Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-22 / 145. szám
KULTÚRA NÉPÚJSÁG, 1989. június 22., csütörtök sóink minél több oldalról tájékozódhassanak. Ezért csütörtökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben különböző megnyilatkozásokat, állásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Reméljük, segítséget nyújthatunk ah- Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség hoz, hogy teljesebb képet alkot- sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk hassanak magukban különbö- nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogy olva- ző kérdésekkel kapcsolatban. De ki van a munkásokkal? Avagy: kell egy munkáspárt! A minap egy ismerősöm azt mondta nekem: „ — Én megvárom azt a pártot, amelyik a munkásokat képviseli, és majd oda lépek be. ’’Elgondolkodtam. Ez az ember akaratlanul egy perdöntő kérdést feszegetett: azt, hogy amelyik párthoz a munkásság csatlakozik, az a párt fog befutni a választásokon. De mi is a helyzet ma a munkássággal? Milyen a helyzete ennek a rétegnek 1989- ben, a politika szemszögéből? A kérdésre adott válasszal onnan kell kiindulni, hogy az elmúlt negyven év alatt egy párt, amelyik munkáspártnak nevezi magát — bár jogtalanabbul egyetlen jelzőt sem viselhetne —, a munkások nevében, a munkások helyett, a munkások nélkül felépített egy olyan, tisztán államkapitalista jegyeket magán viselő rendszert, amelyben legkevésbé a munkásság érdeke számított. Ennek a rendszernek ahhoz volt a legkevesebb köze, aminek nevezték: a szocializmushoz. A hatalmi elit igyekezett minden eszközzel elérni azt, hogy a széles néprétegek elől a politikát elzárja, igyekezett azt kiválasztottak tudományává misztifikálni. A hatalom a negyven év alatt egy apolitikus társadalmat alkotott Magyarországon. Ezért történik aztán az, hogy ha egy újonnan alakult vagy újjáalakult párt aktivistája agitációs munkát végez, az emberek így kérdeznek vissza: — Mit akartok Ti, mit csináltok Ti, hogyan akaijátok megoldani a bajokat? Még véletlenül sem úgy merül fel a kérdés, hogy mit csináljunk Mi, hogyan oldjuk meg Mi? Ez az a kérdés, amiben legelőször előbbre kell lépnünk: a társadalom politikai aktivizálásában. Meg kell győznünk az embereket arról, hogy a bennük lévő félelmek, gátlások, kivárási szándékok alaptalanok. Rá kell vennünk az embereket az állásfoglalásra. Segítségüket kell kérnünk, és segíteni kell őket abban, hogy véleményeikkel, állás- foglalásaikkal segítsék a kibontakozást. Mert a munkásság akarja a kibontakozást! A munkásság jobban, emberibben akar élni, és szebb életet akar teremteni az utódainak. Hm... Munkásság... Munkásosztály... Na de ki tartozik ma a munkássághoz? Manapság sokat beszélnek az éles osztályhatárok összemosódásáról, eltűnéséről, a társadalmi rétegek polgárosodásáról. A folyamat valóban zajlik Magyarországon, de a polgárosodás helyett egy teljesen más fogalmat használok: BÉRMUNKÁSSÁ VÁLÁS. Meggyőződésem ugyanis, hogy a bérmunkás ma „bérmunkásabb”, mint valaha! Hiszen mit hoztak például a falu életében az.elmúlt évtizedekben lezajlott változások a parasztság számára? A földtől való elszakadást, a közvetlen érdekeltség elvesztését. A parasztság mezőgazdasági bérmunkássá vált, munkás lett. Vagy hogyan értékeljem azt a tényt, hogy a korszerű technika kezelésére egyre több értelmiségi áll a gépek mellé? A másod-, harmadállások, melyeknek vállalására egyre több embert kényszent a hatalom, szintén ezt a folyamatot erősítik. Konklúzióként megállapítom: ma szélesebb a munkásosztály, mint valaha, és nagyobb szükségük van védelemre, mint valaha 1945 óta! Önként adódik a kérdés: KI KÉPVISELJE A MUNKÁSOKAT, ÉS HOGYAN? Erre a kérdésre is megvan a válaszom. Kétféle érdekképviseletre van szükség: egy gazdasági és egy politikai érdekképviseletre. A gazdasági érdekképviseletet a szakszervezetnek kell nyújtania. A szakszervezeti érdek- képviselet kérdése első hallásra egyszerűnek tűnik, hiszen szak- szervezet VAN minden magyar üzemben. Igen ám, de milyen ez a szakszervezet? Pontosan olyan, mint az a párt, amelyiknek negyven éven át híven a csatlósa volt: egy rideg, bürokratikus apparátus. Hiszen lehet-e például igazi képviselője a munkások érdekeinek az a szakszervezeti titkár, aki a hatalmat birtokló párt tagja, netán funkcionáriusa, és sokszor a vállalatvezetésnek úgyszintén a tagja? NEM. Akar- va-akaratlan kollaborál, a pártja, a vállalatvezetés, a munkások érdekeit méricskéli magában. Ilyen helyzetben nem várható senkitől becsületes érdekképviselet. Szükség van a szakszervezeti mozgalom teljes megújítására, demokratikus alapra helyezésére, és új, hiteles emberek választására. Ki a pártfunkcionáriusokkal a szakszervezetek vezetéséből! Új, független szakszervezeti szövetségre van szükség, mert a SZOT vezetése bizonyította, hogy képtelen átlépni a saját árnyékát, lepaktál az MSZMP-vel és annak kormányával. Hiteles, vállalatvezetéstől független vezetőket a vállalati szakszervezetek élére! A munkásság másik érdekképviseleti szerve egy olyan munkáspárt, amelyik teljeskörűen képviseli érdekeit a politika hadszínterein, amelyik jelen van a parlamentben, és a munkások érdekében politizál. Na jó — mondhatják Önök —, de melyik ez a párt? Hiszen az MSZMP uralkodásának negyven éve alatt bebizonyította, hogy alkalmatlan a munkásérdekek képviseletére. A Kisgazdapárt deklaráltan a falu érdekeit akarja képviselni, az MDF és a szabaddemokraták az értelmiséget célozták meg. Nos, kívülük van egy párt, amelynek fennállásának 100 éve alatt egyetlen célja és küldetése volt: A MUNKÁSÉRDEKEK VÉDELME! Eza Szociáldemokrata Párt. A szocdemek soha nem a munkások helyett, hanem velük és általuk politizáltak. így lesz ez a jövőben is. Ha valaki elolvassa a Szociáldemokrata Párt programját, megtalálhatja benne az összes olyan követelést, amelyik a munkásság sorsát jobbá, emberibbé teheti. Önmagáért beszél az a tény, hogy a szociáldemokrácia Nyugat-Európában bizonyított a munkásérdekek védelmében! Referenciaként elég megvizsgálni a munkások helyzetét ott, és a kommunista vezetésű kelet-európai országokban. A munkásoknak ÉRDEMES érdekeik védelméért a szocde- mekhez fordulni! Persze, a szociáldemokrata eszmék kivívták nemcsak a munkások, hanem a társadalom széles néprétegeinek szimpátiáját. A szociáldemokrata mozgalom éppoly nyitott más társadalmi osztályok tagjai előtt, mint a munkások számára. Szívesen fogadja bármelyik osztály, réteg tagjait, hogy együtt megvalósítsuk a nagy célt: a SZOCIÁLIS DEMOKRÁCIÁT. Tagadhatatlan: a Szociáldemokrata Pártnak éppoly szüksége van a munkások támogatására, mint a munkásoknak szükséges ez a párt. Csak együtt, egymásért tudjuk megvívni csatáinkat Úgy, ahogy a Szociáldemokrata Párt érdekvédelemmel, a munkások cselekvő részvételükkel, és a majdani választásokon voksaikkal tudják kifejezni azt az akaratukat, hogy végre Magyar- országon is legyen — és nemcsak a nevében — egy olyan párt, amelyik valóban: MUNKÁSPÁRT! Tarjányi Gyula az MSZDP Egri Szervezetének titkára Személyi változásokat! A magyar társadalom alapvető érdeke a rendezett körülmények között végbemenő, békés modellváltás. Az MSZMP mai állapotában nem képes hatékonyan részt venni ebben a folyamatban. A megosztottság konzerválódása a párt fölbomlását jelenti, s ez az ország stabilitását veszélyezteti. Ebből a helyzetből — mint a reformkörök ezt többször megfogalmazták — csak egy demokratikusan összehívott kongresz- szus tudja kiemelni a pártot, amely tisztázza a különböző platformok közötti erőviszonyokat, s ennek megfelelően választ új vezetést. Ezt a kongresszust a párttagság kiharcolta. A párt bomlása azonban az utóbbi időben olyannyira felgyorsult, hogy a személyi változásokkal az MSZMP nem várhat egy őszi kongresszusig. Ezért felszólítjuk a Központi Bizottságot: legközelebbi ülésén bízzon meg országos és nemzetközi tekintéllyel bíró, a radikális modellváltás mellett elkötelezett főtitkárt. Szabaduljon meg azon tagjaitól, akik felelősek a múlt bűneiért és hibáiért, a jelenlegi politikai stagnálásért. Az MSZMP Csongrád Megyei Reformkor képviselői Vélemény a „marxista egységplatformról” Mit mond Nyers Rezső? Lapunk június 8-i számában felhívást tettünk közzé, az MSZMP „marxista egységplatformja'’ megszervezésére. Munkatársunk kétrészes interjút készített Nyers Rezsővel, állammi- niszterrei, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, amely lapunk június 16-i és 17-i számában jelent meg. A beszélgetés során a következőkben foglalta össze Nyers Rezső a véleményét erről a felhívásról: — A marxista egységplatform csak felhasználja a reform kifejezést, mert ma már mindenki él vele, de nem lehet tudni, hogy mit akarnak. Illetve, amit ők leírtak, azt gondosan elolvastam: az nem reform, hanem védekezés a változások ellen, és sáncépítés. Minden maradjon úgy, ahogy volt, mert különben a dolgozók érdekei alapvető csorbát szenvednek. Na most, itt ugrik a hal a vízbe, hogy ezt valaki miként ítéli meg. Ha le akarom mez- teleníteni gondolatilag, hogy mi ennek a tartalma, mi az az érdek, ami megjelenik, akkor ez a rövid távú érdek: a kohásznak maradjon meg a kohója, ahol ugyanúgy dolgozik tovább, csak kapjon magasabb bért. Ne szállítsuk ki az árukat a tőkés piacokra, mert az ott leértékelődik, hanem itt, belül fogyasszuk el, vagy szállítsuk a szocialista piacokra, mert ott jobban megbecsülik, s akkor majd szépen marad minden a régiben. Tehát ez a rövid távú érdek védelmezésén alapul, és teljesen hamis. Mert nincs az a szocialista gazdasági közösség, amit ők tételeznek, hogy oda vonuljunk vissza. Ez illúzió a köbön. Ez nem marxista, én megkifogásolom azt, hogy marxista, de nemhogy a mai értelemben nem az, de még a múlt marxizmusának sem mondható, hanem sztálinista felfogás. (gábor) Ugyanarról — két nézőpontból Csalódottan vettük tudomásul, hogy a Nagy Imre és társai temetésével kapcsolatos, előzetes nyilatkozatokban is megfogalmazott óhaj — miszerint politikai jelszavak és antidemokratikus, intoleráns megnyilvánulások nélküli, kegyeletes aktus legyen a gyászszertartás, illetve a megbékélés napja is legyen ez a nap — nem valósulhatott meg. Keserűen láttuk és hallottuk, hogy a nemzeti megbékélésre törekvés mellett szinte szervezetten jelent meg a leszámolás, az új politikai perek igénye is. Minket nem a szovjetellenes, a nacionalista és a markánsan megjelenő antikommunista szólamok riasztanak, mivel azok az adott szónok „demokratikus” magatartásának, beállítódásának lényegét tükrözték, hanem azok az erőszakos, diktatórikus fogások, amelyekkel egyesek a végső búcsún résztvevőkből, a tv-nézőkből, rádióhallgatókból politikai bázist próbáltak létrehozni saját politikai céljaik eléréséhez. A BAL — mint ezt már többször is nyilvánosságra hozta — a sztálinista államszocialista modell lebontására, meghaladására törekszik. Tudjuk, hogy a demokratikus baloldali politizálás pozíciói társadalmunkban szűkültek az elmúlt négy évtized tévutai, hibái, bűnei miatt; és ez is igényli minden progresszív erő összefogását a valódi megújulásért. Ezt mi a demokrácia és a pluralizmus viszonyai között szeretnénk szolgálni. Ezért elutasítjuk azokat az antidemokratikus militáns hangokat, amelyek az eredetileg nemzeti megbékélést is szolgáló szertartást felhasználva, a magyar nép, illetve az ifjúság nevében szólva, újra egy konfrontáció felé kívánják vinni az országot. Baloldali Alternatíva Egyesülés politikaelméleti és jogi csoportja * A Fidesz által aláírt felhívás június 16-ára vonatkozott, a felhívásban foglaltaknak a radikális frakció mindenben eleget tett. A 15-én este szervezett demonstrációt nem a Fidesz, hanem annak egy kisebbségi frakciója, a radikális frakció szervezte. Mi nem a demonstrációt tartjuk nyűt és durva provokációnak, hanem Nagy Imre és harcostársai kivégzését. Mi nem a tüntetést tartjuk felháborítónak, hanem a szovjet csapatok magyarországi jelenlétét, az MSZMP volt főtitkára ígéretének ellenére. Mi azt tartjuk felháborítónak, hogy annak az MSZMP PB-nek a tagjai koszorúztak a Hősök terén, amelyik PB utasítására tavaly durván szétverték a június 16-i megemlékezéseket, s amely PB utasítására október 23-án régen nem látott rendőri erőket vonultattak fel Budapest utcáin. Végezetül szükségesnek tartjuk leszögezni: büszkék vagyunk, hogy annak a Fidesznek lehetünk tagjai, amelynek szónoka, Orbán Viktor beszédet mondott a Hősök terén. Mondotta ezt a beszédet mindazon fiatalok nevében, akik egy szabad, független, demokratikus Magyarországon szeretnék leélni az életüket, félelmek, megaláztatások, hazugságok nélkül. a Fidesz Radikális Frakciója Az egriek is kezdeményezték Összehívják az MSZDP országos pártgyűlését A Magyarországi Szociáldemokrata Párt ideiglenes vezetősége úgy döntött, hogy helyt adva több alapszervezet kezdeményezésének — a május 9-i vezetőségi ülésen hozott többségi határozatnak megfelelően —, országos párt gyűlés összehívását kezdeményezi. A július 1-jén és 2-án tartandó országos pártgyűlés legfontosabb feladata az, hogy a már országszerte létrejött és demokratikus úton megválasztott vezetőséggel rendelkező pártszervezet küldöttei egy akcióképes, hatékony, és mindenki által elfogadott országos vezetőséget válasz- szanak. Ez a vezetőség készíti majd elő az idén megtartandó kongresszust és irányítja azoknak a sürgős feladatoknak az elvégzését, amelyek a jelenlegi helyzetben a pártra várnak. Á kétnaposra tervezett gyűlés helye a Budai Vigadó nagyterme. A napirend: 1. Az ideiglenes szervezeti szabályzat elfogadása; 2. Áz Országos Választmány és Vezetőség, valamint az Ellenőrző Bizottság megválasztása; 3. A programvázlat vitája. Az országos pártgyűléssel kapcsolatos szervezési feladatokat a Szociáldemokrata Párt Tanácsadó Testületé végzi. Az érdeklődők részletesebben a Szociáldemokrata Párt budapesti címén tájékozódhatnak: 1064 Budapest, Rózsa Ferenc u. 44. Telefon: 423-106. „Működőképes pályára juttatni társadalmunkat” MSZMP-reformkör alakult Hevesen A Finomszerelvénygyár Hevesi Gyáregysége pártvezetőségének kezdeményezésére június 9-én 28 párttag többórás vitája után megalakult az MSZMP városi reformkor. A vita alapját a reformkörök szegedi országos tanácskozásán kialakított platformtervezet képezte, amelynek szellemiségét a résztvevők vállalták. Kialakították álláspontjukat a társadalmunkat foglalkoztató főbb kérdésekben, az alábbiak szerint. Az elmúlt 44 év ismétlődő válságjelenségei azt jelzik, hogy meg kell haladnunk egy, a nemzeti múltunkat, történelmünket, hagyományainkat figyelmen kí- vülhagyó, kritikátlanul átmásolt társadalmi modellt, amelynek a politikai intézményrendszere elbuktatott 3 nagy reformkísérletet (1953,1956,1968), s kialakított egy olyan, rosszul tagolt hatalmi hierarchiát, amelyben a személyi kiválasztásnál a hűség és a hála, a hivatalnoki erény volt a döntő, és nem az alkalmasság, ahol a káder- és személyzeti munka, a párthatáskörök gyakorlása kontraszelekciót eredményezett, felemésztette a társadalom összes funkcióját, illetve a gazdaságot a piaccal együtt, s az új gondolatok és szándékok mindig vereséget szenvedtek, mert ezek tűntek ki a dogmatikus, hivatalnoki, bürokratikus magatartásmódok közül. Internacionalista neveléssel és szolidaritással leépítettük a magyarságtudatot, tévhitben tartottunk egy egész nemzetet, még saját történelmében is. Nemcsak tévedünk az elmúlt 44 évben — amit természetes és megbocsátható —, hanem hazudtunk is, ami egyik alapja az érzékelhető bizalmatlanságnak. Változások kellenek tehát, és nem is jelentéktelenek. A változások azonban mindig hordoznak magukban bizonytalanságot, kockázatot, de a legkülönfélébb szándékokat is. Ezért a reformkor tagjai fontosnak tartják szándékaik tisztázását, milyen változásokban érdekeltek, amelyek esetén esélyünk lehet működőképes pályára juttatni társadalmunkat. Az eddigi, döntően állami és szövetkezeti formára épülő gazdaságot váltsák fel a vegyes tulajdonú termelési viszonyok. A piac szabályai, és ne a gazdaság törvényeitől idegen politikai szándékok szerint versenyezzenek szocialista, magán- és vegyes tulajdonú termelőeszközök, gazdasági egységek, amelyekben meg kell jelenni az egyéni érdekeltséget és felelősséget biztosító tulajdonosi kötődéseknek. Ezt ne megint a politika, egy párt vagy pártok rendezzék el a gazdaságtól, piactól idegen eszközökkel, hanem a gazdaság objektív törvényei. Maradjon életképes az életrevaló, ne feledtesse el a valós képességeket a kapott monopolhelyzet. Ezek a változások még nem jelentenek tőkés restaurációt, csupán olyan versenyhelyzetet teremthetnek, amelyben a minőség, a kínálat, az értékarányos árak dominálhatnak. Radikális változások kellenek a politikai intézményrendszerben is, amelyek nem gyengítik, hanem erősítik, erősíthetik a magyar sajátosságokat kifejező, demokratikus, szocialista magyar társadalmat. Fel kell számolni az MSZMP hatalmi monopóliumát, a hatalmat a parlamenti demokrácia szabályai szerint a népképviseleti szervek gyakorolják, biztosítani kell a hatalom társadalmi ellenőrzésének feltételeit a többpártrendszer keretei között, s a hatalmi pozíciókat a népképviseleti szervekben szabad választásokra épülőpárterőviszonyok határozzák meg, garantálni kell, hogy mindenki hite, lelkiismerete alapján választhasson az érdekeit kifejező pártok, szervezetek, mozgalmak között, a nép által elfogadott új alkotmány szelleme szerint. Egy nemzet tudata nem épülhet hamis történelmi tudatra. Jogunk van megtudni múltunk valóságát, hogy ne kényszerüljünk időről időre romokra, törmelékekre építeni egy új társadalmi fejlődési szakaszt. Meggyőződésünk, hogy ezekben a változásokban egy megújult, múltjától, módszereitől megtisztított, a versenyhelyzetet vállaló MSZMP meghatározó szerepet tud betölteni. Az elmúlt évtizedek reformkísérleteinek kudarcát az is okozta, hogy ezek megvalósításához hiányzott magának a pártnak a . reformja, azaz a társadalom előtt P valódi reformpártként való meg- | jelenése. A jelenlegi verseny- ™ helyzetben, és főleg az előbb- 0 utóbb bekövetkező választáso- m kon az MSZMP csak úgy lehet P versenyképes, ha egy radikális reformprogramon megújul! A platformok működésével a párttagságot aktív politizálásra kell bírni, a platformok működtetése lehet az, amellyel megállítható a tehetséges, elkötelezett emberek párttól való elszakadása. Szükség van a párton belüli választási rendszer megváltoztatására. Programviták kellenek, amelyekhez kapcsolódóan a i párttagság egyenes úton, közvetlenül választja meg legfelsőbb '( testületek. Fontos, hogy a párt- y vezetők személyükben hordoz- zanak valamilyen világos, körül- ■ határolható politikát. A KB-nak ■ — hasonlóan az Országgyűlés- Sj hez — nyilvánosan kellene üléseznie, helyes lenne évenként pártkonferencia megtartása. Mi- | előbb és véglegesen búcsút kell ' inteni a demokratikus centraliz- 1 musnak. Ez a fogalom nagyon | hajlékony, az évtizedek során . olyan sok rosszat sikerült bélésű- ■ ríteni, hogy átértelmezése re- t ménytelen! A párton belül min- ■' den hatalom a párttagságé, a párt f civil társadalmáé kell legyen, amely megválasztja és ellenőrzi saját felső szerveit, vezetőit. * i A résztvevők a reformkor további munkájára vonatkozóan a következő álláspontot alakították ki. Alapvető fontosságúnak tartják, hogy az elfogadott platform megvalósításáért helyben is cselekedjenek. Ennek tartalmáról és módszeréről a reformkor a következő ülésein fog dönteni. A reformkor rendezvényeit a i párttagság és a pártonkivüliek számára is nyitottá teszi. A vitákat és beszélgetéseket minden hónap második hétfőjén — illetve szükség szerint — az MSZMP Heves Városi Bizottsága székhá- 1 zában 18 órától tartják, amelyre ^ várják az érdeklődőket. Á MSZMP Heves Városi Reformköre
