Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-09 / 134. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 134. szám 1989. jűnius 9., péntek ÁRA: 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA „MINDEN MAGYARNAK MEG KELL ADNI AZ ÚJRAKEZDÉS JOGÁT" Hazalátogat a Nemzetőrség parancsnoka (2. oldal) TÁRKÁNY TAVA - TÜKÖRBEN „...legalább tíz mázsányi drága pisztrángunk megdöglött” - mondja az erdészet vezetője ' (3. oldal) MIÉRT NEM SZOLGÁLJÁK KI A MAGÁNFUVAROZÓKAT ERDŐTELKEN? A szövetkezetnek szállítási részlege van a sóderhez... (8. oldal) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 2, 15, 64, 67, 69 Rodostóban a Rákóczi házat is megtekintette Straub F. Brúnó hazaérkezett Törökországból Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács Elnöke csütörtökön Isztambulból Rodostóba látogatott. A város török neve Tekirdag. A Márvány-tenger partján fekvő festői fekvésű városnak közismert magyar műemléke van: II. Rákóczi Ferenc fejedelem másfél évtizedes itt-tartózkodásának emlékét, egykori lakóházát tekintette meg Straub F. Brúnó. A kiállítás megtekintését követően Straub F. Brúnó megkoszorúzta az emlékmúzeum falán levő emléktáblát, amelyen a következő szöveg olvasható: „E házban élt 1720-1735-ig II. Rákóczi Ferenc magyar fejedelem, aki 1703-1711-ig a magyar nép szabadságharcát vezette, s később török földön talált menedéket. Ezt az emléktáblát a Rákóczi vezette magyar szabadság- harc 250. évfordulóján a Magyar Népköztársaság kormánya állította.” Tekirdagi programját befejezve Straub F. Brúnó és kíséretének tagjai gépkocsival visszaindultak Isztambulba. Straub F. Brúnót és kíséretét az isztambuli repülőtéren ünnepélyesen búcsúztatták, s a delegáció csütörtökön hazaérkezett. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke Isztambulból hazafelé jövet a repülőgépen nyilatkozatban foglalta össze törökországi látogatásának főbb tapasztalatait. Szólt arról, hogy Kenan Evren török köztársasági elnök három évvel ezelőtti látogatását viszonozta mostani törökországi útjá- val, majd elmondta: — A közben eltelt három év alatt sok minden megváltozott mindkét országban. Különösen nálunk gyorsultak fel az események az utóbbi időben. Sok a hasonlóság a két ország előtt álló feladatok között, s számomra úgy tűnik, hogy Törökország előbbre tart a struktúraváltásban. — Tárgyalásainkon egyetértettünk abban, hogy minden területen fokozhatjuk az együttműködést, kezdve a turizmustól a műszaki-tudományos együttműködésig, amelyről most öt évre szóló megállapodást írtunk alá. Szó volt arról is, hogy bár az elmúlt három évben sokat fejlődött, megkétszereződött kereskedelmi forgalmunk, gazdasági kapcsolatainkban szükséges az előrelépés, például vegyesvállalatok létesítésével, a harmadik piacon való közös megjelenéssel. Kereskedelmi együttműködésünket mindenképpen magasabb szintre szeretnénk emelni. A struktúraváltással kapcsolatos törökországi tapasztalatokról részletesebben szólva Straub F. Brúnó kifejtette: — Törökországban tisztában vannak azzal, hogy a felsőoktatás fejlesztése az alapja a haladásnak. Az ankarai műegyetemen nagy ütemben fejlesztették, korszerűsítették az oktatást és rendszeresen hívnak meg külföldről előadókat, jeles szakembereket. Jelentős a szerepük azoknak a török dolgozóknak is, akik külföldön vendégmunkásként szereznek korszerű műszaki tapasztalatokat, műszaki kultúrát, és ezeket az ismereteket hazatérve jól kamatoztathatják otthon. A külkapcsolatokról szólva a tárgyalások eredményeit az Elnöki Tanács elnöke a következőképpen összegezte: — Török partnereinket tájékoztattam arról, hogy az utóbbi időben sokkal jobban nyitottunk a világra, mint korábban. Felvettük a kapcsolatot például a Koreai Köztársasággal és úgy látom — ez közös törekvésünk —, szándékaink szerint szeretnénk felzárkózni az európai fejlődés élvonalához s fokozottabban bekapcsolódni az európai integrációba. Szó volt megbeszéléseinken a kisebbségek kérdéséről is. Egyetértettünk abban: legfontosabb, hogy híd-szerepüket betölthessék. Kifejtettem azt a magyar álláspontot, hogy minden ember élhessen ott boldogan, ahol született. Az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva Straub F. Brúnó elmondta, hogy meghívást adott át a Török Köztársaság elnökének, ám ősszel Törökországban választások lesznek és a jelenleg érvényes alkotmány szerint Ev- rent már nem választhatják újra, így a meghívás a következő elnöknek szól — mondotta Straub F. Brúnó. (MTI) A kormányfő és az Országgyűlés elnöke is részt vesz Nagy Imre temetésén Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, valamint a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviseletében Vásárhelyi Miklós, Mécs Imre, Hegedűs B. András és Göncz Árpád tegnap megbeszélést tartott a Parlamentben (MTI-fotó: Varga László) Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke is részt vesz Nagy Imre és mártírtársai június 16-i temetésén. A magyar állami élet két vezető személyisége a Parlament és a kormány képviseletében rója le kegyeletét az 1956 után jogtalanul kivégzett valamennyi áldozat emléke előtt. Erről született megállapodás csütörtökön az Országgyűlés és a kormány, illetve a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviselőinek találkozóján. A Parlamentben megtartott megbeszélésen Szűrös Mátyás, Németh Miklós, illetve a TIB képviseletében Vásárhelyi Miklós, Mécs Imre, Hegedűs B. András és Göncz Árpád ült a tárgyalóasztal mellé. A megbeszélést követően Vásárhelyi Miklós válaszolt az MTI munkatársának kérdéseire. — Korábban a Történelmi Igazságtétel Bizottság fenntartásait hangoztatta azzal kapcsolatban, hogy a Parlament és a kormány képviselői hivatalosan is részt vegyenek 1956 mártíijai- nak gyászszertartásán. Miért változott meg ez az álláspontjuk? — Elsősorban nem a mi álláspontunk változott; az elmúlt napokban olyan nyilatkozatok hangzottak el a kormányfőnek és a házelnöknek, illetve magának az Országggyűlésnek a részéről, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni, amelyeket tudomásul vettünk. Ennek eredményeképpen jött létre a mai megbeszélés. — Mi a legfőbb eredménye a mostani találkozónak; miben állapodtak meg? — Megegyeztünk abban, hogy mi, a Történelmi Igazságtétel Bizottság és a család nevében üdvözöljük, hogy a miniszterelnök és a házelnök hivatalos minőségükben részt kívánnak venni a temetésen. Hangsúlyoztuk — és ezt mindketten elfogadták —, hogy ez a temetés nem csupán Nagy Imre és kivégzett vádlott- ársainak gyászszertartása, hanem az 1956 után ártatlanul kivégzett valamennyi áldozat temetése. — A megállapodás azt jelenti, hogy az állami vezetők is elhelyezik koszorújukat a ravatalon? — Igen, pontosan azt jelenti. Koszorút fognak elhelyezni, illetve tiszteletüket teszik a ravatalnál; a részletek pontosítása a protokollra tartozik. — A TIB nem szabott feltételeket a mostani megbeszélésen? — Semmiféle feltételt nem szabtunk! Ismertettem a TIB legutóbbi ülésén kialakított álláspontot a miniszterelnök úrral és a Ház elnökével; ezek nem feltételek voltak, hanem egyszerűen álláspontunk kifejtése. Tárgyalópartnereink lényegében ezt az álláspontot elfogadták. (MTI) Ülést tartott a SZOT Három javaslat a személyi jövedelemadó korszerűsítésére Csütörtökön ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A testületet először Nagy Sándor, a SZOT főtitkára tájékoztatta időszerű politikai kérdésekről. A főtitkár szerint a magyar szakszervezetek körében is mély megdöbbenést keltettek a kínai események. Elítélik a történteket, s a véres eseményekért felelős politikai erőket. Nemzetközi kérdéseknél maradva elmondta: a szocialista országok szakszervezetei — ha eltérő módon is —, de összességében megértést tanúsítanak a magyar szakszervezetekben zajló rendkívül erőteljes átalakulási folyamat iránt. Á főtitkár tájékoztatta a szaktanácsot a Szolidaritás vezetőjével folytatott találkozójáról is. A SZOT lépéseket tesz annak érdekében, hogy felvegye a kapcsolatot a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal — mondotta Nagy Sándor. — Ennek nem az a célja, hogy a kormánynyal párhuzamos tárgyalásokat folytassanak. Arra kívánják felhívni e nemzetközi pénzintézetek figyelmét, hogy feltételeik megfogalmazásánál legyenek tekintettel a társadalmi egyensúly kérdéseire is, érzékeljék azokat a szociális feszültségeket, amelyek további feszítése konfliktusokhoz vezetne az országban. A SZOT és a kormány viszonyáról is beszélt a főtitkár. Utalt arra, hogy számos • ponton tapasztalható törekvés egymás szempontjainak kölcsönös figyelembe vételére, de ugyanakkor egyfajta szakszervezet-ellenes magatartás is érzékelhető. Ilyennek tartotta azt is, hogy az adórendszer korszerűsítéséről szóló kormány munkaanyag felveti a szakszervezeti tagdíjak adómentességének megszüntetését. Ezt kifejezetten szakszervezet-ellenes lépésnek minősítette. A főtitkár kitért Nagy Imre és társai temetésére is. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartotta, hogy a gyászszertartáson a SZOT hivatalosan képviseltesse magát. Ezt követően az adórendszer továbbfejlesztésének elveiről tárgyalt a Szaktanács. A SZOT szakértői háromféle javaslatot fogalmaztak meg a személyi jövedelemadó-rendszer korszerűsítésére. Az első javaslat a jelenlegi modellt módosítaná az adósávok és az adókulcsok változtatásával, csökkentésével, az adómentes jövedelem határát a társadalmi minimum szintjében jelölve meg. A második variáció a családi jövedelemadó rendszerében gondolkodik, míg a harmadik a személyi és a családi jövedelemadó összekapcsolásán alapul. A testület végül is úgy foglalt állást, hogy az adórendszer módosításáról az Országgyűlés szeptemberi ülésszakát megelőzően alakítja ki végleges álláspontját. Addig is munkabizottságok vizsgálják az adózás problémáit szakmacsoportonként, társadalmi rétegekként. A Szaktanács végleges véleményének kialakításához szükségesnek tartja, hogy számszerűleg is kapjon tájékoztatást az adórendszer működésének eddigi tapasztalatairól, az APEH bevételeiről és kiadásairól, s az adórendszer továbbfejlesztésére kidolgozott változatok várható társadalmi és szociális hatásairól. A testület miután megtárgyalta a múltévi gazdálkodásáról készült jelentést, személyi kérdésekben is döntött. A Szaktanács saját kérésükre 12 személyt mentett fel SZOT-tagsága alól; közöttük Gáspár Sándort, a SZOT volt elnökét, Gál Lászlót és Vi- rizlay Gyulát, a SZOT egykori alelnökeit. A testület új tagokat is kooptált soraiba. Erdőt vegyenek...! Nincs kedvem habókos környezetvédőként tetszelegni. Szeretem a fákat, az erdőt, de nem vagyok romantikus lázadó, nem tiltakozom minden egyes kivágott fenyőért, megcsonkított bük- j kért, késsel farigcsált akácért. Már lassan azt is szkeptikusan tűröm, hogy íróasztal mellől döntenek egyetemet és egyéb magas iskolát végzett szakemberek, tárgyi tudásuktól, elvi koncepcióiktól, — és saját fontosságuktól — elalélva olyan dolgokról, amikhez nem értenek. Ez a mostani, az erdőről szóló törvénymódosító javaslat is csak azt bizonyítja: a székekhez nem mindig sikerül megtalálni az alkalmas embert. Az a bizonyos kontraszelekció hat, és úgy tűnik, jó ideig hatni fog még. Miről is van szó? Arról, hogy az erdő az állami tulajdonból vándoroljon át vállalati irányítás alá, rendelkezzenek vele a vállalatok, ad- ják-vegyék, ha úgy gondolI ják. Persze, hogy most arra törekszik a kormány, hogy í minél több terhet vegyen le a saját válláról, hogy minden területen megteremtse a piacra való érzékenységet, hogy ezentúl ne utasításra történjenek a dolgok, hanem hassanak a kőkemény üzleti érdekek, szóval, hogy kilábaljunk végre ebből a működésképtelen, a KGST-től gúzsba kötött, válságteremtő tervgazdálkodásból. Eladó az egész világ: az erdő is. Aztán egy szép napon majd arra ébredünk, hogy már nem csicseregnek a madarak, hogy a gyermekünk azt se tudja, mi a fenét jelent az a szó, őzike, és a nagysasz- szony se tud majd rókabundát vetetni magának. De ez csak a romantikusabb, az elegánsabb oldala az egésznek. Mert, hogy honnan lesz papírunk, gyufánk, asztalunk, naptárunk és bölcsőnk. Persze egy darabig lesz minden. Mert egy darabig búja még ez a több évtizede újra és újra nevelgetett erdő, egy ideig lesz mit kivágni. A haszon kézzel fogható, gyors, és — mivel minőségi termékről van szó — busás. Csakhogy a következő bükkösre, nyárjasra negyven évig kell várni... Lehet, hogy ezt az íróasztalok mellett nem érzékelik? Mindegy, milyen áron, csak forogjon a pénz? Törvény- szerű, hogy minden nemzedék „megigya” az előtte élők döntéseinek a levét? Végzetes hiba egyelőre nem történt. Pecsét nem csattant utasításon, s a kezek — az írás pillanatában — nem emelkedtek magasra a Parlamentben. Az ötlet viszont megszületett... Remélhetőleg ugyanolyan sorsra jut, mint a többi, hasonló kaliberű gondolat (riasztófegyver-használat, autópályadíj). Elvetél... Doros Judit
