Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. június 29., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A VIT-ek története Szombaton a Koreai NDK fő­városában megkezdődik — és jú­lius 8-ig tart — a XIII. Világifjú- sági és Diáktalálkozó. Ez az első alkalom, hogy ázsiai országban rendeznek VIT-et. A találkozóra 140 országból mintegy 14 ezer küldöttet várnak. A résztvevők száma alacsonyabb lesz, mint a korábbi VIT-eken, elsősorban a helyszínnel szemben felmerült politikai kifogások, s a nagy tá­volság okozta gondok miatt. Hagyományosan színes kultu­rális programján túl a VTT ezút­tal is elsősorban az ifj úságot érin­tő nemzetközi, regionális, nem­zeti és nemzedéki problémák megvitatásának fóruma lesz. A világpolitikában és a világ ifjúsá­gi mozgalmában az elmúlt évek­ben lezajlott változások nyomán olyan, az 1985-ös moszkvai VIT-en még tabunak számító té­mák is megvitatásra kerülnek, mint a környezetvédelem és más globális problémák, az emberi jogok, a kisebbségek és a gyer­mekek védelme. A XIII. VIT politikai prog- . ramját kialakító Nemzetközi Előkészítő Bizottság (NEB) tel­jesen nyitottan dolgozott: bár­mely, a VIT-en részt venni kívá­nó nemzeti ifjúsági szervezet képviseltethette magát benne, s a NEB tagjai minden döntésüket konszenzus alapján hozták meg. Az előkészítésben résztvevő nemzetközi ifjúsági szervezetek közül a legjelentősebb és legtöbb tagot számláló szervezet, a Világ­ifjúsági Találkozókat 1947-ben Prágában útjára indító Demok­ratikus Ifjúsági Világszövetség (DÍVSZ). Története 1942-ben kezdő­dött, amikor 28 ország antifa­siszta ifjúsági szövetségének kül­döttei londoni tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy a világhábo­rú után létrehozzák a haladó ifjú­sági mozgalmak világszerveze­tét. E cél érdekében 1945. októ­ber 29-én a Londoni Royal Al­bert Hallban megkezdődött a vi­lág ifjúságának találkozója: 63 ország több mint 33 millió fiatal­jának képviseletében 600 kül­dött volt jelen, és 1945. novem­ber 10-én Londonban megalakí­tották a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget. A DÍVSZ első elnöke a francia Guy de Boisson lett. A DIVSZ-hez 1945 óta évről évre csatlakoztak újabb, az anti- imperialista szolidaritás, béke és barátság jelszavát elfogadó hala­dó ifjúsági szervezetek. Jelenleg a DIVSZ-nek 115 ország közel 280 ifjúsági és diákszervezete tagja. A kezdetektől széles körű nemzetközi kapcsolatokat kiala­kító DÍVSZ számos jelentős po­litikust adott a nemzetközi élet­nek. így például a DÍVSZ főtit­kára volt 1950 és 1953 között Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt későbbi veze­tője, s a DÍVSZ vezetésében dol­gozott egy ideig Erich Honecker, az NDK jelenlegi államfője, az NSZEP KB főtitkára is. A DÍVSZ kezdeményezte ak­ciók közül a világifjúsági találko­zók a legjelentősebbek. Az első­re, 1947-ben 73 ország küldte el képviselőit Prágába. Ettől kezd­ve 1957-ig kétévente más-más szocialista főváros (Budapest — 1949; Berlin — 1951; Bukarest — 1953; Varsó — 1955 és Moszkva — 1957) adott otthont a fiatalok találkozóinak. Az 1959-es bécsi fesztivál volt az el­ső, amelyet nem szocialista állam rendezett. Az 1962 — Helsinki után a következő találkozót Al­gériában akarták tartani, de a Ben Bella bukását és Bumedien ezredes hatalomra jutását ered­ményező 1965. június 19-i algé­riai államcsíny véget vetett a'65 nyarára tervezett VIT végső elő­készületeinek. AIX. VIT-re csak 1968-ban került sor Szófiában, öt év múlva pedig Berlinben ta­lálkozott a világ ifjúsága. 1978-ban először rendeztek VIT-et az amerikai földrészen. A havannai találkozót az éghajlat, a vendéglátók szívélyessege és a kulturális programok fényes hangulata tették felejthetetlen­né. Moszkva hétévi szünet után, 1985-ben rendezett immár má­sodízben fesztivált, s célja min­denekelőtt a válságot átélő fesz­tiválmozgalom megmentése, új­jáélesztése volt. A találkozót, amelyre minden addiginál több, 157 országból érkeztek fiatalok, a rendkívüli méretek és biztonsá­gi intézkedések jellemezték. A következő VIT helyszínéről már Moszkvában megszületett az azóta sokat vitatott döntés. Egyfelől a VIT-ek hagyományo­san magas költségei, másfelől a fesztiválmozgalom kezdetektől fennmaradt, antiimperialista szolidaritást sürgető jelszava mi­att a rendezést nem vállalta egyetlen, szocialista táboron kí­vüli ország sem. Ebben a helyzetben jelentke­zett vendéglátónak Phenjan. Szándéka világos volt: a VTT-tői azt várta, hogy jó szolgálatot tesz majd országegyesítő törekvései­nek, s megfelelően ellensúlyozza majd Del-Koreának a szöuli olimpián aratott propagandasi­kereit. Érvelése pedig, hogy Phenjannal első ízben kerülne a VIT Ázsiába, a fejlődő országok, valamint a Szovjetunió, az NDK és néhány más szocialista ország ifjúsági szervezeteinek széles kö­rű támogatására talált. Az elmúlt két évben éles hangvételű viták folytak arról, hogy Phenjan alkalmas-e egy új típusú, pluralista légkörű feszti­vál fogadására. A helyszín azon­ban eldöntetett, s a VIT Nemzet­közi Előkészítő Bizottságának nem maradt más, mint hogy a XIII. VIT-en, a hely szellemét tu­domásul véve tegyen meg min­den erőfeszítést a világ haladó if­júsági mozgalmának új jelszavak alatt történő megújítására. Harsányi György Egy kis gépjavító nagy húzásai Japán autó, pizzasütő tepsi és a vállalkozó szellem Veszettül ugat a kutya. Közben már a nyakamba csorog a hideg, esős lé az ernyőmről, már kipróbáltam három ajtót — mind zárva volt. Végre kinéz egy raktáros ember az egyik vaskapu mögül, s el­magyarázza, hogy amit én keresek, az száz méterrel odébb van, ha egyáltalán találok még az irodában valakit... Ez a Mátra — Nyugat-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gépjavító üzeme Felnémeten. Vagy az isten háta mögött, mert innen, a sorompón túlról már csak egy hatalmas mező látszik Felsőtárkány irányában. A kí­váncsiságon túl a kétely hozott ide: nem akartam elhinni, hogy itt, egy nagy vállalat kis üzemé­ben egyfajta „menedzserszellem­ben ” működnek a dolgok, hogy itt nem a vegetálás a cél, hanem az üzleti haszon — már amennyi­re ez ebben a szolgáltatóágazat­ban elképzelhető. Az is gyanús volt, hogy egymástól függetlenül többen is dicsérték dr. Szőke Miklóst, az igazgatót, mondván: az ő szervezőtehetsége nélkül va­lószínűleg még mindig olyan lan­gyos lustasággal peregnének az események, mint eddig. Persze, a saját bőrükből ők sem bújhatnak ki. Az alapvető tevé­kenységüket — az erdészeteknél működő gépek javítását, az al­katrészek pótlását — el kell vé­gezniük, akár hoz pénzt a kony­hára, akár nem. Bár ez esetben túl sok választási lehetőség nincs: legtöbbször az utóbbi ér­vényesül. Az viszont, hogy a sze­relés ideje csökkenjen, mindany- nyiuk közös érdeke. Ismerve azonban a hazai viszonyokat, a beszerzési nehézségeket — ezt újfent csak a vállalkozás ösztön zésével lehetett elérni. S hogy hogyan? — Most már egyszerűnek hangzik, de amíg eljutottunk idáig, elég sok tanulópénzt kel­lett fizetnünk. Ráálltunk az al­katrészek gyártására. Ha például egy Cummins típusú dízelmotor annak idején elromlott, sem al­katrész nem volt azonnal, sem az emberek nem értettek úgy a sze­reléshez. Különböző szerszámo­kat kellett elkészíteni ahhoz, hogy egyáltalán hozzáfoghas­sunk a javításhoz. Alapvető gond, hogy a gépek vásárlásakor ezek a feltételek nincsenek biz­tosítva. Akik nyugatról megve­szik ezeket, nem törődnek azzal, hogy esetleges javításukhoz is meglegyenek a megfelelő felsze­relések. — Ezek szerint itt bármilyen apró csavart vagy egy egész mo­tort azonnal tudnak pótolni... — A képlet nem ilyen egysze­rű. Van egy központi és egy kon­szignációs raktárunk. Ánnak idején bonyolult módon szerez­tünk be egy-egy nyugati szerke­zetet vagy gépet. Á külkereske­delmi vállalat felé jeleztük a szándékunkat, több külföldi ár­ajánlatot kellett kémünk, majd egy árbizottság engedélyezte va­lamelyiket. Ezt a választ elküld­ték nekünk, mi is „megvizsgál­tuk”, visszaküldtük a megrende­lőt a külkereskedelmi vállalat­nak. Erre ő írt egy bizományos szerződést, elküldte nekünk, mi aláírtuk, visszaküldtük. Ő meg­rendelte az árut, és már csak arra kellett várni, hogy megérkezzen. Ha mindenki a kezét-lábát törte az igyekezettől, ez akkor is eltar­tott három-négy hónapig. A konszignációs raktárral minden­nek vége, bármely alkatrészt leg­később három nap alatt biztosí­tunk. A Cummins motorokra, és ma már a Hiab darukra is kötöt­tünk ilyen raktári szerződést. Ez­zel egy időben logikusnak lát­szott, hogy a vevőszolgálatot is ellássuk. — Mi késztette az üzemet arra, hogy ilyesmire vállalkozzék? Hi­szen az köztudott, hogy ebből a fajta szolgáltatásból nem lehet „pénzt csinálni. ” — Az igazi haszon, hogy olyan tevékenységet kínálunk, amit más nem. Ehhez végül is há­rom alapvető tételt kellett felis­mernünk. Ne csak magunknak gyártsunk, hanem az egész or­szágnak, merthogy magasabb szériaszámon kisebb az önkölt­ség. A második, hogy teljesen precíz gyártási technológiára van szükség. Csak így lehet biztosíta­ni a minőséget. A harmadik pe­dig, hogy ne mindent saját ma­gunk csináljunk. Nem értünk a hőkezeléshez például, ezért olyan gyártót kellett keresnünk, aki ezt elvégzi. Lényegében itt arról van szó, hogy meg kell ke­resni az együttműködési lehető­ségeket. S hogy „pénzt csiná- lunk-e”? Régebben ezt az üze­met maximálisan eltartotta a vál­lalat. Ma az alkatrészgyártásból hétmillió, a bérmunkából két­millió 800 ezer, a vevőszolgálat­ból majdnem egymillió, a kon­szignációs raktárból négy és fél millió, a részegység-felújításból pedig hárommillió forint a bevé­tel. En nem mondom, hogy ez fe­dezi a velünk kapcsolatos összes kiadást, de hogy jelentős terhe­ket vesz le az erdőgazdaság vállá­ról — az bizonyos. — Azt hallottam, hogy az előbb felsoroltaktól jóval „mere- dekebb" üzletekbe is belefog­tak... — Közel két esztendeje nyu­gatra is szállítunk az áltálunk gyártott alkatrészekből — egye­bek között például a Berger cég­nek, mintegy 400 ezer osztrák schilling értékben. Szóba került, hogy esedeg a Nissan autók észak-magyarországi képvisele­tét, a használt járművek forgal­mazását el tudnánk látni. Előre­láthatóan magából az eladásból igazi hasznunk nem származik — viszont a javítást, alkatrészellá­tást is vállalva már megéri! Emellett amerikai partnerekkel tárgyalunk pizzasütő tepsi, illet­ve újfajta Coca-Cola-dobozok- hoz egy-két kiegészítő elem gyár­tásáról Ez utóbbiból negyedév alatt 5 millió darabot kellene tel­jesítenünk. S ami esetleg mind­ebből a „meredekséghez” tarto­zik: a vállalkozások lényege, hogy különösebb eszköz- és anyagmennyiség megléte nélkül lényegében a szervezésre, a ko­operációra építve hozna hasz­not... DorosJudit Gyár a Csanyik- völgyben A Miskolc melletti Csa- nyik-völgyben avatták fel a Chinoin korszerű injekció üzemét. Még ebben az év­ben 70 millió ampulla in­jekció készítését tervezik az új létesítményben. Az üzemben korszerű, minden szempontból meg­felelő körülmények között készítik az injekciót tartal­mazó ampullákat (MTI-fotó: Kozma István Német fasiszta terrorista légitámadás Eger ellen, 1944. december 12-én Eger lakossága méltán hihette azt, hogy az október 28-i irgal- masok kórháza elleni szovjet lé­gitámadással, s a város ostroma véráldozatával lezárultak a há­ború borzalmai és véget ért ártat­lan polgárainak fájdalmas veszte — de tévedtek. Tévedtek, mert bár a megyeszékhelyet 1944. no­vember 30-án a 2. Ukrán Front 27. hadseregének egységei már elfoglalták, de a német és ma­gyar erők a Bükk déli nyúlványa­inak völgyeiben kemény véde­lemre rendezkedtek be, úgyhogy a szovjet csapatok Eger birtoká­ban megtorpantak, s a Várhegy felé törtek előre. így csak decem­ber 10-én tudták Felsőtárkányt birtokba venni; s onnan nyugati irányba előretörve s Eger felől észak felé támadva, 1944. de­cember 12-én Felnémetet is fel­adni voltak kénytelenek a fasisz­ta erők. 1944. december 12-én, dél­előtt fél tízkor borzalmas terror- támadással vágott vissza a hitle­rista Luftwaffe. Bombákkal megrakodva érkezett egy-két re­pülőgépe Eger légterébe, s vaktá­ban polgári lakóházak sorára ve­tette halált osztó terhét. Most, e fasiszta gonosztett után, 45 esztendő múltán sike­rült név szerint feltárnunk az ál­dozatok kilétét, megismerve a terrorbombázás célpontjaiul esett részeket. Pusztítottak a bombák a Líce­um szomszédságában, a Kállay Zoltán, ma Bajcsy-Zsilinszky utcában, a Dobó tér keleti olda­lán, a Dobó utca környékén. A terrortámadás másik magja a Sánc-városrészben a Tetemvár utcában és mellékén, nemkülön­ben a város fölé magasodó Hor- nászky Nándor, mai néven Bá­rány utcában volt. De nagy volt a pusztítás a Balassi Bálint utcá­ban is. Az 1944. december 16-án megjelent Új Hírek röplapújság gyászkeretben adott tudósítást az esztelen pusztítás áldozatai­ról, imigyen: "A DECEMBER 12-1 NÉMET TERRORTÁ­MADÁS EREDMÉNYE: 33 HALOTT ÉS 87 SEBE­SÜLT; DECEMBER 14-ÉN TE­METTÉK EL A'SZEREN­CSÉTLEN ÁLDOZATOKAT. A TEMETÉSEN AZ ÉR­SEK MELEG ÉS TARTAL­MAS BESZÉDET MON­DOTT.” A bombázás alatt a repülőgé­pekről géppuskatüzet szórtak a városra, ami a megpezsdült élet során az utcán közlekedő polgá­rok sorában is szedte halálos és sebesült áldozatait. Az idézett egykorú — bár nem hivatalos — híradás 33 áldozatá­val szemben 22 személy nyom­ban életét vesztette, de további 3 a szerzett súlyos sebesülésben ké­sőbb hunyt el. Az 1944. december 12-i né­met fasiszta terrorbombázás ál­dozatainak listáját — kutatásaim szerint — az alábbiakban adjuk közre: Balogh Gyula, 2 éves. Balogh László, 4 éves. Balogh Sándor, 10 éves. Bóta József nyugalmazott MÁV-segédtiszt. (Ez a Bethlen utca 21. szám alatti lakos december 12-én halt meg, de halála okát aknarobbanásban jelöl­ték meg. Tehát nem bizonyos, hogy a légitámadás áldozata volt!) Elek Ernőné, 33 éves. Fehér István szénkereskedő, 50 éves. (őt a mai Kossuth Lajos utcában való jártában érte a repülőgépről leadott lövés. De­cember 14-én a kórházban hunyt eh) Fehér Katalin, 9 éves. (Ot előbb említett édesapjával együtt érte a lövés, s néhány órával ké­sőbb a kórházban hunyt el.) Hegyi Sándorné Ónodi Má­ria, 24 éves. (Ő Anna nevű le­ányával a Bárány utca 30. számú házba menekült, de a családi házat ért telitalálatban vesztette életét. Leánya közléséből tudjuk, hogy fejlövés is érte.) Józsa Ferenc, 11 éves tanuló. Kelemen Ignácné, 25 éves. (A légitámadás során szerzett sérü­lése nyomán fellépett vérmérge­zésben, 1945. január 20-án hunyt el.) Kelemen Józsefné, 31 éves. Lászka Ferenc, 5 éves. (A Bá­rány utca 30. számú házban érte a légibomba szilánkja, s a kór­házban december 23-án halt meg.) Mátyási Bemát, 47 éves. Molnár Andrásné Kis Rózái, 44 éves. Miskolczi János, 56 éves. Nagy György, 63 éves. özvegy Őszi Józsefné, 47 éves. Szepesi Erzsébet, 5 éves. özvegy Szepesi Jánosné, 60 éves. Szepesi Kálmán, 8 éves. Szeredi Mihály földműves, 46 éves. özvegy Szilágyi Ferencné, 71 éves. Vas Ilona, 16 éves. (Sorsát lásd Lászka Ferencnél.) Kovács István 63 éves felné­meti lakos (földműves, a légitá­madás során a Malom utcában halt meg.) Szeretnénk hinni és remélni, hogy a Népújság szolgálatot tel­jesített azzal, hogy a megyeszék­hely lakosságát ért különböző háborús okok folytán ért ember­veszteségről — mint Eger eleddig történeti fehér foltjáról — beható kutatások eredményeképpen számot adott. A 45 évvel ennek előtte szerzett tragikus sebek las- san-lassan begyógyultak, sőt a túlélők egy része is a temetőbe került, de EGER POLGÁRSÁ­GA SOHASE FELEDJE EL E MÉLTATLANUL ELSZEN­VEDETT BORZALMAKAT! ♦ Az irgalmasok kórháza sebé­szeti osztályát október 28-án ért szovjet bombatámadás koráb­ban közreadott 22 áldozata to­vábbi kettővel bővült: özvegy Ju­hász Józsefné, Visztra Margit, 30 éves. (Kórházi lakos volt.) Bóta János, 66 éves. (Mint a sebészeti osztály betegét érte a támadás, és november 1-jén hunyt el.) Sugár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents