Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-19 / 142. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 19., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A nehéz helyzetben is nettó befizető — A hitelpolitika is oka mostani elszegényedésének — Hosszabb ideje erején felüli exportot várnak tőle — Haldoklik a mezőgépipar Szabadulni a zsákutcából... A világnézet nem lehet kényszer Három ország van a világon: Norvégia, Üj-Zéland és Magyarország, ahol a mezőgazdaságot nem támogatják. Pedig ha körülnézünk saját házunk táján, bizony nagy jelentősége van az élelmiszer-gazdaságnak. Gondoljunk csak arra, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatos, kiegyensúlyozott ellátást biztosított, emellett pedig jelentős exportőr! Különösen érdemes az utóbbit felvetni, érthetően sokakat is foglalkoztat, hiszen ebben az „alultámogatott” helyzetben az ágazat 1982 óta folyamatos nettó befizetője a népgazdaság költségvetésének. Kötött árrendszer, piaci nyomás Vegyük a tényeket. Tavaly például másfél milliárd dollár értékben szállítottunk élelmiszereket külföldre, miközben az ország összes kivitele 4,5 — 5 milliárd dollár értékű volt. Ugyanakkor az élelmiszergazdaság export-import nettó egyenlege 900 millió dollárt tett ki. Lemondhatunk-e tehát erről, amikor hazánk tekintélyes mennyiségű adósságállománnyal küzd, amikor minden árbevételre nagy szükségünk van. Akkor, amikor az Országgyűlés kénytelen volt öt hónap után módosítani az idei népgazdasági tervet egyensúlyi helyzetünk javításáért, nemzetközi fizetőképességünk megőrzéséért. Pedig éppen az MSZMP agrárpolitikai téziseinek országos és megyei vitái során is élénk párbeszéd alakult ki arról, hogy ki kit támogat? Különösen, hogy az exportösztönzés milyen? Kétségtelen, konvertibilis valutában elszámolható árbevételeink miatt nélkülözhetetlen az élelmiszerek külpiaci kivitele, de ennek támogatását vélemények szerint Ötvenmilliárd Az ágazat helyzetét tovább rontja a szigorú pénzügyi feltételeket közvetítő politika. Amíg például az 1980-as évek első felében a hitelek kamata csupán 10 százalék volt, addig ma kölcsönt csak 20 százalékot meghaladó kamatra vehetnek fel az üzemek! Miután a mezőgazdasági termelés jellegénél fogva hosszabb időre szóló tőkebefektetést igényel, a hitelpolitika is oka a mostani elszegényedésének. Nem beszélve arról, hogy a mezőgazdaság mai átlagos jövedelmezőségi szintje nem haladja meg az 5 százalékot. egyik népgazdasági ágazat sem alapozza meg! Az viszont tény, hogy az élelmiszer-gazdaságtól hosszabb ideje erején felüli exportot várnak. Pedig ha a mélyére nézünk a dolgoknak, elmondhatjuk, hogy az ágazatban a legtöbb gondot, feszültséget a rendkívül kötött árrendszer, valamint a külső és belső piaci nyomás okozza. Emiatt tevékenységében nap mint nap jelentkező ipari áremelést nem képes megjeleníteni saját termékeinek áraiban. Ám ha körbenézünk a nagyvilágban, azt tapasztaljuk, hogy a fejlett mező- gazdasággal rendelkezg nemzetek is az agrárolló nyílása közepette tevékenykednek. Csakhogy, míg a többi országokban éppen gazdasági jólétük miatt támogatják a mezőgazdaságot, az agrárolló nyílása a még hatékonyabb, szelektívebb szerkezet kialakítására és termelésre kényszeríti őket. Hazánkban viszont éppen a statisztikák bizonysága alapján 1985 óta a mezőgazdaságtól történt elvonás meghaladta a támogatás nagyságát. forintot von el Élelmiszer-gazdaságunk jelenlegi, erőn felüli exportja évente becslések szerint mintegy 50 milliárd forintot von el támogatásként az államkasszától, amely pedig közismerten igen nehéz helyzetben van! Ennek következményeként félő, hogy előbb- utóbb hazánkban is valós veszély- lyé válik, hogy az exportért nyújtott támogatásokat a fogyasztókkal fizettetik meg. Ugyanis bebizonyították, hogy azokban az országokban, mint például Argentínában, ahol ez bekövetkezett, az agrártermékek belső piaci ára évről évre növekszik! Az ágazat Megyei kerekasztal 1989. június 8-án a megyei kerékasztal szervezeteivel egyeztető tárgyalást tartottunk konkrét kérdésekben. A június 30-i megyei tanácsülésen szerepel ” A tanácsi szervek működésének törvényességéről és a tanácsi szervek hatósági munkájáról” című jelentés, mely a helyzet kritikus értékelésén túl hosszabb távú feladatmeghatározásokat is tartalmaz. Ennek előzetes vitájához, a feladategyeztetéshez hívta meg a megyei tanács vb-titkára a Szociáldemokrata Párt, az SZDSZ, az MDF és a Fidesz képviselőit. A beszélgetésen — melyen részt vett a megyei tanács elnöke is — a Fidesz nem képviseltette magát. A témakörhöz kapcsolódóan szó esett a választójogi törvény- tervezetről, e feladat végrehajtásában a várható együttműködési lehetőségekről. A kétszintű igazgatás kialakításáról, azon belül is a helyi tanácsi önállóság tartalmáról. Tájékoztatás hangzott el a HAF-üzem és a APEH-székház építkezéseinek államigazgatási döntéseiről, a romániai menekültek letelepedését segítő megyei operatív bizottság munkájáról, stb. A tárgyalás során javaslat hangzott el a helyi tanácsokat érintő megyei vizsgálatokba és azok realizálásába történő helyi alternatív szervezetek esetenkénti részvételéről, a helyi tanácsrendelet-tervezetek előzetes véleményezésének, a lakosság nagyobb körét érintő tanácshatározatok előkészítésébe való bevonás lehetőségéről, a megyei és a helyi tanácsüléseken állandó meghívottként történő részvételükre vonatkozóan is. A javaslatokat a fenti szervezetek — mint az együttműködés jövőbeni formáit, lehetőségeit — elfogadták. Kifejtették e témakörökben álláspontjaikat. Hangsúlyozták a választási szervekben való arányos részvételük fontosságát — melyre vonatkozóan korábban szintén javaslatot tettünk. Az MDF képviselője a megyei tanács helyére és helyzetére vonatkozóan fejtette ki sajátos — a távolabbi jövőre vonatkozó — elképzeléseit. Megegyezés született abban, hogy a hasonló egyeztetésekbe bevonják a Gyöngyös környékén tömegbázissal működő kisgazdapárt képviselőit is. A résztvevők a hivatalos kapcsolatok felvételét, a konkrét kérdésekbe történő egyeztetést eredményesnek tartották, kifejtve, hogy kölcsönösen várják és vállalják annak folytatását. Dr. Jakab István Heves Megye Tanácsa vb-titkára helyzetének reális mérlegeléséhez viszont az is hozzátartozik, hogy gazdaságtörténetileg 1947 óta a magyar külkereskedelmi mérleg a mezőgazdasági kivitel nélkül egyetlen esztendőben sem lett volna pozitív. Tehát rendkívül sok ellentmondással küzd ma élelmiszer- termelésünk. Az ágazatban dolgozók joggal sérelmezik, hogy bár nem sikerült fejlett ipari országgá válnunk, ma mégis az ipari árak tiszta jövedelemtartalma magasabb a viszonylag fejlettebb mezőgazdasági termékáraink jövedelemtartalmánál. 1987-ben például az előbbi 16,2 százalék volt, a mezőgazdaság 9,3 százalékával szemben. Sokan az ágazat „fejére olvassák”, hogy tavaly a szanálási alapból 600 millió forintot kapott 150 szövetkezet pénzügyi gondjainak rendezésére. Ugyanakkor viszont szemérmesen hallgatnak arról, hogy 1988-ban két és fél- milliárd forint felhasználásával ipari üzemek egész sorát mentették mega csődtől. Sőt, az említett összegben még nem is szerepelnek azok a kiemelt ipari vállalatok, amelyeket szanálni kellett! Nem képes lépést tartani Jogosan vetik fel azt is, hogy iparunk máig nem volt képes lépést tartani az agrárágazattal. Ez az oka annak, hogy a mezőgazdaság által felhasznált anyagoknak mindössze 30 százaléka származik itthonról, a többit külföldről szerezzük be. Mondhatjuk, haldoklik a magyar mezőgépipar, noha elsődleges feladata lenne kiszolgálni az agrárágazatot.'Ezért hozták létre annak idején! Ma tehát alapvető kérdés, miként tud mielőbb szabadulni az élelmiszer-gazdaság az egyre szűkülő és szorongató zsákutcából? A válasz egyértelmű, csak új agrár- és pénzügyi politikával, az átfogó reformok kibontakoztatásával. így bővülhet az üzemek mozgástere, ösztönzőbb lesz a vállalkozás, és a tulajdonviszonyok is rugalmasabban változna*c' Mentusz Károly A június 27-i Országgyűlés elé Elkészült az adóreform továbbfejlesztésének koncepciója Elkészült az adóreform továbbfejlesztésének koncepciója. A hároméves adókorszerűsítési programot a pénzügyminiszter a június 27-én kezdődő ülésszakon terjeszti a képviselők elé. E koncepció kidolgozását megelőzően a Pénzügyminisztérium szakemberei összesítették az adóreform 1988-as bevezetésének tapasztalatait. Megállapításaik szerint az adóreform hatása a népgazdasági szintű jövedelemfolyamatokra kisebb volt, mint azt eredetileg várták. Nem mérséklődött érzékelhető módon a költségvetés újraelosztó szerepe. A fiskális eszközök alkalmazása még mindig háttérbe szorítja a monetáris politika érvényesülését. Az adórendszer hatására nem következett be markáns fordulat a gazdaságpolitikában, ugyanakkor csökkent a lakosság tűrőképessége, s a kialakított új rendszer számos pontján kidolgozatlannak bizonyult. Ezért továbbfejlesztése során — a pénzügyi kormányzat szerint — elsősorban arra kell törekedni, hogy következetesebben érvényesüljön a koncepció. MTI Az idén decemberben várhatóan az Országgyűlés elé kerül a lelkiismereti szabadságról és a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvénytervezet. Ennek kapcsán kérdeztük dr. Pozsonyi Lászlót, az Állami Egyházügyi Hivatal titkárságának vezetőjét: mi tette szükségessé az új törvény megalkotását, hogyan értelmezzük ennek tükrében a lelkiismereti szabadságot, a vallásszabadságot? — Az utóbbi harminc évben a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány olyan egyházpolitikát folytatott, amely világszerte feltűnést keltett és elismerést váltott ki. A magyar állam és az egyházak közötti rendezett viszony stabilizáló eleme volt és maradt a magyar belpolitikának, nemzetközileg pedig hozzájárult az ország kedvező megítéléséhez. — E téren inkább mi voltunk szerények, amikor állandóan azt hangsúlyoztuk: nem kívánunk modell lenni... — Tény, hogy a magyar egyházpolitika egy olyan, történelmileg igazolt gyakorlatot alakított ki, amely páratlan volt, s több szempontból maradt is a szocialista országokban. Ennek lényege: nem szükségszerű a harc a szocialista állam és az egyházak között, lehetőség van a konstruktív együttműködésre. Az elvi alapja ennek a gyakorlatnak az volt, hogy mindkét fél megőrizte a maga világnézetét, tiszteletben tartotta a másik meggyőződését, s azt kereste, milyen közös pontokon tud együttműködni a közösségért. Ezen az alapon lényegében érvényesült a lelkiismereti szabadság és a vallás szabad gyakorlása. — Ha ez így van, akkor mi szükség van az új törvényre? — A kettő nem mond ellent egymásnak. Az 1980-as évek közepére ugyanis világossá vált, hogy az addig érvényes jogszabályokat túlhaladta az élet, meghaladta a gyakorlat. Hiszen ne felejtse el, a vallásszabadságot csupán alsó szintű jogszabályok deklarálták, mindenekelőtt az 1895-ös 43. törvény, amelynek nagy részét ugyan hatálytalanították 1947-ben — s ez elég nagy hiba volt —, de amelynek 7., 8., és 18. szakasza továbbra is érvényben maradt. Általános szabályozásról viszont nem beszélhetünk. Ezt felismerve kedvezményezte az Állami Egyházügyi Hivatal még 1986-ban egy új, átfogó jogszabály megalkotását. — Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy kodifikálunk egy addig is meglévő gyakorlatot. — Arról is, meg többről is szó van. Egyrészt az új törvénynek tartalmaznia kell a már eddig is érvényesülő vallásszabadságot, másrészt viszont egy múlt századi törvény, amelynek alapján e gyakorlat folyt, értelemszerűen alkalmatlan már arra — bármilyen haladó volt is —, hogy a mai körülmények között megfeleljen. Hogy mást ne említsek, csupán a Helsinki Záróokmányt 1975-ből, amely ajánlásokat fogalmazott meg a vallás szabad gyakorlásának biztosításával kapcsolatban. Ezeket az ajánlásokat mi elfogadtuk, támogattuk. De megemlíthetem más nemzetközi szerződések erre vonatkozó részeit is. Például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelyhez mi is csatlakoztunk, s amely- lyel ugyancsak összhangban kell lennie az új törvénynek. — 5 mindezek között, gondolom, az új alkotmánnyal is. — így van, bár alighanem a lelkiismereti és vallásgyakorlási törvényt előbb fogják elfogadni, mint az új alkotmányt. — Nem okoz ez gondot? — Az alkotmány csak általánosságban mondja ki a lelkiismereti szabadságot és a szabad vallásgyakorlás jogát, ez a tör-: vény viszont sokkal konkrétabb kell legyen. — Mielőtt erre rátérnénk; manapság sok vád éri a korábbi évtizedek egyházpolitikáját. Sokszor indokolatlanul, de az emberben mégis kétségek ébrednek. — Ha nagyobb gondok lettek volna, akkor aligha játszhatott volna a magyar külpolitikában olyan pozitív szerepet az Egyházügyi Hivatal, mint amilyet játszott. A mi delegációnk látogatása alapozta meg a nyitást Kínával, Izraellel. Bennünket hívtak meg először Genfbe, a Nemzetközi Egyházi Szervezetek Központjába. 1980-ban az afganisztáni események miatt teljesen befagyott nemzetközi helyzetben mi jártunk az Egyesült Államokban. S viszont: 1987-ben itt járhatott, mert eljött Billy Graham prédikátor, 1987-ben szocialista országban először rendezett ülést a Zsidó Világkongresz- szus, s 1984-ben a Lutheránus Világszövetség. Az utóbbi időszak eseményei között megemlíthetném a pápa meghívását és közelgő látogatását. — Most tehát lássuk; mit értsünk lelkiismereti és vallásszabadságon? — A két jog véleményem szerint egymástól elválaszthatatlan. A törvénynek ki kell majd mondania e két jßg tartalmát és az érvényesülésükhöz szükséges garanciákat. Szabályoznia kell az állam és az egyházak, a vallásfelekezetek viszonyát, biztosítania kell azok autonóm működését. Mindenkinek joga van e szabadságra, a világnézet minden kényszertől mentes megválasztására, s arra, hogy a jog lehetővé tegye, hogy a különböző világnézetet valló állampolgárok és szervezeteik — így az egyházak is — nézeteiket szabadon terjeszthessék és oktathassák. A garanciák között kell, hogy szerepeljen: világnézete, meggyőződése miatt senkit semmiféle hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illet meg. Azáüampelgárok egyházhoz, vallásfelekezethez való tartozását például az állami nyilvántartások nem tartalmazhatják. — Mindez feltételezi az állam és az egyházak szétválasztását. — Igen, ennek lényege pedig, hogy az egyházak és vallásfelekezetek nem gyakorolnak állami funkciókat, az állam predig elismeri és tiszteletben tartja függetlenségüket és autonómiájukat. Az egyházak és a vallásfelekezetek egyenjogúak kell legyenek. Az egyházak és vallásfelekezetek nem az egyesülési jog alapján létrejövő különös csoprortok, mégis jogi személyek. A lelkiismereti szabadsághoz tartozik az is, hogy elismerjük a szülőknek, a törvényes gyámoknak azt a jogát, hogy kiskorú gyermekeik világnézeti neveléséről — ideértve a vallásos nevelést is — döntsenek. Ugyanakkor e jogok gyakorlása nem menthet fel senkit az államprolgári kötelezettségek teljesítése alól. Tehát mind a vallásos állampolgároknak, mind az egyházaknak tiszteletben kell tartaniuk a Magyar Népköztársaság alkotmányát. Friss Róbert TV-díjas Pincefalu A Magyar Televízió Natúra szerkesztőségének a „Szebb, emberibb környezetért” pályázatán 1987- ben második dijat nyert Györköny község pincefalujának rekonstrukciós terve: szabadidő centrummá változtatták át a pincefalut. A pályadíj kiosztása óta három millió forint értékű munkát végeztek el: épült egy 200 négyezetméteres színpad 600 fős nézőtérrel, 34 présházat felújítottak és a ledőltek helyébe 16 újat építettek. Lünchl Fiilöp a tanyája előtt (MTl-fotó: Gottvald Károly)
