Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 24., szombat 13. Róma — örök? Az örök város, amely túlélte a római birodalom bukását, az idegenek támadásait és fosztogatásait, most tehetetlenül küszködik a 20. század ostromával. A mai Rómát és omladozó műemlékeit nemcsak a rettenetes légszennyezés, a pokoli zajártalom és a közlekedési csőd átkai sújtják, hanem a határozatlanság és az egymással vetélkedő érdekcsoportok összeütközései is. Méltatlan, hogy főváros... Tavaly egy torinói történész heves kirohanást intézett a korrupt, vulgáris és erőszakos város ellen, amely — szerinte — méltatlan arra, hogy Itália fővárosa legyen. A rómaiak felháborodottan tiltakoztak, de még az örök város örök barátai közül is sokan úgy vélik, hogy a kormányhivatalokat el kellene költöztetni a történelmi városközpontból. Felvetődött, hogy Róma keleti peremén építsenek fel egy kormányzati és üzleti központot, de e tervek kidolgozása még a jövő zenéje — a megvalósításról nem is beszélve. ’’Róma nem főváros, hanem műremek. Műkincseknek pedig nem szabadna fővárosoknak lenniük” — mondja Gore Vidal, az ismert amerikai író, a város régi rajongója. ’’Műkincsként” Róma továbbra is a világ egyik legnépszerűbb városa, hiszen mindenki megtalálhatja itt, amit keres. A tudósok mellett a turistákat is mágnesként vonzza a múzeumokban felhalmozott rengeteg kincs, a csodálatos templomok és paloták sokasága, az évezredes történelmi emlékek tömege. A hívők a katolikus egyház központjába zarándokolnak, az ínyencek pedig a finom falatokat és a jó borokat keresik az ódon házakban megbúvó trattoriák- ban. A helybeliek nem mindig rajonganak az idegenek áradatáért, és más szemmel nézik a helyzetet, mint a látogatók, de az örök város szerelmesei persze közülük sem hiányoznak. „Róma az, amivé az olaszok teszik, olyan, amilyennek az olaszok akaiják — véli Alberto Moravia, a világhírű regényíró. — Róma Itália keresztmetszete. Róma mindig düledezett, de mindig túláradt benne a nyüzsgő élet.” Belefullad a kipufogógázokba A rómaiak már régóta panaszkodnak arra, hogy miközben Itália a világ ötödik ipari hatalmává fejlődött, az ő városukban egyre romlanak a viszonyok. Mindazonáltal Luigi Firpi torinói történész és parlamenti képviselő kirohanására volt szükség ahhoz, hogy a főváros ügye az ország érdeklődésének a középpontjába kerüljön. Luigi Firpo vezetésével torpedózták meg a képviselőházban annak a javaslatnak az elfogadását, hogy fordítsanak 200 milliárd lírát (156 millió dollár) a római műemlékek megmentésére. „Róma pusztul. Belefullad a kipufogógázokba. Felesleges nagyobb restaurálásokba fogni. Okosabb lenne más fővárost választani” — indokolta állásfoglalását a honatya az Epoca magazin hasábjain. Hozzáfűzte: „A rómaiaknál nincsenek arrogán- sabb, erőszakosabb emberek. Vulgárisak, és mindenekfelett romlottak...” Elképzelhető, hogy az örök város őszinte hívei körében milyen felzúdulást keltett ez az „érvelés” — pedig van benne némi igazság. A modem nagyvárosok korántsem mondhatók a korrektség, a jó modor iskoláinak. A közszolgáltatások romlásával, a zsúfoltság fokozódásával Rómában is fogy az emberek türelme. Az egyre nagyobb tülekedés közepette a heves vérű olaszok még többet veszekednek, mint azelőtt. Már Caesar is kitiltotta Róma bajait a közlekedés rémálma szemlélteti a leghívebben. Ezt az ellenséget már Julius Caesar is megpróbálta, de nem tudta legyőzni: i. e. 45-ben ki akarta tiltani a városközpontból a kocsikat és a szekereket. Pedig akkor még lovak vontatták a járműveket. Napjainkban 1,8 millió autó és 200 ezer motorkerékpár vagy robogó küzd az előbbreju- tásért a keskeny kis utcákon. A városban csak egyetlen parkológarázs működik, várakozásra kijelölt helyek nincsenek, így aztán negyedmillió autó a tilosban parkol, leginkább a járdán. A motorzúgás, tülkölés, szirénázás fülrepesztő hangzavara eléri a 76,4 decibeles — az egészségre ártalmas szintnél 11 decibellel magasabb — átlagot. Ráadásul a kocsik csak 10 kilométeres átlagsebességgel araszolnak előre. Egész nap csúcs- forgalom van, mert az olaszok hazajárnak ebédelni, majd a szieszta után visszahajtanak munkahelyükre. Munkanapokon reggel és délután a magánautókat nem engedik be a belvárosba, de a sok különleges behajtási engedély miatt a zsúfoltság nem csökkent, a környező városnegyedekben pedig jóval nagyobb lett. Nem járnak jobban azok sem, akik a tömegközlekedést választják. A túlzsúfolt buszokon a lökdösődő, kiabáló utasok között zsebtolvajok aratnak. A két vonalon közlekedő metró hálózatát nem lehet kibővíteni, a föld alatt rejtőző régészeti kincsek miatt. Ezért közlekedik saját kocsiján a rómaiak 63 százaléka. S a nagy benzingőz miatt Róma a legszennyezettebb levegőjű európai város lett. Amikor nem parkolóhelyet keresnek, vagy nem a többi autóst szidják, a rómaiak akkor is számtalan okot találnak a füstölgésre. Elég, ha a rossz telefonokat vagy a többórás áramkimaradásokat juttatják eszükbe, máris dől belőlük a panasz... Névtelen férjek klubja A Charles névre keresztelt Horner úr észrevette, hogy valami nincs rendben: levelet kapott, amely Mr. és Mrs. CONSTANCE Homer névre szólt. Amerikában nem szokás a feleség nevére címezni a leveleket. Charles Horner — különben a befolyásos USIA, az Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatalának egyik igazgatóhelyettese — így tudta meg, hogy a hatalmi játszmáért (a feleségével is) vívott csatában alul maradt. Constance Homer, / az amerikai egészségügyi minisztérium egyik államtitkáraként több mint kétmillió alkalmazott felett uralkodik. Az igazán tekintélyes nevű R. James Woolsey — egykor a Car- ter-kormányzat egyik haditengerészeti államtitkára — azon búslakodott, hogy amikor a Fehér Házban fogadás volt, akkor őt csak mint a „Sue Woolsey férjét” mutatták be. „Igyekeztem néhány milliót kicsikarni a haditengerészet számára — mondta —, a feleségem viszont egy szövetségi hivatal vezetőhelyetteseként dollármilliárdok felett döntött. Irigységem határtalan volt”. Á teremtés csalódott koronái — élükön Charles Homer — ezek után megalakították a névtelen férjek klubját. S ki lehetne más a védőszentjük és szellemi atyjuk, mint az a Denis Thatcher, akinek neje immár tíz esztendeje Nagy-Britannia miniszterelnöke, és „Vaslady”-ként ismeri a világ. A „Denis Thatcher-társaságba” azok kaphatnak bebocsátást, akiknek feleségük — megérdemelten — jóval magasabb állásban vannak, mint ők. „Egyetlen kritérium van: ha úgy érzed, hogy feleségedet olyan állásba nevezik ki, amelyet te szerettél volna megkapni” — magyarázza Mr. Woolsey. A klub eszmei taglétszámmal bír, bármely frusztrált félj csatlakozhat. A „tagság” most azon izgul, hogy mi lesz Benazir Bhutto pakisztáni miniszterelnök-asz- szony férjével. Benazir júniusban az Egyesült Államokban tesz hivatalos látogatást — félje pedig ideális tagjelölt: főképpen pólózni szeret. Vannak féljek, akik egyszerűen imádnak feleségük dicsőségében fürödni. Nem így John Heckler bostoni tőzsdeügynök, akinek a feleségét képviselőnek választották meg, majd magas állami posztra nevezték ki (később az Egyesült Államok írországi nagykövetévé). Egy szép napon a férjet arra kérték fel, hogy legyen a képviselőházi tagok feleségeinek klubelnöke. Ezt a megrázkódtatást azóta sem heverte ki. Amikor a felkérést elutasította, így tiltakozott: „Ez kérem lehetetlen, hiszen az isten szerelmére, férfi vagyok! A legtöbb „alul maradt” férj persze megtanulja méltósággal viselni helyzetét — sőt, bizonyos férfiúi hiúsággal is. A klubalapító Horner úr szerint egyenesen csodálatos dolog ismert hölgy férjének lenni. Miközben felesége hivatalos beszédeket mond és fogadásokra jár, addig ő — saját bevallása szerint — otthon klasz- szikusokat olvas, hogy nagyobb bölcsességre tegyen szert. „Ez a legjobb dolog, ami egy férfival megeshet” — mondja, és maró (ön)gúnnyal csak másodkeresőnek tarja magát, mivel felesége fizetési csekkjén több nulla áll a szám után, mint az övén. Érdekesen alakult Richard — vagyis Dick — Cheney sorsa: ő „csak” képviselő volt, amikor felesége, Lynne, „már” egy nagy alapítvány elnöke. Nyugodtan pályázhatott volna a klubtagságra, de jó vagy rossz sora úgy hozta, hogy Bush elnök védelmi minisztere lett. Azért a klub nem kesereg. Dick Ceheney hasznos fickó lehet: kívülállóként majd beszámol a tagoknak arról, hogy milyen érzés igazgatni a Pentagont és kergetni a generálisokat. A klubtagság arról álmodik, hogy egykor majd vendégül láthatja védőszentjét, Denis Thatchert. Különben egyszerű ez a társaság: nincs beavatási szertartás, felvételi kézfogás, nincs évi ebéd, panaszkodás egy whisky fölött. Időnként összejönnek, jóllaknak csirkével — egy gyenge tea mellett. ’’Ideológiai alaptételünk az, hogy a nőmozgalom eleddig a legkitűnőbb dolog, ami a férfiakkal megesett. Erősen reméljük, hogy a nők még jó ideig nem térnek észre” — nyilatkoztatta ki Mr. Homer, egy gyengeteamellett. Érdekességek a nagyvilágból Se Oktatójához szijazva, tandemben hajtja végre élete első ejtőernyős ugrását a hétéves Jonathan a Párizs környéki repülőtér felett. Ugrásával bizonnyal ő a világ legifjabb ejtőernyőse. Pisilni tilos: Tágabb értelemben vett közlekedési tábla tiltja a kisdolog elvégzését a városállam középületeinek felvonóiban, amelyekben 1989. április közepéig már 30 szabálysértőt értek tetten. Átlagos bírságuk kb. 309 dollárnak megfelelő összeg volt, így a hatóságok költségvetésébe is csurrant-cseppent valami (balra). Jószolgálati útra indul a 11 éves amerikai pilóta: Tony Alliengena, a legfiatalabb pilóta, aki átrepülte az Egyesült Államokat (11 éves), a győzelem jelét mutatja 1989. június 5-én, mielőtt 19 ezer mérföldes jó- szolgálati útra indul repülőgépével először a Szovjetunióba, majd körberepüli a Földet. 1988 augusztusában készült felvétel Robert Swan brit felfedezőről, aki a Jégséta (Ice- walk) nemzetközi expedíció tagjaként 1989. május 14-én elérte az Északisarkot, így ő lett az első ember, aki meghódította mind a két sarkot. Á Déli-sarkot Scott kapitány expedíciójának útvonalát követve, két brit társával 1986. január 12-én érte el. Újfajta mikroszabályozó: Marianne McGaw tervezőmérnök, a Motorola Pico Desing Centre munkatársa egy új, 32 bites mikroszabályozó vázlattervén dolgozik. Az egy négyzethüvelyknyi (2,54 cm2) alapterületű chip 420 000 tranzisztor funkcióját látja el, s felhasználható személyautók, kompakt lemezjátszók, televíziók és egyéb irodai felszerelések vezérléséhez. Az új, 68332-es típusú mikroszabályozó elődje, a 68 020-as típusú tovább fejlesztett változata. a m
