Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-19 / 142. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 19., hétfő POSTAFIÓK 2a SlfSlSiiHPMS I _I____I__ 5 . Üzen a szerkesztő Humán tagozat l.b. osztály: Idézünk levelükből: „A május 19-i számuk címoldalán a Kollégiumi nyár című cikkben egy tévhitet kell helyreigazítanunk. Szó szerint így hangzik: „Szeptembertől ugyanis várhatóan egy osztállyal több indul, hiszen megkezdi működését a humán szolgáltató tagozat is”. Ezt annyiban szeretnénk módosítani, hogy már tavaly szeptemberben beindult ez a tagozat.” A kérésnek örömmel teszünk eleget, mert ebből az észrevételből is kitűnik, hogy a lapot nemcsak a felnőttek olvassák, érdeklődnek írásaink után a tizenévesek is. Igaz, hogy az Egészségügyi Szakiskola munkáját érintette a cikk is, az észrevétel is, de az is jó, hogy minden részletre odafigyelnek az olvasók. Köszönet a bírálatnak felfogható sorokért; a levél arra figyelmeztet, hogy még ilyen adatrá is sűlyt kell fektetnünk, a mai olvasó kritikus szemmel kíséri a nyilvánosság változásait. F.I. Azt panaszolja, hogy egy városi italmérési helyen gorombán szóltak önre és fiára, sőt elszámolták a „cehhet”. Most azt kéri, hogy az újság szólítsa fel a név szerint is megnevezett italbolti eladónőt a visszafizetésre, azzal a megjegyzéssel, hogy még egyszer oda be nem teszi a lábát. Levelében elszámolja a rendelést, a körülményeket is ecseteli, meg hogy miért is jöhetett létre az indulatos szóváltás egészen a káromkodásig. Válaszunk: csak a tünet kedvéért jeleztük, hogy ilyen és hasonló panaszok is érkeznek a szerkesztőségbe. Mai állapotunkban — hogy erkölcsiekről most ne essék több szó! — nem ez a legfontosabb tennivalónk, igazságot tenni két féldeci kevert árnyékában, mégis leírjuk: romló, rossz közérzetünk mutatója, hogy egyre többen támasztják a pultot a kimérésekben, egyre többen vonulnak az alkohol közelébe, ehhez képest legalább is egyenes arányban romlik, süllyed az a bizonyos morál, amiről nem lehet elégszer szólnunk. És az érintkezési formák! Hogy jön ahhoz valaki, még ilyen utcavégi italos helyen is, hogy káromkodva oktassa ki az egyik a másikat!?- B.J. Panaszára könnyebb lett volna megoldást találnia, magunk is eredményesebben segítettünk, segíthettünk volna, ha a javításra átvett háztartási gép átvételi elismer- vénye úgy lett volna kitöltve, ahogyan azt a szabály előírja. Amikor a szolgáltató egység átveszi a javítandó gépet, ki kellene töltenie az adatrubrikákat, összesen tizenhatot — amit beküldött, annak a száma K 006260 —, de ezekből a szolgáltató az ön esetében mindössze ötöt töltött ki. Ha a szolgáltató oldaláról nézzük az ügyet, nyilvánvaló: minél kevesebb adattal köti meg magát, annál szabadabban mozoghat a megrendelővel szemben. Ha a javítást kérő oldaláról szemlélem, már keservesebb a dolga. Miután határidőt nem kapott, miután a gyári számot nem írták fel, miután az esztétikai állapotára sem vesztegettek időt, így több hónapos eredménytelen utánjárás után csak azt mondták: ott van az udvaron pár darab, válassza ki, melyik is lehetett az öné. A hibajelenség megnevezése a megrendelőnél maradt lapon úgy olvasható, akár a kínai hieroglifák egy közép-európai ember számára. Ön is — és nemegyszer, és sokan mások — ilyen esetekben úg/érzi, hogy a hivatalnokok pac- kázásai mellé felsorakoznak manapság — ó, szent konjunktúra! — már a szolgáltatók is. És sokat, sokaknak beszélünk érdekvédelemről, munkamorálról, tisztességről! A szolgáltatói átvételi elismervény a szerkesztőségben megtekinthető. Tanulságos! — az utódossziéhoz Égő gumiabroncsok Nem ritka jelenség, hogy a gyöngyösi városgazdálkodási vállalat szeméttelepén valami lángra lobban. Legutóbb — eddig ismeretlen okok miatt — gumiabroncsok gyulladtak ki, s a fekete füstfelhő napokig szennyezte a mátraaljai levegőt. (MTI-fotó: Szabó Sándor) Borravaló fcötalezó' ? Utóhang A június 12-én a Népújságban megjelent cikket, amely velem, illetve ügyemmel foglalkozik, korrektnek tartom. Megfelelően, több vélemény alapján igyekszik bemutatni a velem történteket. Ugyanakkor, amit és ahogy dr. Jónás Pál megyei főkapitány-helyettes elmond, úgy érzem, nem teljes, nem elég pontos, és talán aszinkronban áll a panaszomat lezáró városi kapitányi levéllel. Az első ilyen az ittasság kérdése. Mintha a cikkben az ezzel kapcsolatos véleménye azt sugallná — mert végül is nem mondja ki —, hogy az egész ügy ennek a következménye. Pedig ez így nem igaz, mert este 6 órától kb. fél tízig a vacsora után elfogasztott két-három üveg sör nem hiszem, hogy akár este 10 órakor az állomáson — ahová gyalog mentem le —, vagy éjjel 12 órakor a panaszom megtételekor negatívan befolyásolta volna magatartásomat, tevékenységemet. Az igaz, a panaszom felvételekor elhangzott a kérdés: ittas va- gyok-e.Erre én azt válaszoltam, hogy nem, de az események előtt fogyasztottam szeszes italt. Pontosan elmondtam, hogy mennyit. Az egy más kérdés, hogy a panaszomba ez pontosan milyen fogalmazásban és hogyan került be. S még egy adalék, amikor erről esett szó a panaszfelvételnél, én kértem, hogy szondáztassanak meg, amire úgy nyilatkoztak, hogy nincs rá szükség. Ehhez még csak annyit, hogy ez a nagyon kiexponált kérdés és probléma miért nem szerepel abban a levélben, amelyet a városi kapitánytól kaptam panaszom lezárásaként? Vagy, ha valaki két- három üveg sört megiszik, miért nem írhat be a panaszkönyvbe, miért nem tehet simán panaszt a rendőrségi ügyeletén? Nem hiszem, hogy ezt tiltja bármilyen törvény vagy jogszabály, mert hiszen nem gépkocsit vezettem, csak panaszt tettem. A másik gondom az a bizonyos fényképezési, meg fényképügy. Én nem akarok jogi vitát ebben a kérdésben, mert nem vagyok jogász, s a megyei főkapitány-helyettes véleményét elfogadom. Csupán egy kérdés vetődik fel bennem: vajon a rendőrségen ezt mindenki így tudja-e, tehát a főkapitány-helyettes közvetlen felettese is? Ugyanis, ha ez valóban így van, hogy az elkészült fényképet nem lehet mutogatni, propagandát csinálni vele, mert szigorúan tilos, akkor hogyan lehetséges az, hogy ezek a fényképek a megyei pártbizottságon kézről kézre vándorolnak? De nemcsak ez vetődött fel bennem kérdésként, hanem az is, hogy a panaszom — mármint az a papír, amire legépelték — mit keresett a megyei pártbizottságon, hiszen én nem ott tettem panaszt és nem is onnan vártam, hogy rendezzék az ügyemet. Azzal a véleménnyel is teljes egészében egyetértek, hogy a vasút veszélyes üzem és az utazásból az arra méltatlan személy kizárható. Ez a kizárás azonban nem a pénztárosnő hatásköre, már csak azért sem, mert aki jegyet vesz, még nem biztos, hogy utazik is. A másik oldala a dolognak, hogy két- három üveg sör miatt Magyarországon még eddig senkit nem zártak ki az utazásból, hacsak az illető nem akart a panaszkönyvbe beírni. Még egy megjegyzés: a nyilatkozatban az áll, a panaszom értelmetlen és nem derül ki belőle, hogy mit akarok. Ha ez igaz, akkor ezt az értelmetlenséget hogyan lehetett lezárni? Mert van egy levelem, amelyben azt közlik velem, hogy a panaszomat megvizsgálták és lezárták. Befejezésül néhány kérdést szeretnék feltenni, illetve gondolatot megfogalmazni. Miért akar mindenképpen a panaszügyemmel a megyei pártbizottság foglalkozni ? A pártbizottság vezetésének el kell hinnie, hogy az államhatalmi szervek — köztük a rendőrség—képesek önállóan, a magyar törvények szerint egy-egy panaszügyet tisztességesen lezárni. Úgy gondolom, a mai társadalmi helyzetben ettőj sokkal fontosabb témákat kell a testületnek napirendre tűznie. Bizonyára néhány fontos kérdést a Katonai Ügyészség is tisztáz majd. Olyan kérdéseket, amelyek megválaszolására ez az újságcikk nem tudott vállalkozni, dr. Jónás Pál pedig nem akart vállalkozni, de amelyek megítélésem szerint foglalkoztatják a közvéleményt. Melyek ezek? Ha egy állampolgár panaszt tesz, akkor feltétlen le kell fényképezni, a panaszát és a fényképet föltétien be kell mutatni a megyei pártbizottság vezetésének és apparátusának? Ténylegesen minden panasztevőnek két-két és fél órát kell várakoznia a rendőrség előtt, amíg a meghallgatására sor kerül? Igaz az, hogy a rendőrségnek nincs ahhoz semmi köze, hogy egy állampolgár elől elzáiják a panaszkönyvet, és ha kéri, nem adják oda? És általában panaszügyben kardinális kérdéssé kell emelni, ha valaki két-három üveg sört megiszik? Tényleg ez a legfontosabb tartalmi kérdés? És végül megfelelő-e a rendőrségen belül az információáramlás, tehát az a vezető, aki az újságban nyilatkozik, rendelkezik-e pontos információkkal? Örülök annak, hogy van nyilvánosság. Ez tette lehetővé, hogy a rendőrség munkája, tevékenysége égy bizonyos területen megméret- tetődjön a társadalom előtt. Eddig ez nem így volt, mert a rendőrség, mint ahogy sok más államhatalmi szerv, egy önellenőrzési szisztéma szerint dolgozott. Talán csak a sztálini típusú párt volt az, amelyik munkáját ellenőrizte. Az a párt, amelyiket sem a nép, de maga a párttagság sem ellenőrizhetett, amelyiknek vezetői félistenek-vol- tak, a maguk megfellebbezhetetlen véleményével. A csírái még megvannak ennek a munkastílusnak, de remélem, a reform nem engedi szárbaszökni. Funkcióimról való lemondásommal is tiltakozom ez ellen! Vass József (Épp a nyilvánosság jegyében adtunk helyet Vass József véleményének. Azt a nézetünket azonban továbbra is fenntartjuk, hogy egy személy nem választható ketté, tehát jelen esetben az állampolgár Vass József egy és ugyanaz, mint a volt megyei pártbizottsági tag és a pártfegyelmi bizottság elnöke. A szerk.) Autóbuszra várva jutott eszembe, hogy telefonálnom kell. Nem volt 2 forintos érmém. Miután néhány járókelőnél sikertelenül próbáltam felváltani a pénzt, a közeli benzinkútnál szerencsével jártam. Nagy készséggel segítettek. Nemhiába Shell- kút — gondoltam. Az 5 forintost átnyújtottam, mire a kútkezelő 2 darab 2 forintost nyomott a kezembe. Vártam. Gondoltam, véletlen. De nem, mert megszólalt: — Egy forint a jatt! A döbbenettől szóhoz sem tudtam jutni, ezért megírtam, hogy ki-ki gondokodjon el a történteken. Annyit még megjegy- zek, hogy tankoláskor öt-tíz, de húsz forintot soha nem szoktam visszakérni. Tehát nem az egy forint háborított fel, hanem az eljárás. Suszter László Eger A Horti Községi Tanács, a kultúrház segédletével az idén is otthont adott a citerások táborának. Pribojszki Mátyás citeraművész irányítása mellett a résztvevők egy héten át ismerkedtek a népzene hagyományaival. Felvételünk a vörösmajori kastély kertben készült. (MTI-fotó: Szabó Sándor) Citeratábor Horton Ilyen is megtörténhet? Felháborodással olvastam a Népújság 1989. május 11-i számában a viszneki id. Tari Pál, Pali bácsi néven ismert lakos esetével kapcsolatos históriát. A cikk szerint a farönköket a helybéli téesz vágatta ki tavasz- szal, de az elszállításról elfelejtettek gondoskodni. Amikor Pali bácsi arra jártakor meglátta, hogy a korhadt farönkök a kutyának sem kellenek, a lakása udvarára szálh'totta. Útközben Tóth Lajos növénytermesztési fő-ágazatvezető, párttitkár, önkéntes rendőr találkozott Pali bácsival, mondta, hogy a fát lopta. Feljelentést tett ellene. Tóth Lajos ezután megindította a gépezetet, rendőrségtől a szakértők bevonásáig intézkedett. De nem intézkedett hónapokkal előtte, hogy a rönköket a téesz védett helyre elszállítsa. Végre ő önkéntes rendőr, annál is inkább kötelessége lett volna — amiről beszélt — a vagyonvédelem. Ez dicsőségére nem válik, inkább haragot, gyűlöletet váltott ki a falu dolgozói körében. Az újság hasábjain keresztül olvastam, hogy motorfűrész hiányában nem tudták szétdarabol- ,ni a fát, arra vártak, amíg év végéig megjön, ez pedig társadalmi tulajdon hanyag kezelése. A községi tanács vezetőinek állásfoglalása is érthetetlen. Milyen eljárás az, hogy az öregre 3500 forint nyugdija mellett, amely a létminimum alatt van, 2500 forint bírságot szabnak ki. Meg nem fizetés esetén pedig 25 napi elzárással sújtható. Elgondolkodtató, hogy 1989-ben ilyen dolgok is előfordulhatnak. Kiss Péter Eger A védelem minden állampolgárt megillet A Népújság 1989. május 29-i Üzen a szerkesztő című rovatban „Név és cím nélkül” személyemet érintő felvetésre a névtelen levélírónak a következőket válaszolom : Napjainkban a nyilvánosság kezd nagyon helyesen mindennapi életünk részévé válni. Azonban a jó szándék elvész akkor, ha indulatainkat, felgyülemlett feszültségeinket nem kezeljük, hanem mint jelen esetben, egy etnikai réteget sértünk meg, vádaskodunk felettük. Ön, tisztelt névtelen levélíró a cikkben idézett levél eredeti példányát nem küldte el részemre, így én is csak a sajtón keresztül tudom személyeskedését visszautasítani. Amikor a Népújság 1989. április 8-i számában a megye közbiztonsági helyzetéről adtam tájékoztatást, felhívtam a figyelmet egy új jelenségre, mégpedig arra, hogy egyes, fiatalokból álló csoportok részéről fokozódik a cigányellenesség, a faji gyűlölet, ami erőszakos cselekmények elkövetésében is megnyilvánul. A rendőrségnek feladata, hogy biztosítsa a közrendet, a közbiztonságot, derítse fel a bűncselekmények elkövetőit. A védelem minden állampolgárt egyformán megillet, származásra, felekezeti hovatartozásra, osztályrétegződésre tekintet nélkül, viszont a törvénysértőket sem kategorizáljuk intézkedéseink foganatosításakor. • A jövőben is határozottan fellépünk a bűnözés ellen, s bízunk a lakosság segítségében is, amely közös feladatunkban, a bűnüldözésben nélkülözhetetlen. Domoszlai László r. ezredes főkapitány A Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal pályázatot hirdet az egri főirodáján főiroda-vezetői munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: szakirányú felsőfokú végzettség, 5 éves szakmai gyakorlat, vezetői jártasság, német-angol nyelvből közép- vagy felsőfokú nyelvvizsga. Feladata: az üzletági tevékenység teljes vertikumának munkaszervezése, értékesítésének, bonyolításának irányítása, részleges önállóságú gazdasági, bér- és létszámgazdálkodással. Fizetés: a szakmai gyakorlat függvényében megegyezés szerint. A pályázat tartalmazza a pályázó szakmai tevékenységének, eddigi munkakörének leírását, önéletrajzát, valamint a képesítést nyújtó bizonyítványainak másolatát. A pályázatot július 5-ig a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal központjába, Eger, Szarvas tér 1. kérjük megküldeni. Információ: 11-225 telefonon Herényik Józsefné hivatalvezető-helyettesnél. ____________
