Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-06 / 157. szám

6 NÉPÚJSÁG, 1989. július 6., csütörtök Nem történt „bányaomlás” Recsken is forgandó a jó szerencse A legutóbbi időszakot tekint­ve az 1970-es évek második fe­létől számítható a Heves megyei labdarúgás egyik meghatározó együttesének a Recski Ércbá­nyász. Esetenként még az NB II. kapuján is kopogtattak Megyesi- ék, az osztályozókkal azonban a döntő pillanatokban nem volt szerencséjük. Annak ellenére hosszabb távon jó szinten tartot­ták magukat, és a jelenlegi NB Ill-ban a legrosszabb esetben is őrizték pozíciójukat, legalább a középmezőnyben. Az 1988 — 89-es bajnoki esz­tendő azonban váratlanul mere­dek fordulatot hozott a Mátra északi lejtőjének alján. A recski­ek meglehetősen gyenge, mind­össze 27 százalékos teljesítmény­nyel, csupán a sereghajtó Hevest megelőzve, szép simán, egy csendben lezajló edzőcserével és annak ellenére, elbúcsúztak az NB III-tól. Mi történhetett a kulisszák mögött, adódhat a kérdés, hiszen feltételekben és játéktudásban a Recski Ércbányász vélhetően több annál, hogy megyei szintre kerüljön. A vezetésben munkál­kodók közül Maruzs András egyesületi elnököt kértük okfej­tésre, aki volt már jóval kelleme­sebb helyzetben a csapatról szól­va. A több mint tíz éve elnökös- ködő, egykor kitűnő labdarúgó és vizsgázott edző készséggel vállalta a nem éppen hálás fel­adatot, s mi több, érezhető tár­gyilagossággal mérlegelte a si­kertelenség okait. — Az első fordulók után nem úgy nézett ki a helyzet, hogy a Recsk lesz az egyik kieső. • — Kétségtelen, hogy biztató­an kezdtünk, a büntetőkkel meg alighanem szerencsénk volt. Öt forduló múltán a negyedik he­lyen álltunk, viszont a B. Bá­nyász ellen már mi nem győztük idegekkel a tizenegyeseket. Az őszi szezon közepétől volt érzé­kelhető, hogy nem minden ren­dezett a csapat körül. Nem tisz­táztuk néhány vereség okát, és annak nyomán megbomlott az egység, egyre mélyebbre csúsz­tunk a táblázaton. — Közben hagyományos mó­don „elkapták” a listavezetőt, a későbbi bajnokot. — Ez is mutatja, hogy többre hivatott a gárda. A második he­lyezett, szintén a bajnokságra pá­lyázó H. Köteles SE ellen mind­kétszer döntetlenre játszottunk, sőt különösen hazai pályán sok­kal közelebb álltunk a győzelem­hez, mint a katonák. — A bajnokság félidejében sem rendezték a problémákat? — Bíztunk a csapatban, és ak­kor még Nagy Vilmos edzőben is. A szakvezető nagyszerűnek ítélte a téli előkészületeket, de az eredmények nem őt igazolták. Persze, a játékosok is visszaéltek az edző bizalmával, jóindulatá­val, aki viszont túlzottan megér­tőnek bizonyult olykor. Sajnos, megkésve akkor változtattunk, amikor már csak papíron volt esélyünk a bentmaradásra. — Nagy Vilmos nem először volt edző Recsken. Most mégis úgy tűnik, elsősorban benne csa­lódtak. — Korábbi tapasztalataink kedvezőbbek voltak, bár a csa­patunk is erősebb volt, mellette szól, hogy amikor az ismert totó­botrány miatt bajba kerültünk, fiatalokkal is biztosan bent tar­totta a csapatot. Azért hívtuk vissza, de most gyengének bizo­nyult. — Az edzői váltás sem hozott pozitív fordulatot. — A csapat még szerzett apró érdemeket, de képtelen volt el­kerülni a kiesést. Mi újabb pró­bának tekintettük az utolsó idő­szakot. — Egyesek úgy vélik, a bázis­vállalat körüli bizonytalanság is kihatott a szereplésre. — A feltételek előteremtése nehezebb volt, mint korábban, de nem azért estünk ki. Nem mindig egy irányba ment a „sze­kér”, amiért a vezetés, az edző és nem utolsósorban a játékosok egyaránt hibásak. A felelősséget illetően vannak különbségek, de az nem mentség, hiszen a tényen nem változtat. A Recski Ércbányász labda­rúgásának történetében ezzel mindenképpen véget ért egy hosszú, feltétlen eredményesnek mondható fejezet. Úgy értesül­tünk, hogy ha van is bizonytalan­ság egyes játékosok további sor­sát illetően, döntően nem válto­zik a keret, sőt szeretnének frissí­teni is. A szakmai munkában Kiss Tibor, a tavasszal már be­mutatkozott edző kap szabad ke­zet. A nyári pihenő után nosztal­giától mentesen, a múltat helye­sen értékelve kell munkához lát­ni. Minden érdekelt által olyan felelősséggel, hogy Recsken a labdarúgásnak jövője is legyen. Mert a helyi és környékbeli igény változatlan, és szélesebb körű összefogással, bölcsen gazdál­kodva megteremthető hozzá az anyagi fedezet is. Nem üres frázis Recsken, hogy a múlt kötelez. Fesztbaum Béla Birkózópalánták táborozása Minden sportágban Edzői tanfolyam indul A Heves Megyei Tanács ifjú­sági és sportosztálya edzői tanfo­lyamot indít mindazok számára, akik kedvet éreznek e pálya iránt. Azoknak a sportbarátok­nak jelentkezését várják, akik 18. életévüket már betöltötték, s negyvenöt évnél még nem idő­sebbek. Középiskolai végzett­séggel rendelkeznek, s a válasz­tott sportágban már megfelelő jártasságra tettek szert. A kurzus egy évig tart, szep­tembertől augusztusig tíz kon­zultáción vesznek részt majd a hallgatók. Ezt követően nyolc — tizenkét napos táborban az el­méletben elsajátított ismereteket a gyakorlatban alkalmazhatják. A sikeresen vizsgázók segéde­dzői oklevelet és edzői igazol­ványt kapnak. Hagyományos módon meg­tartott, mintegy háromhetes tá­borozáson vett részt az Eger SE birkózó-utánpótlásának egy ré­sze. Előbb Egerben töltöttek el napközis rendszerben egy hetet, majd tíz napig Rakamazon tábo­roztak. A foglalkozások elsődle­ges célja ezúttal a kollektív szel­lem helyes irányba történő alakí­tása volt, közben kedvükre spor­tolhattak, játszhattak a több mint negyvenfős csoport tagjai. Ki­rándulások, szellemi vetélkedők színesítették a programot, a jövő reménységei megismerhették sportáguk történetét, hiszen bő­ven jutott idő hasznos foglalko­zásokra. Külön öröm volt a tá­borvezető, Szombathy Kálmán edző számára, hogy Rakamaz szomszédságában, Tokajon Dé­váid István középiskolai igazga­tó szívességből még tornatermi lehetőséget is biztosított az egri birkózópalánták számára. A táborozás anyagi feltételei­nek jelentős hányadát a szülők biztosították, az ESE birkózó­szakosztálya részéről Lakatos András és Ludnai József edzők kapcsolódtak még be a munká­ba. Tenisz — Kiskörén Nemzetközi gyermek és újonc teniszversenyt rendeznek a hét végén Kiskörén. A Tisza II. erőmű pályáin pénteken délelőtt kezdődnek a mérkőzések, szombaton és vasárnap pedig már reggel fél nyolctól játszanak a résztvevők. A ver­senyt mindkét korosztályban fiú és leány egyesben bonyolít­ják le. ■ NH ■ UTCÁRA ■ 1 i ■ i KERÜLÜNK! Július közepétől újra az újságosoknál a Hifi Mozaik ! A tartalomból: Dual lemezjátszók a hazai boltokban * Szupertechno­lógia; Pioneer PD-91 CD-játszó * Diagnózis az erősítők kisebbrendű­ségi komplexusáról * „Negyedik Dimenzió”: A PWB-kisértet * Opera Széria * Olcsó Ortofon hangszedők * ITT CD-játszó * 20 oldalas lapszemle * Módosítás a Tesla erősítőhöz Gyarmati Dezső újra itthon — és dolgozni akar Néhány napja újra itthon tar­tózkodik Gyarmati Dezső (61), minden idők egyik legkiválóbb vízilabda-játékosa és -edzője. A hetvenes évek magyar aranycsa­patának szakvezetője — aki 1973 és 1980 között egy-egy olimpiát, világbajnokságot, világkupát, továbbá két Európa-bajnoksá- got nyert együttesével — az el­múlt idényt Bolognában töltötte, de nem kizárólag a vízilabdával foglalkozott. — Baráti meghívásra voltam Bolognában, a helyi harmadik li­gás csapat szaktanácsadójaként — kezdte Gyarmati. — Szállást és ellátást biztosítottak a szá­momra, s szabadidőmet tanult szakmámban, művészettörténeti kutatással töltöttem. Szándé­kom könyvet írni az Itáliában ta­pasztaltakról, látottakról. — Ezek szerint a művészettör­ténet átveszi a póló helyét? — Erről nincs szó, szeretnék újból bekapcsolódni a magyar vízilabdázásba. Vannak még ter­veim, s ennek megfelelően a tett­vágy sem veszett ki belőlem. — Mik ezek a tervek? — Valamilyen módon szeret­nék részt venni a sportág vezeté­sében. Persze nem szövetségi ka­pitány akarok lenni, az a nálam fiatalabbaknak való munkakör. Esetleg amolyan technikai igaz­gató, netán szakági elnök is szí­vesen lennék, meggyőződésem, hogy a jelenlegi vezetésnél job­ban tudnám elvégezni ezt a mun­kát. — Netán van már konkrét ajánlata? — Nincs, de voltam bent a szövetségben, és Osváth Sámuel főtitkár szó Szerint ezt mondta: „A magyar vízilabda Gyarmati Dezső nélkül nem képzelhető el." Mi tagadás, hízelgett... Egyéb­ként biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb felkérnek valami­lyen szövetségi feladat ellátásá­ra. — Klubok még nem érdeklőd­tek? — Dehogynem, az OSC-vel már lényegében meg is állapod­tam, hogy a szaktanácsadójuk le­szek. Egy olyan csapatnál hálás feladat dolgozni, amely éppen- hogy elkerülte a kiesést. Van „tér” az előrelépésre. Különben is szép feladatnak tartom egy egyetemi klub segítését. — Ön szerint mi kellene ah­hoz, hogy a magyar vízilabda új­ból a legjobb legyen a világon? — Nem sok, hiszen a lemara­dásunk jóval kisebb, mint ameny- nyire a helyezések — például a szöuli 5. hely — mutatják. Után­pótlásunk a legjobb a világon, amint azt az IBV történései is bi­zonyítják. Arra a két-három évre kellene nagyon odafigyelni, amíg ifjúságiból felnőtté serdülnek legjobbjaink. A legtöbb tehetség akkor kallódik el — mondta vé­gezetül Gyarmati Dezső. Lakóterületi sportjátékok a pingpongozókat váljak Egerben a nyári lakóterületi sportjátékok első rendezvényét a közelmúltban bonyolították le. A kispályás labdarúgótornán nyolc csapat vett részt, s a gyere­kek mellett — a kiírásnak megfe­lelően — beszálltak focizni a szü­lők, testnevelő tanárok is. Sőt, a Pozsonyi útiak hálóját egy „hölgy”, a kézilabdás Palkó Ág­nes védte. A tornán a következő sorrend alakult ki: 1. Lenin úti Vasas, 2. „Észtország legerősebb em­bere” — ezért a címért verseng­tek két napon keresztül Tallinn- ban a vállalkozó kedvű óriások. Az első helyezést az észt nemze­tiségű Kari Lüübasz szerezte meg egy finn vendég, Ardo Ljuu- tikainen előtt. A tallinni stadion körüli parkban rendezték meg ezt az unalmasnak egyáltalán nem nevezhető versenyt. A résztvevőknek először a potom 6,5 tonna súlyt kellett 30 méteres távolságba elvonszolniuk. Ezt egy tallinni taxisofőr, Arunasz Vitkjavics 31,7 másodperces ki­tűnő idővel teljesítette, aminél jobb időt senki más nem ért el. De ezzel ez a vetélkedés még nem ért véget. Az utolsó lehető­séggel élve Vitkjavics saját idejét javította meg (29 mp). Az első nap végén a finn „nehézfiú” állt az élen, miután nem talált legyő­zőre az 5,5 tonnás autóhúzó ver­senyben. Ezenkívül Ljuutikai- nen második lett a homokzsákok és tartályok teherautóra való fel­rakodásában is. (A tartályok és homokzsákok súlya 80—120 kg között mozgott.) Ugyancsak 4-es ált. isk., 3. Sportnapközi, 4. Karaszek tér, 5. Pozsonyi út, 6. Olasz utca, 7. 5-ös ált. isk., 8. Kallómalom utca. A sportjátékok újabb rendez­vényére július 10-én, hétfőn ke­rül sor a Hámán Kató úttörőház­ban. Délután négy órára váiják ide mindazokat, akik asztalite­niszben szeretnék próbára tenni a tudásukat. A szervezők kisdo­bosok és úttörők jelentkezésére számítanak. második lett a finn a sziklahor­dozásban. Ezeknek a köveknek a súlya 103 — 151 kg-ig terjedt. A finn izomember legnagyobb ellenfele Lúübasz volt. És követ­kezett a második, mindent el­döntő versenynap. Újra autóhú­zással indult a verseny. Itt a 130 kg-os testsúlyú észt óriás behoz­ta a finn előnyét, és a tartályrako­dás után át is vette a vezetést. Az utolsó versenyszám, a könnyű­nek nem mondható „autóborí­tás” következett. A négy gépjár­művel — azok súlya 600, 700, 800 és ezer kg volt — Ljuutikai- nen bánt el a leggyorsabban. Az utolsó, egytonnás jármű már ne­ki is sok volt, nem bírt el vele... De az északi óriásnak nem volt szégyenkezésre oka, mert a há­rom autót 21,56 mp alatt állította fejre. Lüübasz második lett 23,2 mp-es teljesítménnyel. Ez a má­sodik helyezés elegendő volt a tallinni fiatalembernek ahhoz, hogy az összesítésben megsze­rezze a végső győzelemhez szük­séges pontokat a finn előtt, a har­madik pedig hazai induló, Szer- gej Zajcev lett. Elhalasztott tesztek Az amerikai atlétikai szövet­ség (TAC) szóvivője bejelentet­te, hogy október 1-jére halaszt­ják az úgynevezett random — vagyis véletlenszerű, váratlan — doppingellenőrzések kezdetét. Az amerikai szövetség koráb­ban úgy határozott, hogy július 1-jétől minden előzetes bejelen­tés nélkül, versenyeken és a fel­készülés során is végeznek vizs­gálatokat. A halasztást most az­zal indokolják, hogy a rendelke­zésre álló időtartam nem volt elegendő a megfelelő előkészü­letek megtételéhez. Edwin Moses, a 400 méteres gátfutás koronázatlan királya, a TAC speciális ellenőrző bizottsá­gának elnöke szerint: — A halasztás időt ad arra, hogy teljesebben és gondosab­ban előkészítsük a vizsgálatokat — mondta. A tervek szerint több mint 100 mintagyűjtő központot állítanak fel az Égyesült Államok terüle­tén. Ezekben a versenyszámon­kénti 15-15 legjobb amerikai at­létától vesznek vizsgálati mintát. Az egész év során folyamatosan végzendő ellenőrzések beveze­tése igen komoly lépésnek szá­mítana a doppinghasználat elleni harcban, hiszen ilyen nagy lét­számú versenyzőt még soha nem teszteltek amerikai földön. A halasztás további okaként azt jelölte meg Moses, hogy je­lenleg nagyon sokan az európai meghívásos versenyeken állnak rajthoz, így szinte megoldhatat­lan nehézségekbe ütközne a mintavétel. Klampár és Bátortí Előkelő helyezés Hasonlóan az elmúlt eszten­dőkhöz, idén is nyáron tette köz­zé a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség éves ranglistáját. S az is megszokott már, hogy az első helyre mindig az újdonsült világ­bajnok kerül, függetlenül attól, hogy az egész idényben miként szerepelt. A férfiaknál hosszú idő után első ízben európaiak viszik a ve­zető szerepet. Az első, a dort- mundi vb-n aranyérmet nyert svéd Jan-Ove Waldner, míg a legjobb kínai, a trónjától meg­fosztott Csiang Csia-liang csak a negyedik helyet foglalja el. A magyarok közül — s ez nem meg­lepetés — az olimpiai negyedik és a világbajnokságon a legjobb nyolc között végzett 36 eszten­dős Klampár Tibor kapta a leg­jobb besorolást: a 14. helyet fog­lalja el a 192 játékost felvonulta­tó mezőnyben. A nőknél a meglepetés-világ­bajnok kínai Csiao Hung áll az első helyen a 137 játékost felso­rakoztató ranglistán. Az első 10 közé csak három európainak si­került feliratkozni, köztük Bá- torfi Csillának, aki a 9., s ez meg­felelően fémjelzi a háromszoros Európa-bajnoknő tehetségét, képességét. Levelezési sakk Az elmúlt hónapban megkezdődött az ötödik országos levelezé­si sakkcsapatbajnokság, melyben érdekelt a Hevesi SE gárdája is. A Tóth, Orosz, Forgó, Kolláth összetételű gárdának az a célja, hogy eb­ben a szezonban kiharcolja a bentmaradást. Jó rajtot vett a megyék közötti csapatbajnokságban szűkebb ha­zánk együttese. Bár az előző idényhez képest — amikor is a negyedik helyet szerezték meg — némileg gyengült a társaság, jelen pillanatban az élcsoportban várja a folytatást. A hevesi Tóth Mihály remek eredménnyel hívta fel magára a fi­gyelmet a levelezési sakkvilágkupán. Bejutott ugyanis a középdöntő­be. Tonnákkal gyürkőztek a „nehézfiúk”

Next

/
Thumbnails
Contents