünk végeláthatatlanul. Szerencsések voltunk, mert két és fél órán keresztül hallottuk az énekkart, amint próbál, így aztán magunk is tudtuk a műsor közben, mikor találja őket gyorsnak, s mikor lassúnak a karnagy. A prédikátor jó volt hozzánk. Ha vonattal érkeztünk ötven százalékos kedvezményt kaptunk, ha rokkantak vagyunk, megtérítették az autós útiköltségünket és osztottak nekünk rengeteg brosúrát, irodalmat, Márk evangéliumát. Egy fillérünkbe sem került, hogy beüljünk a lelátóra, de hát ha jól belegondolunk az egyházi szertartásnál ez így van rendjén. Fél hétkor érkezett a prédikátor. Nagy-nagy slepp követte az emelvényre — a csapatban volt a magyar Országgyűlés elnöke is — majd kezdetét vette a ceremónia. — Good evening everibody! — kiáltotta Cliff Barrows a Billy Graham Társaság programigazgatója, s tolmácsa ugyanakkora széles gesztusokkal üvöltötte: jó estét mindenkinek! így kezdődött a hamisítatlan amerikai show, amely ezúttal nem a MacDonald s-ot vagy a Coca colát, hanem magát Istent volt hivatva isteníteni. Cliff Barrows rettenetesen boldog volt, hogy itt lehet, Cliff Barrows őrjöngött, amikor megtudta, hogy a Népstadionban még soha ennyi ember nem jött össze. És valóban hatalmas volt a tömeg, ám a közönség kissé visszafogottan tombolt, nem voltak egy hullámhoszon a beszélgetőtársak — a szónok amerikai, a nézők meg magyarok, nincsen ebben semmi meglepő. Joni Eareckson Tada sem azzal szerzett népszerűséget, hogy énekelt egy felismerhetetlen szövegű dalt magyarul. Joni bement az emberek közé, nyomoréktársaival kezet fogott, üdvözölte őket. Joni ugyanis nyaktól lefelé béna és éppen budapesti fellépésének napján volt huszonkét éve, hogy egy fejesugrás közben szerencsétlenül járt. Természetesen ez is, egy show-elem, Cliff Bar- rows úgy jelenti be, mintha azt mondaná.: Hölgyeim és uraim, a színpadon a Rolling Stones! De a színpadon Joni Eareckson Tada volt. A csak a fejét mozgató nő, aki arról mesélt, hogy már-már öngyilkos akart lenni, amikor eljutott Jézushoz, és mindenkitől azt kérte, hogy válassza az életet, azt a boldogságot, ami számára a gyógyulásnál is többet jelent. Jézus ugyan nem hosszú időre ad kegyelmet, hanem napról-napra és azért tud ő is minden nap mosolyogni. Billy Graham nem ment az emberek közé. Billy Graham a szószékről prédikált, Billy Graham maga elé hívta az egész stadiont, bár kérte ne hozzá, hanem Krisztushoz jöjjenek. Billy Graham megmagyarázta miért vagyunk kilencvenezernél is többen. Nagy lelki éhség és szomjúság van ebben az országban — mondta. Billy Graham kórusban mondatott szöveget a stadionban, és mondta is mindenki, halkan maga elé mormolva, hogy óh Istenem, megvallom, hogy vétkeztem, bánom a bűneimet, kész vagyok az életemet megváltoztatni, de ehhez a te segítségedre van szükségem. De Billy Gra- hamnak nem sikerült a szíveket egyszerre dobbantani, hiába beszélt nagyon szépen, prédikációjával nem sikerült éjféli mise hangulatot teremtenie, valljuk meg, Billy Graham tőlünk idegen, nem ért a mi nyelvünkön. Billy Graham elment a stadionból, mi ott maradtunk a gyepszőnyegen, mászkáltunk összevissza, türelmesek voltunk, azt ígérték mindannyiunknak jut irodalom, aztán már riém Voltunk olyan türelmesek, mert nem jutott. Közben a hangosbemondó hat éves vak kisfiút, magatehetetlen öreg bácsit keresett. Egy fotóriporter filmet kért tőlünk, mert ellopták a táskáját. Nem szállt angyal a stadionra, nem maradt köztünk krisztus. Olvasgattuk a prospektust: Szeretettel meghívunk otthonunkba egy televíziós estre, hogy együtt nézzük Billy Graham-et. Ezt a prospektust kivághattuk és elküldhettük valakinek, hogy aztán együtt nézzük a prédikátort1 a Magyar Televízió kettes programján. A prospektus egyik fő figyelmeztetését feltétlenül fontoljuk meg: szolgáljunk fel frissítőket! Kovács Attila A pré- dí- bátor
