Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-21 / 144. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 4,30 FORINT XL. évfolyam, 144. szám 1989. június 21., szerda „SZOCIALISTA BENELUX” Álmodozásnak minősítik, hogy a KGST létrehozza a saját közös piacát. (2. oldal) ÉTI CSIGA - KINCSÜNK, AMI MÁSÉ LESZ? Recsken mondták: „...többi honfitársamra is ráférne egy-egy ilyen kaland a kultiírételek birodalmába." (3. oldal) LENNI VAGY NEM LENNI...? „Most már könnyen kijelenthető, hogy az akkori lépés elhi­bázott volt..." — hallottuk az Eger SE elnökségi ülésén. (6. oldal) A BENZINLOPÁS VÉGE: RENDŐRHALÁL „...elrántotta a kormányt: a gépkocsi egy mély árkon átug­rott...” (S. oldal/ Ülést tartott az MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottsága Június 29-én lesz a párt- bizottság soron következő ülése Kedden délután Egerben, Bódi Béla elnökletével eszmecserét folytatott az MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottsága a testüle­tek munkájával összefüggő kérdésekről. Ezt követően a vb meghall­gatta Kiss Sándor tájékoztatóját a megyei elsőtitkárok értekezletről, az MSZMP Központi Bizottsága soron következő ülésének előké­születeiről. A végrehajtó bizottság június 29-re összehívta a megyei pártbizott­ságot. Napirendként javasolja: A testület hallgasson meg tájékoztatót a Központi Bizottság üléséről, fogalmazza meg a kongresszusi felké­szülés megyei feladatait, valamint foglaljon állást időszerű politikai kérdésekben. A végrehajtó bizottság megnyugvással vette tudomásul, hogy Nagy Imrének és társainak gyászszertartása a nemzeti közmegbéké­lés jegyében, nagy felelősségtudattal és fegyelmezetten történt meg. Hasonló légkör jellemezte a megyei megemlékezéseket is. Ugyanakkor a testület nem ért egyet azokkal, akik a kegyeleti ak­tushoz méltatlan megnyilatkozásokat tettek és ezzel megzavarták a nemzeti megbékélésre törekvést. „Az a benyomásunk, hogy a magyar állami vezetés szabad es demokratikus országot akar teremteni” Az Európai Demokratikus Unió tanácskozása Budapesten Az a benyomásunk, hogy a magyar állami vezetés szabad és demokratikus országot akar te­remteni” — jelentette ki keddi budapesti sajtóértekezletén Bernhard Vogel, az Európai De­mokratikus Unió (EDU) alelnö- ke. Az EDU az európai konzer­vatív, kereszténydemokrata és egyéb, „nem-kollektivista” pár­tok „Intemacionáléja”. Legfon­tosabb bizottsága, az Európa- politika kérdéseivel foglalkozó testület a magyar fővárosban — most első ízben egy kelet-euró­pai országban — tartja ülését. A résztvevők kedd délelőtt az Atri­um Hyatt szállóban alapos, mélyreható eszmecserét folytat­tak Pozsgay Imre államminisz­terrel és Szűrös Mátyással, az Országgyűlés elnökével. Bemhard Vogel — aki egyéb­ként a nyugatnémet Rajna-Pfalz tartomány volt kormányfője, a CDU Konrad Adenauer Alapít­ványának elnöke — elmond­ta: azért választották a bizottsági ülés helyszínéül Budapestet, mert emlékeztetni kívántak arra a tényre, hogy Magyarország is Európa szerves része. Az EDU egyébként már folytatott tárgya­lásokat arról is, hogy októberben Moszkvában rendezzen tanács­kozást. Néhány héttel ezelőtt EDU-küldöttség járt Varsóban. Vogel a sajtóértekezleten be­számolt arról, hogy a bizottság tagjai bírálták azoknak a — hírek szerint — tízezreknek a Bulgáriá­ból történt kiűzését, akik a török kultúrkörhöz tartoznak. Az Eu­rópai Demokratikus Unió bi­zottsága ugyancsak felemelte szavát az ellen, hogy Romániá­ban brutális módon beavatkoz­nak a kisebbségek vallási és kul­turális létjogaiba. A testület ro- konszenvét fejezte ki azok iránt, akik Kínában békés módon fel­léptek a demokratikus jogok bő­vítéséért. Pozsgay Imre két szempont­ból is eredményesnek értékelte az EDU-bizottság budapesti ülését, illetve a találkozóját a bi­zottsággal. Mint mondta, egy­részt mód nyílott arra, hogy a nyugat-európai politikusok egy­bevethessék saját tapasztalatai­kat azokkal a különböző híresz­telésekkel, amelyek Magyaror­szágról elteijedtek. Másrészt al­kalma volt arra, hogy tömören és koncepciózusán bemutassa a magyar politikai és gazdasági re­form tervét. /VII. Internacionalé 100. évfordulóján Uj szocintern programtervezet Stockholmban kedden meg­kezdte munkáját a Szocialista In- temacionálé XVIII. kongresszu­sa, amelyet a II. Intemacionálé fennállásának 100. évfordulójá­ra időzítettek. A tanácskozást Willy Brandt, a Szocintern elnö­ke, a nyugatnémet szociálde­mokrata párt (SPD) tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. A 80 szocialista, szociálde­mokrata és munkáspárt képvise­letében jelenlevő 600 küldött a kongresszuson megvitatja a nemzetközi szövetség új prog­ramtervezetét, amely az 1951-es frankfurti alapítókongresszuson elfogadott — Nyilatkozat a de­mokratikus szocializmus céljai­ról és feladatairól című — doku­mentumot váltaná fel. A tanácskozás napirendjén szerepel emellett több globális probléma, köztük a nemzetközi biztonság koncepciójának, le­szerelési kérdéseknek, a regioná­lis problémák megoldásának, a nemzetközi gazdasági és huma- nitárus együttműködés kérdései­nek megvitatása. A kongresszuson részt vesz több olyan kelet-európai párt képviselője is, amelyekkel a Szo­cialista Intemacionálé az elmúlt években vette fel a kapcsolatot s alakított ki velük párbeszé- det.Az MSZMP képviseletében Nyers Rezső vezetésével utazott küldöttség a tanácskozásra. Az SZKP küldöttségét Karen Bru- tyenc, az SZKP KB nemzetközi osztályvezetőjének első helyet­tese vezeti. (MTI) Az Országgyűlés június 27-i ülésszaka előtt Karácsondon készült a megyei képviselőcsoport Meg kell változtatni a pénzügyi rendszert — Döntés előtt: személyi- vagy családi jövedelemadó — Támoga­tást kérnek a hátrányos helyzetű területeknek Ebben a hónapban immár másodszor ül össze az Országgyűlés: a T. Ház június 27-én kezdődő ülésszakán várhatóan több napirendi pont is vi­tára kerül. Ezt a parlamenti tanácskozás-soro­zatot készítették elő megyénk képviselői, akik kedden Karácsondon, a helyi Kossuth Termelő- szövetkezetben tartottak megbeszélést. Kovács András csoportelnök köszöntötte a résztvevő­ket — köztük első ízben egy alternatív szervezet képviselőjét — s az érintett témákban eligazod­ni segítő minisztériumi szakembereket. Miután a soron következő ülésszakon a pénzügyi tárca elő­terjesztésében három téma — az állami költségvetés végrehajtása, a költségvetési reform, valamint az adórendszer felülvizsgálata — kerül a képviselők elé, tegnap el­sőként Kollarik István pénzügy­miniszter-helyettes tartott tájé­koztatót a tervezetekről. Minde­nekelőtt kiemelte, hogy az ál­lamháztartás mai rendje tartha­tatlan: 1988-ban a költségvetés és a vele kapcsolatos jövedelmek nem álltak arányban egymással. Az állam olyan feladatokat vál­lalt magára, amelyek megoldása nincs összhangban a gazdaság teljesítményével. Ezért a jövő­ben más út nincs, mint egy követ­kezetesen átgondolt, megterve­zett piacgazdaság kialakítása. Ehhez meg kell változtatni az -egész pénzügyi rendszert, megte­remteni a gazdálkodói, vállalko­zói partneri versenyegyenlőséget, s visszaszorítani a felesleges köl­tekezéseket. Szükségessé válik továbbá az adóreform, s a mo­dern, kulturált pénzügyi gazdál­kodás jogi, intézményi feltételei­nek biztosítása. Az adózást ille­tően: a lakossági adók szintjét három éven belül sem csökken­teni, sem növelni nem kívánják, egyben széles körű számításokat végeztek arra vonatkozóan, hogy mely rétegekre, milyen ha­tást váltana ki a személyiről a családi jövedelemadóra való át­térés. A Pénzügyminisztérium — mint a tárca helyettes vezetője utalt rá — az adórendszer olyan korszerűsítését javasolja, amely- lyel a lakosság hosszabb távon a mostaninál jobban járna: esze­rint megszűnne az egy-két és az annál több gyermeket nevelő csa­ládok közötti megkülönböztetés. A vitában a képviselők a há­rom tervezetről együttesen mondták el a véleményüket. Nagy Endréné azt firtatta, hogy például a „helyi adó összefüg­Kollarik Ist­ván: „...a költ­ségvetés és a jövedelmek nem álltak arányban egy­mással." gésbe kerül-e a helyi tanácsok el­képzeléseivel, ugyanis eddig sem részesültek a kistelepülések je­lentős arányú támogatásban, s ha a jövőben csupán a helyi adóbe­vételekre támaszkodhatnak, még kisebb fejlesztési lehetősé­geik lesznek.” Árvái Lászlóné szerint nem az a lényeg, hogy az állampolgári adót hogyan nevez­zük — személyi, vagy családi —, hanem: „...miként veszi figye­lembe a szociálpolitikai támoga­tások lehetőségeit, s az eltarto- takkal kapcsolatos költségek te­herviselését.” Puskás Sándor \é- leménye az államháztartási re­form koncepciójáról, s az idei feladatokról — ezek is az előter­jesztések között szerepeltek — az volt: „...a cún nem takarja a fel­adatokat, a tervezetben nincse­nek igazi döntéspontok...” Ko­vács András arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy további vizsgáló­dásra vár: „...az adókorszerűsí­tés miként hat majd a gazdaság teljesítőképességére. S erről konkrét tájékoztatást kell adni a lakosságnak...” Sebők József sze­rint „az állami támogatás rend­szere elavult és logikátlan, fő­ként, ha a modem piacgazdasá­got vesszük figyelembe. Ezt ru­galmasabb támogatási rendszer­rel kell mielőbb felváltani...” Barta A lajos a támogatások kér­déskörét a hátrányos helyzetű — s nem mindig közigazgatási, ha­nem kisebb régiójú — térségek szemszögéből vizsgálta, amikor példaként hozta a Nógrád-Bor- sod-Heves megye találkozásánál lévőpétervásári körzet ipari visz- szafejlesztését, a munkanélküli­ség várható helyi növekedését. A Magyar Demokrata Fórum megyei képviseletében résztvevő Sándor András is szót kért a pénzügyi kérdésekről szóló vitá­ban, s kiemelte: "...távlati cél­ként kell meghatározni a ma­gyarság jövőjét, s ehhez lebonta­ni a jelenlegi konkrét teendőket. A pillanatnyi stagnáló termelés­sel — hangsúlyozta — nincs jöve­delem, amely fejlesztésre, felosz­tásra kerülhetne. Támogatni kell hát a vállalkozásokat, adómen­tességgel szorgalmazni a kisvál­lalkozókat, s lehetővé tenni a külföldi működő tőke gyors be­áramlását, ezek ugyanis a gazda­sági stabilitás alapfeltételei...” A képviselők tanácskozása a továbbiakban annak a témakör­nek a megbeszélésével folytató­dott, amelyet az Igazságügymi­nisztérium teijeszt a Parlament elé. Az Alkotmánybíróság felál­lításáról, a politikai pártokról szóló törvény és az alkotmányt módosító törvényjavaslatról — ez a köztársasági elnöki intéz- ményredszer bevezetésével kap­csolatos— dr. Bogdán Tibor mi­nisztériumi főosztályvezető tájé­koztatásában esett szó. A Hon­védelmi Minisztérium képvise­lője, Fehér József pedig az alter­natív katonai szolgálat bevezeté­sét lehetővé tevő törvényről adott ismertetést. Ebben a terve­zetben elsősorban a fegyver nél­küli katonai szolgálat időtarta­máról cserélték ki véleményüket — Árvái Lászlónépéldátú vitatta a harminc hónapban való meg­határozását, hivatkozva a család­tól való hosszú elszakadásra — a jövő heti ülésszakra készülő kép­viselőink. Árvái László­né, Nagy End­réné és Bar­csik János az adóreformról tájékozódik Hivatal­frász Az emberek nem szeretik, ha megalázzák őket. Ha tárgynak tekintik, dobálják, játszanak velük, ha úgymond nem tekintik partnernek. Nem mindenütt tapasztalha­tó ez, de nem is szokatlan „tí­pushiba”: Már jó tíz perce ülök a hi­vatalban. Az ügyintéző tele­fonál, reggelizik, ebédel, a barátnőjével trécsel és így to­vább. El kell tűrnöm, a kezé­ben vagyok, mert én akarok valamit. Viselkedésével nem szűnik meg éreztetni velem, mi több tudatosítani ben­nem, hogy az a bizonyos do­log amiért idejöttem egyes egyedül csakis nekem fontos. O legfeljebb úri kedvéből foglalkozik velem, s majd csak akkor ha jónak látja, ha ráér. Aztán nem csoda, ha kialakul, rögződik bennünk valamiféle tartós szorongás, félelem: a becsapottság és ’ becsaphatóság lehetősége miatt egyféle hivatalfrász. Az ok nemcsak az alkal­mazottak rossz kiválasztásá­ban, alkalmatlanságában rej­lik csupán. Ha így lenne, egy­szerű volna a képlet. A fele­lőtlen, lelkiismeretlen höl­gyeket, urakat csupán el kel­lene mozdítani posztjukról. Csak hát nem ilyen egyszerű a dolog! Jól lehet nincsenek szakértelem híjján, s megvan bennük az emberi kapcsolat- tartáshoz szükséges empati­kus készség is, mégis megvál- j toznak egy idő után. Az egyoldalú „hatalmi” pozíció megrészegíti őket. Mert pél­dául tisztában vannak vele, hogy hivatalos közegként vé­dettebbek, mint az ügyfelek. Akik elsősorban jóval tájé­kozatlanabbak. A hivatalnok tehát mono­polhelyzetben van, elsősor­ban azért, mert ő és csakis ő rendelkezik bizonyos isme­retekkel : ezt vagy azt az adott ügyet hogyan, milyen körül­mények között kell, érdemes intézni. Aztán azért is „egyed­uralmi” a pozíciója, mert például nincs konkurense, tehát csak ő képes intézked­ni. Ezért aztán vissza is élhet­ne vele. (Tudjuk jól, néhá- nyan meg is teszik ezt.) Az állampolgár tehát szo­rong, s gyakorta, több helyen képtelen eligazodni a hivata- i lók útvesztőiben. S mivel jo- j gairól mindeddig nem okosí­tották ki kellően, meghu- ; nyászkodva ácsorog a váró- • szobákban. A demokrácia jelszava , alatt néhol sajátos építmé­nyeket emelünk magunk fö­lé, melyek ahelyett, hogy j megvédenének minket, be- ■ árnyékolnak. Nem törvény- j szerű, hogy így legyen. Ma- [ radjanak csak meg a hivata- \ lók, hiszen a jól működő tár­sadalomnak szervezettnek kell lennie. De adjuk meg a | jogot, a lehetőséget és a kellő i ismereteket az ügyfeleknek j is, hogy beleszólhassanak sa- | ját dolgaik intézésébe. S fősz- ; szűk meg attól a képzeletbeli j glóriától ezen intézmények \ alkalmazottait. Hiszen ők i sem tévedhetetlenek. Ennek • tudatában talán rájönnek ők 1 is: végső soron értünk van- I nak... Jámbor Ildikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents