Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 195. szám ÁRA: 1989. augusztus 19., szombat 5,30 FORINT AMÍG A BÚZA A MALMOKBA KERÜL Az idei aratási figyelmeztető demonstráció előzte meg (4. oldal) ISTVÁN KIRÁLY NAPJÁN Már nincs, aki maga sütné a kenyeret a faluban (5. oldal) A MUNDÉR BECSÜLETÉÉRT Az Apci Vasas sportkörének vezetősége visszautasítja Kiss János edző alaptalan rágalmait (10. oldal) A NÉPÚJSÁG-FESZTIVÁL RÉSZLETES PROGRAMJA (16. oldal) Új búza, változó alapok B eérett idén is az új búza, és — a kezdeti bizonytalanságok (lásd például: aratósztrájki után — mégiscsak a magtaro- lókba került. Máris megsüthetjük tehát — immár az új lisztből — a magyarság meg-megújuló, szent és sérthetetlen jelképét: a friss kenyeret. S ha már nemzetiszínű szalaggal is átkötöttük a cipót, szegjük is meg a holnapi ünnepen. Azon a napon, amelyen már csak gyorsan múló történelmi tényékként idézhetjük vissza az egy évvel ezelőtt ugyanezen alkalomból számba vett, sokat emlegetett értékeket, illetve félértékeket. Vágjuk le az első szeletet a ropogós kenyérkéből! Szimbolizálhatja ez a legfőbb változásokat, amelyek végbementek röpke 365 nap alatt országunkban. Köztudomású, hogy negyven esztendőn keresztül augusztus 20. az új kenyér és Szent István mellett mindig az alkotmány ünnepe is volt. Az alaptörvényé, amelyet meghatározónak tekintettünk négy évtizeden át. S lám, mostanra kiderül, hogy az a hetvenvalahány paragrafus egy idejétmúlt, meggyökeresedett, paternalista társadalmi berendezkedés védőbástyájának számított. Azt az államszerkezetet igyekezett ez az alkotmány hosszú időre konzerválni, amelyben a politikai döntések fölébe kerekedhettek a közgazdasági realitásoknak, időnként sajnálatosan elszakadtak a valóságos élettől. Egyáltalán nem véletlen, hanem sokkal inkább történelmi szükségszerűség, hogy az 1949. évi XX. törvényt a megújuló viszonyokhoz igazodó másik alapjogszabály váltsa fel. Az alkotmányozás folyamata már javában tart. Rengeteg előtanulmány készült már eddig is, viták sokaságán mondták el gondolataikat a szakemberek, s az egyre jobban izmosodó nyíltságnak köszönhetően azok is, akik korábban ezt nem tehették. Milyen is legyen tehát az új alapvető jogforrásunk? Mindenképpen az alkotmányjogászoknak ama csoportjával érdemes egyetértenünk, akik elvetik az alaptörvény jogi-dogmatikus változatát, helyette az alapelvjellegét hangsúlyozzák. De mindent megelőzően szükségesnek tekintik a készülő tervezet első fejezetében rögzíteni a mai magyar társadalom hosszú távra érvényes, humánus nemzeti értékeit! A közmegegyezés olyan lényeges dolgokban kell, hogy megszülessen, mint a munka szerepe életünkben, a család feladata, továbbá a szuverenitás fogalma. Nélkülözhetetlen természetesen azoknak a biztosítékoknak a megteremtése is, amelyek segítségével valóban érvényre juthatnak hazánkban az alapvető emberi jogok. Ezt kívánja szolgálni majd az alkotmánybíróság kialakítása, s mindannyiunk számára bővíti a mozgásteret a szintén a jövőben bevezetendő közigazgatási bíráskodás. E téren mellesleg már eredmények is születtek: az esztendő elején fogadta el a parlament a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvényeket. A második szelet az új cipóból nem is lehet egyébnek a jelképe, mint társadalmunk újfajta tagozódásának. A pluralizmus gö- csörtös kifejezést immár felváltotta a többpártrendszer megjelölés. Sorra bukkantak fel az év első negyedében a különféle mozgalmi jellegű csoportosulások. Napjainkra pedig már kirajzolódott, hogy mely szervezetekkel lehet és kell valójában számolni. Az is szembetűnő, hogy az eddigi uralkodó párt, az MSZMP január — február — márciusban még csak egyfajta tekintélyvesztés következményeit latolgathatta, ám az esztendő további időszakában kétségkívül mind több területen kényszerült meghátrálásra. Érthetően e folyamat megállítását is célozta a négytagú elnökség és a Politikai Intéző Bizottság létrehozása, nemkülönben pedig az október 6-án rendezendő kongresszus is a sorok rendezését lesz majd hivatott elvégezni. A legutóbbi országgyűlési képviselői pótválasztások — még ha azokból korai is lenne messzemenő következtetéseket levonni — kétségtelenül bizonyos intő jelként értékelhetők. Akár kimondjuk, akár nem: az emberek többsége úgy járult Szegeden és Gödöllőn az urnákhoz — igaz, megismételt szavazásokon —, hogy bárkire leadják voksukat, csak az ne az MSZMP jelöltje legyen. Ennél komolyabb figyelmeztetés pedig — a közelgő helyhatósági és képviselői választásokra gondolva — nehezen lenne elképzelhető. S máris az új kenyér harmadik szeletét tarthatjuk a kezünkben, és közben azon elmélkedhetünk, vajon kellően érettek va- gyunk-e a történelmi léptékű eseményekben való hasznos részvételre?! Azaz: megfelelőnek mondhatjuk-e politikai kultúránkat? Számos eset arra bizonyíték, hogy a kérdésre nemmel vagyunk kénytelenek felelni! Néhány helyen — a megyében például öt helységben — az állampolgárok végre élni kívántak jogaikkal, és meg is tették: tanácstag visszahívását kezdeményezték. Ám nem egy erre szolgáló fórumon derült ki, hogy érveik meglehetősen kezdetlegesek, s ami a lényeg, sok esetben megalapozatlanok. Ugyanígy igazolták július végén a választópolgárok négy városunkban, hogy jócskán kell még leckét venniük a politizálás műfajából, bár az is meglehet, hogy érdektelenségükkel tulajdonképpen véleményüket próbálták meg közvetíteni. Egy szó, mint száz, a politikai kultúra eléggé alacsony színvonalon áll hazánkban. Kétségkívül igazat kell adnunk a kérdezőknek e körben: ugyan hogyan is formálódhatott volna az előző években a közéleti tevékenység, a politizálás, ha maga a hatalom tartotta vissza tőle az embereket?! Igaz, ami igaz, sokunkban él ma is az a kényszerképzet, hogy majd kigondolják a tennivalókat „odafönt”, s nincs is egyéb dolgunk, mint hogy segítsük azok valóra váltását. Hát nem, kérem! Ez az idő — remélhetően — végleg a múlté! A mikor a friss pékáru utolsó darabját is a szánkhoz emeljük, már nemcsak bizakodunk, hanem bizonyosak is vagyunk benne, hogy a hamarosan az Országgyűlés elé kerülő meghatározó törvények — mint a választási és a párttörvény —, nemkülönben pedig az új alkotmány tényleg közmegegyezésen alapuló, nemzeti értékeinket előtérbe helyező társadalom alapjait rögzítik. Olyan országét, amelyben a következő év augusztus 20-án nem fásultan, kissé kedveszegetten ünnepiünk, hanem a boldog lét beteljesülése felé haladva. Szalay Zoltán Az MSZMP KB kezdeményezésére létrehozott bizottság Történelmi utunk tanulságai, illetve Az MSZMP programnyilatkozata címmel két dokumentumot készített el. Az egyik rövid összefoglalás az elmúlt négy és fél évtized történelmi és politikai tapasztalatairól, a legfontosabb következtetések levonásával. A másik az MSZMP új programnyilatkozatának tervezete, amelynek célja, hogy a jogállam, a többpártrendszer és az egyesülési szabadság politikai viszonyai között megalapozza a megújulni készülő Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységét, meghatározza egy új, modem, az európai szocialista értékeket vállaló, a demokratikus szocializmust célul kitűző politikai mozgalom feladatait. Történelmi utunk A dokumentum bevezetőben megállapítja: az MSZMP hosszú és ellentmondásos úton jutott el a felismeréshez, hogy társadalmi szerepét gyökeresen át kell értékelnie. Megújulása azonban nem teljes tagadása múltjának; miközben nélkülözhetetlennek tartja a gyökeres változtatásokat, egyszersmind vállalja a szocialista mozgalom értékálló hagyományait. A II. világháborút követő időszakról leszögezi: 1947-ig viszonylag kedvező légkörben kezdett formálódni az új típusú demokrácia. A szocialista erők által a nemzet elé állított jövőképben lényegében a demokratikus szocializmus sejlett fel. A világpolitikai légkör megromlása azonban véget vetett e sokat ígérő fejlődésnek. Az 1948-as fordulat során Sztálin — Rákosiék közreműködésével — Magyarországra is ráerőltette a szovjet modellt. A kettészakadt Európában külkapcso- lataink egyoldalúvá váltak, eltéptük a fejlett világhoz fűződő szálakat. A szocializmus ez időtől kezdve a szovjet sémák másolásává torzult. A feszített ütemű katonai felkészülés, az elhibázott iparosítás és az erőszakos kollektivizálás tönkretette az országot. A többpártrendszer felszámolása, a diktatórikus pártállam nemcsak a népi demokratikus vívmányokat, hanem a legjobb kommunista és a szociáldemokrata tradíciókat is elsorvasztotta. A párt mint politikai mozgalom lényegében megszűnt. Az intézményesített erőszak személyi kultusszal és az élet minden területének átpolitizálásával párosult. A nemzeti érdekeket a nagyhatalmi érdeknek rendelték alá, a molotovi külpolitika a nemzetközi kapcsolatok elemi normáit is felrúgta. Az életszínvonal erőteljes csökkenése, az emberek millióinak zaklatása, a tömeges jogtiprás és megfélemlítés, a nemzet megalázása egyre mélyülő elégedetlenséget szült. Ez azonban a terror és a külső nyomás miatt csak Sztálin halála után válhatott politikai erővé. 1953-tól Nagy Imre kormány- programjával azonban a magyar kommunista mozgalomban megszakítatlanul jelen van a nemzeti érdekeket képviselő reformirányzat, s ettől kezdve a párt igazi története a sztálinizmus elleni belső küzdelem története. 1956. október 23-án népfelkelés tört ki a magyarországi sztálinizmus elsöprésére, a szocializmus megújítására. Ezt azonban kezdettől fogva a maguk javára igyekeztek kihasználni a szocializmusellenes erők is. Az 1956. október 31-én Kádár János és Nagy Imre vezetésével megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt a jogos népi követelések kielégítését a demokratikus szocialista megújulás elengedhetetlen feltételeként deklarálta. A szovjet vezetés azonban katonai beavatkozással leverte a felkelést. A Rákosi — Gerő csoport restaurációjának fenyegető veszélyével szemben az MSZMP Kádár János vezette szárnya vállalta a konszolidáció feladatát. Az új vezetés — kezdeti elszigeteltsége ellenére — gyökeres változtatásokra törekedett. E történelmi helyzetből azonban megrázó emberi tragédiák és ellentmondások következtek. Nagy Imre november 4-e után nem volt hajlandó semmiféle engedményre. Mártírhalált vállaló kiállása példaértékű. Kádár János súlyos kompromisszumokra kényszerűit. A nemzetközi kommunista mozgalom vezetői és a belső konzervatív csoportok kíméletlen megtorlást követeltek, beleértve Nagy Imre és társai kivégzését is. Jóllehet, 1956 végén Kádár János maga is elfogadta a többpártrendszert, vállalnia kellett a monolitikus politikai berendezkedést és a központosított tervgazdálkodást, ennek fejében azonban igyekezett megvalósítani az MSZMP 1956-os törekvéseiből mindazt, ami a szovjet beavatkozások erőterében lehetséges volt. A kompromisszumok politikája volt ugyanis az egyetlen reális megoldás. A kádári politika az 1960 — 70- es évek közép- és kelet-európai közegében egyedülálló viszonyokat teremtett Magyarországon. Nemzeti szuverenitásunk mozgástere is kiszélesedett, bár szükségképpen korlátozott maradt. A politikai rendszer lényegének változatlansága időről időre visszarendeződéshez vezetett, a kádári politika másfél-két évtizedes szakasza azonban — ellentmondásaival együtt — a magyar társadalom legújabb kori történelmében példa nélküli fellendülést hozott. A reformerők csatavesztéséről a dokumentum kifejti, hogy az 1972 — 74-es visszarendeződés megmutatta a javított sztálini modell és egyben a kádári politika korlátáit, s a szocialista országok körében sem szűnt meg a magyar reformpolitika elszigeteltsége. Politikai reform hiányában felerősödhettek a reformellenes irányzatok. Az MSZMP a70-es évek közepétől a rohamosan avuló gazdasági szerkezet és a megmerevedett hatalmi viszonyok foglyává vált. Politikája jelentős társadalmi rétegek rövid távú érdekeivel találkozott ugyan, de súlyos ellentétbe került az ország hosszú távú érdekeivel. A magyar külpolitika viszont ebben az időszakban nagyfokú rugalmasságot mutatott, és sikereket ért el. A gazdasági reformok 1978-tól kezdődő óvatos továbbfejlesztése is erősítette hazánk nemzetközi tekintélyét. A kompromisszumok áraként azonban az ország teljesítőképessége romlott, mind szűkebb lett a kormányzat mozgástere. Mindennek alapvető oka az volt, hogy a gazdasági reform nem párosult politikai reformmal. Mind e problémák következtében egyre aggasztóbb repedések támadtak a hatvanas-hetvenes években kialakult hallgatólagos nemzeti közmegegyezés falain. A párt népszerűsége erőteljesen hanyatlott. A konfliktusok a politikai rendszer zártsága miatt elsősorban a szellemi életben jelentkeztek. A társadalom többsége kívül maradt a politikán. A feszültségek hatására a párton belül ismét megerősödtek a reformkövetelések, de ezek nem érvényesülhettek nyílt formában. A pártvezetés az 1980-as évek közepén a gazdasági reform folytatása mellett döntött. Az MSZMP XIII. kongresszusa 1985-ben viszont újólag túlértékelte az ország reális lehetőségeit. Ugyanakkor a párt vezetése továbbra is mereven elzárkózott a politikai rendszer átalakításától és a pártmozgalom megújításától. Ez az irányvonal rövid idő alatt súlyos kudarchoz vezetett. A párt reformerői számára világossá vált, hogy a nemzet sorsproblémáit lehetetlen megoldani az MSZMP belső megújulása és a politikai intézményrendszer átalakítása nélkül. E törekvéseket nagymértékben segítette, hogy 1985-ben fordulat következett be az SZKP politikájában, és reform- folyamatok bontakoztak ki néhány más szocialista országban is. Az 1988. májusi pártértekezlet radikálisan átalakította a legfelső vezetést és a gyökeres változás mellett döntött. E folyamat mérföldköve lesz a párt 1989 őszére összehívott kongresszusa, amely az alapelvek és a politikai irányvonal tisztázásával kiteljesíti a párt eszmei és szervezeti megújulását. Augusztus 20-i programok így ünnepel megyénk Megyeszerte megemlékeznek az államalapítás, az új kenyér és az alkotmány ünnepéről. Egerben délelőtt 9 órakor a Dobó téren ünnepi nagygyűlés lesz, melyen — többek között — megszentelik az új kenyeret, egyházi szertartással. Tíz órakor- ugyancsak a Dobó téren amatőr színjátszók mutatkoznak be, például a Hupikék törpikék együttese. Délután 6 órakor a Magyar Demokrata Fórum egri szervezete rendez emlékünnepséget a Líceum előtti téren. Államalapító Szent István királyunkra emlékeznek majd, az új kenyeret az ostorosi pávakör műsora, az aratási ünnepséget pedig lovas szekerek idézik. Az est szónoka Raffay Ernő lesz, aki Szeged ellenzéki országgyűlési képviselője. A programot közös egyházi ének és a régmúltat idéző tárogatószó zárja majd. Este 7 órakor a Minaretből toronyzene hangzik föl, az MMK rézfúvós kvartettje XVI. századi reneszánsz zenével búcsúztatja az ünnepet. Ma délután megkezdődik, és holnap is egész nap tart a Szép- asszony-völgyben lapunk fesztiválja, melynek részletes programját a 16. oldalon olvashatják. Gyöngyösön elsősorban sportrendezvények lesznek ezen a napon. Ma reggel 9 órától rendezik meg a már hagyományosnak mondható nemzetközi kerekessí-ver- senyt. Ezenkívül labdarúgómérkőzések lesznek Gyöngyösön, Szűcsiben és Markazon. Hatvanban vasárnap 9—15 óráig a népkerti sporttelepen kutya- és kis- álljttvásár, kutyafajták bemutatója, a hatvani kutyakiképző iskola programjai várják az érdeklődőket, este fél 9-kor pedig a szabadtéri színpadon Pesti Broadway címmel látványos re- vüműsor szórakoztatja a közönséget. Hevesen vasárnap reggel 9-kor a miskolci táncos lábú lányok, a Majorettek látványos bemutatójában gyönyörködhetnek azok, akik elmennek a városközpontba. 9 óra 30-kor az újtelepen szabadtéri misét rendeznek, illetve átadják az egészségügyi intézményt és a takarékszövetkezeti fiókot. Lesz tűzoltó-zenekari muzsika is. Délután sportversenyeket, filmvetítést tartanak, este a művelődési központban aratóbál zárja az ünnepi programot. Füzesabonyban húszadikán, délután 3 órakor összevont ünnepi tanácsülést rendeznek, mélyen a városi tanács, a városi pártbizottság és a Hazafias Népfront testületé vesz részt. Délután itt is sportrendezvényekre váiják az érdeklődőket. Pétervásárán a művelődési ház palócudvarán lesz az ünnepség, holnap délelőtt 10 órakor. A megemlékezést Barta Alajos, a választókörzet parlamenti képviselője tartja, majd helyi népi együttesek szórakoztatják a jelenlévőket. Markazon egész napos rendezvénysorozattal köszöntik augusztus húszadikát. Délelőtt 10 órakor sport- és főzőversenyekkel, sárkányrepülő-bemutatóval indul a sportpályán a program. Tizenegy órakor Rajki Sándomé, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a gyöngyösi városi pártbizottság első titkára mond beszédet. Délután a helybeli óvodások adnak műsort, majd a Gyöngyösi Játékszín vásári komédiákat mutat be. Lesz még barátságos fociderbi, tombolahúzás, este pedig táncmulatságra várják a község apraját-nagyját. * Szombaton Egerszalókon horgászverseny lesz, Mátrabal- lán pedig a fél évszázados jubileumát ünneplő önkéntestűzoltó- egyesület tart ülést. Vasárnap délután 4 órakor a II. világháborúban elesettek emléktábláját avatják fel Balatonban. Ugyanezen a napon Párádon munkás-paraszt találkozóra hívják a lakosságot.
