Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-12 / 136. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 12., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Majd öt és fél száz hozzászólás Tanácstagi beszámolók nyomában Gyöngyös Város Tanácsának tagjai a közelmúltban számoltak be választóiknak az elmúlt esztendőben végzett tevékenységükről, a tanácstörvényből adódó kötelezettségeik teljesítéséről, valamint a városi tanács munkájáról. Nos, vegyük szemügyre, vajon milyen tapasztalatokkal jártak ezek az események. Amint az ezekről szóló tájékoztatóból kiderül, az adminisztrációs és szervezési feladatok végrehajtását jelentősen befolyásolta, hogy többen csak késve adták meg beszámolójuk időpontját. Ennek ellenére — többszörös egyeztetések után — sikerült megoldani, hogy egy intézményben egy napon csak egyetlen gyűlés legyen, azt viszont már nem lehetett elkerülni, hogy ugyanazon a napon a város különböző területein több beszámoló ne essen egy időre. Ebből a tényből következett, hogy a tanácstagok által a különféle vállalatoktól, cégektől kért képviselet nem volt mindig olyan szintű, mint az kívánatos lett volna. Mindenképpen figyelemreméltó, hogy a beszámolók a lakosság élénk érdeklődése mellett zajlottak. E fórumokon az 57 választókerületben több mint 1600-an vettek részt. Az aktivitást jelzi az is, hogy 537 hozzászólás hangzott el. A tanácstagok, illetőleg a városi tanács szakigazgatási szerveinek képviselői a helyszínen mintegy négyszáz felvetésre válaszoltak. Mik is azok a dolgok, amelyek a lakosság hangulatát alapvetően meghatározzák? Szinte egyetlen hely sem volt, ahol ne került volna szóba a köztisztaság kérdésköre és a környezetvédelem fontossága. E témákon belül a bejelentések igen széles skálán mozogtak: egyesek a közterületek tisztántartásának hiányát, a parkok siralmas állapotát kifogásolták, mások a temetők fokozott karbantartásáért kardoskodtak, megint mások a közterület-felügyelet hatékonyabb működtetését igényelték. Örvendetes, hogy az emberek körében rendkívül felerősödött a környezetvédelem iránti érdeklődés. Az élettér, a lakóhely megóvása érdekében kifogásolták jó néhányon az autóbusz-pályaudvar és a taxiállomás zajosságát, illetve az ezek által okozott légszennyezést. Sokan utaltak a Gagarin Hőerőmű Vállalat pernye-kiboModellkísérletek Az Oviber megbízta a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központot és a Vizitervet, hogy indítson olyan modellkísérleteket, amelyekkel megbízhatóan tisztázható, hogy a nagymarosi vízlépcső esetleges végleges abbahagyásakor hogyan kellene a nagymarosi Dunában a munkagödröt védő gátat lebontani. (MTI-fotó: Balaton József) csátására, s szenvedélyes hangú tiltakozást váltott ki a HAF- üzem telepítése is. Voltak, akik a közrend, a közbiztonság állapotát nem tartották kielégítőnek, s különösképpen azokra a területekre utaltak, amelyek a cigánya családok által sűrűbben lakottak. A tennivalók közé sorolták a város közlekedési rendjének újraszabályozását — mégpedig egységes koncepció alapján —, a település úthálózatának korszerűsítését, felújítását, s kérték, hogy utóbbiak elvégzése során biztosítsák a csapadékvíz elvezetését, ugyanis ellenkező esetben az utak egy-két év alatt ismételten tönkremennek. A lakossági sajáterős beruházások kapcsán vetődött fel, hogy a nyugdíjasokra a szervezés során aligha lehet számítani, mert ők — kevés kivételtől eltekintve — súlyos megélhetési gondokkal küszködnek. Több helyen éppen az ő anyagi gondjaikkal állították szembe a cigánylakosság kivételezett helyzetét. Leszögezhető továbbá, hogy jelentős mértékben növekedtek a tanácsi gazdálkodással szembeni elvárások. Ezek egy része jogosnak ítélhető, míg másik hányada talán kissé túlzottnak. Magyarázható ez a nem megfelelő informáltsággal is, hiszen például az emberek zöme úgy tudja, hogy az általa befizetett személyi jövedelemadó teljes mértékben a tanács bevétele, s igen kevesen értették meg, mi is a fejkvóta szerinti elosztás lényege. Konkrét igényként jelentkezett a városközpont rendezése — a Fő tér átalakítása sétálóutcává, egyben a gépjárművek kitiltása —, valamint a Köztársaság téri piac helyzetének megoldása. Számos észrevétel hangzott el a település fejlesztésére vonatkozóan. Ahol ez a témakör csak napirenden volt, ott szinte mindenütt egyetértés alakult ki abban, hogy a város növekedésének gátat kell vetni, s inkább annak komfortosabbá tételére kell ügyelni. Utóbbin belül utaltak a vízellátásra, a szennyvízelvezetésre, a közvilágítás korszerűsítésére, az utak, parkok, parkolók kialakítására. Kiviláglott az is, hogy igen sokan várják az új lakásügyi tanácsrendelet megjelenését, egyesek pedig a régi címer visszaállítását kezdeményezték. Voltak, akik azt mondták el, hogy a beszámolók során szerettek volna tisztségviselőkkel is találkozni. Valamennyi választókerületben szó esett — ezt egyébiránt a tanács inspirálta — a kábeltelevízióról, ám e kezdeményezés csak néhány helyen találkozott a lakosság igényével. Szervezése egyelőre azért sem indítható be, mert az emberek önerős közműfejlesztéssel való leterheltsége igen nagy. A tanácstagi beszámolókon elhangzott közérdekű bejelentések és javaslatok ismeretében az illetékes osztály közérzetjavító intézkedésekre — ezekről egyébiránt a Népújság már tájékoztatást adott — tett javaslatot a végrehajtó bizottság, majd a tanács ülésén. A tanács — 16 millió forintfelhasználásával — több feladat megoldását is elhatározta. A testület — érzékelve a probléma nagyságát — az északi városrész zavartalan vízellátásának biztosítása érdekében elrendelte egy újabb gerincvezeték kiépítését, egyben felhatalmazta a vb-t, hogy ehhez a pénzügyi feltételeket — akár más beruházások lassítása árán is — teremtse meg. S hogy a hozzászólók szavai meghallgatásra találtak, azt bizonyítja az is, hogy a tanács tiltakozó levelet fogadott el, s a HAF-beruházás felfüggesztését, illetve a létesítmény más célra való hasznosítását kezdeményezte. A közrenddel-közbiztonsággal kapcsolatos bejelentésekre a rendőr-főkapitányság közölte, hogy tervezi az őrszemhálózat visszaállítását, a város címerének módosítására pedig a tanács öt tagú bizottságot hozott létre. A beszámolók tapasztalatait a szakigazgatási szervek dolgozói apparátusi értekezleten is megvitatták. Hasznos javaslatnak tűnik, hogy a jövőben a beszámolókon részt vesz majd egy team — ez egyébként a tervcsoportban és a műszaki osztályon tevékenykedőkből állna —, amely a kérdések zömét helyben megválaszolja. (sárhegyi) Szegénykonyha Ha az ember csak két hetet nem tölt itthon, s idegen, távoli országból érkezik haza — csak kapkodja afejét: mi minden változott e rövid idő alatt. Több mint ezer kilométerre nyilvánvalóan nem jutottak el a magyar hírek, így aztán hazatérvén kiéhezetten veti rá magát az állampolgár a sajtóra, szomjasan issza a rádió és tévé információit. Éhesen és szomjasan... — nem véletlenül használom e két határozót. Most szándékosan nem a politikai élet ördögkeréknyi gyorsasággal pergő eseményeit említem. Hanem ami nagyon fáj és elszomorít. A rádió egy műsorából értesülhettünk róla: olyan mértéket öltött a szegénység egyes rétegeknél, hogy az már egyenesen ijesztő. Elsősorban az idős emberek, a kisnyugdíjasok szén védik meg a helyzetet. Már-már a betevő falatra sem jut sokuknak. Hazatérvén a gazdag országból, még inkább mellbevágott a kontraszt, mikor meghallottam: a főváros egyik kerületének piacára a jószívű és tehetősebb emberek reggelenként tejet, kenyeret, péksüteményt visznek ki, s az élelemhez a szegények, a minimális nyugdíjat kapók ingyen hozzájuthatnak. Képzelőerőmet meghaladja, hogyan történik az „osztogatás”. Odamegy a placcra egy őszhajú, s elvesz a kosárból egy liter tejet meg két kiflit? Eltipeg reggel a kopottruhás öregnéni és kis szatyrába kér a jószívűektőlpár zsemlét? S ki az, aki ezt emelt fővel teszi? Aki egész életében becsülettel dolgozott, aki hitt egy rendszerben — smost öregségére idejutott? Alamizsnára szorult... Vagy ugyanúgy megkapja a napi élelmet az ingyenélő, a csavargó, aki elitta pénzét, életét, tönkretette családját? Egyáltalán hogyan szelektálnak?! Szomorú vagyok. Igen, mert mindenképpen megalázó, még akkor is, ha „nagy úr a szegénység, az éhség. ” Rosszízű az étek, ha már-már koldusként kelí elfogadni azt. Mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy más előjellel történjék e jótékonyság. Nem tudok másra gondolni, mint „Róbert bácsi konyhájára,” amelyet már az én korosztályom is csak hallomásból ismert, s mikor apám, anyám beszélt róla nekem, az egykori kisgyereknek, majdnem sírva fakadtam, úgy sajnáltam a szegényeket. Az ember felnőttként megedződik, megtanulja, hogy az élet nem habostorta, s az is igaz, hogy nem kolbászból fonják a kerítést manapság. De hogy idáig jussunk, legrémesebb gondolatunkban sem fordult volna meg, még egy évvel ezelőtt. Bajban vagyunk. Bajban az ország, az emberek... De meddig lehet még bírni, hogy az állampolgárok elszegényedjenek? A nyugdíjasok után a bérből és fizetésből élők is alamizsnára szorulnak majd? Félő belegondolni. Mint ahogyan megdöbbentett az is, amit a minap hallottam: az iskolai takarékbélyeget kiváltván a családban nem a gyerekek kapták meg a pénzt. A lakbért fizették be belőle... Mikes Márta Mikor kiszolgáltatott az állampolgár? Ütódosszié — egy vasúti menetjegy kapcsán A megyei pártfegyelmi bizottság elnöke benyújtotta lemondását Idézet az MSZMP Heves Megyei Bizottságának június 1-jei állásfoglalásából: „A pártbizottság vizsgálatot kezdeményezett Vass Józsefnek, a pártbizottság tagjának, a testület fegyelmi bizottsága elnökének ügyében. A pártbizottság úgy döntött, hogy a vizsgálatról nyilvánosan tájékoztatja majd a pártközvéleményt.” * Az ügy valójában — nem ügy. A történet — amelyet most dióhéjban foglalunk össze — idén május 4-e estéjén kezdődött az egri vasútállomáson. Az épphogy negyven fölötti férfi menetjegyet szeretett volna vásárolni, hogy makiári lakásába hazatérjen. Amint elmondja, többszöri kopogtatás, majd erélyes zörge- tés után volt hajlandó csak foglalkozni vele az addig másokkal beszélgető pénztárosnő. Akkor is részegnek titulálta őt. Emberünk elismeri, előzőleg tényleg ivott, de az imént említett — egyébként jelzővel is ellátott — állapot nem volt jellemző rá. Szó szót követett. Az illető — merthogy sérelmesnek találta a vasúti dolgozó magatartását — a panaszkönyvet kérte. Nem adták neki oda. Szerinte az utazási bilé- tát sem kapta meg. Felháborodásában a nyilvános telefonfülkéből felhívta az Egri Rendőrkapitányság ügyeletét, hogy intézkedést kéijen. Tárcsázott először, azután másodszor, majd harmadik alkalommal is. Az ügyeletes tiszttel folytatott sajátságos társalgás egyre inkább elfajult. A rendőrszázados ugyanis jól értve, hogy mit is óhajt a telefonáló, elutasította a kérését, mondván, az nem a hatáskörébe tartozik. Jött az események újabb láncszeme. A férfi bevonult a forgalmi irodába, ahol a kiírás szerint a korábban is kért hivatalos könyvecske megkapható, s közölte: ő addig onnan el nem megy, amíg kezéhez nem kapja a panaszkönyvet. Végül csak a kihívott járőr felszólítására távozott. S máris következett a további lépés, ami a kapitányság Klapka utcai bejáratához irányította őt. Ám ott hiába csengetett. Az ügyeletes tiszt — a telefonpárbaj után — nem volt hajlandó szóba állni vele. Ekkor az állampolgár törökülésben, táskáját maga alá húzva, a kapu elé telepedett. Időnként becsengetett, majd ismét visszaült. Békésen szemlélte, amint fényképfelvétel készül róla, elbeszélgetett egy barátjával is, de a távozásról hallani sem akart. Panaszát — huza-vona után — a megyei rendőr-főkapitányság akkori ügyeletes tisztje vette szó szerint jegyzőkönyvbe. Ezzel sem ért véget a nem mindennapi sztori: a panaszos visszament a vasútállomásra, ahol végül is elérte, hogy beírhassa véleményét a panaszkönyvbe. * Mit kifogásol tulajdonképpen a történet főszereplője, Vass József, aki hosszú éveket töltött munkatársként, vezetőként az ifjúsági, majd a pártmozgalomban, s az eset idején az MSZMP megyei bizottságának tisztségviselője, a fegyelmi testület elnöke volt? Mindenekelőtt épp azt, hogy az imént sorolt címeknek semmi közük a május 4-ei viselkedéséhez! Őt a MÁV-állomáson, mint magyar állampolgárt érte sérelem azzal, hogy akadályt gördítettek a hazautazása elé. S amikor — vélt, vagy valós — sérelme orvoslását kereste, sem a vasúti tisztektől, sem a rendőrségtől nem kapott ehhez támogatást, így követték egymást láncolatban a történések, anélkül, hogy szerinte jogos panaszát egészen a végkifejletig meghallgatták volna. Úgy gondolta, csakis azon éjszakai cselekedeteivel hívhatja fel a figyelmet az állampolgárok hatóságokkal szembeni kiszolgáltatottságára. Két levelet is mutat, napokkal ezután. Az egyiket ő maga írta a MÁV Miskolci Igazgatóságának, kérve benne panaszának kivizsgálását. A válasz még nem érkezhetett meg. A másik az Egri Rendőrkapitányság vezetőjének rövid, tényszerű közlése arról, hogy a járőr tagjai szabályosan jártak el, amikor a vasútállomáson őt távozásra szólították fel abból a hivatali helyiségből, ahová egyébként idegenek nem léphetnek be. Ugyanakkor saját hatáskörében fegyelmileg vonta felelősségre az ügyeletes tisztet a telefonban használt nem megfelelő hangnem miatt. Vass József úgy tartja, a rendőrség korrekt volt ilyetén eljárásában. Azt viszont nem tudom elfogadni — mondja —, hogy a történtek miatt a megyei pártbizottság kezdeményezett vizsgálatot! Most is hangsúlyozom, én állampolgárként kerültem ebbe a helyzetbe, nem pedig, mint a testület tisztségviselője! Ézt a két dolgot külön kell választani! — Még akkor is, ha a fegyelmi bizottság elnökéről van szó, akinek lehet, hogy hasonló eseteket kell megítélnie, s elmarasztalni a cselekvőt? — Ismét mondom, én egyszer sem hivatkoztam arra, hogy milyen társadalmi munkát végzek. Makiár, Dobó utca 16. szám alatti lakosként kívántam érvényesíteni az igazamat. — Mégpedig nem akármilyen módon. Úgy, ahogy az a kevésbé jártasnak, a köznapi halandónak nem is igen jutna eszébe. — Lehetséges, de nagyon ideges lettem a vasúti alkalmazottak magatartása miatt. Azután pedig már egymásból következtek az események, sodortak magukkal. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon a vezető közbiztonsági helyettese, dr. Jónás Pál r. alezredes foglalta össze a tanulságokat: — A közvéleményben uralkodó az a szemlélet, hogy ha valakit valamilyen sérelem ér, és azt nem orvosolják, azonnal a rendőrségnél keresi az igazát. Jelenleg is erről van szó. A bizonyítékok szerint Vass József háromszor telefonált a városi ügyeletünkre, s ezek hangneme bizony nem a szokásos emberi társalgás szabályait követi. Tény, hogy az ügyeletes tiszt szintén nem felelt meg sem a szakmai, sem az emberi igényeknek ezúttal. Ezért őt felettese saját hatáskörében felelősségre is vonta. — Nem lett volna elkerülhető a kalamajka, ha a városi ügyelet- vezető, félretéve érzelmeit, mégis felveszi a.panaszt? — De igen, ha a telefonáló nem emlegeti az ügyeletes tiszt volt pártfegyelmijét, s nem ő ellene kívánt volna panaszt emelni. Egyébként a főkapitányság ügyeletén elkészült a jegyzőkönyv, amelyet Vass József alá is írt. Abból, miközben felsorolja a tényeket, nem derül ki, pontosan mit kifogásol. Ami pedig az állampolgár állapotát illeti, saját maga mondta jegyzőkönyvbe így: „amikor á vasútállomáson cselekedtem, ittas voltam, és most is ittas vagyok”... A fegyelmi főelőadónk az iratokat továbbítja teljes kivizsgálás végett a Katonai Ügyészségre, hogy a rendőreink helyesen jártak-e el. Az más kérdés, hogy a vasútnál létezik olyan szabály, amely szerint az ittas ember kizárható az utazásból, lévén a vasút veszélyes üzem. — A kifogások közé tartozik a fényképfelvétel is... — Elöljáróban elmondom, a fénykép elkészítése nem ütközik semmilyen jogszabályba. Bennünket különösképpen kötelez a szolgálati és hivatali titoktartás. Illetékteleneknek tehát nem juthat kezébe a fénykép. * Az igazságosztás nem az újságíró feladata. Az bizonyos, valamennyien nap mint nap találkozhatunk a bennünket bosszantó, olykor megalázó helyzetekkel, amikor a hatóság érezteti velünk, mint állampolgárokkal a kiszolgáltatottságunkat. A fenti történetnek lehet ez is a vezérmotívuma. Ám, kételyek is felmerülnek: vajon tényleg az ülősztrájk a legmegfelelőbb módszer-e igazunk érvényesíttetésére? Különösen, ha ezt — mint esetünkben — olyasvalaki alkalmazza, aki egyébként tisztában van a hivatali eljárások menetével, az ügyintézés mikéntjével. (Ezt támasztja alá az utóbb a MÁV Miskolci Igazgatóságának elküldött pontos tény leírású, szabatosan fogalmazott levél.) Régi igazság, rengeteg kellemetlenségtől kímélheti meg magát az ember — bármennyire is a forrongások időszakát éljük —, ha nem első felindulásában, hirtelen támadt haragjában, hanem megfontoltan cselekszik. Ez a megoldás egyébként — számos példa bizonyítja — hatásosabb az előbbinél. S az állampolgárok többsége szívesebben is követi... (Utómegjegyzés: Vass József június 2-án levéllel fordult az MSZMP Heves Megyei Bizottságához. Abban bejelentette, hogy lemond megyei pártbizottsági tagságáról és a fegyelmi bizottság elnöki tisztéről.) Szalay Zoltán „Kohászparadicsom Háromezer négyzetméter alapteriileten építettek üveg- és fóliaházakat az Ózdi Kohászati Üzemek Rúd- Drót- hengerművének területén, ahol a hulladék energia hasznosítását használják fel konyhakerti, illetve dísznövények termesztésére. Az üzemben működű kertészet 20 mázsányi primőr paradicsomot, 10 mázsa uborkát, 15 ezer csomó zöldhagymát, 5 ezer fej salátát és 100 ezer szál virágot ad, abielyhez az üzem dolgozói kedvezményes áron juthatnak hozzá. (MTI-fotó: Mizerák István)
