Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-21 / 170. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 21., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 A költségvetési reform számol a tudomány igényeivel A költségvetési reformkon­cepció tervezete számol azzal, hogy a tudomány, az ország egyik „húzóágazata” számára évente több pénzt kell előirá­nyozni, mint amennyit jelenleg adnak. A Pénzügyminisztérium keresi a lehetőséget: miként le­hetne növelni a tudományos ku­tatás, oktatás anyagi támogatá­sát — mondotta az MTI munka­társának Sziklai Edéné, a Pénz­ügyminisztérium tanácsosa. Sze­rinte a közigazgatási és a védelmi kiadások csökkentése lehet az egyik ilyen forrás. Addig is, amíg az anyagi erőket átcsoportosít­ják, igyekeznek megőrizni a tu­dományos kutatásra és oktatásra szánt pénz reálértékét. A kormányzatnak ez az elha­tározása azonban nem menti fel a tudomány irányítóit az alól, hogy a fejlődés követelményeinek megfelelően korszerűsítsék a tu­domány intézményhálózatát, s ezáltal ésszerűbben hasznosítsák a tudomány rendelkezésére bo­csátott pénzeszközöket. Ez ugyanis jelenleg sem kevés, mint­egy 17 milliárd forint: az állami költségvetésből 5,1 — 5,2 milli­árd forintot juttattak e célra, a Központi Műszaki Fejlesztési Alapban pedig 11 — 11,5 milli­árd forint képződik évente. Szükséges lenne a tudomány szervezeti rendszerének módosí­tása, egyes kutatóintézetek in­tegrációja, mivel a jelenlegi in­tézményhálózat meglehetősen korszerűtlen — hangsúlyozta a minisztérium tanácsosa. Sok az intézet, és ésszerűtlenül elkülö­nül alap- és alkalmazott kutatás­sal foglalkozókra. Ezek egy ré­sze a Magyar Tudományos Aka­démiához, másik része az egye­temekhez, illetve más-más tárcá­hoz, főhatósághoz tartozik. Egy világhatalom sem fedezhetné egy ennyire tagolt intézmény- rendszer költségeit — véleked­nek erről a nemzetközi szerveze­tek, például az UNESCO képvi­selői. A Világbank szakértői ma­gyarországi látogatásaik alkal­mával pedig mindig megjegy­zik: miért finanszírozunk ilyen korszerűtlenül... Az elért kutatási eredmények, a műszaki fejlesztés nincsenek arányban a befektetéssel. A fej­lett országokban összpontosít­ják, legalábbis közelítik az inno­vációs folyamatokban részt vevő erőket. Országunkban is ajánla­tos lenne, hogy a különálló, de azonos profilú tudományos mű­helyek összevonásával nagyobb teljesítményre képes kutatóinté­zeteket, központokat alakítsa­nak ki, jobban hasznosítsák a műszerparkot, a kutatópotenci­ált. Az ígéretes programokat fi­nanszírozzák, s ne az intézmé­nyeket, amelyekhez kutatási fel­adatot keresnek. Nem engedhe­tő meg, hogy itthon időt és ener­giát fordítsanak azokra a tudo­mányos kérdésekre, amelyekre külföldi intézetekben már vála­szoltak; évekig, évtizedekig ku­tassanak csekély eredménnyel kecsegtető témákat. Fontos len­ne, hogy a tehetséges szakembe­reknek adjanak szabad kezet a kutatáshoz, a meddő kísérletezé­seket azonban állítsák le. Nem kétséges: a jelenleg ren­delkezésre álló pénzösszeg is többet érne, belőle nagyobb tel­jesítményt lehetne produkálni. A kutatók ösztönzéséről már az utóbbi években gondoskodtak. A Minisztertanács döntése sze­rint a tudományos minősítésű szakemberek immár megfelelő anyagi elismerésben részesül­nek. Az Akadémia rendes és le­velező tagjai miniszteri szintű fi­zetést kapnak. A tudomány dok­torainak külön tiszteletdiját a korábbi 1200 forintról 7500 fo­rintra emelték. Ez az összeg az állami költségvetésben összesen évi 90 millió forint. A tudomány kandidátusainak tiszteletdíja a 470 forintról 3000 forintra nö­vekedett; ez a költségvetésben 120 milüó forintot jelent. A Pénzügyminisztériumnak nincs joga ahhoz, hogy a tudomány szervezeti rendszerét, teljesítmé­nyét minősítse. Az a feladata, hogy a tudománypolitikát az or­szág költségvetésének lehetősé­geihez mérten a legtisztessége­sebben finanszírozza. A tudo­mányirányítás dolga, hogy intéz­kedjék — hangsúlyozta végeze­tül Sziklai Edéné. Több lett a lejárt szavatosságú termék az üzletekben Laposabb lett a pénztárca, ezért kevesebb élelmiszer fogy az üzletekben, a polcokon felhal­mozódnak a lejárt szavatossági idejű termékek, s ráadásul min­den negyedik-ötödik vevőt be­csapnak a közértekben — így sommázható az Országos Keres­kedelmi és Piaci Főfelügyelőség irányításával elvégzett vizsgálat, amelyet a közelmúltban Buda­pest és 14 megye több mint 1200 élelmiszerüzletében folytattak. Az OKPF jelentése megálla­pítja: az áruk minőségénél a leg­több hiányosságot az okozza, hogy a nagykereskedelmi válla­latoknál a kereslet visszaesése miatt felhalmozódtak a készle­tek, egyre több olyan áru kerül a boltokba, amelynek már lejárt, vagy a lejárathoz közeli a fo­gyaszthatósági, illetve a minő­ségmegőrzési ideje. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a tej és tejtermé­kek szállítása során gyakran megszakad a hűtőlánc. A hús­forgalmazásban továbbra is gon­dot jelent, hogy egyrészt a hús­ipar az olcsóbb termékek iránt megnövekedett keresletet nem képes jó minőségű áruval folya­matosan kielégíteni, másrészt a húst az iparban és a kereskede­lemben is változatlanul sok hibá­val bontják. Mind a sertéshús, mind a marhahús bontásánál az esetek egyharmadában tapasz­taltak szabálytalanságot az ellen­őrök. így az olcsóbb részeket is drágábban árulják az üzletek­ben. A hentesboltokban több esetben tapasztalták a hűtési és tárolási előírások megszegését. Az ellenőrök a vizsgálat idején mintegy ezer próbavásárlást vé­geztek. Ezek 21 százalékánál re­gisztrálhatták, hogy a vásárlókat becsapják, míg az esetek 9 száza­lékában a vevők javára tévedtek a pénztárosok. A helytelen szá­molás oka sok esetben az, hogy a gyakori árváltozások miatt az árukon több ár is szerepel, s ez a vásárlók körében zavart okoz, de érthető, hogy a kereskedők sem napra készek az árakat illetően. A vizsgálat talán egyetlen po­zitív tapasztalata: az élelmiszer­kereskedelmi hálózat hűtőkapa­citása az előző évihez képest va­lamelyest nőtt, ám a hűtőpark további bővítésére lenne szük­ség, hogy kevesebb romlandó áru menjen veszendőbe. A kereskedelmi felügyelősé­gek a szabálytalanságok miatt 421 esetben szabtak ki pénzbír­ságot, összesen 966 ezer forint összegben. Kilencvennyolc ke­reskedelmi dolgozót figyelmez­tettek és 9 ellen kezdeményeztek fegyelmi eljárást. Az OKPF a vizsgálatok ta­pasztalatai alapján szükségesnek tartja, hogy a nagykereskedelmi vállalatok jobban alkalmazkod­janak a kiskereskedelem igényei­hez, bontsák meg az egységcso­magokat, s gondoskodjanak a megmaradt termékek visszaszál­lításáról. Már a raktárakban ellen- nőrizzék a minőségmegőrzési idő lejáratát, s szükség esetén árazzák le a termékeket. A minő­ségvédelem érdekében a főfelü­gyelőség fontosnak tartja a bol­tok technikai feltételeinek javítá­sát, elsősorban a hűtőkapacitás növelését. A jelentést az OKPF további hasznosítás céljából megküldte a vizsgálatban érin­tett megyei tanácsoknak, vala­mint a témában érdekelt orszá­gos irányító és ellenőrző szer­veknek. Csökkenő ipari termelés Az év első felében átlagosan 1,1 százalékkal csökkent az ipari termelés — állapítja meg a KSH jelentése. Ugyanakkor az eltelt hat hónapban a tavalyihoz ké­pest két munkanappal kevesebb volt, s így a napi átlagos termelés valamelyest meghaladta a múlt évi hasonló szintet. A termelés csökkenése min­denekelőtt a feldolgozóiparban tapasztalható; míg az első negyed­évben csak egyszázalékos vis­szaesést jeleztek, a második ne­gyedévben a csökkenés már 2,2 százalékot tett ki. A feldolgozó ágazatok közül a könnyűipari termelés esett vissza a leginkább, különösen a ruházati iparé, ahol 10 százalékkal kevesebb árut ké­szítettek. Jelentős ütemű volt a termelés visszaesése a bőr-, a szőrme- és a cipőiparban, a bú­toripari termelés pedig a tavalyi fellendülést követően ismét csökkent. A gépipari ágazatok közül egyedül a műszeripari termelés nőtt, mégpedig több mint 11 szá­zalékkal; az összes többié csök­kent. Jelentős a visszaesés a villa­mosgépgyártásban, a közlekedé­si eszközök és híradástechnikai termékek előálh'tásában. Az élelmiszeripar termelése emelkedett, bár a két évvel ez­előtti szinttől több mint 2 száza­lékkal elmaradt. A növekedés el­sősorban a szeszesital- és a do­hánygyártásban, valamint a kon­zerviparban és a malomiparban mutatkozott. A KSH jelentése szerint az év első felében a bányászati termé­kek közül szénből és kőolajból többet termeltek, mint tavaly az első fél évben, viszont mintegy 4 százalékkal mérséklődött a föld­gáztermelés. Termelés-vissza­esés tapasztalható az építő­anyag-iparban. Mérsékelten nö­vekedett a kivitelező építőipari termelés. A vizsgált időszakban az ipar­ban dolgozók létszáma 3,4 szá­zalékkal csökkent. Osztrák — magyar vegyes vállalat Utak, hidak létesítésére Nyíregyházán az osztrák Voest Alpine és a Kelet­magyarországi Állami Épí­tőipari Vállalat 100 millió forintos tőkével vegyes vál­lalatot alapított gépek és gépi berendezések gy ártá­sára, technológiai szerelé­sek, termelő és szolgáltató építmények, utak, vasutak, hidak létesítésére. Az új vállalatnál már ebben az évben csaknem 100 millió, 1992-re pedig 600 millió forintos termelési érték el­érését tervezik. Képünkön a vegyes vállalat épülete. (MTl-fotó: Elek Emil) I.C.I. Háztájiként, adókedvezménnyel A falusi turizmus fellendítéséért Megalakult a Magyar Falusi Vendégfogadók Szövetsége, amelynek programjáról Csáky Csaba ügyvezető elnök tájékoz­tatta az MTI munkatársát. El­mondta: a szövetségnek jelenleg több mint 100 tagja van, elsősor­ban idegenforgalmi szakembe­rek, oktatók, kutatók, mezőgaz­dasági szövetkezetek és áfészek tagjai, akik érdekeltek a falusi tu­rizmus feltételeinek kialakításá­ban. Legfontosabb céljuk társa­dalmi összefogással összegyűjte­ni, közkinccsé tenni azokat a ta­pasztalatokat, javaslatokat, amelyek segíthetnek fellendíteni a turizmusnak ezt a sajátos ágát. A hazai tapasztalatok azt mu­tatják, hogy az eddigi próbálko­zások elszigeteltek maradtak. Az erőfeszítések ellenére nem ala­kult ki a falusi turizmus országos hálózata. Elsősorban azért, mert mind ez ideig nem sikerült meg­szerezni a pénzügyi kormányzat, az államigazgatás, a tanácsok tá­mogatását, nem jött létre a falusj turizmus ösztönzési rendszere. A nyugat-európai országokban ezt az üzletágat a mezőgazdasági termelés alternatívájaként keze­lik, megélhetési forrásnak tekin­tik, s ennek megfelelően támo­gatják. A szövetség szükségesnek vé­li, hogy Magyarországon is a háztáji termelés szerves részeként tartsák számon a falusi turiz­must, s erre is terjesszék ki a ház­táji gazdálkodóknak járó adó- kedvezményt. Fontosnak tartja a szövetség azt is, hogy az idegen- forgalmi fejlesztési alapból nyújtsanak anyagi támogatást a vendégfogadásba bekapcsolód­ni szándékozó falusi lakások megfelelő felszerelésére, kom­fortosítására. Javasolja: az Álla­mi Bér- és Munkaügyi Hivatal karolja fel a falusi vendégfoga­dással kapcsolatos ismeretek ok­tatását, s tekintse ezt a tevékeny­séget egyfajta munkahelyterem­tésnek. Ennek megfelelően tá­mogassa is a Foglalkoztatási Alapból, mint minden hasonló célú vállalkozást. Szükségesnek ítéli a szövetség azt is, hogy a Közlekedési, Hírközlési és Épí­tésügyi Minisztérium nyújtson segítséget az infrastruktúra fej­lesztéséhez minden olyan tele­pülésen, ahol a lakosság összefog a falusi turizmus kibontakoztatá­sáért. Felháborítóan kegyeletsértő az egri Hősök temetője Néhány héttel ezelőtt, törté­nészi kutatásaim kapcsán fel kel­lett keresnem a város északnyu­gati részén, a római katolikus Kis­asszony temető mögötti, úgyne­vezett Hősök temetőjét. E temetőben helyezték örök nyugalomra az első világháború során az egri hadikórházban el­hunyt katonákat a monarchia legkülönbözőbb részeiből. A te­metőt a város abban az időben szépen, gondosan kialakította, s minden sírt kisebb kőlapokkal körülkerített, és természetesen minden elesett katona sírját, ne­vét és származási helyét megörö­kítő emlékművel látták el. A kö­rülkerített sírkert déli bejáratát vaskapuval zárták le, sőt elibe egy kis gondnoki lakást is építet­tek. A temető barbár megcsonkítá­sa már hosszabb évekkel ennek előtte megindult. Az egyes síro­kat kerítő kőlapocskákat felszed­ték — amint arról puhatolózása­im során Kapor Elemér tájékoz­tatott. Hogy miért kellett ezt ten­nie a városi hatóságnak, ma már nem deríthető ki; az azonban tény, hogy a sírokról lebontott kőanyagot valahol, valaminő célból felhasználták. De ezzel a tettel megsemmisítették az egyes sírok elhatároltságát. A következő csapás akkor érte az egri Hősök temetőjét, amikor a Vöröstüzér utcai főbejárata előtti, bölcs meggondolással ki­alakított kisebb térséget a városi tanács az Egri Építőipari Ktsz sírkőfaragó részlege számára át­engedte, amely azt természetesen beépítette, kialakítva ott nem­csak irodáját, de munkahelyeit is. Ezzel a kellően el nem marasztal­ható döntéssel a városi tanács megszüntette a Hősök temetője bejáratát! S hogy halandó ember betehesse a lábát, a szomszédos, katolikus Kisasszony temető fe­lől kibontották egy kis, egyszemé­lyes, valósággal csak besurranó bejárat erejéig a kerítést. De erő­sen téved az, aki abban a hitben ringatja magát, hogy ott valami számottevő temetőbejáratot, te­metőkaput alakítottak, építettek volna ki. De láthatóan a Hősök temető­jét ért sorscsapások ezzel közel sem értek véget. Amikor a SZOT-gyógyüdülő építése kap­csán, annak térségében lebontás­ra került az Egri Építőipari Ktsz központi irodaháza, a városi ta­nács — szívre tett kézzel, esküre emelt kézzel, állítom! — további barbár, és kegyeletsértően kellő­en át nem gondolt döntésével a Hősök temetője déli részén mint­egy 80 — 90 katona sírhelyét magában foglaló sírkertrészt je­lölt ki a vállalat számára. E síro­kat exhumálták, s az első világ­háború szerencsétlen áldozatai­nak földi maradványait nevüket felsoroló közös sírba temették. Ezzel a városi tanácsi határo­zattal számottevően megcsonkí­tották a Hősök temetőjét, és ki­zárt dolognak ítélheti minden tárgyilagosan gondolkodó egri polgár, hogy ne lehetett volna vá­rosunk területén másutt találni a ktsz számára megfelelő területet. Vajon áldását adta erre a döntés­re a végrehajtó bizottság? A mikor a temetőt meglátogató jámbor halandó végre megtalálja a Kisasszony temetőből nyíló gyatra, valósággal csak besurra­nó kis bejáratocskát, megdöb­bentő, a szó szoros értelmében szívfacsaró látvány fogadja. A te­mető sírhantjait magasan térdig érő fűtenger borítja, melyből csak a síremlékek emelkednek ki. A legminimálisabb gondo­zásnak, vagy uram bocsáss, a legkisebb ráfigyelésnek a nyomát se árulja el az egri Hősök temető­je! Az ember csak csörtetni tud a magas fűben, utat törve a dús nö­vényzettengerben. A temető dél­nyugati szöglete közelében lega­lább 30 négyzetméternyi terüle­ten régi-régi, lekaszált fű száraz tömege van jó vastagon felhal­mozva — természetesen az ottani sírok felett. A temető északkeleti szögletében hatalmas fenyőtör­zsek hevernek garmadában. Egy Kisasszony temetői látogató sze­rint a gerendák már régen ott he­vernek. Vajon hogy kerültek oda, ki a tulajdonosuk, s mi cél­ból vannak jól elrejtett, biztonsá­gos, de mindenképpen méltatlan helyükön tárolva. A katonai sírkertnek ebben a szögletében a második világhá­ború vége felé, 1944. november 20-án s akörül az egri hadikór­házban elhunyt 8-9 német Ver­mach-katona sírja található. Né­hány éve a Német Szövetségi Köztársaság a budapesti nagy- követsége útján rendbe szedette a sírokat, fejfát és névtáblát állít­va a sírok felé. Sőt időnként virág is került a sírokra, sőt halottak napján gyertyát is gyújtottak ott. A költségeket, mint akkoriban hallottam, a németek fizették! Néhány esztendeje akadt rokoni látogatója is a síroknak. — Sem­miképpen sem a hitleri ármádia iránti szimpátia diktálja e soro­kat, de mindenképpen a legko­molyabb hangon és szigorral el kell ítélnünk azokat, akik kidön- tötték, kitaposták e német kato­nasíroknak a közeli években fel­állított fejfáit, s a rozsdával etetik feliratukat! Az egri Hősök temetőjére is vonatkozik az első világháború után hozott trianoni szerződés következő passzusa: „A felek gondoskodnak arról, hogy a te­rületükön eltemetett katonák és tengerészek sírjait tiszteletben tartsák és gondozzák.” De nem molyette, régi jogszabály kötelezi a temetők tulajdonosait, fenntar­tóit azok rendjének biztosításá­ról! Eger történeti légköréhez, polgárságának józan, becsületes mentalitásához mindenképpen méltatlan, és fájó szívvel, de ki­mondom: KEGYELETSÉRTŐ A HŐSÖK TEMETŐJÉNEK ÁLLAPOTA! De a temető kapcsán egy má­sik aktuális téma is nyilvánossá­got kíván lapunk hasábjain. Amikor a színház előtt lebontot­ták a régi egri háziezred emlék­művét, annak kőanyagát a Hő­sök temetőjében garmadába hányva tárolták. S éppen a Nép­újság volt az, amely később szí­vós kitartással követelte az em­lékműnek a felállítását. A 60. gyalogezred monumentumának obeliszkje ma valóban a Hősök temetőjében áll; — az igaz, hogy a mű többi értékes kőanyagának nyoma veszett. Napjaink egyre tisztuló légkö­rében a városi tanácsnak be kell látnia, hogy a város polgársága által köztiszteletben álló emlék­műnek nem eldugottan, a város­széli katonai sírkertben, de a vá­rosban van a helye. Számot nem tevő költség árán tegyen eleget a városi tanács a lakosság minden rendű s rangú, korú és politikai állásfoglalású polgára kívánsá­gának, s a város háziezrede em­lékművét, a magasba nyúló, ele­gáns obeliszket állítsa fel a főis­kola és a bazilika közötti park­ban, szemben a Pyrker érsek építtette palotaszárnnyal. Hi­szem és vallom, hogy ezzel a tet­tével kivívja tanácsunk a maga részére a méltó megbecsülést és tiszteletet. Ne feledjék el az illeté­kesek, hogy nemcsak Heves me­gye, de Eger XIX. századi és első világháborúban életüket Európa legkülönbözőbb csataterein ál­dozott polgárai emlékművének az elviharzott évtizedek balga szemlélete, bukása után végre méltó helyre kell kerülnie. Sugár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents