Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-20 / 169. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 169. szám ÁRA: 1989. július 20., csütörtök 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA KISZ-SZÉKHÁZBÓL - GYERMEKKÖNYVTÁR A hatvani ifjúsági szövetség ajánlata támogatásra talált (3. oldal) NÉZETEK, VITÁK A Független Kisgazdapárt gyöngyösoroszi szervezete mű­vészeti telepet kíván létrehozni — Válaszol Kónya Lajos — Megbántották emlékét — Vizsgálat, de hogyan? (4. oldal) BIZONYTALANSÁG ITT IS, OTT IS A hatvani focistáktól a DEKO megvonta a támogatást... (6. oldal) UTAZÓ BŰNÖZŐK KÖZSÉGEINKBEN? Vámosgyörk, Szajla, Ivád, Dormánd, Füzesabony, Zaránk — az említett helységekben betörők jártak... (8. oldal) Július 28-án összeül az MSZMP Központi Bizottsága Július 28-ára, péntekre összehívták a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságát. A testület a Politikai Intéző Bizottság javaslata alapján kialakít­ja álláspontját az MSZMP kongresszusának előkészítésével össze­függő néhány kérdésről. Ennek részeként javaslatot tesz a kong­resszus napirendjére és ügyrendjének elveire, a megrendezés mód­jára, s előterjesztést tesz költségvetésére. A Központi Bizottság megfogalmazza javaslatát a kongresszuson létrehozandó vezető- és ellenőrző testületekre, megválasztásuk módjára is. A téma elő­adója Kovács Jenő, a KB titkára lesz. A tanácskozás második napirendi pontjaként a testület állás­foglalás-tervezetet vitat meg az MSZMP viszonyáról az egyházak­hoz és a valláshoz, amelyhez Berecz János fűz szóbeli kiegészítőt. A Központi Bizottság a hatáskörébe tartozó más, időszerű kér­désekben is dönt. Közös közlemény híján emlékeztető Szakértők a bős-nagymarosi vízlépcsőről Szerdán délután plenáris ülés­sel, illetve közös közlemény hí­ján emlékeztető aláírásával befe­jeződött Budapesten a bős­nagymarosi vízlépcsőrendszer beruházásával foglalkozó ma­gyar-csehszlovák tudományos szakértői tanácskozás. A megbe­széléseken magyar részről részt vettek a Duna Kör és a Bajcsy- Zsilinszky Endre Baráti Társa­ság szakértői is. A háromnapos tanácskozáson három munka- csoportban folyt az eszmecsere a beruházás kockázati tényezőiről. Az emlékeztető gyakorlatilag csak a két fél eddig már ismert ál­láspontját tükrözi. A tudományos szakértői ta­nácskozásról, annak befejezté­vel, Stefanovits Pál akadémikus, a magyar delegáció vezetője adott tájékoztatást az MTI mun­katársának. Mint mondta, a ma­gyar szakemberek érvekkel igye­keztek alátámasztani vélemé­nyüket, a csehszlovák fél azon­ban ezeket nem fogadta el. Sze­rintük ők már régóta mindent mérlegeltek, s mindenre meg­nyugtató választ is adtak, — bár azt elismerték, hogy a Földön se­hol sincs olyan erőmű, amely pontosan úgy működne, ahogy azt megtervezték. A tanácskozás annyiban volt hasznos, hogy a felek megismerték egymás véle­ményét. A megbeszélések végkövet­keztetése: a csehszlovák állás­pont szerint haladéktalanul foly­tatni kell a beruházást, a magyar tudósok véleménye pedig az, hogy az alapos, elemző vizsgála­tok érdekében több évre fel kell függeszteni az építkezést. (MTI) Végleg hazai földben pihenhet a múlt századi forradalmár poé­ta? — Az antropológus bizottság azonosította a meglelt cson­tokat — Munkatársunk helyszíni beszámolója Barguzinban megtalálták Petőfi Sándor földi maradványait A TASZSZ szovjet hírügynökség elsőnek tálal­ta kész tényként: Szibériában, a Bajkál-tó közelé­ben fekvő Barguzinban föllelték Petőfi Sándor földi maradványait. Erről tájékoztatta a Petőfi el­nevezésű magyar-szovjet-ameri- kai közös expedíció egyik tagja a TASZSZ-t. Morvái Ferenc teg­nap az MTI szerkesztőségébe is eljuttatta a maradványok azono­sításáról szóló bejelentését. Sem a TASZSZ-nak adott keddi nyi­latkozat, sem az MTI-nek kül­dött, s Morvái Ferenctől szárma­zó telexjelentés nem tartalmazza azt, hogy milyen tényekből álla­pították meg: valóban Petőfi Sándor földi maradványairól van szó. Az MTI szerint Morvái antropológusokra hivatkozik. Mint telexében írja, ha meg­kapja a szükséges engedélyeket, július 29-én a MALÉV különre­Orlai Petries Soma festmé­nye a költőről. (Perl Márton reprodukciója) Minisztériumi állásfoglalás A Művelődési Minisztériumban tájékoztatták az MTI mun­katársát, hogy Morvái Ferenc táviratára válaszolva levélben közölték vele: az illetékes magyar szervek diplomáciai úton kezdeményezik a feltárt csontok hazaszállítását, amennyiben tudományos bizonyítékok alapján teljes valószínűséggel iga­zolható, hogy azok valóban Petőfi Sándor földi maradványai. A nemzetközi rendelkezések értelmében a csontok hazaszállí­tása a két külügy minisztérium megállapodása alapján a szovjet törvények áltaielőírt hivatalos azonosítási eljárás lefolytatása után lehetséges. Javasolták Morvái Ferencnek, hogy a sírfeltá­rásban részt vett expedíció szovjet közreműködői forduljanak a Szovjetunió külügyminisztériumához. Amennyiben a hivata­los vizsgálat egyértelműen megerősíti azt a helyszínen kialakí­tott szakértői véleményt, hogy Petőfi Sándor földi maradvá­nyait találták meg, a magyar Külügyminisztérium konzuli fő­osztálya járhat el a csontok hazaszállításához szükséges enge­délyek megszerzése érdekében. A Külügyminisztérium arról tájékoztatta az MTI-t, hogy minden segítséget megad majd a földi maradványok hazahoza­talához, amikor ezt igénylik. pülőgépet biztosít a maradvá­nyok hazaszállítására. A sír és a maradványok felkutatására ala­kult Megamorv Petőfi Bizottság — amelynek Morvái Ferenc, a Megamorv cég tulajdonosa az alelnöke — július 31-én rendkí­vüli ülést tart, hogy az illetékes hatóságok bevonásával döntsön a temetésről és az azzal kapcso­latos teendőkről. A magyar Külügyminisztéri­umban Morvái bejelentésével kapcsolatban elmondták, a mi­nisztérium konzuli főosztálya a moszkvai magyar külképviselet útján kész megkérni a szovjet ha­tóságoktól az ilyenkor szükséges engedélyeket. A különjárathoz kellő repülési engedélyek ügyé­(Folytatás a 2. oldalon) Egerben ülésezett az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága Napirenden az idegenforgalom Tegnap Egerben, a SZOT-szálIóban tartotta meg ülését az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága. Ezen először dr. Vida Kocsárd, a kereskedelmi bizottság elnöke köszöntötte a képviselőket, vala­mint a meghívott szakembereket és vendégeket. A tanácskozás témája — és ezért talán nem vélet­len, hogy a tanácskozás helyszíne éppen Eger — a hazai idegenforgalom ügye. Dr. Gellai Imre kereskedelmi miniszterhelyettes, az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnöke az idegenforgalom és az áruellá­tás aktuális kérdéseiről tartott előadást. Bevezetőjében el­mondta: az idegenforgalom az egész vüágon vezető iparággá nőtte ki magát, s jelentőségét az is növeli, hogy az iparág nemcsak önmagában fejti ki hatását, ha­nem befolyással bír például a szolgáltatási területre, a munka­erőhelyzetre, de a környezetvé­delemre és a városkép kialakítá­sára is. Magyarországon is hatal­mas lehetőség rejlik a turizmus­ban, hiszen a deviza itt olcsóbban kitermelhető, mint például az áruexport esetében. Nagy szük­ség van arra — mondta —, hogy társadalmunk elfogadja ezen üz­letág jelentőségét, s hogy a köz­hangulat "idegenforgalom-ba­ráttá” váljon, mert ma még nem az. A fejlődés érdekében fejlesz­teni kell a minőségi, s benne a kongresszusi turizmust, amely­hez megvan az adottságunk, s amely egyben a legjövedelme­zőbb forma. A számítások sze­rint a kongresszusi turista napon­ta 150 dollárt hagy az országban. E forma bővítésében egyébként — mondta a miniszterhelyettes — Eger is részt vállalhatna. Ugyan­csak nagy lehetőségek rejlenek a gyógy, a sport- és hobbi-, vala­mint a kulturális turizmusban. Mindehhez persze újabb szállo­dákra is szükség lenne. Meg kell jegyezni, hogy a legutóbbi szállo­daépítési program 300 millió dollárja a tervezett 7 — 8 év he­lyett öt és fél év alatt visszatérült. A miniszterhelyettes elmond­ta, hogy a hazánkba beutazók száma 43 százalékkal nőtt. Nőtt a bevásárlóturizmus is, amit az Országos Idegenforgalmi Hiva­tal pozitívan értékel, annak elle­nére, hogy a határszakaszon ko­moly kereskedelemtechnikai kérdéseket vet fel. A kiskereske­delem területén az áruellátás ja­vításán túl szükség van új keres­kedelmi egységekre is, hogy a helyi lakosság ne kerüljön hátrá­nyos helyzetbe. A szovjet beutazások terén gondot okoz, hogy a szovjet fél bejelentette: az idei évre biztosí­tott 1,2 milliárdos forintkeret el­fogyott. A mi javaslatunk azt cé­lozza, hogy a további — kb. 20 millió rubel értékű — keretet a magyar könnyűipari export he­lyett adnánk. Hasonló gond van Lengyelország esetében is. Itt az lehet a megoldás, hogy a lengyel turisták saját dollárjukat válthat­nák be forintra: a tervek szerint naponta 10 dollárt. A világkiállítással kapcsolat­ban hangsúlyozta, hogy a világ- kiállítás nem csupán a két fővá­ros (Bécs és Budapest) ügye, ha­nem ki kell terjedni az országok egész területére. Amint a végle­ges döntés megszületik, a megyei idegenforgalmi hivatalok és minden más szervezet bevonásá­val átfogó programot kell kiala­kítani. A jövőben elő kell segíteni azt, hogy már az idén meginduljon a hat vidéki repülőtér szolgáltatá­sa. Az idegenforgalmi fogadóké­pességet a külföldi működőtőke segítségével kívánják bővíteni. A tavalyi évben egyébként négy, az idén várhatóan ugyanennyi szál­loda alapjait rakják le. Vidéken is tovább bővítik a szállodai férő­helyeket. Ezzel kapcsolatban el kell érni, hogy a helyi tanácsok maguk is érdekeltek legyenek a turizmus fejlesztésében. Külön is felhívta a figyelmet a falusi turiz­mus fejlesztésére, az abban rejlő lehetőségekre. Az előadás után Schmidt Re­zső, Heves Megye Tanácsának elnöke beszélt megyénk idegen- forgalmáról. Részletesen ismer­tette a számadatokat, szólt arról is, hogy egyre több nyugati autós érkezik hozzánk, s ezért tovább kell folytatni a kemping-rekonst­rukciót. Hangsúlyozta: szűkebb hazánk jó adottságokkal rendel­kezik — különösen igaz ez a gyógy-idegenforgalomra —, s a fejlesztések tekintetében számí­tanak a külföldi tőke bevonásá­ra, de a kereskedelmi tárca és az Országos Idegenforgalmi Hiva­tal támogatására is. Ezt követően a képviselők szóltak hozzá. Többen is felve­tették a tanácsok érdekeltségé­nek problémáját és az ezzel kap­csolatos könnyítéseket (például adómérséklést), valamint azt, hogy a turizmus ügyében átfogó programra lenne szükség. Szót kért Barta A lajos Heves megyei képviselő is. Elmondta, hogy Eger és az egész megye lakosai­nak élete összefonódott az ide­genforgalommal. Utalt az 1985­ös szilvásváradi fogathajtó világ- bajnokságra — ahol egyébként a lakosság jelesre vizsgázott —, s arra, hogy azóta kihasználatla­nok az akkor megépített létesít­mények. Elmondta, hogy bár az élelmiszer-ellátás kiegyensúlyo­zott a megyében, a kereskede­lemben az alacsony bérek miatt igen súlyos a létszámhelyzet. Kü­lön gond az olcsó cikkek hiánya, s a választók várják az ezzel kap­csolatos konkrét, segítő intézke­déseket. A meghívott szakemberek kö­zött szólalt fel dr. Szemenkár Erika, az IBUSZ vezérigazgató­ja. Kijelentette: az idegenforgal­mi vállalatok nem várnak támo­gatást a kormánytól, csupán azt, hogy ne akadályozzák — sza­bályzókkal — munkájukat. Pél­daként hozta fel a hitel felvételé­nek kérdését, amelyben még ma sem dönthetnek önállóan, belá­tásuk szerint. A felvetésekre dr. Gellai Imre válaszolt. Végül dr. Vida Ko­csárd javasolta, hogy a bizottság tegyen javaslatot a kormánynak: 1989 negyedik negyedévében tekintsék át és dolgozzák ki újra a 2000-ig szóló idegenforgalmi fejlesztési programot. Ezen túl pedig a kereskedelmi kamara ké­szítsen beszámolót ebben a tárgykörben. A tanácskozás után — a dél­utáni órákban — a képviselők és a vendégek Eger történelmi ne­vezetességeivel ismerkedtek meg. Arcok Az újságíró — hivatásánál fogva — rengeteg helyen meg­fordul. Emitt ezt tapasztalja, amott azt, ám vannak olyan ál­talános jellemzők, amelyekkel szinte mindenütt találkozik. Ilyen a többarcúság is. Miről is , van szó tulajdonképpen? Nos, j kimegy a tollforgató valame­lyik vállalathoz, szövetkezet- " hez, intézményhez, hogy infor­mációt gyűjtsön ezzel vagy az­zal a témával kapcsolatosan. A j megkérdezettek el is monda-'■ • nak egyet s mást, ám amikor az ; s ember — akár tudatosan, akár; < ösztönösen, netán véletlenül — i 1 egy úgymond „kényes” témát, ■ feszeget, akkor a beszélgető-; partner szinte nyomban meg- ; merevedik, majd bizalmasan a kérdező feíé hajol, s elsuttogja, ;< hogy ő erről hajlandó nyilat-1 kozni, de csakis abban az eset- \ ; ben, ha mint magánember te- j ; heti ezt, s csakis akkor, ha ] : mindez nem kerül be az újság-1 ! ba. Ha mégis meglátná nyom- j ; tatásban — teszi hozzá —, úgyis ’ ; letagadná az egészet, s akkor a j cikk szerzője megnézhetné ma-: 1 gát. Gondolom, világos, hogy mi; ‘ is ennek a dolognak a lényege.; • Az, hogy az illetőnek van egy ( ) hivatalos, az újság számára j ’ megfogalmazott, alaposan „ki-: kozmetikázott”, probléma- > ‘ mentes véleménye, s van egy ; olyan, amit legfeljebb csak ba­ráti társaságban mond el, ám- 1 bátor az utóbbi fedi a valósá­got. Nem, ne gondolja senki, hogy az ilyen — finoman szólva — diplomatikus megnyilatko­zás csupán egyes vezetők saját­ja. Sajnos a tapasztalat azt mu­tatja, hogy a ranglétrán lejjebb állók is szívesen választják ezt a kényelmesebb és talán veszély­telenebb módszert. A nyíltságot mindenki szíve­sen hangoztatja, de amikor ezért neki is tennie kellene va­lamit — nagyon sokszor csupán annyit, hogy vállalja az igazsá­got, a saját érzéseit, nézeteit, a meggyőződését —, már nem annyira lelkesítő a dolog. A ta- kargatás, az elleplezés, a mellé­beszélés még mindig rettenete­sen nagy úr. Jól tudom persze, hogy itt egy olyan beidegződés­ről van szó, amely a hosszú­hosszú esztendők során alakult f ki az emberekben. S nem is vé- I letlenül. Mindezt a viselkedést egy olyan gyakorlat alakította ki bennünk, amely a porhintést jutalmazta, az őszinte szót ugyanakkor büntette. Csoda-e hát, ha nagyon sokakban még most is működnek a régi refle­xek? Hogy a lényeg elhallgatása hová vezet, azt nem kell külö­nösebben magyarázgatni, ugyanis valamennyien itt é- lünk, valamennyiünknek van­nak ezzel kapcsolatosan ta­pasztalatai. Amíg mindnyájan nem vállaljuk valódi gondola­tainkat, véleményünket, amíg az igazság csak zárt ajtók mö­gött, fülekbe súgva hangzik el, aligha juthatunk előre azon a hosszú-hosszú úton, amelyen egyelőre csupán az első lépése­ket tettük meg. Hogy végigme- gyünk-e majd rajta — legalább­is jómagam így látom —, az alapvetően tőlünk függ. Attól, hogy lesz-e bátorságunk, mer- szünk kimondani a jobbik énünk által diktált nézeteket, avagy továbbra is arra a felünk­re hallgatunk, amelyik a „ne szólj szám, nem fáj fejem” hit­vallást tartja az egyedül üdvözí­tő vezéreszmének. Sárhegyi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents