Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-23 / 198. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 23., szerda ORSZÁGRÓL — ORSZÁGRA 5. Lengyelország Vihar az abortusztörvény körül Új csehszlovák törvény Harc a káros szenvedélyek ellen Lengyelországban elszaba­dultak a szenvedélyek. „Követel­jük a törvénytervezet visszavo­nását” — hangoztatta az egyik transzparens, amellyel fiatal em­berek a szejm épülete elé vonul­tak akkor, amikor a parlament társadalompolitikai és egészség- ügyi bizottsága tárgyalta „A megfogant gyermek védelmé­ről” szóló törvénytervezetet, amely a lengyel római katolikus egyház püspöki karától indult ki. Viharos viták után (amelyre a de- monstrálókat is meghívták) arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a jelenleg érvényben lévő terhességmegszakítási törvény megváltoztatását a nők körében folytatott konzultációknak kell megelőzniök. Mi váltotta ki a vitát? Az ötvenes években érvény­ben lévő törvény a terhességét megszakító nőt és a küretet vég­rehajtó orvost öt évi börtönnel büntette — ennek ellenére éven­te körülbelül 300 ezer nő szakí­totta meg terhességét; tegyük hozzá, hogy közülük 80 ezren kerültek kórházba különféle komplikációkkal. 1956 áprilisá­ban a szejm elé került a terhes­ségmegszakítást engedélyező törvénytervezet. „Nagyobb megértést kell tanúsítanunk ama több százezer nő iránt, akiket a korábbi törvény a törvényszegés útjára kényszerített” — hangoz­tatta a szejmben az egészségügyi miniszter. A terhességmegszakí­tás legalizálása híveinek úgyszól­ván mindenkit meggyőztek, ki­véve 5 katolikus képviselőt, akik a törvény ellen szavaztak. A tör­vényt megszavazták, s mindmáig érvényben van, megvannak azonban az ellenzői is. Ez év elején beérkezett a szejmbe „A megfogant gyermek védelméről” szóló törvényterve­zet, amelyet a katolikus püspöki kar szakértői dolgoztak ki, s tá­mogatott 78 képviselő. „Nem szabad a megfogant gyermek ja­va ellen fellépni, életét és egészsé­gét károsítani ” — szögezi le a ter­vezet 6. cikkelye, s 3 évig terjedő börtönbüntetést helyez kilátásba „a megfogant gyermek halálát okozó személy”, azaz a terhes nő és a terhességmegszakítást végre­hajtó személy számára. A tör­vénytervezet nem tesz kivételt (például az anya egészségi álla­potára való tekintettel, vagy ha a terhesség erőszakos nemi közö­sülés következménye). A tör­vénytervezet szerint „a bíróság ilyen esetekben eltekinthet a büntetés kirovásától” — ez az egyetlen engedmény. Ez az állás­pont logikusan következik a ka­tolikus egyház doktrínájából, miszerint „minden abortusz az emberi élet ellen elkövetett bűn­tett.” A katolikus egyház itt tudo­mányos kutatásokra hivatkozik, melyek szerint minden művi ve­télés nyomán négyszeresére nö­vekedik a kockázat, hogy a ké­sőbb születő gyermekek velük született rendellenességekkel jönnek a világra. Ugyanakkor a Lengyel Nőszövetség orvosnő­csoportja kiemeli azt a tényt, hogy Lengyelországban az el­múlt évben egyetlen nő sem halt meg a terhességmegszakítás komplikációi következtében. Az utóbbi időben megszapo­rodtak az 1956-os törvény védői, kivált a legérdekeltebbek: a nők között. Számos lengyel hetilapban és folyóiratban kémek szót jeles or­vosok, jogászok, publicisták. Közöttük jellegzetes véleményt képvisel Ewa Nowakowska a Po- lityka c. hetilapban. „A „megfogant gyermek vé­delmére” vonatkozó törvényter­vezet szerzői a kényszert és a tör­vény szigorát be akaiják vezetni az ember legintimebb, szemé­lyes-családi életének szférájába. A járható út tehát nem a felvilá­gosítás, nem a terhességmegelő­zés, hanem a büntetés. Vajon hisznek-e abban, hogy az egyéni represszióval való fenyegetés megváltoztatja a társadalmi hát­teret, amelyből nemkívánatos emberi magatartásformák sar­jadnak?” Erre a véleményre rímel a 460 ezer tagot számláló Lengyel Nő­szövetség állásfoglalása, misze­rint módosítani kell a jelenleg ér­vényben lévő törvényt. (Meg le­hetne tiltani például az első ter­hesség megszakítását, s kimon­dani azt, hogy művi vetélést kizá­rólag az állami és szövetkezeti egészségügyi intézményekben lehet végrehajtani.) A törvény­nek azonban működnie kell, mert „az irreáüs törvény a bűn­tettek malmára hajtja a vizet.” Az érvényben lévő törvény vé­delmezői állítják, hogy a terhes­ségmegszakítások száma csök­kenni fog, ha a nők ismerik és a gyakorlatban alkalmazzák a megelőzés alapelveit, s a gyógy­szertárakban olcsó és ártalmat­lan megelőzőszereket tudnak be­szerezni. Ugyanakkor a felméré­sekből kiderül, hogy a lengyel nők csupán 30 százaléka él fo­gamzásgátló szerekkel. Az anti- bébi-tablettákat például káros­nak tartják, s csak a nők 10 száza­léka használja, a spirált mintegy 7 százalék. A családtervezési tár­sulat szerint a gumi óvszerek gyártását meg kell négyszerezni. A terhességmegszakítások körüli vihar Lengyelországban nem ült el. Különböző, eltérő er­kölcsi, jogi, gazdasági meggon­dolások és nézetek esnek a latba. Eközben azonban a mindennapi élet saját jogai szerint igazodik, amelyeket nem mindig lehet tör­vénycikkelyekbe foglalni. Alkoholizmus és toxikománia (szenvedély betegség) — két olyan fogalom, amely minden túlzás nélkül a világ minden nyel­vén érthető. Következményeik­ről számos statisztikában olvas­hatunk, akár a miattuk keletkező bűncselekményeket vesszük fi­gyelembe, akár azt, hogy feldúl­ják a családokat, tönkreteszik a munkamorált és az emberek kö­zötti jó viszonyt. Csehszlovákia ezért arra törekszik, hogy haté­kony feltételeket biztosítson e negatív tünetek elleni védeke­zéshez. Idén tavasszal a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács (tör­vényhozói joggal ellátott legfel­sőbb csehszlovák képviselői szervek) törvényt fogadtak el az alkoholizmus és a toxikománia elleni védekezésről. Az 1989. július 1 -jén életbe lé­pett törvénynek az a célja, hogy a társadalom egységes védelmet dolgozzon ki a három negatív tü­net — az alkoholizmus, a do­hányzás és a narkotikumok élve­zetével szemben. A jogszabályok elsősorban az egész probléma­kör komplex voltát hangsúlyoz­Erre sem volt korábban példa a szocialista Vietnam történeté­ben: maszek egyetem kezdte meg működését Hanoiban! Szó mi szó, a tudásszomj csillapítása — állami iskolában — sokba kerül: egy hivatalnok havi fizetésének egyötödét kell leszurkolni tandíj­nak — szintén havonta. Ezt pedig Vietnamban nem sokan enged­hetik meg maguknak, így az egyetem vezetése rögtön módosí­totta alapszabályzatát: a legte­hetségesebb, ám szerény anyagi lehetőségekkel bíró felvételizők ingyenes oktatásban részesül­nek. Egyáltalán mi hozta létre ezt az egyetemet? A rektorhelyettes szerint egyre csökkent annak a becsülete és értéke, ami állami, ami ingyenes. Igaz, náluk fizetni kell, de ennek fejében garantál­ják a kiváló színvonalat; aki in­nen kerül ki az életbe, annak nem kell majd küszködnie a munka­zák ki. Hiszen 1985-ben csupán Csehországban 132 965 alkoho­listát vezettek nyilvántartásban, s az 1980-ban nyilvántartott 5296 szenvedélybeteg száma hét év alatt 32 százalékkal nőtt. Az új szabályozás különböző szank­ciókkal bünteti a törvényben előírt kötelezettségek be nem tartását; a szervezetekre kiróha­tó bírság az ötvenezer koronát is elérheti, míg az egyes személye­ket ötezer koronára büntethetik. A törvény több olyan kitételt is tartalmaz, amelyek nagyobb mértékben garantálják a lakos­ság személyes jogainak védel­mét. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az alkoholizmus elleni kö­telező gyógykezelést az érintett személy kezdeményezésére a já­rási bíróság is felülvizsgálhatja. Vonatkozik ez az egészségvédel­mi intézetekben történő nyilván­tartásba vételre is. A törvénnyel kapcsolatosan új feladatot kapnak a nemzeti bi­zottságok (tanácsok), valamint az egészség- és társadalombizto­sítási minisztériumok is. Például biztosítaniuk kell a széles körű helyén. Az is döntő érv lehet, hogy egyre kevesebb diákot tud­nak külföldre küldeni, ahol szin­tén a vietnaminál sokkal maga­sabb fokú képzést kaphatnának, így házon, országon belül kell megoldani az égető problémát, s úgy tűnik, egyelőre a fizetőszol­gálat látszik a járható útnak. Tudniillik az államkassza jelen­leg nem képes többet fordítani az állami oktatás fejlesztésére. így az új egyetem szponzorokat ke­resett szövetkezetek, sőt magán- személyek képében, így tulaj­donképpen a maszek iskola ho­vatartozását tekintve meglehető­sen vegyes képet mutat. Az egyetemen elsősorban hi­ányágazatokban „utaznak”, fő­leg programozó matematikuso­kat, gazdasági szakembereket és jogászokat képeznek. Itt a foly­tatás eltér a megszokott állami­tól. Vagyis a harmadik év elvég­zése után következik egy „kis tájékoztatást, s meg kell teremte­niük a lakosság e téren történő nevelésének feltételeit. A taná­csok feladata, hogy törekedje­nek az alkoholizmus és a toxiko­mánia okainak megszüntetésére, létesítsenek alkoholelvonó gyűj­tőállomásokat és mérlegeljék a bírságok hatékonyságát. Mivel a módosított Munka­törvénykönyv is tiltja a bármine­mű alkoholfogyasztást a munka­helyeken (kivételt csupán a „for­ró üzemek” — a kohók és üveg­huták — képeznek, de ott is csak nyolcfokos sört fogyaszthatnak), így ezzel az alkoholizmus- és to- xikománia-ellenes törvénnyel együttesen el kellene érni, hogy a munkahelyre alkohol egyáltalán ne kerülhessen be. Ami a dohányzást illeti, a tör­vény e téren is számos korláto­zást vezet be. Röviden szólva: a munkahelyeken és nyilvános te­rületeken csupán a kijelölt helye­ken engedik meg a dohányzást, ott, ahol az nem fenyegeti mások egészségét, s nem károsítja az emberek vagyonát. vizsga”, s ha valaki nem kitűnő eredménnyel veszi az akadályt, már csomagolhat is. Az elbocsá­tó szép üzenetet meg lehet kapni a negyedik évfolyam után is, így az ötödikesek már valóban a szellemi elitet képviselik. Ezeknek a hallgatóknak való­színűleg nem kell elhelyezkedési problémákkal bajlódniuk, mert már most sok üzem, intézet és tu­dományos kutatóközpont jelez­te: kész pályázatot kiírni a leendő végzősök számára. Ez pedig nagy szó, mert manapság az értelmisé­gi munkakörökben sem egyszerű feladat az elhelyezkedés. S hogy még egy gondolat erejéig vissza­kanyarodjunk a pénzhez: a ma­szek egyetem vezetősége tartha­tatlannak találta az állami tanári fizetéseket, így a náluk oktatók az átlag többszörösét keresik. így nem véletlen, hogy a „felvételi­zők ” között legalább olyan sok a pedagógus, mint a diák... (Sz.) Maszek egyetem Vietnamban Cári búvóhely vagy KGB-pince? Moszkvai labirintustalányok Ez az asszony már a börtönben szült. Gyermekét, mivel már nagyobbacska és az otthonban gondozzák, vasárnaponként keresheti fel Kitűnően működik a moszk­vai pletykahálózat. (A Moszkvá­ban akkreditált külföldi újságí­rók szerint ha a peresztrojka fele ilyen hatékonyan működne, nem lenne semmi baj.) Mind gyak­rabban hallani például arról, hogy a szovjet főváros alatt való­ságos labirintushálózat húzódik. A szerényebb és szelídebb felté­telezések szerint a labirintusokat még Rettegett Iván cár korában építették, sőt, a véreskezűségéről ismert uralkodó állítólag hatal­mas könyvtárat gyűjtött össze — a föld alatt. No nem szegényes kivitelű könyvecskékről van szó, hanem olyanokról, amelyeknek aranyborítása eleve felért egy mesés vagyonnal. A történet sze­rint a cár megölette a labirintus­ban dolgozó valamennyi embert, hogy a titokra soha ne derüljön fény. A vadabb feltételezések ugyanakkor arról szólnak, hogy az Államvédelmi Bizottság (KGB) teremtett hatalmas kiter­jedésű pincéket, föld alatti erő- dítmériyrendszert. — Mi igaz a pletykákból — kérdezett rá az Izvesztyija újságí­rója, s nem is találhatott volna kompetensebb személyt a vála­szolásra, mint a moszkvai városi bizottság helyettes vezetőjét, Ju- rij Silobrejevet. Az újságíró leg­nagyobb meghökkenésére az in­terjúalany nem tagadta a labirin­tusok létezését, és leszögezte, hogy a történelmi legendák jó ré­szének valós alapja van. így ko­moly esély mutatkozik arra is, hogy Rettegett Iván könyvtárá­nak maradványaira előbb-utóbb rábukkannak, de a föld alatti Moszkva más érdekességeket is rejt. A homályban való tapoga­tózást nagyban megkönnyíti, hogy egyre több dokumentum, archív térkép és leírás kerül elő az irattárak mélyéről. Hogy másokat is izgatott a föld alatti világ, azt bizonyítja, hogy az 1930-as években Sztálin Apollosz Ivanov mérnököt bízta meg a titkos munkával. így töb­bek között az is kiderült, hogy a Kreml alatt jól kiépített menekü­lési útvonalak húzódnak. Ezek egyikét, amely a folyópart irá­nyába vitt a Kreml-palotából, még a harmincas évek közepén berobbantották, a folyóparti ki­járatot pedig gondosan befalaz­ták. Hogy a munkát végző embe­reknek mi lett a sorsa (esetleg ’’cári módon” haltak-e meg), senki nem tudja. Mint ahogy ezekről a feltárásokról is sokáig hallgatni illett, mint sok más do­logról is a sztálini időkben. Később a metróépítés szintén sok meglepetéssel szolgált a labi­rintus feltáróinak. Legutóbb 1979-ben a Marx sugárút megál­ló alatt találtak több évszázados kincseket, fegyvereket, írásos emlékeket. Ezek között megfej­tettek olyan feljegyzéseket is, amelyekben szintén' titkos föld alatti útvonalak, kazamaták raj­zolódtak ki. Valószínűleg a híres GUM-áruház alatt is nagy rej­tekhelyek találhatók, az viszont a mai ismeretek szerint kizárható, hogy a Dzerzsinszkij téren, a KGB mai központi épülete a ’’föld alatt is folytatódna”. A vá­rosi tanács tervei között szerepel, hogy kiadják a történelmi értékű Ivanov-dokumentumokat, és természetesen további ásatások­kal térképezik fel Moszkva föld alatti világát. A legtitkosabb ál­mok között az szerepel, hogy a jövőben szenzációs kiránduláso­kat szerveznek a labirintusokba, ám a hasznosítható föld alatti termekben akár üzleteket is ki­alakíthatnának. A világ számos nagyvárosában ugyanis egyértel­műen a felszín alatti terjeszkedés mellett döntöttek. Úgy látszik, Moszkva is beáll a sorba. Moszkva környékén, Mo- zsajszkban van az egyik javító­nevelő női büntetés-végrehajtási intézet. A fényképezőgép objek- tívja ridegen adja vissza az ottani élet néhány elemét, bepillantást engedve a büntetésüket töltő nők hétköznapjaiba. Magas, dróttal sűrűn beháló­zott kerítés fogja körül a börtönt, hogy kívülről ne dobálhassanak be tiltott dolgokat. Irányítópult- ról nyithatók a vasajtók, az őrök katonaruhában teljesítenek szol­gálatot. Kapuk, amelyek a börtö­népületből a varrodába vezet­nek. Fürdőépület és mosoda. Egyes zárkák, ahová a rend leg­durvább megsértői kerülnek. Külön helyiségekben találkoz­hatnak hozzátartozóikkal. Gyer­mekotthon, ahova a büntetésü­ket töltő anyák járnak át szoptat­ni és együtt lenni egy kis időre gyermekükkel. Van azonban a kívülálló szem elől rejtve maradó, íratlan szabá­lyok szerint folyó, kemény és kö­telező élet is. ...Fájdalmas, vérző seb a női büntetés-végrehajtó intézet. A törvénnyel összeütközésbe kerü­lő nő — nemritkán anya — ter­mészetellenes jelenség, majd­nem katonás rend szerint él, adott jelre fekszik le aludni és kel fel. Az étterembe és munkába csapatban vonul, csizmában jár télen-nyáron... Akaratlanul is szeretne az ember együttérezni vele, annak ellenére, hogy lelkét bűn, sokszor nem is egy terheli. A szovjet társadalom demok­ratizálódása, a társadalmi intéz­mények átalakítása, a glasz­noszty szükségessé tették a tör­vénykezés fölülvizsgálatát, az egész jogszolgáltatás humánussá tételét. Most készül az az új tör­vény, amely jelentősen javítaná a börtönben lévők helyzetét. A szakértők most vitatják az új sza­bályozás alapelveit, amelyek könnyítenek a börtönhelyzeten. Gyakoribbá teszi a tervezet a ro­konok látogatását, engedélyezi az ideiglenes szabadlábra helye­zést... A rossz rosszat szül, csak a jóság képes visszaadni az ember­nek az emberséget. Irány a fürdő. Az elítéltek állandóan kötelesek kendőt viselni. Ez személy telenné és kortalanná teszi viselőjét Szovjet női börtönök „Vérző seb”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents