Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 129. szám ÁRA: 1989. június 3., szombat 5,30 FORINT NEMCSAK A TEPERTŐ „Ideírni is gusztustalan, nem pedig látni a polcokon.. (4. oldal) AZ IMF ÉS A VILÁGBANK HITELPOLITIKÁJA „...a vállalt feltételek egybeesnek a kormányzati célokkal.” (4. oldal) A NÉPÚJSÁG INTERJÚJA TOLNAY KLÁRIVAL „Az életemből nem hiányzik semmi...” AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA Befejezte munkáját az Országgyűlés SZTÁLINVÁROS „...a párt rálépett a féreg nyakára.” (6. oldal) (S. oldal) Bizottságának első titkára, Sza­bó István (Budapest, 8. vk.), a Pais Dezső Utcai Általános Isko­la igazgatója, Tóth Attiláné (Bu­dapest, 52. vk.), az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának fő­Pénteki, negyedik munkanapját Horváth Lajos elnökletével kezdte meg az Országgyűlés ülésszaka. A képviselői felszólalások előtt Tallőssy Frigyes (Budapest, 24.vk.), a szavazatszedő bizottság elnöke ismertette annak a tit­kos szavazásnak az eredményét, amellyel az Interparlamentáris Unió űjjáalakuló magyar csoportja ideiglenes vezetőségét vá­lasztották meg. Elmondta: a csoportnak 348 tagja van, közülük 269-en szavaztak. Az ideiglenes végrehajtó bizottság elnökévé — 211 szavazattal — Szűrös Mátyást, alelnökeivé pedig Horn Pétert, Horváth Jenőt és Vida Kocsárdot választották meg. A testület ezt követően az 1989. évi állami költségvetésről szóló 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat fe­letti vitát folytatta. Szót kért Kenyeres Árpád (Budapest, 55.vk.),-a Kispesti Textilgyár MSZMP-bizottságá- nak titkára, Lotz Ernő (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 12. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek vezéri­gazgatója, Movik Lászlóné (Pest m., 27. vk.), az Ácsai Nagyköz­ségi Közös Tanács elnöke, Nobis Ferenc (Budapest, 66. vk.), a Budafoki Építőipari Szövetke­zet elnöke, Magyar Pál (Békés m., 3. vk.), a Mezőgép mezőbe- rényi gyáregységének művezető­je, Kócza Imre (Heves m., 3. vk.), az Egri Finomszerelvény- gyar vezérigazgatója hangsú­lyozta: Nem vitatom a beavatkozás szükségességét. A kormánynak kötelessége, hogy előterjesztést tegyen, új intézkedéseket dol­gozzon ki, ha a folyamatok ala­kulása kedvezőtlen és azokat be­folyásolni kell. De nagyon furcsa érzése van itt úgy gondolom nem csak nekem, hanem több más képviselőtársamnak is, amikor folyamatosan szembetalálko­zunk ezekkel a problémákkal. A most már szinte elviselhetetlen mértékű, időt igénylő anyagok feldolgozása, vitája és elfogadá­sa után kiderül, hogy azok egy része nem volt megalapozott, módosításra szorul, mert nem azt a célt szolgálta amiért az meg­született. S,hogy a végeredmény nem volt azonos az eredeti szán­dékkal. így nem lehet megteremteni azt a bizalmat, amit a kormány a parlamenttől igényel, a kiszá­míthatatlanság pedig ebben a kapcsolatban súlyos zavarokat fog okozni. Most az év közepén — az év várható gazdálkodási helyzetét tekintve —, már nincs más lehetősége az Országgyűlés­nek, mint tudomásul venni a be­terjesztést. Viszont ha más alka­lommal a hosszabb ideig készült programok sem hoztak ered­ményt, erős a gyanú, hogy ez a mostani „tűzoltó jellegű” intéz­kedési tervezet vajon elfogja-e érni a célt? Számunkra megol­dást a gazdaság jövedelemterme­lő képességének erőteljes javulá­sa jelentene, de ha ennek útját ed­dig nem találtuk, kérdéses, hogy az idén a programban meghatá­rozottak szerint sikerül-e előrelé­pést elérni? A szándékokat ugyanis nagyon kevés eszközzel tudjuk alátámasztani. Haladni . csak akkor lehet, ha e helyzethez igazodó reális, több évre szóló összehangolt komplex progra­munk van. A most beterjesztett intézke­déseket csak azzal az igénnyel tu­dom tudomásul venni, hogy az új kormány a legjobb erőket össze­fogva, s azokra támaszkodva, végre időtálló és több évre szóló programot állítson össze. Öt követte Hámori Csaba (or­szágos lista) az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Pest Me­gyei Pártbizottság első titkára, Devcsics Miklós (Nógrád m., 1. vk.), az MSZMP Nógrád Megyei mérnöke, Kovács András (He­ves m., 10. vk.), a Mátravidéki Cukorgyárak Selypi Cukorgyá­rának főmérnöke. Megyei képvi­selőnk az alábbiakat mondta: — Felszólalásomban nem tu­dok további tanácsokat adni a kormánynak, pedig nagy szüksé­ge lenne rá. Ez a szükség abból is látszik, amilyen gyorsasággal a ’89-es költségvetési terv szanálá­si javaslata a képviselők kezébe került, s még inkább abból, hogy az ülésszak kezdete előtti napra kellett halasztani a tárgyalást a terv- és költségvetési bizottság- -ban további tízmilliárd deficit­csökkentés miatt — kezdte be­szédét megyénk képviselője, majd így folytatta: — Ázt mondják a politikusok, társadalomtudósok: az ország­nak soha nem volt ekkora esélye a társadalmi, gazdasági felemel­kedésre, mint most, mert soha nem volt ilyen kedvező a nemzet­közi helyzet és a belső megújulást sürgető erők viszonya. A recept rendelkezésre áll régóta, ezen azonban olyan orvosságok van­nak, amelyek súlyos mellékhatá­sokkal járnak. Úgy tűnik, az ígé­retek ellenére ezeket a mellékha­tásokat eddig a kormány nem merte vállalni. Nem szabad hosz- szú távú veszteséges termelést támogatni, azért, hogy néhány tízezer embernek ne kelljen munkahelyet teremteni vagy a munkanélküliség keserűségeit megélni, miközben részben emi­att milliók válnának koldussá. (Folytatás a 2. oldalon) A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottságának állásfoglalásai Mint lapunk 1989. június 2-i számában beszámoltunk róla: ülést tartott Egerben a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottsága. A testület tagjai elsőként Kiss Sándornak, a megyei pártbizottság első titkárának tájékoztatóját hallgatták meg a Központi Bizottság 1989. május 29- én tartott üléséről. Mint említett írásunkban is közöltük: a tájékoztató fölött rendkívül élénk vita bontakozott ki. A pártbizottság tagjai közül többek mondták el véleményüket az MSZMP belső életéről, munkájáról, a kibontakozás lehetőségeiről és követelményeiről, valamint a párt küldeté­sének jelenéről és jövőjéről, a vezetés felelősségéről. A napirendek vitájában felszólalt: Bódi Bé­la, Nagy Károly, Szabó Imre, Szabó Jenő, Tóth Tibor, Doros István, Mongyi Ferenc, dr. Szűcs Lász­ló, Sós Tamás, Czövek Ágnes, Szőke Emil, Kerek László, dr. Patkó Benjámin, Gál András, Do- moszlai László, Leute István, Pádár Dénesné, BartaA. Zoltán, Bányai István, Hiesz György, For- gách Károly, dr. Horváth Lajos, dr. Goda Miklós, Marosvölgyi György, MenczelArtur, Vass József . dr. Patócs László. A tájékoztató fölötti viták, érvek alapján a me­gyei pártbizottság az alábbi állásfoglalásait alakí­totta ki: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Me­gyei Bizottsága felvállalja megyénk agrár ágazatá­nak, annak minden szektorának, valamint falvaink érdekeinek képviseletét. Nem általánosságban, ha­nem a konkrét érdekekre, érdekviszonyokra ala­pozva. A pártbizottság ezzel összefüggő platform­jának kidolgozására munkabizottságot kért fel, amelynek vezetőjévé dr. Magda Sándort, a megyei pártbizottság tagját a mezőgazdasági tudományok kandidátusát, a GATE igazgatóját kérte fel. A munkabizottság javaslatait majd a pártbizottság hagyja jóvá. 2. A megyei pártbizottság teljes mértékben egyet­ért a Központi Bizottság azon döntésével, amely­ben felülbírálta korábbi álláspontját, és nem pártér­tekezletet, hanem kongresszust hív össze. Üdvözli, hogy a küldöttek kiválasztását, a kongresszusi napi­rendi pontok kidolgozását, az előkészítő munkát a párttagság legszélesebb köreinek bevonásával kí­vánja elvégezni. A kongresszusi előkészítői felada­tok megyei szervezésére, koordinálására a pártbi­zottság megyei előkészítő bizottságot választott. A bizottság vezetője Juhász Lajos, a pártbizottság tit­kára. Tagjai: Bársony István, Csécs Sándor, Nagy Károly, Ari János, Molnár Gábor és Tóth Tibor. 3. A pártbizottság fontosnak ítéli meg a politikai érdekegyeztető tárgyalások folytatását az alternatív szervezetekkel, a társadalom különböző erőivel. Hangsúlyozta, hogy a tárgyalások eredményessége minden érintett fél politikai kötelessége és felelős­sége nemzetünk, a nép érdekében. 4. Az MSZMP Heves Megyei Bizottsága nyugta­lanságának ad hangot az MSZMP főtitkárának a televízióban 1989. május 30-án elhangzott interjúja miatt. Nagy Imre politikai rehabilitációjának idő­szerűtlenségéről elhangzott nyilatkozata nem kel­lően megalapozott, mint ahogyan az sem, hogy az MSZMP akkori vezetőit a koncepciós perekért, Nagy Imre és társai kivégzéséért nem terheli fele­lősség. 5. Politikai igénye, hogy az 1956-os események­kel, az MSZMP akkori vezetőivel, valamint a Nagy Imrével és társaival kapcsolatos dokumentumokat, a tényeket, a párttagság mielőbb megismerje. 6. A KB ülésről elhangzott szóbeli tájékoztatás­ból kiderült, hogy a Központi Bizottságban és a Po­(Folytatás a 2. oldalon) Parlamenti tudósítónk jelenti A népnek tudnia kell minden lényegest... „Terven felül” — hangzott el a kormány csomagtervének vitája előtt Németh Miklós kormányfő nagy horderejű beszéde. Ahogy fogalmazni szokták, ez az expozé már „benne volt a levegőben”, s nagyon fontos időszakban került a nemzet nyilvánossága elé. A képviselők ugyanis egyre'gyak­rabban jelezték, hogy „informá­cióéhségben” szenved az ország. Érezte ezt a miniszterelnök is, amikor a kormány szándékait il­letően kiemelte: ”...Ismereteit és következtetéseit nem tartja titok­ban. Az önökre és a népre tarto­zik. Tudniuk kell minden lénye­gest, ami alapján megítélhetik: miért teszi a kormány azt, amit tesz. Ez a kormány érdeke, és más külön érdeke nincs...!” Mint az Országházban tapasz­taltam, ennek a kormányfői be­szédnek minden szavát, gondo­latát alaposan kielemezték. Új­ságírók körében mondta ezzel kapcsolatban dr. Nagy Sándor, a SZOT főtitkára: "...Tisztességes és korrekt beszéd volt, azokkal a kérdésekkel foglalkozott, ame­lyek ma Magyarországon vala­mennyiünket foglalkoztatnak. Össze kellett foglalni már, hogy hol tart ez az ország, s azt is, hogy hol vannak azok a csomópontok, ahol nekünk teendőink vannak. Az egyik legfontosabb momen­tumnak azt tartom, hogy józan belátásra és megfontoltságra irá­nyult ez a beszéd, minden társa­dalmi, politikai erőt beleértve, amelynek dolguk van ebben az országban. Annak a híve vagyok, ■hogy csak reálpolitikát tudunk folytatni. Hangoskodással, meg­alapozatlan fellépéssel lehet ide- ig-óráig népszerűségre szert ten­ni, feszültséget is lehet teremteni, de ezzel ez az ország a válságos helyzetéből nem jut ki...” A zárónap nagy témája két­ségkívül Bős — Nagymaros. Mint várható volt, a kormány felhatalmazást kért az Ország- gyűléstől arra, hogy a „helyzet és a távolabbi kilátások” mind ala­posabb áttekintése érdekében időt kapjon, egyben pedig tár­gyalási lehetőséget az illetékes külföldi partnerekkel. Az ügy­ben a képviselők is érzik, hogy pontot kellene tenni az „i”-re, dönteni végre egyértelműen a folytatás vagy a leállítás mellett. Amennyi víz lefolyt már a Du­nán a beruházás körüli vita ki­robbanása óta, annyi pro és kontra vélemény is elhangzott. Nagy Endrénét arról fagga­tom, hogy voksoljon: szíve sze­rint miként döntene? — Nincs szívem szerinti meg­oldás...! Vissza kellene menni a legutóbbi szavazáshoz, akkor szívem szerint tartózkodtam vol­na, mégis igennel döntöttem. Utólag végiggondolva: ez akkor már eldöntött tény volt, álmatlan képviselői éjszakákkal, mert nem nekünk, hanem a kormány­nak kellett volna alaposabban megvizsgálnia, eldöntenie, hogy jó-e, kell-e, meg lehet-e csinálni a vízlépcsőt. Egy tény, hogy ala­pos tájékoztatás még ma sincs... A felfüggesztést most elfoga­dom, de hogy miként tovább, azt nem tudom, s talán az utolsó pil­lanatban sem fogom tudni... A kétségek egyre nagyobbak, s a magánvéleményekből sorra- rendre az tűnik ki: az esetleges népszavazás csak bonyolítaná a helyzetet, mert az igazi politikai és gazdasági érdekeket, össze­függéseket még ennyire sem is­merik majd az urnák előtt tapo­gatózok... Bármennyire zsúfolt is volt az elmúlt négy nap programja, egy- egy közérdekű ügv intézésére mindig jutott idő. Árvái László­né egy csokorra való témával ér­kezett: dr. Szegő Imre, a Heves Megyei Családvédelmi Központ vezetője kérte meg, hogy járjon el a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban a családi beteg­ápolás, a táppénzjogosultság, a szociális otthoni, elhelyezés még meglévő problémáinak megol­dására. A minisztérium osztály- vezetőjével, dr. Blázy Krisztiná­val folytatott tárgyalások kezdeti sikereket mutatnak, de még visz- sza kell térniük bizonyos részlet- kérdésekre... A másik ügy a belkereskedel­mi tárcához tartozott. A vendég­ként itt járt Harmati László egri áfész-elnököt kísérte Beck Ta­más miniszterhez, hogy a segít­ségét kérjék bizonyos áruházi pénztárgépek lengyelországi ér­tékesítéséhez. — Egy üzleti tárgyalás során 1200 pénztárgépért 71 Sztár tí­pusú, hattonnás tehergépkocsit hoznánk be — mondja az áfész- elnök. — Az üzletet a belkerben egy rendeletre hivatkozva majd­nem meghiúsították. Ha most nem találkozom a miniszterrel, aki egyébként nem is ismer ilyen tiltó rendelkezést, akkor kútoa esik az árucsere... A példa is bizonyítja: sok ren­delet között elvész az üzlet, ha- . csak az élelmes kereskedő nem „nyit” közvetlen „marketingiro­dát” a Parlamentben... Pénteken déli 12 órakor Bar­csik János igazoltan távol volt az ülésteremből. Zsebében 'lapult az a levél, amely egyben meghí­vóként szolgált a kupolacsár- nokbeli országos pedagógusnapi ünnepségre. Számos tanártársá­val együtt itt vehette át Glatz Fe­renc művelődési minisztertől a Kiváló Pedagógus elismerő jel­vényt, egyben élete tizedik ki­tüntetését. Amikor gratulálunk, pedagó­gusi pályafutásáról csak annyit mond: — Harmincnyolcadik éve dol­gozom ugyanazon a helyen, s harminchatodik éve igazgató­ként. Az intézménynek csak a neve és a munkáltatója változott azóta, most a Körzeti Általános Iskola és Diákotthon Hevesen. Ha már ismét a hazai tájak ke­rültek szóba, megemlítem: az egyik szünetben arról beszélge­tünk Bart a Alajossal, hogy ami­óta nem dolgozik hivatásos párt­munkásként, jelentősen több ideje jut a választókerületi teen­dőkre. — Mindig is igyekeztem folya­matosan tartani a kapcsolatot a huszonkét településen élő vá­lasztópolgárokkal s a helyi veze­tőkkel — mondja. — De való igaz, mostanában több lakossági fórumra, falugyűlésre, fogadóó­rára jutok el, mint korábban. Ar­ra törekszem, hogy egy-két éven­te mindenhol eltölthessek hosz- szabb időt a helybeliekkel. A kö­zelmúltban jártam Istenmezején, Váraszón, Pétervásárán, Kisfü­zesen, Erdőkövesden, Ivádon, de az egri lakásomon is fel-felkeres- nek az állampolgárok. A közeli napokban Bélapátfalva térségé­ben szeretnék fogadónapot tar­tani. — Mi foglalkoztatja leginkább a választóit? — Az ország gazdasági gond­jai mellett főként a településeket összekötő utak állapota, a vízel­vezetés, a kereskedelem, az egészségügy, a szolgáltatások ja­vításának lehetősége, mert hi­szen számos kistelepülésről van szó. — Tudtommal az egyik köz­ségben még társadalmi munkára is vállalkozott... — Falugyűlésen vettem részt Nagyvisnyón — újságolja derű­sen —, s ott vetődött fel, hogy kellene*'egy gázcseretelep. Nos, az egri áfész ígéretet is tett rá az év végére, de a helybeliek szerint jobb lenne még a nyáron túl lenni az egész építésen. Ezért a lakos­ság társadalmi munkát ajánlott föl, akkor mondtam nekik, hogy ”magam is megfogom a lapátot, csákányt...”S most várjam az ér­tesítést. Amint tudósításom adom a parlamenti telefonközpontból, lassan befejezéséhez-közeleg a hét elején megnyitott ülésszak. A következő Országgyűlésre előre­láthatólag június 27-től kerül sor, Nagyvisnyó lakói addig pos­tázhatják a képviselőjüknek szó­ló meghívót... Szilvás István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents