Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1989. július 1., szombat Rózsaszínű ábrándok nélkül Elhessentették az OB II. „rémét” Nem a legjobb előjelekkel vágtak neki pó­lósaink tavaly ősszel a pontvadászatnak. A Magyar Úszó Szövetség elnökségének hatá­rozata értelmében 14-ről 12-re csökkentet­ték az OB I-ben szereplő csapatok létszá­mát, vagyis a tabella utolsó két helyét elfog­lalók búcsút inthettek az első osztálynak, a 12. pedig osztályozóra kényszerült az OB II. bajnokával. Az egriek a tavalyi bajnokságot a II. helyen zárták. így nem kellett ahhoz túl­zott borúlátás, hogy a veszélyeztetett zóná­ban érezzék magukat. Mindezek ismereté­ben és felmérve a reális lehetőségeket, szin­te önként adódott, hogy hová kell helyezni a mércét. Célul tűzte ki a szakosztályvezetés az első tíz közé kerülést s ezen belül termé­szetesen a minél előkelőbb pozíció megka- parintását. Tűzkő kapus nemegyszer bravúrvédések sorozatát mutatta be. Az előtérben Tóth K. és Kelemen. (Fotó: Szántó György) Nos, előjelek jde, előjelek oda, ha pusztán az elért ered­ményt nézzük, nincs ok a hom- lokráncolásra. A 9. hely meg­szerzése egyben a tervteljesítést is jelentette, s ha arra gondolunk, hogy a létesítményhelyzet szem­pontjából az élvonalban az ESE pólósai vannak a leghátrányo­sabb viszonyok között, akkor még némi elégedettséget is érez­hetünk. Hogyan vélekedik minderről a legilletékesebb Pó- csik Dénes, az úszó- és vízilabda szakosztály igazgatója. — Voltaképpen elégedett va­gyok a szereplésünkkel, még ak­kor is, ha nem használtuk ki min­dig a kínálkozó lehetőségeket. Az ez évi pontvadászat rendkí­vül kiélezettnek ígérkezett, mi­vel a mezőnyt alkotó csapatok tudásszintje közel azonos, jósze­rivel senki sem mehetett biztosra a másikkal szemben. Ez alól a megállapítás alól két kivétel van. Ez a bajnok Vasas gárdája, amely toronymagasan kiemelke­dett a többiek közül, és a sereg­hajtó sportiskolások, akik tehet­ségesek ugyan, de az élvonal még túlontúl is kemény diót jelentett nekik. Azzal is számolnunk kel­lett, hogy a létszámcsökkentés ténye sem növeli az esélyeinket. — Korábban úgy nyilatko­zott, hogy egyetért ezzel a határo­zattal. — Ezt a véleményemet most sem másítom meg. Meggyőző­désem, hogy a magyar vízilabdá- zás jövőjét és színvonalának emelését szolgálja az intézkedés. Ez azonban nem változtat azon, hogy — a körülmények ismereté­ben — könnyen bajba kerülhet­tünk volna, ha nem figyelünk kellőképpen. — Hullámvölgyek azért vol­tak a csapat teljesítményében, ez­zel alighanem egyetért. — Az ősszel gyengécske rajtot vettünk a Tungsram ellen, de az­tán mind jobban belelendült a társaság. Már úgy festett, min­den rendjén megy, amikor jött az OSC-től kapott kiadós hidegzu­hany, sima vereség idehaza. Ez a kisiklás, a legfájóbb pontveszté­sek közé tartozott. Idegenben is eredményesen szerepeltek a fi­úk, hiszen hogy mást ne is említ­sünk, a KEK döntős Bp. Sparta­cus „skalpját” is az övükre akaszthatták. A hajrában viszont igazi mélyrepülés következett, nagyon nehéz vetélytársakkal szemben. A BVSC, FTC, Vasas, Ú. Dózsa sorozatból csak egyet­len pontot sikerült elcsenni a vasutas gárdától.-Ennek dacára kecsegtető po­zícióban várhatták a tavaszi folytatást, ugyanis 14pontjukkal az értékes 6. helyen zárták a sze­zont. Talán csak az a körülmény óvott a rózsaszínű ábrándoktól, hogy 4 játékossal megcsappant az amúgy sem túl bő keret. Sokan féltették a csapatot a sorozatos kudarcoktól, mondván ,hogy igazán hatékony cserére alig van lehetőség. — Nos, a négy esetünk tulaj­donképpen öt .Dr.Sike Józseftől, Vincze Lászlótól és Vecseri Sán­dortól az ismert okok miatt meg­váltunk, Zalánki Gábor pedig szögre akasztotta az úszónadrá­got. Igazat megvallva nem szíve­sen beszélek erről, dehát a króni­kához ez is hozzátartozik. A veszteséglistán tartjuk számon a jó adottságú Tóth II. Pétert aki februártól katonai szolgálatát teljesíti. A kevesebb cserelehe­tőségre kevésbé kiállításveszé­lyes taktikával készültünk, a zó- názást a szoros emberfogással felváltva alkalmaztuk a tavasz- szal. — A sikeres zónázáshoz min­denekelőtt egy jó kapus szüksé­geltetik — Sokat segített, hogy Tűzkő Gyula a leszerelést követő kez­deti bizonytalanságok után ta­vaszra a csapat erősségévé vált. Nála rendkívül fontosnak tar­tom, hogy ne elégedjen meg az elért szinttel, mert képességei alapján jóval többre is viheti. Ancsán András visszaigazolása egyértelmű nyereséget jelentett a csapatnak. Küzdeni tudását, sportemberi magatartását bárki elé példaképnek állíthatom, bár meg kell jegyezni, hogy teljesít­ménye nem mindig volt egyenle­tes. A tavasz meglepetésének könyvelem el Tóth Kálmán ala­posan feljavult játékát és az egé­szen fiatal Simon Tibor is helyt­állt. A csapat gerincét a Buza- Nagy-Madarasi trió alkotta, s ők bizonyos formaingadozástól el­tekintve szintén megtették a ma­gukét. — A tavasszal végül is elma­radt a látványos fejreállás... — Tíz pontot sikerült össze­gyűjtenünk, úgy, hogy például Szegeden reális esélyünk volt a pontszerzésre, de kiengedtük a kezünkből. A Fradi ellen Eger­ben az utolsó negyedben már két góllal is vezettünk, mégis mi hagytuk el vesztesen a medencét. Mindezt azért veszem számba, mert ha csupán két ponttal töb­bet kasszírozunk — ami nem lett volna túlzott elvárás — már meg­őrizhettük volna a 6. helyünket. A leglényegesebb a jövő szem­pontjából mégiscsak az„ hogy a csapat morális tartása érezhető­en javult. A kiben-kiben még benne rejlő lehetőségeket a to­vábbiakban még több gyakorlás­sal kell felszínre hozni. — Az egriek Achilles sarká­nak tűnt az emberelőnyös hely­zetek értékesítése. Felhasználva a sportág nagy statisztikusának Bartalis Istvánnak a feljegyzése­it, az ESE teljesítménye e. téren 46,7százalékos volt, azaz a tava­lyi 48,5-et sem érte el. — Ez azért nem jelentett szá­munkra külön hátrányt, mert a többi csapat sem jeleskedett eb­ben. Az, hogy az emberelőny a magyar mezőnyben már egyre kevésbé számít előnynek, ne­künk persze sovány vigasz. Ezeknek a helyzeteknek a ki­használása jórészt az alapos be­gyakorláson múlik, s erre a téli körülmények és a létszámhiány miatt nem nyílt elég lehetőség. Sajnos az emberhátrányos hely­zetek kibekkelése terén is van mit javulni, lényegesen mozgé­konyabbá kell tenni a védekezé­sünket. — A bajnokságban való mi­néljobb szereplés mellett a másik lényeges feladat a jövő csapatá­nak építése, a fiatalítás volt. Ez hogyan sikerült? — Ez egy olyan folyamat, amely még korántsem zárult le. A kezdeti tapasztalatok kedve­zőek, de ebben az esetben na­gyon fontos a türelem. Az élvo­nalbeli játékossá érést ugyanis nem szabad siettetni, mert az semmi jót nem szül. Az utánpót­lásunk nagyot lépett előre az utóbbi időben. Tűzkő Péter meghívást kapott a serdülő válo­gatottba, Grósz Ákos pedig IBV kerettag. — Ügy tudom, hogy a korábbi­akban erősítésként Dóczi és Szil­vasán neve is felmerült. — Ezzel kapcsolatban még semmi konkrétummal nem tu­dok szolgálni, a tárgyalások még folynak. (Dóczit pénzhiány mi­att nem tudja leigazolni a klub. A szerk.) A kiesés rémét sikerült ugyan elhessenteni, de rózsaszínű áb­rándokat aligha szőhetnek az eg­ri vízilabdások. Kész csoda, hogy ilyen mostoha körülmények kö­zött is tartják a lépést, a délibáb kergetésnek pedig semmi értel­me. Buttinger László r Heves Megyei Autójavító Vállalat szerződéses üzemeltetésre három évre átadja az alábbi részlegeit: Autósbolt Kápolna, Szabadság tér 2. Autósbolt Bélapátfalva, Lenin út 2. Autósbolt Eger, Lenin út 177. A pályázatokat 1989. július 28-ig kell beküldeni a vállalat címére: Eger, Faiskola u. 5. A versenytárgyalás a vállalat központjában lesz 1989. augusztus 31-én délelőtt 10 órakor. Tájékoztató adatokat, bővebb felvilágosítást a vállalat főmérnöke ad. V J Lőnek és szúrnak a török szurkolók... Az európai labdarúgó stadio­nokban már-már megszokott rendbontások kapcsán ezúttal Törökországból érkeztek ko­moly összetűzésekről szóló je­lentések. A huliganizmus „divat­ja” úgy tűnik nem ismer már ha­tárokat. A törököknél egyre gya­koribbá válnak a véres esemé­nyek lelátókon. A szurkolók már eleve késekkel, husángokkal, sőt, lőfegyverrel (!) felszerelkez­ve látogatnak ki a mérkőzésekre. Az indulatok a szezonzáró ku­padöntő visszavágóján szaba­dultak el. A tét nem volt különö­sebben nagy, hiszen a Fenerbah- cse — a volt nyugatnémet válo­gatott kapus, Toni Schumacher együttese — már a bajnoki cím tulajdonosaként léphetett pályá­ra. Az ellenfél, a Besiktas az első találkozón l:0-ra, a botrányos második mérkőzésen pedig 2:1- re győzött. Az összecsapás Isz­tambul belvárosában folytató­dott: a két szurkolótábor egy­másnak rontott, és másnap több mint húsz embert ápoltak kór­házban. Egy fiatalembert lőtt sebbel, kómás állapotban vettek kezelésbe az orvosok. A török lapok sportoldalain az elmúlt héten szinte csak a „vé­res kupadöntőről” lehetett ol­vasni. A legújabb botrány azon­ban, amint azt a cikkírók többsé­ge megállapítja, nem az első volt az idényben, de — hála a bajnoki szünetnek — őszig nem kell tar­tani újabb összetűzésektől... Sokszemközt — közös dolgainkról A héten az ország délkeleti csücskében, Békéscsabán talál­koztak egymással Kelet-Ma- gyarország megyei napilapjainak sportújságírói. A három nap so­rán megszámlálhatatlan téma került terítékre. Vitáztunk az új­ságíró etikáról, a vidéki és fővá­rosi újságírás közti különbségek­ről, a toliforgatók és az egyesüle­tek, sportosztályok kapcsolatá­ról, a hazai, s mindinkább a vidék sportjáról, égető gondjairól, kér­dőjelektől hemzsegő jövőjéről. Erős a gyanúm, hogy az olvasót vajmi kevésbé érdeklik a kimon­dottan szakmai jellegű eszmefut­tatások, ezért az előadássorozat­ból csak kettőt ragadnék ki. Vendégünk volt dr. Laczkó Mihály az MLSZ újonnan meg­választott elnöke, aki e szavakkal kezdte mondandóját: — Szívből örülök az ilyen és effajta találkozóknak, mert ilyenkor legalább az jelenik meg rólam a lapokban amit elmon­dok, s nem az, amit kitalálnak. Bár néhány hete kerültem csak reflektorfénybe, de sajnos már tapasztaltam ez utóbbit. E ránk, az újságíró társada­lomra nézve nem éppen hízelgő megállapítást tudomásul vettük azzal, hogy akinek nem inge, ne vegye magára... Élénkén foglalkoztatott be- nünket dr. Laczkó véleménye a választást megelőző sajtókam­pányról. — A Fociban minden voltam, csak éppen úriember nem. Tény, hogy Zalka Andrással ellentétes nézeteket vallottunk, és vallunk. Persze nem is ez kavarta meg iga­zán az állóvizet, hanem szerin­tem az, hogy én nyíltan kiálltam az elképzeléseimmel, terveim­mel. Tisztában vagyok azzal, hogy az MLSZ nem Kábelgyár, ugyanakkor azt is szeretném ki­hangsúlyozni: nem vagyok lab­darúgó szakember, csak egy föl­di halandó, aki meg akarja men­teni a magyar focit. Az MLSZ elnökétől megtud­tuk továbbá, hogy egy héttel ez­előtt létrejött a Laczkó-Mezei találkozó, ahol kizárólag a lab­darúgás helyzetéről és nem a szövetségi kapitányi posztról esett szó. Mezei György tovább­ra is az utánpótlást tartja a hazai futtbal sarkallatos pontjának, így szóba került annak a fiatalokkal foglalkozó tábornak az ügye, melynek helyszínéül Agárdot szemelte ki a volt szövetségi ka­pitány. A bökkenő csak az, hogy a megvalósításhoz legkevesebb százötven millió forintra lenne szükség. Milyen a viszony ön és Bicskei között, hangzott a következő kérdés. — Sohasem éreztem, hogy szembenállók Bicskeivel vagy akár Török Péterrel. Az elnök­ség elfogadta, hogy pályázatot írunk ki a szövetségi kapitányi, a főtitkári és a Foci főszerkesztői posztokra. Gondolom, ha ez nem lett volna helyes indítvány, a testület ellenezte volna. (Hogy végül is milyen az elnök és a „beosztottak” viszonya ne­héz megítélni. A kívülálló csak azt látta — Bicskei és Török is részt vett ezen a találkozón —, hogy kimérten viselkednek egy­más társaságában.) Folyik a találgatás, hogy vajon ki veszi majd át a válogatott irá­nyítását. dr. Laczkó határozot­tan kijelentette, hogy nincs favo­rizált jelöltje. A kalapban jelen­leg olyan nevek szerepelnek, mint Mezei, Verebes, Kaszás, Both. Mindegyikükkel elbeszél­get, s elsősorban arra kíváncsi, hogy mit tennének ők, ha az MLSZ elnökének a helyében volnának. (Hát bizony én hosszú listát tudnék kreálni.) Egy biz­tos, addig nem szánja rá magát az esetleges változtatásokra, amíg fel nem térképezi a lehetősége­ket, a pillanatnyi állapotot. Mint mondta, nem akarja a fürdővíz­zel a gyereket is kiönteni. (Kér­dés, megvan-e még a „gyerek”?) Végezetül kitért arra is, hogy felkészült, a labdarúgás iránt el­kötelezett edzők nélkül elkép­zelhetetlen a felemelkedés. Ezért kell kimunkálni a trénerek érdekvédelmét, kiszolgáltatott helyzetük megszüntetését. Ér­tendő ezalatt a játékosuralom felszámolását. A tanácskozást meglátogatta dr. Aján Tamás a Magyar Olim­piai Bizottság új főtitkára is. Az­nap elsőkézből kaptuk az infor­mációt, hogy miniszterhelyettesi rangban Tibor Tamást nevezték ki a működését július elsején megkezdő Országos Sporthiva­tal élére. A tervek szerint az új ál­lamigazgatási szerv lényegesen kisebb apparátussal, 60-70 munkatárssal lát munkához. — A MOB-nak nagyobb részt kell vállalnia a magyar sport irá­nyításából, ám ehhez szervezeti­leg és pénzügyileg tiszta képet kell teremteni — fejtette ki. - Az OSH szerepét nem vállalhatja át a MOB, annál is inkább, mert az olimpiai bizottság nem élvezi az állam anyagi támogatását. A magyar sport komoly reklám- hordozó értéket jelent, mi erre alapozzuk a bevételeinket. A beszélgetés során dr. Aján Tamás szólt arról is, hogy a pá­lyázó hat város közül melyiknek a legjobbak az esélyei, hogy el­nyerje az 1996-os nyári olimpia rendezési jogát. Mint mondta, ő is tagja annak a bizottságnak, amely terepszemlét tart a váro­sokban. Neki az a személyes meggyőződése, hogy ha ma kel­lene dönteni, akkor Torontó len­ne a győztes. Köztudott, hogy Athén is hőn áhítja a jubileumi játékok megrendezését, ám a gö­rög fővárosban ma még sem az infrastruktúra, sem pedig a léte­sítményhelyzet nem olyan, hogy eséllyel pályázhat. Persze lehet, hogy érzelmi motivációk is befo­lyásolják majd a NOB-ot, ami­kor jövő év szeptemberében dönt. A három napos tanácskozás során kibeszélhettük magunkat, mi, akik telefonon gyakorta ke­ressük egymást eredmények, in­formációk miatt, ám évente csak nagyon ritkán, egyszer-kétszer találkozunk személyesen. S hogy a tapasztalatcserén túl másra is futotta az időnkből, az egyik este elhatároztuk, megalakítjuk a sportújságírók e régiójának nagypályás labdarúgó-csapatát. Első mérkőzésünkhöz mindjárt méltó ellenfelet is választottunk magunknak, kihívjuk ugyanis a Magyar Újságíró Válogatottat, ahol szinte kivétel nélkül csak fő­városi kollegák rúgják a labdát. A debütáló találkozót a tervek szerint Debrecenben, egy NB I-es mérkőzés előtt rendezzük meg. S ha nem vallunk nagyon szégyent, folytatás is következik, talán még Egerben is. Ha nem is NB I-es meccs előmérkőzése- ként. Budai Ferenc Bajnokok tornája Átányban Egy korábbi hagyományt ele­venítenek fel az átányiak. A he­vesi tájegység képviseletében már megjárták labdarúgóik a megyei bajnokságot. Sőt, annak idején — 1976-ban — elnyerték a bajnokok tornája trófeát. Ezút­tal a három körzet aranyérmes együttesének szerveznek július 9-én egésznapos fesztivált. Pályára lép Domoszló, Erdő­telek, Novaj legjobb tizenegye a házigazdák társaságában. A há­rom bajnok újonca az őszi me­gyei pontvadászatnak, a jövő va­sárnapi körmérkőzés egymás já­tékerejének megismerésére is szolgál. A győztes elnyeri az erre az alkalomra felajánlott kupát, s különdijat kap a gólkirály, a leg­jobb kapus- és mezőnyjátékos. A program majd 9 órakor kez­dődik, mint Sárándi Elemér a lelkes szervező elmondta, s hat 2x30 perces találkozóra kerül sor.

Next

/
Thumbnails
Contents