Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-28 / 150. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA XL. évfolyam, 150. szám ÁRA: 1989. június 28., szerda 4,30 FORINT AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS ELLENTMONDÁSAI NEM TÜNTETHETŐEK EL TŰZOLTÓMUNKÁVAL... Parlamenti tudósítónk interjúja Kollarik István pénzügyminiszter-helyettessel (3. oldal) TÖREKVÉS AZ EGÉSZSÉGRE „Meséket, gyermekverseket ír, a mai napig a Dörmögő Dömötör egyik állandó szerzőié...” (4. oldal) A SZOVJET SZÁNDÉKOKRÓL Kanadai vélemény Japán lapban... (5. oldal) DÉTÁRI: IRÁNY KIJEV Wohin búcsúmérkőzésén lép fel (6. oldal) Ülésezik az Országgyűlés A képviselők a közmegegyezés szellemében foglalkoznak a napirendekkel — A pénzügyminiszter expozéja — Fodor István az új alelnök A Parlamentben kedden reggel megkezdődött az Országgyűlés soros ülésszaka. A tanácskozást Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az ülésteremben foglalt helyet Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke és Németh Miklós, a Miniszter- tanács elnöke. Az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy Bibók Istvánná Csongrád megye, 8. számú és Szabó János Zala megye, 2. számú választókerületének képviselője benyújtotta lemondását mandátumáról. Az Országgyűlés a lemondást 7 ellenszavazattal és 16 tartózkodással tudomásul vette. Bibók Istvánná helyére az Országgyűlés A brahám Vince eddigi pótképviselőt egy ellen- szavazattal és hat tartózkodással országgyűlési képviselőnek igazolta. A Szabó János lemondásával megüresedett Zala megyei 2. számú választókerületben időközi választást kell kitűzni, mert a most lemondott képviselő volt korábban a pótképviselő. Ezt követően az Országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését — az előző ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletekről — egy tartózkodással tudomásul vette. Az Országgyűlés elnöke az ülésszak tervezett napirendjének változásával kapcsolatban a következőket mondotta: — Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, valamennyi képviselőtársam nagy figyelemmel kísérte a politikai egyeztető tárgyalások legutóbbi, június 10-én tartott és azt követő plenáris ülését, ahol a Magyar Szocialista Munkáspárt, az Ellenzéki Kerekasztal, valamint a harmadik tárgyalófélként résztvevő társadalmi szervezetek és mozgalmak képviselői megállapodtak a további tárgyalások témaköreiről és munkarendjéről, s ezzel reményeket ébresztő lépést tettek egy demokratikus Magyarország megteremtését szolgáló megegyezés felé. A tárgyaló felek megerősítették a korábbi megállapodást, hogy a törvényalkotás nem előzheti meg a politikai megegyezést. Ennek szellemében Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP tárgyalóküldöttsége nevében bejelentette: az MSZMP nem javasolja a kormánynak, hogy a mostani ülész- szakon beterjessze az Ország- gyűlésnek a megegyezés szempontjából sarkalatos jellegű törvényjavaslatokat. A Minisztertanács hétfői ülésén ennek megfelelően úgy döntött, hogy visszavonja az alkotmány módosításáról, a pártokról, valamint az alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatokat. Azután az Országgyűlés jegyzője ismertette Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének Szűrös Mátyáshoz címzett levelét: ”A Minisztertanács a korábban vállalt kötelezettségének eleget téve az Országgyűlés munkaprogramjában előírt törvényjavaslatokat a Parlament júniusi ülésszakára benyújtotta. Időközben a politikai egyeztető tárgyalások június 21-i ülésén olyan megállapodás született, hogy javasolják a már benyújtott törvényjavaslatok egy részének visszavonását. Ezt követően a kormány megbízásából Pozsgay ImreÁW&mmi- niszter adott tájékoztatást az Országgyűlésnek a politikai egyeztető tárgyalásokról. Kifejtette: az egyeztető tárgyalások megkezdődésével új politikai helyzet keletkezett Magyarországon. Ennek pozitív következménye lehet, hogy a jogállamra a plurális, többpártrendszerrel működő parlamenti rendszerre békés úton, a nemzeti közmegegyezés jegyében, szellemében sikerülhet áttérni. A tárgyalás résztvevői kötelezettséget vállaltak arra nézve, hogy a soron lévő választásokra a többpártrendszer jegyében, a szabad választások elvei szerint, s annak következményeivel számolva készülnek fel. Ugyancsak kötelezettséget vállaltak arra, hogy tartózkodnak az erőszak alkalmazásától, mert semmiféle hatalmi cél nem indokolhat erőszakos megoldásokat. Új reális és potenciális politikai erők jelentek meg a küzdőtéren, s ezeknek az erőknek egy része az eddigi berendezkedés törvényszerűségei miatt a Parlament munkájában nem vehet részt. De nem vezethet kiegyezéshez és nemzeti közmegegyezéshez, ha politikai akaratuk nem lehet jelen a jövendő előkészítésében — hangsúlyozta az államminiszter. Ezek a reális és potenciális politikai erők — az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal és a független társadalmi szervezetek, mozgalmak képviselői — jelenleg ott ülnek a tárgyalóasztalnál. így együtt a politikai akarat- képzésnek új, az eddiginél sokkal bonyolultabb rendjét hordozva előkészíthetik a közmegegyezést. Ez nem a törvényhozók, hanem elsősorban a törvény-előkészítő kormány munkájának a korlátozását jelenti. A Minisztertanács az önkorlátozásnak ezt a módját nemzeti ésszerűségből s politikai jó szándékból vállalta a tárgyalóasztalnál, amikor az MSZMP Központi Bizottsága a kormányhoz fordult ennek elfogadtatásáért — hangoztatta Pozsgay Imre. Kérte az Országgyűlést, hogy hasonló megfontolásokból méltányolja a kormány elhatározását, együttműködési szándékát, s törvényhozói munkájában a nemzeti közmegegyezést támogassa oly módon, hogy az említett sarkalatos törvények később, már a tárgyalóasztalnál előkészítettformában kerüljenek a Parlament elé. Végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, (Folytatás a 2. oldalon) (Fotó: Perl Márton) „Az MSZMP elutasítja az erőszakot” Mondta Kovács Jenő, a KB titkára Hatvanban Az MSZMP KB újonnan kinevezett, pártpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkára, Kovács Jenő tegnap Hatvanban vett részt kibővített titkári értekezleten, ahol előadást tartott az egybegyűlteknek. A program után munkatársunk rövid inteijút kért a 41 éves politikustól. — A Központi Bizottság titkáraként Önnek tulajdonképpen ez az első közszereplése. Ide még akkor hívták meg, amikor a párt- politikai osztály vezetője volt. Nyilván akkor még másféle előadásra készült. így van-e ez? — Igen, de nem azért, mert közben más pozícióba kerültem, hanem elsősorban a hétvégi KB- ülés miatt. Itt határozott állás- foglalás hangzott el azzal kapcsolatban, hogy az MSZMP mit támogat és mit nem. Egyik legfontosabb dolognak ebből azt tartom, hogy az MSZMP elutasít mindenfajta erőszakos megoldást, akár a vissza-, akár az átrendezéssel függ ez össze. Ez történelmi fontosságú dolog, hiszen ez eddig nem így volt. Ez a kijelentés határvonal azokkal szemben, akik nem fogadják el a többpártrendszert és a parlamenti demokráciát, és üzenet a párton belülre és kívülre egyaránt. — A KB-ülésen négytagú elnökséget választottak, amelynek tagjai többféle nézetet képviselnek. Véleménye szerint ez befolyásolja-e az eddig sokat emlegetett pártszakadást? — A vezetés koordináltabb lett és egységesebben tud fellépni, valamint jelenlegi formájában jobban tudja képviselni a párttagok többségének az akaratát. Úgy gondolom, hogy ezzel a megoldással távolabb kerültünk a pártszakadás veszélyétől. (Fotó: Szántó György) — A négy vezető közül Önnek melyikük a legszimpatikusabb? — Életem különböző pontjain kerültem velük kapcsolatba. A közgazdasági egyetemen, ahol tanultam, annak idején Nyers Rezső bizonyos értelemben zászlója volt a fiataloknak. Németh Miklóssal ugyanott, szinte egy időben tanultunk, bár személyes kapcsolat nemigen volt közöttünk. Pozsgay Imrét akkor ismertem meg, amikor a népfront főtitkára volt, s ő akkoriban sokszor szorult védelemre az igaztalan támadásokkal szemben. Úgy érzem, jóval korábban kellett volna az ő nézeteit beépíteni a párt politikájába. Grósz Károlyt is már régen becsültem szókimondása, bátorsága miatt, s ennek a tulajdonságának köszönhető, hogy a nagy többség helyeselt, amikor főtitkár lett. (Folytatás a 2. oldalon) Parlamenti tudósítónk jelenti: A történelem sürget az üléstermi napirend módosul... Azt hinné az ember, hogy a tervezett napirendek csökkentése egy hosszúnak ígérkező ülész- szakon — nem téma... A tapasztalt parlamenti szakemberek jóslata ezúttal nem vált be: nemhogy téma, hanem egyenesen vitatéma lett az, hogy a Miniszter- tanács — az egyeztető kerekasz- tal-megbeszélések után — nem javasolta ezúttal tárgyalni a köz- társasági elnöki rendszerről, a párttörvényről, illetve az alkotmánybíróságokról szóló törvénytervezetet. Más képviselőkkel együtt dr. Südi Bertalan is kifogásolta a napirend módosítását, mondván: a kormány és az Országgyűlés presztízsvesztesége, ha a honatyák készülődése, érdeklődése ellenére egyik napról a másikra megváltoztatja a „menetrendet”. Saját magának álh't akadályokat a törvényes és az önálló döntés joga elé, érdemes-e — tette fel a kérdést — ezen a fórumon így összejönnünk...? A napirendváltozásról a kormány nevében Pozsgay Imre mondotta a válaszában: — Az Országgyűlésnek lehet menetrendje, a történelemnek nincs. S mostanában a történelemé aszó... * A „nézetkülönbségek” felszínre kerültek a következő órákban is, amikor az Országy- gyűlés új alelnökének megválasztására került sor. A jelölőbizottság kettős javaslata mellé újabb személyek nevei kerültek, így hosszas huzavona után öt név került a szavazólapra. Kora délutánra járt már, amikor a T. Ház elnöke, Szűrös Mátyás bejelentette, hogy a javasolt dr. Fodor István, Király Zoltán, Szigeti Dezső, dr. Pálfi Dénes és Zsig- mond Attila közül a Parlament a Pest megyei csoporthoz tartozó dr. Fodor Istvánt választotta alelnökéül. * Nagy érdeklődéssel várt — s bizottsági, valamint csoportvitákkal „megelőlegezett” — előteijesztés következett az első nap további részében. Dr. Békési László pénzügyminiszter nyújtotta be az elmúlt évi költségvetésről, az államháztartási és az adóreformról szóló törvénytervezetet. A csaknem harminc hozzászóló között volt dr. Puskás Sándor is, aki ezúttal elnökként a terv- és költségvetési bizottságot képviselte. — ön a megyei csoportülésen úgy fogalmazott, hogy az állam- háztartási reform koncepciójában — idézem — „nincsenek döntési pontok...” — Ebben annyiban érdemes visszanyúlni, hogy ezt a tervezetet a bizottság javasolta még 1987-ben, mert elégedetlen volt a csak részadatokat tartalmazó költségvetési tájékoztatással, ezért felhívta a kormányt, hogy a teljes államháztartást átfogó költségvetési reformot hajtson végre. Kitűzésre került az 1989. szeptember 30-i határidő, megalakult a reformbizottság több tárca részvételével. Akkor elég biztató jelenségekről kapott tájékoztatást a bizottság, most kicsit meglepetve vettük kézbe az elő- teijesztést, mert olyan bizonytalanságok vannak benne, amelyek jelzik: jó néhány kérdéscsoport, mint a tulajdonreform, a szociálpolitika, a lakáskérdés nem tisztázott. De nincsenek kidolgozva olyan struktúrák, mint állami számvevőszék, vagyonkezelő intézmény, amelyek a reform tartozékai. A hiányérzetünk ezen túlmenően, hogy a jelenlegi adottságokkal számolva sincs egy markáns álláspontja a kormánynak, hogy a ma ismert feltételek mellett milyen állam- háztartási koncepciót vall magáénak, s milyen változatok szükségesek, amelyek pozitív eredménnyel járhatnának. — Milyen reformjavaslatai vannak a bizottságnak? — Több irányú, elsősorban elvi javaslataink vannak. Az állami támogatások ügyében például megérettek a feltételek a változtatásra, ezért is döntöttünk úgy: további munkára van szükség, nagyobb lendületet kell ver ni, hogy az emh'tett határidőre készen legyünk a reformra, időhalasztásra ugyanis már nincs mód...! * Nagy Józsefné erre az ülész- szakra vendéget hozott Hatvanból. A karzaton szemlélődő horti kertészmérnök, Horváth Gyula, az MDF városi szervezetének vezetőségi tagja beszélgetésünkkor érdekes dolgot mond: — Mindig is foglalkoztatott, hogy egy-egy közösségben miként alakulnak az emberi viszonyok. Itt most azt figyeltem meg, hogy „bevonulásukkor” miként köszöntik egymást az ország vezetői, a képviselők: milyen a magatartásuk, hogyan fognak kezet, jut-e idejük szót váltani egymással. Fontos ez, hiszen itt csak úgy lehet jól képviselni a választókat, ha magukkal hozzák a Házba az emberek közvetlenségét, s ha itt is megértés van közöttük. Ez hozzátartozik az ország- gyűlési légkör, munka hitelességéhez... — Milyennek ítélte a hangulatot? — A mai helyzethez képest derűsnek, nyugodtnak. Meglepő közvetlenséget tapasztaltam Németh Miklósnál, Pozsgay Imrénél, Nyers Rezsőnél, s számos ismert képviselőnél. Ez azt tükrözi számomra, hogy a nehéz kérdésekben is szót értenek egymással. S erre szükség is van, hiszen ma a nézetkülönbségek korát éljük. Ezek tisztázásában segédkezünk helyi lehetőségeinkkel az MDF- ben mi is. — Érvényes ez a segítségnyújtás a képviselőnő tevékenységét illetően is? — Természetesen, s erre konkrét példák is vannak: volt, hogy elvi támadást intéztek a személye ellen. Akkor mi kiálltunk mellette, mondván: nem kezdeményezzük a visszahívását, reálisan ítéljük meg, hogy képességeihez mérten emberként próbált eddig helytállni a feladataiban, s ezt tisztelnünk kell... Azt tapasztaltuk, hogy amikor szüksége volt szakmai segítségre, szívesen fogadta a szervezetünk mezőgazdasági, egészségügyi, ipari, pedagógusi vagy jogászi végzettségű tagjainak tanácsait. A választók, képviselők olykor-olykor elmérgesedő vitaáradatában jó volt erről hallani a sok emlékezetes eseményt megélt falak között. Ott, ahol — amint Pozsgay Imre az ülésszak kezdetekor fogalmazott — mostanság a történelemé a szó... Szilvás István
