Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-08 / 133. szám

4. ______ KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. június 8., csütörtök s óink minél több oldalról tájé­kozódhassanak. Ezért csütör­tökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amleyben külön­böző megnyilatkozásokat, ál­lásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Remél­jük, segítséget nyújthatunk ah- Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség hoz, hogy teljesebb képet alkot- sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk hassanak magukban különbö- nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogy olva- ző kérdésekkel kapcsolatban. Június 16.: nemzeti gyásznap Felhívás a magyar nemzethez 1989. június 16-a: a nemzeti gyász és megemlékezés napja. E napon, Nagy Imre és vértanútársai, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál és Szilágyi Józsefkb/égzésének 31. évfordulóján, amely most ünnepélyes temetésük és poli­tikai feltámadásuk napja lesz, mindazokra emlékezünk, akik 1956 demokratikus forradalma és nemzeti szabadságharca során életüket adták a hazáért és a szabadságért. Gyászoljuk a harcokban elesetteket; a statáriális eljárással legyilkolta- kat, s a hazánkban példátlan méretű politikai megtorlás so­rán úgynevezett törvényes úton, halálra ítélteket és kivégzet­teket. Megemlékezünk valamennyi mártírról, akinek testét Budapesten és vidéken, a temetők elhanyagolt szélein és ár­kaiban, jeltelenül hántolták el, s rejtegették több mint három évtizeden át. Hozzátartozóik és bajtársaik hosszú éveken át hiába követelték sírjaik megjelölését, hamvaik kiadását és ember­hez méltó eltemetésük lehetővé tételét. Most, a rendszer mély válsága és részleges átalakulása, az összes ellenzéki erő nyomatékos követelése és a nemzetközi nyomás hatására, ez a hosszú küzdelem végre céljához közeledik. A hatóságok elvégezték a forradalom öt kivégzett vezetője holttestének exhumálását és azonosítását, minden szükséges segítséget megadnak temetésük lebonyolításához, nyilvánosságra hozták a többi kivégzett kiinduló pontként elfogadható név­sorát, és ígéretet tettek arra, hogy június 16. után hozzátarto­zóik — amennyiben kívánják — őket is azonosíthatják, s mindenképpen méltón eltemethetik. Addig is, amíg erre sor kerülhet, az ő maradványaikat egy üres koporsó jelképezi, melyet ugyancsak a 301-es par­cellában fogunk elhantolni. A gyászszertartásra meghívjuk az összes kivégzett hoz­zátartozóit, s valamennyi életben maradt, börtönt és számű­zetést szenvedett harcostársukat, valamint az emigrációba kényszerült magyarság képviselőit. Tisztelegni fognak a ra­vatalnál a különböző társadalmi és kulturális szervezetek, számos külföldi demokratikus párt és politikai szervezet küldöttéi. Jelen lesznek a nemzetközi sajtó, a rádió- és tele­víziós állomások tudósítói. A Magyar Rádió és Televízió egyenes adásban fogja közvetíteni a gyászünnepséget és a te­metést. A Hősök terén, a Műcsarnok oszlopsora előtt felállí­tandó ravatalnál 9 órától róják le kegyeletüket a csoportok és egyének. Fél egykor kezdődik maga a gyászszertartás, amit harangzúgás fog hírül adni a fővárosnak és az egész vi­lágnak. Ekkor álljon meg egy percre országszerte minden vá­rosban és faluban minden közlekedés, szólaljanak meg az autódudák, a gyárak kürtjei. És