Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-04 / 155. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 4„ kedd GAZDASÁG TÁRSADALOM 3. 1991-től Korszerű elszámolási rendszert a KGST-ben Interjú Beck Tamás kereskedelmi miniszterrel A bukaresti árelvről és a KGST-országok közötti merev elszámolási rendszerről rugalmasabb elszámolási gyakorlatra kell áttérnünk, mert a jelenlegi rendszerrel már nem lehet tovább élni — jelentette ki Beck Tamás. A magyar kereskedelmi miniszter a hét végén rövid látogatást tett Moszkvában, hogy beiktassa hivatalába az új kereskedelmi főtanácsost, s hogy szovjet partnereivel áttekintse a kétoldalú kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok helyzetét, perspektíváit. Tárgyalásairól a miniszter magyar és szovjet újságírókat tájékoztatott. Beck elmondta, hogy négy lehetőséget látnak a szakemberek az elszámolási gyakorlat megváltoztatására. Az egyik a készpénzelszámolásos rendszer dollárban, a másik a klíringdolláros elszámolás. De lehetőség van az úgynevezett finn módszer alkalmazására is (ezt használják a szovjet-finn árucsere-forgalom - ban), s végül: szóba jöhet a korszerűsített transzferábilis rubel alkalmazása. Tudósok tanulmányozzák az egyes módszerekre való átállás következményeit, s azt, hogy az áttérés időszakában milyen veszteség érné átmenetileg a magyar gazdaságot. Mint Beck Tamás hozzátette, ezekről a kérdésekről is tárgyalt Konsztantyin Ka- tusevvel, a külgazdasági kapcsolatok miniszterével. Hazánkban miniszterelnök-helyettesi vezetéssel kormánybizottság vizsgálja a problémát. Magyarország az átállást 1991 táján tartaná időszerűnek. Szóba került a magyar gépipar exportlehetőségeinek problémája. Egyes nagy gyárak, mint például az Ikarus vagy a Ganz-Da- nubius, többet is szívesen szállítana a Szovjetunióba, de a kormány keményen visszafogja a Szovjetunióba irányuló exportot. Nem adminisztratív korlátozásokról van szó, hanem az érdekeltségi rendszert alakítják úgy, hogy az fékezőleg hasson az ez irányú exporttörekvésekre. A keménység oka nyilvánvaló: 366 millió rubeles aktívumunk van a szovjet piacon, amit a partner egyelőre nem tud megfelelő árukkal ellentételezni. Ez az aktívum pedig kamatmentes hitelként működik. Ma a magyar gazdaság nincs olyan helyzetben, hogy ilyen hiteleket tudjon folyósítani. Igény természetesen van a magyar autóbuszok iránt. Mivel a gyártó szállítási készsége is fennáll, úgy lehetne szabaddá tenni a buszexport útját, hogy — például — mielőbb megkötik a szerződést az idei kontingensből még lekötetlen, tízezer darab Lada gépkocsira — mondta a magyar miniszter. — A magyar-szovjet együttműködés egyik új fő iránya a köztársaságokkal való közvetlen együttműködés kiépítése. Az érdeklődés kölcsönös. Ez tette lehetővé a tbiliszi, kijevi és lenin- grádi kereskedelmi képviseletek megnyitását. Dinamikusan fejlődnek a kapcsolatok Kárpátaljával. Ungvári már megnyílt az első vállalati képviselet. Hasonlók megnyitását tervezzük a Baltikumban. Egyelőre a politikai szintű döntés várat magára. Nem a magyar félen múlik az időpont. — A magyar gazdaság — folytatta Beck Tamás — a nyugati üzleti világban megszokott marketing-tevékenységet szeretne folytatni a Szovjetunióban is. Nem a nagy protokollesemény- nek számító vásárokban, hanem a szakkiállításokban, üzletemberek, vállalatok közvetlen kapcsolataiban látjuk a jövőt. — Lassan, és egyelőre inkább csak a felsőbb szinteken érződik az átalakítás üdvös hatása. Nehéz a közös vállalatok létesítése, mert egyelőre az ilyen szerződések Moszkvában köttetnek. Ezzel is magyarázható, hogy míg nyugati részvétellel 600 vegyes vállalati együttműködési megállapodása van Magyarországnak, a hasonló megállapodások száma a Szovjetunióval mindössze 20. Szóba kerültek a magyar- szovjet határ mentén kialakult hosszú sorok, a hirtelen megnövekedett bevásárlóturizmus okozta gondok. Mint a Katusev- vel folytatott tárgyaláson is megemlítették, 30-35 ezer ember kél át naponta a határon. A magyar gazdaság Szabolcs-Szatmár megyében nincs fölkészülve erre a rohamra. — Nem mellékes körülményként említette Beck Tamás a szükséges higiéniai feltételek hiányát is. Nagy a torlódás az átkelőhelyeken, nagy a zsúfoltság az üzletekben. Emiatt virágzik a magán-cserekereskedelem. A kereskedelmi tárca tízmilliókat fordít ennek a problémának a megoldására, de rövid időn belül radikális változás nem ígérhető. — Magyarország természetesen nem akar semmilyen adminisztratív korlátozást. Örömmel fogadja a határ túloldaláról érkezőket, hiszen jelentős részük Kárpátalja magyar lakosságához tartozik. Magyarországnak konkrét javaslatai vannak a probléma megoldására. Erről is folytatott tárgyalást a miniszter. Mint elmondta, azt javasolják, hogy a Szovjetunió, a szaldóegyenleget is javítandó, pótlólag szállítson a magyar fél által igényelt fogyasztási cikkeket, s akkor növelni lehet a hozzánk érkező szovjet turisták forintellátmányát. Magyarország sok termék szállítását el tudná képzelni. A szovjet partnereken múlik: sikerül-e előrelépni — fejezte be az újságírókkal folytatott beszélgetést Beck Tamás kereskedelmi miniszter. Szántó András Merész vállalkozás Interflug — légibusz Bangkokba Az NDK légitársasága szombaton szolgálatba állította első légibuszát, amellyel új járatot indított Berlinből Bangkokba. Az A-310-Intercontinental szombat este indult el első menetrendszerinti útjára. A hetente kétszer induló járatot valószínűleg a thaiföldi túrákat kedvelő nyugatnémet és nyugat-berlini turisták töltik majd meg. Az Interflug hétfőn vette át a franciaországi Toulouse-ban első légibuszát, amelyből összesen hármat rendelt a nyugat-európai Airbus Industries konzorciumtól. A vásárlási szerződést egy éve írták alá, a konzorcium részéről a néhai Franz-Josef Strauss bajor politikus, a felügyelő tanács elnöke. Az A-310-Intercontinental az A-130 típusnak az Interflug kívánságai szerint módosított változata, amelynek hatósugara a beépített pótlólagos üzemanyag- tartályoknak köszönhetően 10430 kilométer. Az Interflug a légibuszokkal az idősebb évjáratú IL-62 típusú utasszállítóit kívánja leváltani. Az NDK a KGST első országa, amely légibuszt vásárolt. Vissza kell állítani a megrendült bizalmat — Az adórendszer bünteti a munkát Megéri-e ma magánvállalkozónak lenni? Heves megyében — ez kétségtelen — meghatározó szerep jut a főfoglalkozású kisiparosoknak. Hogy az elmúlt évben számuk nyolc- százharmincnyolccal csökkent, ennek nyomós okai vannak. Döntő többségük önként mondott le iparjogosítványáról. Érthető, hiszen nem tudták tovább vállalni a megnövekedett kedvezőtlen gazdasági és adminisztratív terheket. A KIOSZ országos vezetősége megvizsgálta a tavaly bevezetett és az azóta módosított adóreform gazdaságra gyakorolt hatását, működésének tapasztalatait, s arra a következtetésre jutott, hogy az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mi több, a gazdaság élénkítését sem segítette elő. Nem oldódott a magán- vállalkozók bizalmatlansága sem, mivel a kisiparosokat túlzott mértékű elvonással és adminisztrációval sújtották. Nem csoda hát, hogy létkérdés a vállalkozók nyereségüket adómentesen fejlesztésre használhassák. Heves megyében a főfoglalkozásúak az iparosságnak több mint 48 százalékát jelentik, míg a munkaviszony melletti ipargyakorlók száma 2365. A nyugdíjas kisiparosok a 646 fővel 11,15 százalékos részarányt képviselnek. E számok is beszédesek, s elmondják, hogy számukra a közgazda- sági feltételek és a piaci viszonyok kedvezőtlenek. A legnagyobb terhet a társadalombiztosítási járulékok jelentős, 13 százalékos emelkedése okozza. Nem beszélve arról, hogy a lakosság fizetőképessége évről évre szűkül, s ha a vállalatokkal kötnek szerződést, akkor sem mehetnek biztosra a magánvállalkozók. Igaz az is, hogy a kisipari szolgáltatások aránya növekszik: az 1980-as 53,6 százalékról 1988-ra már 76,6 százalékra emelkedett. A KIOSZ országos vezetősége javasolta, s ehhez csatlakoztak a Heves megyeiek is, hogy a tagság megrendült bizalmát visz- sza kell állítani. Az ipari tárca lehetővé tette a kellően át nem gondolt iparvisszaadások esetére a következmények nélküli kiváltást, s azt, hogy a számviteli előírásoktól eltérően az arra rászorulók felhagyhassanak a túlságosan is komplikált könyvvezetéssel. Ennek ellenére a hagyományos kisipari szakmák elsorvadása tovább folytatódik. Igen nagymértékű a fluktuáció, arányaiban egyre kevesebb az élethivatásszerűen, főfoglalkozásként választott kisvállalkozói tevékenység. A szolgáltatások területén elsősorban a kisközségekben továbbra is csökkenés tapasztalható. Az már régi tapasztalat, hogy az adóelvonás növekedését teljesítményvisszatartás kiséri, és ez az állami bevételek szempontjából is adócsökkenéssel jár. Nem mondunk újat azzal, hogy a személyi jövedelemadó bevezetése teljeskörű áttekintés nélkül, rossz modellként történt, s a laikusok szemében is egyértelműen negatív. Nem is lehet más a vélemény olyan szabályozórendszerről, amely bünteti a munkát. A kisvállalkozókra 1989-től vonatkozó szabályozás első tapasztalatai már mutatják, hogy nemcsak a megélénkülést nem segítik elő, hanem maga a szektor is visszafejlődik. Ennek az az oka, hogy a személyi jövedelem- adó tulajdonképpen a munka- vállalók jövedelmét szabályozza, az állam jelzett törekvései miatt a beruházásokat elősegítő jövedelem-többlet nem képezhető, mi több, az erőteljes elvonás az eddig prosperáló, folyamatban lévő beruházásokat megvalósító, fejlődésre egyébként képes vállalkozásokat is visszaveti. Egyáltalán nem kedvez a magánvállalkozóknak, hogy megemelték a társadalombiztosítási járulékot is: mégpedig 53 százalékra. Az sem pozitívum, hogy nincs arányban a szolgáltatás a fizetéssel. Ildomos volna, hogy egységes magánkisvállalkozói törvény szülessék, s a vállalkozók esetében önkéntességre épülő társadalombiztosítási törvényt bocsássanak ki, amely minimális kötelező alapbiztosítás és ellátás mellett az önkéntes vállalást elősegítő kiegészítő biztosítást nyújtja. Nem beszélve arról, hogy szakképzett könyvelőnek vagy netán közgazdásznak kellene lennie a vállalkozónak ahhoz, hogy a bürokratikus, túlzott adminisztrációját a jelenlegi követelményeknek megfelelően végezhesse. A KIOSZ megyei szervezete kezdeményezésére Egerben most létrehoznak egy ipari bázist a Vécsey-völgyben: 15 kisiparos és gazdasági munkaközösség épít műhelyt, hogy a lakosság szolgáltatását magasabb színvonalra emelhessék. Egyébként is a Heves megyei szervezet arra ösztönzi a vállalkozókat, ha megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek, „több lábon” is megállhassanak. Mert, ha otthon vannak a vízvezeték-villanyszerelésben, az építésben, nagyobb részt vállalhatnak a lakosság segítésében, ezzel is levéve a terhet az állami szektor válláról. M.M. Coopvin — a „nyolcak szövetkezete” Magad uram, ha a téeszben nem megy! Megyünk a Dacia Combival a borozójuk felé, a kerecsendi út végébe. Gacsó László indulatos. Mielőtt értem jöttek, beszaladt az Egri Nyomdába, hogy elkészültek-e már a címkék, amelyeket hetekkel ezelőtt megrendelt. A válasz: a címkék még nincsen- nek kész, de egyébként is az ígért határidő után vehetik csak át, és akkor is huszonöt százalékkal drágábban, mint eredetileg. Tipikus viszony monopolisztikus állami vállalat és kiszolgáltatott magánvállalkozó között. Elfojtott ambíciók Hideg van...Bár ez a pince szép, az asztalokon virágok, a bejáratnál fonott kosár piros almákkal, egy-egy polcon köcsögök (a népi hangulat kedvéért, talán). Mielőtt azonban elkezdenénk beszélgetni arról, hogyan jött létre az országban másodikként Egerben egy új vállalkozói forma, a Kistermelők Szövetkezete á\\)on itt egy rövid, de annál tanulságosabb „személyzeti lista” az alapítókról. Gacsó László: tizenegy éven át termelési elnökhelyettese volt az egyik téesz-nek. Máté Lajos ugyanitt szőlészeti főágazatveze- tő — volt... Herkely Gusztáv, hajdani háztáji ágazatvezető, szintén ennél a téesznél. Ottani helyettese, Domboróczky Sándor vele távozott. Fiser Tivadar: műszaki főágazatvezető, Dr. Varga István növényvédelmi és agrokémiai főágazatvezetőként tevékenykedett talán már nem is kell megjegyeznem, hogy hol. Bocsa Mihály kutatóintézeti szaktanácsadó volt. Tóth István — jelenleg kárszakértő az egyik biztosítónál. Furcsa egy kicsit, nemdebár? Mintha megcsapolták volna a termelőszövetkezet vezetőségét. Persze, hozzá kell tenni, hogy ők hatan nem egyszerre távoztak. De hogy mégis búcsút intettek, annak közös oka van... — Tudja, úgy éreztük, mintha éveken át elfojtották volna a bennünk lévő ambíciót, vállalkozási kedvet — mondja, a többiek nevében is Gacsó László. — Mi — és ezt most ne vegye dicsekvésnek — annyi szellemi kapacitást jelentettünk a téesznek, amit máshol igyekeztek volna feszített tempóban kihasználni. A miénk meg nem kellett...Vagyis kellett, de hogyan?! Egy-egy ötlet megvalósítására senki nem adta az áldását. Nem merték vállalni a kockázatot. Ha valaki ennek ellenére mégis belefogott...nos, akkor két dolog történt. Ha sikerült: „na ugye, megmondtuk, hogy így kell ezt csinálni” volt a válasz. Ha nem sikerült: na ugye, mi megmondtuk, hogy nem lesz jó... Miközben nem mondtak semmit. Viszont a negatív eredményt évekig a szemébe vágták az embernek. — Egyébként a vállalkozói kedv hiányát mi sem érzékelteti jobban, mint hogy ennek a termelőszövetkezetnek a mai napig nincs melléküzemága, egysíkú a tevékenysége — szól közbe Máté Lajos. Nem szépíisszony-völgyi színvonalon Ennyit az előzményekről. Ezután jött az ötlet, úgy másfél éve, hogy talán van bennük annyi „szufla”, hogy a saját maguk erejéből az oltványtermesztéstől a borkészítésen, a palackozáson át egészen az értékesítésig mindent megcsináljanak. A másik indíték ennél prózaibb: ahhoz, hogy tisztességes jövedelemhez jussanak, kevés a szőlőtermesztés — borászkodni kell! Mivel mindannyian foglalkoztak szőlőműveléssel, nem volt nehéz közös egyezségre jutniuk. Önállóan dolgoznak egészen a borkészítésig, onnantól jön az együttműködés. Szerződést kötöttek a VOSZK-kal, palackozásra és értékesítésre. A tagok bizománybán adják be a bort, s csak annak eladása után részesülnek a haszonból, a bevitt nedű mennyiségének arányában. — Olyan vállalkozás ez, amelyben nem a hagyományos felvásárlási szemlélet uralkodik — jegyzik meg. — Addig nincs pénz, amíg a fogyasztó meg nem veszi a bort. Az viszont érdekünk, hogy minnél többször „forogjon” a tőke. Es ha már itt tartunk: mi nem azért nem mentünk a Szépasz- szonyvölgybe, és hoztuk ott létre ezt az üzletet, mert nem találtunk volna helyet magunknak. A Szépasszonyvölgy hírhedtségével nem kívántunk konkurálni. Kulturált, az egri borhoz méltó feltételeket teremtettünk itt a kiszolgálás színvonalától kezdve egészen a bor minőségéig. — Bizonyára számoltak a kockázattal is... — A bukást a saját pénzünk állja. Viszont köszönettel tartozunk az Agrobanknak ezzel kapcsolatban, akik a hitelkérelmünket nem úgy intézték el, hogy kibúvókat kerestek, hanem rugalmasan álltak hozzá a vállalkozáshoz — mert talán láttak benne fantáziát... Doros Judit A gépsor vezérlőegységénél A tésztagyártó gépsornál Új tésztagyártó üzem a Békéscsabai Konzervgyárban A Békéscsabai Konzervgyárban megkezdődött a termelés az új, olasz gyártmányú tésztagyártó soron. A gépsort új üzemcsarnokba telepítették, így a beruházás mintegy 200 millió forintba került. A szinte teljesen automata berendezéssel elsősorban spagettit és csőtésztát gyártanak majd. (MTI-fotó: B. Fazekas László)
