Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-07 / 158. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 158. szám ÁRA: 1989. július 7., péntek 4,30 FORINT Magyar küldöttség utazott a Varsói Szerződés Tagállamainak csúcstalálkozójára Nyers Rezsőnek, az MSZMP elnökének vezeté­sével csütörtökön Bukarestbe utazott a Magyar Népköztársaság küldöttsége, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén. A delegáció tagja Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, Horn Gyula kül­ügyminiszter és Kárpáti Ferenc vezérezredes, hon­védelmi miniszter. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Lukács János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Kótai Géza, az MSZMP KB osztályvezetője, Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter, Somogyi Ferenc kül- ügyminisztériumi államtitkár és Krasznai Lajos ve­zérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes. Jelen volt Traian Pop, a Román Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt A Legfelsőbb Bíróság Elnök­ségi Tanácsa csütörtöki nyilvá­nos ülésén tárgyalta a Nagy Imre és társai ellen folytatott büntető ügyben a legfőbb ügyész törvé­nyességi óvását. A héttagú testü­let az óvást alaposnak találta, s annak helyt adott. Határozatá­ban megállapította, hogy a Leg­felsőbb Bíróság Népbírósági Ta­nácsának 1958-ban hozott ítéle­tei törvénysértők, ezért ezeken hatályon kívül helyezte; Nagy Imrét, dr. Donáth Ferencet, Gi- mes Miklóst, Tildy Zoltánt, Ma­iéter Pált, Kopácsi Sándort, dr. Szilágyi Józsefet, dr. Jánosi Fe­rencet és Vásárhelyi Miklóst az ellene emelt vádak alól felmen­tette. Az Elnökségi Tanács ülését — a hazai és külföldi sajtó tudósító­inak élénk érdeklődése közepet­te — dr. Szilbereky Jenő, a Leg­felsőbb Bíróság elnöke nyitotta meg a Legfelsőbb Bíróság dísz­termében. A széksorokban he­lyet foglaltak a perben halálra ítélt és kivégzett, illetve a szaba­dulásuk után elhunyt személyek hozzátartozói. A per ma még élő két szereplője, Kopácsi Sándor és Vásárhelyi Miklós számára előkészített két szék azonban üresen maradt. Elsőként dr. Czili Gyula, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyet­tese ismertette a legfőbb ügyész törvényességi óvását, amely az eredeti ítéleteket is tartalmazta. Szünet után következett a leg­főbb ügyész képviselőjének, il­letve a védelemnek a felszólalá­sa. Dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese beszédében le­szögezte: az óvás megállapításai egyúttal vádpontok az egykori bűnüldöző ügyészi és igazság­szolgáltatási tevékenység ellen. Indítványozta, hogy az Elnöksé­gi Tanács helyezze hatályon kí­vül a megtámadott ítéleteket, s az elítélteket mentse fel az elle­nük emelt vádak alól. A védőbeszédek után az El­nökségi Tanács összeült. A hatá­rozatot — amely hatályon kívül helyezi a törvénysértő ítéleteket —, s az érintetteket felmenti az ellenük emelt vádak alól — dél­után dr. Szilbereky /enőhirdette ki, s indokolta meg. * A koncepciós perek áldozata­inak anyagi kártérítéséről az a készülő új törvény rendelkezik majd, amely átfogóan szabályoz­za az akkor elítéltek anyagi és er­kölcsi rehabilitációjának részle­teit. Mihail Gorbacsov befejezte franciaországi látogatását Mihail Gorbacsov, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának el­nöke csütörtökön befejezte fran­ciaországi látogatását. Délelőtt még egy, utolsó megbeszélést tartott Francois Mitterrand el­nökkel, majd Strasbourgba re­pült. Először fordul elő, hogy egy szocialista ország, s mindjárt a legnagyobb, államfője