Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-12 / 136. szám
1 ► NÉPÚJSÁG, 1989. június 12., hétfő 2K3I 5. Két vélemény az APEH-székházról I ... .. ......... ..... .. .. ........ Ü zen a szerkesztő S. J. -né: írja: „Játszás közben a gyerek leesett és eltört a jobb karja. A fiam elmondása szerint úgy történt. .És itt szól közbe a szülői aggodalom, hogy a jegyzőkönyvet ön, mint szülő, azért nem írta alá, mert annak anyaga nem egyezett meg azzal az „elmondással”, amit gyerekétől hallott. Állítása szerint a jegyző- könyet úgy vették fel, hogy az óvoda alkalmazottainak ne legyen az ügyből kellemetlenségük. Pontokba is szedi, mivel vádolja a mulasztókat: nem vették észre az esetet, vagy úgy tettek; nem vitték orvoshoz; nem részesítették elsősegélyben; önnek semmit nem szóltak, amikor délben ment a gyermekért. Nehéz ilyenkor határozott tanácsot adni az elfogult, fiát szerető anyának. Minőén ügy akkor válik megfoghatóvá, ha azt leírják. A tényállásból sok minden következik. De azért a papírok nem boríthatják el a lényeget, nevezetesen, hogy a baleset ott és akkor megtörtént. Kérdés, hogy a legnagyobb gondosság kifejtése mellett megtörténik a gyermekek között is a baleset. A felelősség felderítése most szoruljon második helyre; (mert egy ilyen helyzetben mindenki védi a maga álláspontját) inkább a gyermek gyógyulására,, gyógyítására összpontosítson! És miután már több fórumot megjárt, nem sok eredménnyel, mi csak a nyilvánosságot adjuk az ügyhöz: ki-ki vonja le belőle a magára vonatkozó tanulságot: egy jegyzőkönyvvel nem oldódik meg a lelkiismereti felelősség! K. P: Jogos felháborodással ina meg azt a szomorú tapasztalatai, hogy szorgalmas kertészkedésének és nemcsak önnek, de kertésztársainak is kára származott abból, hogy Hatvanban a pályaépítési munka közben a hatvani szigeten — így nevezik a Zagyva folyó, a Nógrád-patak és a miskolci vonal által bezárt területet — surranóban lopakodtak a föl- dieperágyásokba. Nem sok kí- mélettelDántak el a terméssel, a fákat sem igen kímélték; ha nem jött a cseresznye az első tépésre, akkor utánament a szakításnak a gally is. Az sem esett jól önnek, ahogyan a kérdőre vonáskor az intézkedésre jogosultak viselkedtek. Azok, akik a fegyelemért felelősek. Majd így folytatja: „Azt is lassan tudomásul kell vennünk, hogy jobb helyzetre nem számíthatunk őrizetfen javaink tekintetében?“ A mondat végére a kérdőjelet mi tettük. A nagyobb nyomaték kedvéért, hogy megválaszolhassuk. Nem szabad beletörődni az ilyen kellemetlenségekbe. És főképp azért nem, mert „a mundért” ne használják ilyen svihák- ságok fedezésére. Másrészt, minden állampolgárnak joga van arra, hogy a károkozón a kárát követelje. Reméljük, elmúltak az idők, amikor „ilyen fellépésre” az a bizonyos „civil bagázs” nyakbehúzással válaszolt. Ahogyan a kiszólás mondja: „itt rendnek muszáj lenni!” A rendcsinálást, ilyen szinten is, el kell kezdenünk! M. /.: Kicseréltek önöknél egy 27- 46-038-as tömszelencét, aminek az ára 58 forint. Felszámoltak érte 390 forint munkadíjat, ÁFÁ-t, 113 forintot, négy forint fuvart és a számla végösszege 565 forint. A munka — ón szerint — húsz percig tartott. Igen ám, de ön csak a számlát küldte be nekünk és a munka elvégzését igazoló, ön által is aláírt munkaigazolási jegyet nem! A 390 formt munkadij nem lehet húszpercnyi szakmunkavégzés ellenértéke! Azt is, meg kellett volna néznie, akkor, a teljesítéskor, mit írt alá! Vagy be kellett bűvölni azt a tömszelencét?' A Népújság — korábbi híradásra hivatkozva — az 1989. május 27-i számában tájékoztatást adott az APEH-székház ügyéről. Kiemelte azt, hogy a MÓF- fórumon létrehozott társadalmi bizottság nem tudott közmegegyezéssel olyan javaslatot kidolgozni, hogy új székház építése helyett más megoldással lehessen az APEH számára kulturált elhelyezést biztosítani. A közvélemény helyes tájékoztatása érdekében kikívánkozik belőlem néhány megjegyzés, kiegészítés. 1. A társadalmi bizottságot azért hozta létre az MDF április 29-i fóruma, hogy május 31-ig tegyen javaslatot a szervezetek átrendezésére új székház építése nélkül. A mandátum tehát május 31-ig tartott, függetlenül attól, hogy munkája eredményes volt-e vagy sem. Nem azért oszlott fel, mert dr. Asztalos Miklós köz- megegyezés hiányában a vezetésről lemondott. 2. A magam részéről azért vállaltam a bizottságban való közreműködést, mert hittem abban — s szerettem volna elkerülni —, hogy az APEH kulturált, s ügyfélfogadást is jól szolgáló elhelyezése építés nélkül is megoldható. Hittem ebben azért is, mert tudtam, hogy több politikai és társadalmi szervezet sokak álBodó Mihály úr, a Heves Megyei Tanács környezet- és természetvédelmi titkára Zöld színbe burkolt bizalmatlanság címmel írt cikket a Heves megyei Népújság május 26-i számába. Az írás a HAF-územ építése ellen tiltakozókat szakmai felkészületlenséggel, manipulált információk közreadásával, az üzem „csak” alapon történő elutasításával vádolja. Mivel a felsorolt, szórványosan valóban előfordult negatív jelenségeket a tiltakozás égiszére kiterjeszti, a tiltakozást elindító független gyöngyösi szervezetek szükségesnek tartják az alábbiak közlését: A szervezett tiltakozó akciók elindítását a december 19-i lakossági fórumon jelentettük be. Ezt megelőzően minden rendelkezésre álló és megszerezhető anyagot áttanulmányoztunk, a brémai egyetem Nordenham térségének ólomszennyezettségét vizsgáló tanulmánytól kezdve a Környezetvizsgáló Intézet által készített környezetvédelmi hatástanulmány szinte teljes dokumentációjáig. Orvos, toxikológus, gyógyszerész, onkológus, vegyész és biológus szakemberek véleményét kértük ki. Felelőssétal bírált létszáma (jó irodaházakban elhelyezve) már eddig is csökkent, s ez a folyamat a jövőben még tovább folytatódik. 3. Bizottsági munkám során Eger városban 44 irodaházat vizsgáltam meg (magam is meglepődtem a nagy számon). A bizottság ebben szelektált. Élőször kiszűrte a 19 vállalati (utcáról is megközelíthető) irodaházat, majd a részletesebb vizsgálat céljára megjelölt 6—8 épületet, de teljes részletességgel kettőt, a volt pénzügyi palotát és a Technika Házát. Ezek a vizsgálatok elkészültek több építész kolléga közreműködésével. Eredményüket összefoglaltam az újságcikkben is említett tanulmányban. Megnyugvással fogadtam, hogy tanulmányomat pártállástól, politikai nézettől függetlenül minden részt vevő szervezet korrektnek tartotta. 4. A tanulmány nem állította, hogy az új székház építése olcsóbb, mint bármely meglevő irodaház átalakítása és a költöztetések. Sőt a költségbecslés épp az ellenkezőjét állította, annak ellenére, hogy a technikai specifikumok áttelepítése (számító- és nyomdagépek, térképtárak stb.) jelentős költségtényező. A tanulmány rámutatott arra — az Illetékhivatal forgalmi érték- becslését alapul véve —, hogy a günk teljes tudatában döntöttünk az üzem építésének leállításáért való küzdelem mellett. Nincs terünk elhatározásunk indítékainak részletes kifejtésére, így tömör összefoglalást próbálunk nyújtani. 1. Hazánk lakosságának egészségi állapota rossz, és egyre romlik. 2. A rákos megbetegedések és a méhenbelüli elhalások — melyek száma Heves megyében az országos átlagnál magasabb — jelentős része környezeti ártalmakra vezethető vissza. 3. Az ólomszennyezés az egyik legveszedelmesebb környezeti ártalom, az ólom elsősorban a központi idegrendszert károsítja. 4. Az OÉÁ által megadott (számításaink szerint erősen alábecsült) ólomkibocsátás esetén is 1Ó—12 százalékkal növekedne meg a környék ólomszennyezettsége. Az ólom mellett az üzem nitrózus gázokat, kéndioxidot, klórt és egyéb mérgező gázokat is kibocsátana. 5. Gyöngyösoroszi és környezetének talaja, a környék levegője már így is eléggé szennyezett,. amit tetéz a korábbi bányapénzügyi palota APEH számára szóba jöhető hányadának forgalmi értéke (erre a szóbeli kiegészítésben utaltam) mintegy 140 millió forint. Ez egymagában is több, mint az APEH-beruházás- ra szánt 100 millió. Erre azonban bárki mondhatja — mondja is —, hogy hallott már 100 forintért (millió nélkül!) eladott irodaházról. 5. A vizsgálatok és a tanulmány rámutatott arra, — s ez volt a döntő —, hogy a jelen körülmények között területi átrendezésekkel (költöztetésekkel) nem oldható meg az APEH elhelyezése. Egyrészt azért, mert az APEH által elfoglalt terület kevés, nagyobbra van szükség, másrészt kiköltözése esetén az irodáknak használt területek nagyobb része más célra lesz hasznosítva (eredetileg sem iroda céljára épültek). A tanulmány területi mérlege ezt számszerűleg kimutatta. 6. A „jelen körülmények” kérdése is szerepel a tanulmányban. Rámutat arra, hogy a jelenlegi intézményrendszer a jövőben több elemében is jelentősen változni fog, többségében létszámcsökkentést is eredményezve. Csakhogy az APEH ügyét nem később kell megoldani, hanem most. művelésből visszamaradt savas bányavíz és meddő. 6. Bármilyen csekély további szennyezés esetén számolni lehet halmazati hatással, azaz a pohárban az utolsó csepp effektussal. Úgy gondoljuk, az eddig felsoroltak is magyarázzák tiltakozásunkat. Vegyük még hozzá azt, hogy az üzemet országosan híres gyógy- és üdülőövezet, illetve történelmi borvidék, és kiváló zöldség- és gyümölcstermő terület közepébe telepítenék. Megítélésünk szerint a környezetvédelmi titkár akkor képviselte volna a lakosság érdekeit, ha nem járul hozzá a HÁF-üzem- nek a Matraaljára történő telepítéséhez. Abban viszont egyetértünk a cikk szerzőjével, hogy országunk környezetvédelme érdekében a Gagarin Hőerőmű kénleválasztása sürgősen megoldandó feladat. Ebben készek vagyunk együttműködésre is. Bajza József Kulturális és Hagyományőrző Egyesület Fiatal Demokraták Szövetségének Gyöngyösi Csoportja Független Kisgazdapárt Gyöngyösi Szervezete Magyar Demokrata Fórum gyöngyösi csoportja Ott László megyei főépítész A Magyar Demokrata Fórum Egri Szervezete megrendezte az APEH-székház építésével kapcsolatos lakossági vitáját, amelyen a közhangulat majdnem elsöpörte a hatalom jelenlegi birtokosait. Az elfogadott és kiadott állásfoglalás szellemében Társadalmi Bizottság alakult, amelyben képviseltették magukat a megyében működő ellenzéki (független) szervezetek is. A bizotság célja volt konszenzusra jutni a szorító társadalmi-gazdasági válság közepette ésszerűtlen beruházás kérdésében. A megye lakosságát irritáló építkezés (egy helyi vízlépcső) megkérdőjelezésével nem az adóhivatal apparátusát támadtuk, — elismertük igényüket megfelelő munkakörülményekre —, nem is az adórendszert bíráltuk, azt már a megalkotói is bírálják, hanem azt, hogy az ország gazdasági csődje közepette 100 milliókat fordítunk igazgatási beruházásokra. Ennyire szegény-gazdagok vagyunk, akkor amikora fiataloknak nincs lakásuk, a vállalatok tőkehiány miatt vegetálnak, az óvodák, iskolák, kórházak az eszközpótlást sem tudják biztosítani, a gyermeknevelés költségei riasztóak, a nyugdíjasok helyzete európai szemmel tragikus és nevetséges, ...és akkor azon a kevés pénzünkön szép új hivatali székházat építünk dicsőségére a döntéshozóknak. A bizottság munkája arra jó volt, hogy világossá vált Egerben vannak olyan épületek, amelyekben az adószakapparátus elhelyezése megoldható lenne, még olyan is található, amelynek a kihasználtsága nem a legtökéletesebb, de ekkor jön ismét a létező szocializmus csapdája. Ilyen-olyan címen az államtól kapott épületek kezelői foggal-körömmel ragaszkodnak „jogos tulajdonukhoz ”, és még olyan frázisokat is pufogtatnak mint például,,a szakszervezeti tagság pénzén épült ”, már történetesen az SZMT-székház, vagy pedig szinte zsúfoltságig kihasznált mint az MSZMP irodaházai. A bizottság szakértője a megyei főépítész és szakember segítői a jelen viszonyok között korrekt munkát végeztek, nem az őhibájuk hogy csak azt tudták bebizonyítani, hogy költözni egy meglévő épületbe drágább mint újat építeni. Az ellenzéki szervezetek a szakértői tanulmány értékelése után is elvetették az építés szükségességét, míg az MSZMP és a tanácsok képviselői szerint építeni kell. Az ellentmondás feloldhatatlansága miatt a bizottság feloszlott, és egy álom arról, hogy itt bármiben is megegyezés születhessen szertefoszlott. Rajkiné az MSZMP reformer kép viselője amikor kényszeredetten az építés mellett voksolt kijelentette: épüljön fel a döntéshozók emlékműveként. Felismerve, hogy ez a döntési struktúra másra nem képes, felhívok mindenkit arra, hogy ezentúl ne engedjük, hogy gyermekeinkre örökül csak emlékműveket hagyjunk. Szarvas Béla MDF Egri Szervezete elnökségi tagja Nyílt levél Bódé Mihályhoz Sztálinváros „írástudókat hajt s megítél késsel az idő és nagy a kaszabolás.” (Nagy László: Látomás) Megdöbbenve olvastuk a Heves megyei Népújság június 3-i számát. Ismét lelepleződött egy nagy-nagy titok! A Népújság ismét merész szókimondással — mely erény mindig is jellemezte e lapot — felnyitotta szemünket, és most már mindenféle hályogtól mentesen láthatjuk az Igazságot: Sándor András egy brosúrát írt Sztálinváros rímen. És ez az ember, aki ezeket a rákosista— sztálinista szólamokat papírra vetette, ma, egy független politikai szervezet egyik prominens személyisége! (Lám-lám, ilyenek ezek az ellenzéki szervek és vezetőik!) A hiba mindössze ott van, hogy azok, akik ismerik A Szerzőt, vagy vették a fáradságot, és utánanéztek a Ki kicsoda szócikkében, azok eme megrázó tériy- nyel tisztában lehettek! Sőt, maga A Szerző sem titkolta sohasem, hogy annak idején harcos kommunista volt. Ugyanakkor ugyanez a Szerző ’56 után börtönbe került; valószínűleg nem a Sztálinvárosért, és nem a köztörvényesek között. S mára igazolódni látszik Nagy László látomása: nagy a kaszabolás. Pedig hát egy kommunista (bocsánat: reformkommunista) vezető politikus nyilatkozta épp a hetekben, hogy ne azt kutassuk mi volt; az a közös feladatunk, hogy összefogva a jövőbe tekintsünk, mert a nemzeti megbékélés lehet csak célunk, és nem az ujjal mutogatás! Felvetődik a kérdés, akkor mégis mi lehetett a célja az MSZMP lapjának, amikor e cikket leközölte? Az igazság? A kaszabolás? Esetleg provokáció, az ellenzéki szervezetek lejáratására? Úgy tűnik ez utóbbi. Mert ha az igazság vezérli, akkor miért nem leplezi le Grósz Károlyt? (Ehhez még ilyen nagy lélegzetű művet sem kellene elolvasni, csupán a Népújságban megjelent februári, márciusi, áprilisi, májusi Grósz-nyilatkoza- tokat egymás mellé tenni — s szemmel láthatóan nagyobb lenne az inkongruencia e néhány hónap alatt, mint Sándor András ’56 utáni pályafutásában.) Vagy miért nem rántja le a leplet a helyi uraságokról, kikről népmesébe illő pletykák keringenek a városban amúgy is? Ám hogy a cikk mégis Sándor Andrásnak e művét idézgeti, lát- nivalóan nem véletlen! De az újságíró — ha már any- nyira szereti olvasgatni az ötvenes évek írásait — esetleg elolvashatná azokat a műveket is, melyért a szerző József Attila- dijat kapott, vagy azokat, melyekért nemrégiben az Új Forrás ní- vódiját. Ha stilisztikailag ragad rá valami, már érdemes volt! Bizonyára olvasott verseket is ebből a korszakból. S bizony a legtisztább költő, kinek sorait mottóul vettük, ő is írt verset a traktoroslányról, a termelésről, és a többi nemkülönben fontos dolgokról, s így természetesen a pártról is: „Pártom te kardos angyalom öledben én sem alhatom tüzes csikódat ellopom kényesek kertjét tipratom.” Hát nem szörnyű? Nem. Nagy László is és Sándor András is hitt. Nagy Lászlót elfogadtuk, sőt, a költői tisztaság példaképének tartjuk őt, teljes joggal. Fogadjuk el Sándor Andrást is, és mindazokat, akik a szellem erejével politizálnak. Fogadjuk el, hogy egy ember hosszú élete folyamán a felgyülemlett tapasztalatok hatására képes megváltoztatni politikai meggyőződését. De ne fogadjuk el a politikai „meggyőződések” — egzisztenciaféltésből? — fehérneműként való cserélgetését! És ugyanígy elfogadhatatlan az a politikai kulturálatlanság, amely az „Igazság” igényével fellépve, azt zászlajára tűzve, igaztalan ujjal mutogatássá válik; azaz végső soron minden demagógiák szülőanyjává. Remenyik Zsigmond Közművelődési Egyesület Titkársága (Mogyorósi Zsolt — Csóka János) Szabad Demokraták Szövetsége Eger Városi Északi Csoportja Eger, 1989. június 4-én A Sztálinváros című könyvben — és nem brosúrában! — való tallózással, az azonos című cikk megírásával nem azt kívántam kifejezésre juttatni, hogy ilyenek az ellenzéki szervezetek és vezetőik. Ilyenek is akadnak közöttük, éppúgy, mint a reformkommunisták avagy a pár- tonkívüliek között. Egy bizonyos jelenségre akartam felhívni a figyelmet, egy bizonyos — általam nehezen tolerálható — emberi magatartásformára. S hogy miért nem jelöltem meg azt az alternatív szervezetet — az MDF-et — amelyben a Szerző munkálkodik ? Pontosan azért, mert még véletlenül sem akartam azt a látszatot kelteni, hogy az MDF tagjait azonosítom a Szerzővel, vagyis általánosítok. Nem állt szándékomban továbbá — s ezt nyomatékosan ki kell jelentenem — egy íróiemberi életút egészének értékelése, feltérképezése. Ami a fentebbi levelet illeti... A „harcos kommunisták” és a rendszer hű—sokszor elvakultan ügy buzgó — kiszolgálói közé én nem teszek egyenlőségjelet. Magam is vallom, hogy a nemzeti megbékéléshez nem leszámolás — „ujjalmutogatás” — szükséges. Am elszámolás feltétlenül. Ezt kinek-kinek elsősorban önmagában kell elvégeznie. Csak erre nem mindenki képes. A cikk alapját nem „népmesékbe illő pletykák” képezték, hanem tények. Az általam is tisztelt Nagy László még a hit nevében sem írt le olyan gondolatokat, minta Szerző. A stílusok közötti különbségekről már nem is szólok... A „szellem erejével politizálni ” — ez közös szándék. De a szellem erejével hajdan teljes vehemenciával dicsőíteni Sztálint, majd 38 esztendő múltán az Egri Újság hasábjain — ismételten hatalmas lelkesedéssel — ugyanőt Hitlerhez hasonlítani?! Nézetem szerint ez a gát nélküli lelkesedés „minden demagógiák szülőanyja”, nem pedig a régi könyvek között való búvárkodás, amelyek sok-sok mindenről árulkodnak. Éppen József Attila — akinek a nevével fémjelzett díjat kapott a Szerző — írta le, hogy „a múltat be kell vallani”. S a „szelíd jövőt” csak ezen az áron találjuk meg, bármennyire is kényelmetlen ez valakinek vagy valakikne^' Sárhegyi István Manapság az emberek csak a rosszat veszik észre, s akkor ragadnak tollat a kezükbe, ha sérelem éri őket. A köszönet és az elismerés ritkán talál nyilvánosságra. Ezúton szeretnék köszönetét mondani és hálámat kifejezni a gyöngyösi rendőrkapitányságon szolgálatot teljesítő Virág János százados, ügyeletes tisztnek és Kubányi Lászlóné gépjármű-előadónak, s mindazoknak, akik segítettek egy ügy gyors megoldásában. Mi is történt: május 17-én délután Gyöngyösön mentem az ÉMÁSZ tulajdonát képező gépkocsival, és egy bakkanónál kinyílott a hátsó ajtó, és kiesett egy 25 literes szó- dásballon. Az arra közlekedő tehergépjármű vezetője megállt, felvette és továbbhajtott vele. A délutáni forgalomban nem tudtam utánaeredni, a szemtanúk azonban a rendszámát felírták, s a rendőrségnek köszönhetem, hogy rendkívül gyorsan felderítették a tehergépjármű telephelyét. Adorján Imre Gyöngyös Köszönöm
