Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-31 / 178. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 178. szám ÁRA: 1989. július 31.. hétfő 4,30 FORINT HELYEZKEDÉS, VAGY ELHELYEZKEDÉS? „Akárhogy is esett, az érintettek egy részének nem volt könnyéi szembesülni a kor „kíméletlen" követelményével, különösen akkor, ha tudjuk: manapság meglehetősen bizalmatlanul méregetik az apparátusból más helyre landoló- kat.” (3. oldat) ELKÉSETT ÉSZRREVÉTEL „Azokból a halakból volt pusztulás, amelyeket 1988 őszén Domnszlón vásároltak az egyesületek.” (5. oldal) HÓNUK ALATT VISZIK AZ AUTÓRÁDIÓT „Tévedés abban bízni, hogy a Lancia és az Alfa Romeo közé leállított Trabant nem kelti fel a figyelmet..." (8. oldal) Ma sajtótájékoztató Budapesten Hazaérkezett a Petőfiexpedició Petőfi Sándor koponyája Barguzini tartózkodásunk utolsó napjai is eseménydűsan teltek el, folytatódott a temető feltárása, illetve a kibontott sírok betemetése. A helybeliek százai búcsúztak el a dekabrista Mihail Kü- chelbeckertö\d\ maradványaitól. A rendezvényen ott voltak az Ulan Ude-i és a hivatalos szervek képviselői, s nem hiányoztak a település tanácsi vezetői sem. Az egyházi szertartást — hatvan év után először — pravoszláv pap cerebrálta, igazolva azt, hogy a peresztrojka itt is valósággá vált. A helyreállított Petőfi-sírra régész kollegáink saját maguk által készített kopjafát állítottak, s ez mindaddig marad, amíg a végleges emlékművet fel nem avatják. Szívélyes vendéglátóink elvittek bennünket a Bajkál-tó festőién szép partjára is, ahol maradandó barátságok születtek, tanúsítva azt, hogy a népek közötti összhang nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánulhat. Neves poétánk díszládába zárt csontjait magunkkal vittük a bmját fővárosba, ahol a minisztertanács gondosan őrzött titkos irattárában helyeztük el, bízva abban, hogy hamarosan magyar földön nyughat az 1848-49-es forradalom és szabadságharc világhírű költője. Aztán hazaindultunk, nem feledve azokat az impressziókat, amelyeket életünk fogytáig őr- zünk. Ma délután 2 órakor Budapesten a MUOSZ székházának Rózsa Ferenc termében a csoport antropológus és régész szakemberei hozzák nyilvánosságra az azonosítás százszázalékosan bizonyító erejű adatait. A tamáskodók meggyőzésére... Pécsi István Augusztus 2-tól Szibériában halt meg Petőfi címmel helyszíni tudósítónk tollából tíz részes sorozatot közlünk, amely feleleveníti az expedíció legizgalmasabb, legemberibb, legérdekesebb pillanatait. Mtbv/ M I IM y| A berguzini temetőben KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. július 28-ai üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1989. július 28-án ülést tartott, amelyen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a Budapesti Pártbizottság titkárai, a Központi Bizottság osztályvezetői, valamint a központi pártsajtó vezetői. I. A Központi Bizottság megemlékezett Kádár Jánosról, az MSZMP alapító tagjáról, nyugalmazott elnökéről, aki három évtizeden át volt a párt vezetője. A testület méltatta Kádár János kiemelkedő személyiségét, nemzetközileg is jelentős politikai munkásságát. Kádár János egész életében a szocializmus győzelméért, hazánk felemelkedéséért küzdött. Soha nem tévesztette szem elől nemzetünk, a dolgozó nép érdekeit. Napjainkban is megszívlelendők hosszú politikai pályafutása során leszűrt tapasztalatai; elsősorban azok, amelyek a politika kiszámíthatóságának szükségességére, a szélsőségektől mentes, higgadt és józan mérlegelés szükségességére figyelmeztetnek. Példát adó, hogy a közös bajainkból való kilábalás egyedüli járható útjának a kölcsönös engedményeken alapuló megegyezést és az együttes cselekvést tartotta. Kádár János politikai örökségéből őrizzük és folytatjuk mindazt, ami előremutató. Kádár János cselekedeteivel mindvégig következetesen kiállt a szocialista Magyarország ügye mellett. Az MSZMP tagjai, a felnőtt nemzedékek emlékeznek arra, hogy pártvezetőként és államférfiként a megvalósítható cselekvési program megalkotását és az emberek megnyerését tartotta a fejlődés alapjának. Hazafiként és internacionalistaként vallotta, hogy Magyarország jövője elválaszthatatlanul összefügg a haladó emberiség, a szocialista közösség, Európa sorsával. A Központi Bizottság köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik szerte az országban megemlékeztek Kádár Jánosról, és lerótták kegyeletüket budapesti ravatalánál és sírjánál. A részvétet és az együttérzést, a tiszteletet és a megbecsülést több száz koszorú, sok ezer szál virág, gyásztáviratok és levelek sokasága is kifejezte. A temetés politikai demonstráció is volt. Arról tanúskodott, hogy honfitársaink jelentős része a kádári örökség maradandó értékeinek megőrzését nélkülözhetetlennek tartja a gyökeres reformokhoz, az átfogó megújuláshoz. A testület köszönetét mond Kádár János külföldi tisztelőinek, a testvérpártoknak és más politikai szervezeteknek, az állam- és kormányfőknek, politikusoknak és magánszemélyeknek; mindazoknak, akik küldöttségeik, személyes üzeneteik és távirataik révén osztoztak a gyászban a Magyar Szocialista Munkáspárttal, a magyar néppel. II. A Központi Bizottság Nyers Rezső pártelnök előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg nemzetközi kapcsolataink néhány fontos eseményéről. Jóváhagyólag tudomásul vette a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti üléséről készült beszámolót. Üdvözli, hogy a szövetséges szocialista országok állást foglaltak az új gondolkodásra épülő, aktív külpolitika folytatása mellett. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a béke és a biztonság megőrzése, országaink nemzetközi befolyása jelentős mértékben a szocializmus megújulásától függ. Az MSZMP szolidáris a szocialista országokban végbemenő útkereséssel, merít tapasztalataikból, ugyanakkor számít megértésükre, a magyarországi reformok iránti bizalmukra. Pártunk a kölcsönös tiszteleten és bizalmon nyugvó együttműködés bővítésére törekszik a szocialista országokkal. A Központi Bizottság helyesli a Varsói Szerződés politikai jellegének erősítésére, tevékenységének korszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket. A szövetség léte és hatékony működése az európai béke és biztonság fontos tényezője. A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy a Politikai Tanácskozó Testület ülésének idején az együttműködés erősítése jegyében magyar-szovjet és magyar-csehszlovák felső szintű találkozókra került sor. Román kezdeményezésre nem hivatalos magyar-román pártvezetői találkozót is tartottak. A Központi Bizottság helyesli, hogy az MSZMP képviselői kifejtették álláspontunkat a két ország kapcsolatait tartósan terhelő problémákról. A testület meggyőződése, hogy a magyar-román viszony rendezése érdekében álláspontunk határozott és nyílt képviseletére éppúgy szükség van, mint a különbségek és a közös érdekek világos elhatárolására, a türelemre és az együttműködési készségre. A Központi Bizottság jóváhagyta a párt elnökének és főtitkárának moszkvai munkalátogatásáról adott tájékoztatót. Megállapította, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja azonosan ítéli meg a szocializmus megújulásának fő kérdéseit. A peresztrojka eredményes folytatása, a szovjet társadalom problémáinak megoldása hazánk érdeke is. Nagy jelentősége van annak, hogy az SZKP érti és támogatja az MSZMP törekvéseit. A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy a szoros együttműködés keretében a tapasztalatcsere hatékony és intenzív legyen az MSZMP és az SZKP szervezetei között. A Központi Bizottság egyetért azzal az elvi megállapodással, hogy további lépésekre van szükség a hazánkban állomásozó szovjet csapatok kivonásának folytatására. Meggyőződése, hogy az európai leszerelési folyamatok, a nemzetközi helyzet további kedvező alakulásával lehetővé válik a szovjet csapatok teljes kivonása. A Központi Bizottság tájékoztatást kapott George Bushnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének magyarországi látogatásáról. Megállapította, hogy a látogatás eredményei jól szolgálták külpolitikai törekvéseinket, a magyar nép érdekeit. A tárgyalások hozzájárultak ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányzati körei megismeijék a magyarországi reformfolyamatot, a modellváltás politikai és gazdasági összefüggéseit. Az aláírt megállapodások, a kölcsönösen kinyilvánított szándékok kedvezőbbé teszik és bővítik a magyar-amerikai együttműködést. (Folytatás a 2. oldalon) Kanyardöngetés a Mátrában Eseményekben gazdag volt a sporthétvége megyénkben. A Mátrában nemzetközi Alpok-Duna-kupa autós hegyiversenyt kísérhettek figyelemmel a technikai sportok iránt érdeklődők. Egerben pedig a labdarúgó Marlboro-kupa csalogatta a városi stadionba a futball híveit. A nemzetközi tornára kíváncsi volt Bicskei Bertalan szövetségi kapitány is. Tudósításainkat a 6. oldalon olvashatják. (Fotó: Szántó György) Beszél- I gessünk! A minap egy cetlit találtam otthon, az ajtónyílásban. A tartalma mindössze ! annyi volt, hogy egykori fő- I iskolás csoporttársam Egerben járt, és szeretett volna t találkozni velem. Igazán sajnáltam, hogy elkerültük egymást, annál is inkább, mert így megfosztottam ma- i gam egy jó, kiadós beszélgetéstől. No, nem olyanra gondolok, amiben másról sem esik szó, mint a politikáról. Mert manapság, ha az ember találkozik valakivel szinte biztos, hogy a második mondatban már a politikát tárgyalják ki. Határon innenit, határon túlit. Szóba kerülnek az új pártok, no és a régi, az Országgyűlésen elhangzottakat mindenki „értékeli”, aztán terítékre kerül az ország siralmas gazdasági helyzete, a szűkebb környezet, a munkahely gondjai, az itteni cívódások, az infláció, az egyre nehezedő megélhetési körülmények és még vég nélkül sorolhatnám a mostanság oly divatos témákat. Politikamentes beszélgetésre vágyom! Olyanra, amiben felelevenítjük a régi szép időket, a hajnalig tartó közös bulikat, a szigorlatokat, a puskázásokat, a terepgyakorlatokat, a sítáborokat. Számba vesz- szük, ki hol vert gyökeret diplomával a zsebében, hogyan boldogul. Hiányoznak ezek a beszélgetések, és sajnos azzal is tisztában vagyok, hogy ez a hiányérzet jó darabig megmarad. Nemcsak azért, mert a körülöttünk zajló események magukkal ragadnak bennünket, önkéntelenül is politizálunk, hanem azért is, mert az ilyesfajta „dumálá- sokra”, összejövetelekre nincs időnk. De úgy is fogalmazhatnék, hogy sajnáljuk erre az időt. Saját példámon tudom, hogy hány barátunkhoz, közeli ismerősünkhöz Ígérkeztünk el, és bizony sokan vannak közöttünk, akikhez már egy éve készülünk. Pedig nem kellene órákat utazni, elég lenne felülni valamelyik helyi járatra, sőt van olyan család is, akik a közelünkben laknak. Az elején írtam, hogy a napokban az egyik barátom keresett fel. Talán volt aki azt gondolta, hogy az ország másik részéből, váratlanul érkezett. Ne higgyék. Egy megyeszékhelyhez közeli falucskában lakik, mégis hosszú hónapok óta nem találkoztunk. Azt hiszem az ilyesfajta beszélgetésekre nem kellene sajnálnunk az időt. Hiszen az emberi kapcsolatoknak valahol ezek adnak értelmet. Különben még jobban elsekélyesednek, arctalanná válnak, és ha egyszer majd eljutunk oda, hogy már nem kell lépten-nyo- mon politizálnunk, azon kapjuk magunkat, hogy elfogytak mellőlünk a régi beszélgetőtársak. Budai Ferenc
