Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

10.

NÉPÚJSÁG, 1989. július 1., szombat

Rózsaszínű ábrándok nélkül

Elhessentették az OB II. „rémét”

Nem a legjobb előjelekkel vágtak neki pólósaink tavaly ősszel a pontvadászatnak. A Magyar Úszó Szövetség elnökségének határozata értelmében 14-ről 12-re csökkentették az OB I-ben szereplő csapatok létszámát, vagyis a tabella utolsó két helyét elfoglalók búcsút inthettek az első osztálynak, a 12. pedig osztályozóra kényszerült az OB II. bajnokával. Az egriek a tavalyi bajnokságot a II. helyen zárták. így nem kellett ahhoz túlzott borúlátás, hogy a veszélyeztetett zónában érezzék magukat. Mindezek ismeretében és felmérve a reális lehetőségeket, szinte önként adódott, hogy hová kell helyezni a mércét. Célul tűzte ki a szakosztályvezetés az első tíz közé kerülést s ezen belül természetesen a minél előkelőbb pozíció megka- parintását.

Tűzkő kapus nemegyszer bravúrvédések sorozatát mutatta be. Az előtérben Tóth K. és Kelemen.

(Fotó: Szántó György)

Nos, előjelek jde, előjelek oda, ha pusztán az elért eredményt nézzük, nincs ok a hom- lokráncolásra. A 9. hely megszerzése egyben a tervteljesítést is jelentette, s ha arra gondolunk, hogy a létesítményhelyzet szempontjából az élvonalban az ESE pólósai vannak a leghátrányosabb viszonyok között, akkor még némi elégedettséget is érezhetünk. Hogyan vélekedik minderről a legilletékesebb Pó- csik Dénes, az úszó- és vízilabda szakosztály igazgatója.

— Voltaképpen elégedett vagyok a szereplésünkkel, még akkor is, ha nem használtuk ki mindig a kínálkozó lehetőségeket. Az ez évi pontvadászat rendkívül kiélezettnek ígérkezett, mivel a mezőnyt alkotó csapatok tudásszintje közel azonos, jószerivel senki sem mehetett biztosra a másikkal szemben. Ez alól a megállapítás alól két kivétel van. Ez a bajnok Vasas gárdája, amely toronymagasan kiemelkedett a többiek közül, és a sereghajtó sportiskolások, akik tehetségesek ugyan, de az élvonal még túlontúl is kemény diót jelentett nekik. Azzal is számolnunk kellett, hogy a létszámcsökkentés ténye sem növeli az esélyeinket.

— Korábban úgy nyilatkozott, hogy egyetért ezzel a határozattal.

— Ezt a véleményemet most sem másítom meg. Meggyőződésem, hogy a magyar vízilabdá- zás jövőjét és színvonalának emelését szolgálja az intézkedés. Ez azonban nem változtat azon, hogy — a körülmények ismeretében — könnyen bajba kerülhettünk volna, ha nem figyelünk kellőképpen.

— Hullámvölgyek azért voltak a csapat teljesítményében, ezzel alighanem egyetért.

— Az ősszel gyengécske rajtot vettünk a Tungsram ellen, de aztán mind jobban belelendült a társaság. Már úgy festett, minden rendjén megy, amikor jött az OSC-től kapott kiadós hidegzuhany, sima vereség idehaza. Ez a kisiklás, a legfájóbb pontvesztések közé tartozott. Idegenben is eredményesen szerepeltek a fiúk, hiszen hogy mást ne is említsünk, a KEK döntős Bp. Spartacus „skalpját” is az övükre akaszthatták. A hajrában viszont igazi mélyrepülés következett, nagyon nehéz vetélytársakkal szemben. A BVSC, FTC, Vasas, Ú. Dózsa sorozatból csak egyetlen pontot sikerült elcsenni a vasutas gárdától.-Ennek dacára kecsegtető pozícióban várhatták a tavaszi folytatást, ugyanis 14pontjukkal az értékes 6. helyen zárták a szezont. Talán csak az a körülmény óvott a rózsaszínű ábrándoktól, hogy 4 játékossal megcsappant az amúgy sem túl bő keret. Sokan féltették a csapatot a sorozatos kudarcoktól, mondván ,hogy igazán hatékony cserére alig van lehetőség.

— Nos, a négy esetünk tulajdonképpen öt .Dr.Sike Józseftől, Vincze Lászlótól és Vecseri Sándortól az ismert okok miatt megváltunk, Zalánki Gábor pedig szögre akasztotta az úszónadrágot. Igazat megvallva nem szívesen beszélek erről, dehát a krónikához ez is hozzátartozik. A veszteséglistán tartjuk számon a jó adottságú Tóth II. Pétert aki februártól katonai szolgálatát teljesíti. A kevesebb cserelehetőségre kevésbé kiállításveszélyes taktikával készültünk, a zó- názást a szoros emberfogással felváltva alkalmaztuk a tavasz- szal.

— A sikeres zónázáshoz mindenekelőtt egy jó kapus szükségeltetik

— Sokat segített, hogy Tűzkő Gyula a leszerelést követő kezdeti bizonytalanságok után tavaszra a csapat erősségévé vált. Nála rendkívül fontosnak tartom, hogy ne elégedjen meg az elért szinttel, mert képességei alapján jóval többre is viheti. Ancsán András visszaigazolása egyértelmű nyereséget jelentett a csapatnak. Küzdeni tudását, sportemberi magatartását bárki elé példaképnek állíthatom, bár meg kell jegyezni, hogy teljesítménye nem mindig volt egyenletes. A tavasz meglepetésének könyvelem el Tóth Kálmán alaposan feljavult játékát és az egészen fiatal Simon Tibor is helytállt. A csapat gerincét a Buza- Nagy-Madarasi trió alkotta, s ők bizonyos formaingadozástól eltekintve szintén megtették a magukét.

— A tavasszal végül is elmaradt a látványos fejreállás...

— Tíz pontot sikerült összegyűjtenünk, úgy, hogy például Szegeden reális esélyünk volt a pontszerzésre, de kiengedtük a kezünkből. A Fradi ellen Egerben az utolsó negyedben már két góllal is vezettünk, mégis mi hagytuk el vesztesen a medencét. Mindezt azért veszem számba, mert ha csupán két ponttal többet kasszírozunk — ami nem lett volna túlzott elvárás — már megőrizhettük volna a 6. helyünket. A leglényegesebb a jövő szempontjából mégiscsak az„ hogy a csapat morális tartása érezhetően javult. A kiben-kiben még benne rejlő lehetőségeket a továbbiakban még több gyakorlással kell felszínre hozni.

— Az egriek Achilles sarkának tűnt az emberelőnyös helyzetek értékesítése. Felhasználva a sportág nagy statisztikusának Bartalis Istvánnak a feljegyzéseit, az ESE teljesítménye e. téren 46,7százalékos volt, azaz a tavalyi 48,5-et sem érte el.

— Ez azért nem jelentett számunkra külön hátrányt, mert a többi csapat sem jeleskedett ebben. Az, hogy az emberelőny a magyar mezőnyben már egyre kevésbé számít előnynek, nekünk persze sovány vigasz. Ezeknek a helyzeteknek a kihasználása jórészt az alapos begyakorláson múlik, s erre a téli körülmények és a létszámhiány miatt nem nyílt elég lehetőség. Sajnos az emberhátrányos helyzetek kibekkelése terén is van mit javulni, lényegesen mozgékonyabbá kell tenni a védekezésünket.

— A bajnokságban való minéljobb szereplés mellett a másik lényeges feladat a jövő csapatának építése, a fiatalítás volt. Ez hogyan sikerült?

— Ez egy olyan folyamat, amely még korántsem zárult le. A kezdeti tapasztalatok kedvezőek, de ebben az esetben nagyon fontos a türelem. Az élvonalbeli játékossá érést ugyanis nem szabad siettetni, mert az semmi jót nem szül. Az utánpótlásunk nagyot lépett előre az utóbbi időben. Tűzkő Péter meghívást kapott a serdülő válogatottba, Grósz Ákos pedig IBV kerettag.

— Ügy tudom, hogy a korábbiakban erősítésként Dóczi és Szilvasán neve is felmerült.

— Ezzel kapcsolatban még semmi konkrétummal nem tudok szolgálni, a tárgyalások még folynak. (Dóczit pénzhiány miatt nem tudja leigazolni a klub. A szerk.)

A kiesés rémét sikerült ugyan elhessenteni, de rózsaszínű ábrándokat aligha szőhetnek az egri vízilabdások. Kész csoda, hogy ilyen mostoha körülmények között is tartják a lépést, a délibáb kergetésnek pedig semmi értelme.

Buttinger László

r

Heves Megyei Autójavító Vállalat szerződéses üzemeltetésre három évre átadja az alábbi részlegeit:

Autósbolt Kápolna, Szabadság tér 2. Autósbolt Bélapátfalva, Lenin út 2. Autósbolt Eger, Lenin út 177.

A pályázatokat 1989. július 28-ig kell beküldeni a vállalat címére:

Eger, Faiskola u. 5.

A versenytárgyalás a vállalat központjában lesz 1989. augusztus 31-én délelőtt 10 órakor. Tájékoztató adatokat, bővebb felvilágosítást a vállalat főmérnöke ad.

V J

Lőnek és szúrnak a török szurkolók...

Az európai labdarúgó stadionokban már-már megszokott rendbontások kapcsán ezúttal Törökországból érkeztek komoly összetűzésekről szóló jelentések. A huliganizmus „divatja” úgy tűnik nem ismer már határokat. A törököknél egyre gyakoribbá válnak a véres események lelátókon. A szurkolók már eleve késekkel, husángokkal, sőt, lőfegyverrel (!) felszerelkezve látogatnak ki a mérkőzésekre.

Az indulatok a szezonzáró kupadöntő visszavágóján szabadultak el. A tét nem volt különösebben nagy, hiszen a Fenerbah- cse — a volt nyugatnémet válogatott kapus, Toni Schumacher együttese — már a bajnoki cím

tulajdonosaként léphetett pályára. Az ellenfél, a Besiktas az első találkozón l:0-ra, a botrányos második mérkőzésen pedig 2:1- re győzött. Az összecsapás Isztambul belvárosában folytatódott: a két szurkolótábor egymásnak rontott, és másnap több mint húsz embert ápoltak kórházban. Egy fiatalembert lőtt sebbel, kómás állapotban vettek kezelésbe az orvosok.

A török lapok sportoldalain az elmúlt héten szinte csak a „véres kupadöntőről” lehetett olvasni. A legújabb botrány azonban, amint azt a cikkírók többsége megállapítja, nem az első volt az idényben, de — hála a bajnoki szünetnek — őszig nem kell tartani újabb összetűzésektől...

Sokszemközt — közös dolgainkról

A héten az ország délkeleti csücskében, Békéscsabán találkoztak egymással Kelet-Ma- gyarország megyei napilapjainak sportújságírói. A három nap során megszámlálhatatlan téma került terítékre. Vitáztunk az újságíró etikáról, a vidéki és fővárosi újságírás közti különbségekről, a toliforgatók és az egyesületek, sportosztályok kapcsolatáról, a hazai, s mindinkább a vidék sportjáról, égető gondjairól, kérdőjelektől hemzsegő jövőjéről. Erős a gyanúm, hogy az olvasót vajmi kevésbé érdeklik a kimondottan szakmai jellegű eszmefuttatások, ezért az előadássorozatból csak kettőt ragadnék ki.

Vendégünk volt dr. Laczkó Mihály az MLSZ újonnan megválasztott elnöke, aki e szavakkal kezdte mondandóját:

— Szívből örülök az ilyen és effajta találkozóknak, mert ilyenkor legalább az jelenik meg rólam a lapokban amit elmondok, s nem az, amit kitalálnak. Bár néhány hete kerültem csak reflektorfénybe, de sajnos már tapasztaltam ez utóbbit.

E ránk, az újságíró társadalomra nézve nem éppen hízelgő megállapítást tudomásul vettük azzal, hogy akinek nem inge, ne vegye magára...

Élénkén foglalkoztatott be- nünket dr. Laczkó véleménye a választást megelőző sajtókampányról.

— A Fociban minden voltam, csak éppen úriember nem. Tény, hogy Zalka Andrással ellentétes nézeteket vallottunk, és vallunk. Persze nem is ez kavarta meg igazán az állóvizet, hanem szerintem az, hogy én nyíltan kiálltam az elképzeléseimmel, terveimmel. Tisztában vagyok azzal, hogy az MLSZ nem Kábelgyár, ugyanakkor azt is szeretném kihangsúlyozni: nem vagyok labdarúgó szakember, csak egy földi halandó, aki meg akarja menteni a magyar focit.

Az MLSZ elnökétől megtudtuk továbbá, hogy egy héttel ezelőtt létrejött a Laczkó-Mezei találkozó, ahol kizárólag a labdarúgás helyzetéről és nem a szövetségi kapitányi posztról esett szó. Mezei György továbbra is az utánpótlást tartja a hazai futtbal sarkallatos pontjának, így szóba került annak a fiatalokkal foglalkozó tábornak az ügye, melynek helyszínéül Agárdot szemelte ki a volt szövetségi kapitány. A bökkenő csak az, hogy a megvalósításhoz legkevesebb százötven millió forintra lenne szükség.

Milyen a viszony ön és Bicskei között, hangzott a következő kérdés.

— Sohasem éreztem, hogy szembenállók Bicskeivel vagy akár Török Péterrel. Az elnökség elfogadta, hogy pályázatot írunk ki a szövetségi kapitányi, a főtitkári és a Foci főszerkesztői posztokra. Gondolom, ha ez nem lett volna helyes indítvány, a testület ellenezte volna.

(Hogy végül is milyen az elnök és a „beosztottak” viszonya nehéz megítélni. A kívülálló csak azt látta — Bicskei és Török is részt vett ezen a találkozón —, hogy kimérten viselkednek egymás társaságában.)

Folyik a találgatás, hogy vajon ki veszi majd át a válogatott irányítását. dr. Laczkó határozottan kijelentette, hogy nincs favorizált jelöltje. A kalapban jelenleg olyan nevek szerepelnek,

mint Mezei, Verebes, Kaszás, Both. Mindegyikükkel elbeszélget, s elsősorban arra kíváncsi, hogy mit tennének ők, ha az MLSZ elnökének a helyében volnának. (Hát bizony én hosszú listát tudnék kreálni.) Egy biztos, addig nem szánja rá magát az esetleges változtatásokra, amíg fel nem térképezi a lehetőségeket, a pillanatnyi állapotot. Mint mondta, nem akarja a fürdővízzel a gyereket is kiönteni. (Kérdés, megvan-e még a „gyerek”?)

Végezetül kitért arra is, hogy felkészült, a labdarúgás iránt elkötelezett edzők nélkül elképzelhetetlen a felemelkedés. Ezért kell kimunkálni a trénerek érdekvédelmét, kiszolgáltatott helyzetük megszüntetését. Értendő ezalatt a játékosuralom felszámolását.

A tanácskozást meglátogatta dr. Aján Tamás a Magyar Olimpiai Bizottság új főtitkára is. Aznap elsőkézből kaptuk az információt, hogy miniszterhelyettesi rangban Tibor Tamást nevezték ki a működését július elsején megkezdő Országos Sporthivatal élére. A tervek szerint az új államigazgatási szerv lényegesen kisebb apparátussal, 60-70 munkatárssal lát munkához.

— A MOB-nak nagyobb részt kell vállalnia a magyar sport irányításából, ám ehhez szervezetileg és pénzügyileg tiszta képet kell teremteni — fejtette ki. - Az OSH szerepét nem vállalhatja át a MOB, annál is inkább, mert az olimpiai bizottság nem élvezi az állam anyagi támogatását. A magyar sport komoly reklám- hordozó értéket jelent, mi erre alapozzuk a bevételeinket.

A beszélgetés során dr. Aján Tamás szólt arról is, hogy a pályázó hat város közül melyiknek a legjobbak az esélyei, hogy elnyerje az 1996-os nyári olimpia rendezési jogát. Mint mondta, ő is tagja annak a bizottságnak, amely terepszemlét tart a városokban. Neki az a személyes meggyőződése, hogy ha ma kellene dönteni, akkor Torontó lenne a győztes. Köztudott, hogy Athén is hőn áhítja a jubileumi játékok megrendezését, ám a görög fővárosban ma még sem az infrastruktúra, sem pedig a létesítményhelyzet nem olyan, hogy eséllyel pályázhat. Persze lehet, hogy érzelmi motivációk is befolyásolják majd a NOB-ot, amikor jövő év szeptemberében dönt.

A három napos tanácskozás során kibeszélhettük magunkat, mi, akik telefonon gyakorta keressük egymást eredmények, információk miatt, ám évente csak nagyon ritkán, egyszer-kétszer találkozunk személyesen. S hogy a tapasztalatcserén túl másra is futotta az időnkből, az egyik este elhatároztuk, megalakítjuk a sportújságírók e régiójának nagypályás labdarúgó-csapatát. Első mérkőzésünkhöz mindjárt méltó ellenfelet is választottunk magunknak, kihívjuk ugyanis a Magyar Újságíró Válogatottat, ahol szinte kivétel nélkül csak fővárosi kollegák rúgják a labdát. A debütáló találkozót a tervek szerint Debrecenben, egy NB I-es mérkőzés előtt rendezzük meg. S ha nem vallunk nagyon szégyent, folytatás is következik, talán még Egerben is. Ha nem is NB I-es meccs előmérkőzése- ként.

Budai Ferenc

Bajnokok tornája Átányban

Egy korábbi hagyományt elevenítenek fel az átányiak. A hevesi tájegység képviseletében már megjárták labdarúgóik a megyei bajnokságot. Sőt, annak idején — 1976-ban — elnyerték a bajnokok tornája trófeát. Ezúttal a három körzet aranyérmes együttesének szerveznek július 9-én egésznapos fesztivált.

Pályára lép Domoszló, Erdőtelek, Novaj legjobb tizenegye a házigazdák társaságában. A három bajnok újonca az őszi megyei pontvadászatnak, a jövő vasárnapi körmérkőzés egymás játékerejének megismerésére is szolgál. A győztes elnyeri az erre az alkalomra felajánlott kupát, s különdijat kap a gólkirály, a legjobb kapus- és mezőnyjátékos. A program majd 9 órakor kezdődik, mint Sárándi Elemér a lelkes szervező elmondta, s hat 2x30 perces találkozóra kerül sor.