Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-28 / 202. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 28., hétfő POSTAFIÓK 23 5, I i Üzen a szerkesztő: H. I.: Panaszát a nyilvánosság elé bocsátjuk, mert okfejtése, igazsága eligazító értékű. Jó lenne, ha a jogot felületesen kezelő, netán gondatlanul, vagy nagyon is megfontolt önzéssel forgatók előtt világossá válna, mit szabad és mit nem, a technika címén és örve alatt tenniük: ”A tények a valóságban így festenek: a budapesti második műsor vételi lehetősége megszűnt. Egy német, egy angol, valamint egy csehszlovák adás véteü lehetősége lépett az illegális elektrikus behatolás következtében lakásunkba, tudtomon és akaratomon kívül.” Az olvasó szerint is hivatalból üldözendő cselekményről van szó, mert — példánk Hatvanból idézi a jelent — „manapság kft.-k, magánzók, gmk-sok, kisebb és nagyobb vállalkozók, be- vagy sehol be nem jegyzett cégek szerelik a parabolaantennákat.” A felszisszenés nem alaptalan. S ha jó kedélyű olvasónk címet is adott írásának, miszerint „Kalandorok, valamint önkényes behatolók kíméljenek!” — azt a kényszert sem hallgatja el, amellyel az „illetéktelen behatolók ezzel a parabo- lás magánakcióval akarják őt arra kényszeríteni, hogy lépjen be az antennás megoldásba, potom 13 500 forint lefizetése mellett. Mikor neki a két pesti műsor is megteszi. Az megint más lapra tartozik, hogy az illetékesek végül is helyére tették az ügyet, csak hát a felemás állapot, az eltűnt üzembiztonság és véteü minőség újabb kérdéseket vet fel. A parabolaantenna a köz ügye is, az egyes állampolgárok megoldandó problémája is. Ezért hoztuk a nyilvánosság elé! K.T.: A „Volán kontra utasok” ügyben ön most még egyszer felemelte a tollat, és a vitát egy új fordulattal egészíti ki: „A Volánbusz képviselője a korábban megjelent panaszomra közli, hogy a gépkocsi vezetője jogosan mondta, miszerint a Detk — Ludas elágazásnál nincs a járatnak megállója. Hangsúlyozom, hogy én akkor sem a gépkocsivezetővel nem értettem egyet, hanem az a kifogásom, hogy sem a 31 forintért kapható menetrendből, sem a Volán-pályaudvaron elhelyezett menetrendből nem lehet megtudni, melyik az a járat, melyhez nyugodtan odaállhat.” A panasz köznapi, apróbb-na- gyobb bosszúságainkból csak egy. Talán nem is sokakat érint, mégis a nyilvánosság elé kívánkozik: az apró bosszankodásokból áll össze olykor az a közhangulat, amely rossz irányba is indíthatja egy-egy közösség akaratát. A levélből az is kiderült, hogy az olvasó az uniformisra nem úgy tekint, mint amely éppen a felöltöztetett megbízhatóság miatt nyeri el rokonszenvét. A mundér becsületét nem nyilatkozatokkal, hanem alapos, jó munkával kell fenntartani — sugallja a levél írója. Sz. J.: Egri olvasónk kifogásolja, hogy az Egerbaktai Községi Tanács az ő adóügyében hol az egyik lábára, hol a másikra helyezi a súlyt: egyszer fizettetett vele adót, másszor közölték, hogy azt jogtalanul kérték tőle. Évekig nyugton hagyták, most megint felszólították. Mielőtt ezt a hatósági libikókát tovább bogoznánk, kéijük, szíveskedjék a kifogásolt határozatokat behozni szerkesztőségünkbe. Azt azonban nem róhatja fel levélírónk a tanácsnak, hogy útszéli tolvajok dézsmálják a termését a Tö- viskes-völgyben. Nem az Éptek boltja A Népújság 1989. július 14-i, pénteki számának „tegnapról — mára” rovatában cikket közöltek az Észak-Magyarországi Tüzép Vállalat Lőrinciben megnyílt boltjáról. Az írás tartalmában sokat segített az új bolt megismertetésében, a figyelemfelkeltő főcímben azonban ez jelent meg: Éptek-bolt nyílt Lőrinciben. Az Éptek a Tüzép konkurenciája, tehát nem is létesíthetett ilyen üzletet. így az új építkezők boltja az Észak-Magyarországi Tüzép- hez tartozik, hiszen saját telepén üzemel. Csoport Csaba EM. Tüzép Árengedmény... A véletlen műve lehet, de a mostani nyári vásár a korábbitól is csekélyebb mértékben keltette fel érdeklődésemet. A vásárlás, ha csak lehet, még nyáron is hidegen hagy, egy piaci történet azonban „megfogott”. Különböző ruhaneműk, szoknyák, blúzok között válogató középkorú hölgy rámutat az egyik, számára tetszetős darabra, és megkérdezi: hány forint? Az árus hat ujját feltartva válaszol, közérthető nemzetközi „nyelven”, de a nullákkal adós marad. Hatszáz, gondolja bizonytalanul a vásárolni szándékozó, ismerve a bolti árakat, bár azt azért soknak találja. Ezért ismét rámutat a hímzett textíliára. Most már írásban kapja a választ: 60. Ennyiért nem szabad itthagyni, osztja meg véleményét a melléje sodródó ismerősével. Az árus, a magyar nyelvből mit sem értve, talán az üzletet féltve, gyors legyintés mellett újabb ajánlatot tesz: 50. Az állami üzletekhez viszonyítva legalább kilencvenszázalékos az árengedmény... Ezek után mesésnek tűnik az a kereskedői vélemény, hogy visszafogott az idei nyári vásár. Persze, a helyszín nem közömbös. Aki még nem tudná a fentiekből, nemzetközi városszéü „bolhapiacról” származik a történet. Ott, ahol nem jelzik feltűnő számokkal az árengedmény mértékét és a kedvezmény határidejét. Vagyis: lapos pénztárcával is rázhatjuk a rongyot... (fesztbaum) * m A Szolnok megyei Jászapátin a városközpont kialakításában a Makona Tervező Kisszövetkezet is részt vesz, Makovecz Imre építész irányításával. Terveiket a helyi tanács költségvetési üzemének dolgozói valósították meg. így készült el talán az ország legszebb takarékszövetkezeti központja, amely három üzlethelyiséget és öt szolgálati lakást foglal magába. (Fotó: Szabó Sándor — MTI) Újabb megállók Eger és Budapest között A technika tanszék az egri tanárképző főiskola legfiatalabbja, így nagyon örülünk, ha tanárainak oktató-nevelő, tudományos-kutató munkáját, továbbá városunk, megyénk közéleti tevékenységében való szerepüket a Népújság méltatja. A július 7-i pénteki portréhoz, amely a tanszék egyik tanáráról készült, szeretnénk egy rövid megjegyzést tenni. Az egyik újságírói kérdésben az szerepelt, hogy „úgymond lasszóval fogják a jelentkezőket”. Az emh'tett kijelentés a felsőoktatás beiskolázásában nem járatos olvasók között téves gondolatokat ébreszthet. A tényleges helyzet viszont az, hogy főiskolai átlagban évek óta mintegy 3 — 3,5-szer több a jelentkező, mint amennyit fel lehet venni. Egyes szakokon előfordul 8 — 10-szeres is, a technikára „csak” háromszoros a túljelentkezés. Ezért nem állja meg a helyét a fent idézett mondat. dr. Radics Lajos tanszékvezető főiskolai tanár kandidátus A Népújság május 22-i számában Kiss Béláné, Eger aláírással kifogásolta, hogy az Eger — Budapest között közlekedő gyorsjáratok nem állnak meg a lajosvárosi (Volán-telep) buszmegállóban. Az írásra válaszoltunk, levelünket a Népújság augusztus 7-i számában tették közzé. Ebben azt írtuk, hogy azért nem állunk meg az emh'tett helyen, mert a Mátra Volán nem járult hozzá. Ez az állításunk így nem igaz, ezért társvállalatunk, a Mátra Volán joggal kifogásolta és kérte annak helyesbítését. Ezúton kérünk elnézést tőlük. A válaszlevelünkben leírt megfogalmazás téves, munkatársunk félreértéséből adódott. Ennek alapja az a megállapodás volt, mely szerint a távolsági gyorsjáratokat csak a legnagyobb utasforgalmú megállóhelyeken állítjuk meg. Eddigi ismereteink szerint a már említett megálló nem volt ilyen. Az eset kapcsán társvállalatunkkal közösen mégis felülvizsgáltuk megállapodásunkat, s ennek értelmében a távolságijáratokat 1989. szeptember 4-től Budapest — Eger között: a Volán-telepi, a vasúti bejárói, a színházi, míg Eger — Budapest viszonylatában a vasúti bejárói, a Volán-telepi megállóhelyeket is igénybe vehetik utasaink. E közös döntésünket a megye- székhely és a főváros közötti autóbusz-közlekedési kapcsolat dinamikus fejlődése indokolja. A ko-' rábbi, napi négy járatpárral szemben ma már tizenegy kapcsolja ösz- sze a két települést. A fenti egri megállók rendszeresítésével a jövőben a város e körzetének lakói is közvetlenül, helyi járat igénybevétele nélkül utazhatnak a távolsági kocsikkal. Bízunk abban, hogy intézkedésünk az utasok megelégedését szolgálja. Sohár István a Volánbusz osztályvezetője Cigányszervezet Bélapátfalván Augusztusban a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének újabb tagszervezete alakult Heves megyében, ezúttal Bélapátfalván. Az egybegyűltek programjuk megbeszélése mellett választást is tartottak. Ez utóbbi alkalmával az ötfős elnökség élére Baranyi Géza került, míg Illés Gyula alelnök lett. A háromtagú ellenőrző bizottság elnökeként pedig Barkóczi Vilmosnak szavaztak bizalmat. Megyénk legfiatalabb ilyen — sorrendben negyedik — szervezete ezt követően legelőször egy nagyszabású, s jól sikerült cigánybállal hallatott magáról. Reméljük, hogy ezt újabb, más rendezvények is követik. P. J. Kerecsend „Tisztességes” végtisztesség? Hivatásomnál fogva — melyet mellékfoglalkozásként végzek — közel tíz esztendeje, hogy a hatvani temetőkben évről évre megfordulok, sőt, ez év áprilisától alig van olyan hét, hogy ne jelentem volna meg ott. Ezek a temetőlátogatások — bennem, kívülálló szemlélőben — jobban ész- revetetik azokat a szembetűnő hiányosságokat, rendezetlen dolgokat, mint azokban, akik csak hozzátartozóik temetésére egyszer-egyszer elvetődnek ide. A legszembetűnőbb az a gon- dozatlanság, amely a ravatalozók állapotára vonatkozik. Talán kivétel a kerekharaszti temető, ugyanis a település lakossága társadalmi munkában — no, és persze, kegyeletből — szépen rendben tartja ezt a helyet. Újhatvanban, a belvárosi temetőben is a ravatalozó kívülről csak egy omladozó épület, s ilyen külső után milyen legyen a kegyelet? A ravatalozó oldalánál van elhelyezve a közkifolyó, amely — amellett, hogy nehezen zárható el — több bosszúságot okoz a ravatal mellett állóknak, mint a temetőbe kilátogatóknak. A sírok gondozására jött hozzátartozók ugyanis nem várhatnak azzal, amíg a szertartást végzik, a kifolyó víz pedig folyik, folyik, s a hozzátartozók nem győzik kerülgetni a sarat, tócsát. Ennél rosszabb a helyzet az újhatvani temetőben: ott még vizet sem lehet venni. Az egyetlen kút hetek óta — és gyakran hetekig — rossz, és nincs „gazdája”, aki megjavíttatná. Az utak állapota mindenütt kifogásolható, hiszen egyenetlen, saras utak tanúskodnak arról, hogy a sírokhoz eljutni gyalogosan — nagy esőzés után különösen — lehetetlen. Pedig semmi más nem kellene, csak a vasúton használt zúzott kővel egyenletesen leteríteni ezt a szakaszt. Beszélhetnénk arról is, hogy a két belterületi temető régebbi részén olyan gondozatlanok a sírok közötti utak, hogy egyik helyről a másikig eljutni csak nagyobb kerülővel, vagy „ruhaszaggató mutatványokkal” lehet. Hadd szóljak néhány szót arról is, hogy a látszat szerint a ravatalozás „gazdájának” csak egy ravatalozásra használt lepelje van, mert évek óta — tisztítás nélkül — csak azt az egyet használják a koporsók alatt, és a koporsók elé helyezett asztalkán is. Megdöbbentő annak a néhány kegyeleti használati eszköznek az állapota is, ami tapasztalható: a ravatal előtti asztalkára egy évek óta tisztítatlan feszületet és egy igen elhasznált szenteltvíztartót helyeznek ki (Újhatvanban még szenteltvízhintő sincs), a gyertyatartókról nem is beszélve. Pedig pár száz forintért lehet kapni ezeket akár Miskolcon, akár Budapesten, s azt hiszem, a befizetett ravatalozási költségekből — ha a ravatalozó szerv is úgy akarná — jutna ezekre is! Csak akarni kell! Gólya József Ferenc Túra PÁLYÁ ZATI FELHÍVÁS A Mátravidéki Fémművek Füzesabonyi Gyára pályázatot hirdet TERMELÉSI- ÉS ÉRTÉKESÍTÉSI FŐOSZTÁLYVEZETŐI munkakör betöltésére. A megbízás 5 évre szól, alkalmasság esetén megújítható. A gyár fő tevékenysége: a fémcsomagolóeszköz gyárátsa, ezen belül sörös, kólásüvegek zárókupakjainak, tubusok, sportkrémes- festékdobozok tömeggyártása, lemezek litografálása. A főosztályvezető feladata: — a termelési porgramok teljesítésének megszervezése, irányítása, a teljesítéshez szükséges műszaki és ügyviteli feltételek bizotsítása. — az anyagellátási, értékesítési és szállítási tervek elkészítése szállítási és kooperációs szerződések megkötése. — raktározási és raktárgazdálkodási feladatok ellátása, ellenőrzése. Munakkör betöltésének feltétele: műszaki egyetemi végzettség, termelésirányításban végzett legalább 5 évi gakorlat, valamint erkölcsi bizonyítvány. A pályázat tartalmazza: — a pályázó munkahelyét, beosztását, a jelenlegi bérét és igényét. — eddigi életútját, tevékenységének ismertetését, önéletrajzát, — végzettségét igazoló okiratok hiteles másolatát, — a tevékenység eredményes végzésével kapcsolatos elképzeléseit, — nyilatkozatát, melyben hozzájárul a róla szóló információ beszerzéséhez. A pályázatokat 1989. szeptember 30-ig lehet benyújtani a személyzeti- és szociálpolitikai oszátlyára. A pályázatokat bizottság bírálja el, melyről a páylázókat levélben értesítjük. Cím: 3390 Füzesabony, Kerecsenéi u. 123. Telefon: 36 10-036/85 39 41-233/85
