Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

4. — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. június 3., szombat Bölcsőtől a koporsóig A falusi bábák Nemcsak a tepertő Az élelmiszerboltok — csemegeosztályok, húsüzletek — hovatovább jellegzetes árufélesége a szőrös tepertő. Leírni is gusztustalan, nem pedig látni a polcokon, pultokon, a kibon­tott stanicliban s étkezés közben találkozni vele. Mégis elő­előbukkan, van, makacsul állja az utálatot, a felháborodást, tiltakozást, még csak el sem pirul a panasz és szidás hallatán. Mert, hogy — el ne felejtsük — színe sincs. Többnyire betege­sen sápadt, a legkevésbé sem emlékeztet őseire, amit valami­kor megszoktunk, megszerettünk, s mindenféle különösebb emlegetése nélkül is házinak találtunk. Megjelenésével, megkopott minőségével akár jelképe lehetne a többi „házias” jelzővel kínált hentesárunak is, hi­szen például a kolbászokban, hurkákban, sajtokban sem sok­kal inkább lehet felismerni a régi, az eredeti, a sajátos ízeket. Miként még számos más finomság — kenyér, kalács vagy ép­penséggel sütemény — is alig vagy egyáltalán nem idézi a va­lamikorit, bármennyire igyekszenek reklámozni kiválóságu­kat. A szőrös tepertő jószerével egész sor egyéb hazai termék szimbólumává is válhatna — hiszen mi sem illusztrálhatná tő­le jobban a lélektelen, gyenge, bosszantó, felháborító mun­kát. Azt, ami úgyszólván lépten-nyomon elénk, a kezünkbe kerül akkor is, amikor már hosszabb ideje nemcsak emleget­jük, hanem erőltetjük a tökéletesebb, a fogyasztónak kedvére valóbb gyártmányokat minden szakmában. Amikor ideheza és idegenben is létkérdés a megfelelőbb, a kifogástalan élel­miszer vagy iparcikk, a mind magasabb árakért egyre többet vár, követel a vevő a piacon. Üldözzük a silányat, a hasznavehetetlent a termelőnél, értékesítőnél, az ellenőr mégis gyakran szemet huny, amikor észreveszi, gondolván: hátha mások tekintete jobban elsiklik felette. S a visszamaradó, az egyre kevésbé keresett vagy ép­penséggel eladhatatlan készletek sem eléggé figyelmeztetőek a hibák elkövetői számára. Ismétlődnek, állandósulnak a fo­gyatékosságok, érték helyett az értéktelenség válik mind jel­lemzőbbé mindennapi igyekezetünkre. A szőrös tepertő lassan-lassan munkánk egyéb területe­inek produktumait is kifejezi. Jóllehet, a tessék-lássék buzga­lomra másutt, sehol sincs szükség, az igazi minőséget senki cselekvése sehol sem nélkülözheti. Nehezen akarjuk ezt meg­érteni, ráérősen, lélektelenül csak szajkózzuk a zengzetes jel­szavakat. Nem vesszük észre vagy nem akarjuk felismerni, amire mindenféle kérdés, felszólítás nélkül is már régen rá kellett volna jönnünk. Szívesebben beszélünk, fecsegünk ar­ról, amit szeretnénk, mintsem tennénk is érte. Komolyan, ha­tározottan, ahogyan várják tőlünk s ami méltóbb is hozzánk. Itt is, ott is próbáljunk újra rangot adni annak, amit csi­nálunk, hogy minden házi és hazai őszinte maradandó tiszte­letet ébresszen irántunk itthon és külföldön egyaránt. Gyóni Gyula Fokozódó tőkés export az Aprítógépgyárban Régen a bábák a tapasztalt, idősebb asszonyok közül kerül­tek ki,azok közül, akik egyéni adottságaik alapján önállóan se­gédkeztek a szülésnél, értettek a gyermekápoláshoz, a szülőnő és a csecsemők gondozásában. Az asszonyok tulajdonképpen egy­mástól tanulták el a szakmai fo­gásokat, a szülés levezetéséhez szükséges tudnivalókat, sőt az idősödő bába nem idegent, ha­nem a saját asszonylányát avatta be a mesterség titkaiba. A bába­ság irigyelt, jól fizető foglalkozás volt, művelőit azonban a rosszin­dulatú pletyka sokfelé kikezdte. Közmondás is járta róluk: „A kecskének négy a lába, mind k.- ból lesz a bába!” A megállapítás nem igaz, hi­szen a bábák jelentős többsége rendes, tisztességes, családszere­tő asszony volt, aki a munkában és a magánéletben egyaránt be­csülettel helytállt. Kiss Lajos, az ismert néprajztudós A szegény emberek élete című művében ér­dekességként jegyzi fel, hogy hentesnéből és mészárosnéból nem lehetett bába, mert hússal bánt. Először 1876-ban mondta ki törvény, hogy a szülések leveze­tésére csak vizsgázott, képesített bábák jogosultak. Ettől az időtől kezdve cédulás bábáknak ne­vezték a 4-6 hetes tanfolyamot végzett, tisztiorvos előtt vizsgát tett asszonyokat, majd a szerve­ződő bábaképző intézetekben fokról fokra növekedett a képzé­si idő. Századunk első felében előbb féléves, majd egyéves kur­zusokat szerveztek, s szülésznői oklevél tanúskodott a szakma el­sajátításáról. 1910 körüli adat alapján az oklevél megszerzésé­nek követelménye volt: becsüle­tes előélet, férjezett vagy özvegyi állapot, és némi írás-olvasási készség. A negyvenes években már a 6 elemi, a 4 polgári elvég­zése is feltétel volt. A múlt század közepén ké­szült kimutatás szerint Nógrád megyében Balassagyarmaton 9, Szécsényben 2, Szügyön 1 tanult bábát tartottak nyilván. 1890-től minden 1500-nál nagyobb lélek­számú községet köteleztek a me­zt Nemzetközi Valutaalap május 15-én felfüggesztette a Magyarországnak történő hitel- folyósítást. Ez a nem várt, s a mintegy hétesztendős tagságunk ideje alatt még nem tapasztalt in­tézkedés nemcsak meglepte a magyar közvéleményt, egyidejű­leg érthetetlen számára, miképp lehetséges egy érvényben lévő hitelmegállapodást, illetve az ab­ban feltüntetett hitel folyósítását felfüggeszteni. A Nemzetközi Valutaalap és testvérintézménye, a Világbank az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének szakosított pénzintézetei. Mindkét nemzetközi pénzinté­zet önálló hitelpolitikát folytat. A hitelezésben csak az a közös — s ez szerfelett lényeges —, hogy hitelkondícióik — a hitelek fu­tamideje, lejárata, kamatszintje — kedvezőbbek a magánbankok mindenkori kölcsönzési feltéte­leinél. ' A mérleghiány áthidalására A Nemzetközi Valutaalap, an­gol elnevezésének kezdőbetűi szerint IMF-nek nevezett pénz­intézet 1944-ben történt alapítá­sa óta a nemzetközi pénzügyi rendszer, a nemzetközi fizetések zavartalan funkcionálását kíván­ja szolgálni, s tagországainak fő­ként fizetési nehézségek — fizeté­si mérleghiányok — áthidalására nyújt hiteleket. A hiteleket asze­rint különböztetik meg, hogy mi­lyen jellegű fizetési mérleghiány finanszírozását szolgálják. A leg­ismertebb és leggyakoribb hitel­típus a készenléti hitel, a csere­arány-veszteséget kompenzáló hitel és az ütköző készletet finan­szírozó hitel. (Az utóbbit a nem­gyében, hogy szülésznőt tartson. 1913-tól 800 lakosra szállítja le a határt. Érsekvadkerten feljegyezték, hogy amikor 1910 körül egy Bicskeiné nevű fiatal bába haza­érkezett a képzőből, még jó ideig azt az idős — mai szóval: képesí­tés nélküli — asszon> t hívták a szülésekhez, aki korábban is a fa­lu bábája volt, mert a szülő nők­nek több bizalmuk volt a gyakor­lott öregasszonyhoz. A községektől, várásoktól tá­vol eső majorokban, pusztákon, tanyákon még a századforduló után is egy-egy tapasztalt idős asz- szony vezette le a szülést. Több adat szól arról, hogy szándéko­san későn küldtek a bábáért, s mire megérkezett, már „vánkus- kában” volt az újszülött. A bába alapvető kötelessége a szülés levezetése és a gyermeká­gyas asszony egészségügyi ellá­tása volt. Ha több bába volt a te­lepülésen, a leendő anya családja már a szülés előtt kiválasztotta a bábát, aki szükség esetén meg­vizsgálta, és tanácsokkal látta el a várandós asszonyt. A szülést a bába irányította, s csak végső esetben küldött orvo­sért. A szülő nő körül szorgosko­dó asszonyok a bába utasítása alapján segédkeztek, vigasztal­ták, biztatták a szülő nőt. Nehéz, komplikált szülés esetén a bába 1-2 pohár pálinkát, rumot itatott a vajúdó asszonnyal, egyes he­lyeken pedig a férjet is behívták a szobába. Úgy vélték, az is segít, ha a szülő nő belekapaszkodhat az urába, mert ez erőt ad neki a nehéz percekben. Volt olyan bába, akinek mo­sóasszonya volt. Ilyen esetben a bábaaszony csak a fürdetéssel foglalkozott, a csecsemő és az anya utáni mosást a mosónő vé­gezte. Egyébként a csecsemő el­ső fürdetéséhez számos népszo­kás kapcsolódik. Ilyen volt, hogy a menyecske anyja imakönyvben őrzött virágszirmot dobott a für­dővízbe. A piros szirom egészsé­get, a fehér pedig ártatlanságot, szelídséget adott az újszülöttnek. Ha a csecsemő betegen jött a világra, a bába azonnal megke­resztelte a kisbabát, nehogy ke­zetközi áruegyezményekben részt vevő országok vehetik igénybe; a kompenzáló hitelt bi­zonyított cserearányromlás és veszteség esetén bármely tagor­szág. Magyarország 1982-ben kapott 80 millió dollár összegű kompenzációs hitelt.) A nemzetközi fizetési nehéz­ségek, mérleghiányok leküzdé­sére, áthidalására szolgáló hitel­típus a készenléti — angol szak- kifejezéssel: stand by — hitel. A készenlétihitel-megállapodások keretében az IMF és az adott or­szág kormánya előre tisztázzák a folyósítás feltételeit, azokat a közgazdasági-pénzügyi követel­ményeket, amelyek teljesítése esetén a bank a megállapodás­ban rögzített időpontokban fo­lyósítja a hitelrészieteket. A magánbankok szabadon felhasználható finánchitelei és az IMF hitelei közötti különbségek: a magánbankok és a bankkon­zorciumok a megállapodás alá­írása után a hitel teljes összegét átutalják, rendelkezésre bocsát­ják, az IMF készenlétihitel-meg- állapodásai tartalmazzák a meg­állapodás érvényességi idejét, amely alatt a hitel teljes összegét részletekben — és a közgazdasá­gi feltételek teljesítésétől függő­en — folyósítja a Washingtonban székelő nemzetközi pénzintézet. Az IMF-hitelek felhasználásu­kat tekintve finánchitelek, nem­zetközi fizetési kötelezettségek teljesítésére, a mérleghiány mér­séklésére fordíthatók. Megromlott az egyensúly A készenlétihitel-megállapo­dások részletfolyósításokhoz kapcsolódó közgazdasági felté­resztség nélkül haljon meg.Ez volt a bábakeresztség. Erre azért volt szükség, mert kereszteletlen gyermeket a pap nem temetett el. Másféle teendői voltak a bá­bának a halva született gyermek­kel. Pintér Sándor 1891-ből származó leírása kitér arra, hogy a halva született csecsemőt a bá­ba temette el minden felekezeti ceremónia nélkül, mégpedig ké­ső este vagy kora hajnalban. A temetés helye vidékenként vál­tozott. Volt olyan falu, amelynek a határában jelöletlen helyen te­mették el a gyereket, másutt vi­szont a nagyszülők, vagy közeli rokon sírjába tették a kis holttes­tet. A szülés után a legnagyobb családi esemény a keresztelő. Ezen a ceremónián is sok tenni­valója volt a bábának. Számos vidéken ő ment el felkérni a ke­teleit a bank szakemberei és az adós ország kormányának kép­viselői konzultációk során közö­sen állapítják meg. Általánosít­ható az a tapasztalat, hogy a vál­laltfeltételek egybeesnek a kor­mányzati célokkal. Magyaror­szággal eddig három készenléti- hitel-megállapodást írtak alá az IMF vezetői. Az első kettő za­vartalanul teljesült, a harmadik megállapodásból adódó hitel- részletek folyósítása májusban elakadt, mivel a magyar gazda­ság külső és belső egyensúlyvi­szonyai fenyegető mértékben romlottak, eltértek a megállapo­dásban vállalt jobbítási-javítási céloktól, tendenciáktól. Ma még csupán csírájában fe­dezhető fel az IMF hitelezési po­litikájának Brady-terwel össze­függő változata. A jelenlegi ame­rikai pénzügyminiszterről elne­vezett koncepció lényege az, hogy a legsúlyosabban eladóso­dott. — többnyire latin-amerikai — országok adósságszolgálati terheit az adósságok és a kamat­terhek csökkentésével kell mér­sékelni, s ebben a magánbankok mellett az IMF-nek és a Világ­banknak is szerepet kell vállal­nia. Az IMF májusban döntött néhány olyan kölcsönről, ame­lyek összegének kb. egyötödét elkülönítették, mert kizárólag a külföldi adósság csökkentésére lehet felhasználni. Amíg az IMF hitelpolitikája a nemzetközi fizetések, fizetési forgalom működtetésére, a mér­leghiányok áthidalására, s maj­dan — az előjelek szerint — az adósságprobléma enyhítésére összpontosul, addig testvérin­tézménye, a Világbank fejleszté­si bankként funkcionál. A Világ­resztszülőket. A keresztelőt kö­vető ebéden, vacsorán, családi összejövetelen hangulatkeltő szerepet is játszott. Tréfás szöveg kíséretében adományt gyűjtött. Látszólag az újszülött számára tányérozott, az összegyűlt pénzt aztán maga tette el. Szülés után legalább egy hétig, egyes vidékeken két hétig is járt a bába a szülőágyas asszonyhoz, s napjában egyszer vagy kétszer ellátta az anyát és az újszülöttet. Munkájáért pénzt vagy termé­szetbeni juttatást, búzát, lisztet, baromfit kapott. A sokat foglal­koztatott bábák jól kerestek. Há­zat, földet, jelentős anyagi java­kat tudtak szerezni munkájuk­kal, s öregségükre is jó körülmé­nyek között éltek, nem szűköl­ködtek. bank célhiteleket folyósít. Eze­ket a hiteleket az igénybe vevő országok kizárólag az adott fej­lesztési célra fordíthatják. A cél­hiteleket a Világbank a fejleszté­sek teljesítése, kivitelezése mér­tékében folyósítja, de nem az adott országnak, hanem a kivite­lezőknek. Kölcsön­megállapodásaink a Világbankkal Az első világbanki kölcsön- megállapodást — ennek 130,4 millió dolláros összege a gabona­programot finanszírozta — 1983-ban írták alá a Magyar Nemzeti Bank és a Világbank képviselői. A múlt év végéig ló­ra emelkedett a világbanki célhi­telek és projektek száma, a köl­csönök együttes összege pedig megközelítette az 1,5 milliárd dollárt. 1989-ben egy további 140 millió dolláros kölcsönmeg- állapodás aláírására került sor a harmadik ipari szerkezetátalakí­tási program, s kisebb részben a kisvállalkozások és az elmara­dott térségek fejlesztésének fi­nanszírozására. Májusban a Vi­lágbank vezetősége újabb 110 millió dollár összegű kölcsönt hagyott jóvá energetikai célokra és energiaracionalizálásra. A vi­lágbanki kölcsönökkel történő fejlesztések 1983-ban kezdőd­tek. A 16 programra 1496 millió dollár összegben kötöttünk a Vi­lágbankkal kölcsönmegállapo- dásokat, ebből 1,3 milliárdra fo­gadtak el a hazai bankok fejlesz­tési programokat, a kivitelezés a múlt év végéig 904,4 millió dol­lár lehívását igényelte. G. I. A Jászberényi Aprítógépgyár hatvani gyáregységének életé­ben az elmúlt esztendő második felében nagyarányú változások indultak meg, amelyek az idén tovább folytatódnak. Takács Zoltán gyáregységve­zető tájékoztatása szerint ezen átállás lényege az, hogy az ottani termelés 80-85 százaléka — a korábbi, viszonylag kisebb kivi­tellel szemben — közvetlenül tő­kés piacokra irányul. Mindez — természetesen — úgy megy vég­be, hogy a belföldi és a szocialista piacon történő értékesítés némi­leg háttérbe szorul. A partner az NSZK-beli Orenstein-Koppel cég, amelynek a hatvaniak kü­lönféle földmunka- és építőgép alkatrészeket, valamint fődara­bokat gyártanak. Az 1988-as év­ben a nem rubel elszámolású re­lációból származó bevétel 52 millió forint volt, s a felfutást jel­zi, hogy az idei terv 60,1 millió­val számol. S a jelen pillanatban úgy tűnik, hogy ezt az elképze­lést nem csupán megvalósítani lehet, hanem még jócskán túl­szárnyalni is, ugyanis az első há­rom hónap folyamán már 24 millió forintot könyvelhettek el. Sor került gépi beruházásokra, s az elgondolások szerint még 1981' ben megvalósul majd a gyám kerület bővítése is. Fehér púposteve született Debrecenben Fehér színű, egészséges tevecsikónak adott életet a debreceni állat­kert Bozsena nevű, kétpúpú tevéje. A születésnél a „férj”, vagyis Jancsi-teve is végig jelen volt, s a szülők színétől eltérő fehér jöve­vényt azóta is közösen pátyolgatják. Az Alexandra napján született fehér teve — lévén csikó — az Alex nevet kapta, a súlya 35 kiló, a magassága 90 centiméter. Az állatkert látogatói most első ízben láthatnak kistévét a debre­ceni zoóban (MTI—fotó: Oláh Tibor) (K.Gy.M.) Miért függesztette fel a hitelt a Világbank? Az IMF és a Világbank hitelpolitikája Steidele bába­könyve Gellei Mihály fordí- S tásában j' (1789)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents