Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-15 / 191. szám
4, KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 15., kedd Örök értékek Részlet a Halló, halló című angol filmsorozatból Rég nem háborgók az ötlet- és szellemszegény kínálat miatt. Az sem zavar, hogy az egyes programok gazdái, riporterei megfeledkeznek a holnapok pásztázásá- ról. Legfeljebb amiatt zsörtölődöm, hogy a jelen társadalmi, gazdasági, erkölcsi zűrzavarában sem kísérlik meg elvetni a jövő magvait. Az viszont már kifejezetten bosszant, hogy ideig-óráig ható szórakoztató pirulákkal sem lepnek meg bennünket, holott legalább ennyivel tartoznának nekünk. Ezért érthető, hogy ebben az értelmi, érzelmi és mennyiségi — a minőséget már ne is emlegessük — sivatagban szomjúhozzuk az oázist. Csoda-e, ha örvendezünk, ha néha — igen ritkán — ide kalauzolnak valamennyiünket. Ez történt szombaton este, amikor megnézhettük a Storno című filmet. A cím nem éppen lelemény, de ezt a hibát az első percek után megbocsátottuk Ézsaiás Anikó szerkesztőnek és munkatársainak. A kitűnően felkészült gárda múltbéli sétára invitált minket. Azt javasolták, hogy ismerkedjünk meg a soproni Storno Ferenc és fiainak munkásságával. Kitűnő módszert választottak. Bemutatták azt a napjainkban múzeumként funkcionáló épületet, ahol éltek, dolgoztak, küzdöttek, álmodtak, ahol felvillanyozta őket az elismerés, ahol megbirkóztak az alkalmi kisebb- nagyobb nehézségekkel. Belecsöppentünk egy rendkívüli, számunkra is példaadó família hétköznapjaiba. Az apa kéményseprőből lett autodidakta művész. Akkortájt még ilyesmi is létezett. Azokban az évtizedekben nem elsősorban a féltékenység, az irigység, a sanda gyanakvás, az ostoba szakmai gőg dominált, hanem az egyértelmű tehetség megbecsülése, a hazának is kamatozó képességek minél zavartalanabb kibontakoztatása. Emiatt kaphattak zöld jelzést, ezért tölthettek be meghatározó szerepkört az akkor kibontakozó műemlékvédelmi gyakorlatban. Többek között olyan jelentős egyéniségek gratulálhattak nekik, mint Ipolyi A mold vagy Römer Flóris. Szembesülhettünk a férfivá érett és az idős alkotó tanulságos gondolataival is, aki hitt a személyiség szuverenitásában, a torzítás nélküli önértékelésben, a teremtő lendület megújító erejében. Hálásak lehetünk azért, hogy ez a stáb továbbította üzenetüket. Méghozzá igényes, a téma rangjához méltó tolmácsolásban. Okulhatunk belőle. Érdemes... Pécsi István Héber nyelvű könyvritkaság a békéscsabai Kner-nyomdában A békéscsabai Kner- nyomdában elkészítették a XVIII. században rajzolt, gazdagon díszített, öt méter hosz- szű és 39 centiméter magas héber nyelvű tekercs eredetinek megfelelő változatát, amely a bibliai Eszter történetét meséli el. Izraelben és hazánkban csaknem azonos időben kerül forgalomba a könyvritkaság. (MTI-fotó: B. Fazekas László) Közművelődés Gyöngyösön A kettős cél: hagyományőrzés és megújulás Gyöngyös Város Tanácsa a közelmúltban hallgatta meg azt a beszámolót, amely a helyi köz- művelődési intézmények tevékenységét elemezte. Ez már csak azért is érdekes, mivel a testület ezt megelőzően 1979-ben tárgyalta meg az e területhez kapcsolódó tennivalókat. Nos, a településen két olyan közművelődési intézmény van — a városi könyvtár és a Mátra Művelődési Központ —, amely városkörnyéki feladatokat is végez. Ezeken túlmenően a Mátra Múzeum, a Török Ignác Úttörőház, a TIT Gyöngyös Városi Szervezete, a családi intézet, az oktatási intézmények, valamint néhány üzemi művelődési ház lát el ilyesfajta ténykedést. Tény, hogy a tanács az elmúlt időszakokban figyelemre méltó feltételeket teremtett a nívós munkálkodáshoz. Míg országosan főként visz- szaesésről lehetett számot adni, addig itt a fejlődés dominált. Jóllehet, azért akad még gond, hiszen például a művelődési központban a műszaki eszközök korszerűsítésre, a klubhelyiségek berendezései cserére szorulnak, nem is szólva az épület külső felújításának szükségességéről. Mint ismeretes, a városi könyvtár 1984-ben költözött át a jelenlegi helyére, s kialakítása a kolostorépület műemléki jellegéhez igazodott. Bővült a szolgáltatások köre is: így említeni lehetne a zenei és a helyismereti részleget. Az ebédlő és a kerengő felújítása megindult, ám szükség lenne a teljes rekonstrukció meggyorsítására, hiszen a belső udvar kiképezése is ennek függvénye. Pozitívum, hogy a tervek már elkészültek. Alapfeladatánál fogva a legsokoldalúbb tevékenység a Mátra Művelődési Központhoz kapcsolódik. A legnagyobb lehetőséget a színházterem létrehozása kínálta és kínálja, s ez tette lehetővé az úgynevezett befogadó színház létét is. Az előadások szinte minden korosztály számára biztosítják a művészek adta élményt. Mindenképpen öröm, hogy az elmúlt években számos együttes mutatkozott be a helybeliek előtt. A kisközösségek között is vannak olyanok, amelyek a színházi kultúra terjesztését szolgálják. A játékszín az idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját, s országosan is jelentős érdeklődést váltott ki az elmúlt évben megrendezett III. országos monodrámaszemle. A zene terén elismert az énekkari tevékenység, s a kórusmozgalom is kiemelkedő szerepet foglal el a település zenei életében, akárcsak a zeneiskola. Ugyanakkor a ház — a felnőttek és a fiatalabbak igényeihez egyaránt alkalmazkodva — könnyűzenei koncerteket, szórakoztató műsorokat és előadói esteket is szervez. Figyelemre méltó az is, hogy a városban nagy erőfeszítéseket fejtenek ki a népművészet, a népi hagyományok ápolása érdekében. Sok-sok látogatót vonz a mátra- füredi Palóc Múzeum, több intézményben pedig népművészeti szakkörök működnek. Az évente megrendezett kiállítások a színvonal folyamatos emelkedéséről tanúskodnak. A Vidróczki Néptáncegyüttes — amely számos elismerést szerzett Gyöngyösnek és a megyének — tavaly volt huszonöt éves. Ugyanakkor meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével ez a kollektíva tovább fejlődhet. Az úttörőházban folyó munkálkodást mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy az ott lévő 16 szakkör eredményesen működik. Minőségi változás következett be a képzőművészeti területen is, hiszen már hivatásos képzőművész irányításával dolgozik a Gyöngyösi Műhely, amely valóban alkotóműhelyévé vált a városban és annak környékén élő amatőr művészeknek. Sajnos, anyagi támogatásukra kevés mód kínálkozik, s feltétlenül szükség lenne egy folyamatosan bővülő alkotótábor kialakítására, valamint egy olyan alap létrehozására — üzemi, vállalati segítség révén —, amely lehetővé tenné a megfelelő működtetést, esetleg a vásárlást. A képzőművészeti alkotások kiállítására elsősorban a Gyöngyösi Galéria hivatott. A jelenlegi körülmények azonban inkább elrettentik, semmint becsalogatják a látogatókat. Remélhetőleg a városközpont rekonstrukciójának befejezése meghozza majd a végleges megoldást. A városi könyvtár az alapszolgáltatások mellett egyéb olvasói igények kielégítésére is vállalkozik. Az információk nyújtásán túlmenően itt nagy súlyt helyeznek arra, hogy ez az intézmény afféle találkozóhellyé, a közösségi élet színterévé, közéleti fórummá váljon. Az iskolákkal való kapcsolat során arra törekszenek, hogy a város középfokú tanintézeteinek közös irodalmi programokat szervezzenek. így múltja van már a vers- és prózamondó versenyeknek, valamint a könyvtárhasználatot bemutató óráknak is. Évente több alkalommal látnak vendégül közkedvelt írókat, költőket, művészeket, politikusokat. Jó tudni, hogy a könyvtár nem feledkezik meg az idős, beteg emberekről sem. Utóbbiakat esztendők óta rendszeresen felkeresik, s lakásukra viszik a kért műveket, az öregek napközi otthonában pedig letéti állományt helyeztek el. A „hangos könyvek” — hangszalagra olvasott szépirodalmi művek — segítségével pedig a világtalanok és a rosszul látók sem nélkülözik az „olvasás” gyönyörűségét. A bibliotéka remek viszonyt alakított ki a Magyar Rádió zenei főosztályával is, s így már kétszer adhattak otthont a népszerű Ki nyer ma? című műsornak. Ismeretterjesztő előadás-sorozat Tudományos estek elnevezéssel indult, ám egy idő után ez vesztett vonzásából, s helyét átvette a Reform — ma című társadalomtudományi sorozat, amely igen nagy érdeklődést váltott ki. Még egy területről feltétlenül kell szólni, hiszen országosan is elismerést váltott ki az a tevékenység, amelyet a művelődési központ a tehetségkutatással kapcsolatosan fejt ki. így meg kell említeni a Mikola Sándor országos középiskolai tehetségkutató tanulmányi versenyt, valamint a Bugát Pál természetismereti vetélkedőt. Talán már az eddigiekből is kitűnt, hogy a városbeli közművelődési intézmények ténykedésében két fő törek vés dóm inál: egyfelől a szakmai hagyományőrzés, másfelől pedig az innovációs készség, a megújulás szándéka. Mindezek talán nem csupán az eddigi színvonal megtartását teszik lehetővé, hanem az előrelépést is... Sárhegyi István A. cseh irodalom „gyáva hőse ” „Az írónak az árral szemben (kell haladnia), a korszellemmel ellentétesen kell írnia, tiltott dolgokról kell beszélnie — mondja Bohumil Hrabal cseh író. — „Én viszont gyáva hős vagyok. Számomra már maga az élet is bátor tett”. Hrabal az ellenzéki írók és a párt által egyaránt elismert író, egy olyan országban, ahol több mint 40 éve az irodalmi frontok is a politikai vonalak mentén húzódnak. A visszavonultan élő Hrabalnak sikerült elkerülnie a vitát és a konfrontációt, megőriznie függetlenségét. Vacláv Havel ellenzéki drámaíró, Milán Kundera, Josef Skvorecky emigráns írók és az állami ellenőrzés alatt álló írószövetség — ha más kérdésben ellentétes állásponton vannak is — abban egyetértenek, hogy Hrabal nagy író. Az idén májusban, 75. születésnapja alkalmából magas kitüntetésben is részesült. A „Szigorúan ellenőrzött vonatok” szerzője — e művéből V ettem egy cipőt a feleségemnek. Szép, barna strapacipő, kis masnival az orrán. Kétezer forintért adták, de megérte. Azt mondta az eladó, hogy ebben akár egy évig is eljárhat. Ha meggondolom, nem is drága. A havi fizetésemből három pár is kitelne. És ami a legfontosabb: egy évig nem nyúz az asszony, hogy „nincs mit a lábamra venni...” Mert a nyugalom, kérem, a nyugalom a legfontosabb manapság. A többi majd csak összejön valahogy... Szóval nagyon megörültünk. Nejem a cipőnek, én meg a nyugalomnak. Rögtön bele is bújt az én életem páija, és elment benne a közértbe. Igaz, kissé csöpör- gött az eső, de különben jó idő volt. Kelet felől időnként a nap is kikandikált a felhők mögül. Büszkén nyújtóztam el a fotelban, s áldottam az eszemet, hogy ilyen olcsón vettem egy kis nyugalmat. Aztán egyszer csak megérkezett a feleségem sírva, átkozód- va. Egyik kezében a cipő, a másikban a talpa. — Ezért ne dúld föl a nyugalmadat, anyukám! — mondtam neki. — Holnap visszaviszem az üzletbe, és kicserélem. Még jó is, hogy így történt, legalább két nap lesz új cipőd egymás után. Mit gondolsz, hányán engedhetik ezt meg maguknak manapság? Oscar-dtjas filmet rendezett Jiri Menzel — humort és tragédiát, modernizmust és hétköznapi elbeszélésmódot ötvözött írásaiban. A második világháború végén kezdett írni, de a sztálinista Csehszlovákiában könyveit nem adták ki. Kéziratait 20 éven át csak barátai olvashatták. Képzettsége szerint jogász. Csak a liberális hatvanas években lett ténylegesen író. Csehszlovákia 1968-as megszállása után azonban ismét „tiltott író”. Majd amikor — sok más kollégájához hasonlóan — ő is nyilvánosan megbánta állítólagos politikai bűneit, könyvei ismét kezdtek nyomtatásban megjelenni. De legtöbb kollégájától eltérően őnem a műveiben tanúVisszamentem az üzletbe, mondom, mi történt. Az eladó a fejét csóválta, és belém akarta beszélni, hogy nem a rendeltetésének megfelelően használtuk a cipőt. Különben se tudja kicserélni, mert ez a típus elfogyott. Erre én felháborodtam, és kértem a vásárlók könyvét. Bevittek az üzletvezető irodájába. — Nézze, kedves uram... — kezdte az ősz hajú, kissé reszkető kezű boltvezető. Néha az arca is összerándult, s ilyenkor kacsintott is egyet. — Én tudom, hogy önnek igaza van. De ha visszaveszem a cipőt, jegyzőkönyvet kell felvennem róla. Azt el kell.kül- denem a gyártónak, a Kerminek, a főhatóságnak, a központnak, meg még hat helyre. Az árut le kell írnom, át kell könyvelnem, levonni az áfá-t, rátenni a... tudja mit? Adok magának egy százast, és csináltassa meg egy maszek suszterral! Elfogadtam az ajánlatát. Elmentem a suszterhoz. Zárva volt az ajtó. Ott lógott rajta a tábla, hogy „Iparengedély szüneteltetése miatt zárva”. Sebaj — gondoltam — elmegyek a másikhoz. Az is zárva volt. Ott meg az volt sított bűnbánatot. Továbbra is tragikomikus meséket írt a társadalom számkivetettjeiről. Hrabal nem vett részt a Jan Palach emlékére januárban rendezett kormányellenes megmozdulásokban, ehelyett Varázsfuvola címmel novellát írt a januári megmozdulásokról. Amikor Havelt a demonstrációk miatt letartóztatták, és művésztársai petícióban követelték szabadon bocsátását, Hrabal nem írta alá a petíciót, helyette mitikus hősnek nevezte Havelt. „Havel két hőst személyesít meg: Szokratészt, akinek felajánlották az emigrációt, de ő a beszédet és a méregpoharat választotta, és Prométheuszt, aki ellopta a tüzet az istenektől. Ő korunk hőse” — mondta Hrabal, amikor kedvenc kocsmájában inteijút adott a Reuter tudósítójának, Michel Zantovskynak. kiírva az ajtóra, hogy „Könyvelési nyomtatványokért mentem, azonnal jövök. 1989. január 10.” Hogy rámelegedhetett szegénye re a télikabát az eltelt hónapok alatt! Már-már ott tartottam, hogy feladom, amikor a szomszéd azt ajánlotta, hogy adjak föl egy apróhirdetést. Föl is vették: kétszáz forint volt, plusz áfa, de megérte. Megérte, mert nem vesztettem el a nyugalmamat, és miközben a saját hirdetésem megjelenését vártam, ráakadtam egy suszterra. Az állt az újságban, hogy: „Cipészmester főállású könyvelőt keres, nagy szakmai gyakorlattal. Adószakértői vizsgával rendelkezők előnyben”. Ez az én emberem — gondoltam. Hónom alá vettem a cipőt, és elmentem hozzá. Az ősz mester a műhelyében fogadottt, s háromszor megcsókolt, amikor megtudta, hogy a hirdetésére jelentkezem. Aztán keletnek fordulva Allahhoz imádkozott. — Áttért szegény a muzulmán hitre — magyarázta a felesége —, mert hiába imádkozott a keresztény istenhez, képtelen volt megérteni az adórendeletet. Haveltől eltérően Hrabal kerüli a konfrontációt a kommunista hatóságokkal. „Ha irodalmi kitüntetést adnának nekem, és én meg akarnám őrizni önmagam, akkor legalábbis el kellene égetnem az oklevelet” — írta a Varázsfuvolában. Négy hónappal később elfogadta a kormánytól az érdemes művészi kitüntetést. „Nem ez a fontos — mondja nyilatkozatában. — Számomra lényegesebb, hogy ilyen címzéssel kapok leveleket olvasóimtól: Hrabal úr, cseh író, Prága.” Régebben Hrabal szellemes társasági ember volt, ma visszahúzódó. Inteijút nagyon ritkán ad. „A kocsmaasztalnál mindenki nyerni akar — mondja -. Ötven év alatt én túl sokszor nyertem, most már hallgatnom kell.” Arról egy szót sem hajlandó szólni, hogy szándékában van-e még írni. ’’Kiürültem, és mindenem fáj — írta a Varázsfuvolában. — Ha az istenek szeretnének, akkor megengednék, hogy egy söröskorsó mellett adjam be a kulcsot. ” — Magának is ezt ajánlom — fordult hozzám a mester. — Allah máris fényt gyújtott az elmémben. Ha hiszi, ha nem, az ezer végrehajtási utasításból már több mint kétszázat megértettem. — És mit nem ért, mester uram? — Már csak azt, mennyit számíthatok föl egy cipősarkalásért, és mit kell beírnom az adóívbe. — Hoztam egy cipőt. Levált a talpa. Meg tudná javítani? — Ne...em! — üvöltötte magából kikelve. — Amíg nincs rendben a könyvelésem, meg az adóbevallásom, egy kalapácsü- tésnyit se dolgozom! Már én is majdnem elvesztettem a nyugalmamat, amikor Allah fényt gyújtott az elmémben. Elmentem a munkaerő-gazdálkodási hivatalba, és jelentkeztem átképzésre. Föl is vettek cipész, víz- és gázszerelő, fodrász, asztalos, villany- és tévészerelő, valamint az üveges szakmára. Most teljesen nyugodt vagyok. Bármi romlik is el a lakásban, lesz mesterember, aki megjavítsa. Most azon töröm a fejemet, hogy el kellene végezni az orvosi egyetemet is, néhány szakvizsgával. Sose lehet tudni... Csak a feleségem zsörtölődik néha, mert amíg végzek, mezítláb kell járnia. T. Ágoston László A cipő
