Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-07 / 132. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. június 7, szerda _______________________FIATALOKRÓL - FIATALOKNAK________________________5. l 3 e J * í 3 5 3 ; : ►» ■ ■ 3 3 « fi * 3 ■I ; Johann Stümnek mindenki köszön Reggel van, öt óra, hidegen süt a sötétkék égbolt, nyikorog­nak az első buszok csuklói. Jo­hann Stüm felébred. Fejében idegesen futkos a tegnapi huber- tus és sör összekavarodott emlé­ke. Oldalát fájlalva kibattyog a konyhába, kávét tesz föl, elszív egy cigarettát. Reszkető kézzel kortyolja a fekete lét, alig váija, hogy ismét a szobájában lehes­sen és újon. Hamarosan már ko­pog az úógép, a lakás különböző pontjain a szülők nyugtalanul morognak. Johann Stüm költő, ezt tudja mindenki Egerben. Már nyolcé­ves kora óta az. Akkor írta „Ma­gamhoz” című versét, s a gyűrött papír azóta is őrzi a sorokat: „Itt az idő, ember, mert küzdve küz- dened kell. Ez a harc a te harcod, gyáva nyűiként, ó jaj, fel ne add hát a harcot. Lásd, tiéd a nagyvi­lág, csak néked nyílik és virítva virít a réten mind az illatos vi­rág.” így kezdte Stüm kisiskolás­ként a gyógypedagógiai osztály­ban. Aztán folytatta, s már hu­szonkét éve abba sem hagyja. Minden nap, minden reggel így kopog az írógép mint ma. A rendes hétköznapon Jo­hann Stüm nyolc előtt összesze- delőzködik, s munkába indul. Az illusztris Egervinnél hivatal- segéd ő, s nem is akármilyen munkaerő ám. Ha kérdezed, megtudhatod tőle, hogy Kiváló dolgozó és vezérigazgatói dicsé­rete is van. Stüm mégsem híve az effajta elismerésnek. Egyszer például karácsony előtt könyvju­talmakat osztott a szakszervezet. Johann azonnal versben tette szóvá, hogy a „dolgozónak ne könyvet adjatok, hanem több bért.” Johann Stüm nem tartózkodik sokat a munkahelyén, hiszen nem is ez a feladata. Felpattan kerékpáijára, vállára veszi hatal­mas, levelekkel teli táskáját és útnak indul. Ismerik már min­denhol, a postán, a cégeknél vár­ják, mikor hozza a költő a külde­ményeket. És Johann is ismer mindenkit. Tudja milyen ember a vezérigazgató, a szerkesztő, milyenek a helyi főiskolások. Jo­hann Stümnek mindenki kö­szön. Mikor felfelé biciklizik a parton, a gimnazisták az osztály­ablakukból integetnek neki. Ha veled találkozik, már messziről kiabáljátok egymásnak: „Bi­zony, bizony, komám, ez a kor­mány nem akármilyen tákol­mány. Csökkenti az életszínvo­nalat, növeli az árat, ember vagy és mégis hajtasz, mint az állat.” Johann Stüm mégis magá­nyos. Egykor volt egy lány, aki­nek kedveskedett, verseket út hozzá, de az nem viszonozta az érzelmeit. Azóta sincs társa, már hét éve is van, hogy közelebbről ismerkedett volna nővel. Pedig hát a költőnek fontos a múzsa — ezt Johann is így tartja. El is kép­zeli, hogy tíz év múlva már nős lesz, nem ugra-bugrál tovább, hi­szen gondolni kell az utódra is. De egyelőre még csak kitámasz­kodik hétvégeken az erkélyre, nézi a szemben lévő házban lakó tizenéves lányt. Integetne is neki, ám az ilyenkor visszahúzódik, s leereszti a rolót. Vagy bejár az üzletekbe, ódákat ír az eladó­nőkhöz, akik sohasem kapják meg azt. Pedig Johann Stüm úgy véü, az ő révén sok szerelem szö­vődött már. Elég a fiúnak Stüm- verseket mutogatni a lánynak, s mondani: én ezt a Stümöt isme­rem, a lány máris bedől neki. És a szerelem nagyon kell, hiszen Stüm is azt írja: A nem szeretett nő olyan mint a cethal, tör, zúz, csapkod, ha nem fal. — Az a baj, hogy sok az iri- gyem, akik nem tudnak úgy írni, mint én, s kevés a protekcióm- mondogatja Stüm, tapasztalatai­ra támaszkodva. Hiszen több íz­ben felkeresett már szerkesztő­ségeket, ám ott mindig azt a vá­laszt kapta: „gyakoroljon még, inkább olvasson, újon a fiók­nak.” Stümöt ez természetesen zavarja, hiszen ő már igazi költő akar lenni, aki széles nyilvános­ság elé lép. Ezért dolgozik szor­galmasan. Elkészítette 405 olda­las kötetét, s volt vezérigazgatója ígéri, segíteni fog a kiadásban. Néhány példányban már napvi­lágot látott a Vers mindenkihez című füzetke, amelyet Stüm fia­tal ismerőse gondozott és ter­jeszt. Ezer oldalasra tervezi a Nagy Malacságok Könyvét, s rö­videsen kezdi a gyűjtőmunkát. Járni akarja a kocsmákat, meg­hívni az embereket egy italra, akik viszonzásképpen disznó történeteket mesélnének neki. Ebből állna össze a kötet, amely­ben nemcsak versek lennének, hiszen Stüm prózával is kíván majd foglalkozni. Tervezi példá­ul a Gáz van babám! című ge'ngszterregényt. Úgy érzi ezzel éppolyan sikere lesz, mint a ver­sekkel. A főhősnő ebben majd az út szélén stoppol, s miután az au­tós felveszi, rájön a vizelhetnék. Ám a sofőr csak ennyit szól: gáz van babám, és beletapos, nem áll még. Egyelőre ennyi a cselek­mény váza, de Johann Stüm me­leg estéken a téren üldögélve to­vább akaija fejleszteni a történe­tet egész a regényig. Persze a téren üldögélve, ut­cákon járkálva, más egyéb is eszébe jut. Például az, hogy nem tetszik neki, ami ebben az or­szágban történik. Most például azt mondogatja, hogy ahány „pártrendszer”, annyi gazember. Szerinte az lenne nagyon fontos, hogy eltörölnék az adót, s nem néznék, kinek milyen a végzett­sége. Úgyhogy ő inkább Ameri­kában szeretne élni, ott is vannak magyarok, akik nem rohannak annyit, mint az itteniek, majd ők olvasnák őt. Konkrétan ugyan még nem került szóba közöttük, de egykori vezérigazgatójának kinn él a lánya, ő talán küldhetné meghívólevelet. Természetesen a tengerentú­lon is megtartaná mostani nevét. Johann Stüm ugyanis igazából nem Johann Stüm. őt Oláh Jó­zsefnek hívták eredetileg, ám ol­vasmányaiban találkozott ilyen nevű költővel. így Old Black Pen-nek keresztelte el magát. Abban az időszakban a Dobos cukrászdába járt Márka vermu­tot inni, s az ottani felszolgálók szólították Stümnek. Második utóneve eredetileg János, Jo­hann a Stüm elé bigyesztette azt, hogy Johann. Ez rövid idő alatt elterjedt, s ma már csak így isme­rik. Ezen a néven szerepelt ab­ban a rövidfilmben is, amelyik róla készült. Áll Johann Stüm a szépasszyonyvölgyi szabadtéri színpadon, s szaval:”Én vagyok a Skála-kópé, ez meg itt a vásár­lóké.” Közben jobb kezét ököllel felfelé átcsapja a balon, mintha csak azt mondaná: kabbe! A film dijat nyert, „újszerű képi megol­dásaiért”, bár Johann békétlen- kedik. Gyerekesnek találta az al­kotást, szinte kiröhögte magát, amikor megtekintette. Azt vi­szont örömmel viseli, hogy oly­kor fellép a Pótkerék zenekarral, akik megzenésítették a „debre­ceni kuplerájban szól a rakend- roll’VSej, haj, libatoll, csak az él itt boldogan, ki rendszeresen ku­pakok/ — versét. Csak hát mos­tanában már hiányolja, hogy nincs fizetség, ingyen pedig las­san már Johann Stüm sem sza­val. Ha csak nem utcán, vagy a kocsmában, hiszen őt mindenki onnan ismeri. Egyszer aztán odáig fajult a dolog, hogy lázítás- nak vélték szavait, és a pszichiát­riára került. Mondta az ápoló­nak: de hiszen én verseket írok. Mondta az ápoló: Én is. Johann nem hagyta magát: már húsz éve írok verseket. Válaszolt megint az ápoló: én is. Johann nem ver­gődött vele sehogyan sem zöld ágra, de aztán természetesen ki­engedték, s ő azóta sem érti, mi­ért éppen őt nézték ott hülyének. Ha este ven, Johann Stüm fel­ül a helyijáratra, összehúzza ma­gán a zakót, indul haza. Lábánál nejlonzacskóban halomnyi könyv, április negyedikéről akar verset írni, ehhez kellenek a ta­nulmányok. Aggódik, nem rom- lott-e el megint az írógépen az „e”- betű, hiszen „e”-betű nélkül nincsen szerelem. Otthon nem mindig fogadják örömmel, mondták már neki, menjen el a háztól, rontja a levegőt. Stüm így válaszol: Ákkor nem gondol­koztatok, mikor engem alapoz­tatok? Bevonul a helyére, megisz- sza két deci hubertusát, két üveg sörét és ír. Ötletnek mindennap lennie kell, ez nála a terv, ennek köszönhető a 22 ezer vers. Aztán ágyára dől, ha nem tud aludni, unalmas szovjet regényeket ol­vas, attól elálmosodik. Ezzel zá­rul az ébrenlét: a nappali álom­ból az éjszakaiba zuhan... Kovács Attila (Fotó: Gál Gábor) Rajztanárok grafikái Két egri művésztanár, Ferencz Tamás és Gonda Zsigmond munkáiból nyílt kiállítás Egerben a Lenkey János Hon­védkollégium diákgalériájában. A tár­laton neves képzőművészünk, Dohnál Tibor méltatta az alkotásokat. (Fotó: Koncz János) A béke és barátság jegyében Szóba került Bős-Nagymaros is Nemrégiben a Finomszerel- vénygyár kiszesei Felsőtárkány- ban rendezték meg az immár ha­gyományosnak mondható Béke­barátság Fesztivált, amelyen csehszlovák, NDK-beli, és szov­jet fiatalok is részt vettek. A há­romnapos program keretében megtekintették Eger nevezetes­ségeit, ellátogattak Szilvásvárad­ra. A legérdekesebbnek azonban mégis az a rendezvény ígérke­zett, amelyen a csoportok bemu­tatkozása mellett aktuális politi­kai kérdésekről is véleményt for­máltak a résztvevők. Északi szomszédainkkal a Bős-Nagy­maros vízlépcső építésének pil­lanatnyi állása is szóba került. A tudósító megjegyzése ezzel kap­csolatban: Bárcsak a magasszin­tű vezetők is olyan gyorsan jut­nának közös nevezőre ebben a kérdésben, mint a fesztiválon je­lenlevők! A vendégcsoportok vezetői a záróesten minősítették a három nap benyomásait: Vlagyimir PrextafPresov): — Kötetlen, mégis öszehangolt programokon vehettünk részt. Kötelességünk megőrizni a ha­gyományokat, és át kell adnunk az utánunk következőknek min­den tapasztalatot. Frank Dornj Drezda): — Köz­vetlen, szívélyes hangulat jelle­mezte a találkozót. Ismerjük a magyar társadalom belső gond­jait, de abból a rendezők jóvoltá­ból nem éreztünk semmit. Vlagyimir PoljákjMunkács): — Tv-ből, újságokból követjük nyomon a változásokat, de a közvetlen találkozó alkalmával rengeteg új dolgot tudtunk meg. Nehéz lesz túlszárnyalni a fi- nomszerelvénygyári rendezést. A küldöttségek vezetői dön­töttek a jövő évi fesztivál helyszí­néről is. A csehszlovákiai Jelsava kisvárosnak ítélték az 1990. évi rendezés jogát. A rozsnyói járás­ban lévő település csoportjának vezetője, TiborPucskoígy fogal­mazott a fesztivál megrendezé­sének legfontosabb feltételéről: — Nagy befolyással van a bé­kés kapcsolatok fejlődésére a gorbacsovi politika. A fegyver­kezés csökkentése, a fegyveres erők különböző országokból történő kivonása garantálják a békés együttműködést, s a szom­széd népek barátságát. (fesztbaum) Mi lesz a PKK sorsa? Fórum a felsőtárkányi táborról A felsőtárkányi ifjúsági tábor a KISZ tulajdona. Á DEMISZ, mint jogutód szervezet, vagyo­nának sorsáról, annak várható társadalmasításáról rövidesen dönt. A KISZ Heves Megyei Bizott­sága kezelésében létrehozott képzési központ a KISZ közpon­ti költségvetésének több, mint tízmillió forintos támogatásából épült. Ez az összeg azonban a megye vállalatainak, intézmé­nyeinek, a fiatalok, a KISZ- szer­vezetek társadalmi munkája nél­kül nem biztosította volna az in­tézmény mai formájának kiala­kulását. A központ által szervezett tá­borokban évente több ezer fiatal vett részt. A május 27-én, a KISZ Heves Megyei Bizottsága jogutódjaként területünkön meglakult Heves Megyei Ifjúsági Szervezetek Szövetsége ezért is foglalt úgy állást, hogy a kezelé­sében lévő létesítményeknek a jövőben is elsősorban megyei, if­júsági célokat kell szolgálnia. A tábor nyitott intézmény. A HEMISZ nem kívánja a maga számára kisajátítani, kizárólag saját céljaira használni. Épp ezért további sorsáról a megye nyilvánossága előtt, mindazon szervezetek és közösségek bevo­násával kíván dönteni, amelyek­nek tevékenysége a fiatalokkal kapcsolatos, s munkájukban élni szeretnének a létesítmény nyúj­totta lehetőségekkel. Ezért június 15-én, 17 órai kezdettel Felsőtárkányban, a Politikai Képzési Központban nyilvános fórumot szervezünk. Erre ezúton meghívjuk a megyé­ben működő ifjúsági, illetve ifjú­sággal foglalkozó szervezetek, intézmények, közösségek képvi­selőit. Várjuk mindazokat, akik felelősséget éreznek a tábor sor­sáért, és véleményükkel, javasla­taikkal részt kívánnak venni ala­kításában. HEMISZ Politikai Képzési Központ A ma gyermekei — a holnap világa A jugoszláviai Gyermeknevelési és Gondozási Szervezetek Egyesüle­te, az Úttörőszövetség Országos Tanácsa, az UNICEF Bizottság nemzetkö­zi képző- és iparművészeti pályázatot hirdet az El Nem Kötelezett Orszá­gok IX. Konferenciája alkalmából minden 1975. január 1. után született gyermek számára, A ma gyermekei — a holnap világa címmel. A pályázat témái a következők: 1. Hogyan látod a világunkat ma? 2. Mit vársz a holnap világától? 3. Mit üzensz a IX. Konferenciának és a világ­nak? 3. Ajándék egy barátnak. A kúrásra szabadon választott technikában készített egyéni alkotáso­kat lehet beküldeni — alkotónként maximum három darabot — amelyek 1987-nél nem régebben készültek, nem nagyobbak 50x60 centiméternél, és nincsenek keretezve. A pályművek hátoldalán angol nyelven, nyomtatott betűkkel kell fel­tüntetni az alábbi adatokat: név, nem, születési dátum, ország, lakcím, a mű témája, címe. Érdemes tudni, hogy a beküldött műveket nem küldik vissza, s hogy a legjobb alkotások a konferencia ideje alatt Belgrádban, utána pedig az or­szág nagy városaiban és külföldön kerülnek kiállításra. A műveket július 1-jéig kell beküldeni a következő címre: SAVÉT SAVEZA PIONIRA JUGOSLAVUE 1100. Belgrad MOSE PUADE 12/TV. YUGOSLAVIA ÁLLÁSAJÁNLATAI: TECHNOSZER KISSZÖVETKEZET: Budapest XI., Fehérvári u. 33/a. (1114) Telefon: 810-836. E-652-es kotrógépre, valamint S-100-as dózerre gépkezelőket keres felvételre, kimagasló kereseti lehetőséggel. Szállás étkezés biztosí­tott. Érdeklődni lehet a fenti címen. MÁTRAVIDÉKI CUKORGYÁRAK: Hatvan (A-kategóriás vállalat). Azonnali belépéssel alkalmaz selypi magüzemébe magüzem vezetőt. Feltétel: agrármérnöki végzettség, 10 éves gyakorlat. Német nyelv­tudással rendelkezők előnyben részesülnek. Jelentkezni lehet a sze­mélyzeti és oktatási osztály vezetőjénél, Hatvan Szocialista brigádok tere 2. Pf. 16. ÁFOR ÜZEMIGAZGATÓSÁG: Füzesbony. Raktári anyagmozgató férfi munkaerőket keres felvételre. Bérezés: 5.800-6.800 Ft. Jelentkezni lehet: munkaidőben 7-15.30 óráig a fen­ti címen. ETERNIT VÁLLALAT: Selyp. Műszaki osztályára felvesz szakirányú középfokú végzettséggel ren­delkező szerkesztőt, valamint környezetvédelmi előadót. FIGYELEM! Tanfolyami lehetőségek: 1. Szakképzettséggel nem rendelkező érett­ségizett lányok és fiúk részére egészségügyi szakmai képzési lehetőséget aján­lunk. A képzés időtartama 18 hónap, mely idő alatt a résztvevők anyagi támogatás­ban is részesülnek. A tanfolyam kezdési időpontja: 1989. szeptember 1. Jelentkez­ni lehet 1989. július 31-ig a Heves Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodánál (Eger, Klapka Gy. út 9.) 2. A Heves Megyei Tanács VB. Munkaügyi Osztálya és a Heves Me­gyei Munkaügyi Szolgáitatú Iroda középfokú munkaügyi tanlolyamot szervez. A tanfolyam kezdési időpontja: 1989. szeptember 1. A jelentkezés feltételeit az 1/1983. (111.16.) ÁBMH sz. rendelet tartalmazza. Jelentkezni lehet: 1989. június 15-ig a Heves Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodánál (Eger. Klapka Gy. út 9. Tele­fon: 11-118).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents