Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-03 / 154. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. július 3„ hétfő Nyers Rezső nyitotta meg a közgazdász vándorgyűlést (Folytatás az 1. oldalról) dasági Társaság újjáalakulása egyértelműen az akkori reform­gondolkodás szellemében tör­tént, s a társaság a reform gondo­latát ébren tartotta a 70-es és a 80-as években is. Napjainkban a reformok kiszélesedése újabb megújulást igényel a Közgazda- sági Társaságtól, szélesebb érte­lemben a magyar értelmiségtől. Fontos feladata a társaságnak az elvszerű elemzésen, kritikán és bírálaton kívül koncepció kiérle­lése a nehézségekből kivezető út megtalálásához — mondotta a társaság alelnöke, majd így foly­tatta: — A fizetési mérleg javítá­sának folyamata átmenetileg megszakad az idei esztendőben, mert a javulás feltételei nem ked­vezőek, de a további javítást még az idén meg kell alapozni. A megoldás: olyan piaci gyakorlat kialakítása, amely tartós és dina­mikus exportnövekedést tesz le­hetővé, ugyanakkor nem mond­hatunk le az ország importáló ké­pességének javításáról sem. A tulajdonreformról szólva Nyers Rezső kifejtette, hogy az több évre szóló feladata a ma­gyar gazdasági értelmiségnek és a mindenkori kormánynak, a döntő lépést azonban a közeli jö­vőben meg kell tenni. Be kell lát­ni, hogy a tőke kizárólag nemzeti tulajdonként történő hasznosítá­sa a lassú fejlődés és a relatív sze­génység útját jelentené hazánk számára. A külföldi, illetőleg a magántőke hasznosítása nem szocialista ellenes, hanem szo­cializmuspárti politika. Ennek alapján készül a komrány a repri- vatizálási folyamat megindításá­ra. Ä nemzetközi kapcsolatok­ban a kétoldalú gazdasági együttműködés erősítésére kell törekedni — folytatta Nyers Re­A magyar olvasót bizonyára meglepte, hogy az amerikai kép­viselőházban nem sikerült kellő többséget biztosítani annak a törvényjavaslatnak, amely Ma­gyarország esetében szavatolta volna az úgynevezett legnagyobb kedvezmény elvének öt évre szó­ló alkalmazását a kereskedelmi kapcsolatokban. Bár a halasztás­nak kétségkívül van meghatáro­zott politikai jelentősége, a ma­gyarázat sokkalta inkább az amerikai törvénykezés techniká­jában van. A kongresszus magatartása ugyanis az elmúlt évben jelentő­sen megváltozott hazánk irányá­ban. Tavaly például nem sikerült elfogadtatnia a házzal azt a javas­latot sem, amely biztosította vol­na, hogy az amerikai kormányzat megadja a szükséges garanciákat az esetleges magyarországi ame­rikai tőkeberuházásoknak, az idén viszont az úgynevezett OPIC-garanciák megadására vonatkozó javaslat különösebb vita nélkül, hatalmas többséggel keresztülment a képviselőházi mechanizmuson, igaz, pillanat­nyilag elakadt a szenátusban. Hogy a szándék a legnagyobb kedvezményes elbírálás öt évre történő kiterjesztését illetően sem más, azt jól mutatja, hogy az illetékes képviselőházi bizott­ságban ismét kétpárti támoga­tással javasolták a jelenlegi mó­dosítás napirendre tűzését, illet­ve elfogadását is. Az amerikai törvényhozás azonban bonyolult és sokszor igen nehezen követhető procesz- szus, ráadásul az adott esetben a szavazás elvileg különleges eljá­rást igényel. A döntés megérté­séhez érdemes legalább részben áttekinteni ezt az eljárást. A legtöbb törvénytervezet mindenekelőtt igen alapos bi­zottsági elemzés, vita után kerül a törvényhozás elé. Hatályba ak­kor lép, ha azt mindkét ház, a képviselőház és a szenátus elfo­zső. A KGST-országok kétoldalú kapcsolataiban elkerülhetetle­nek a gyökeres reformok, erre el­sősorban a szovjet-magyar vi­szonylatban látszanak lehetősé­gek. Az EGK tagországaival, va­lamint a szabadkereskedelmi övezettel ugyancsak intenzív együttműködés fejlesztésére tö­rekszünk, már megtörténtek az első lépések a korábbi korlátok lebontására. — fejezte be felszó­lalását Nyers Rezső. Ezután Kemenes Ernő, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, a Közgazdasági Társaság főtitkára bejelentette, hogy Bognár József akadémikus, a társaság alelnöke 100 ezer forintot ajánlott fel Ma­gyar Közgazdász Alapítvány lét­rehozására, azzal a céllal, hogy a fiatal közgazdászok munkáját, valamint a magyar közgazdaság- tudomány nemzetközi kapcsola­tainak fejlesztését támogassa. Az alapítvány létrehozásához ugyancsak 100 ezer forinttal já­rult hozzá Csikós-Nagy Béla akadémikus, a társaság elnöke, míg Vas megye tanácsa félmillió forintot ajánlott fel erre a célra. A vándorgyűlés, amelynek központi témája az „Érdekeltség és motiváció a piacosodó magyar gazdaságban” címet kapta, ez­után plenáris előadásokkal foly­tatódott. Délután öt szekció kezdte meg munkáját, a szekció­ülések várhatóan hétfő délután fejeződnek be. Nyers Rezső a plenáris ülés szünetében újságírók kérdéseire válaszolt. Utalt arra, hogy leg­utóbb 1973-ban rendezték Szombathelyen a közgazdász vándorgyűlést, akkor az 1968- ban elkezdett reformok folytatá­sának lehetőségeiről folyt a vita, miközben már érezhetőek voltak a reformok lassítására irányuló törekvések is. Ma nem a lassítás gadja, s az elnök is aláírásával szentesíti. Ha egyszer a bizottság elfogadásra terjeszti elő a terve­zetet s a vita be is fejeződik, a sza­vazás módja általában a legtöbb esetben egyszerű többséget igé­nyel, bizonyos törvények elfoga­dása, illetve meglévő törvények módosítása esetében azonban kétharmados többséget kell elér­ni az elfogadáshoz. Még ezután is módosulhat a helyzet, mert egyes esetekben a kétharmados többség hiánya után újra elő le­het állni a tervezettel, s ez eset­ben már az egyszerű többség is elegendő. A mostani, Magyaror­szágot illető kérdésben éppen ez a helyzet. A módosítás ugyanis a híres­hírhedt Jackson — Vanik tör­vényt illeti. Ez a sok évvel ez­előtt, a hidegháború éveiben el­fogadott törvény az úgynevezett legnagyobb kedvezmény meg­adását — gyakorlatilag a GATT által a normális kereskedelmi fel­tételek biztosítására előírt ren­delkezések alkalmazását — egyetlen feltételhez kötötte: a szabad kivándorlás jogának ér­vényesüléséhez. A törvény a szo­cialista országok ellen szólt, te­gyük hozzá, akkoriban szinte va­lamennyivel szemben nem ép­pen alaptalanul támasztott ilyen követelést. A kongresszus azon­ban a törvényt szélsőségesebben értelmezte, és általában az alap­vető emberi, állampolgári jogok érvényesítését igyekezett meg­követelni a kereskedelmi forga­lom normalizálása fejében. A sokéves gyakorlat szerint a Szovjetuniót és több más orszá­got eleve kizárták a törvény előí­rásainak akár ideiglenes módosí­tása elől. Lengyelország már ko­rábban mentesült a korlátozások alól, három országgal: Magyar- országgal, Romániával és Kíná­val kapcsolatban pedig az a dön­tés született, hogy az elnöknek minden évben egyszer vélemé­nyeznie kellett, érvényesülnek-e vagy a folytatás az alapvető kér­dés, hanem a hogyanra kell mi­előbb választ kapni, illetve arra: miként lehet nagyobb társadalmi zavarok nélkül gyorsítani a re­formot. Ma még nincs az ország kellően felkészülve jelentős mennyiségű tőke befogadására, de bízhatunk abban, hogy a gaz­daság befogadóképessége már a következő esztendőben jelentő­sen megváltozik, s a külföldi tőke érdeklődése sem csökken. A for­dulat, az útkeresés időszakában némiképp érthetően több a szó, mint a tett, de a tettek utolérhetik a szavakat. Kérdésre válaszolva Nyers Rezső pártelnökként fogalma­zott úgy, hogy a politikának nem a termelés az igazi tevékenységi területe, mint ahogy azt a kelet- és közép-európai szocialista­kommunista mozgalmak eddig értelmezték. Ezen mielőbb túl kell jutnunk. A politika alapvető fontosságú feladata a racionális közösségi cselekvés, a gazdaság országos és regionális szervezé­sének jó irányú befolyásolása. A gazdaság mikroszférájába, a vál­lalatok, az üzemek, a boltok, a kutatóműhelyek mindennapi cselekvésébe napi politikát be­vinni káros és gátló hatású tevé­kenység. Ez ma az MSZMP fel­fogása, ennek hogyanját akarjuk megtalálni, pártpolitikusként ezt kívánom előmozdítani. Végeze­tül az MSZMP elnöke a párt vál­lalkozásbarát politikájáról szól­va, történelmi tapasztalatokra hivatkozva azt hansúlyozta, hogy a gazdasági vállalkozó részben ugyan saját sikereinek kovácsa, de aki népben, nemzet­ben gondolkodik, akiben él a kö­zösségtudat, az a szocialista mozgalomnak is feltétlenül teljes részese. az ilyen jogok az érintett orszá­gokban, vagy legalábbis van-e előrehaladás megvalósulásuk te­rén. Ennek alapján a törvényho­zás minden évben engedélyezte a mentesítést a Jackson — Vanik törvény korlátozó rendelkezései alól. Bár az ilyen döntés jelentett bizonyos előnyöket, az éves fe­lülvizsgálat kényszere eleve azzal a veszéllyel járt, főként az ameri­kai partnerek számára, hogy egy esetleges módosítás véget vet ko­rábbi és hosszabb távra megkö­tött üzleteknek. Hazánk már évek óta javasolta, hogy vagy tel­jesen mentesítsék a törvény kor­látozásai alól, vagy legalább öt évre terjesszék ki a felülvizsgálati periódust. Reagan elnök Grósz Károly washingtoni látogatása idején ígéretet tett a kormány ál­láspontjának felülvizsgálatára, s ez azóta be is következett, a Fehér Ház és az illetékes minisztériu­mok egyaránt pártfogolták az öt évre szóló kiterjesztést. (Közbe- vetőleg: Románia időközben ar­ra kényszerült, hogy „önként mondjon le az éves felülvizsgá­latról, mert tavaly már bizonyos volt, hogy a kongresszus nem ad­ná meg számára az ilyen „ked­vezményes elbírálást”. Hogy a törvény a mai világban már ré­gen elavult, azt egyik társszerző­je, Vanik képviselő maga mond­ta el nemrégen az MTI washing­toni tudósítójának.) A bizottsági javaslat plenáris vitájában is a támogatók adták meg a hangot, a szavazásnál azonban ennek ellenére nem született meg a kétharmados többség — igen valószínű, hogy a pártfogók nem figyeltek kellően oda a szavazás előkészítésére, az erőviszonyok pontos felmérésé­re, minden támogató megmoz­gatására. Megvan ugyan a lehe­tőség újbóli beterjesztésére, az újabb, ezúttal már csak egyszerű többséget igénylő szavazás el­rendelésére. Ehhez azonban bi­zonyos idő kell, s úgy tűnik, a A prágai petíció Első számú politikai üggyé vált Csehszlovákiában az a petí­ció, amelyet ismert művészek, ellenzéki személyiségek és egy­szerű állampolgárok írták alá, közel kétezren, s amely egyebek között mély rendszerbeli válto­zásokat követel az ország vezető­itől. Szombaton a petíció elleni kampányban felbukkant Bős- Nagymaros is. A Rudé Právo, a pozsonyi Pravda és Új Szó pénteken rend­kívül éles hangú kommentárban ítélte el a felhívást, s azt ugyanaz­nap a legfelsőbb pártvezetés, a CSKP KB elnöksége is megbé­lyegezte, majd pedig pénteken este a csehszlovák televízió fő híradásában visszatért az ügyre, bírálva a „Néhány mondat” cí­mű petíciót. A Rudé Právo kommentárja szombaton „Miben Sárikái­nak?” címmel jelent meg. A lap hangoztatta: a felhívás lényege abban fogalmazható meg, hogy az ellenzéki csoportok, mély rendszerbeli változásokat köve­telve, tulajdonképpen a Mün­chen előtti kapitalista rendszer visszállítására törekednek Cseh­szlovákiában. A Rudé Právo sze­rint ezek az illegális csoportok a csehszlovákiai átalakítás és de­mokratizálás folyamatát akarják megzavarni. A csehszlovák pártlap a bős­nagymarosi vízlépcső-ellenes magyarországi mozgalom hatá­sának tulajdonítja azt, hogy az ellenzéki petícióban szerepel a követelés: haladéktalanul terjesz- szék a szakértők és a közvéle­mény elé sokoldalú megvitatásra a nagyszabású, ökológiai hatású létesítmények terveit. „Nyilván­valóan a dunai vízlépcsőrendszer elleni magyar mozgalom vissz­hangjáról van szó ebben a köve­telésben. szokásos nyári szünet előtt ezt technikailag aligha lehet elérni. Egyetlen lehetőség az lenne, ha a kormány, esetleg maga az elnök erőteljes nyomást fejtene ki en­nek érdekében — ami aligha va­lószínű. Valamivel bonyolultabbá vált a helyzet az amerikai beruházók­nak nyújtandó garanciák kérdé­sében. Ez a javaslat simán ke­resztülment a képviselőházon, a jelek szerint a szenátusban sem lenne vele szemben nagyobb el­lenállás — az ügy azonban már a plenáris szenátusi vita előtt el­akadt az illetékes bizottságban. Az amerikai szenátus egyik leg­konzervatívabb, leginkább szél­sőséges alakja, a régi vágású Dél egyik jellegzetes figurája, a dél- karolinai Jesse Helms ugyanis ki­fogásokkal élt az előterjesztés el­len. Helms félelmetes mestere az ilyen obstrukciónak, még akkor is, ha tudja, hogy előbb-utóbb fel kell adnia álláspontját — ezt azonban rendszerint csak vala­miféle alku fejében szokta meg­tenni. (Több amerikai nagykö­veti poszt maradt például tavaly hónapokon keresztül betöltetle­nül, mégpedig kulcsfontosságú fővárosokban, mert Helms kifo­gásolta az elnök jelöltjeit, illetve elfogadásuk fejében saját, a kor­mány által eredetileg kifogásolt javaslatai keresztülvitelét erő­szakolta ki.) Ahhoz, hogy a sze­nátus egyáltalán a plenáris ülés elé vihesse az ügyet, a szenátor ellenállását kell előbb a bizott­ságban megtörni, ami nem lesz könnyű. Mindezek ellenére mindkét javaslatnak jók az esélyei az elfo­gadásra. Ezt kérte a törvényho­zóktól az elnök, a kormány, ezt támogatja a sajtó jelentős része, s ezúttal a törvényhozók többsége is. Az amerikai kongresszus mal­mai azonban sokszor csak lassan őrölnek, türelem kell a végered­mény kivárásához. Kis Csaba Az elmúlt héten ünnepelték az egészségügyi dolgozók Semmel­weis Ignác születésének 171. év­fordulóját. Ebből az alkalomból megyénkből többen részesültek elismerésben. A Kiváló Orvosi címet dr. Zeke Gábor, a hatvani városi kórház igazgató-főorvosa nyerte el. „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetést kapott az egri megyei kórház dolgozói kö­zül MezőLászlóné Antal Melitta card, asszisztens, dr Tőzsér Kor­nél osztályvezető főorvos, Soós Lajos gépkocsivezető, Rózsa Klára oszt. vez. h. ápolónő, 77- liczki Tiborné adminisztrátor, dr Szamaránszky Julianna osztály- vezető főorvos, dr Kovács And­rás orvos, Rompos Tiborné ápo­lónő, Pusoma Józsefné betaní­tott szakács, dr Misz Mihály megbízott osztályvezető főor­vos, dr Kovalkovits István osz­tályvezető főorvos, G. Nagy Jó­zsefné főnővér helyettes, Dobos Gyuláné Papp Margit adminiszt­rátor, Cseh Júlia körzeti védőnő, dr Bodó Zoltán fogszakorvos, Kovács Ilona osztályvezető. A Heves Megyei Gyógyszer­tári Központ dolgozói közül Ba­kos Istvánná számlaellenőr, Né­meth Tiborné csoportvezető asz- szisztens, Nagy Árpádné gyógy- szertárvezető, Kovács Ferencné beosztott gyógyszerész, Nádasi Kálmánné gyógyszerész helyet­tes és Jakucs Sándomé beosztott gyógyszerész. A gyöngyösi Bugát Pál Kór­házból Varga Gyuláné szakács­nő, Himer Béláné vez. assz. he­lyettes, Faragó Istvánná vez. mű­tősnő, Kovács H. Ferencné ápo­lónő, Balogh Jánosné vez. asz- szisztens, Gubancsik Sándomé ápolónő, Gál Lászlóné oszt. vez. helyettes, Szabó Tamásné oszt. vez. ápolónő, Benedek Jánosné munkaügyi előadó, dr Erdei An­tal főorvos, dr Dóra Ferenc üze­mi főorvos, Mádi Jánosné taka­rítónő, Bardóczi Miklósné int. vez. főnővér, Póka Miklósné gyógyszerkiadó asszisztens, Frick János I. szakmunkás. Magyar Károly gazdasági igazgatóhelyettes a Heves me­gyei Egyesített Csecsemő és Egészségügyi Gyermekotthon­ból. A Hatvani Városi Kórház dol­gozói közül Hernádi Lajos fő­energetikus, dr Lukács Mária fogszakorvos, Molnár Jánosné csoportvezető, Murvai István karbantartó csoportvezető, dr. Papp József főorvos. Dr Estók Bertalan a Heves megyei Köjál biológusa, Ipacs Istvánná közegellenőr és No­votny József vegyész. Fónagypál Gézáné az egri vá­rosi tanács módszertani bölcső­déjének gondozónője, Lisz- tóczky Pétemé az egri Cecey Éva bölcsőde gondozónője, Patkó Károlyné az egri Gárdonyi Géza bölcsőde élelmezésvezetője. G. Kovács Lászlóné hevesi bölcső­devezető, dr Tasi Rudolf erdő­telki körzeti orvos, dr Ócsai András pélyi körzeti orvos, Bat- ki Istvánné erdőtelki védőnő, Csató Istvánné kiskörei szociális gondozónő, Balogh Béláné tar- naörsi védőnő, dr Márton Mik­lós füzesabonyi körzeti orvos, dr Hajnády Endre szihalmi körzeti főorvos, Szedmák Lászlóné a vá- mosgyörki idősek szociális ott­honának takarítónője, dr Juhász Zoltán ecsédi körzeti orvos, dr Kurpé László boldogi körzeti or­vos, Bordás Jánosné a csányi szociális otthon élelmezésveze­tője, Nagy Sándorné ápolónő, Fehér Jánosné a hatvani ESZI gazdasági műszaki vezetője, dr Rácz Mária viszneki körzeti or­vos, Fekete Lászlóné zagyva- szántói körzeti ápolónő, dr Földi Istvánné gyöngyöspatai védőnő, dr Cmkovics Sarolta szűcsi kör­zeti orvos, dr Zsirosné dr Arad- vári Mária recski körzeti fogor­vos, Gábor Józsefné nagyfügedi védőnő, Kifusz Bálintné bükk- szenterzsébeti védőnő. Miniszteri Dicséretet kapott az egri megyei kórházból dr Föl- dessy Árpád körzeti gyermekfő­orvos, Dudás Ilona csoportveze­tő asszisztens, Annásy Mariann asszisztens, Kovács Emőné be­tanított munkás, dr Joó Zsuzsan­na iskolaorvos, Sebéné Keller Ilona ápolónő, dr Nagy Péter al­orvos, dr Szerdahelyi Ferenc al­orvos, Szabó Józsefné labor, asz- szisztens, dr Szihalmy Ildikó al­orvos. A Heves megyei Gyógyszer­tári Központból Darvai Gézáné beosztott gyógyszerész, Molnár Lászlóné gyógyszerész asszisz­tens, Szilva Sándorné szakasz- szisztens Balázs Ferencné gyógy­szertári asszisztens, Tómács Lászlóné szakasszisztens, Tara- Iik Jenőné beosztott gyógysze­rész, Kovács Gyuláné szakasz- szisztens. A Heves megyei Egyesített csecsemőotthon és Egészségügyi Gyermekotthonból Papp Irén gondozónő, Szálkái Sándorné takarítónő, Cseszneg Józsefné anyagkönyvelő. A hatvani városi kórházból Könczöl Lászlóné ápolónő, Tóth Károlyné ápolónő és Német Ist­vánné takarítónő. Erdélyi Andrásné, a vámos- györki idősek szociális otthoná­nak csoportvezetője, ugyanon­nan Gergely Jánosné és Agócs Tiborné fizikai dolgozók. Stau- derer Józsefné a Heves megyei KÖJÁL közegészségügyi elle­nőre, Batki József a hevesei ren­delőintézet gazdasági hivatalá­nak vezetőhelyettese, dr Molnár Mihályné tiszanánai körzeti ápo­lónő, Varga Jánosné kömlői fo­gászati asszisztens, Helmeczy Istvánné füzesabonyi védőnő, Simái Jenőné kompolti körzeti ápolónő, Táboori Tiborné gyön- gyösoroszi körzeti ápolónő, Bol- la Tiborné ecsédi védőnő, Szalai Istvánné rózsaszentmártoni vé­dőnő, Lángó László a csányi szo­ciális otthon fűtőszakmunkása, Fent or János a csányi szociális otthon fűtőszakmunkása, Bán­kúd László a csányi szociális ott­hon fűtőszakmunkása, Korsós Sándorné a hatvani ESZI gon­dozónője, Domoszlai István do- moszlói takarítónő, Kalocsai Ist­vánné siroki körzeti ápolónő, Taijányiné Pető Ilona siroki asz- szisztens, Grégász Jánosné az eg­ri Gárdonyi Géza Bölcsőde gon­dozónője, Bálint Miklósné a nagyrédei községi bölcsőde ta­karítónője, Jakus Dénesné a nagyrédei községi bölcsőde gyermekgondozónője, Nagy Csabáné Csanálosi Érzsébet ke- recsendi körzeti ápolónő és Bódi Ferenc Jánosné Sárvári Mária recski körzeti ápolónő. A Nemzetközi Vöröskereszt Florensze Nactingále emlékér­mét Magyar Istvánné a hatvani cukorgyár vöröskeresztes titkára kapta. A „Megye Egészségügyé­ért” elismerő oklevelet a Heves megyei Tanács Egyesített Cse­csemő és Egészségügyi Gyer­mekotthona Farkas Bertalan szocialista brigádja képviselője vette át. A Megye Egészség­ügyéért kitüntető jelvényben ré­szesült dr Müller Erzsébet a me­gyei kórház főigazgatóhelyette­se, Trombitás István füzesabonyi kisiparos, Frank Oszkámé a me­gyei KÖJÁL közegészségügyi és járványügyi ellenőre, Máté Gás­pár egri gyógyszertárvezető és Udvari Sándorné egri gondozó­nő. Megszólaltak a román hetilapok A bukaresti központi lapokon kívül a hét végén megjelent heti­lapok is beszámoltak az MSZMP Központi Bizottságának közel­múltban tartott üléséről. A Lumea című külpolitikai hetilap hírt ad arról, hogy a testület a politikai bizottságot kibővítette 21 tagú politikai intéző bizottságra s a párt elnöke pedig Nyers Rezső lett. Közli a Lumea Nicolae Ceauses- cunak, Nyers Rezsőhöz intézett üdvözlő táviratának azt a részét, amelyben az RKP főtitkára kifejezi reményét, hogy a két párt és or­szág között a kapcsolatok javulnak és fejlődnek., (MTI) Mindkét magyar vonatkozású javaslatnak jók az esélyei az elfogadásra Törvényhozás washingtoni módra

Next

/
Thumbnails
Contents