hivata­los látogatást tett és beszédet mondott az eddig csak nyugati országokat tömörítő Európa Ta­nács előtt. A nagy érdeklődéssel várt megnyilatkozás a várakozá­sok szerint Európa nyugati és ke­leti felének új viszonyáról fejtette ki a szovjet államfő a vélemé­nyét. Szerdán este egy másik, proto­kolláris premierre került sor. A szovjet elnöki párt vendéglátója, Mitterrand elnök és felesége nem az Elysée-palota fényes ter­meiben, hanem párizsi magánla­kásán fogadta szűk körű vacso­rára. A vacsorán a két elnöki pá­ron kívül csak egy-egy tolmács vett részt és sem a megvitatott té­mákról, sőt még az étrendről sem közöltek semmit. Szerdán találkozott Gorba­csov Georges Marchais-val, az FKP főtitkárával is. A találkozón a Szovjetunióban folyó pereszt­rojkáról, a leszerelésről és a fran­cia-szovjet viszonyról volt szó. Az FKP teljes támogatásáról biz­tosította a szovjet társadalmi és politikai élet átalakítását. Geor­ges Marchais szeptemberben pártküldöttség élén a Szovjetu­nióba utazik. Elhunyt Kadar Janos A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Országgyűlése, Elnöki Tanácsa, Mi­nisztertanácsa mély megrendüléssel és fájdalommal tudatja, hogy Kádár János, a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő személyisége hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt. Kádár János, az MSZMP nyugalmazott elnöke, több mint három évtizeden át első titkára, illetve főtitkára, az Elnöki Ta­nács tagja, országgyűlési képviselő, korábban két ízben mi­niszterelnök olyan politikus volt, aki egész életét, tudását, ta­pasztalatát és erejét mindenkor a magyar nép, a dolgozók bol­dogulását, az ország szocialista átalakítását szolgáló küzde­lemnek szentelte. Megegyezésre törekvő emberségével, re­formkezdeményezésekkel nehéz időszakokban törekvései mellé tudta állítani az ország haladó erőit, majd népünk túl­nyomó többségét, elismerést szerzett külföldön is a magyar szocializmus ügyének. Kádár János kimagasló államférfi volt. Életútja, egész munkássága a magvar nép azon törekvéseit szolgálta, amelyek a társadalmi közmegegyezés talaján, a reformpolitika segítsé­gével eljuttathatják országunkat a felemelkedéshez. Kádár Já­nos neve és emléke élni fog a kommunisták, a magyar nép, az emberek emlékezetében. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Népköztársaság Országgyűlése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Magyar leszerelési javaslat Genfben A nemzetközi viszonyok ala­kulásának kedvező lehetőségét megragadva, a magyar leszerelé­si küldöttség javaslatot tévesz­tett elő Genfben a radiológiai fegyverek teljes tilalmának és a nukleáris létesítmények elleni támadás betiltásának a tárgyá­ban. A Leszerelési Értekezlet csütörtöki ülésén felszólaló Var­ga István nagykövet rámutatott: A politikai együttműködés te­rén, különösen európai viszony­latban elért eredményeket jelen­tős leszerelési megállapodások­kal kell alátámasztani. Radiológiai fegyverek még nincsenek, de megjelenésük megakadályozása a bizalom megteremtését és erősítését szol­gáló intézkedés volna. A hosszú ideje folyó tárgyalások eredmé­nyeként, egyes részleteket illető­en már széles körű egyetértés van kialakulóban. Erre épül az a javaslat, amelyet a magyar kül­döttség vezetője előterjesztett. Az indítvány az eddigi eredmé­nyek összegzéséből igyekszik utat nyitni a további előrelépés­nek. Búcsú Kádár Jánostól Életének hetvenhetedik évében elhunyt Kádár János. Fájdalommal és őszinte tisztelettel adózunk emlékének, mint utódok, akiknek egy nagy életművet kell végső szá­madásra bocsátaniuk. E pillanatban olyan embertől bú­csúzunk, aki a munkásmozgalom és a nemzet ügyét azo­nosnak érezte, tudta, s a körülmények felmérésével — szem előtt tartva, hogy a politika a lehetőségek tudomá­nya — ezt az ügyet szolgálta. Számára a nemzet szolgálata azt jelentette, hogy a magyarság ügye elválaszthatatlan a nemzetközi haladás szolgálatától. Csermanek János néven 1931-ben kapcsolódott be az illegális kommunista párt tevékenységébe. 1942-ben a párt Központi Bizottságának tagja, 1943-tól titkára. Te­vékenységének elválaszthatatlan része a Békepárt meg­alakítása. Ez volt az egyik kommunista kísérlet a második világháború elvadult közegében a nemzeti összefogást szolgáld népfront megteremtésére. Amíg lehetett, aktív résztvevője volt az ellenállásnak, majd letartóztatták. 1944 novemberében megszökött, és a magyar ellenállási mozgalom egyik fontos irányítója lett. 1945-től a pártélet vezető posztjain dolgozott. Volt a budapesti pártbizottság titkára, 1948-tól az egyesült munkáspárt főtitkárhelyettese. 1951-ben — hamis vádak alapján — letartóztatták. 1954-ben szabadult. Ám sokáig csupán másodrendű tisztségekben működhetett. 1956- ban a párt vezetője lett. A történelem és az egyén viszonya — bárkiről legyen is szó sokkal bonyolultabb kapcsolat, mintsem néhány sorban végleges ítéletet lehetne mondani a körülmények­ről, a tettekről és azok következményeiről. Olyan életpályáról kell szólnunk, amely csaknem há­rom és fél évtizeden át nagymértékben meghatározta az ország történelmét. Kádár János olyan személyiséggé vált a nemzetközi politikában is, akinek véleménye sokat szá­mított, s figyelembe vették. Mégpedig azért, mert az, amit kádári stílusnak neveztek, sok mindenben szakított a szektás-dogmatikus elvekkel és gyakorlattal, a mondva­csinált ellenségképpel. A jelmondat, amely szerint „aki nincs ellenünk, az velünk van” tömör kifejezője szemléle­tének. Ennek alapján jöhetett létre a fő kérdésekben hosz- szú időre a nemzeti közmegegyezés. Ugyanez a felfogás alakította ki már akkor a kormány­zat nemzetközi politikáját; ez munkált a megélénkült ma­gyar diplomácia részéről a helsinki értekezlet előkészíté­sében, létrejöttében, s utána a folyamat továbbvitelében; ez hozott megbecsülést a Magyar Népköztársaságnak szövetségesei körében és mindenütt — Moszkvától^ nyu­gat-európai és harmadik világbeli fővárosokon át a Vati­kánig —, ahol Kádár János szívesen látott vendég volt. „Szélárnyékban élünk” — mondotta volt Illyés Gyula, akivel jó néhányszor vitatkozó-baráti módon találkozott. Ez a „szélárnyék” azt jelentette a magyar társadalomnak, hogy az 1956-os nemzeti tragédia és az azt kísérő nagy nemzetközi figyelem elükével, az elszigetelési kísérletek megszűntével végre magára találhatott, s nekikezdhetett önmegvalósításának. Nem tagadjuk: ezen a nehéz úton voltak tévedések, fájdalmas meghátrálások is. De ki fe­ledhetné, hogy amikor Nyikita Hruscsov leváltása után Kádár János megérkezett Varsóból a Nyugati pályaud­varra, töretlen elvhűséggel újra, nyomatékosan kiállt az SZKP XX. kongresszusának eszméi mellett, amit akkori­ban sokan kétségbe vontak. A XX. kongresszus szellemi­sége vált tetteinek iránytűjévé. Kádár János éveket töltött ártatlanul börtönben, sze­mélyesen megszenvedte a törvénysértéseket. De számá­ra, mint mindig, nem a személyes sérelem, hanem a kö­zösségi gondolat, a dolgozó emberek ügye volt a legfonto­sabb. Legyen ä szocializmus emberarcú. Olyan országra vágyott, amelyben a különböző világnézetű emberek egy­formán honra lelhetnek. Gazdasági és társadalmi meg­újulásra, a fejlett Európához közelítő reformokra töreke­dett, s ezért dolgozott. Magyarország ezekkel a nagysza­bású reformgondolatokkal vonta újra magára a külföld fi­gyelmét. Tette mindezt olyan nemzetközi környezetben, amely­ben az ilyen törekvéseket nem övezte osztatlan rokon- szenv, megbecsülés. A megtorpanásnak, a felemásságnak éppen ez volt egyik meghatározója. Áz idő, s vele az MSZMP sok tekintetben meghaladta Kádár János politi­kusi életművét. Az ő igazságot követelő örökségének szellemében ezt a fájó tényt ki kell mondanunk. A politi­kusok sorsa ez, mindemellett vitathatatlan, hogy szemé­lyisége idehaza ugyanúgy, mint a nagyvilágban hosszú időszakon át a humánus szocializmus törekvéseivel kötő­dött össze. „Az utóbbi évtizedekben volt rá példa, hogy valaki — a mindenkori adott feltételek közt — a legjobb elérésén fá­radozott. Mai szemszögből ez éppen Kádár Jánosra vo­natkoztatható, aki az akkori helyzet realitásairól kialakí­tott ismeretei alapján a lehető legjobbat cselekedte. Kádár nevéhez nemcsak az fűződik, hogy lebontották az ellenségképeket, hanem az is, hogy jelentős lendületet ka­pott a katonai tömbökön túlmutató európai együttműkö­dés. Ezeknek az erőfeszítéseknek a sikere váratott magára, ám végül mégis elérkezett.” Willy Brandt, a Szocialista In- ternacionálé elnöke mondotta róla ezeket a szavakat. Kádár Jánost fájdalmasan súlyos konfliktusokba so­dorta az élet, a történelem. A történelmi kihívásokkal szembenézett, olyan emberként, aki felismeri az adottsá­gokat, nem feledkezik meg önmaga felelősségéről, s a le­hetőségek közül a legjobbak kiválasztására törekszik. Nem tört mindenáron a népszerűségre, olyannyira nem, hogy amikor a nemzet érdeke azt kívánta, népszerűtlen döntéseket is vállalt, bízva abban, hogy a magyar nép ké­sőbb megérti őt. Csábítás akadt elég, de ő mégsem engedett ezeknek: a személyi kultuszok újra kivirágzó korszakában szerényen, természetéből és politikai bölcsességéből következően, ha csak lehetett, igyekezett háttérben maradni. Politikai mű­ködésében összegződtek azoknak az erőknek és emberek­nek a törekvései, akiket ő szövetségesként kívánt látni, és meg tudott nyerni egy boldogabb Magyarországért. „Szeretni a hont gyakran oly nehéz: / Ha bűnbélyeg sö­tétül homlokán, / Gyarló erényünk öntagadni kész, / Mint Péter a rettentő éjszakán. / Oh, értsd meg a szót: fényben vagy homályon — / De kishitűvé szent imád ne váljon!” Rímelnek Arany János szavai Kádár János élet­művére is. A haza szeretete vezette tetteiben. Egy olyan" korszakban vállalt emberfeletti közösségmentő feladatot, amikor erre nemigen akadt más vállalkozó. Sosem tagad­ta meg önmagát. A tisztességes politikus kompromisszu­mokban is képes gondolkodni. A történelem ítélőszéke előtt azonban az elvek megőrzésének hatékonysága és a kompromisszumok időlegességének aránya dönt. Halála óráján ne féljünk elismerni érdemeit. Ne féljünk vitatkozni örökségével, s elvetni belőle azt, ami nem bizo­nyult időállónak. De ne féljünk tovább folytatni arra ér­demes politikai gondolatait. A mai és a jövendő társadal­mi közmegegyezéshez csakis a vitákban kialakuló egyet­értés útján juthatunk közelebb. Őszintén hisszük, hogy az a Kádár Jánost megillető igazi kegyelet, a reá való méltó emlékezés, ha szembenézünk múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel. Nyers Rezső Grósz Károly Németh Miklós Pozsgay Imre AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents