Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XI.. évfolyam, 151. szám ÁRA: 1989. június 29., csütörtök 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA JAPÁN AUTÓ, PIZZASÜTŐ TEPSI ÉS A VÁLLALKOZÓ SZELLEM „Egy nagy vállalat kis üzemében egyfajta menedzserszel- íemben működnek a dolgok'’ (3. oldal) EGRI 12 PONT „... a reformkor tagjai kiindulásnak tekintik, hogy valóban megszülethessen az önálló helyi politika” (4. oldal) FOCI - KATONÁS TEMPÓBAN „Már a kakasokkal keltek, teljesítették a hajnali penzu­mot..," (6. oldal) AZ ÉREMNEK KÉT OLDALA VAN „Ügy gondolom, legalább nekem tartanom kell magam a pártfegyelem legelemibb normáihoz...” (8. oldal) Az Országgyűlés folytatja munkáját A képviselők elfogadták az államháztartási reform koncepciójáról, az 1989. évi feladatokról és az adórendszer korszerűsítéséről szóló előterjesztéseket — A honvédelmi törvény módosítása a Ház előtt (Fotó: Perl Márton) Szerdán az államháztartási re­form koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról szóló előterjesz- tés feletti vitával folytatta mun­káját az Országgyűlés. Az előző napról áthűzódó vitában szerdán elsőként Lékai Gusztáv(Hajdú- Bihar m., 13. vk.), a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat vezéri­gazgatója kapott szót. Úgy vélte: az államháztartási reformtörek­vések helyesek; kedvező irányú elmozdulást jeleznek. Önállóan azonban életképtelenek, elsieté- sük társadalmi feszültségek for­rása lehet. Kifogásolta, hogy az állam- háztartás a régi módszereket al­kalmazva „átütemezte adóssá­gát”. Elfogadhatatlannak tartot­ta a pénzügyminiszter ezzel kap­csolatos magyarázatát, s ezért a költségvetés végrehajtásáról szó­ló előteijesztéssel sem tudott azonosulni. Lékai Gusztáv szerint aggo­dalomra ad okot az is, hogy az ál­lam látványosan „kivonul” a tár­sadalmi feladatvállalásból. A képviselő álláspontja sze­rint még további tartalékokat rejtenek a központi állami kiadá­sok, így például az igazgatási, vé­delmi költségek. A felülvizsgá­lásra szoruló tételek közé sorolta a polgári védelmi kiadásokat is. Lásztity Radomir (Budapest, 31. vk.), a BME tanszékvezető egyetemi tanára a kulturális szfé­rával kapcsolatos aggodalmairól szólt. Félő — mondotta —, hogy végül is az állam kivonul a kultú­rából, s ez további hanyatláshoz vezet. Szerinte az adórendszer több intézkedése is sújtja a kultu­rális ágazatot. Fontosnak mond­ta, hogy a reform segítse az okta­tás, az egészségügy, a kultúra és a tudomány fejődését, mégpedig az állam szerepének mérséklődésé­vel az újraelosztásban, illetve az önkormányzatok erősödésével. Bánffy György (Budapest, 4. vk.), a József Attila Színház szín­művésze röviden ismertette a nemrégiben megalakult Magyar Kulturális Kamara levelét, ame­lyet több képviselőnek eljuttat­tak. Eszerint az MKK üdözli a kormány valódi reformtörekvé­seit, ám az államháztartás és az adórendszer korszerűsítésének koncepcióit több szempontból ellentmondásosnak tartja, és nem tudja a kulturális szféra ér­dekeivel egyeztetni. A Magyar Kulturális Kamara szakértőinek állásfoglalása szerint a beterjesz­tett dokumentum csak eltérő ér­tékű ötletek és különböző kül­földi munkákból átvett megol­dási lehetőségek halmaza, amelyben keverednek a jelenlegi válságból következő kényszerin­tézkedések és a hosszabb távú koncepció elemei. Bánffy György a Kamara ál­láspontját tolmácsolva a szellemi felemelkedés nevében tiltako­zott az ellen, hogy a beterjesztett dokumentum a humán szférát, s benne a kulturális intézmény- rendszert csak mint elosztási prolémát kezeli. A kulturális te­rületet érintő részekben az oly sokat emlegetett maradványelvű finanszírozás most új köntösben jelentkezik. Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanára arra hívta fel a figyelmet, hogy a tárgyalt előterjesztés csupán koncepció, s ezért javasolta: a Parlament te­kintse kormányzati munka­anyagnak, illetve egyfajta vitaa­lapnak a majdan készülő tör­vénytervezethez. Szabó Kálmán az államadós­ságról szólva — saját számításai alapján — megállapította: ez fo­rintban körülbelül egybilliós ösz- szeget jelent. Fia ehhez figyelem­be vesszük, hogy a magyarorszá­gi tőkevagyon összesen körülbe­lül 5 billió forintnyi, akkoriátha­tó, hogy a hazai összvagyon egyötöd részét teszi ki az adós­ságállomány. A vitában felvetődött kérdé­sekre, javaslatokra Békési Lász­ló pénzügyminiszter válaszolt. Megerősítette azokat a vélemé­nyeket, amelyek szerint a tör­vényalkotó munkát gyorsítani kell, a szakmai elképzeléseket összhangba kell hozni a pénz­ügyi, gazdasági koncepciókkal. Az a feladat, hogy 1990-re már ne az eddigi, tulajdonképpen csődöt jelentő, hanem egy új fel­fogású állami költségvetési ter­vezetet terjesszenek a Parlament elé. A kormány szándéka, hogy ennek a koncepciónak az alapján széles szakmai és társadalmi vita kezdődjék, s az természetes, hogy minden terület megkísérli már most erősíteni a saját pozí­cióit. Az is egyértelmű: ennek a reformprogramnak a végrehajtá­sa úgy nem lesz lehetséges, hogy minden elosztási arány változat­lan marad. Nincs szó arról, hogy a kormány a koncepció jegyében a kultúrát egyszerűen elosztási területnek tekintse, s még kevés­bé arról, hogy az eddigi, úgyne­vezett maradványszemléletű fi­nanszírozást próbálja a jövőben folytatni. Ugyanakkor azonban ez a terület sem maradhat a re­form kapcsán érintetlenül. Ezután Szűrös Mátyás szava­zásra bocsátotta a terv- és költ­ségvetési bizottságnak azt az in­dítványát, miszerint a vagyonér­tékelésről szóló törvényjavasla­tot a kormány még az idén teijesz- sze a képviselők elé. Ezt a javas­latot két ellenszavazattal, négy tartózkodás mellett elfogadta az Országgyűlés. Az államháztar­Elnöki „fricskát” kaptak az alelnökválasztási ceremónia so­rán a képviselők. „Akinek nem inge, ne vegye magára...” — for­díthatnánk le azokat a „feddése­ket”, amelyekkel illették az ülés­teremből hiányzókat. A szavaza­tok összeszámlálásakor kiderült ugyanis, hogy a jelenléti ívhez képest hetvenketten hiányoztak a voksoláskor. így éri szó — lám, időnként jo­gosan — a T. Ház elejét... * Amint végigpillantottam az elnöki pulpitussal szemben he­lyet foglaló hazai küldöttek so­rán, csupán Kócza Imrét nem ta­láltam a megszokott székében. Másnap reggel azonban magya­rázattal szolgált a távollétéről: — Hivatalos ügyben Bécsben jártam, ott tárgyaltunk egy szin­gapúri cég képviselőivel, akikkel közös üzleti ügyünk van a komp­resszorfejlesztésben. A jól sike­rült kapcsolatteremtés után út­közben kísértem figyelemmel a Parlament munkáját. Az autórá­dióból minden fontos történés­ről értesültem... — Nem jelentett ezek szerint kiesést az első napi távoliét... tási reform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról szóló elő­terjesztést ugyancsak elfogadták a képviselők, két ellenszavazattal és 20 tartózkodás mellett. Ezután az elfogadott napi­rendnek megfelelően Békési László terjesztette elő az adóre­form működésének tapasztala­tairól és az adórendszer korsze­rűsítésének koncepciójáról szóló előterjesztést. A feladat nemcsak az első esz­tendő értékelése, hanem a ma­gyar adórendszer továbbfejlesz­tési céljainak, tartalmának és programjának felvázolása — mondotta elöljáróban. — Kon­cepció és tézisgyűjtemény, amely a továbbhaladás irányait, számos ponton a különböző megoldási lehetőségeket van hivatva kije­lölni. Nem konkrét törvényja­vaslat tehát, hanem a további té­teles kodifikációs munka alapjá­ul szolgáló koncepció, amelyet a kormány ezúttal első olvasatban terjeszt az Országgyűlés elé. Má­sodik alkalommal — terveink szerint októberben — már azok­nak a törvényjavaslatoknak a be­terjesztésére kerül sor, amelyek 1990. január 1-jétől módosítják — Úgy jöttem be, hogy folya­matában tudom követni az ese­ményeket. Remélem, hogy a gazdasági kibontakozásunkat szolgáló, három évre szóló terv megvalósításához sikerül az ed­digi eredménytelenségekből le­vonni a megfelelő tapasztalato­kat. Beszélgetés közben a képvise­lő a hazai dolgokat is szóba hoz­za. — Régi gond megoldásán fá­radozom, talán sikerrel — mond­ja. — Több éve részleges vízhi­ányban szenved Szarvaskő la­kossága, hozzám is fordultak se­gítségért. A Hubertus-forrás „megcsapolását” ellenzik a kör­nyezetvédők, egy javasolt meg­oldás pedig nem vált be. Ma- róthy László miniszterhez for­dultam segítségért a legutóbbi ülésszakon, s tegnap — örömöm­re — Zsuffa Ervin miniszterhe­lyettes értesített: intézkedtek, hogy a miskolci területi vízügyi igazgatóság tegye meg a szüksé­ges lépéseket a kisközség vízellá­tásáért... * Ma még nem tudni, ilyen gyors eredményt hoz-e majd Se­majd a magyar adórendszer egyes elemeit. Az adóreform megvalósításá­nak értékelése kezdettől fogva heves viták tárgya. A tények tel­jes körű elemzése és az előkészí­tő viták nagymértékben hozzájá­rultak ahhoz, hogy a szélsőséges vélemények — ha helyenként még fel-felbukkannak is — mini­málisra csökkentek. A viták résztvevőinek túlnyomó többsé­ge az adóreformot szükségesnek és elkerülhetetlennek tartja, megvalósítását sokkal inkább el­késettnek, mint elhamarkodott­nak minősíti. Egyetért abban, hogy 10 évvel ezelőtt kisebb meg­rázkódtatások árán és nagyobb hatékonysággal lehetett volna megvalósítani, nem vitatja a rendszer alapelemeinek: a sze­mélyi jövedelemadó, az általá­nos forgalmi adó és a vállalkozá­si nyereségadónak a létjogosult­ságát, de szükségesnek tartja ezek korrekcióját, továbbfejlesz­tését, és a rendszer teljes kiépíté­sét. E meghatározó többség véle­ményére alapozva állíthatjuk, hogy nem új adórendszerre, ha­nem a meglévő továbbfejleszté­sére és teljes körűvé tételére van bők József interpellációja, ame­lyet Glacz Ferenc művelődési miniszterhez készül intézni az ülésszak során. — Csaknem tízezer, Heves megyei oktatási intézményben dolgozó érdekében kívánok szól­ni, mert az ország más részeiben — hasonló színvonalon — tevé­kenykedő szakemberek maga­sabb bért kapnak a munkáju­kért: a pedagógusok bérszínvo­nala a 19 megye közül itt a legala­csonyabb. A probléma — erre hí­vom fel a figyelmet — nem olyan súlyos és nagymértékű, hogy ne lehessen orvosolni: az átlagbér csaknem havi 500 forinttal ma­rad el az országostól. — Mit vár a felvetéstől? — A további lemaradás elke­rülése, valamint a téma nagyon fontos társadalompolitikai volta miatt kérem a miniszter támoga­tását és segítségét. S ezt a hozzám forduló pedagógus választópol­gárok nevében el is várom... Most már csak a miniszter vá­laszán a sor. * Ugyancsak mosolyra derült Kárpáti Ferenc, amikor Árvái Lászlóné egy katonai vonatko­szükség az elkövetkezendő 2-3 esztendőben. A jövedelem-decentralizálás iránya jó, mértéke azonban mesz- sze meghaladja eredeti szándé­kait. Az 1987-es esztendő 76 százalékot meghaladó jövede­lemelvonása az elmúlt évben 51,5 százalékra, tehát 25 száza­lékkal csökkent. A decentralizá­ció mértéke közel kétszer akko­ra, mint amennyit terveztünk. Az adóreform nyomán javuló tiszta jövedelemstruktúrában, ahol szándékainknak megfelelő­en, bár a tervezettnél kisebb mértékben nőtt a bruttó munka- jövedelmek részaránya és csök­kent a bruttó nyereség tömege, az adózott szabadforrások 32,5 milliárd forinttal haladták meg a ’87-es esztendő vállalati, szövet­kezeti eredményeit. Nemcsak a nettó nyereség, ha­nem a veszteség is nőtt tavaly. Tisztult a kép, világosabbá, kö­vethetőbbé váltak a vállalati tel­jesítmények, kevesebb torzítást tartalmaznak az adózás utáni vállalati eredmények. Egyértelműen és lényegesen javult az elvont adók szerkezete. Ma sokkal kevesebb adó terheli a jövedelmeket, és több a végső felhasználást, a forgalmat, a fo­gyasztást. Az adóreform nyo­mán ma már az államháztartás bevételeinek közel 40 százalékát törvények alapozzák meg. Ez a rendszer stabilitásának egyik legfontosabb garanciája, s a to­vábbfejlesztés fő iránya is. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az adóreform segítségével köze­lebb kerültünk ahhoz a nemzet­közi, mindenekelőtt európai pénzügyi rendszerhez, amellyel gazdaságunkat egyre több szál köti össze. — A pozitívumok mellett szembe kell nézni az adóreform hiányosságaival, terveinktől el­térő torzító hatásaival is — mon­dotta ezután, rámutatva ugyan- (Folytatás a 2. oldalon) zású témában megkereste, s így- kezdte a mondandóját: — Miniszter bajtárs, abban szeretném kérni a segítségét... A honvédelmi tárca első em­bere „vette a lapot”, mert mor­fondírozva jegyezte meg: — Hát igen, mi döntöttünk a katonai megszólítás változtatá­sáról, de bevallom, még nekem is furcsán hangzik... Az egri képviselőnő egyéb­ként már a karácsondi csoportü­lésen „méregette” az alternatív katonai szolgálat idejének tarta­mát, s ezt szóvá is tette a HM képviselőjének. Örömmel nyug­tázta hát most itt a Parlament­ben, hogy nincs egyedül a véle­ményével: Mezei Károly és dr. Pregun István szabolcsi, illetve Zsóka Endre borsodi képviselő hasonló húrokat penget. — Soknak tartjuk a harminc hónapot — szögezi le. — Utána­néztünk, hogy a ténylegesen le­töltött tartalékos idő átlagosan három hónap, így a harminc he­lyett huszonhetet javaslunk pol­gári szolgálatra, s ezt sem egyhu­zamban. — Önről az a hír járja, hogy rendkívül családpárti, gondo­lom, ez is motiválja a javaslatá­ban... Nyers Rezső és Grósz Károly fogadta a Varsói Szerződés főparancsnokát Nyers Rezső, az MSZMP el­nöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára szerdán fo­gadta Pjotr Lusev hadseregtá- bomokot, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnokát, aki a Varsói Szerződés tagállamai Po­litikai Tanácskozó Testületé kö­zelgő ülésének előkészítése ér­dekében tesz látogatást a tagálla­mok fővárosaiban. A találkozón jelen volt Kárpá­ti Ferenc vezérezredes, honvé­delmi miniszter. A magas rangú vendég a kora esti órákban elutazott Budapest­ről. Ma ülést tart a megyei pártbizottság Ma délután Egerben soron következő ülését tartja a megyei pártbizottság. A testület Kiss Sándorélső titkár előterjesztésé­ben tájékoztatót hallgat meg a Központi Bizottság legutóbbi üléséről, és megfogalmazza a kongresszusi felkészülés megyei feladatait. Ezt követően a megyei pártbi­zottság időszerű politikai kérdé­sekben foglal állást. — Valóban az vagyok, s sok családos fiatal keresett meg úgy általában a katonai szolgálattal kapcsolatban. Úgy érzem, iga­zuk van, amikor felvetik: ez az időszak az, amikor családot ala­pítanak, építkeznek, kicsi gyer­mekeket nevelnek, hosszú hát a távoliét otthonról... De nézzük gazdaságilag: a sorkatonákat is vissza lehetne adni tizenkét hó­nap után a termelésnek. Hogy képviselőtársaival együtt ezeknek a kérdéseknek alaposan utána is néztek, arra ta­lán „bajtársnői” becsületszavát is adhatná... * Az ülésszak tegnapi fő témája — egyéb más napirend mellett — az adóreform volt, amely „behá­lózza” az élet minden területét. A vita egyik csomópontja — amely meglehetősen borús felle­geket hozott a T. Ház fölé — a nagy kérdés volt: családi vagy személyi jövedelemadót „mű- ködtessenek-e” a jövőben? A kérdések kérdése tudósításom leadásáig megválaszolatlan ma­radt: a döntés után vajon eloszla- nak-e, vagy sűrűsödnek majd az adófelhők a terheket viselő ál­lampolgár felett is... ? Szilvás István Parlamenti tudósítónk jelenti: Adófellegek az ország háza felett...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents