Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 24., hétfő POSTAFIÓK 23. 5. Az etikátlanság vádját visszautasítom... Fájó pontra tapintottunk volna? Levele! kaptunk... rém. hogy észrevételem megjelenését tegyék lehe­„Mellékclten megküldöm a Népújság 1989. jű- tővé. Tájékoztatásul közlöm, hogy csak a teljes lius 18-i számában megjelent „Tényleg csalt az szövegű megjelenéshez járulok hozza. Egyideju- idegenforgalmi hivatal?” című cikkére írt észrevé- leS ««szerkesztőjét, fenti megkeresésemről ertesi- teleinet. Etikailag kifogásolom cikkének címvá- tettem. Tisztelettel: dr. Löffler András lasztását, különös tekintettel arra, hogy anyag- jogtanácsos, gyűjtése és értékelése enyhén szólva felületes. Ké- Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal.” S íme, a dörgedelmes „észre­Parádfíirdői pillanatok Utánajártunk Külföldre szóló biztosítás vetel : „Tisztelt Szerkesztőség! A Népújság 1989. július 18-i számában „Tényleg csalt az Ide­genforgalmi Hivatal?” címmel Doros Judit jegyzésével cikket közöltek. Mint a Hivatal jogta­nácsosa és az ügyben közvetle­nül érintett, néhány adalékkal egészítem ki az ott leírtakat. Jankó István Hivatalnál fenn­állott munkaviszonya fegyelmi úton szűnt meg, súlyos bizonylati hiányosságok és árukezelési sza­bálytalanságok miatt. Fegyelmi intézkedésünk törvényességét a bírói fórumok megerősítették, így nem felel meg a valóságnak az, hogy Jankó István felmon­dott volna. Ugyancsak kétséges az, hogy milyen módon „melegí­tődön újra a kapcsolat”. Nyil­vántartásainkban ugyanis re­gisztráltuk az üzletre érdeklődő­ket és azt is, hogy a szöveges tájé­koztatót ki vette át. Jankó István a Hivatalnál ezügyben nem járt el. A tényékhez tartozik továbbá az is, hogy az általa említett NEB-vizsgálatot ő maga kezde­ményezte már akkor, amikor fe­gyelmi eljárás volt ellene folya­matban. Az ügy pikantériája, hogy a NEB fogyóeszközhiány miatt például Jankó felelősség- revonását is kezdeményezte. Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy vezetése alatt az üzletben vagyonvédelmi hiányosságok és személyes mulasztások folytán rendre tisztázatlan eredetű hiá­nyok keletkeztek. A fentiek tük­rében nyilvánvaló, hogy Jankó István működése a Hivatalnak anyagi és erkölcsi értelemben is káros volt. Jelenlétemben is ki­nyilvánított célja pedig nem volt más, mint vélt sérelmei miatt a hivatalvezetés tendenciózus lejá­ratása. Jankó István állításainak ; komolyságát, illetve elfogultsá­gát az általam elmondottak, úgy gondolom minősítik. A bérleti üzemeléssel kapcso­latban is szükséges néhány konk­rétum felvetése. A kiadott tájé­koztatónak, illetve az abban fog­lalt adatoknak abból a szem­pontból van jelentősége, hogy az arra alapított vállalás teljesíthe­tő-e vagy sem. Nem vitás, hogy az adatok hitelességéért a hivatal illetékes dolgozója — éppen a nyilatkozó Borosné főkönyvelő — felelősséggel tartozik. Az üze­melési forma gazdasági és szer­vezeti előnyei szakmai berkek­ben nem kétségesek. Talán he­lyes lett volna, ha a cikkíró lega­lább ennek néhány speciális ösz- szefüggésével megismerkedik, mert kérdései enyhén szólva nai­vak voltak. Egyértelmű ugyanis, hogy az új üzemelési formák kö­zepette teljesen új és előnyös áruforgalmi, költséggazdálkodá­si és jövedelmezőségi lehetősé­gek jönnek létre. így a hagyomá­nyos gazdálkodás adatainak pontossága a vállalkozás szem­pontjából nem elsődleges kér­dés. Amennyiben Jankó István felkészült szakembernek tudja Szerkesztőségek levelezési ro­vataiban dolgozó munkatársak a megmondhatói, milyen gyakran fordul elő, hogy nem gondoljuk át alaposan előre jogi következ­ményekkel járó dolgainkat, ügyeinket. Ha valaki nem eléggé megfontolt végrendeletet készít, bármikor a későbbiekben korri­gálhatja elhatározását, ugyanis a keltezése szerint legutolsó — és természetesen legalább a szigo­rúan előírt formai követelmé­nyeknek megfelelő — végrende­let az érvényes. Ez különben is egyoldalú jogügylet, a végren­delkező a legtöbb esetben ingye­nesen szolgáltat majd a későbbi­ekben. Illetve a feltételét kiköti, hogy a kedvezményezett tudja, magát és nem indulatai motivál­ják tetteit, úgy a vállalkozás lé­nyegi problémájaként nem egy másodlagos kérdést feszeget. Mellesleg a cikkíró információi is pontatlanok, mert az általam vezetett versenytárgyaláson igen­is megjelent a pályázó, aki ott je­lentkezését visszavonta. Erről közjegyzői okirat is tanúskodik. Az új üzemmódra történő át­állítás sikertelenségét elsősorban abban látom, hogy azt az idegen- forgalmi szezon kellős közepén kíséreltük meg. Ezen túlmenően elriaszthatta a vállalkozókat az is, hogy a hasznosítani kívánt nagyértékű vagyontárgyaink biztosítására magas összegű — talán túlzott — óvadékot kötöt­tünk ki. Emiatt aztán eleve csak a tőkeerős pályázók jöhettek szá­mításba. A bérbeadás technikai lebonyolítását személyesen in­téztem. Minden túlzás nélkül ál­líthatom — tekintettel nagy gya­korlatomra —, hogy az akár szer­vezési, akár jogi szempontból megfelelő volt. Valamennyi ilyenkor szüksé­ges intézkedést időben megtet­tem. Ennyiben tehát vitatom Bo­rosné kolléganőm azon álh'tását, miszerint az eljárásunk sikerte­lensége a határidőtűzéssel vagy a nem kellő propagandával van ösz- szefüggésben. Végezetül egy megjegyzés: sajtóetikai kérdésnek tekintem a cikk lihegős és hatásvadász cím­választását. A nyilvánvalóan felü­letes újságírói munkának azon­ban mégis van egy eredménye: a szándékosan lejáratott hivatal­vezetésen az ellendrukkerek tá­bora kifejezetten jól szórakozik.” * A hitelesség újbóli megkérdő­jelezése nélkül dr. Löffler And­rás észrevételeihez a következő­ket teszem hozzá: Legelőször is azt, hogy megje­lenése előtt a cikknek a hivatalra vonatkozó részét Boros Józsefné szorul szóra megismerhette — mert felolvastam neki — s azt az elejétől a végéig jóváhagyta. Több háttérinformációval rendelkezem, mint amennyit a riportban leírtam. (Ez ebben a szakmában természetes dolog, s az újságíró erkölcsi felelőssége, hogy a lényeget milyen módon, és mekkora teljedelemben ra­gadja meg.) Érdekesnek tartom, hogy a jogtanácsos egy hajdani bírósági ügyet citál elő — ezt én azért nem tettem meg írásom­ban, mert úgy véltem, nem tarto­zik szorosan a síkfőkúti szálló körüli jelenlegi vitához. Ám azt már több mint érdekesnek gon­dolom, hogy az észrevételt tevő csak a Jankó Istvánt hátrányosan érintő döntésről, mégpedig az el­bocsátás jogosságát igazoló bíró­sági megerősítésről tesz említést. Azt „csupán” pikánsnak tartja, hogy a NEB is vizsgálatot indí­tott Jankó ellen, fogyóeszköz hi­ány miatt. Azt azonban már „el­felejtette” közölni, hogy Jankó István ebből a „piszkálódásból” győztesen került ki: a bíróság fel­mihez kell magát tartania a vég­rendeletben ráhagyottak eléré­séhez. Bármennyire furcsa is, bizo­nyos esetekben az ajándék is ki­követelhető, ha arra az ajándé­kozó ígéretet tett. A legkomo­lyabb baj a nem eléggé átgondolt szerződéseinkkel van. Találkoz­tam már olyan idős asszonnyal, aki csupán azért, mert a csere­képpen felajánlott lakás a diva­tos főváros környéki övezetben van, „beleugrott” egy számára igencsak kedvezőtlen cserébe. Amikor már költözködésre ke­rült volna a sor, akkor jött rá, hogy nincs helye nagyméretű bú­torainak, a konyha is kisebb a kelleténél. Sehogy sem értette mentette a kártérítés megfizetése alól, kellő bizonyíték htján. Mindaddig ártatlan valaki, amíg be nem bizonyítják a bű­nösségét. Azt hiszem, minden hiányos­ságot a volt vezető nyakába ag­gatni „enyhén szólva” (hogy a le­vélíró kedvenc szavajárását használjam) tisztességtelen do­log. Főleg akkor, ha jogi úton bi­zonyították ennek ellenkezőjét. S hogy kérdéseim „enyhén szólva” naivak? Elismerem, nincs vendéglátóipari végzettsé­gem. Nem dolgoztam soha pul- tóslányként, felszolgálóként, sőt még hotelfőnökként sem. Ám legjobb tudomásom szerint a Heves Megyei Népújság nem szaklap, olyanok is olvassák — sőt, zömében olyanok olvassák —, akik nem úgynevezett min­denhez értő Jolly-Jockerek, ne­tán újkori polihisztorok. Úgy ér­zem, hogy kérdéseim a tények előzetes ismeretében logikusak voltak, s az ügy minél szélesebb körű megismerését szolgálták. Azt, hogy Jankó István felké­szült szakember-e vagy sem — jómagam nem ítélhetem meg. Csak annyit teszek hozzá, hogy az idegenforgalmi hivatal-béíi beszélgetőpartnerem is megje­gyezte: személyes kifogása nincs a volt főnök ellen, s „vérbeli ma­szek vendéglősnek” tartja. Hát... ebben a mai világban igazán nem tudom, hogy ezt most dicsérő, vagy elítélő megjegyzésnek tart­sam. A magam részéről inkább az előbbire voksolok. Az is különös, hogy a bérbea­dás technikai lebonyolítását te­kintve dr. Löffler Ándrás saját kolléganőjével is vitatkozik. Rá­adásul még önmagával is ellent­mondásba keveredik. Idézem: „Az új üzemmódra történő átál­lítás sikertelenségét elsősorban abban látom, hogy az idegenfor­galmi szezon kellős közepén kí­séreltük meg!’ Majd pár sorral lejjebb ezt úja: „Vitatom Boros­né kolléganőm azon állítását, mi­szerint az eljárásunk sikertelen­sége a határidőtűzéssel... van ösz- szefüggésben.”Ehhez talán nem kell több kommentár... Hogy sajtóetikai kérdés-e a címválasztás, vagy sem? (Ráadá­sul még „lihegős” és „natásva- dász” is...) E két utóbbi jelzőt ugyan sértőnek találom — de ez az én személyes ügyem. Az vi­szont szakmai jogom, hogy cí­met adjak az írásaimnak, mégpe­dig olyat, amilyet én magam al­kalmasnak találok. Még ennél is porbatipróbb a végkövetkezte­tés, miszerint „felületes újságírói munkám” eredménye, hogy a hi­vatal vezetése szándékosan lejá­ratódott, s az ellendrukkerek jól szórakoznak. Szerintem inkább szomorú, mint szórakoztató ez a fajta ellentét vállalkozó és bérbe­adó között... 5 hogy véletlenül fájó pontra tapintottam? Sajnálom, de a „seb” érzékenységéről nem én tehetek. meg, hogy hiába nem tolt még senki arrébb egy szekrényt sem, már nem lehet visszacsinálni a „boltot”, ha a másik fél nem akarja. „Tönkretegyem magam egy életre, mert aláírtam egy pa­pírt” — sopánkodott a néni. Jó tudni, hogy a megkötött szerződés a felek egyező akarat­elhatározásának és egybehangzó nyilatkozatának az eredménye. Azokon a bizonyos papírokon egy szerződési pont erről szól. Tehát ha aláírásunk rajta van, úgy tekinthető, hogy egyet­értettünk a másik féllel. (A szer­ződés megtámadhatóságának eseteit kivéve, amikor tévedés, megtévesztés, fenyegetés stb. ha­tására cselekedtünk, de ezeknek bővebb kifejtése nem anyaga e témánknak.) A szerződést tehát nem lehet egyoldalúan módosítani. Csak közös megegyezéssel. Üzen a szerkesztő: „Név és cím nélkül” „Az egerszalóki víztározóban — amely a Heves Megyei MO- HOSZ kezelésében van — az utóbbi időben nagy számban pusztulnak a halak. Egy-két ki­lós ponty- és egyéb tetemeket so­dor partra a víz. Oka: ismeretlen. Gondozás nincs! A tetemektől meg kellene szabadítani a vizet. A hivatásos ellenőrök sem ezt a munkát, sem a rendszeres ellen­őrzést nem végzik. De felmerül annak a kérdése is, hogy a kifo­gott halak fogyasztásánál nem következik be az emberekben károsodás? Érdemes lenne e té­mával foglalkozni.” A levél ugyan név nélkül, gép­pel írva érkezett, az aláírás he­lyén a géppel írt szöveg: üdvöz­lettel: „több sportás (így!) nevé­ben — azért úgy gondoljuk, hogy a szél meg a haraszt esetével van gondunk, dolgunk, ezért is tesz- szük közzé'a panaszt. Az illeté­kesek bizonyára felfigyelnek a témára. Ha valóban az, akkor nem hiába tettük az ablakba! D. I. Idézünk napi gondokat tükrö­ző leveléből: „A Patyolatnál ér­deklődtem, nem vállalnának-e ágyneművasalást. A válasz: csak mosással, külön nem. A vezetőt is megkérdeztem. Válasz: még ha akarnák, sem tudnának elvál­lalni ilyen megbízást, a munkae­rőhelyzet miatt. A Patyolattól inkább elmennek, minthogy oda belépjenek a munkások. Nincs megoldás? Nem lehetne például egy csökkent munkaképességű asszonyokat foglalkoztató kis­szövetkezetet, netán társulást, esetleg egyesületi kereten belüli műhelyt létrehozni? Kérem, szondázzák meg a közvéle­ményt!” Ezt a szerény nyilvánosságot használjuk fel a köz érdeklődé­sének „a szondázására”. A Pa­tyolat és környéke, az üzletpoli­tika, a munkaerő-vándorlás nap­jaink kedvenc témái, szorongá­saink is eszünkbe jutnak, ha a szolgáltatások jelene, netán jö­vője fölmerül gondolatainkban. Levélíróink nyilván személyes problémájára, netán háztartási társtalanságára is utal, amikor a vasalás nem kis gondját megpen­díti. Bizonyára nem férfimunka ez, ezért is említi meg egyébként más problémával is foglalkozó levelében. A vállalkozói kedv felderítésére is jó, ha ilyen apró gondokról is beszámolnak levél­író partnereink. J.D. károsult hevesi lakos nyugat-európai körúton volt, ahol két esetben lopták el ingó­ságait, ezért azzal a kéréssel for­dult szerkesztőségünkhöz, hogy nézzünk utána, kárát hogyan ér­vényesítheti. Fenti ügyben kerestük meg a Hungária Biztosító Heves me­gyei Igazgatóságát, ahol id. Ipacs János főfelügyelő az alábbiakat mondtad: — A biztosítások szé­les választékát tudjuk nyújtani a külföldre utazó magyar állam­polgároknak. Javaslom, hogy kiutazásuk előtt keressék fel egy­ségeinket, hogy részükre a leg­megfelelőbb biztosításokat ajánlhassuk. Amennyiben gép­kocsival történik a kiutazás, min­denképpen határozatlan időre vagy külföldre szóló casco, to­vábbá az autóban utazók részére baleset, betegség és poggyász biztosítások kötését javasoljuk. Jelentősebb összegű vagyontár­gyakra, melyeket a gépkocsiba kívánnak szállítani, az általános vagyontárgy biztosítás a legcél­szerűbb. Fentieken kívül ajánl­juk még a jogvédelmi biztosítás megkötését is, mivel e szerződés alapján a Hungária Biztosító megtéríti a gépjármű tulajdono­sának, vezetőjének külföldi uta­zása során a közúti közlekedés­ben tanúsított magatartása miatt az ellene indított büntető eljárás­sal kapcsolatos költségeit. Ä kár­eseményt a külföldi hivatalos szerveknek jelenteni kell, ennek birtokában keressék meg a Hun­gária Biztosító illetékes egysé­gét. Visszatérve panaszosunk ese­tére, sajnos előfordult már több esetben, hogy, állampolgárain­kat megfosztják ingóságaiktól. Különösen Spanyolországban igen keresett és értékesíthető a magyar útlevél. A gyors kárren­dezéshez a külföldi hatósági iga­zolásra és az érvényes biztosítási kötvényre van szükség. Ismét a belváros szívében a mini cröRÖKj"BAZAR^ Mától nagy NYÁRI VÁSÁR a Török Bazár exkluzív ruházati cikkeiből 30-40-50 %-kal OLCSÓBBAN kínálunk női ruhákat, pólókat, szoknyákat, fürdőruhákat, öveket, sálakat, farmercsizmákat, cipőket, melltartókat, férfi ingeket, női, férfi vászonzakókat. Amíg a készlet tart! Mini Török Bazár: Eger, Marx K. u. 8. Doros Judit JOGI ABC Nyilatkozathoz fűződő jogi hatás

Next

/
Thumbnails
Contents