Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

6. SPORT NÉPÚJSÁG, 1989. július 11., kedd Gólínség a Mátraalján Magaslatról a szakadékba A GYSE labdarúgócsapatá­nak értékelése kapcsán belela­poztam tudósítói jegyzetfüze­tembe, ahol 1988 április 24-ei dátummal az alábbi feljegyzést találtam: GYSE-HKVSC 1-1 (1-0). GYSE: Szén — Borsányi, Vágó, Erdélyi, Vajda, Jakab, Fe- rencz, Varga, Szokolai, Patócs, Török. Edző: Bundzsák Dezső. A HKVSC kispadján Treiber Rudolf ült. A még ma is kitartó szurkolók jól emlékeznek arra, hogy a gyöngyösi csapat a mér­kőzést megelőzően, ha nem is a kékestetői csúcson, de legalább a mátraházi magaslaton állt, mindössze egy lélegzetvételnyire az NB II-től. Ha akkor győznek, nincs osztályozó. A 91. percben azonban a hatvani Gömöri szer­tefoszlana a reményeket, mivel egyenlített. Ezt követően a GYSE labdarúgói nagy sebes­séggel megkezdték a lesiklást és Mátraházáról még Gyöngyösha­lásznál is alacsonyabbra zuhan­tak, mert az 1988/89. évi baj­nokság befejeztével az NB III. Mátra csoportjában az alábbi he­lyen végeztek: 12. GYSE 30 9 4 5 12 32-36 40 Ebben a szereplésben csak az a furcsa, hogy a tavalyi együttes­ből mindössze kétjátékos, Erdé­lyi és Varga távozott, Szokolai pedig mindvégig sérült volt. A másik, ám cseppet sem elhanya­golható tényező, hogy az idén a Treiber-Ács duó vette át a csapat felkészítését, akik korábban ép­pen jelenlegi gárdájuk ellen jut­tatták NB II-be a HKVSC-t. Ugyan ők közben kiestek a má­sodik vonalból, de elgondolni is rossz, mi lett volna a GYSE-vel akkor, ha félidőben kölcsönad­ják őket a Zagyva-partiaknak. Mi is történt a gyöngyösi fut- ballpályán? Az idény kezdete előtt a szakosztály vezetése az el­nökséggel egyetértésben az NB III. 5-8. helyének megszerzését tűzte ki célul azzal a kitétellel, hogy saját nevelésű játékosok ki­próbálásával kell a csapatépítést megoldani, s a 89/90-es évben fel kell jutni az NB II-be. Én úgy érzem, ha semmi mást nem is, de a fiatalok hadba vetését sikerült megvalósítani. A pontvadászat során lejátszott harminc mérkő­zésen a hét idősebb labdarúgó mellett 17 (!) utánpótláskorú szerepelt. Elgondolkodtató, vagy inkább elszomorító, hogy az öregek több mérkőzésen ju­tottak szóhoz kezdő emberként, mint a fiatalok összesen. A legtöbbször pályára lépők csapata: Szén — Ferencz, Borsá­nyi, Jakab, Vágó — Vajda, Sol­tész, Márkus — Szerdahelyi, Pa­tócs, Török. Szóhoz jutottak még Nemoda, Bezzegh, Baranyi, Demeter. A fentiekből látszik, senki sem játszott valamennyi ki­lencven perc során. Az őszi fordulók után 27 ponttal az 5. helyen álló csapat 60 százalékos teljesítményt nyúj­tott. A visszaesés tavasszal kö­vetkezett, amikor a rutintalan ti­zenévesek már gyakrabban fut­balloztak, s az öregebbek több­ször koptatták a kispadot. Ma még nehéz eldönteni, hogy igaza lesz-e a mesternek, ehelyett in­kább lássuk a statisztikát. Otthon ősszel: 8 6 1—1 16-5 14 Tavasszal: 7 1 1 2 3 5-7 7 Összesen: 15 7 2 2 4 21-12 21 Idegenben összesen: 15 2 2 3 8 11-24 19 Ebből is látszik, hogy a máso­dik félidőben oly gyengén szere­pelt a gárda, hogy akár ki is eshe­tett volna. Feltűnő, hogy mind­össze 32 gólt szereztek, s ez alig­ha adja meg az egy gólos mérkő­zésenkénti átlagot. Az is elszo­morító, hogy a 15 hazai meccset mindössze 4608 fizető néző te­kintette meg. Ez 300 fős átlagot jelent. Úgy tűnik, bár a szakosztály vezetése még nem értékelte az esztendőt, a focibarátok már ítélkeztek. Szkocsovszky Tibor Jugoszláviában Az elnökség ellenzi a profi szerződéseket Jugoszláviában a kosárlabda szövetség határozottan fellépett az ellen, hogy minden korlátozás nélkül, akár az egyik percről a másikra igazoljanak át a tenge­rentúlra a legjobb hazai amatőr­játékosok és profiként, az ameri­kai hivatásosok ligájában (NBA) folytassák pályafutásukat. A testület állásfoglalása nem sokkal a jugoszláv válogatott győzelmével zárult zágrábi Eu- rópa-bajnokság után, s persze, annak végeredményével szoros összefüggésben látott napvilá­got. A szövetségi vezetők nem is rejtették véka alá nézetüket, hogy félnek az otthoni kosárlab­da értékeik meggondolatlan ki­árusításától. Többen úgy fogal­maztak, hogy feltétlenül meg kell állítani a jelenlegi folyamatot, amely — ha nem tesznek ellene — a sportágat katasztrofális helyzetbe döntheti Jugoszláviá­ban. Az aggodalmak nem alaptala­nok. A válogatott ugyanis csak akkor maradhat meg a kontinens élén, s egyáltalán a világ vezető kosaras hatalmai között, ha to­vábbra is erős lesz a jugoszláv bajnokság, ha a legjobb játéko­sok a nemzeti együttes rendelke­zésére állnak. Ez ellen hatnak azonban a profiszerződések, amelyek nyomán pillanatok alatt széthullhat a válogatott, mint ahogy az — az elnökség értékelé­se szerint — már meg is kezdő­dött. Az amerikai játékosszerzők szinte a zágrábi Eb lefújása pilla­natában már magukénak, ponto­sabban az NBA-szerzemények közé tartozónak mondhatták az Európa-bajnok gárda olyan ki­válóságait, mint amilyen Vlade Divac és Dino Radzsa. Megle­het, a közelgő argentínai világ- bajnokságon már nem is számít­hatnak rájuk a válogatottban. Az elnökség a tiltakozás mel­lett gyakorlati lépéseket is elhatá­rozott. Mindenek előtt életre hív­tak egy különleges bizottságot, ennek a feladata lesz tanulmá­nyozni és körülhatárolni a jugo- szlávok tengerentúli szerződés- kötésének feltételeit. Kérdés per­sze, mit szólnak bármifajta korlá­tozó intézkedéshez a pénzbevé­telben, tehát a játékoseladásban is érdekelt klubok, amelyek alig­ha lesznek tekintettel a váloga­tottra, ha egy jelentős bevétellel kecsegtető megállapodásnak néznek elébe. További kérdés, hogy a szövetség tud-e érvényt szerezni akaratának, mer-e élni a retorzió mindig kétélű fegyveré­vel, s egyáltalán lesz-e eszköz a kezében, amivel adott esetben visszakozásra késztetheti a klu­bokat, a játékosokat. Tenisz Tassy sikere A hét végén korosztályos or­szágos teniszversenyt rendeztek Kiskörén. A gyermek és újonc teniszezők részvételével lebo­nyolított viadalra az osztrákok helyett csupán az értesítés érke­zett: nem indulnak a versenyen. Az eredmények. Gyermekek. Lányok: 1. Patrus (Bp. Sparta­cus), 2. Ádám (U.Dózsa), 3. Ko­vács E. (Kisköre) és Tóth (BSE). Fiúk: 1. Bardóczky (KSI), 2. Kis- szőllősi (GYSE), 3. Géczi (DU­SE) és Forgács (Bp. Vasas). Újoncok. Lányok: 1. Szukov (Bp. Spartacus), 2. Ambrus (GYSE), 3. Vadkerti (KÉV Met­ró) és Ádám (U.Dózsa). Fiúk: 1. Tassy (GYSE), 2. Mészáros (Ba­lassagyarmat), 3. Szabados (Sal­gótarján) és Zérczi (Bp. Hon­véd). A hónap végén háromnapos amatőr teniszversenyre kerül sor Kiskörén. A július 28-29-30-án megrendezendő viadalra július 26-án 17 óráig kell írásban je­lentkezni, a következő címen: Kovács Márton Kisköre, Széche­nyi u. 42. 3384. Telefonon neve­zést nem fogadnak el a rendezők. J PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A Heves Megyei Patyolat Vállalat az alábbi üzleteit a jelenlegi tevékenység fenntartása mellett — azzal összeférhető — kereskedelmi, ipari tevékenység folytatására bérbe, illetve albérletbe adja. EGERBEN Zalár József u. 1-3. 57 m2 Csákány út 4. 70 m2 Szovjethadsereg út 54. 38 m2 Lenin út 111. 54 m2 Kallómalom út 88. 86 m2 GYÖNGYÖSÖN Iskola út 1. 58 m2 Mérges út 13. 95 m2 Mátrafüred, Béke út 2. 27 m2 A feltételekről részletes tájékoztatást Szabó Lajosné főkönyvelő nyújt. (Eger, Tinódi út 28. Telefon: 13-952/8). A pályázatokat 1989. július 31-ig kell a vállalat központjába benyújtani. A vállalat a pályázatokra 1989. augusztus 31-ig értesítést ad. \ Villáminterjú Vígh Tiborral „Folytatódik a Csank-korszak” Totónyeremények A Sportfogadási és Lottóigazgató­ság tájékoztatása szerint a Totó 27. já­tékhetére 5 628 499 darab szelvény ér­kezett be. A nyeremények: 13 plusz 2 találatos szelvény 5 da­rab, nyereményük egyenként 615 916 forint, 13 plusz 1 találatos szelvény 4 darab, nyereményük egyenként 415 916 forint, 13 találatos szelvény 38 da­rab, nyereményük egyenként 172 765 forint, 12 találatos szelvény 971 darab, nyereményük egyenként 4507 forint, 11 találatos szelvény 11 235 darab, nyereményük egyenként 390 forint, 10 találatos szelvény 78 017 darab, nyere­ményük egyenként 84 forint. Élő nyeremények Lovasparádé Zárónkon A zaránki fiatalok ifjúsági szervezetének, és a tamamérai Lenin termelőszövetkezetnek a szervezésében július 15-16-án, lovasnapokat rendeznek a za­ránki sportpályán. Szombaton délután előbb a fogatok terep­hajtását, majd vasárnap reggel az egyméteres díjugratást láthatják az érdeklődők. Ezután kitartásos versenyre, majd fogatok aka­dályhajtására kerül sor. Délután jászberényi csikósbemutatót, majd a csömöri Rákóczi Lovas Sportegyesület attrakcióját fi­gyelhetik a nézők. A két nap zá­rásaként tombolasorsolás lesz, melynek főnyereménye egy csi­kó. Emellett libát, birkát, kakast és tyúkot is nyerhetnek a szeren­csések. A Békéscsaba labdarúgói az elmúlt tizenöt évben tizenegy edzőt „fogyasztottak el „. A so­ros tréner csakúgy, mint elődje nem ismeretlen előttünk. Az NB I-es csapat vezetésével az Előre Spartacus Vígh Tibort bízta meg. Tizenkilenc évesen, futballis­taként került Egerbe, több, mint húsz alkalommal szerepelt élvo­nalbeli mérkőzésen, NB Il-es meccseinek száma pedig megha­ladja a kétszázat. Az aktív pálya­futás befejezését követően visz- szatért szülővárosába, Jászbe­rénybe, majd Csank János invi­tálására elvállalta az ESE junior együttesének a felkészítését. Amikor 1985-ben Csankot meg­nyerte magának a Békéscsaba, Vígh is vele tartott a Viharsarok­ba. Pályaedzőként dolgozott az első osztályú csapatnál, most pe­dig az ő kezébe adták a marsall- botot. — Nem tartja merész vállal­kozásnak ezt a feladatot? — Azt hiszem a szakosztály vezetői látnak bennem fantáziát és úgy vélik, az elmúlt három év­ben rászolgáltam erre a tisztre. Megfelelő önbizalommal és am­bícióval lépek színre. Ezt a ma­gabiztosságot talán annak is kö­szönhetem, hogy volt kitől tanul­nom az eltelt időszakban. Csank Janival öt évet dolgoztunk együtt, s a fociról, az edzésmun­káról, egy adott csapatról alko­tott véleményünk nagyon közel esik egymáshoz. Hogy egy pél­dát is mondjak: a csapat összeál­lításnál minimum tíz emberben mindig egyetértettünk. Nem ti­tok, hogy tovább szeretném vinni Békéscsabán a Csank-korsza- kot. — Ez csupán helyezésben, jó szereplésben nyilvánul meg? — Is, is. Véleményem szerint a legutóbbi bajnokságban mi erőn felül teljesítettünk. Ahhoz, hogy hasonló eredményt tud­junk letenni az asztalra nem elég csupán a saját utánpótlásunkra támaszkodni. Szerencsénkre Pásztor újabb egy évre meghosz- szabbította a szerződését, Gu­lyás és Szenti is marad, de nem lesz könnyű két olyan csatárt ta­lálnunk, mi több, beépíteni a csa­patba, mint Szekeres és Oroszki. Egy hajtós társaságot örököltem, melynek a védekezés volt a leg­főbb erénye. Csak úgy, mint Jani, én is a kemény, profikhoz illő munkában hiszek. Kizárólag ez lehet a további sikerek alapja. — A bundabotrány szele érző­dik-e még a csapat házatáján? — Ami történt, megtörtént. Persze, hogy még mindig ferde szemmel néznek a játékosokra, az edzőkre. A feledésre a legjobb orvosság a jó játék, a gólok, a győztes meccsek. — Csank János kollegája egy­fajta csúcsot javított meg azzal, hogy három esztendőt töltött el a csapatnál. Ón mire készül. — ígérni, mindössze annyit tudok, hogy a két éves szerző­désnek szeretnék eleget tenni a liláknál. Hogy ez sikerül-e, az majd a pályán dől el. B.F. Frenkl professzor az OENI főigazgatója Prioritást az egészségpolitikának A. helsinki élettani világkong­resszus előtt nem sokkal iktatták be főigazgatói tisztébe, az Orszá­gos Egészségnevelési Intézet élé­re dr. Frenkl Róbertét, a Testne­velési Főiskola tanszékvezető egyetemi tanárát. Milyen érzésekkel utazik a finnországi sporttudományos ösz- szejövetelre? — kérdezte a pro­fesszort indulása előtt Jancsó Kornél, az MTI munkatársa. — Meglehetősen friss még a megbízásom, valójában tehát csak a világkongresszus után kezdhetem meg az érdemi mun­kát az intézetben. Ami a kineve­zésemet illeti, az elmúlt négy év­ben részt vettem az egészség- megőrző program kidolgozásá­ban és megvalósításában, de azt kell mondanom, nem lehetünk elégedettek. Kevesli az eredményeket? — Az egyik fő gond az, hogy az egészségnevelés mint diszcip­lína, nem ment át sem az orvos- tudományba, sem a társadalmi gyakorlatba, és a fogyatékos megvalósítással összefüggésben rengeteg az önfelmentés, a kibú­vókeresés. Én szeretnék most egy hatásos folyamatot elindíta­ni. Az OENl, amelyet rövid időn belül az elképzelések szerint Nemzeti Egészségvédelmi Inté­zetté keresztelünk át, nemcsak nevében, hanem egész tevékeny­ségében meg kell, hogy újuljon. Úgy vélem, és nézetemmel ko­rántsem vagyok egyedül, hogy a primer prevenciónak, vagyis az elsődleges megelőzésnek lenne az intézet az elméleti központja. Több, a klinikai munkában is ve­zető intézményt vonunk be a munkába. A koordinációban az általam irányított intézetnek meghatározó szerepe lenne és a Sportkórházzal, a Testnevelési Főiskolával szoros együttműkö­désben fognánk össze, értékel­nénk és dolgoznánk ki progra­mokat a fizikai aktivitás, az egészséges életmód fenntartása, a betegségek megelőzése érde­kében. Tervünk az, hogy ellássuk a. körbe bekapcsolódó intézmé­nyeket gyakorlati életmód-prog­ramokkal, amelyeket azok to­vábbítanak a lakosság felé. Sok újat nem is kell kitalálnunk, szá­mos átvételre érdemes külföldi tapasztalat, bevált program áll rendelkezésre. Milyen indíttatásból vállalta az OENI-nek sokkal több gond­dal járó, semmint gyors ered­ménnyel kecsegtető irányítását? — Rá kellett jönnöm az utób­bi években, hogy három, egy­mással összefüggő reformfolya­mat zajlik Magyarországon: gaz­dasági, politikai és humán jelle­gű. Nyilván elfogult vagyok, de meggyőződésem, hogy az utób­binál dől el a másik kettő is. Bí­zom benne, hogy a gazdaság és a politika tovább megy a reformok útján, és mire ezek beérnek, ad­digra elindul az átfogó humán megújulás is. Az egészségpoliti­kának prioritást kell élveznie. Ez­után el kell kerülni azt, hogy az egészségügy szempontjai kima­radjanak a nagypolitika számítá­saiból, hogy továbbra sem, vagy alig érvényesüljenek az egészség- politikai megfontolások. Az is munkált bennem, amikor igent mondtam a főigazgatóságra, hogy elmozduljunk a frázisok, a szerény kezdeményezések szintjé­ről és immár valóban társadalmi realitásként érvényesüljön az egyházakban rejlő energia. Mennyire marad ideje a gya­korlati tudományos munkára? — Hát ez egy nehéz kérdés, már csak azért is, mert világéle­temben feladat- és teljesítmény­orientált voltam, nem pedig in­tézmény- és hivatalcentrikus. Azt is szoktam mondani, hogy az elmúlt két évben már amúgy is elértem a telítettséget. Nem is a menedzseléssel, az igazgatással van gondom, hanem valóban az­zal, hogy minden bizonnyal ke­vesebb idő jut a szellemi munká­ra, pedig én igazán szeretek be­járni a laborba, cikkeket írni, te­hát a kutatói, szellemi életről sem szívesen mondanék le. Ezért, amennyire csak lehet, megpróbálom összehangolni el­foglaltságaimat, teendőimet. AUTÓT NYERHET A TAKARÉKSZÖVETKEZETNÉL! Aki 1989. július lO.-e és október 31.-e között betétet helyez el a takarékszövetkezetnél, minden 10.000,- Ft után kap egy tombolajegyet. A nyereménysorsoláson értékes nyeremények találnak gazdára, több millió forint értékben. Sorsolásra kerül: örökös üdülőhasználati jog, társasutazás, szilveszteri üdülés, hűtőláda, versenykerékpár, szörf és sok egyéb nyeremény. 3 főnyeremény 1-1 MARUTI 800-as személygépkocsi! Ne feledje: mindenkor és mindenhol ÚTBA ESIK JÖVET-MENET A TAKARÉKSZÖVETKEZET! HEVES MEGYEI PATYOLAT VÁLLALAT.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents