Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-22 / 197. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 22., kedd Egy hét. . . A KÉPERNYŐ ELŐTT 1 ______________ Tájékozódás nélkül Ulan-Ude. Szemben a minisztertanács épülete, ahol a csontokat őrzik Napjaink egyre erősödő, indulatokkal megspékelt zűrzavarában egyre kevesebben törődnek a tényekkel, a higgadtan tálalt, meggyőző erejű érvek felsorakoztatásával. Terjeng a szubjektivitás, dívik az egysíkúság, a csakazértis szenzációra törekvés. Ezek a cseppet sem szívderítő mozzanatok olykor eluralkodnak az olyan rangos programokban is, mint a őnííűtí S9 általában egyértelműen színvonalas blokkjai. A legutóbb Kepes András szerkesztő-műsorvezető a Me- gamorv — Petőfi-expedíció bar- guzini tevékenységét kísérelte meg érzékeltetni. Gyorsan hozzáteszem: a valamennyi újságíróra kötelező alapos tájékozódás nélkül. A költőről elnevezett bizottság sajtófőnökeként, szóvivője- ként magam is részt vettem a korántsem könnyű, ám mégis életfogytig szóló élményekkel megajándékozó sírfeltárásban, ezért társaimmal együtt tanúsíthatom, hogy mennyire hozzáértően, lelkiismeretesen, etikusan dolgozott az a nemzetközi antropológiai team, amely kétséget kizáróan megoldotta a földi maradványok azonosítását. Erről azonban szó sem esett, ennek részleteiről senkit sem kérdeztek. Arra sem volt kíváncsi zsurnaliszta kollégánk, hogy mikor és honnan indult a hazai kutatás. Kár, mert így rádöbbenhetett volna, hogy abszolút rossz úton jár. Sajtótörténeti tény ugyanis —. ez bármikor ellenőrizhető -, hogy a témát 1985. augusztus 31-i számában a Heves megyei Népújság vetette fel, utalva V. V. Pagirja munkácsi publicista, író, illetve helytörténész, valamint az Ulan-Ude-i A. V. Tivanyenko mindenképpen figyelemre méltó feltevéseire. Ezeket az információkat tupí- rozták fel mindenütt bulvár-, illetve túlzottan harsány megközelítésben. Velünk vette fel a kapcsolatot az a Balajthy András, akit most érdemtelenül és alaptalanul főszerephez juttattak, valamiféle pitiáner csatározássá degradálva azt a nagyszabású, azt a szakemberek által folytatott vizsgálódást, amely végül is fényt derített a titokra. Erről a mikéntről beszélni milliókat izgató, küldetéses feladat. Különösképp, ha csoportunk készséggel segít, tisztázva, hogy mindennek semmi köze a politikai purparlékhoz, a konokul védett álmítoszokhoz, kizárólag egy olyan tudományos problémához, amely tisztázódhat, hiszen azok a csontok nem hazudtak, s vallomásuk kontrollálható. Előítéletek, presztízsféltés, lekicsinylés, sandabanda gyanúsít- gatás nélkül. írásban és szóban egyaránt... Pécsi István Politikai kulisszatitkok Vitatkozunk azon, hogy az embereket érdekli-e a politika, vagy sem. Azt hiszem, valójában egyszerű a válasz erre a kérdésre: ha tudják, hogy valóságos problémákról van szó, s nem valamiféle szemfényvesztésről, akkor nem maradnak közömbösek. Ugyanis a politika nem más, mint az életünk egy sajátos vetü- lete, a különböző részletek ösz- szegzése, a társadalmi egység kialakításának művészete. A jó politikai műsorok vitathatatlanul a televízió legközkedveltebb programjai közé tartoznak. Jól érzett rá erre a Külpolitikai Főszerkesztőség, amikor Chrudinák Alajos vezényletével új hangot, erőteljesebb tónust választott. Az sem csoda, hogy Kelet-Európábán találják meg a legérdekesebb témákat, mivel jó ideig tabunak számítottak a magukat szocialistának mondó országok valóságom folyamatai. Míg Libanonban vagy Szíriában bátran, szinte szemtelenül kérdezgette a külpolitikai újságíró a szembenálló feleket, addig a környező országokról csupán a felszínt mutathatta meg. Ráadásul úgy, ahogy az ott hatalmon lévők jónak látták. Ezek után meglepő, hogy rendre szebbnél szebb tablókat láthattunk. Valószínűleg jót derülnénk, ha néhány éwel'ezelőtti összeálh'tásokat vetítenének a „keleti tömbről”, különösen, ha melléjük tennék a mostani filmeket, amelyek egészen más optikával készültek. Az csak erősítené a humoros hatást, ha látnánk, hogy ugyanaz a tudósító hogyan beszélt tegnap, s mit mond ma. No, mindegy, változnak az idők, s velük az emberek is, s ráadásul az újságírás részben szakma (s csak részben lelkiismereti kérdés), ezért meg kell érteni, hogy milyen hangnemet kell ma megtalálni, ha a nézők rokon- szén vét ki akarják vívni. Egyszerűbb a dolog, ha eleve olyan műsorvezető szólal meg, aki nem „vedlik át”, mert az ifjabb korosztályból való. Ez önmagában nem érdem, maximum helyzeti előny: eredményezhet rosszabb és jobb összeállítást is. A Hruscsovról szóló szerdai „képes krónika” a maga töredékességében is izgalmasnak bizonyult. A politika kulisszái mögé láthattunk. A kommunista mozgalom jól álcázta a valóságos mozgatórugókat, szinte titkolta például a vezetők magánéletét. Jellemző történet például, hogy Andropov halálakor minden hír- ügynökség meglepődött azon, hogy a szovjet politikusnak van özvegye: meg voltak arról győződve, hogy nem él már a felesége... A rokonok persze nem biztos, hogy jól festik le a nagypolitika történéseit, nem perdöntő Adzsubej megnyilatkozása sem, aki Hruscsov vejeként közelről látta, miként születnek a döntések. De egy-egy meghatározó ecsetvonás is sokat változtathat az összképen, különösen, ha olyan rejtélyes figura a főszereplő, mint Hruscsov. Gábor László Fésületlen beszélgetés Jancsó Miklóssal és Hernádi Gyulával A két őrültség közötti izé Már hét óra volt, mikor a piros taxi megérkezett Jancsó Miklóssal és Hernádi Gyulával az egri Ifjúsági Ház elé. Nyolckor találkoztak a filmművészeti nyári egyetem résztvevőivel, s mivel fél tízkor már vissza is utaztak Budapestre, igen kevés idő állt rendelkezésünkre, hogy néhány szót váltsunk. Különösen azért, mert Jancsóék ezt a rövid időt is kihasználták arra, hogy a vacsora után kicsit sétálgassanak a Dobó téren. A maradék, alig több mint tíz percben az alábbi néhány hevenyészett kérdést, és az azoknál jóval átgondoltabb válaszokat rögzítette a magnetofon. — Úgy érzem, hogy mindkettőtök művészetében nagy szerepe van a misztikumnak. Gyulának például Vinkó Józseffel van ezzel kapcsolatos közös rovata a Reformban. Ezenkívül már csak azért is érdekelne, hogy a magánéletetekben mi a szerepe a misztikumnak, mert Jancsó Miklóshoz hasonlóan én is a Mérleg jegyében születtem. Hernádi: — Mi mindazt, ami fátyollal eltakart, tehát ami misztikus, azt rühelljük. Az, amit ez a fogalom jelent, azt az emberi élet legabszurdabb és legdisznóbb dolgának tartjuk. Hogy az embernek megadatik a lehetőség, hogy egy kicsit belelásson ennek az egésznek a racionalitásába, hogy egyáltalán föltehesse a kérdést, hogy mi ez az egész, amit életnek hívunk, s ugyanakkor ez a probléma megoldhatatlan, akkor azt hiszem, hogy ennél nagyobb disznóság nincsen a létben. Jancsó: — Hát ez a lét botránya, s azt kell mondanom, ha Isten teremtette a világot, akkor egy szemét volt. Hernádi: — így van. A másik dolog pedig az, amit Camus nagyon okosan mond, hogy a lét teljesen abszurd, és az ember egész életében azt próbálja mégis megmagyarázni, hogy nem abszurd. Azt, hogy itt minden természetes, beleértve azt, hogy kitolnak az emberiséggel, hogy a meteorok a törvény valamilyen érvényesülései. A legnagyobb botrány pedig a halál, amint azt tudjuk. Na most, az ezek elleni küzdelem stratégiái közé tartozik ezt az abszurdumot úgy ábrázolni, hogy aki nézi, az rájöjjön, hogy az abszurdum. Én ezt próbálom viccesen, mert hát, aki a Reformban megjelenteket komolyan veszi, s megpróbál jósolni magának, hát az megérdemli. De van, aki komolykodva vagy komolyan próbálja leleplezni mindazt a sötétséget, mindazt a misztikumot, ami alatt egy gyűjtőfogaimat kell érteni: s ennek értelmében szembesít azzal, hogy teljesen őrült módon kerültél a világra, és úgy halsz meg, hogy nem akarsz meghalni, mert egyszer az élet már benned van, és vele együtt egy ilyen rossz dinamika, életösztön. Tehát a kettő őrültség között van egy ilyen izé, amelyből egy keveset meglátsz, de aztán elmeszesednek az agyereid. — Szó volt a marháskodásról. Legújabb filmetek, a Jézus Krisztus horoszkópja is az? Jancsó: — Nem, abszurd. Amit a Gyula mondott, az ide is igaz. Ezek a filmek nem veendők komolyan. Akkoriban találtunk ki rájuk jelzőt, amikor színházat csináltunk: blődli. Mi is hülyéskedünk, csakhogy komolyan. Itt van ezzel szemben Bacsó Péter. ő olyan filmeket csinál, amelyeknek komoly tartalmuk van, de közben hülyéskedik. A forma is hülyéskedés. Nálunk a forma nem az. Mi végül is az élet alapbotrányáról hülyéskedünk, szomorúan. — Mennyire érzitek azt jogosnak, hogy a nevetek szinte összeforrt? Jancsó: — Hát a Gyulát, mint írót, azért külön emlegetik. Hernádi: — De hát azért végül is hatottunk egymásra, az én irodalmi ügyeimben óriási szerepe van a filmnek. A gondolkodásomban is szerepe van annak a rettentő sok együttlétnek, beszélgetésnek, amelyeket folytattunk. Erre szoktam én mondani zseniálisan, hogy ha én írom az ő filmjeinek a forgatókönyvét, akkor ő írja az én regényeimét. Egyébként ez egy együttes, ő rendező, én író vagyok, ki-ki a saját gondolkodásának a tárházából meríti a filmes-, illetve írói specifikumait. Ezek igazándiból nem fordíthatók át a másik nyelvre, ezek teljesen más dolgok. Viszont van egy közös tartály, amelyben forr mindenféle gondolat meg ötlet, aztán abból arrafelé film készül, errefelé meg regény. Jancsó: — Nehezen viseljük egymást, hiszen ez egy hólyag. Kezdetben azt mondtuk, hogy ez egy házasság, de aztán Gyula kitalálta, hogy ikertestvérek vagyunk. Ma már úgy véli, hogy egypetéjű ikrek vagyunk, ami tulajdonképpen igaz is. Mert egyre Hernádi Gyula (Fotó: Jakab László) jár az agyunk, néha ugyanazok az ötleteink. Hernádi: — Ez olyan, mintha két matematikus találkozik. Ez a közösen eltöltött harminc év borzasztó nagy idő. És egy párbeszéd, az dramaturgiailag mindig dinamikusabb, mint egy monológ. A mi szakmáinkban borzasztóan fontos az ötlet. Az a lényege az egésznek. Két, nagyon távoli dolgot felszikráztatni egy áramkörré. Ez az egész élet lényege is. — Pár pillanaton belül kezdődik a közönségtalálkozó. Lesz-e ma Egerben botrány? Jancsó: — Ez nem rajtunk múlik. Megszoktuk, hogy támadnak bennünket, de most, hogy megöregedtünk, már toleránsak vagyunk. Végül is nem lett botrány, a másfél óra a szokottnál békésebb légkörben zajlott. Igaz, Hernádi öt perccel a beszélgetés befejezése előtt se szó, se beszéd, felugrott és elhagyta a termet, úgy tűnt, barátsággal válnak el a résztvevők egymástól. A búcsú pillanatai közben azt azért még sikerült megtudni, hogy a szerzőpáros ismét forgatókönyvet ír. Kovács Attila Huszadik századi kódexíró Kecskeméten Tizennyolc esztendeje hódol szenvedélyének, a kódexírásnak a Kecskeméten lakó Baja Béla. A ógót betűkkel XII — XIII. századi stílusban írott kódexek iniciáléiban, szövegközi és lapszéli képeiben a mester akvarellel, több mint másfél ezer alakot festett meg. Baja Béla eddig Szent János jelenésének könyve, Szent János, Szent Máté, Szent Lukács és Szent Márk evangéliumai, valamint az Apostolok cselekedetei címmel készített kódexeket. Baja Béla festőművész, kódexíró a műtermében (MTI-fotó: Németh György) Miről árulkodnak a használati utasítások? Igen Tisztelt Vásárló! Ugye, Ön is észrevette már, hogy a különböző árukhoz kapott használati utasítások nem éppen hivalkodó tartalmúak. Ellenkezőleg, mintha a gyártó nem is termékét kívánná reklámozni, hanem már előre megértést kér a jövendő használótól. Hiszen a cégek tudják: sajnos, semmi sem tökéletes. Ösz- szefoglalva azt mondhatnánk, hogy a modern használati utasítás mindenekelőtt a reklamációtól kívánja megvédeni a gyártókat. Nézzünk erre példákat! Itt van az egyik sztereo kazettás magnó. A csatolt használati utasítás szerint R — 14-C elemmel működik, s ez összesen 12 órás üzemidőt biztosít. Ezen belül napi 2,5 órán keresztül használható, 70 százalékban rádiózásra, 30 százalékban magnózásra. Tehát más szavakkal: az elemes magnóval naponta egy teljes, 45 perces kazetta lejátszható. Ez is csak akkor, ha egzakt módon tartjuk magunkat az előírásokhoz. Hiszen a gyártó egyébként semmiféle garanciát nem vállal. Előfordulhat azonban így is meghibásodás. A vállalatok erre szintén felkészültek, és pontosan előírják, hogy ilyenkor mi a teendő. AT — 73-as varrógép esetében a következőket kell figyelembe venni: „A céghez történő visszaküldéskor az árut úgy kell becsomagolni, hogy semmiféle károsodás se érje. Az eredeti csomagolás nem elég! Szakszerűtlen csomagolás esetén a garanciát az érintettek elveszítik.” Még szerencse, hogy az ember fehéren- feketén a kezében tarthatja a cég előírását. Természetesen vannak olyan gyártók is, amelyek biztosra mennek. Az egyikük az úgynevezett tartós használati idejű lámpáknál vigyázott arra, hogy semmiféle ígéretet ne tegyen az időtartamra vonatkozólag. Csupán azt garantálja: „Több mint kétszeres használati időtartam!” Ezt igazán okosan kigondolták! A vevő mindent tudhat, illetve semmit sem. Az egyik vásárló például 3 ilyen lámpát használt 4, 7, illetve 12 órán keresztül, s utána valamennyi tönkrement. Mit bizonyít ez? Csupán any- nyit, hogy a kétszeres használati időtartam egy meglehetősen változó szám. Pontos meghatározására ezért nem is törekednek. Hiszen Önöknél is így lehet, kedves vásárlók: élete hosszát — tisztesség ne essék szólva — senki nem tudja pontosan meghatározni. Utóirat: Azt ajánljuk, hogy ezt a kis eszmefuttatást csak az áru(k) használatba vétele után olvassák el. Persze, az a legjobb, ha nem is vesznek tudomást róla. Ha ezt betartják, akkor a vásárolt áru(k)ban igen sok örömük lehet. Szabó Béla