ki-ki ott, ahol éppen van, né­mán emlékezzen a mártírokra. A búcsúztató beszédek után a hat koporsót a Rákoske­resztúri köztemetőbe viszik, ahol a hozzátartozók és meghí­vottak jelenlétében helyezik el a 301-es parcella földjébe — immár emberhez méltóan —, végső nyugalomra. A temetés során elhangzik az 56-os kivégzettek neve, s egy-egy égő fáklya eloltása jelképezi a többnyire fiatal kioltott életeket. A lelkipásztorok közös fohászt mondanak, s beszentelik a sí­rokat. Végül a jövő évben felállítandó emlékmű alapkőleté­telére kerül sor. Arra kérjük honfitársainkat, tartsák tiszteletben a hoz­zátartozók kérését és a temetés zárt körű rendjét. A követke­ző két napon, szombaton és vasárnap, mindenkinek módja lesz egy-egy szál virágot vagy mécsest helyezni a sírokra. A nemzeti gyásznapon az esti órákban különböző fele­kezetek templomai gyászistentiszteletre várják a hívőket. Sötétedéskor tegyen mindenki égő gyertyát vagy mécsest ablakába. Felhívjuk az ország egész lakosságát: tartsunk nemzeti gyászt ezen a napon! Adjuk meg a végtisztességet 1956 minden mártírjának. Házainkra tűzzük ki a nemzeti és a gyászlobogót, ruhánkon viseljünk fekete szalagot. Ne men­jünk szórakozóhelyekre, tartózkodjunk mindenfajta viga­lomtól, hangoskodástól, akárcsak a nap szelleméhez nem méltó politikai tüntetésektől, utcai demonstrációktól és konfliktusoktól is. A gyászszertartásra ne hozzon senki poli­tikai jelszavakat tartalmazó transzparenseket, politikai szer­vezetek nevét hirdető táblákat! Csupán nemzeti és fekete zászlót, valamint — a gyász országos jellegének kifejezésére — a városok, községek nevét jelző táblát. Legyen ez a nap egy egész tragikus korszak temetésének napja. Fegyelmezett méltósággal és egységgel fejezzük ki hűségünket 1956 forra­dalmához és mártírjaihoz, s képességünket egy új, emberibb korszak megnyitására. A hozzátartozók: Nagy Erzsébet, Vé­szi János, Gimes Miklósné, ifj. Gimes Miklós, Újhelyiné dr. Haraszti Mária, Losonczy Anna, Gyenes Judith, Szilágyi Józsefné, Szilágyi Júlia. Továbbá: Történelmi Igazságtétel Bizottsága, Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, Recski Szövetség. Valamint: Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, Fiatal Demokraták Szövetsége, Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt, Magyar Demokrata Fórum, Ma­gyar Néppárt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Re­publikánus Kör, Szabad Demokraták Szövetsége, Új Márci­usi Front. Felhívások A Magyar Demokrata Fórum Egri Szervezete szükségesnek tartja a közelmúlt történelmi eseményeinek tisztázását. Külö­nös figyelmet szentel az 1956-os magyar forradalom és szabad­ságharc egri alakulására. Ezen a napon tárgyilagos feldolgozását kívánjuk elérni. Vannak eddig nyilvánosságra nem került dokumentumok, él­nek még a tevőleges résztvevők, szemtanúk, hozzátartozók, akik segíthetnek az események leírá­sában, s Eger múltjának egyik legsötétebb foltját tisztázhatják; 1956. december 11-12-én véres sortűz dördült a belvárosban (Csiky S. utca-Széchenyi utca sa­rok). Aki látta, átélte, ehhez kap­csolódó dokumentumok birto­kában van, azt kérjük jelentkez­zen, segítve ezáltal a tisztánlá­tást. Levélcímünk: Magyar De­mokrata Fórum Egri Szervezete. Eger, Pf: 203. Telefon: 12-233/ 20; 16-589. Személyesen: min­den csütörtökön délután 6 óra­kor a HNF városi bizottságán, Sándor Imre út. *** A Magyar Demokrata Fórum Egri Szervezete felhív minden egri polgárt, hogy 1989. június 16-án, Nagy Imre és társai, illet­ve a forradalomban elesett hon­fitársaink gyásznapján róják le kegyeletüket. Ezen a napon este, ki-ki gyújtson gyertyát az áldo­zatokért. Június 17-én este 8 órá­tól emlékezzünk az 1956. de­cember 11-12-ei belvárosi sortűz halottjaira, elutasítva az erőnek minden megnyilvánulását, mely védtelen tömegre emel fegyvert. Gyújtsunk gyertyát az akkori vé­rengzés helyszínén. (Eger, Csíki Sándor utca — Széchenyi utca sarok). Csendes, néma demonst­rációval fejezzük ki tiltakozásun­kat a fegyverek hatalmával szemben. *** Az MDF Egri Szervezete fel­hívja az együttérzők figyelmét, hogy 1989. június 17-én 16 órá­tól szentmise lesz Egerben, a Ba­zilikában Nagy Imre és mártír­társai, valamint a forradalom ál­dozatainak tiszteletére. Felhívás Megdöbbenéssel értesültünk a Pekingben történtekről: a fegy­vertelen diákok elleni vérfürdő­ről, a szocializmus vívmányainak „ megmentéséről”. Mindez nagyonis ismerős. A közelmúltban hasonló esemé­nyeknek voltunk tanúi Tbiliszi­ben, ahol szörnyű hatású mérges gázzal, gyalogsági ásókkal óvták a rendet. Brassóban sortűz dör­dült” Prágában „csak” vízágyúk­kal, majd börtönbüntetésekkel törték le az „ellenforradalmáro­kat”, de jól emlékezünk még 1956-ra is. Mindezek miatt felhívjuk a magyar rendpártiakat: szólalja­nak meg végre, ország-világ előtt nyilvánítsák ki, mit akarnak! El- fogadják-e a gyökeres reformo­kat, a többpártrendszert, a ma­gántulajdon kiterjesztését, az emberi szabadságjogok teljesebb érvényesülését? Avagy úgy gon­dolják: anarchia van, a szocializ­mus veszélyben van, s ideje volna nálunk is rendet teremteni. Tisztelt fundamentalisták, tisztelt Münnich Ferenc Társa­ság, tisztelt munkásőr baráti tár­saság! Végre Önök is lépjenek ki a nyilvánosság elé, s tiszteljék meg a közvéleményt azzal, hogy közzéteszik állásfoglalásukat. Üdvözlettel annak reményé­ben, hogy felhívásunkra rövide­sen békés választ kapunk. SZDSZ Egri szervezete (Névsor és lakáscím a szerkesztőségben található) Ártalanul megalázott harmincnégy hatvani vasutascsalád balladája (X/4.) A kistarcsai i nternálótáboron át a recski kőbánya poklába Az újhatvani tüntetés híre ter­mészetesen eljutott a hatvani vasútállomásra is. A pártvezető­ség népnevelőket küldött a nap folyamán a tüntetés szétoszlatá- sára (eredménytelenül), és an­nak megfigyelésére, hogy kik a résztvevők. Tervbe vették, hogy megtorlást alkalmaznak a saját dolgozóik ellen, ha azok beleke­verednek a tüntetésbe, de egyút­tal meg akartak szabadulni azok­tól is, akik ellen politikai szem­pontból kifogás merült fel. A vasút sztálinista vezetői már a tüntetés előtti hetekben fekete listát állítottak össze a megbízha­tatlanokról, aláírásokat gyűjtöt­tek ívekre, amelyen az állt, hogy követelik eltávolítani a becsüle­tes vasúti dolgozók köréből a re­akciósokat, az imperializmus bérenceit. Hogy ki miért került elbocsátásra és az intemálandók listájára, ma még nem tudhatjuk. Maguk az érintettek is sokat töp­rengtek ezen. Az okok között a következőket lehet feltételezni. Balázs Jánosnak a felesége és a kislánya ott volt a templomban, amikor az ávósok berontottak oda. SZDP-tag volt, de az egye­sült pártba nem vették át Binder Gézát, Farkas Mihályt, Ignato- vits Sándort, Zsákai Lászlót, Vásárhelyi Jánost, Aradi Ist­vánt, Majer Mihályt. Másoktól megirigyelhették a családi házat, a néhány hold földet, a kisiparos üzemet, amellyel rendelkezett. Vásárhelyi Jánossal kapcsolat­ban számon tarthatták, hogy az 1947-es választáskor, mint sza­vazatszedő bizottsági tag meg­akadályozta, hogy egy csoport harmadszor is leszavazzon, kék cédulával, szabályellenesen. A tüntetést követő napon már néhány vasutas dolgozó meg­kapta a határozatot arról, hogy felfüggesztették, illetve elbocsá­tották állásából a tüntetésben va­ló részvétel miatt. Pénteken Bu­dapestről MÁV üzleti távirattal beidéztek fegyelmi tárgyalásra húsz hatvani vasutast. A megidé­zettek közül többen nem tudtak megjelenni, mert már közben le­tartóztatták őket (Binder Gézát, Farkas Mihályt, Aradi Istvánt). A többiek június 26-án, hét­főn jelentek meg a fegyelmi tár­gyaláson, amely este hat óráig el­húzódott. Mindenféle mondva­csinált hazug vádakat próbáltak rájuk bizonyítani. Legfőképpen azt, hogy ők maguk vagy a csa­ládtagjaik részt vettek a tüntetés­ben, illetve, annak szervezésé­ben. A tárgyaláson megcáfolták a vádakat, ennek ellenére nem vonták azokat vissza, sőt miután hazatértek a családjukhoz éjfél tájban sorra beidézték őket a hatvani rendőrkapitányságra ”egy öt perces beszélgetésre”. A kapitányságon kihallgatás nélkül fogdába zárták őket. El­vették cipőfűzőjüket, nadrágszí­jukat és minden egyéb holmiju­kat. Hajnalban, két-három óra tájban kivitték őket az utcán vá­rakozó teherautókra és azok el­szállították őket Kistarcsára. A kistarcsai intemálótábort egy rendőr iskolában rendezték be és régi múltra tekintett vissza, hi­szen már a nyilas időkben is itt őrizték a rendszer ellenségeit és üldözöttéit. A felszabadulás után nyilasokat, háborús bűnö­söket hoztak a táborba, az „ötve­nes években” pedig jöttek az osz­tályellenségek, a volt földbirto­kosok, csendőr-, rendőr- és kato­natisztek, a reakciósok; a szoci­áldemokrata vezetők és mások. A Budapestről idehozott hatvani vasutasok megkönnyebbültek, mert az őrizetes- kihallgatásos időszakhoz képest sokkal eny­hébb bánásmódban részesültek. A Hatvanból idehurcoltak sem gondolták, hogy a recski pokol­ból visszasúják a kistarcsai idő­ket. Itt betartották a törvényes előírásokat. Nem voltak kínval­latások, az internáltak olvashat­tak, levelet írhattak, sakkozhat­tak, rendszeresen sétára enged­ték őket, sőt még látogatókat is fogadhattak. Igaz, nem sok öröm volt a látogatásban, mert a „be­szélő” teremben az internáltak és a látogatók között egy folyosót alakítottak ki dróthálóból, ame­lyen az őrök járkáltak. A látoga­tókat és az internáltakat egyszer­re engedték be tömegesen, úgy kellett kiabálva „beszélni” egy­mással a házastársaknak, szülők­nek, gyermekeknek. Ebből a táborból már 1950 szeptemberében megkezdődött az áttelepítés Recskre. Hogy ki­ket milyen alapon küldtek oda, nem tudjuk jelenleg. Egyesek önként vállalkoztak munkára, mert megunták a tétlenséget. Abban bíztak, hogy dolgozva gyorsabban telik az idő, a munka során többet lehetnek levegőn, bért is kapnak és ha jól dolgoz­nak, hamarabb szabadulhatnak. Eddigi ismereteink szerint a következők kerültek a recski tá­borba a hatvani vasutasok kö- zül:Aradi István, Balázs János, Balogh László, Berecz György, Berecz Kálmán, Binder Géza, Csabli Lajos, Dévényi János, Farkas Mihály, Fehér (Motoros) József, Ignatovits Sándor, Jávori János, Jávori Szilárd, Kardos Ist­ván, Kiss Miklós, Kovalovszky Károly, Ludvig Károly, Nagy Antal, Nagy József, Palkó János, Pásztor Antal, Petőcz Gusztáv, Szabó Zsigmond, Széles György, Szilágyi János, Tóth Já­nos, Tóth Sándor, Turóczi Jó­zsef, Vásárhelyi János, Vas Ist­ván, Veréb Kálmán, Vörös Ist­ván, Zavarkó Ferenc és Zsákai László. A kistarcsai intemálótáborba jobbára csak a szülők látogathat­tak el, mert közben az elhurcolt vasutasok családjára is lesújtott az önkény: június 27-én éjszaka tehergépkocsikra szállították őket bútorral, ágyneművel, ru­házattal, élelmiszerrel, és útnak indították őket a hortobágyi in­ternálótáborokba. A csonka csa­ládban ott vcrttak a feleségek, nagyszülők, iskolások, óvodás korúak, de még csecsemők is. (Folytatjuk) Németi Gábor Felhívás (Részletek) A Magyar Szocialista Munkáspárt marxista egy­ségplatformjának létrehozására; a pártnak marxista eszmei alapon való megújítására; működőképességé­nek és akcióegységének megteremtésére; a munkás­ság, a parasztság, az értelmiség, a bérből és fizetésből élők, az állampolgárok, az ifjúság érdekének képvise­lésére és érvényesítésére; a szocialista építés megújuló folytatására. Mi — az 1989. május 6-án, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete székházában rendezett kommunista munkásgyűlés többszáz résztvevője, párttagok és pártonkívüliek — felhívással fordulunk a pártvezetés tevékenységét dermedten és értetlenül fi­gyelő tagsághoz, a szocializmus ügye iránt elkötelezett minden magyar állampolgárhoz. Azokhoz is szólunk, akik elkeseredésükben a pártból való kilépéssel tilta­koztak és tiltakoznak az ellen a politika ellen, amely — a múlt hibáit súlyosbítva — a májusi pártértekezlet óta folyik. Ide vezettek az MSZMP eredeti céljait és fel­adatait fokozatosan és gyökeresen megváltoztató — a tagság és a dolgozók háta mögött, feje fölött hozott — döntések és következményeik. Olyan alapvető, mind­annyiunkat érintő kérdések ezek, mint a társadalmi­politikai rendszer megváltoztatására irányuló jobbol­dali törekvések, a szocialista tulajdonviszonyok teljes megsemmisítése, a szocialista országoktól való elfor­dulás, az 1956-os ellenforradalom népfelkeléssé mi­nősítése, a többpártrendszer deklarálása. A megoldás nem az, hogy az állami tulajdont — ami törvényesen mindannyiunké — magánkézbe adják, reprivatizálás címén, visszaállítják a tőkés kizsákmányolást, a tulaj­donosokká kikiáltott dolgozókat pedig proletársorba süllyesztik és a munkás-paraszt hatalmat felszámold alkotmányt dolgoznak ki. Csak a szocialista építés de­mokratikus megreformálása lehet a cél, nem pedig an­nak feladása, amit oly buzgón üdvözöl a nyugati tőke, amely soha nem mondott le a szocializmus erőinek szétbomlasztásáról és végsősoron megsemmisítésé­ről. Az ország ezzel katasztrófa felé sodródik. A jobb­oldal úgynevezett reformjának minden terhét a dolgo­zó tömegek, az állampolgárok viselik. Állítsuk meg tehát a reformeszme eltorzítását, jobbratolódását! A termelés szocialista tartalmú újjászervezése he­lyett — az állami és a szövetkezeti tulajdon valóban nem kellő hatékonyságát felhasználva — súlyos táma­dás bontakozik ki a szocialista ipar és a