Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-17 / 141. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1989.június 17., szombat A vizsgálat lezárult, ne felejtse el! » Ki dob mentőövet az ESE-nek? Mint ismeretes, április 1-jén Heves Megye Tanácsa ülésén Dancz Pál javaslatot tett arra, hogy a tanács ifjúsági és sportosz- tálya indítson vizsgálatot az Eger Sportegyesület működése, tevé­kenysége, valamint gazdálkodása ügyében. A vizsgálat a héten lezá­rult, ma már kész tények állnak rendelkezésre. Az eredményről beszélgettünk Szölgyémy Ferenc­cel, az ESE ügyvezető elnökével, akit láthatóan megviselt az elmúlt hetek tortúrája. — A gazdasági jellegű ellenőr­zés a múlt héten zárult, amelyről 21 oldalas írásos jegyzőkönyv ké­szült. A népi ellenőrzési vizsgálat azokat a megállapításokat erősí­tette meg, amelyeket az ESE a ko­rábbi testületi üléseken már vá­zolt. Nevezetesen: a pénzügyi szükséglet és a forrás közötti olló fokozatosan nyílik. Ennek az a lé­nyege, hogy a szükségletek messze meghaladják azokat a lehetősége­ket, amelyeket az egyesület szá­mára biztosítanak. A NEB feltárta és elemezte a meglévő hiányok okait is. Úgy gondolom, hogy a közvéleményt ezek érdeklik első­sorban. A szakértők szerint az egyesület jogszabálysértést nem követett el, vagyis jogtalanul sem­milyen összeget nem fizetett ki. Megállapították, hogy az egyesü­let gazdálkodása törvényes, a pénzügyi ellenőrzés semmilyen hi­ányosságot nem tárt fel. Még azt is mondhatom, hogy e vonatkozás­ban elismerést kaptunk. Az vi­szont igaz, hogy az elmúlt évek so­rán folyamatosan tapasztalható költségvetési gondok oly módon cry~ -~-tab u, xy88-nan — s ez rolytatódik az idén is —, aminek a megoldására azonnali lépéseket kell tenni. Két lehetőség előtt ál­lunk: vagy valamilyen módon biz­tosítani tudjuk a szükséges forrást, vagy drasztikusan csökkentjük a kiadásokat. Ez utóbbi azt jelenti, hogy lejjebb kell szállítani az ESE működési szintjét még olyan áron is, hogy szakosztályokat szünte­tünk meg. Ez csak a vizsgálat egyik része, amely kiegészült adóellen­őrzéssel is. A másik-része szakmai jellegű volt, ennek eredményét azonban még nem ismerem. — Mit szól ahhoz, hogy a NEB által felkért személyeket, név sze­rint Rüll Csabát és Fodor Bélát, akik az úszó- és vízilabda szakosz­tály szakmai munkáját ellenőriz­ték volna, Pócsik Dénes szakosz­tály igazgató visszautasította? — Több társadalmi csoport is alakult, melyek vizsgálták az ESE munkáját. Többek között én is tár­gyaltam e szakmai jellegű vizsgálat vezetőjével. Egyébként a kérdést Pócsik Déneshez kellett volna cí­mezni! — Az Ön személyével kapcso­latban is felröppentek mende­mondák. Miközben az ESE a tönk szélén áll, az elnöknek mégiscsak jól megy, hiszen magyar körülmé­nyek között luxusautónak számító Audira cserélte fel korábbi gépko­csiját. Eljutott az Ön füléhez is ez a szóbeszéd? — Én ezt egy olyan kérdésnek tartom, amelyre nem feltétlenül szükséges válaszolnom. Ez magánügy. Nézze, nem hinném, hogy egy kilenc éves Audi ma már luxusnak számít, de döntse el ezt bárki, hogy az vagy nem az. — Természetesen minden ál­lampolgárnak joga, hogy azt vásá­roljon, amit akar, de Ón közfunk­ciót tölt be, s mint ilyen, a megye legnagyobb sportegyesületének élén áll, aki másokért is felelős. A kérdés nem is inkább a vásárlásra, hanem az időzítésre vonatkozott. — Tisztességgel tudok bárki­nek a szemébe nézni. Éppen azért, mert most volt a vizsgálat, s az al­kalom is most adódott, azért vál­lalkoztam erre a lépésre. Minden­kinek, minden módon el tudok számolni, ha szükséges. Ez a vizs­gálat is azt erősítette meg, hogy az egyesületben dolgozókhoz nem fér a gyanú árnyyéka. Vagy elhi­szik vagy nem — bár megjegyzem, teljesen személyes dolog —, én ezt az autót ajándékba kaptam, és mint mozgássérült vámmentessé­get élveztem. — Nem találja furcsának — a vizsgálatra hivatkozva —, hogy a legeredményesebb szakosztály sportolói, a női röplabdázók hetek óta hiába várakoznak a pénztárnál megérdemelt jutalmukra, míg a jó­val szerényebb teljesítményt nyúj­tó labdarúgók már a zsebükben tudhatják a prémiumot? — A szakosztályok elvileg önálló gazdálkodást folytatnak, ebbe a függetlenített vezetésnek igazából nincs beleszólása. Jogos a felvetés annyiban, hogy a röplab- daésapattal kapcsolatos pénzügyi dolgokat nem tudtuk rendezni. Ennek az az oka, hogy a szakosz­tály szponzora a KOOPINVEST nem volt hajlandó kifizetni a meg­állapodásban szereplő összeget, így a szakmai célkitűzések megva­lósításáért járó prémiumot nem tudtuk kifizetni. A labdarúgók önállóan gazdálkodnak, saját számlájuk van, így ők nem kerül­tek hátrányos helyzetbe. Az egye­sületnek, függetlenül a támoga­tóktól, a vállalt kötelezettségeit mindenkivel szemben maradékta­lanul teljesítenie kell. Reményke­dem abban, hogy az ESE-t eddig felkaroló vállalatok, állami intéz­mények, ha pénzügyeik megenge­dik, továbbra is - átutalják szá­munkra a felajánlott összegeket, hogy továbbra is teljesíteni tudjuk feladatainkat. Ezzel azonban nem biztat .a jövő. — Nem fenyeget-e az a veszély, hogy a labdarúgók önálló egyesü­letté válva elszívják mások elől az anyagi segítséget? — A probléma teljesen reális, ezt egyféleképpen lehet tisztessé­gesen megoldani, ha az elkülönült költségvetésű szakosztályok kor­rektek maradnak a megállapodá­sokhoz. A labdarúgás és a tenisz ilyen. Ők is azokon a területeken igyekeznek szponzorokat maguk mögött tudni, melyeket az elnök­ség meghatározott számukra. A részérdekek érvényesülését nem engedjük. Feltétlenül érdemes azonban azon elgondolkozni, hogy visszaállítsuk a régi, központi pénzirányítású rendszert. Mindezt azért mondom, mert eddig is több visszásságot tapasztaltunk. El kell azonban ismerni, hogy ennek el­sődleges oka az, hogy az egyesület vezetése nem képes annyi pénzt előteremteni, mint a szakosztá­lyok külön-külön. A népszerű sportágak előnyben vannak a töb­biekkel szemben. — Visszatérve a röplabdások- hoz. Nem bizony ult-e túl nagyfa­latnak egy ilyen gondokkal küzdő egyesületnek a kiugró eredmények hajszolása, mert jóval több pénzt visz el a „konyháról”. — Ez sportpolitikai kérdés. Én úgy ítélem meg, egy megyeszék­hely sportéletében feltétlenül szükséges olyan eredményt pro­dukáló együttes, amely biztosítja az egyesület számára az elisme­rést. A sportszerető közvélemény is igényli ezt. Igaz viszont ezzel szemben, hogy a lehetőségek és a megvalósítások között összhangot kell találni. Azt kell eldönteni, hogy az ESE-nek mi az alapvető célja. Ezt nem a sportvezetésnek kell megfogalmazni, hanem a tá­mogatást biztosító vállalatoknak. Ennek kapcsán került sor a múlt héten egy tanácskozásra, ahol a cégek a jövő sorsáról tárgyaltak. Akik megjelentek ezen a megbe­szélésen, többlettámogatást sza­vaztak meg. Jelentős terheket vál­lalt magára az Egervin, a Ruhaipa­ri Szövetkezet, a Nyomda, és le­hetséges hogy a Finomszerelvény- gyár is segíteni fog. A most fel­ajánlott többlet talán fedezi azt a hiányt, amely a visszalépések mi­att keletkezett. így az ESE pénz­ügyi mérlege a tavalyihoz hasonló lesz. Radikális belső változást ter­vezünk a klubban, de ennek ho­gyanjáról még nem tudok nyilat­kozni. Valószínűleg az egri gazda­ságból már nem sikerül több pénzt „kisajtolnunk”, ezért az ország más részein is kell próbálkoznunk. Reméljük egy-két évet rftég sike­rül kihúznunk. Mivel hazánkban is egyre inkább a piac törvényszerű­ségei érvényesülnek, a sport rek­lámhordozó ereje is növekedni fog. Jelenleg a röpisek jelentik szá­munkra a legnagyobb reklámhor­dozó értéket. — Miért volt szükség az Eger-, illetve Artex-kupa nemzetközi tor­nákra, s ez mennyit vitt el? — A női röplabda tornával kapcsolatban el kell mondjam, hogy ennek olyan szakmai össze­függése volt, melyet kénytelenek voltunk elvállalni. Ez nem jelent meg a sajtóban. Az MNK rende­zésijogát nem pályázat útján nyer­tük el. A szövetség azért állt ki vá­rosunk mellett, mert a válogatott felkészítését segítő mérkőzés-so­rozatról tárgyaltunk. Az Eger-ku- pa megszervezése nem filléres do­log volt, ám az MNK rendezéséből fakadó plusz ezt fedezte. A vízi­labda torna terheit az Artex teljes egészében fedezte, mi csak a lebo­nyolításban segédkeztünk. Az ilyen rendezvényeknek egyébként kettős célja van: szeretnénk kielé­gíteni a legkényesebb igényeket is, másrészt arra törekszünk, hogy a kassza is gyarapodjon. — Megfordult-e már a fejében a lemondás gondolata? — Igen. Még nem döntöttem. Őszintén szólva, én a sportról a következőképpen vélekedek: eredménycentrikusan szabad csak dolgozni, ha ennek feltételei vi­szont hiányoznak, akkor a langyos vízben való lubickolásban én nem kívánok részt venni. Miután veze­tőim még nem sugallták számom­ra, hogy mondjak le, sőt inkább marasztalnak, a jövőben is szíve­sen dolgozom tovább a sportélet­ben. Amennyiben az előbb emlí­tett célok háttérbe szorulnak, úgy más munkaterületet választok ma­gamnak. — Ön az élsport elkötelezett hí­ve, de mégis nem jelenti-e ez Eger­ben a 22-es csapdáját? Hogy vilá­gosan fogalmazzak; vegyük a lab­darúgók példáját. Az idei 6. hely után jö vőre természetesen már ma­gasabbra kerül a képzeletbeli léc. Ezzel egyenes arányban a ráfordí­tott pénznek is növekednie kellene, amelynek előteremtése egyelőre utópiának tűnik. — Ilyen szempontból valóban a 22-es csapdája, hiszen a minőségi javulás ugrásszerűen növeli a ki­adásokat. Jó példa a focisták ese­te. Ha ők jövőre is együtt marad­nak, akár a feljutás sem elképzel­hetetlen. Pillanatnyilag sajnos nem felelünk meg az első osztályú követelményeknek gazdaságilag. Ezért tettem le voksomat a röplab­da mellett, hiszen legkisebb ráfor­dítással lehet a legkönnyebben eredményeket elérni. — Végezetül arra lennék kíván­csi, hogy várható-e az ESE-néllét­számcsökkentés? — Egy hasonló egyesület főál­lású dolgozóihoz képest nálunk a létszám egyharmaddal kevesebb. Hogy ez sok e még? Azt nem tu­dom, ki minek alapján ítéli meg. A vizsgálat erre is kiterjedt, s elma­rasztalást ezért nem kaptunk. Nos, az ellenőrzés nyomán az első fejezet tehát lezárult, a pohár­ba öntött zavaros víz kezd tisztul­ni. A szenzációra éhesek talán csa­lódottan teszik le a lapot, de úgy gondolom, a többség megnyug­vással veszi tudomásul, hogy kor­rupciókkal teli napjainkban ezút­tal nem kellett egy újabb botrá­nyon csámcsogni. Nem folytak el mesés pénzek, s még csak nem is a rossz irányítás vezetett a szakadék széléhez. Sokkal inkább a hetve­nes évek hibás döntésmechaniz­musa, melynek erőszakolt, felülről vezért fúziójának megkeseredett levét isszák ma. S bár a sportegye­sület január 1-jétől önállóvá vált, a talpraálh'tásért ma még az „alko­tók” is felelősek. Molnár Zsolt (Varga György illusztrációja) Diákolimpia Bajnokok: «Nyíregyháza és Kunhegyes Öt napon át az egri városi sta­dion gyepszőnyege adott otthont a Diákolimpia II. országos lab­darúgó döntőjének. A színvona­las, két korcsoportban zajló ve­télkedést végül a kunhegyesi és a nyíregyházi diákok csapata nyerte. A csütörtöki helyosztók ered­ményei. 111. kcs.: Nyíregyháza- Békéscsaba 1-1 (lí-eseickel a Békéscsaba győzött), Pécs-Bu- dapest 0-1. Döntő: Kunhegyes- Repceszentgyörgy 2-0 (1 -0). G.: Simrák, Sándor T. A végered­mény: 1. Kunhegyes (Szinte, Er­dős, Bohács, Koncig, Pesti, Mag, Simrák, Gál, Iványi, Csatári, Sándor. Tartalékok: Kiss, Var­ga, Mészáros, Mahóczki. Edzők: Szabó András, Fazekas Gyula. 2. Répceszentgyörgy, 3. Buda­pest, 4. Pécs, 5. Békéscsaba, 6. Nyíregyháza. IV. kcs.: Győr-Salgótarján 2-0, Békéscsaba-Kaposvár 0-1. Döntők: Budapest-Nyíregyháza 1-1 (1-0) 11-esekkel nyert a Nyíregyháza. G.: Lukács, ill. Szilágyi. A végeredmény: 1. Nyí­regyháza (Babicz, István, Szűcs, Ugyan, Halász, Csapos, Barczi, Becser, Tanka, Szilágyi, Bere- nyei. Tartalékok: Dienes, őz, Nádasdi, Bartha, Feigel. Edző: Szalka Géza). 2. Budapest, 3. Kaposvár, 4. Békéscsaba, 5. Győr, 6. Salgótarján. Különdijat vehetett át a két el­ső helyezett edzője, a kunhegyesi Fazekas Gyula és a nyíregyházi Szalka Géza. A két legsportsze­rűbb csapat a Répceszentgyörgy és a Salgótarján gárdája lett. Legjobb mezőnyjátékosok: Sán­dor Tamás (Kunhegyes), Földe­ák Péter (Budapest). Gólkirá­lyok: Lendvai Péter 5 és Lukács Zoltán 4 góllal (mindketten Bu­dapest). Legjobb kapusok: Var­ga Tihamér (Pécs), Rácz Róbert (Békéscsaba). A nyíregyházi csapatkapitány átveszi az értékes kristályserleget (Fotó: Gál Gábor) Labdarúgó NB III. Lesznek-e meglepetések? A 30. fordulóval a labdarúgó NB III. Mátra-csoportjában is befejeződnek az 1988-89. évi bajnoki küzdelmek. Megyénk csapatai szempontjából az utolsó játéknap már nem tartogat külö­nös izgalmakat, bár a Gyöngyös­nek feltétlen pontot kell szerez­ni, hogy ne kerüljön esetleg ké­nyelmetlen helyzetbe. A Balas­sagyarmat nem ígérkezik köny- nyű ellenfélnek a GYSE számá­ra, ennek ellenére bízunk abban, hogy a hazai pálya előnyét ki­használják majd Törökék. A He­ves csapata is hazai közönség előtt léphet pályára, búcsúzás­ként az osztálytól. Jó lenne vala­mi biztatót látni a sereghajtóktól a jövőt illetően, legalább a küz­deniakarás tekintetében. A ven­dég Nagybátony még kénytelen A labdarúgó megyei bajnok­ságban a hét végén a pontvadá­szat utolsó, szám szerint 30. for­dulójára kerül sor. Az már régó­ta nyilvánvaló, hogy a H. Gáspár SE végzett az élen, ám a többi dobogós helyért még három csa­pat, a Nagyréde, a Gyöngyösha­lász és a Sírok verseng. Mindhár­man idegenben lépnek pályára, ráadásul nem is könnyű találko­zókon. A H. Gáspár SE-től, a Selyptől és a Füzesabonytól még pontot sem lesz könnyű rabolni­uk. A tabella alján is már csak egyetlen kérdőjel található. Az ötödik kieső a Petőfíbánya, a teljes erőbedobással játszani. Az Apc teljes nyugalommal utazhat Romhányba, ami nem jelenti azt, hogy félvállról veheti az évzáró ütközetet. Csalódást keltő együtteseink közül a Recsk Má­don, a Bélapátfalva pedig az St. Kohász otthonában vendégsze­repei. Az sem közömbös, hogy milyen emlékkel köszönnek el az NB III-tól. A bajnoki cím szem­pontjából érdekes lehet a salgó­tarjáni rangadó az St. Síküvegy- gyár és az SBTC között. Legin­kább azért, mert sajátos helyze­tükben a nógrádi megyeszékhely veszthetne azzal, ha az SBTC nyerne... A H. Köteles SE min­den bizonnyal legyőzi majd a B. Bányászt, a Bag pedig az Ede- lény csapatát késztetheti meg­adásra. Tarnalelesz és a Tamaörs trióból kerül ki, s hogy ki lesz az, szom­baton dől el. A Tamaörsnek ugyan két pont hátránya van, ám ma hazai környezetben fogadja a petőfibányaiakat. A Tarnalelesz akkor lehet csak nyugodt, ha egy pontot elhoz Kompoltról. A négy biztos kieső: az Égercsehi, a Pétervására, a Kisköre és a Gyöngyösoroszi. Tippjeink: Pé- tervására-Egercsehi 1, Füzes- abony-Sirok x, H. Gáspár SE- Gyöngyöshalász 1, Atkár- Gyöngyösoroszi 1, Tarnaörs- Petőfibánya 1, Selyp-Nagyréde x, Poroszló-Kisköre 1, Kom- polt-Tarnalelesz 1. Sportműsor Szombat Kézilabda: Eger SE-Debre- ceni Medicor, NB I B-s női mér­kőzés, Eger, körcsarnok, 11. Megyei bajnoki férfi mérkőzé­sek: HKVSC-H. Zalka SE, 10. ETK-Gyöngyössolymos, 10. Vízilabda: Egri Vízmű-Ybl Miklós Főiskola, OB II. A-s mérkőzés, Eger, sportuszoda, 15.30. Eger SE Il.-Pécs, OB II. B-s mérkőzés, Eger, sportuszo­da, 14. Labdarúgás: Eger SE-Debre- ceni Kinizsi, NB-s serdülő és if­júsági mérkőzések Eger, városi stadion, 10.30 és 12. HKVSC- Tatabánya, NB-s serdülő és ifjú­sági mérkőzések, Hatvan, MÁV pálya 11 és 12.30. Megyei baj­nokság (17): Pétervására-Eger- csehi, Ménesi. Füzesabony-Si- rok, Szolnok m. jv. H.Gáspár SE-Gyöngyöshalász, Ducsai. Atkár-Gyöngyösoroszi, Nógrád m. jv. Tarnaörs-Petőfibánya, Molnár L. Selyp-Nagyréde, Borsod m. jv. Poroszló-Kisköre, Birincsik. Kompolt-Tarnalelesz, Répás. Vasárnap \ Kézilabda: Füzesabony­GYSE, megyei bajnoki női mér­kőzés, 17. Úszás: Területi utánpótlás verseny, Eger, városi sportuszo­da, 10.30. Labdarúgás: NB III. Mátra- csoport (17): Gyöngyös-Balas- sagyarmat, Kálmán. Heves- Nagybátony, Szarka. Megyei labdarúgó-bajnokság Hajráznak a csapatok Egész nyáron Lakóterületi sportnapok Egerben Az idén ünnepük az első egri lakóterületi sportnapok megren­dezéséljek két évtizedes évfor­dulóját. Ezen a nyáron is színes, gazdag sportprogramból vá­laszthatnak az érdeklődő fiata­lok és szülők. Az első rendez­vényre, a kispályás focira június 26-án kerül sor, a kisdobos és út­törő vegyes csapatok részvételé­vel. Július 10-én az asztalitenisz torna következik, kisdobos és út­törő fiúk és lányok részére. Július 24-én kosárlabda-viadal lesz, amelyen vegyes korosztályú fiú és lány csapatok indulhatnak. Augusztus 24-én sportdélután­nal zárul az eseménysorozat, amelyet a jelentkezők igénye szerinti sportjátékokból állíta­nak össze a szervezők. Valameny- nyi sportvetélkedőnek az egri Hámán Kató Megyei Úttörőház ad otthont. Kezdés: a fenti napo­kon 16 órakor. Nevezni a hely­színen lehet fél órával a verse­nyek kezdete előtt. A részletek­ről Vígh László szervező nyújt információt (Eger, Kallómalom u. 12., tel.: 15-829).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents