Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE NÉPÚJSÁG, 1989. július 22., szombat Zöldségfélék betakarítása egy Moszkva környéki kolhozban (Fotó: US Nem and WR - MTI) „Jelentkeznem kellett Rákosinál” „Ha még az idén nem hajtanak végre lényeges változtatásokat a szovjet mezőgazdaságban, ak­kor egy-két éven belül éhínség fenyeget” — nyilatkozta Moszk­vában újságírók előtt Vlagyimir Tyihonov, a Szovjetunió egyik legismertebb agrárszakembere. Véleménye szerint a szovjet gaz­dasági vezetés által bevezetett bérleti rendszer nem megoldás a mezőgazdaság problémáira; mélyreható földreformot kell végrehajtani, a parasztokat föld­höz kell juttatni. Véleményét osztotta több is­mert reformközgazdász is, akik egymástól függetlenül nyilatkoz­tak különböző moszkvai rendez­vényeken. Egyikük, Abalkin — aki Rizskov miniszterelnök új kormányában a gazdasági refor­mért felelős állami bizottság ve­zetője lesz, miniszterelnök-he­lyettesi rangban — azt mondta: „ha egy-két éven belül nem kez­dődik meg az életszínvonal javu­lása a Szovjetunióban, akkor el­kerülhetetlen lesz az ország jobbratolódása, s ebben a hely­zetben mindaz fölöslegessé vá­lik, amiről most a konzervatívok és a reformerek vitatkoznak.” Buggyantov bement a dolgo­zószobába, szigorúan végigné­zett a jelenlevőkön, és így szólt: — Kartársak! Ma munka után 17 óra 30 perckor előadás lesz. Az a feladatunk, hogy biztosít­suk a száz százalékos részvételt. — De mi lesz az előadás témá­ja? — kérdezte meg valaki meg­gondolatlanul a jelenlevők kö­zül. — Van ennek jelentősége? — méltatlankodott Buggyantov. — Az a fontos, hogy demonstráljuk a magas öntudatot és a kollektíva szervezettségét. Világos? Ki ajánlkozik hozzászólásra? — Javaslom, hogy a ruhatár­ból ne adják ki a kabátokat — in­dítványozta Gunárov. — Maga nem ismeri a jogot — vetett ellene Fecsegin. — Az elő­adás meghallgatása önkéntes. ír­juk ki a faliújságra, hogy a büfé­ben narancsot fognak osztogat­ni. És ez már más dolog. — Őrültség! — pattant fel Po­pov. — Ugyan hol lehet ilyenkor narancsot kapni? — Lehet, nem lehet, nem szá­mít — magyyarázta Fecsegin. — Mondjuk azt, hogy az élelmi­szerpiacon problémák vannak, de a jövő hónapban megoldód­nak. Úgyis elfelejtik, amit ígér­tünk, de legalább az intézkedést megtettük. — Az emberek bizalmát koc­káztatjuk — rázta meg a fejét Gülüszemszkij. — Ez így nem ál­lapot! Inkább álljuk el a kijára­Oleg Bogomolov, a Világgaz­dasági Kutatóintézet igazgatója szerint „figyelemre méltó” Tyi­honov prognózisa, mindamellett az időponttal nem tud egyetérte­ni. Szerinte is lehet éhínség a Szovjetunióban, de nem a követ­kező években. „Nem túl meg­győző a Rizskov miniszterelnök által a népi küldöttek kongresz- szusán vázolt kormányprogram” — hangoztatta a szovjet tudós, leszögezve: a szovjet közgazdá­szok sokkal radikálisabb intéz­kedéseket sürgetnek; úgy érzik, hiányoznak a konkrét javaslatok a válságból való kilábalásra. Gavriil Popov közgazdász- professzor pedig azt nyilatkozta, hogy a kínai események tanul­sággal szolgálhatnak a szovjet peresztrojka számára. Emlékez­tet arra, hogy Kínában egy évti­zede napirenden lévő reformok megnövelték a gazdálkodó szer­vezetek szabadságát, ez azonban nem járt együtt a politikai rend­szer liberalizálásával. „Ha a gaz­daságban alkalmazzuk a plura­lizmust, akkor ennek megfelelő­en kell kialakítani a politikai in­tézményrendszert is” — hangsú­lyozta Popov. tot, csukjuk be az ajtót és agitál­junk mindenkit a maradásra. — A maradásra? Munka után? — nevetett fel Palacsintov. — Jobb volna, ha a prémiummal ijesztgetnének bennünket. — Nem ijesztgetni kell az em­bereket, hanem érdeklődést kell kelteni bennük. — mondta kiok­tatva Bozontov. — .Én szabad­időmben is, meg félig szabad­időmben is előadásokra járok. Bozontov előterjesztése viha­ros reakciót váltott ki. Minden rend nélkül tárgyalgatták tovább a kérdést. Nem tudni, mi lett vol­na, ha Potyalesin, aki többéves szokása szerint a sarokban szu­nyókált, nem nézett volna az órájára, s nem szólt volna: — Testvéreim! Fél hat van. Nem kellett ismételnie, min­denki felugrált. Ám ebben a pil­lanatban kinyílt az ajtó és belé­pett egy ismeretlen. — Üdvözlöm önöket, kartár­sak. Én vagyok az előadó. Ha nincs kifogásuk ellene, elkez­dem. — Éppenséggel elkezdhetjük — mondta hebegve Buggyantov. — Csak nálunk az a szokás, hogy a kollektíva a teremben gyüleke­zik. — De miért? Lehet itt is. Egyébként is az előadásom a ve­zető személyzetnek szól. A cí­me: A tömeg- és kulturális szer­vezetek rendszabályainak meg­szervezése. (Mizser Lajos fordítása) A közelmúltban a hatvani Ady Endre Városi Könyvtár vendége volt dr. Nagy Endre. Ez a név bizonyára kevesek számára ismerős, pedig majd tíz évig kö­tődött a városhoz, régmúlt törté­netéhez. Egy totális véletlen következ­tében kerül Hatvanba. Ugyanis a Ludovikán, a csendőrtiszti főis­kolán az idegen csengésű neve­ket magyarosítani kellett, így raj­ta kívül még három Nagy lett a végzős osztályban. A már akkor is működő bürokrácia a lovasta­nári állást egyszerűen „elcserél­te” egy másik Naggyal, és őt ide irányították. József Attila szobájában — Majdnem elsírtam magam, mikor leszálltam a poros kis al­földi város állomásán. Mit adhat nekem a hegyekhez, erdőkhöz szokott dunántúli ifjúnak — gon­doltam magamban — miközben egy Kozsa nevű fiákeres — aki a felszabadulás után párttitkár lett — hasztalan vigasztalt. Az Iskola utcában, egy Széchenyi nevezetű mozdonyvezetőnél laktam al­bérletben, kis nádfedeles ház­ban, eléggé rossz körülmények Brigitte Bardot ötezer frank jutalmat ajánlott annak a nyom­ravezetőnek, aki bármilyen in­formációt szolgáltat La Garde és Tolon dél-franciaországi kisvá­rosok macskagyilkosainak kéz- rekerítéséhez. Minthogy az ered­ményről hallgat a sajtó, azt kell hinnünk, hogy vagy kevés volt a vérdíj, vagy az alvilág most már a macskák ellen is szerveződik. Ezt az utóbbit látszik erősíteni, hogy Luccában megtörtént az el­ső macska-túszszedés is. A Ha- gor névre hallgató perzsa kan­dúrt csalták tőrbe ismeretlen tet­tesek, busás váltságdíj reményé­ben. A tárgyalások titokban zaj­Ha a dolgok így mennek to­vább, kenyér nélkül maradnak az udvari etikett megfogalmazói. Mert mit mond például a Lég- rády testvérek kiadásában meg­jelent, „Az úriember” című tár­sasági szabálykönyv? Azt mond­ja, hogy: Uralkodókkal és csa­ládtagjaikkal szemben jelzőiket, címeiket használjuk. Például: Kihallgatás alatt a jelenlévőknek beszélgetniük, vagy az uralkodó­hoz közelállóknak suttogniok nem szabad. Ezzel szemben mit mondott „A Szovjetunió arculatának változása, a peresztrojka jóvoltá­ból, vitathatatlan üzleti lehetősé­geket kínál. Mi, olaszok az első sorban vagyunk úgy is, mint im­portálók és úgy is, mint a Gorba- csov-hatás ügyes kihasználói” — írta a La Republica azzal össze­függésben, hogy Milánóban megnyílott a „peresztrojka divat­szalon” a főpályaudvar másod- osztályú várótermében. A kíná­lat: acélgyári dolgozók, kolhoz­parasztok munkaruhái, amelyek természetesen közvetítik Közép- Ázsia forróságát és az Északi sarkkör hidegét” — hogy a pros­pektust idézzük. Megjelent az olasz piacon a peresztrojka nevű között. Mígnem egyszer — akko­ri szokás szerint — vizitre jött hozzám Hatvány Ferenc báró és Hirsch Albert. Mikor meglátták hogyan élek, felajánlottak egy szobát a kastélyban. így kerül­tem én abba a szobába, ahol egy­koron József Attila is lakott — emlékezik vissza a 76 éves öregúr egykori napjaira. Itt ismerkedett meg a báró lá­nyával, Alexandrával. A kölcsö­nös szimpátiából szerelem szö­vődött, miközben már életbe léptek a zsidótörvények. Ám en­nek ellenére mégis összeháza­sodtak. így került a Margit körúti fegyházba, engedély nélküli há­zasságkötésért és zsidórejtegeté­sért. — Itt addig győzködtek, míg le nem mondtam önként a tiszti rangomról, és így magánfogdá­ból átkerültem a legénységi fog­dába. Jogi végzettségemből fa­kadóan a fogház irodájába kerül­tem dolgozni. Ekkor ismerked­tem meg Rajk Lászlóval, Weil Emillel, az illegális kommunista mozgalom épp börtönben lévő vezetőivel. Három hónap után kiengedtek, és a feleségemmel ügyek lottak, a kifizetett összeg nagysá­ga is ismerteden. A gazdi minden­esetre sajátos következtetésre ju­tott: Hagor teljes közönnyel vet­te tudomásul, hogy visszatérhe­tett övéihez, ami egy kutya eseté­ben nem fordult volna elő, lévén a hűség négy lábon járó letéte­ményese. Persze, ez most már Ja­pánban nem ilyen szépen hang­zik. Ott ugyanis a kutyahűség a szófogadást juttatja a férfinép eszébe, még pontosabban a munkahelyet, ahol zokszó nélkül teljesíteni kell a főnök parancsát. Akkor pedig kellemesebb a sem­mitmondó macska... Fülöp herceg királyi hitvesének, amidőn II. Erzsébet — egyéb­ként láthatóan unottan és ked­vetlenül vizitelt a Newburyban lévő süketnéma-intézetben? A Sunday Times szerint a felséges feleség füléhez hajolt és ezt sut­togta: “Mosolyogj, te tökfej! Nem történt felségsértés, csu­pán pech. Fülöp herceg ugyanis nem számolt a kézenfekvő tény­nyel: a süketnémák nem halla­nak, nem beszélnek, de a szájról olvasásban verhetetlenek. kölni, szappan, borotvakrém és dezodor is. Kapható a vörös csil­laggal díszített szemüveg, a kö­vetkező cirillbetűs ajánlattal: „A hatalmas Oroszország a Nyugat­ra néz.” Na már most, ha az új divatvo­nal iránt fogékony olasz vásárló felteszi a peresztrojka-szemüve­get, mit lát? Például azt, hogy a Gorbi-farmerek és szibériai munkaruhák szabászai, összeál­lítói és árusítói az egyik abruzzói üzemben találhatók; az illatsze­reket a Kanüf cég, a szemüvege­ket pedig a Ratti dobta piacra. Vagyis, hogy sajátosan alkal­mazzák, líráért árusítják a pe­resztrojkát. vadászházakban, rokonoknál bujkáltunk — mondja komor arccal, miközben „magántörté­nelmének” egy-egy kockáját megosztja velünk. A kormány fővadásza így hát nem csoda, hogy a fel- szabadulás után Rajk László fel­ajánlotta neki a Budapesti — im­már — Demokratikus Lovas­rendőrség parancsnoki tisztét — a volt ludovikás századosnak. De nem fogadta el, mindössze any- nyit kért, hogy nevezzék ki Hat­van város és járása vadászati fel­ügyelőjének. Ebben a minőségé­ben kellett szerveznie egy apró­vadas vadászatot Nagy gombos alatt. — Begördült a tíz fekete ko­csi, sorra szálltak ki az akkori mi­niszterek Rajk, Gerő, Farkas, Vas Zoltán. Jelentkeznem kellett Rákosinál, majd elkezdődött a vadászat. Á majd 300 hajtó dere- kas munkát végzett, számolatla- nul hullt a nyúl, potyogott a fá­cán. A vadászat végén Rákosi hi­vatott: olyan jól megszervezte ezt a vadászatot, hogy mától kezdve ön a kormány fővadásza, a kormány vadászterületeinek A történetet Agatha Christie is kitalálhatta volna. A szerzők ugyanis a névtelenségbe burko­lóznak és nem kívánják felfedni magukat a francia, az olasz és a svájci rendőrök nem kis bosszú­ságára. A helyszín a Párizs és Ve­lence között közlekedő Simplon Expressz, az idő 89 tavaszának egyik bódítóan kellemes éjsza­kája. A vonat már a biztonságos Svájcban halad és az utasok a rá­juk váró szép élmények tudatá­ban álomra hajtják fejüket ka­binjaikban... Hogy aztán olasz földön úgy ébredjenek fel, hogy minden értéküktől, készpénztől, ékszertől, hitelkártyától meg­fosztották őket. A tökéletes bűn­tényt véletlenül fedezte fel egy utas: a WC-re menet feltűnőnek felügyelője. így lettem én 47-től 52-ig a szombati, vasárnapi kor­mányvadászatok fő szervezője — mondja csillogó szemmel. Kitelepítés vagy kitelepülés Az egyre bizonytalanabb lég­körben az ÁVH őt sem hagyja nyugodni. Megkapják kitelepí­tési végzésüket, ami elől Nyugat­ra szöknek. Feleségét és gyerme­keit Tirolban hagyja, ő pedig be­iratkozik a Göttingeni Érdőmér- nöki Főiskolára. Áz 1954-es Va­dászati Világkiállítás egyik fő szervezője, majd a bonni, stutt­garti, salzburgi természettudo­mányi múzeumok az elpusztult gyűjteményük póüására még az évben Kenyába küldik. Itt lesz szenvedélyes, tapasztalt Afrika- vadász, aki Tanzániában letele­pedvén állatkertet hoz létre. 1962 óta jár rendszeresen haza Magyarországra, és oroszlánré­sze van abban, hogy 1970-ben mi lehettünk a Vadászati Világ- kiállítás házigazdái. Páratlan ér­tékű trófeagyűjteményét, tanzá­niai néprajzi gyűjtését Balatone- dericsen egy kastélyjellegű kúri­ában láthatják az érdeklődők. Bacsa Tibor találta a folyosón elszórt bank- és devizaszámla papírokat. A kala­uz közreműködésével kinyitják a fülkéket. Az édesdeden alvó uta­sok nem akarnak felébredni. Amikor életre pofozzák őket, kábultan tiltakoznak. Milánó­ban kiderítik a mély álom okát: a rablóbanda a légkondicionáló berendezésen át altatót juttatott a kabinokba. S aztán dolgozni kezdett. Ennyi. ”A nyomozást nehezíti, hogy abban három ország rendőrei is illetékesek: a franciák, a svájciak és az olaszok” — nyilatkozta az Interpol képviselője. Persze, más lenne a helyzet, ha Agatha néni a jó öreg Poirot mesterre bízhatná a tettesek kézrekerítését. Atomcsapás után «Jövőkép A 4987 különféle kérdőív között, melyet a szövetségi kor­mány kibocsátott, van egy, amit atomtámadás után kell el­juttatni a város vezetőihez — írta a Time. Ebben arra kíván­csiak a gondos városatyák, hogy hányán élték túl a táma­dást. Lawton Chiles floridai szenátor a kérdést még a kilá­tásba helyezett atomcsapás előtt megválaszolta. „Ha senki sem vészelné át a nukleáris katasztrófát, a bürokrácia akkor is képes lenne feltámadni a romok alól.” Óbuda-Újlak újjáépítési munkálatai közben régészeti leletre buk­kantak a Lajos u., Nagyszombat u. sarkán. A Budapesti Történeti Múzeum munkatársai a területen római kori épületmaradványokat és egy későrómai temető részleteit tárták fel. Képünkön: későró­mai téglasír, feltárás közben (MTI-fotó: Fényes Gábor) írhatta volna Agatha néni Lírai peresztrojka

Next

/
Thumbnails
Contents