mezőgazdaság ellen. Valóban a dolgozó közösségek kezébe kell adni a termelőeszközöket, hogy jogos tulajdonukat éssze­rűen és eredményesen működtessék, hogy kikerüljön a válságból és megszűnjön a fenyegető létbizonytalan­ság, meggyorsuljon a fejlődés. A jobboldal — a bürokratikus tervutasításos rend­szerrel szemben — a profitérdekű piac korlátlan ural­mát szorgalmazza, amely még nagyobb igazságtalan­ságokhoz vezet. Ne hagyjuk ránktelepedni a tőke, a profit uralmát! Létre kell hozni a szocialista jogállamot, a szocialis­ta demokráciát, az önigazgatáson alapuló közhatal­mat, ahol minden hatalom az állampolgárok által vá­lasztott és ellenőrzött szervek kezében van! Szocialis­ta alkotmányban kell deklarálni a társadalmi tulajdon meghatározó szerepét, s egyúttal a magánvállalkozá­sok lehetőségét és szükségességét. Az eszmék szabád áramlása nem vezethet egyoldalúsághoz, a szocializ­mussal szembenálló, azt megsemmisíteni akaró néze­tek hangoztatásához. Egy hangos kisebbség kisajátítja a tudományt és a tömegkommunikációt. Követeljük a dolgozó többség érdekeinek megfelelő hiteles és reális tájékoztatást, amelyet ez a többség ellenőriz! Meg kell állítani a jobbrasodródást! El kell hárítani az ellenfor­radalmi veszélyt! Állítsuk meg a belső bomlás és frak­ciózás, a széthúzás folyamatát, hárítsuk el a pártszaka­dás veszélyét! Állítsuk helyre a párt marxista egységét és cselekvőképességét! Állítsuk talpra a pártot! Dol­gozzunk ki — a párttagság részvételével és támogatá­sával — alulról kiinduló és szerveződő-marxista plat­formot, amely a szocializmus ügyének feladása és a tőkés visszarendeződés helyett valódi szocialista re­formot kíván megteremteni. Erre szólítunk fel min­den kommunistát, minden párttagot és minden párt- onkívülit, mindenkit, aki felelősséget érez a magyar szocializmus sorsáért. Kezdeményezzünk demokrati­kus vitát a párton belül a marxista egységprogram ki­dolgozásáért, elfogadásáért és megvalósításáért. En­nek érdekében lépjünk fel — a párttagok jogaival élve, a pártonbelüii demokrácia és platformszabadság le­hetőségeit felhasználva — minden pártfórumon. Olyan kommunistákat válasszunk a párt vezető testü­letéibe, akik képesek és készek szolgálni a marxista egységplatform kialakítását és megvalósítását. Csak a munkásokra, a dolgozó tömegekre támasz­kodó, azok érdekeit nyíltan valló, az egész társadalo­mért felelősséget érző, demokratikusan megújult, egységes, marxista MSZMP vezetheti ki az országot a válságból. Olyan MSZMP, amely elhatárolja magát a baloldali dogmatizmustól, a torzulásoktól, elítélve azok minden bizonjutott hibáját és bűnét, de amely a jobboldali revizionizmussal, a szocialista építés egész eddigi történetét tévútnak minősítő nézetekekkel szembefordul. Olyan pártot akarunk, amely demok­ratikusan, alulról választott küldöttek részvételével összeülő értekezletein és kongresszusain hozza meg fontos döntéseit, amely garantálja vezetői eszmei el­kötelezettségét és tiszta erkölcsét. Kommunisták, ne lépjetek ki az MSZMP-ből! Kilépettek, gyertek visz- sza, erősítsétek a pártot! Dolgozók, akik szocialista, demokratikus, fejlődő Magyarországot akartok, jöjje­tek közénk, támogassátok a pártot! Budapest, 1989. május hó A gyűlésen résztvevő MSZMP-tagok és pártonkívüliek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents