Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-07 / 158. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 7., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Szövetkezetek és a reformok (11/1.) Amikor volt - belső érdekeltség A minap egy régi könyv került a kezembe. A nagy parasztíró, Móricz Zsigmond írta 70 esztendővel ez­előtt, 1919-ben, „A földtörvény kis kátéja" címmel. Érdemes belőle idézni néhány gondolatot: „A szö­vetkezeti gazdálkodás a jövő gazdálkodási rendszere. Az uradalmak előnyben vannak a kisga/dálkodással szemben, mert jobban igénybe vehetik a gépeket. Egy darabba szánthatják a földeket..., egy darabba kapálhatják, s egyben arathatják... Ugyanezeket az előnvöket megnyerheti a szövetkezeti gazdálkodás is..." Falvaink formálói E sorokat olvasva érdemes a mára utalnunk. Pontosabban, legújabb kori gazdaságtörténe­tünk fontos részére, a hazai szö­vetkezetek fejlődésére. Móricz Zsigmond bölcs gondolatainak közreadása óta ugyanis hét évti­zed távlatában máig megmaradt ez az igazság. A nagyüzemek a gépesítés révén hallatlan gazda­sági előnyre tettek szert, és meg­erősödtek. Miért emlékeztetünk erre? Mert az Országgyűlés nemrégen módosította a termelőszövetke­zetekről, a földről szóló tör­vényt. E két utóbbi szorosan ösz- szeftigg egymással, elválasztha­tatlan egymástól. A szövetkezeti mezőgazdaság a magyar mező- gazdaság legnagyobb szektora. Az 1250 nagyüzem, a hatvan szak-, a 12 halászati termelőszö­vetkezet és a hozzájuk ezernyi szállal kapcsolódó másfél millió kistermelővel együtt az agrárter­mékek négyötödét állítják elő. A közös gazdaságok tevékenysé­gük mellett meghatározó szere­pet játszanak a falusi emberek foglalkoztatásában, községeink társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének formálásá­ban, alakításában. Felelősséget vállalnak a szövetkezetekhez kö­tődő csaknem egymillió család sorsáért, a közösségek létéért, életük jobbításáért. Ez utóbbiak­hoz egyébként sajátos vonások is kapcsolódnak. Gondoljunk csak arra, hogy nyugdíjasaikról mind­végig gondoskodnak, és szerve­zik a háztáji gazdálkodást. Két­ségtelen, a mezőgazdasági szö­vetkezetekről szóló törvényt az Országgyűlés az elmúlt két évti­zedben többször módosította, mégis érdemes rövid visszapil­lantást tennünk. Csekély önállósággal rendelkeztek Ma már a gazdaságtörténé­szek az első időszaknak tekintik parasztságunknak a termelőszö­vetkezetekbe szervezését, amely 1968-ig tartott. Erre az időszak­ra az volt jellemző, hogy a közös gazdaságok csekély önállósággal rendelkeztek. Tulajdonképpen a tervutasítások kötöttségei között működtek. Lényegében gazdál­kodásuk minden mozzanatához kötelező előírást kaptak. A beru­házásokat, a vetéstervet, a ter- melésiszerkezet-váltást egységes szabályozás határozta meg. A politikai, gazdasági csatározások színhelye volt a háztáji. Gyakran szükséges rossznak, máskor tár­sadalmunktól idegennek, kapi­talista maradványnak tekintet­ték, és méreteit jogszabállyal korlátozták. Azután következett a máso­dik szakasz, amely 1968 — 1971 közötti időszakra terjedt ki. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése a nagyüzemekben is növelte a gazdálkodás szabadsá­gát. A szövetkezeti demokrácia és önállóság fejlesztése előtérbe került, és a tervutasítás gyakorla­tilag megszűnt. Ennek ellenére bizonyos „társadalmi elvárások” továbbra is megmaradtak. A ta­gok javadalmazásában viszont némi előrelépés történt. Ugyanis egyre általánosabbá vált, hogy garantálták a 80 százalékos kész- pénzfizetést. Sőt, lehetővé vált, hogy a termelőszövetkezetek gazdasági társulásokat hozhat­tak létre, amely akkor nagy szó volt, és teljesen újdonságként ha­tott! Megkezdték a kiegészítő ipari és szolgáltató tevékenység fejlesztését is. Tulajdonképpen ebben a rövid, alig háromeszten­dős időszakban érlelődtek a mo­dern nagyüzemi termelés bioló­giai, anyagi, műszaki, szervezési feltételei, amelyek végül is honi mezőgazdaságunk, a termelő­szövetkezeti mozgalom gazdasá­gi sikereit megalapozták. A mozgalom „fénykora” Ezt követte az úgynevezett harmadik periódus, az 1971 — 1977 közötti szakasz, amely a magyar termelőszövetkezeti mozgalom „fénykoraként” ke­rült be gazdaságtörténetünkbe. Ugyanis jelentősen felgyorsult a termelést elősegítő modern tech­nikai, technológiai és biológiai alapok fejlődése, amelyeket az egymás után alakult termelési rendszerek szolgáltattak a nagy­üzemeknek. A legkorszerűbb szakmai tudást, műveltséget és rendszerszemléletű gazdálko­dást plántálták beléjük. Ebben az időszakban erősödött a szö­vetkezetek önállósága, nőtt a gazdálkodás szabadsága, miköz­ben jelentősen javult a tagság szociális helyzete. A társadalom- biztosítás új rendelkezései a be­tegségi ellátásban, a nyugdíjban az alkalmazottakéval azonos, vagy csaknem azonos feltétele­ket teremtettek. Ugyancsak elis­merésre méltó volt, hogy a köz- gazdasági szabályozó rendszert is igyekeztek a területi adottsá­gokhoz igazítani, és elismerték a kedvezőtlen termőhelyi adottsá­got. A termelőszövetkezeti ta­goknak államunk garantálta az éves munkadíj 80 százalékát, és általánossá vált a százszázalékos készpénzfizetés is. Nagyjelentő­ségű volt az a kormányhatározat, amely támogatásáról biztosította a háztáji termelést. Ezt a folyamatot látva a szö­vetkezetek gazdasági fejlődése tulajdonképpen az 1980-as évek elejéig töretlen volt. Nemzetközi összehasonlításban is méltán váltottak ki elismerést az ágazat eredményei! Hogy ez minek volt köszönhető? Mindenekelőtt an­nak, hogy erősödött a vállalkozói szellem, növekedett a kiegészítő ipari tevékenység a nagyüze­mekben, sőt ezekben az években a belső érdekeltség számos sike­res formáját dolgozták ki és ve­zették be. (folytatjuk) Mentusz Károly Nyolcszáz lakásba jut Füzesabonyi gázprogram Már megtették az első lépése­ket arra, hogy a füzesabonyiak­hoz is eljusson az olcsó és prakti­kus vezetékes gáz. A program el­ső, kétéves szakaszának beruhá­zási költségeihez, mely összesen 94 milliót tesz ki, energiafelhasz­nálásuk arányában felerészt a helyi gazdálkodó szervezetek já­rulnak hozzá, a fennmaradó ösz- szeget pedig a tanács és a lakos­ság állja. Mivel a település hatá­rában nem „csapolhatták meg” a Testvériség vezetéket, ezért szükség van egy káli gázátadó ál­lomás telepítésére, mely az emlí­tett falun és Füzesabonyon kívül Hevest is ellátná, így a kiadások­ra szövetkezett a három tanács. E kivitelezési munkákat a Mát­raaljai Szénbányák végzi, akár­csak az állomástól az új városhoz vezető acél gázvezeték építését, amit május elején el is kezdett. A szakasz megvalósulása le­hetővé teszi, hogy a közintézmé­nyeken és a vállalatokon kívül a kialakítandó hálózat „áldásai­ból” a helybeliek is részesüljenek — a település 2800 lakásából 800 — 850-ben állhatnak át a gázfűtésre. Az érintett utcák la­kóit tájékoztatták a tervekről, sőt kérdőíves közvélemény-kutatást is tartottak. 282 kitöltött lapból ,186-on szerepelt, hogy kifizet­nék a várható 40 — 50 ezer forin­tos hozzájárulást. Mivel a vállal­kozást több forrásból finanszí­rozzák, a tanács javasolja, hogy alakítsanak gáztársulatot, ami azért is előnyös lehet, mert en­nek tagjai előnyösebb feltételek­kel vehetnek fel OTP-kölcsönt a családok számára nem kis sum­mát jelentő összeg előteremtésé­hez. Autoprofil Egyesülés Több lesz az autóalkatrész? Az Autótechnika Kereskedel­mi Vállalat 23 autójavító válla­lattal és szövetkezettel közösen létrehozta az Autoprofil Egyesü­lést, az alkatrészellátás javításá­ra. Az egyesülés tagvállalatai és szövetkezetei az alapító szerző­dés értelmében egy évre előre megrendelhetik az igényelt al­katrészmennyiséget az Autó­technikától, a szovjet és NDK importgépkocsikhoz. Bár a be­érkező alkatrészek mennyisége feltételezhetően nem lesz több, mégis várható, hogy javulni fog az ellátás, hiszen az Autótechni­ka a tagvállalatok és szövetkeze­tek igényeinek megfelelően ren­deli, illetve adja tovább az alkat­részeket. Az autótulajdonos is jól jár, hiszen a javítószolgálta­tással együtt az alkatrészt is meg­kapja, s nem neki kell beszerez­nie a javításhoz szükséges cikke­ket. Az egyesülés rendszere elő­nyös a javítóknak is, hiszen a ko­rábbinál nagyobb biztonsággal tervezhetik a következő évi munkaprogramokat. Az Autó­technika pedig azért jár jól, mert már előre megrendelt alkatré­szeket importál, és nem kell az eddigiekhez hasonló nagy meny- nyiségben azokat raktároznia. Az egyesülés nyitott, tagja le­het bármelyik autójavító vállalat és szövetkezet, amelyik elfogad­ja az egyesülés feltételeit; neve­zetesen, hogy egy évre előre be­jelenti rendelésigényét, s ne­gyedévenként számol el az egye­süléssel. Az Autótechnika egyébként tervezi, hogy az egye­sülés működésének tapasztalatai alapján hasonló rendszerben az autójavító kisiparosok alkatrész- ellátását is megszervezi. Kis huncut telefonja Kellemes csengésű női hang szólalt meg a telefonban: — Képtelenség! Nem győzöm dobálni a kétforintosokat a telefonba, pedig csak innen, a mátraházi gyógyintézetből hí­vom Gyöngyöst. Hallja? Már megint pöntyög a masina. Mit szól hozzá? Eddig egy marék kétforintosom máris odavan. Mit tehetek én? Megkérdezem a legilletékesebbet, a postát. A távbeszélőosztály vezetője, Nagy Lajosné készség­gel válaszol: — Mátraháza és Gyöngyös között a telefonbeszélgetés dija negyven másodpercenként két forint. — Az nem lehet, hogy a berendezés rosszul működik? — Havonta ellenőrizzük, és félévenként próbahívást is végzünk. A beszélgetések dijának megállapításáról egyéb­ként a telefonkönyv nyolcadik oldalán olvasható a tájékozta­tó. Ebben ott áll az is, hogy Mátraháza és Gyöngyös között az első dijkörzetre érvényes előírások a mérvadóak. Lám, lám, ilyen huncut kis telefonok vesznek körül ben­nünket. Az ember azt gondolná, hogy körzetszám nélkül minden hívás helyi beszélgetésnek számít. Aztán kiderül, hogy a masina jobban számol, mint egy főpincér. Tessék óvatosan bánni vele! De kiderült még más is. Több napon át végeztem próba­méréseket, több kvarcóra másodpercmutatójának a segítsé­gével. És lám, a pöntyögés soha nem várt negyven másodper­cig. Már húsz másodperc is elegendő volt neki. Hát ennyire pontos a posta berendezése? Vagy az ellen­őr órájával van baj? Ugyanis minden bedobós telefont nem ellenőrizhet maga az osztályvezető. Akik ismerik, már azt is tudják, hogy tárcsázás közben is oldalba kell verni a készüléket, különben úgy nyeli a kétforin­tosokat, mint kacsa a nokedlit. Jó az étvágya, hál’ istennek. Neki legyen mondva! (-ár) Erősödött az OKISZ gazdálkodást segítő tevékenysége Az ipari szövetkezetek terme­lése az elmúlt évben elérte a 152 milliárd forintot. Nőtt a részese­désük az ipari termelésben, első­sorban a jövedelmező feldolgozó ágazatokban. Jelentősen bővült az ipari szövetkezetek konverti­bilis elszámolású exportja is — tájékoztatta Köveskuti Lajos az OKISZ elnöke az MTI munka­társát. A 283 ezer dolgozót foglal­koztató 3150 ipari szövetkezet jelentős tényező a gazdaságban. Bizonyítvány — vizsga nélkül Hogyan kell vevői fogni? Magam nagyokat bólogattam, miközben olvastam a Murphy kisasszony törvényei című köny­vecskét, amiből kiderül (amit ed­dig is sejtettünk), hogy a bosz- szantó apróságok szinte végzet­szerűen tudnak összeesküdni el­lenünk. A gyűjteményben külön fejezet taglalja a vásárlás nem megvetendő nehézségeit. Példá­ul: ha csak nézelődünk és üres zsebbel mustráljuk az árut, bizto­san hozzánk lép egy eladó, ha azonban sietősen keresünk egy bizonyos cikket, még a környé­ken sem találunk senkit. Sejtem, hogy Szabó Anikó­nak és Herenik Lászlónak egé­szen más erről a véleménye, ők ugyanis a pult túloldalán állnak. Mindketten az idén végeztek az egri Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakmunkásképzőben, mégpedig nem is akárhogyan: a szakma kiváló tanulója országos versenyben olyan jól szerepel­tek, hogy vizsga nélkül kapták meg a bizonyítványt. — Legnehezebb az elméleti írásbeli volt — emlékszik vissza a tavaszi erőpróbára Szabó Anikó, aki a negyedik helyet szerezte meg —, kereskedelmi gazdaság­tanból és áruismeretből kaptunk kérdéseket. A könnyebbik fel­adat az volt, amikor az üzletben kellett feltalálni magunkat, ne­kem talán ez sikerült jobban. Ke­lemen István, aki a szakoktatóm volt (akárcsak Lacinak), azt mondta, viselkedjek úgy, mint otthon szoktam, vagyis a Duett Áruházban, ahol gyakorlaton voltam. Ott dolgozom most is, a háztartási felszerelések osztá­lyán. — Mi vonzotta erre a pályára? — Nagyon szeretek emberek­kel foglalkozni, és örülök, ami­kor visszajárnak hozzám, mert készségesen szolgáltam ki őket. Szívesen csinálom, még a nyári szünidőt sem sajnálom. Mi ugyanis a verseny sikere miatt márciusban szabadultunk, így tavasszal munkába állhattunk. Talán szakmai ártalom, de ha be­megyek egy üzletbe, mindig fi­gyelem az eladókat, s bizony, akadnak olyanok, akik alig vár­ják, hogy megszabaduljanak a vásárlótól. Pedig nem ördöngös­ség, hogy jól tegyük a dolgunkat, csak több emberség kell hozzá. — Elképzelte már, milyen len­ne az a bolt, amit maga rendez­hetne be a saját elképzelései sze­rint? — Nagy vágyam, hogy legyen egyszer egy ilyen. Mivel noszvaji vagyok, ott nyitnám meg, és me­zőgazdasági eszközöket, vető­magot árulnék. Egészen kicsi he­lyiség volna, mindig rendben tar­tanám, és lehetőleg sose kéne azt mondanom, hogy amit keresnek, az éppen hiánycikk. Herenik László szerint is az udvariasság a mesterség egyik titka, el is magyarázza, hogyan kell „vevőt fogni”, és elhiszem neki, hiszen ő bizonyult a leg­jobbnak az idén a kereskedőta­nulók közt. — Először nagyon kedvesen kell odaszólni — meséli —, mert akkor azt mondja magában a „kliens”: hű, itt foglalkoznak ve­lem... Kedvet kap, és majdnem biztos, hogy nem fog üres kézzel távozni tőlünk. Ehhez érzék kell, és nem is volt bajom sosem a gya­korlattal, szinte ragadt rám min­den tudnivaló. Nem voltam az a típus, aki hajnalig bújta a tan­könyveket, de enélkül is jól ment minden. Sikerélményt jelentett ez az első hely, hiszen máshogy néznek rám, mintha végigbuk­dácsoltam volna a három évet. — Most a Mágnes Áruházban kínál műszaki cikkeket. Ehhez jól kell ismerni azt is, mit tudnak ezek a laikus számára titokzatos eszközök, hogyan kell őket hasz­nálni... — Mindig elolvasgatom a prospektusokat, segít, hogy vala­micskét tanultunk angolul az is­kolában. A kezelésükre meg szin­te ösztönösen is ráérzek. Előfor­dul az is, hogy finoman irányítom az érdeklődőt, hogy olyan márkát válasszon, ami kifogástalan mi­nőséget garantál. Nem érdekem, hogy bármit rásózzak. Nem mon­dom, bajban vagyok, ha igazán jó rádiót vagy lemezjátszót keres­nek, ilyenünk ugyanis pillanat­nyilag nincs. Néhány készülék már az üzlet megnyitása óta a rak­tárban porosodik, és mégsem kel el. Jobb lenne, ha gyakrabban rendelhetnénk, és mindig azt, amire éppen szükségünk van, így nem maradna semmi a nyakun­kon. Ez azonban már nem rajtam múlik... (P-t)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents